10.fejezet

Sziasztok!
Még soha nem írtam egy fejezet elé sem hát úgy tűnik
a 10. egy kerek szám és eljött ennek is az idelye.Először is köszönöm
mindenkinek aki olvas.
Ezt a részt Niky csibének ajánlom remélem érti hogy miért. :)
Köszönöm neki és másik csibémnek Haminak a bétázást.
Remélem tetszeni fog és visszajösztök a következőért ami
eddig úgy néz ki jövőhéten szerdán lesz. Legyetek rosssssszak :D
Nagyon rossssssszak :) :) Puszi
Andi

Bella szemszög: Találkozás a másikkal

- Szia Bella - köszönt le tőlem de ülve maradt.Olyan szomorú volt a szeme olyan ősi bánat áradt egész lényéből amit én is éreztem.Nem akartam őt itt hagyni, de elfordultam és elsétáltam tőle.Éreztem a hátamban a tekintetét.Miért ilyen nehéz? Még hátra néztem az ajtóból nem tudom miért de még egyszer látnom kellett a mai napon az arcát.Inteni akartam neki és rámosolyogni hogy ne legyen ennyire elkenődve.De amikor hátranéztem éppen akkor hajtotta le a fejét, hogy az arcát a tenyerébe fektesse.Így nem láthattam gyönyörű féloldalas mosolyát sem csillogó topáz szemeit.
Kiléptem a szitáló esőbe és még ahhoz sem volt erőm, hogy a kapucnimat a fejemre húzzam.Most tuti hogy nem fogom kibírni a torna órát,de lógjak már az első napon?Apu kinyír.Benyúltam a zsebembe és kivettem a telefonomat kikerestem a menüből anyu számát és már hívtam is.Ő már két hete dolgozott az oviban így tudtam hogy senki nem lesz otthon ha hazamegyek. A negyedik csöngés után fölvette.
- Szia kicsim valami baj van? - kérdezte aggodalmasan.
- Nincs anya csak nem érzem valami jól magam hányingerem van meg fáj a hasam is nem gond ha nem maradok itt tesin? - kérlek kérlek- mondogattam magamban, hogy rábólintson a lógásomra.
- Persze kicsim.Akarod hogy hazamenjek? Á nem tudok a kolléganőm elment ő is összeszedett valami vírust.Na mindegy.Szóljak be a suliba hogy igazoljalak?
- Aha az jó lenne.Van otthon Dedalon vagy be kell mennem a gyógyszertárba? - meglepő milyen jól tudok hazudni.Az viszont tény hogy hányingerem van csak nem valami vírus miatt hanem saját magam miatt.Hogy tehetem ezt Jacobbal?
-Igen a gyógyszeres dobozban és van otthon keksz meg ropi azt edd. - Adta ki a parancsot - Ja és főztem reggel teát ne igyál mást főleg ne szénsavasat.Holnapra meglásd kutya bajod sem lesz.Ja kicsim akkor le kell mondjam a vacsit apáddal vagy attól még citáljam el otthonról? Át fog jönni este Jack? - kérdezte mosollyal a hangjába.
- Azt hiszem most elmarad a vacsi.Majd legközelebb előre szólok.Akkor otthon találkozunk és köszi anya - és már le is tettem a telefont nem volt most erőm a jókedvéhez és úgyis ezzel fog zaklatni amikor hazajön.
Elindultam az autóm felé az utolsó pár lépést már futva tettem meg,de mikor odaértem megláttam a fekete Aston Martint.Megrökönyödve néztem és befurakodott elmémbe a reggel történtek minden pillanata.Ahogy fogta hideg keze a karomat ahogy nézett ahogyan éreztem.
Fogalmam sincs mennyi ideje meredek a gyönyörűen csillogó kocsira de éreztem hogy már patakokban csurog az arcomon a könny ami most nem hozott megkönnyebbülést csak a fájdalom van. A lelkiismeret kínja.Nem akarok gondolkodni nem akarok érzeni sem sőt ami azt illeti nagyon szeretnék most meghalni hogy ne legyen ez a szenvedés.
Léptek zaja rántott ki a gondolataimból.Egy magas sarkú cipő ritmusos léptei nem fordultam hátra miközben szinte föltéptem az autóm ajtaját.Bevágódtam az ülésbe és azonnal indítottam. Ahogy elhagytam a suli parkolóját benyomtam a playt a lejátszóba. Már benne volt a kedvenc számom.Tök hangerőre vettem hátha a dobhártya szaggató düm düm zene átmossa az agyam és így nem kell hogy elmélkedjek.Nem hatott. Az a zene amin általában táncolok most még jobban letargiába nyomott.Eszembe jutott a videoklip amiről a szöveg is szól.Hurrá a csaj megcsalja a pasiját.Ez már tényleg sok.Elnyomtam a következő számra és beletapostam a gázba.Soha nem vezetek gyorsan apám beleverte a fejemben a biztonságos vezetés minden alap szabáját.Az elve az hogy előbb utóbb úgy is odaérsz a kívánt célállomásra és ezért nem kell meghalni.Ha látná hogy most 160-al tépek tuti infarktust kapna.Most ez sem bírt érdekelni.Csak most ne járőrözzön kértem magamban mert ha elkap tuti elveszi a kocsit és órák hosszat dumálna és erre most tényleg nem vagyok kapható.170km/h lett a végső sebességem aminél már visszafogtam magam. Muszáj volt mivel hazaértem. A kerekek csikorogva álltam meg a hirtelen fékezéstől de már a házunk előtt álltam.Elindult a másik kedvencem. Basshunter. Legutóbb még Angelinával táncoltam rá miközben Jack a pultnál állt és kocsányon lógó szemekkel nézte hogyan tekergetem magam.Akkor még neki táncoltam.Istenem miért csinálod ezt velem?Halk puffanással érkezett a homlokom a kormánykerékre és már meg sem próbáltam nem sírni.
Megcsaltam Jacket.Csak ezt skandálta az agyam.Mint mikor megáll a cd egy karc miatt a magnóban és csak a két utolsó szót mondja.Megcsaltam Jacket Megcsaltam Jacket.És ami a legrosszabb hogy még csak nem is testileg ami mondjuk egy elborult állapotban egy hangyányit érthető.Nem én sokkal rosszabbat tettem érzelmileg lettem másé.
Most már tagadhatatlan reggel egy pillanat alatt beleszerettem Edwardba.Ami a legrosszabb ez akkor tudatosult igazán bennem amikor fölálltam az étkezőasztaltól és ott kellett hagynom őt.Annyira nehéz volt elválni tőle főleg úgy hogy láttam ez mennyire megviseli őt.Minden egyes vele eltöltött percet élveztem bűnös érzelemmel.Hogy lehetek ennyire undorító?! Hiszen Jack a világ legjobb embere akkor miért gondolok Edward szemére, szájára, arca tökéletes vonásaira eszméletlen testére gyönyörű kezeire, az érintésére.
- Á fejezd már be Bella - zokogtam föl. El kell őt felejtetnem.Én Jacké vagyok!Úgy mondogattam ezeket a szavakat mintha meg kellene tanulnom és csak mondtam és mondtam.
Nem vettem észre az idő múlását de mivel már kezdett alkonyodni és tudtam anyáék bármelyik pillanatban megérkezhetnek jobbnak láttam kiszállni a kocsiból.Jobbra tőlem a csöndes utca egy lélek sem volt kint lehet a most már zuhogó eső miatt.Balra a fák sokasága mintha fényévekre lenne tőlem minden az amúgy megnyugtató sűrű erdő is.Arra a nyugalomra és békére vágytam amit a fák bokrok és a talaj illata árasztott.Jacobra is ez volt a legjellemzőbb a bőre csak úgy árasztotta felém a csodás érzést még parfümje keveréke sem tudta elnyomni.Eddig imádtam de most bekúszott mellé a napfény édes aromája.
Miért fordult föl minden egyetlen nap alatt? Reggel még azt terveztem hogy ma Jacknek adom magam és most még a már megszokott csók is erőfeszítés lenne.Hogy fogok így ránézni, hogy legyen minden ugyan úgy mint eddig tudva, hogy mást szeretek.Hogyan lehetséges egyáltalán két embert szeretni?Mert bármennyire elsöprő érzés az amit Edward iránt érzek tudom érzem hogy ezzel még nem törlődött ki Jack a szívemből.
Jacob Black! Edward Cullen!
Hogyan dönthetnék hiszen tudom érzem hogy Edward az akit igazán szeretek de az isten szerelmére hát még egy napja sem ismerem alig pár percet beszéltünk ez lehetetlen.Létezik az első látásra szerelem?Soha nem hittem benne. Ez annyira nyálas ilyen nincs ezt csak a kislányok hiszik a fehér lovon érkező herceggel együtt.Én nem ilyen vagyok és mégis úgy tűnik hogy velem is ez történt.De hát itt van Jack akit gyerek korom óta ismerek és ha nem is szerelemmel de azóta szeretek.Két éve viszont szerelmes vagyok belé amióta először megcsókolt a karaoke bárba.És különben is mindig mellettem állt.Amikor meghalt Afrodite a legédesebb kutya a világon csak ő tudott megvigasztalni,ha segíteni kellett bármiben, amikor Swan nagyi haldoklott, amikor először vezettem amikor féltem sziklát ugrani. Mindig mellettem volt mindig támogatott ismer kívül belül és olyannak szeret amilyen vagyok.Két éve szerzetesi életet él miattam mert nem voltam felkészülve hogy lefeküdjek vele.És én mit adok cserébe? Semmit.Beleszeretek az első fiúba aki szépen néz rám.Na jó ez egy kicsit túlzás de akkor is a lényegen nem változtat.Meg sem érdemlek egy ilyen tökéletes pasit mint ő.
Kiszálltam a kocsiból és ott álltam a ház előtt a zuhogó esőben.Csurom vizesen már teljesen átfagyva de valamiért ez most nem nagyon érdekelt gondoltam legalább tüdőgyulladást kapok úgyis megérdemlem legalább ennyivel fizetnem kéne a bűneimért.
Hirtelen megint meghallottam a már suli előttről ismert zajt.Egy magas sarkú cipő lépkedett felém mert egyre közelebbről hallatszott.Most sem volt több kedvem találkozni vele de megszólalt a cipő tulajdonosa és ez az idegen angyalhang megdöbbentett.
- Szia Bella. Hé megvárnál? - szólt az a lány.Megfordultam a tengelyem körül és szemben álltam egy gyönyörű fekete rövid tüsi hajú hófehér bőrű szépséggel.Belenéztem a szemébe és egy pillanatra megijedtem.Ugyan az az aranyszínű szempár nézett rám mosolyogva mint Edwardé.Alacsony kis teremtés volt olyan kobold vagy tündér forma kecses minden mozdulat és bájos rettentő bájos.A haja és bőre kontrasztja még gyönyörűségesebbé varázsolta.Vörös ajkait mosolyra húzta.Nagyon divatosan volt fölöltözve de semmi extra mégis megvolt a stílusa és nagyon elegánsnak hatott.Nekem viszont emlékeztetni kellett magamat hogy lélegezzek.Ez a lány tuti hogy vagy Alice vagy Rosalie nagyon hasonlított Edwardra a bőre a szeme a mozdulatai de én továbbra is csak bámultam rá bambán.
- Hahó Bella - kezdte szótagolva mintha egy gyengeelméjűhöz beszélne. - föld hívja Bellát - a tenyerével elkezdett előttem kapálózni azt hiszem kicsit sokkos állapotba kerülhettem vagy a lány ezt hitte.
- Ööö szia! - kezdtem bambán. - Alice vagy Rosalie? - kérdeztem felvont szemöldökkel biztos voltam benne hogy a kettő közül valamelyik Cullennel van dolgom.
- Alice Cullen örvendek.- nyújtotta felém fehér kezét.Meglepődtem de azért elfogadtam és kezet ráztunk.Neki is akárcsak testvérének hideg szinte fagyos volt a keze.Aranyos mosolya továbbra is ott maradt arcán.
- Honnan is tudod hogy ki vagyok? - kérdeztem tőle és az jókedve egy másodpercre rám ragadt így önkéntelenül én is megeresztettem egy gyenge mosolyt.
- Ja csak Edward mesélte, hogy szerzett már egy barátot és személyleírást is adott rólad ja meg persze mondta hogy Audid van ami az egyik kedvenc autóm.Gondoltam hogy csak te lehetsz. - mondta egy szuszra.
- Aha már értem, de a te autód sem utolsó - itt a gyönyörű kanárisárga Porschera mutattam.-Gyönyörű kis kocsi.
- Köszi.Tudod a sebesség a mániám.Imádok gyorsulni és az adrenalin a mindenem.
- Jól kijönnél a barátommal - Jacob említésétől elcsuklott a hangom és halkabban folytattam a megkezdett mondatot - tudod ő is imádja a sebességet. - Nem bírtam visszafogni magam a már amúgy is megtépázott szívem megint megsajdult és kicsordult egy könnycsepp lecsurgott vizes arcomon.
- Mi a baj? - jött közelebb Alice óvón.Átölelt mintha már ezer éve barátok lennénk.- Bella én bármiben segítek neked bennem megbízhatsz.-közölte velem a pár perce megismert lány.És mégis éreztem hogy igaza van.
- Nincs kedved bejönni egy teára? Már csurom vizes vagy te is. - kérdeztem tőle és nem mellesleg elég kellemetlen volt itt az utcán sírdogálva beszélgetni.
- Végül is nincs semmi dolgom.Nagyon szívesen.- megfogta derekamat úgy támogatott be a házba mintha legalábbis részeg lennék.Arra gondoltam elég pocsékul festhetek ha úgy érzi íj módon kell támogatnia.
Tíz perccel később én már száraz ruhában és Alice kabát mentesen egy bézs pulcsiban ült a konyhánkban előtte is és előttem is egy egy pohár gőzölgő tea az asztalon.Nem szólaltunk még meg és én félve néztem csak a szemébe.Persze nem tudja miért kell szégyenkeznem de én igen és eléggé zavarba voltam előtte a bátya miatt.
- Na akkor mond.Öntsd ki a szíved. - kezdte ő a beszélgetést de én mit mondhatnék erre neki azt hogy "csá Alice beleszerettem a tesódba miközben van pasim és ja egy hülye cafka vagyok" hát egy másodperc alatt leírnám előtte magam.De látszott rajta hogy őszintén érdekli hogy mi bajom.
- Nem is tudom hol kezdjem - adtam meg magam egy hatalmas sóhaj kíséretében.Végül is úgy gondoltam hogy kicsit cenzúrázom a dolgokat de csak a személyekkel kapcsolatban aztán meglátjuk.- Van egy fiú! - mondtam ki és megint csak jött a már majdnem megszokott sírás.
- Na mesélj tovább milyen hogy néz kis? Dögös? - kezdte felpörögve, még inkább beletiporva ezzel a lelkembe. - Ó várjunk csak ez most jó vagy rossz? Miért sírsz ha van egy fiú? Ezt nem értem! - összeráncolt homloka egy picit megrémisztett de legalább leesett neki hogy nem örvendezni kell ez nem egy átkozott Happy End.
- Tudod nekem van barátom akit az előbb említettem és aki komoly és szeretem de most meg itt van ez a másik fiú - eltakartam az arcomat a tenyeremmel mert a szégyen mint hurrikán futott végig egész bensőmön.Rossz vagyok.
-Á értem. -mondta komolyan.Túl komolyan és én kénytelen voltam fölkukucskálni a tenyeremből hogy milyen arccal néz rám.Hiszen ő még nem ismer.Nem tudja hogy én nem olyan lány vagyok akinél ez egy megengedett dolog.
- Ne érts félre kérlek - hüppögtem neki - én nem vagyok "olyan" lány - mutattam neki a kezemmel is az idézőjeleket a szónál.- Pont ez az a lelkem megfagyott.
- Ezt most nem értem be kell valljam. - nagy levegőt vettem és belekezdtem a gyónásba.
- Jackel együtt vagyok két éve és szeretem tényleg komoly terveink voltak,de most itt van ez a másik fiú és úgy érezem hogyha Jacobot szeretem akkor őt egyenesen imádom.De ez lehetetlen.Nekem Jack nagyon fontos és úgy terveztem hogy ő lesz a férjem.Erre most - legyintettem magasba a kezeimet - még azt sem tudom, hogyan fogom ma este megcsókolni vagy egyáltalán a szemébe nézni.Nekem ő jelenti a mindent vagyis hogy jelentette és most egy másik fiúra nézek úgy ahogy Jacobra kellene.- elmondtam és ahogy kiadtam magamból éreztem hogy kicsit megkönnyebbülök mert a fájdalom nem akart múlni. Megvallottam bűnömet és várom a gyors ítéletet.Föláll és itt hagy mert nem akar ilyen emberrel barátkozni. De nem állt föl itt maradt.Ott ült tovább és nézett.Szemében megértés és talán szánalom volt.- Egy undorító szörny vagyok - jelentettem ki az álláspontomat.
- Nem nem dehogy is - kezdte ingerülten - már hogy lennél szörny? Hát nem látod Bella pont azzal hogy így érzed magad a másik fiú miatt jelenti azt hogy nagyon is jó vagy. - átnyúlt az asztallapon és finoman megszorította a kezemet.Megint elkezdtem sírni hiszen jót gondol rólam mikor pont az ellentéte vagyok.Megcsóváltam a fejem de én is megszorítottam a kézét jóleső érzés volt.
-Hidd el hogy én nagyon is rossz vagyok ezt nem tehetem Jacobbal.Elárultam őt. - hangsúlyoztam az utolsó szavakat hogy megértse mennyire nem úgy van ahogy ő gondolja és ne feltételezzen jót rólam amikor pedig nem érdemlem meg.Attól csak még rosszabb.
- Figyelj jól rám Bella kérlek mert csak egyszer mondom el - hajolt hozzám közelebb és mélyen a szememben nézett - ha valaki ennyire ostorozza magát az még véletlenül sem lehet rossz.Persze nem mondom, hogy ez egy könnyű eset,de figyel nem ismerlek olyan jól - kezdett bele a szónoklatba - Én nem akarok és nem is fogok neked itt észt osztogatni de még magyarázni sem. Nem fogok beleszólni,de a vak is látná hogy te beleszerettél ebbe a másik fiúba.Egyetlen tanácsot adhatok ha elfogadod.Tudd hogy a szerelem mindig győz főleg a mindent elsöprő igaz szerelem és ahogy megcsillant a szemed amikor őt említetted úgy gondolom, hogy ő az neked.Ő az igazi nem pedig Jacob. - mintha tőrt forgatna a gyomromban az igazság minden szavában.
- Nem lehetek ennyire önző! És különben is azt sem tudom hogy a másik fiú mit érez irántam de az mindegy is mert én nem tehetem ez Jackel.
- Jó ok ez így is föl lehet fogni,de minden éremnek két oldala van így nem mehetünk el egy másik dolog mellett sem - emelte fel mutatóujját határozottan - annyira önzetlen sem lehetsz , hogy leéld az életed ha tényleg ennyire komoly Jacobbal a dolog egy olyan ember mellett aki mint már kiderűlt nem az igazi.Ez már ne haragudj meg de baromság.
- De Jacknek tartozok értsd már meg.- azt hiszem kezdek behisztizni hé Bella szóltam magamra vegyél kicsit vissza. - Hiszen két éve vár rám, mindig mellettem volt vigyázott rám - érveltem az igazsággal.
- És magadnak nem tartozol azzal hogy boldog légy.Vagy Jacoban az őszinteséggel vagy a másik fiúnak azzal,hogy esélyt adsz neki. - ebben a pillanatban kezdett el pittyegni a telefonom mintegy végszóra.A gyomrom hirtelen a torkomban dobogott mert tudtam ki az.Olyan lassan nyúltam a telefonért hogy szerintem Alice azt hitte meg sem akarom nézni.Kivettem a kabátom zsebéből és megnyomtam az olvas gombot.
"Szia nem tudok ma átmenni amint lehet hívlak"
Ennyire hideg üzenetet még soha nem kaptam tőle sehol a szokásos becézgetés sehol a szeretlek szó semmi. Mintha már most tudná hogy vétkeztem.Csak ültem és néztem ki a fejemből. Nem tudom hogy hány perc telhetett el de Alice végül megszólalt.
- Valami baj történt? - aggódó pillantása fölébresztett kábulatomból.
- Nem nem csak Jack olyan furcsa üzenetet írt még soha nem volt ennyire kimért és tömör.Ma nem jön át ahogy azt megbeszéltük délelőtt.- közöltem vele.
- Figyelj ez még így jó is lehet hiszen át tudod gondolni a dolgokat.Nem kell még most eldönteni semmit.Aludj rá egyet és majd kiderül, hogy mi lesz. Néha csak hagyni kell hogy az élet sodorjon magával. - néztem őt és ma délután először tényleg mosolyognom kellett a bölcsesség ami áradt szavaiból erre késztetett.Rápillantott az órájára és fölpattant. - Ú nagyon elszaladt az idő sajna mennem kell, de holnap látjuk egymást a suliban.Ja képzeld mondta Edward hogy évfolyam társak leszünk tök szupi nem?
- De. Remélem lesz közös óránk.Akkor holnap találkozunk - azzal kikísértem az ajtóig ahol megfagytam Edward ugyanis éppen akkor akart bekopogni amikor én kinyitottam az ajtót.Majdnem elájultam. Elkezdett remegni a térdem és szerintem pár pillanatig nem is nagyon lélegeztem vagyis hogy biztos hogy elfelejtettem mert már kezdtem szédülni az oxigénhiány miatt.Miért van rám ilyen hatással dühöngtem magamban.Istenem azok a gyönyörű csillogó arany szemek.Az előbbi levegőhiányt most felváltotta a szapora légzés szinte már ziháltam és jött a következő csapás az illata.Már zsongott a fejem teljesen elbódított.Nincs még egy ilyen illat a világon sehol semmilyen parfüm semmilyen kozmetikai szer de még virág sem növény nem volt ilyen illatú a legfinomabb az eddigi életem folyamán.Közel akartam hajolni hogy a nyakán is megízlelhessem a varázst de még időben vissza fogtam a vágyaimat.
- Sziasztok - köszönt illedelmesen.Hogyan lehet egy fiúnak angyalokat megszégyenítő arca és még annál is csodálatosabb hangja nem beszélve a mosolyáról ami mögött ott ragyogott a csillogó szabályos fogsora.Megszólalt hál Istennek így hallhattam megint a hangját és észhez is tértem.- bocsánat, hogy hívatlanul merészeltem bekopogni, de láttam Alice autóját.
-Ööö szia igen itt van.- kezdtem dadogni még szerencse hogy a tesója kisegített és átvette tőlem a szót.
- Szia bátyus itt vagyok éppen most indultam haza - nézett testvérére komolyan és talán mintha intett volna a szemével neki egy ki nem mondott kérdésre válaszként.Lehet hogy már hallucinálok is? Tiszta hülye vagyok.
- Ok akkor mehetünk? Esme már kezdett aggódni - közölte Edward mellékesen. - Akkor viszlát Bella holnap a suliban. - köszönt el Edward és elindult autója felé. Alice átölelt és két puszit nyomott az arcomra.Eddig föl sem tűnt hogy neki is mesés illata van. Holnap megkérdezem milyen parfümöt használ.
- Szia Bella örülök hogy végre megismerhettelek - hirtelen elkerekedett a szeme,de folytatta tovább mintha mi sem történt volna. - akkor holnap reggel és próbálj meg pihenni egy kicsit.- azzal már be is ült az autóba és elviharzott mind a két Cullen.