Mi lenne ha Isten párosával teremtené az embereket és egyéb küldetésük mellett az lenne a fő CÉL hogy megtaláld aki a másik feled.Csak akkor tudsz elérni bármi fontosat ha megtaláltad addig csak vegetálsz.Annyi segítséget kapsz föntről hogy vonzódsz hozzá viszont ezt a lenti gonosz nem hagyhatta szó nélkül így nehezítés gyanánt csak akkor érzed a vonzódást ha már majdnem elveszítetted.
Mi lenne ha csak a vámpírok éreznék ezt 100%-ban az emberek csak fele ennyire érzékelik, így nem biztos hogy egymásra találhatnak.Tegyük fel hogy Edward nem az a tipikus jófiú akit megismerhettünk már.

Az én ficemben inkább a nőcsábász érvényesül mindaddig míg nem találkozik a lelke másik felével.......



Kedvenc idézeteim

William Shakespeare Rómeó és Júlia

"Vad szilaj gyönyör szilaj véget ér ragyogva pusztul el mint
tűz s a lőpor mely csókolózva hal meg. A tiszta méz is undok ha túlontúl édes.Szeress szelíden és szeretni fogsz sokáig"

Rómeó:
"Ha íj szentséges oltárt meggyalázok gyarló jobbommal
bűnömért vezeklek ím ajkam e két piruló zarándok letörli
csókkal rút nyomát kezemnek"

Rómeó:
"Szívem szerettél már? Ne hidd! Hogy mi a szép az most
tudtad meg itt"







2011. március 25., péntek

18.fejezet

Sziasztok!
Remélem tetszik és nem gond hogy kicsit hosszú lett. Így próbálok elnézést kérni azért mert késtem. Remélem tetszik majd és megfelelőnek találjátok Edward kínzását.
Javaslom hogy a bizonyos részeknél hallgassátok az éppen aktuális zenét.
1. Mester Tanás : Altass el
2. Road: Nem kell más
3. Edda: Éjjel érkezem
4. Pussycat Dols: Buttons
Azért nem linket adok mert nincs rá időm. Bocsi de egy óra múlva indulok dolgozni. Szerintem egész jó lett és megkapjátok amire vágytatok. :)
Puszi és ne feledjétek legyetek nagyon rosszak. Andi


Edward szemszög : A csók egy boszorkánytól

Más csak két centi választotta el az ajkait az enyémtől. Most! Igen, most már nekem kell tovább mennem. Hiszen én vagyok a férfi. Nem hagyhatom hogy azt higgye én nem akarom mindennél jobban ezt a csókot. Néztük egymás szemét miközben már én közeledtem. A kezem önálló életre kelt és a derekáról lassan elindult fölfelé. Végígsímitottam a hátán. Éreztem hogy minden mozdulatában remegések járják át. Nem bírtam tovább. Lapockájáról a nyakára siklott a tenyerem és beletúrtam a hajába. Engedte minden mozdulatomat. Nem ellenkezett egy hangyányit sem. Pedig most már csak ő tudott volna leállítani. Sem Alice valamilyen látomása sem pedig a barájta hirtelen betoppanása sem égzengés sem földindulás nem tudott volna az utamba állni. Senki és semmi Csak Ő. Mégsem tette. Lehúnyt semmel várta hogy mit teszek és hogy megteszem e azt amit most már minden bizonnyal mindketten akarunk. Összeért az ajkunk. A remegése egy percre sem állt le. Sőt! Újjult erővel csapott le rám ahogy minden porcikályát átjárta a karjaimban. A szíve nem várt ütemben akár a kolibrik szárnya verdesett. Lassan, a tőlem telhető legóvatosabb módon csókoltam édes ajkait. Mindtha egy virágmezőn ízleleném a legédesebb, legcsodásabb aromát. Leírhatatlan érzések jártak át. Tudtam hogy extázis fog átjárni amint bekövetkezik ez a csoda, de erre nem számítottam. Arra semmiképp hogy a keze elindul hogy fölfedezzen engem, hogy símitson hogy a derekamról először a fenekemre téved hogy utánna végíghúzza bársony kezét a hasamon hogy onnan elindul föl egészen a hajamíg hogy aztán olyan vehemenciával húzzon magához hogy szinte elégek. Erre semmiképp nem számítottam.
Az újjai folyamatosan círógattak miközben betört a számba. A nyelvünk találkozása újjabb tüzijátékot idézett elő halott lelkemben. Most itt érjen a halál ebben a végtelen másodpercben kell meghalnom. Nincs még egy ilyen boldog pillanat nincs még egy ilyen csoda. Ő van senki más ő létezik és ő az aki még jobban hozzám simul. Ő az aki belenyög a csókunkba. Ő az aki az egekig repít ezzel a mások számára elhanyagolható cselekedettel. Most fogok elégni. Ezt a tüzet ezt a hévet nem lehet kibírni ép ésszel. Nyelvünk és ajkaink vad táncra keltek egymással. Olyan ismerős olyan természetes dolognak tünk. Mintha már ezerszer megtörtént volna. Mégis az újjdonság édes borzogása járt át mindkettőnket. Annyira ambivalens. Teljesen eltűnt mindenki a teremből. Senki nincs itt csak mi ketten és élvezzük egymást. Egy pillanatra eszembe jutott hogy ha ilyen érzéseket vált ki belőlem a csókja akkor mi lenne velem ha nekem adná magát teljesen? Már ebbe a csókba is bele akarok halni hogy ez legyen az utolsó földön töltött élményem.
A szíve vadabb ritmust diktált mint eddig, mikor megérezte testem alhasi tájékán lévő válltozást és ennek következménye az lett hogy a remegése is fölerősödött. Már aggódni kezdtem hogy valami baja lesz mikor meghallottam a nyögését. El akartam vállni töle hogy megbizonyosodjak róla nem esett semmi baja. Nem hagyta. Ahogy megérezte hogy távolodni próbálok még erősebben markolt a hajamba hogy közelebb húzzon. Szerintem egy hajszál sem fért volna közzénk de ő ezt a "távolságot" is sokalta. Én is többet akartam. Most az én kezem indult felfedezni az ő testét. Ismét lassított felvételként érzékeltem a pillanatokat ahogy tenyerem belselye szinte bizsergett mikor elértem a fenekét. Mostmár folyamatossá válltak a sóhajai amiket a számban éreztem inkább minthogy hallottam volna pedig az én hallásom az eléggé érzékeny most mégsem ez volt az az érzékszervem amit követtem. A tapintás lépett minden érzékem legfelső fokára. Annyira puha szinte bársonyos volt ahogy a pici szoknyán keresztűl megmarkoltam. Mint nem megadtam volna ha ez nem egy mozi aulájában hanem a szobám ágyán történik! Annyira vágytam rá hogy a testem majnem szétszakadt. És éreztem hogy ezzel ő sincs másképp. Hozzám préselte magát. A mellei rámfeszültek. Bárcsak egy nyamvatt szobában lennénk vagy legalább egy olyan helyen alhol nincs senki csak mi ketten. Valahogy éreztem hogy ő is erre vágyakozik. Kétség sem fér hozzá hogy ő is legalább annyira kíván engem mint én őt.
De ezen a földön (amit most átkoztam) minden véget ér egyszer ez a csoda is. Nem lehet soha másként. Gyülöltem a kis ficsurt aki felén jött. Gyülöltem ezt a helyet ami nem olyan intim mint amire vágytam. Gyülöltem hogy Bella szemében a vágy mellett mást is láttam ahogy elválltunk egymástól. Gyülöltem hogy meg kellett bánnom amit tettünk. Gyülöltem mindenkit aki ellenünk van. Gyülöltem még saját magamat is. Mindenkit és mindent ami ellenünk szólt és ezek közzé soroltam azt is hogy nem bírtam féken tartani magam. Nem tudom hogy mi lesz ebből de jóra semmikép nem számítok. Bella arca kezdett normalizálódni és az előbbi hév lassacskánt eltünt róla. Átvette a helyét egy másik érzelem. Jasper sajnálkozva közölte hogy lelkiismeret furdalása van. Az előbbi menny pokollá változott. Tudtam hogy mondanom kell neki valamit. Hiszen mégiscsak én kezdtem a csókot. Nekem kell bocsánatot kérnem tőle amiért meg merészeltem tenni.
- Edward - súgta elhalón. A halott szívem szakad meg a fájdalmában. Nem ezt akartam nem akartam hogy rossz legyen neki nem akartam letámadni. Az én hibám csak az enyém. Nem tudtam megszólalani pedig mostmár üvöltöttek a többiek hogy csináljak valamit. Mégsem az ő "hangjukat" hallottam. Bella fölébrett a kábulatból és lehúnyta a szemét. - Bocsáss meg kérlek - súgta a mellkasomba. - Nem ezt akartam és most mindent elrontottam. - rámnézett és láttam hogy egy átkozott könnycsepp ott csillogott a szemében arra várva hogy kicsordulhasson.
- Bella hé nehogymár te kérj bocsánatot amiért így letámadtalak az én hibám volt. - még szerencse hogy a többiek a hátánál álltak így inthettem nekik hogy menjenek arrébb hogy szerelmem azt higgye csak mi ketten halljuk és nem kell hogy a többiek előtt szégyenkezzen. Nagyon olyan érzésem volt hogy most még előttük is kellemetlenül érezné magát.
- Kérlek hidd el hogy nem a te hibád volt és ha kell könyörgök hogy felejtsd el mintha meg sem történt volna. - a legbocibb szememet vettem elő titkos tarsolyomból hogy megszánjon és nehogy eszébe jusson hogy ezután soha nem akar látni. Bárcsak én is el tudnám felejteni az ajka ízét a mámort amit okozott a mennyeket adta nekem és most lehet hogy arra készül hogy végleg elköszönjön tőlem.
- Te eltudod felejteni? És kérlek őszinte legyél velem mert sokat jelent nekem a válaszod. - a szeme égetett átlátott rajtam. Szinte úgy éreztem hogy olvas a gondolataimban. Akkor most ki is a gondolatolvsó? Én bízotos hogy most nem vagyok. Még a sajátjaimat sem hallom nem hogy a másokét. Mit feleljek neki? Ha azt mondom hogy nem akkor elilyesztem viszont ha azt mondom igen akkor hazudok neki és ezt nem akarom. Mi a helyes egy ilyen idióta helyzetben? Csak lazán és őszintén.
- Te mit szeretnél? - jobb ha az ő álláspontját tudom és aszerint válaszolok a kérdéseire.
- Ez nem válasz. - rót meg jogosan.
- Tudom és bocsánat de az igazság az hogy én nagyon is élveztem ezt a csókot, de mivel úgy tűnik hogy te megbántad így nem tudom hogy mit vársz tőlem. Bella nekem nagyon fontos a barátságod és nem akarom emilatt elveszíteni. Ha kéred én elfelejtem vagy legalábbis megpróbálom de kellesz nekem mint barát. - őszinteség oké lazaság hát van még mit tanulnod Edward Cullen.
- Csak mint barát? - átlát rajtam mindíg túl sokat vesz észre abból amiből nem kéne.
- Tudom hogy csak ezt tudod adni így ezzel kell beérjem. - jól jönne már az a bizonyos lazaság mert így hát elég necces a siker.
- Mit akarsz te tölem valójában Edward Cullen? Várj ez így nem elég pontos kérdés. Mit akarnál töllem ha nem lenne barátom?
- Megmondom ha megígész előtte valamit nekem. - próbálltam alkudozni.
- Mit kéne megígérnem?
- Hogy bármit felelek a barátom maradsz. Bármit tudsz meg rólam a barátom maradsz. Addig míg teheted. - a szája lefelé görbűlt és erősen koncntrált valamire. Annyira törte a buksiját hogy már kezdtem megilyedni. Az biztos hogy ez a válasz egy alaposan megfontolt dolog eredménye nem hamarkodja el. Pedig lehet hogy jobb lett volna ha nem gondol bele komolyan. Én a magam részéről egy hirtelen igennel is kiegyeztem volna.
- Figyelj! Annyit tudok megigérni hogy mindent elkövetek hogy a barátod maradhassak és meglátjuk hogy hogyan alakul.
- Na jó azthiszem ezzel kiegyezhetek.
- És akkor most válaszolsz is a kérdésemre vagy nem tetszett az igérem?
- Ha nem lenne barátod akkor mindent elkövetnék hogy az enyém legyél. Nem sok lány volt rám ilyen hatással mint te. Sőt még egy lány sem. Tetszel nekem nagyon, de mint már mondtam nem tiprok szét semmilyen kapcsolatot. Ha nem lehetesz a párom akkor legyél a barátom én azzal is beérem. - végíg néztem a reakcióit. Egyszer fölragyogott a szeme egyszer elsötétült. Egyszerűen képtelenség kiigazodni rajta. A mellkasomra tette a kezét lágyan érintett akkorát sóhajtott mintha a világ minden fájdalmát tartaná a vállán és döntenie kellene hogy hogyan tovább letegye e a terhet vagy cipelje tovább.
- Nézd! Én sokkal tartozom Jacknek és nem tehetem meg vele hogy csak úgy eldobom mint egy rongybabát mert rátaláltam Barbei Kenjére. Ez nem én vagyok. Maradjunk barátok és felejtsük el ezt a - nem bírta kimondani én meg nem bírtam hallgatni annyira fájtak a szavai annyira jó lett volna ha ez a csók mindent megold de igaza volt és ő tényleg nem az a fajta lány aki csak úgy uk muk fuk dobja a pasiját egy másikért hogy utánna azt is kirughassa egy harmadikért. Újjabb még méjjebbről jövő sohaj után mondta ki - Csodát. - Mit mondott? Azt mondta hogy csoda a csókunkra azt mondta hogy CSODA??? Akkor most mi van? Kérdések ezrei tódultak a fejembe akkor ő is úgyan azt érzi amit én és szeret. Tudom, Jasper már mondta de ezzel az egy szóval most ismerte be hogy szeret ha nem is szó szerint de ez azt jelenti. Istenem ezt nem hiszem el!! "Szívem szerettél már ne hidd, hogy mi a szép most tudtad meg itt" A Rómeo és Júlia összes nyálas bekezdése és minden mondata vízhangzott a fejemben. Annyi mindent mondanék neki és annyira szeretném újra csókolni vagy legalább átölelni. Magamhoz szorítani karcsú testét. Tudtam hogy a csók csak álom marad de a barátok néha megölelik egymást nem? Hát én igen én olyan barát vagyok aki megöleli a lelke másik felét. Elvettem a kezét a mellkasomról és a derekamra raktam miközben magamhoz húztam és átöleltem. Az én részemről szerelemmel az ővéről pedig hát azt nem tudom de tudatni akartam vele hogy minden oké és tudom hogy váronom kell és várok is akármeddíg. Remélem hogy át tudom adni ezt az érzést egy öleléssel.
- Barátok? - súgtam a hajába. Fölemelte a fejét és könnyes szemekkel nézett rám.
- Igen. Köszönöm. - hálásan nézett a szemembe és arcomhoz hajolt. Egy egész évszázadot öregedtem ahogy az ajkai érintették az aromat. Lehunyt szemmel élveztem a varázslatot ahogy forró lehelete átmelegített.
- Szivesen bármikor. Na menjünk a többiek után mert még azt hiszik hogy megszöktünk. - kacsintottam rá és megfogtam a kezét. Nem kulcsoltam össze inkább csak olyan apa és gyereke kézfogás volt. Ránézett kicsit fölemelte a sajátját és rám mosolygott. Annyi hála áradt belőle hogy Jaspert kicsit kiakasztotta. Imádta a pozitiv érzelmeket de volt olyan ami már neki is sok. Bár ez álltalában csak vámpírok közelében akasztotta ki. Most mégis Bella volt rá olyan hatással. Azt mondja hogy nagyon erősek az érzelmei egy emberhez képest meg főleg. Arra gondol hogy ez azért lehet mert egy vámpír a társa és mivel ő is vámpírnak lett "teremtve" így nagyon sok mindenben hasonlít ránk. Ilyen például a jó megfigyelése és az érzelme nembeszélve a kötődéséről. Lassan odasétáltunk a többiekhez akik mind ostoroztak amiért meg mertem csókolni főleg Alice volt pipa rám. Megpróbáltam teljesen kizárni. Elég nehéz főleg ha teli torokból "üvölt". Bella mentett meg.
- Megvettétek a jegyeket? - kérdezte szerelmem és elindult a pattogatott kukorica felé ahogy elkezdte legyezgetni a jegyünket Alice az orra előtt. Mivel még mindíg fogtuk egymás kezét így engem vonszolt maga után. Rámnézett. - Milyen ízűt vegyünk? Én jobban szeretem a sósat mint a vajasat.
- Köszi de én nem rajongok a kukoricáért de neked olyat veszek amilyet szeretnél. - még a gondolat is frusztráló volt hogy le kell erőltetnem a torkomon ezt az emberi ételnek nevezett izét.
- Oké akkor sós, de kicsit gáz hogy mindíg te fizetsz. Legalább a Coládat had fizessem én.- nézett rám esdve.
- Szó sem lehet róla ezt már egyszer megbeszéltünk. Én vagyok a férfi te pedig a nő olyan elő nem fordulhat hogy ha velem jösz valahová akkor te fizess bármiért is. Egyszerüen kiborít még a gondolat is. - összehúzta szépen ívelt szemöldökét. Láthatóan nem tetszett neki hogy nem engedek a húszból. - Hiába is nézel olyan csúnyán a szép szemeiddel. Nem győzöl meg az igazadról. De ha gondolod kérdezd meg a testvéreimet erről. Alice gyere kérlek. - ott állt a hugom pár lépésnyire töllünk így gondoltam hogy legyen kicsit a segítségemre és győzze meg Bellát hogy ez nállunk nem szokás.
- Mi az Edy? - annyira tudta játszani hogy nem hallotta és nem látta hogy mi fog következni hogy néha még én is bedöltem neki. A kobold simán lehetett volna színésznő és minden bizonnyal az egyik legjobb lett volna.
- Bella akar fizetni. Mit szólsz te ehhez mint kivülálló. - már láttam a gondolatait és magamban jót mosolyogtam.
- Hogy gondolod? - tetetett fölháborodásán már tényleg mosolyognom kellett. - Figyelj Bella! A mi családunkban egy nő az hölgy és egy férfi pedíg úriember ami azt jelenti hogy nagyon megbántanád Edwardot ha te fizetnél. Ez neki egyenlő egy arcba köpéssel. Kérlek ne gyere nekem a feminista szlogenekkel. Attól még erős nő maradsz hogy engeded azt hogy hölgyként bánjanak veled. Úgyhogy kérlek és bocsáss meg a szóhasználatért fogd be és hagyd hogy Edd vizessen. - Bella először morcosan majd meghökkenve hallgatta végíg Alice prédikációját.
- Látod én mondtam hogy ez a mi családunkban fontos. - húztam ki magam elégedetten hiszen a pöttöm már mutatta is hogy mit fog válaszolni szerelmem a hirtelen kitörésére. Meglehetősen elégedett voltam Alice kifakadásával. Többet bíztos nem jön nekem ezzel a én hagy fizessek dologgal.
- Jó de..
- Nincs de. Bocsánat hogy zsarnokoskodok de ebben a kérdésben nincs apelláta. - előhúztam a tarsolyomból a legszexibbnek titulált mosolyom hátha az segít. Belvállt. Bólintott és a lányok egy egy hatalmas zacskóval mi pedíg az üdítőkkel vonultunk a még félhomályban úszó terembe. Rose és Emmett a legfölső sorba foglaltak helyet külön tőlünk. Bella csak nézte őket és miután leesett neki hogy miért ülnek olyan messze rózsás arcal kuncogott az orra alatt. Hát igen ők már csak ilyenek bármilyen extrém szitut a saját oldalukra fordítva ott szexelnek ahol csak tudnak. Nem mintha szűkölködnének az akciók számában és nem mintha napjában nem esnének többször is egymásnak de Emmettnek nagy az "étvágya" és Rosalie késségesen áll férje rendelkezésére. Mi négyen középtájt ültünk egymás mellé. Bella természetesen mellettem foglalt helyet és izzegve mozogva próbállt kényelmes helyzetet fölvenni az elkövetkező másfél órányi szenvedésemre. Ilyen kiszúrást hogy ezt a filmet kell megnézzük. Ebben még esély sincs rá hogy megijedjen. Nem mintha szerettem volna de azért jól esne ha a rémülettől hozzám bújva keresne vígaszt. Sebaj nézzük a dolgok pozitívumát. Itt ül mellettem és láthatóan jól érzi magát. Ez az ami éltet hogy ő boldog legyen és itt ebben a majdnem üres teremben össze is jön.
Rajtunk kívül még egy szerelmes pár "nézte" végíg ezt a borzalmat. A nézte szó igazából arról szólt hogy egymás nyelvét ismerték meg közelbről és a fiú fantáziájának egy része teljesült ahogy a lány kedveskedett neki az újjaival. Persze azt nem tudták hogy öt igen éles hallású vámpír tartózkodik velük egy helyiségben. Így mi is részesülhettünk nem csak Emmett és Rosalie szerelmi afférjában de a két fiatal ténykedését is nyomonkövetve "élveztük" a filmet. Még jó hogy Bella fürkészését soha nem lehet megunni így én nem unatkoztam. Szegény Jasper viszont megint megsínylette a mozizást mert két ilyen érzelmekkel teli párocskát érezni hát nem lehetett könnyű. Néha megindult a keze Alice felé de ő egy később bepótoljuk mondattal lerázta szegényt. Csoda hogy nem ugrott neki itt előttünk. Végülis túléltem a mozit és nem is volt olyan szörnyű azt leszámítva hogy Bella bár szeret most már bíztosan a pasija sajnálata miatt büntudatot érzett a csókunk miatt. Ezen még dolgozok nem adom föl ilyen könnyen. A film után pedig jöhetett a karaoke bár. Alice kijelentette hogy előbb mi fogunk előadni egy egy dalt a kicsi kör alakú szinpadon. Ellenkezésnek nem volt helye vagy ha volt is úgy is ő nyert végül így nem sok értelme lett volna.
A bár elég kicsi és füstös volt inkább kocsma szerű. Elégg szinvonaltalan. Nem is értettem hogy Alice hogy volt képes ide szervezni bulit. Álltalában adott az ilyen dolgokra. Engem nem nagyon zavart. Többségében fiatalok voltak iszogattak nevetgéltek láthatóan élvezték a hétköznai életet. Egy egy szerelmes itt is külön kis boxokban üldögélt és tapogatás mellett heves nyálcserével ütötték el az időt. Leültünk egy nagyobb boxba és rendeltünk is üdítöt nem mintha meg is ittunk volna de Bella láthatóan izgult valami miatt így ő az enyémet is megitta. Egyszer csak Alice fölpattant és odament a számítogéphez amibe bepötyögött valamit. Ugrándozva jött vissza hozzánk és közölte hogy az első előadó Jasper lesz. Mi jót vihogtunk rajta de ő engedelmesen fölállt és a színpadra lépet. Kifejezetten jól állt neki a mikrofon és én azt is tudtam hogy egyetlen hamis hang sem lesz az előadásában. A közönség megtapsolta. Mikoris elkezdte a dalt amit Alice választott neki.
Jasper dala:
Az aki voltam
egy fényképről néz vissza rám,
és nem hasonlít már,
múlt és jelen.
Valami elmúlt...
hogy lassan,felnőttem én.
Mégis úgy vigyázol rám,
mint amikor még:
Nem tudtam milyen jó nekem
hogy itt vagy midig így legyen!
Így legyen.
Mindig itt legyél.
Altass el, ringass mint régen,
már értem a mesét:
Jól csak a szíveddel látsz.
De néha még a szív is téved,
hát mindig itt legyél!
Hiszen semmi volnék nélküled.
Ezen a földön,
mindig búcsúzni kell.
De soha ne félj!
Minden életedben ott leszek én is!
Kérlek istenem, engedd hogy így legyen...hogy így legyen
Mindig itt legyél.
Altass el, ringass mint régen,
már értem a mesét:
Jól csak a szíveddel látsz.
De néha még a szív is téved,
hát mindig itt legyél!
Hiszen semmi volnék nélküled.
Semmi volnék...
hát maradj velem
A tapsvihar és üdvrivalgás széles vigyort eredményezett Jasper arcán. Visszaült az asztalunkhoz és mind a hárman pacsiztunk hogy az elsőn túlesett a triónk. Sőt még olyan számot is választott neki Alice ami tetszett neki. És ha nem is teljesen kicsit róluk is szólt. Forró csókot válltottak és hugom egy köszönömöm súgott oda férjének. Amint kellőképpen megköszönte a minden bízonnyal neki énekelt dalt jött Emmett.
Emmett dala:
Te ugyan úgy akarsz ahogy én téged
És éjjel az ágyban is ugyan azt érzed
Én látom a szemedben ha nem is mondod
Őrültek vagyunk és nem bolondok.
Nem kell más úgy csókolnám a szádat
Letépném az összes ruhádat
Ahogy azt nem csinálta még más.
Nem kell más amikor a szemedbe nézek
Majd attól a tűztől égsz el amit te bennem gyújtottál
És nem kell más.
Ugye játszottál már a gondolattal
hogy egyszer majd mellettem ér a hajnal.
Édes hangod a fülembe súgja hogy
nem volt elég csináljuk újra
Nem kell más én mint egy állat
elevenen felfalnálak
Miközben szétszakítanál
Nem kell más
Én nem sokat kérek
Nyelven hegyén a véred te pedíg a torkom haradb át
És nem kell más!!!!
Nem kell más úgy kívánom a szádat
Csókolni a kezed a lábad
Érezni a bőröd illatát.
Nem kell más jó a kocsiban a kábdan
jó a fűben az előszobában
Nekem mindegy hol jön ránk
Nem kell más nem értek a szóbol
Sose legyen elég a jóból
Örökre elcsábítottál.
Nem kell más úgy akarlak téged
Nem érzed? Megőrülök érted.
Adj hát nekem egy éjjszakát.
ÉS NEM KELL MÁS
NEM KELL MÁS, NEM KELL MÁS
Emmett még nagyobb sikert aratott a csöppet sem erkölcsös szövegével. Alice tudta hogy hogyan kell Emmettnek örömet szerezni. Ez a dal kétségtelenül Rosenak szólt. Végíg őt nézte és végíg neki gesztikulált. Mi csak bazsajogtunk. Bella néha belepirult a szövegbe de neki is nagyon tetszett az előadás. És most jött a fekete leves vagyis én. Már előre féletem hogy milyen dalt választott nekem a könyörtelen testvérem. Lassan sétáltam a szinpadra. A lányok már fütyültek és papír pénzt lóbáltak a levegőbe mintha legalábbis sztriptíz bárba lennénk és most én vetkőznék. Csöppet sem tetszett főleg azért mert Jasper szerint Bella igen erős féltékenységi hullámokat küld felé. Rá mosolyogtam és mikor megláttam hogy milyen számot adok elé. Megköszörültem a torkom és még a zene felcsendülése előtt beleszóltam a mikrofonba.
- Ezt a számot neked küldöm. - rá mosolyogtam és kacsintottam. Még ilyen távolságból is éreztem hogy belevörösödik a mondatomba. Felcsendült a lassú dalam és én elkezdtem énekelni.
Edward dala:
Éjjel érkezem száraz kiégett aggyal,
de a testem gyönyörű fáradt lázban ég.
Hozzád bújok tiszta égő forró testel kérlek feküdj nyugodtan,
csak én mozudlok, csak én mozdulok, csak én mozdulok.
Őstöl örökölt a tűz amivel átölelek
őstöl örökölt a szenvedély amivel követellek
vágyom hogy érezd a szerelmemet vágyom hogy érezd szeretlek
hogy érezd nekem nem kell más csak téged akarlak
ha volt is más feledem csak téged akarlak.
Te nem érzed ezt a kínt nem voltál féltékeny soha
nincs benned semmi küszködés ha egy másik ér előbb oda.
Te nem érzed ezt a kínt nem voltál féltékeny soha
nincs benned semmi küszködés ha egy másik ér előbb oda
ahol én voltam a szívedben a lelkedben.
Látom a nappalt ahol létezel idegen szemek kívánnak érintenek
éhes világ és csak mosolyognának rajtam fájdalmam üvölteném
de elrejtem el kell rejtenem.
Nekem nem kell más csak téged akarlak
ha volt is más feledem csak téged akarlak
Te nem érzed ezt a kín nem voltál féltékeny soha
nincs benned semmi küszködés ha egy másik ér előbb oda,
te nem érzed ezt a kínt nem voltál féltékeny soha
nincs benned semmi küszködés ha egy másik ér előbb oda.
Ha akartam valaki lenni csak érted volt
próbáltam mást keresni csak bosszúból
de mit akarsz töllem csak nézlek csak nézlek
vagy mond meg hogy tűnjek el tünjek el végleg.
A dal végeztével nem törödve senkivel indultam el az asztalunk felé a lányok viszont nem várták meg hogy oda is érjek. Előttem lépdeltek mind el a mozsdó felé. Bella engem nézett.
- Köszönöm. Nem hiszem hogy valaha kaptam volna ennél romantikusabb vallomást bárkitől is és ezt soha nem felejtem el.- már lépett volna el mikor hirtelen megfordult a haja súrolta az arcomat.- Ja és bár remélem hogy tetszeni fog azért ne nagyon haragudj rám a bünti miatt. Alice terve én csak engedelmeskedek. - megsímitotta az arcomat és már lépdelet is a csajok után a mozsdóba.
- Tudja valaki hogy mire készülnek? - kérdeztem ahogy odaértem az asztalhoz ahol a bátyáim beszélték ki hogy mit fognak csinálni most a csajok.
- Nem de valahogy rossz előérzetem van. - sóhajtott Emmett.
- Nekem is remélem nem gondolták komolyan a kínzást csak heccelni akartak vele. - Jasper már így is eleget szenvedett a moziban ha most még Alice tesz rá egy lapáttal akkor tuti hogy itt fogja mindneki előtt leteperni. Egyik pillanatról a másikra fölcsendült a Pussycat Dolls- tól a Buttous. Az egyik legszexisebb zene amit mostanában hallottam. Mint a hárman a színpadra bámultunk ami üresen tátongott. Vártuk hogy melyik irányból közelítik meg az éneklésre kijelölt helyüket mikor fölcsendült mind a három lány hagja a hátunk mögül. Az állam az asztalon lehetett a pohár a kezemben eltörött mikor megláttam hogy mit művel Bella a bárpult tetején. Mind a három boszorkány ott vonaglott akárcsak a Sakáltanyában a lányok. Egyszerüen képtelen voltam levenni róla a szemem. A mozgása bármeik sztriptíz táncosnővel fölvette volna a versenyt. Sőt! Annyira szexisen mozgott hogy az alsónadrágot dobhatom a kukába mert elég szűkös lett a hely a nadrágomban és a házban a reccsenés most szakadássá változott. A testem automatikusan reagállt arra ahogy Bella tenyerét végigsímitotta először a nyakán majd a mellei völgyében egészen a csípőjéig hogy végül az egyébként is mini szoknyát egy kicsit fölhúzva adjon ízelítőt a feneke egy pici részéből. A szám felénél tarthattak mikor úgy döntött drága leendő feleségem hogy az egyik tartó oszlopot tüntei ki figyelmével és nem kevés rálátást engedélyez a bugyijából amikor egyik lábát majdnem teljesen fölemelve táncolt a rúdon. Eddíg bítam és nem csak én mind a hárman egyszerre pattantunk föl a helyünkről és indultunk meg feléjük hogy leszedjük őket a bárpultról. A fiúk akik szintén tátott szájjál meredtek rájuk elnyomva a zenét kiabáltak a lányoknak folytatásért könyörögve. Odaléptem elé mikor éppen gugolásba mozgatta a csípőjét így közelebb került az arca hozzám. Mosoly bújkált rajta. Arra gondoltam bár csekély agyselytem lehetett amit használni is tudtam ha most leráncigálom innen annak bíztos nem örülne és lehet hogy ki is kérné magának végtére is csak barátok vagyunk. Így jobb belátásom ellenér csak a kezemet nyújtottam neki hogy lesegítsem.
- Ugye tudod hogy ezzel nem könnyíted meg a barátságunkat? - mosolygott de látszott rajta hogy ez volt a célja. Az őrületbe akart kergetni és sikerült is neki.
- Megmondod hogy mire vágysz most? - kérdezte.
- RÁD! - válaszoltam őszintén és magamhoz rántottam törékeny testét......

2011. március 16., szerda

17.fejezet

Sziasztok! Hát nagy nehezen de megérkezett ez a feji is remélem tetszeni fog.:) A pikantériát még egy kicsit odázom de ebben is lesz egy két dolog.:) Remélem tetszik jó olvasást. Puszi és imádlak titeket. Legyetek rosssssszak. Andi



Edward szemszög:

Felségesen sétált le a lépcsőn. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy egy angyal e vagy inkább egy királynő. Végül az angyalbőrbe bújt kisördög volt a legmegfelelőbb jellemzője. Egyszerűen képtelen voltam elvenni róla a szemem teljesen megbabonázott. Újra és újra végig néztem rajta és mindig megakadtam egy- egy résznél. A gesztenye tenger haját kiengedte, az egyik oldalt előre volt húzva így takarta (hála Istennek) a bal mellét. Az arcán egy egész halovány smink volt ami még inkább kiemelte ajkait ami csillogóan csábított magához egyre közelebb és közelebb. Mosoly bujkált szája szélén ami még a többieknek is úgy tűnt a gondolataik alapján, hogy nekem szól. Nehéz volt rájuk fókuszálni pedig most az lett volna a fontosabb vagy inkább a helyesebb, mert így hogy Bella tölti ki a gondolataim hát igen magas százalékát nem segít abban hogy mindössze csak barátot mutassak és ne induljon be a vadászösztönöm ami még véletlenül sem a vámpír által megszokott becserkészés lenne. Tovább stíröltem. Nyakát elegánsan tartotta majdhogynem peckesen. Ez elgondolkodtatott. Kiváncsi vagyok, hogy tudja e vagy sejti e hogy milyen hatással van a pici topp amit mindössze melle tart fönt rajta és nem mellesleg kilátszik belőle a köldöke. Azt hittem, hogy megszoktam már a tesi órán ezt a látványt de tévedtem és nem is kicsit. Így látni őt maga a pokol. Ha halvány esélyem lenne arra hogy én vehetem le róla ezt a göncöt még akkor sem biztos hogy vissza bírom fogni magam de így hát nem tudom mit tartogat az éjszaka de előre rettegek. A pici szoknya éppen hogy csak eltakarta ahol kell inkább mondtam volna övnek, mint szoknyának. Elképzeltem alatta a fekete csipke csodát és hogy hogyan szedném le róla. Fölnyögtem a lelki szemeim elé táruló gyönyöráradattól. A testvéreim persze most már engem bámultak és hol szenvedő arccal (ez volt Jasper) hol pedig kaján vigyorral (ezek voltak a többiek) találkoztam. Egy pillanatra vettem csak le a szemem a szépségtől, aki mintha lassított felvételként jött volna le a lépcsőn. Még mindig volt hátra öt lépcsőfok mikor jött a lába és az azzal kapcsolatos képzelgésem. Imádtam a gondolatot, hogy hogyan szorítaná derekamra a combjait, hogy hogyan csókolnám végig egészen a lábfejétől, amit most néztem végig a selyemszalagot követve, ami fonásban csavarodott rá izmos vádlijára. Az utolsó lépcsőfok jött volna, ha nem botlik meg a saját lábában. Még szerencse hogy csak két lépés távolságra voltam tőle így oda is ugrottam, hogy nehogy elessen és egy gonosz ötlettől vezérelve hagytam, hogy a sors ismételje önmagát. Akárcsak 5 órája és 32 perce most is ugyan abban a pózban érkeztünk a földre. A külömbség mindössze az volt hogy most nem véletlen vagyishogy nem csak a védelmezés miatt történt. Meglepett és egyben csillogó szemekkel nézett rám miközben lovagló pózban üldögélt rajtam. Forró középpontja lüktetése eredménye persze az lett hogy a vágyam ami eddig is felfokozott állapotban volt most szétfeszítette az boxerem. Hallani véltem egy reccsenést is így jelezve nekem hogy ennek a ruhadarabnak annyi. Bármit megadtam volna azért hogy az ő ezt ne vegye észre vagy azért hogy most fölrángasson a szobámba a tesóim elhúzzanak itthonról és mindenféle zavaró körülmény nélkül lehessen végre az enyém.
Felhúzódott szemöldökkel mosolygott továbbra is. ma másodszor érzi, hogy mennyire megkívántam. Most ráadásul egy réteggel kevesebb ruha takarta előlem. A pici tanga olyan vékony réteget képzett köztünk, hogy azt hittem itt mindenki előtt fogom letépni róla. Már kezdett elborulni az elmém tudatos része mikor megéreztem Jasper nyugtató hullámait. Gondolatai persze egyből beindultak és az én érzelmi állapotom őt sem hagyat hidegen. Egy „hangyányit” ő is érez az én szenvedésemből
„ Edward légyíves fejezd ezt be mert két perc és Alicel mi tuti nem megyünk veletek!”
Még egy utolsót a jóból gondoltam és megfogtam a csípőjét. Lehunyt szemmel élveztem a bőre selymét mikor éreztem hogy lehajol a fülemhez. A mellei súroltak amiről egy ember fül hallású nyögés szaladt ki a számon. Az ajkai majdnem hozzámértek. A forró lehelete így is meglegyintett. Lehet még fokozni a kínjaimat? Vagy inkább Jasper és az én kínjaimat. Mert az érzelem hullám amit felé küldtem igen komoly hatást gyakorolt rá. Viszont úgy tűnik hogy Bella nagyon is tudja fokozni a kínjaimat úgy gondolta hogy nem hallját a többiek mert a lehető leghalkabban közölte a mondókáját.
- Azt hiszem kéne még egy hideg zuhany mielőtt nem csak a boxered szakad szét. – mosolyogva ült vissza vágyamra és mielőtt föl állt volna még kétszer hozzám dörgölte magát. Őrült ez a lány?
- Úgy látszik – heherészett a gonosz testvéráruló aki fölöltöztette ebbe a semmit sem takaró ruhába kedvesemet - hogy Edward nem bír talpon maradni a közeledben. Állandóan csak ledöntöd a lábáról.
- Nem hallottál még arról Alice, hogy a sors örökösen ismétli önmagát. – csatlakozott a froclizásomhoz Bella. Bár a kétértelmű szavai megragadtak bennem. Mit akart ezzel mondani „örökösen”. Csak kattogott az agyam. Ez a szó további lehetséges ledöntéseket sugalt nekem. Lehet hogy rá is erős halással volt a közelségünk? A szíve minden bizonnyal versenyt futott az idővel. A teste is megremegett párszor, de lehet hogy csak fázott tőlem hiszen az én kő testem az ő forró puhaságához képest szinte télies. De hát itt van Jasper! Remélem, hogy az ő érzelmeit is figyelte később majd kifaggatom hogy pontosan milyen érzelmek járták át őt.
Csodálkoztam, hogy Emmett eddig bírta szó nélkül. Most kimondta ami már nagyon is ki kívánkozott belőle.
- Gyereket, menjetek szobára, különben kigyullad a ház tőletek. – láthatóan meg volt elégedve az elemzésével és jót röhögött a saját viccén.
A többiek csak mosolyogtak azon hogy én még mindig ott feküdtem kábán a lépcső aljában. Bella kedvesen nyújtotta felém a kezét hogy fölsegítsen. Nagy volt a kísértés hogy visszarántsam magamra vagy fölrohanjak vele az emeletre de csak megfogtam őt így legalább élvezhettem a lopott érintést.
- Köszönöm hogy megmentettél – túlzott színpadiasan - még a nyakamat is kitörhettem volna ha nem esek rád. – Imádtam a mosolyát. Fehér fogait vöröses ajkát egyszerűen képtelenség levenni róla a szememet.
Elgondolkodtatott a stílus ahogy játszadozott velem és arra jutottam ha ő megengedheti magának a flörtölést akkor én sem fogom vissza teljesen magam.
- Nem tesz semmit. – rákacsintottam – Szívesen segítek! Pláne ha lepedőnek akarsz használni. – végre megint megjelentek arcán a vörös rózsák. Az arca szinte ontotta felém a vér okozta forróságot. Azt hittem hogy ezzel eléggé zavarba hoztam a többiek előtt, de úgy tűnik hogy csak lovat adtam alá.
- Tudod mit? Lehet hogy igénybe is fogom venni a szolgálataidat. Még elgondolkodom rajta. – azzal viszonozta a kacsintást. Én meg köpni, nyelni nem tudtam. Mióta a tesi óránk volt folyamatosan flörtöl velem vagy két értelmű dolgokat tesz. Kikészít.
Emmettnek egyből elkezdett kattogni az agya „ Belevaló kis hugicám lesz”
Totál meglepetten hallgattam Rosale gondolatait. Nem szokott közelebb kerülni az emberekhez egyrészt rettentő irigy a lehetséges jövőképükre és ő az egyetlen aki komolyan belegondol abba mi lenne ha esetleg a halandó akit közel enged magához az meghalna. Túl önző még saját magának is bevallva hogy el bírja viselni ha elveszítene egy olyan lényt akit megszeret. Minden esetre úgy tűnik hogy ez az emberlány még Rose kőszívét is megolvasztotta hiszen a gondolatai is arra utalnak hogy mennyire kedveli és szimpatizál Bellával.
- Ez igazán szép volt Bella – mosolygott rá a szőke szépség – Végre egy lány aki móresre tanítja a mi okostojás bátyánkat. – fölcsillant Bella gyönyörű csokoládé színű szeme.
- Miért olyan sokan próbálkoztak? – na ezt a kérdést nem szerettem volna. Azt meg pláne nem hogy válaszoljanak is rá ezek a testvérnek nevezett áruló vámpírok.
- Szerintem indulnunk kéne mert lekéssük a mozit. – próbálkoztam hátha szerencsém lesz és észbe kapnak, hogy ezt a témát inkább hanyagoljál. Úgy tűnik hogy ez nem az én napom mert Emmett éppen szóra nyitja a cserfes száját és most fogja közölni a leendő feleségemmel hogy a tegnapi napig nálam nőcsábászabb vámpírral még nem találkozott.
- Igaz! Mennünk kell most. – mentett meg ma először Alice. Elővette a legcsúnyább nézését és aranyszemeivel meredt Emmettre aki úgy tűnik vette is a lapot mert csöndben maradt.
„Nehogy azt hidd hogy megúsztad. Az hogy nem engedem hogy ez a túl méretezett medve beköpjön nem azt jelenti hogy ma a kocsiban nem kell elmondanod neki hogy ki vagy. Vagy legalábbis a nőügyeidet meg kell osztanod vele.”
Nem mondhatom hogy megnyugtattak a törpe szavai de legalább én mondhatom el neki nem Emmett aki biztos hogy kicsit túlzásba is este. Nem mintha nem lett volna mit mondani azt azért mégsem akartam hogy olyan valakinek tartson aki nem vagyok. Nem vagyok jó de annyira rossz sem hogy örökre kárhoztasson érte. Mindenesetre nem vártam a kínos beszélgetést de tudtam előbb utóbb túl kell esnem rajta. Csak lazán csak őszintén. Ez a legfontosabb.

Alicenek pontos terve volt rá hogyan menjünk Port Angelesbe. Bella és én a Volvóval, Emmett és Rose a BMW- vel ők ketten Jasperrel viszont motorral. Volt egy sanda gyanúm hogy ezek ketten miért akarnak előbb oda érni. Biztos hogy nem sakkozni fognak amíg mi a város előtt fogunk állni a dugóban.

Már öt perce ültünk némán egymás mellett. Nem bírtam ezt a csöndet. A tudat, hogy úgyis el kell, mondjam neki és nem tudtam a reakcióját hát kicsit kiütött.
Ő vezetett. Még a garázsban dobtam neki oda a kulcsot mert volt egy olyan érzésem hogy értékelné. Na jó, úgy könnyebb volt színt vallanom, hogy neki közben a vezetésre is figyelnie kell.
- Na, jó mire vagy kiváncsi? – kérdeztem tőle és kicsit oldalra fordultam, hogy tökéletes rálátásom legyen a legkisebb megnyilvánulását.
- Oké! Sok barátnőd volt már? – jött az elsővel én meg próbáltam húzni az időt. Addig is élvezem a társaságát.
- Hogyan definiálod a barátnő kifejezést?
- Hát tudod. Akivel együtt jársz és szerelmes vagy belé. – próbált könnyed hangon beszélni de egy-egy szónál megbicsaklott a hangja. Ilyen volt az „együtt jársz” illetve a „szerelmes”. Ez tetszett nagyon is.
- Ilyen nem volt egy sem. – mondtam határozottan az igazat.
- Oké akkor máshogy kérdezem. Sok lánnyal volt már dolgod. – az autó belseje kezdett forróvá válni. Ha nem tudtam volna hogy lehetséges azt hiszem most folyna rólam a víz. Úgy izzadnék mint a ló merthogy az én lelki társam nagyon is tudja hogy milyen kéréseket kell föltegyen.
- Ezt sem nagyon értem, de a tisztán látás érdekében el kell mondjam, hogy eddig még nem voltam szerelmes.
- És ez pontosan mit is jelenet? – Á értem már szóval ellenem fordítja a saját fegyveremet. Rafkós a kiscsaj. Csak őszintén ez a lényeg.
- Úgy hogy eddig nem voltam szerelmes, de – megálltam. Ő sem lélegzett félő volt ha ez így megy akkor elájul a volánnál és még az is lehetséges hogy nem tudom megmenteni így ki kellett mondanom. Úgyis hamarosan megtudja. – volt már dolgom lányokkal. – Kimondtam. Ő meg kifújta az eddig bent tartott levegőt.
Pár percig nem szólt semmit nem úgy tűnt, hogy meglepi, amit hall. Valószínű csak összeszedi a következő kérdéséhez a gondolatait.
- Sokan voltak? – jött a következő kérdés és tudtam, hogy őszinte választ kell adjak, de akkor most kell vele azt is közölnöm hogy mi vagyok. Pontos számot egyébként sem tudotam.
- Mit értesz sok alatt? – próbáltam megint elodázni a percet hátha megúszom ezt valahogy.
- Értem. Szóval sokan voltak. – lemondóan sóhajtott egyett ami azért most kicsit megcibálta a lelkemet. Nem hagyhatom, hogy nőcsábásznak tartson. Jó tudom hogy az voltam ,de mára már minden megváltozott. Nekem már csak ő kell senki más.
- Figyelj Bella! – muszáj magyarázatot adnom neki – Hallgass végíg kérlek és ha úgy gondolod akkor nem erőltetem rád a barátságomat. Megértem hogy a te erkölcseiddel én milyen fényben tűnhetek fel,de és ez a de igen fontos soha egy lányt sem álltattam többel. Kölcsönös testi vonzalom volt és ennyi. Nem voltam szerelmes és ezt közöltem is mindig minden lánnyal. Úgy gondoltam, hogy nem is leszek szerelmes soha, de ezt ugye nem lehet tudni. Lehetséges hogy megtalálom azt a nőt akit Isten nekem teremett. – aki mellesleg te vagy.
Bár kimondhatnám neki, bár megállna a nyomorult autóval, és bár közölné, hogy ő akar engem, bár megcsókolhatnám és bár örök hűséget esküdve közölhetném vele, hogy ő lett az életem értelme. Bár minden ilyen könnyen mehetne. De sajnos ez nem így van.
- Edward! Válaszolsz még egy kérdésemre őszintén. – sóhajtott fel.
- Eddig is őszinte voltam veled többnyire. – nyögtem oda a végére ezt a szemét szót.
- Jó de ez nekem fontos. Úgyhogy most kérlek teljesen őszinte legyél jó? – rám nézett egy pillanatra esdve aztán vissza az útra.
- Jó kérdezz bártan.
- Engem is csak le akarsz fektetni, mint a többi lányt aki eddig megvolt? – kihallatszott a hangjából, hogy még a gondolat is gyötri ezt nem hagyhattam.
- Nem dehogy! – kezdtem egyből mentegetőzni – Miből gondolod? – amint kimondtam ezt a hülyeséget egyből rájöttem, hogy eddig csupa olyan dolgot tettem, mint az átlag emberek, akik meg akarnak hódítani valakit. Én is erre játszottam csak, hogy én nem csak a testére vágytam; az egész lényét akartam magamnak.
- Hát tudod elég egyértelműen reagált a tested. – jött az újabb pirulás. Már vártam mikor kezd lángolni az arca.
- Figyelj nem mondom hogy nem vagy rám hatással, mert ez nem igaz. Gyönyörű és csinos vagy. minden értelmes fiú a nyakát törné érted, de neked van barátod akiről azt mondtad, hogy komoly. – nagyot sóhajtottam – így nem rondítok bele semmibe. Ha elfogadod akkor barátod leszek addig míg igényt tartasz rá, de nem fogok neked esni – cinikusan elmosolyodtam hátha kicsit oldottabb lesz a hangulata – persze ha te kéred…… - rám meredt és ekkor nevettem fel.
Közben már Port Angeles utcáin kanyarogtunk. Most már az ő arcán is boldogság látszott.
- Jó akkor ebben kiegyezünk. Amíg én nem kérlek addig nem nyomulsz. Akármi lesz is akkor sem. – gonosz vigyor derült szét rajta amit az eddigi beszélgetésünk alapján nem értette. – Megígéred? – elgondolkodtatott az amit most láttam az arcán és nem értettem hogy mit akar ezzel.
- Bella én soha nem tennék olyant amit te nem szeretnél. Hiszen barátok vagyunk nem? – rámosolyogtam azzal a fajta nőcsábító mosollyal amit az eddigi lányok mind imádtak. Bár az ő gondolatai némák voltak a légzése fölgyorsulása és szíve szapora verdesése arra engedett következtetni hogy nála is sikeres volt a csábítgatás.
- Igen azok vagyunk és remélem hogy a mai este után is azok maradunk. – ebben a pillanatban parkolt le Alice-ék mögött. Éppen ki akart szállni mikor megfogtam a tőlem lehető leggyengédebben a karját.
- Ezt hogy érted? – visszarántottam. Csak remélni tudom hogy nem hívta ide a barátját hogy együtt „bulizzunk” és nem fognak itt előttem nyalakodni mert az tuti hogy kinyírna. Betódultak az agyamba a különböző képek egy arctalan sráccal amit Bella testét tapogatja és falja ahol csak érni. Azt hiszem két perc után már nem tenné, mivel tapogatnia és a feje sem valószínű hogy a nyakán maradna ha előttem esne neki. A düh kezdett teljesen elhatalmasodni rajtam és ezt szerelmem is észre vette.
Megfogta a kezem, ami a karját tartotta rabságba és a térdemre tett. Úgy irányított, ahogy kedve éppen diktálta nem tudtam ellenállni az érintésének. Egy röpke pillanatra hozzám ért. Aztán már majdnem sokkos állapotba kerültem mikor a lángoló tenyerét az arcomra tette. Mélyen a szemembe nézett én láttam a tükrében, hogy az enyém elfeketedett. Ezenkívül mintha némi sajnálat keveredne bűntudattal. Most már semmit nem értettem.
- Nyugi barátom – fölemelte a szemöldökét mikor kimondta ezt a szót mintha ő sem hinné el hogy ez igaz lehet és ő is sokkal többet érezne mint szimpla barátság. – Csak kicsit… - elgondolkodott – hűmm nem is. Inkább majd meglátod a mozi utáni kis meglepetést. – gondolom láthatta a szememben a pánikot, mert még hozzátette – ne parázz tetszeni fog. – azzal már ki is szállt mellőlem.
Odasétált a cseppet sem tapintatos gondolatú Alichez. Jól sejtettem hogy miért jöttek ezek ketten motorral. Elég nehéz volt de kizártam mind a két csibész gondolatmenetét ami elég pikánsra sikeredett főleg úgy hogy én most ezeket az örömöket messze elkerültem.
Mind besétáltunk a moziba és régebbnél régebbi filmek voltak ma terítéken. Alice cinkosan rám mosolygott és a szemével a szerelmesek napja feliratú villogó táblára bökött a szemével. Szerelmes Kedd tök jó nyálas filmek és giccses díszítés. Igazán nekünk való.
- Ú skacok – szólalt meg Alice – úgy tűnik hogy ma csak párocskák mehetnek be. Na sebaj. Edward fogd meg Bella kezét és csináljatok úgy mintha örülten szerelmesek lennétek egymásba. – Néztem Bella arcát aki csak meghúzta a vállát és már kezdett hozzám oldalazni. Egy másodperc múlva már szerelmesen kulcsoltunk össze a kezünket és amilyen szorosan csak tehetünk egymás mellett haladtunk. A nem létező szívverésem most úgy tűnt hogy létezővé válik. Komolyan mintha még hallottam volna a sajátomat is. Bella szíve viszont az érintésünk óta kolibri ritmust diktált. A légzése először elakadt amit Jasper is figyelemmel kísért. A mostani elemzése volt életem legcsodásabb dolga az hogy ezt közölt velem mindent megért.
„Bella szeret téged és tudom hogy ez fontos neked testileg is kíván nem is kicsit, de ezek ellenére még mindig retteg tőled is és saját érzéseitől is. Ne haragudj tesó de igaza van Alicenek még időre van szüksége. Pedig ő is érzi hogy te vagy neki az igazi mégis annyi mindenben volt segítségére a pasija hogy nagyon hálás neki ez a legnagyobb baj. Ha legalább egy szemét tetű lenne akkor könnyebb dolgod lenne. De csak óvatosan és már nem sokáig fog tudni neked ellenállni. Szeret téged Edward nem is kicsit. Tudom hogy nem képes olyan erős érzelmekre mint mi de hidd el közelít és ezzel még tudsz mit kezdeni.”
Végre befejezet bár nem tudtam hogy még hallgatni akarom e azt hogy szeret vagy nem akarom hallani azt hogy nehéz lesz vele a dolgom mert hálás annak a Jacobnak. Türelem Edward hiszen tied az öröklét akkor meg hová ez a nagy sietség. Nyugi!
A nyugi kb. egy percig tartott. Nem csak én vettem észre hogy a nőinket minden szempár nyomon követi Emmettnek kezdett elborulni az agya csakúgy mint Jaspernek ő még ráadásul érezte is a pasik vágyát amik a mi szerelmeinkre irányult. És persze én meg hallottam hogy ki mint hogyan csinálna a húgaimmal és a lelki társammal. A méreg minden egyes képpel csak nőt és nőt. Emmett és Japer egyből ki akarta mutatni hogy ki kihez tartozik és egy egy szerelmes csókkal közölte a férfinéppel hogy hol a helyük. Mint mindig most is nekem volt nehezebb. Én ugyanis nem tudtam megmutatni senkinek hogy ez a nő hozzám tartozik.
- Bella megkérhetlek valamire? – próbálkoztam hátha alapon.
- Persze mire szeretnél kérni? – nézett rám mosolyogva.
- Átölelnél mintha a csajom lennél? – könyörgő szemekkel nézett rám én meg csak a fejemmel intettem neki a többi banda felé akik közül az összes pasi őket nézte.
- Komolyan? Tudod hogy az összes csaj téged néz és ha ölni lehetne szemmel akkor én már halott lennék? – ha tudná hogy a pasik engem már ki is nyírtak körülbelül száz féle képen. Majdnem mindenki Bellára vágyott bár Roset és Alicet is ép úgy igényelték volna. Ha tehették volna akkor hármasban.
- Igen kérlek búj hozzám hogy azt higgyék a pasik hogy velem vagy és ne kelljen verekednem a kegyeidért. – nem tudom mi hatott de Bella egyszer csak végig simított az arcomon és a mellkasomra fektette a fejét én a hajába szagolva vártam hogy mikor fogok elolvadni. Átölelte a derekamat és hozzám préselte a testét. Az érzés leírhatatlan volt. Rám nézett és most először láttam ugyan azt a vágyat a szemében, ami engem is tüzel. Szinte hallottam a gondolatait,amikor a számra pillantott. Arra gondolt amire én hogy megcsókol. Csak néztük egymást hol a számra hol a szemembe olvadt a csoki szemeivel. Végül döntött és egyre csak közeledett felém. Az ajkai már csak két centire voltak töllem.

2011. március 15., kedd

Előzetes

Bocsi hogy csak ennyi remélem nem haragszik senki de nem volt időm legépelni az egészet pedig már a füzetem rojtosra írtam. Bocsi "pirul".
Holnap viszont 4:15 kelek úgyhogy bocsi bocsi bocsi cserébe viszont igérem hogy Edwardom szenvedni fog nem kicsit. :) "mruhhhhaaaaaahhhhhhaaaaaaa"
Puszi gyönyörű estét és még annál is szebb éjt kívánok nektek. Andi


Tovább stíröltem. Nyakát elegánsan tartotta majdhogynem peckesen. Ez elgondolkodtatott. Kiváncsi vagyok, hogy tudja e vagy sejti e hogy milyen hatással van a pici topp amit mindössze melle tart fönt rajta és nem mellesleg kilátszik belőle a köldöke. Azt hittem, hogy megszoktam már a tesi órán ezt a látványt de tévedtem és nem is kicsit. Így látni őt maga a pokol. Ha halvány esélyem lenne arra hogy én vehetem le róla ezt a göncöt még akkor sem biztos hogy vissza bírom fogni magam de így hát nem tudom mit tartogat az éjszaka de előre rettegek. A pici szoknya éppen hogy csak eltakarta ahol kell inkább mondtam volna övnek, mint szoknyának. Elképzeltem alatta a fekete csipke csodát és hogy hogyan szedném le róla. Fölnyögtem a lelki szemeim elé táruló gyönyöráradattól. A testvéreim persze most már engem bámultak és hol szenvedő arccal (ez volt Jasper) hol pedig kaján vigyorral (ezek voltak a többiek) találkoztam. Egy pillanatra vettem csak le a szemem a szépségtől, aki mintha lassított felvételként jött volna le a lépcsőn. Még mindig volt hátra öt lépcsőfok mikor jött a lába és az azzal kapcsolatos képzelgésem. Imádtam a gondolatot, hogy hogyan szorítaná derekamra a combjait, hogy hogyan csókolnám végig egészen a lábfejétől, amit most néztem végig a selyemszalagot követve, ami fonásban csavarodott rá izmos vádlijára. Az utolsó lépcsőfok jött volna, ha nem botlik meg a saját lábában. Még szerencse hogy csak két lépés távolságra voltam tőle így oda is ugrottam, hogy nehogy elessen és egy gonosz ötlettől vezérelve hagytam, hogy a sors ismételje önmagát. Akárcsak 5 órája és 32 perce most is ugyan abban a pózban érkeztünk a földre.

2011. március 6., vasárnap

16.fejezet


Imádom ezt a képet Edwardról és remélem nektek is tetszeni fog. Bocsi a késésért de mindíg közbe jön valami így most ugy döntöttem hogy nem szólok előre hogy mikor lesz friss mert ha ti várjátok és mégsem tudom hozni az nektek egyrészről csalódás nekem meg totál lelkiismeret furdalásom van. Megpróbálok heti kettőt hozni de ezt most nem tudom megigéri.
Na jó aszem ennyi. Ja kicsit lehet hogy uncsi ez a rész de föl kellett valahogy vezetnem a kövit ami viszont hát majd meglátjátok.....
Legyetek rossssszak és ne feledjétek imádlak titeket :) Puszi és jó olvasást

Edward szemszög : A húgom egy gonosz bestia

Amikor kijöttünk a tornaterem ajtaján, még mindig sokk hatása alatt voltam. A farmerem akárcsak az előbb a rövidnadrág még mindig feszített, kénytelen voltam megkérni Jaspert , hogy segítsen lenyugodnom. Szerencsére mire a lányok kijöttek már viszonylag helyre állt lelki és testi állapodban voltam. Bella közeledése azonban nem sokat segített rajtam. Az óra utáni tusolás következménye persze azt volt hogy a haja egy kicsit vizes maradt ami csak úgy ontotta magából eszméletetlen virágillatát. A két cinkos összenézett és én már tudtam hogy kitervelték mi lesz a büntetés. Alicet ismerve jaj nekünk. Elkezdtem kutatni a fejében hátha véletlenül „elszólja” magát hogy legalább fölkészülten érjen a kínzása. És bár direkt, de mutatott egy pillanatképet a jövőből. Bella Rose és Alice egy bár pultján miniszoknyában táncolt. Éreztem hogy az arcom fájdalmas grimaszra váltott. Nagyon hosszú napok várnak rám. Alice úgy gondolta, hogy elég egyenlőre ennyit mutatnia ahhoz hogy kellőképen kicsináljon. A gonosz kis törpe persze jót röhögött rajtam.
„Ha láttad volna milyen képet fogsz vágni hidd el te sem bírnád visszafogni a röhögő rohamot.” – üzente.
- Köszi, igazán kedves hogy a testvérem ki fog csinálni. – súgtam neki úgy, hogy csak bizonyos vámpírhallású lények hallják meg mondandómat.
„ Nem én foglak kicsinálni drága bátyuskám hanem Bella. Én csak segítek neki benne, mert az tuti hogy én fogom fölöltöztetni abba a ruciba ami kiveri nálad a biztosítékot.” amint befejeztük a sajátos beszélgetésünket már oda is értek mellénk. Jasper egyből felesége ajkaira tapadt hogy köszöntse az tizenöt perce nélkülözés után. Régebben talán elcsodálkoztam vagy éppen fújjogtam volna, de mióta tudom, hogy mit jelent a lelkitárs hiánya azóta inkább csak irigykedek rájuk hogy ők ezt megtehetik én viszont csak egy röpke sziával üdvözölhetem kedvesem. Amint elvállt a két vámpír egymástól hugicám egyből bele is kezdett a szóáradatba.
- Na szóval skacok, az van hogy Bella meg én kiterveltük a büntetéseteket. – hatásszünetet tartott hogy még tovább gyötörjön és miközben összemosolyogtak szerelmemmel közölték a tényeket.
- El kell jönnötök velünk ma este. – szólalt meg Bella.
- Na, ez igazán nem is olyan borzasztó. – szólt naivan Jasper. Ha tudná hogy ő is meglesz kínozva nem ujjongana így.
- Jó akkor hol a fekete leves? – sóhajtottam, mert tudtam hogy ez így nem okés.
- Hát arra gondoltunk hogy persze Rosalie-val együtt így hatan elmennénk moziba és utána beülnénk egy bárba. Egy karaoke bárba. – csillant föl a szemük.
- Azt hiszem hogy ez kivitelezhető. – úgy tűnik hogy kezd neki valami derengeni mert a gondolatai kicsit elkalandoztak. – De milyen filmet nézünk pontosan, és milyen karaoke bárról beszéltek?
- Hát ami a büntetés része a dolognak hogy a Sakáltanyát kell megnézzétek velünk. Olyan csajos estétét terveztünk amit végig kell szenvednetek. – míg Alice beszélt Bella csak kuncogott az orra alatt és néha rám nézett hogy mit szólok a gonosz kis tervükhöz. Jaspernek persze végre leesett a tantusz mert elég fájdalmas gondolatmenetet kreált. Sakáltanya? Ne már miért csinálja ezt velünk Alice?
- Hol terveztétek a kínpadunk érvényesítését? – kérdeztem most már én is hogy tudjam a lényeges dolgokat is.
- Port Angeles – ben. Bella már sokat járt ott és ismeri a jó helyeket így gondoltam majd ő navigál minket. Na jó mi megyünk Jasperrel matere nektek milyen órátok lesz? – mintha nem tudná.
- Nekem történelem és neked? – nézett rám angyalom.
- Szerintem ez már nem véletlen. – mosolyogtam rá hogy azt higgye hogy mégiscsak véletlen az egész és nem Alice műve bár előbb utóbb úgyis be kell hogy vallanom neki. – Nekem is töri órám lesz. Akkor mehetnénk mert még elkésel. Sziasztok. – köszöntem el testvéreimtől és elindultam Bellával a következő óránkra.
Négy és fél óra múlva:
Alice mai jócselekedete is megvolt miszerint Bellával jöjjek hozzánk ő majd jön az én autómmal. Egész jó vezetett emberhez képest is. Neki nincs semmilyen extra képessége mégis biztonságosan és precízen hajtja az autóját. Csöndben tettük meg az utat és én közben visszaidéztem a napot ,amit együtt töltöttünk. A töri óra teljesen nyugodtan telt néha összenéztünk. Én persze csak rá fókuszáltam ez már kezdett szokásommá válni. Néha csak perifériám szélén néha viszont pont rajtakapott, hogy szemérmetlenül bámulom. Megint elemezgettem a mozdulatait. Vajon mit miért csinál? Ez volt minden gondolatom. Néha csak belefeletkeztem az illatába és csukott szemmel élveztem mellé szíve érdekes színfóniáját. Csodás egyveleget alkotott a kettő. Abszolút érzések jártak át amikor felgyorsult a szíve ahogy egymás szemébe olvadtunk. Néha a tanárnak kellett rám szólnia, de szerencsére a válasz a feltett kérdésére ott volt a gondolataiban így elég könnyen válaszolni tudtam minden kérdésre. Bella viszont nem volt gondolatolvasó és mikor őt zaklatta a hülyeségeivel az átlagos képességű tanár súgtam neki. Az olaszórára menet köszönte meg hogy kisegítettem. A tanár persze itt is fölszólított természetesen olaszul hogy mutatkozzak be kicsit meglepte hogy én ugyan ezen a nyelven mondom el a szokásos hazugságaimat. Mikor megkérdezte hogyan lehet az hogy perfekt vagyok azzal magyaráztam neki hogy van egy rokonom Rómában és egy egy nyarat ott töltöttem nála így anyanyelvi szinten beszélem ezt a nyelvet. Sikeresen le is ráztam ezzel, az elkövetkező évben nem fog zaklatni. Hát ez könnyen ment általában nehezebb a tanárokat meggyőznöm, hogy hanyagoljanak. Bella viszont végigszenvedte és majdhogynem vért izzadt, hogy feleljen egy két kérdésre igen érdekes akcentussal. Arra gondoltam, hogy föl kellene ajánlanom hogy korrepetálom de nem akartam megbántani így megvártam míg ő kér segítséget. Szerencsére nem kellett sokáig várjak, mert amikor az ebédlőbe sétáltunk már meg is kérdezte, hogy tudok e segíteni neki mert ez a tantárgy kikészíti. Örömöm megint határtalan mértékeket öltött, ha tudná, milyen boldoggá tett azzal, hogy ennyire a közelébe enged biztos nem ilyen félve kérdez rá a dologra. Megegyeztünk. Minden nap suli után egy órát még itt maradunk a könyvtárba és ott fogom őt olaszra tanítani. Beléptünk az ebédlőbe és most is majdnem minden szempár ránk szegeződött. Ma is pizzát kért mint tegnap de most már nem kellett rászólnom hogy ne merje ő fizetni. Tanulékony a drágám. Pironkodott mikor leültünk a többiek mellé kicsit zavarban volt. Kocsányón lógó szemek fürkészik, amiért máris ilyen jóban van az új diákokkal. Persze a fiúk könyvelték, hogy engem akar behálózni és rettenően sajnálták Jacobot amiért ilyen könnyedén megcsalja velem. Többen már azt is látni vélték, hogy csókolóztunk és egyesek szerint már meg is beszéltük hogy suli után a könyvtárba megyünk szexelni. Egyes gondolatok most is elevenembe találtak. Például amikor azt elemezgették, hogy ki a jobb fogás Jacob vagy én. Mások a ribanc illetve szajha jelzőkkel érték el hogy az első adandó alkalmammal keresztbe tegyek nekik. Ezek általában lányok voltak és nem árulok el meglepetést azzal, hogy Amanda és társai voltak ezek a „kedves” hölgyemények. Alice és Rose persze észrevette milyen gyilkos szemmel vislatom őket és be is ígérték a bosszút. Nem lenne túl férfias, ha őket ütném le. Mike persze még mindig élvezhette halál listám első helyét ezzel kapcsolatban is voltak már terveim és az igaz Jasper „testvérei” nem szoktak ott vadászni ahol mi élünk, hogy ne hívjuk, föl magunkra a kisváros figyelmét azt hiszem megkérem Petert hogy most az egyszer tegyen kivételt. Úgyis táplálkozna, akkor már olyan valaki legyen az áldozata, aki megérdemli a halált és ne egy ártatlan ember. Az ebéd Emmett kétértelmű beszólásaival, de viszonylag az is nyugodt körülmények között telt. Rosalie persze benne volt a kínzásunkba, amire meg Emmett nem mondhatott nemet. Szerintem még nem is volt olyan ötlete Rosenak amibe mackó formájú bátyám nem egyezett bele egyből. Bármit megtett volna, ha az boldoggá teszi a szőke szépséget. Ez van, ha megtalálod az igazi nőt akit neked szántak az égiek. Ezért nem hisztizett Jasper sem Alice előtt. Persze engem nem tudtak és nem is akartak átvágni. Én tudtam hová is kívánták pontosan ezt a mai estét. Mindenesetre a csajok azt tervezgették mit vegyenek föl és miután bemutattam a lelkem másik felét Esmének és Carleiselnak ők átmennek Bellákhoz hogy elkérjék a szüleitől és hogy átöltözzenek a bulira. A terv már megvolt és Alice persze már az egy órás olasz tanulást is betervezte. Így van az hogy én most itt ülök Bella autójában és egy borzasztó zenét hallgatok. Neki viszont úgy tűnik, tetszik ez a tuc-tuc mert az énekessel együtt énekli ő is. Basshunter pfújj! Nincs bajom a 21.század zenéjével de ami sok az sok. Végre közeledtünk az itteni házunkhoz amit az éjjel lakhatóvá is varázsoltunk. Már hallottam Emmett és Jasper hangját ahogyan azt ecsetelték mikor töröm szét Bella cd lejátszóját hogy végre elhallgattassam az énekesnek nevezett ficsúrt. Jasper nyerte a fogadást miszerint soha nem tennék kárt abban, ami neki örömet okoz. Emmett arra szavazott, hogy hiába a szerelem ezt én nem bírom elviselni így tuti hogy széttöröm. Az viszont valószínű, hogy valamilyen rejtéses módon el fog tűnni az autóból ez a zeneutánzat. Hálát adtam az égnek mikor megérkeztünk és kikapcsolta a lejátszót. Még soha nem vártam ennyire a csönd után, mint most. Bella felém fordult és összehúzott szemöldökkel nézett rám. Már azt hittem észrevette milyen hatással volt rám Basshunter. De tévedtem.
- Biztos nem baj hogy átjöttem? Te nem bánod? – kérdezte aggodalmasan. Hogy van az, hogy olyan jó megfigyelő például a szemünk színével kapcsolatban és nem vesz észre egy ennyire kézenfekvő dolgot. Minden percemet vele tölteném. Furcsa ez a lány a legkülönösebb, akivel eddig dolgom volt. És persze a legszebb és legokosabb és a legjobb akit csak kaphattam.
- Bella! Hát hányszor mondjam még el hogy el hidd a szüleim már várnak és azért mert szeretnének megismerni. Én meg kifejezetten örülök hogy átjössz.
Hálásan nézett rám és ez most fölmelegítette kő szívemet ami két napja inkább hasonlít valami zselé formára mint a normál jégdarabra ami eddig volt. Ez a csábos nőszemély felolvasztott. Kiszálltam de nem várta meg hogy kinyissam neki az autó ajtaját ő is ugyan abban a pillanatban nyitotta ki mint én. Mivel nem használhattam valódi sebességemet így kénytelen voltam még elnézni hogy nem engedi azt hogy hölgyként bánjak vele. Már alig várom hogy tudja mi vagyok így még a mozdulata előtt megtehetném azt amire vágyok. Jelen pillanatban csak arra hogy én nyithassam ki neki az autó ajtaját és megfogjam a kezét hogy kisegítsem. Ú Edward már nagyon 109 éves vagy ez már nem az a kor, de mi van ha értékelné hiszen ő a lelki társam ő más mint a mai csajok hiszen én is más vagyok mint a mai pasik. Más az értékrendem mint az átlag tízenhét éves fiataloknak. Bella megjelenése előtt a családom volt mindenek felett a legfontosabb. Nem mintha most nem lennének azok csak most még plusz megkaptam az igaz szerelmet is ráadásnak. Itt van ez az ember akiért érdemes élni. Kicsit elkalandoztam mert csak később vettem észre hogy Bella hatalmasra nyílt szemekkel nézi a ház üvegfalát. Halkan füttyentett egyet erre más vigyor terült szét az arcomon. Tetszett hogy tetszik neki.
- Hát ez nem semmi! – nézett rám elismerően.
- Előnye is van ha az ember Alicel és Esmevel él. – mutattam a ház felé.
- Ez a csoda az ő művük? – nézett rám és csodálkozás terült szét az arcán.
- Nem teljesen de a belső munkálatokat ők szokták elvégezni még nem tökéletes az ő véleményük szerint de szerintem már így is lakható. – hallottam ahogy Alice összecsődít mindenkit hogy a nappaliba várjanak ránk. A kis manó már most könyvelte hogy Bella lesz a legjobb barátnője, testvére, és sógornője egyben. Már alig várja hogy végre tudjon mindent Bella is és ne kelljen előtte titkolóznunk én is erre vágytam mindennél jobban de egyenlőre ez még lehetetlen. Fölsétáltunk a lépcsőn és hallottam hogy nagyot sóhajt amit csak egy kérdő pillantással tudtam jutalmazni.
- Csak kicsit parázok – jött a válasz a ki nem mondott kérdésemre.
- Ne félj senki nem fog megenni. – ha tudná hogy mennyi esély van akár erre is lehet hogy nem mosolyogna ilyen édesen. Emmett persze egyből kontrázott is gondolatban hogy csak a magam nevében beszéljek mert ha nem lenne már jó ideje vega akkor lehet hogy megkóstolná az a nőt aki az létezésem értelme lett. Nem akartam neki hangosan ecsetelni hogy mit csinálnék vele ha ez megtörténne még akár véletlenül is de azért egy morgás föltört a torkomból. „jó, jó; nyugi nem bántanám soha a leendő sógornőmet, tudod te is” azért megkapta a „ma este szétverem azt a tök fejed” nézésemet és az átlaggal ellentétben ő persze totál boldog volt hogy bunyó van kilátásban.
Beléptünk és minden szem Bellára fókuszált Esme persze ujjongott örömében hogy Bella milyen szép és hogy pont hozzám illő és hogy már előre látja hogy milyen boldogok is leszünk együtt és hogy végre a kedvenc fia is megtalálta az igaz szerelmet. Azt hiszem még soha ilyen boldognak nem is láttam őt. Apám persze egyből észre is vette és őt az én örömöm mellett az is boldoggá tette hogy anyám szinte kivirult. Ott álltak a zongora előtt Carlisel éppen Esme derekát ölelte át mikor közelebb mentünk.
- Anya, apa bemutatom az osztálytársamat és barátomat Bellát. Bella ők itt a szüleim. - Esme persze nem bírt a gondolataival és úgy üzent hogy nála tökéletesebb párt nem is szánhattak volna nekem az égiek.
- Örülök hogy megismerhetem önöket Isabella Swan – nézett rám kedvesem kicsit leszúróan hogy nem a teljes nevén mutattam be. Kezet nyújtott először anyámnak.
- Szia drágám szólíts kérlek Esmenek és nyugodtan tegezz nem vagyok én még olyan öreg. – a többiek a háttérben persze mind kuncogni kezdtek de egy csúnya pillantás anyámtól és már mindjárt előjött a jól nevelt gyerek filing.
- Szervusz Bella én Carlisel vagyok és kérlek engem is tegezz sokkal egyszrübb.
- Köszönöm és akkor sziasztok – nézett körbe a többieken is és egy angyali mosollyal hálálta meg anyám kedvességét. – gyönyörű házatok van. Edward mesélte hogy te és Alice vagytok akik ezt a remekművet ilyenre alkottátok.
- Hát igen de Rosenak is nagy szerepe van benne tudod mi lányok mindig együtt rendezzük be a házat. Amolyan csajos elfoglaltság. – Esme egyszerűen el volt káprásztatva Bellától és ez engem is jobb kedvre derített. Egy egész pillanatra el is felejtettem hogy mi vár rám ma. Persze a törpének egyből eszembe kellett jutatnia. „még két óra és véged van öcsipók”
- Ez olyan volt mintha Emmett mondta volna ugye tudod – súgtam oda neki hogy Bella ne vegye észre.
- De ne ácsorogjunk itt – javasolta apám és oda invitált a fehér kanapéra és mint Alice látomásában Bella leült a kétszemélyes ülőalkalmatosságra én pedig mellé. Esme velünk szemben foglalt helyet a többiek pedig Alice kivételével elvonultak a szobáikba.
- És mivel foglalkoznak a szüleid? – kérdezet Carlisel Bellát.
- Apám a helyi rendőrfőnök anya meg óvónő.
- Ó igazán? Mit gondolsz bánná édesanyád ha holnap benéznék hozzá hogy őt is megismerjem? Imádom az ovisokat olyan édesek és őket még lehet szeretgetni nem úgy mint az én nagyra nőtt gyerekeimet. – Emmett persze ezt sem hagyhatta szó nélkül így fentről üvöltött le nekünk.
- Engem bármikor szeretgélhetsz anya én el bírom viselni hogy kényesztetnek.
- Tudom drága kisfiam de a kicsik mégiscsak mások.
- Szerintem egyáltalán nem bánná anya ha meglátogatnád sőt biztosra veszem hogy jól kijönnétek. – Bella arcáról szinte letörölhetetlen volt a mosoly látszott rajta hogy jól érzi magát itt nálunk és hogy kedveli a szüleimet. – Megbeszélem vele hogy holnap beugrasz és akkor már várni fog. Hány órára gondoltál?
- Szerintem olyan 9 órára ott tudok lenni és akkor még segíthetek is a reggeli kiosztásában is. Jajj már alig várom olyan jó lesz a holnapi napom.
- Anya úgy is arra gondoltam – szólalt meg Alice – hogy fölösleges lenne átmenni Belláékhoz ma mi lenne ha fölhívnád az anyukáját és akkor te elkérnéd nekünk mára. És akkor meg is tudnátok beszélni a holnapi programot.
- Nahát drágám ez igazán jó ötlet mit szólsz hozzá Bella?
- Szerintem is jó ötlet de – nézett aggodalmasan Alicere – mit fogok akkor fölvenni. Így csak nem megyünk oda. – kacsintott rá a cinkosára. Föntről Rosalie kuncogása törte meg a beszélgetésüket. A gondolataira viszont ügyelt mert nem tudtam meg hogy mi a vicc tárgya.
- Majd én adok neked valami jó kis cuccot 10 perc múlva találkozunk fönt a szobámba. Edward – fordult felém a kis pukkancs. – Vezesd körbe légy szíves Bellát a házba de utána én tartok rá igényt ha nem gond addig te is elkészülhetsz a mozizásra és az azt követő kis bulira. – a kacsintása amit felém küldött nem kecsegtetett semmi jóval. Bella elkezdte tárcsázni az anya számát mikor odasúgtam Alicenek hogy ne essen túlzásba mert így is alig bírom visszafogni magam. Ő csak kuncogott és belső hangon üvöltötte az előbbi Now youre Gone-t. Már Bella kocsijában sem bírtam elviselni de az ő kedvéért bármire képes lennék de hogy most a nem éppen szívem csücske húgom is ezt „ordítja” hát mit ne mondjak nem csak ő tud bosszút állni rajtam. Egy terv kezdett kibontakozni a fejemben aminek eredménye persze az lett hogy azonnal abba is hagyta a zene utánzat éneklését.
- Ne merészel Edward Cullen mert tudod hogy háromszor bosszulok meg egy sérelmet és ha meg mersz zavarni mikor Jasperrel huncutkodok kinyírlak. – soha nem tenném de ezt persze neki nem kell tudnia így örömmel álltam föl Bella mellől és tovább szőttem a tervemet miszerint akárhányszor férre vonulnának hogy „kettesben” legyenek akkor toppanék be hozzájuk.
- Gyere Bella körbevezetlek ahogy a kapitány rendelte. – ő közben már nagyvonalban vázolta anyjának hogy mi a tervünk és már oda is adta Esmenek a telefont hogy a részleteket vele beszélje meg. Apám a dolgozó szobába ment és onnan kívánt sok szerencsét a ma estéhez. Még tíz percig velem van és ezt a röpke időt ki is akartam élvezni így mielőtt átadom a boszorkányoknak hogy ráaggassák azt a göncöt amitől még így is hogy csak képzeletben láttam megőrülök mi lesz ha mind ezt élő egyenesben fogom élvezni. A farmerem kezdett megint szűk lenni ahogy a képet fölidéztem magamban.
Az időnk sajnos lejárt de még nem tudtam teljesen megmutatni neki a ház minden részét például a szobám is kimaradt de reméltem hogy ezt holnap még bepótolhatjuk. Alice könyörtelenül elrabolta tőlem és már csak a vihogások szűrődtek le a nappaliba hozzánk. Két bátyámmal már jó ideje őket vártuk mikor megjelent a lépcső tetején Rosalie. Emmett fütyszóval jelezte hogy tetszik neki a fekete miniszoknya - cső topp variáció nem beszélve a selyemszalaggal végigfont magas sarkú csizmáról.
- Hú baby ez nagyon dögös. Nincs kedved inkább itthon maradni? – az elméje egy másik elfoglaltsággal kecsegtetett, amit Rose most nem értékelt kellőkép.
- Bocsi drága, de talán majd ha jól viselkedsz ma akkor hamarabb eljöhetünk a buliról és kibogozhatsz ebből – húzta végig ujjait az oldalán. Emmett nagyot nyelt, de megszólalni nem tudott. Jasper csak addig kuncogott rajta míg meg nem látta Alicet ugyan olyan szerelésben. És ekkor már tudtam mi vár rám ma vagy megőrülök vagy rávetem magam és addig csókolom míg nem könyörög hogy vigyem az ágyamba. Ahogy ezt végiggondoltam megjelent a lépcső tetejét a legszebb legdögösebb legszexibb nő akit eddig láttam. Mind a három lány totál egyforma ruhában állt meg előttünk.

2011. március 4., péntek

Novella

Az első
Bocsi de elfelejtettem kiírni hogy 18-as karika érvényes erre a novellára úgyhogy csak saját felelősségre. Puszi és remélem tetszeni fog. Andi


Két hónapja láttam meg először. Azóta minden gondolatom ő. Nem bírok nélküle még lélegezni sem. Muszáj, hogy lássam. Szerencsére a forgatásokon erre van is alkalmam. Egy hete szakított a pasijával és végre reménykedhetek. Ennyi maradt a remény hogy egyszer úgy fog rám nézni, mint egy férfire nem úgy, mint egy idiótára, aki állandóan hülyeséget beszél. Nem tudom miért, de annyira zavarban vagyok előtte, hogy muszáj folyamatosan beszélnem. Ő meg csak néz csöndben és tuti, hogy azt gondolja, hogy ennek a pasinak nincs ki mind a négy kereke. A mai forgatáson fogjuk megismételni a kastingos jelenetet és én két napja nem alszom a tudattól, hogy megcsókolhatom. Ha így folytatom, akkor a jelenet közben fogok bealudni. Remek lesz! Az első találkozó hát az maga volt a mennyország. Tudtam, hogy ő játszik a filmben ez volt az egyik ok amiért eljöttem a válogatásra. Mikor megláttam azt hittem elájulok. Nincs még egy olyan nő, akinek ekkora lenne a szexuális kisugárzása. Úgy vonz magához, mint ha mágnes lenne. Egyszerűen képtelen vagyok nem őt nézni vagy nem rá gondolni és akkor ott mikor megcsókolhattam, hozzáérhettem akkor éreztem igazán azt hogy létezek. Ezzel a képpel alszom el általában és ezzel kelek. Szinte érzem ugyan azt a bizsergés és azt a gyomorgörcsöt, mint akkor. Jól kijövünk, sokat beszélgetünk vagyishogy én sokat beszélek de mondhatni baráti a kapcsolatunk csakhogy nekem ez nem elég több kell sokkal több. Minden. A lénye a szíve a lelke és nem utolsó sorban a teste, de kizárólagos joggal. Másfél hónapot szenvedtem azzal a tudattal, hogy Mike bármikor megkaphatja azt, amiről én álmodozok. Másfél hónapig átkoztam minden nap ezt a kis ficsúrt, amiért megtehet olyan dolgokat, ami nekem nem szabad. Egy hete pedig átkoztam, amiért megbántotta. Hogy képes valaki erre, hogy lehet valaki annyira barom, hogy kiengedi a kezei közül a főnyereményt. Idióta! Ha az enyém lehetne, soha nem tudnám bántani soha nem, engedném, hogy bárki csak ránézzen. Ez a fasz, meg csak úgy hagyja. Amikor már kellőképpen kiidegeskedtem magam akkor eszméltem, hogy itt a lehetőségem, amiről álmodtam.
- Felvétel – üvöltötte, Catherine és elkezdtük ő éppen filmbeli anyjával beszél telefonon és az ágyon ül egy francia bugyiban ami hát mondanom sem kell hogy milyen hatással volt amúgy is nehéz légzésemre. Most kellett a forgatókönyv szerint észrevennie, hogy bejövök a szobájába. Rám nézett. Engem meg az ájulás környékezett annyira szerettem volna, ha ez nem egy fim miatt történik.
- Hogy jöttél be?

- Az ablakon.

- Gyakran csinálod ezt?

- Csak az utóbbi pár hónapban. Szeretem nézni ahogy, alszol az nekem olyan varázsos. Szeretnék kipróbálni valamit. Csak maradj mozdulatlan. Ne mozogj. - és végre közelíthettem felé, lassan mert ezt kívánta meg a szerep, de belül harcoltam a vággyal hogy ne vessem rá magam. Egy színész ezt simán akadályok nélkül képes viselni, de egy férfi, aki beleszeret a partnernőbe hát az más. Így már minden csak nem egyszerű. És végre megcsókolhattam. Betolakodott a nyelve a számban én meg meghaltam a kezei között. A mámor eluralkodott rajtam. Közelebb jött én meg kizártam az összes szempárt, aki minket nézett és csak rá fókuszáltam mintha tényleg csak ketten lettünk volna a díszletek között. Végre megfoghattam a derekát és mivel csak egy kis top volt rajta így érezhettem a bőre bársonyát. Beletúrt a hajamba így még közelebb húzott magához és ekkor ért az első meglepetés. Megremegett. Ekkor szakadt el a cérna és az ágyra vetettem magunkat. A csókunk még egy másodpercig tarthatott és én ki akartam élvezni maradéktalanul. Olyan nehezemre esett az elválás hogy majd bele haltam bár már elpúsztíott a vágy iránta most mégis inkább vállaltam volna, hogy levágják, az egyik lábam mondjuk, minthogy elszakadjak az ajkától. Mégis el kellett hagynom kívánatom tárgyát hogy a szerephez méltón egészen a falig ugorjak tőle.

- Ennyi - szólt mosollyal az arcán Catherine - Csodásak voltatok. Nem is kell még egyszer venni tökéletes lett. - elfordult és még magában motyogott valamit mikor is rá mertem nézni Krisre. Tisztán látszott a szemében hogy ő is vágyódik, már csak abban reménykedek, hogy én váltottam ki ezt belőle és nem Mikera gondolt a jelenetünk közben. Ez volt mára az utolsó így mindenki szépen lassan elszállingózott Kris és én még mindig ugyan úgy voltunk, mint mikor lefújták a forgatást. Ő is engem nézett én mondjuk mást sem csináltam két hónapja csak őt néztem. Már megint majdnem megszólaltam csak hogy ne bámuljuk egymást tök kukán mikor megjelent Niki és egy köntöst dobott oda neki. Olyan volt mintha ő is ebben a percben ébret volna valamiféle révületből. Nem tudom meddig bírtam volna hogy ne másszak vissza az ágyba mellé ha nem érkeznek meg a többiek is. Kellen valami bulit szervezett az egyik kis karaoke bárba és mind oda megyünk a nap végén. Ez volt tegnap a terv, de nekem semmi kedvem nem volt most bulizni vagy legalábbis nem velük. Mind elkezdtek unszolni, de én csak őt néztem azt vártam hátha ad valami jelet, hogy ő is azt szeretné, ha jönnék velük. Adott. Rám mosolygott azzal a mosollyal, amitől mindenkinek eláll a lélegzete és beleremeg a lába. Már egy ideje tudtam, hogy szerelmes vagyok belé, de ez az érzés most teljesen átjárt. Nem volt már más a helyiségben csak mi, ketten holott az összes filmbéli partnerünk és egy két ember a stábból is ott lébecolt mellettünk mégis úgy éreztem összeolvad a tekintetünk által az egész lényünk. Igazából nem nagyon tudom,hogy hogyan keveredtünk el a bárba de nem is nagyon érdekelt az iménti kis néma "párbeszédünk" volt csak lényeges. Leültünk egy kicsit nagyobb boxba hogy mindenki kényelmesen elférjen és valahogy úgy alakult, hogy mi pont egymás mellé kerültünk az u alakú fotelelrendezésben is éppen középre így a ki- be mászkálás, sem volt egykönnyen megoldható. Kellen már hozta is az első kört így mielőtt megszólaltam volna úgy gondoltam, hogy leöblítem a torkom, hogy még véletlenül se rekedt hanggal kezdjek el beszélni hozzá. Ő Nikinek súgott éppen valamit, ami csak azért tűnt föl mert rám nézett és elmosolyodott ő is. Szinte biztos voltam benne hogy Kris éppen rólam mondott neki valamit. Kiváncsi lettem. Megvártam míg ő is megissza a vodkáját. Rágyújtottunk miközben Kellen Ashleyel adott elő valami borzadály zenét. És ekkor már nem bírtam a kiváncsiságommal.
- Mit súgtál az előbb Nikinek? - fordultam felé és ma először hozzá is szóltam
- Azt hogy ..... nem majd később megtudod, most még nem mondom el. - nézett rám mosolyogva. Annyiban hagytam a dolgot bár már egyre jobban idegesített mikor egyszer egyszer össze dugták a fejüket és utána Niki látványosan kacarászott rajtam. Végül nem kevés sör és vodka után csak elkezdtünk beszélgetni és viszonylag normális csók előtti komunikációt folytattunk. Már látszott rajta hogy kezd spiccel lenni a szemei is egyre inkább csillogtak és a nyelve is néhol megbotlott.
Egyszer csak felém fordult és bár a többiekkel beszélgettünk egyből sajátjának tudhatta a figyelmem 100%-át
- Kiváncsi vagy még arra hogy miről beszéltem Nikivel? - egy igen feltűnő pír jelet meg az arcán. Nem tudom hogy a nem kevés vodka vagy a gondolat ami a fejében járt az volt e az oka. Az biztos viszont hogy gyönyörűbbé varázsolta. Elég nehezen találtam meg a hangom, mert inkább féltem mint kiváncsi lettem volna hogy olyat mond amivel összetör.
- Őöö igen. – végül is mi lehet a legrosszabb. Megmondja, hogy ilyen rosszul még soha nem csókolta senki és hogy azért rázta a hideg mert borzalmas volt.
- Hát ez nem volt túl határozott. De ha tudni akarod, akkor a csókról és az azt követő hát hogy is mondjam - beleharapott az alsó ajkába amivel ügyesen elterelte a figyelmemet. - érzéseimről.
- És mit éreztél? - na most fog vagy az egekig repíteni vagy a pokolba taszítani de már nincs visszaút tudom kell.
Egymás szemébe olvadtunk ismét és olyat láttam, ami kizárta az összes kétségemet. Vágyat eszméletlen vágyat, ami engem is tüzelt, sőt inkább már égetett. A szemkontaktusnak egy izzadtság csepp igen érdekes útvonala vetett véget, ami megindult a halántékától végigfojt az arcán le a nyaka vonalán ott egy fordulattal csusszant be a dekoltázsába. Annyira irigyeltem a csöpp nedvességet olyan szívesen csókolnám én is azt a vonalat amit ő mindenféle következmény nélkül átjárhatott. Egyszer csak megfogta a kezemet és Asleyen és Kellen keresztül kezdett el kiráncigálni nem tudtam hová. A többiek vagy a másik oldalon ültek vagy a színpadon a kivetítőt bámulva énekeltek. Elég gyorsan húzott maga után pár pillanat múlva már a hátsó kijáratnak a parkolójában álltunk a kocsik között. Még egy utolsót szívott a cigiből, aminek a parazsa megvilágította az arcát és mielőtt eldobta volna a csikket kifújta a szinte kékes füstöt. Végre rám nézett. Közelebb lépet már éreztem a leheletét, ami pia és cigi szaggal keveredett liliom illatot árasztott mégsem volt kellemetlen valószínű nekem is hasonló lehet a szagom kivéve a virágillatot. Azóta a végzetes nap óta, amikor megláttam őt a kastingon nem is érzetem mást mindennek olyan volt az illata, mint neki a tipikus liliom. Tiszta mégis édes. A legjobb illat a világon. Még közelebb jött. Már éreztem, hogy a melle hozzámér. Megremegtem. Egyszer csak fölnézett rám de nem a szemébe a számat bámulta. Közelebb hajolt már csak milliméterekre volt egymástól az ajkunk. És ezt a pillanatot találta a legmegfelelőbbnek, hogy közölje, mit érez.

- Kívánlak. Most. Töltsd velem ezt az éjszakát. - és választ sem várva megcsókolt. Rám vetette magát. Mit is mondott azt hiszem elvesztettem a fonalat az első szónál és csak arra eszméltem, hogy nincs sehol sem kamera én meg itt csókolózok egy parkolóban a legjobb nővel akivel eddig találkoztam. Minden erőmre szükségem volt de megszakítottam a csókunkat de e mellett nem mehettem csak úgy el.

- Biztos vagy benne? És Mike?

- Igen és vele már szakítottunk ő nem fontos. - egy kicsit elhátrált és úgy nézett most már a szemembe. - Azt hittem, hogy - látszott rajta hogy eléggé zavarban van - te is - jelentőségteljesen abbahagyta.

- Én igen. De belőled most nem a pia beszél? Nem szeretném, ha holnapra megbánnád.

- Nem fogom - most már mosolygott - Két hónapja várom ez az estét.

Ennél a mondatánál szakadt el a cérna. A szálloda autóval kb. öt perc, ha kicsit belehúzok kettő. Ki fogom bírni? Nem biztos. Kinyitottam neki az ajtót de én már a motorháztetőn csúsztam át hogy minél előbb ott legyek a volánnál. Bevágódtam és szerintem rekord sebességgel értem a szállodába. Másfél perc. A liftig gyorsított tempóban, de külön-külön lépdeltünk, de amint nem voltak szemtanúk rögtön neki estem. A csípőjénél fogva emeltem magamhoz hogy ne kelljen nyújtózkodnia; először csak néztem a szemét arcát és végül az ajkait. Megnyalta. Végem volt. A combjait rám fonta úgy húzott még közelebb magához és belekapaszkodott a vállamba. Én még mindig megbűvölve néztem rá már majdnem megcsókoltam mikor kinyílt a lift ajtaja. Nem néztem, hogy merre megyek nem bírtam elszakadni a látványától egyszerűen csak agyam egy kis része érezte, hogy hol van a szobája. Az ölemben vittem el odáig és kihúztam a farmerja hátsó zsebéből a kulcsként funkcionált kicsi mágneskártyát mind ott tartottuk és én nem akartam engedni, hogy akár csak egy percre is elváljunk egymástól egy mozdulattal kinyitottam az ajtót. Bevittem és már nem bírtam tovább muszáj volt megcsókolnom. Azonnal beengedett a szájába és nyelvünk már ismerősökként köszöntötték egymást, imádtam a nyelve ízét egyszerűen mámorító. Végre simíthattam ahol értem. A legfinomabb bársony a háta, egyszerűen nem bírtam betelni a tapintásával. Égette a tenyerem is az a vágy, ami belülről felgyújtott. Egy pillanatig futott csupán át az agyamon hogy lehet, hogy én is tüzet fogtam és a belső láva már kivül is érzékelhető, de ez édes kín volt. A levegőhiány miatti zihálásunkat megtörte Kris édes sóhaja ami egyre inkább hasonlított nyögésre. A büszkeségtől dagadtam hogy ezt én váltom ki belőle. Annyira jó volt nem beszélve arról hogy még inkább felspanolt és még többet szerettem volna belőle. Egyik pillanatban megtagadta az ajkát és leszállt rólam. Megállt előttem, de az szám hideg volt nélküle és odahajoltam a csókjáért de ő ügyesen kikerülve. A nyakamnak esett miközben elkezdte kigombolni az ingemet. Lesimította rólam és már az övemet bontotta ki miközben én a felsőjétől szabadítottam meg őt. Eltoltam egy percre hogy végignézzek rajta. Nem volt rajta melltartó de ez már akkor is tudtam mikor a bárba mentünk a fölsője hátul teljesen kivágott volt sőt nem is volt hátrésze a fölsőnek csak egy nyakba akasztott pántja volt így egy kisebb fuvallat le is rántotta volna róla. Megbabonázott a látvány. Két perc múlva ő bugyiban én boxerben de még mindig az ajtó előtt. Még egy csók és már elém is térdelt. Egy mozdulattal szabadított meg a fölösleges ruhadarabtól és már körül is ölelt tövig a szája. Elvesztem nyelve játékától. Végignyalt majd újból tövig fogadott. Lassan kínzott miközben belemarkolt a fenekembe hogy még beljebb nyomuljak szája barlangjába. A hajába túrtam miközben rám nézett robbanásom pillanatában. Lehunyt szemmel élveztem volna a gerincemből kiinduló és testem minden milliméterét átjáró kéjt, de nem bírtam elszakadni szeme kék tengerétől. A vágy, amit benne láttam mennyei volt,sőt még annál is több egyszerűen nem találok rá szavakat. Letisztította rólam minden cseppjét élvezetemnek és újbóli most már sokkal hevesebb mozdulatokkal ébresztette föl egy perc alatt a vágyamat de azt már nem engedhettem hogy csak ő kényeztessen. Legalább annyira vágytam én is őt ízlelni, sőt lehet, hogy még jobban. Fölrántottam magamhoz és már merev tagomhoz szorítottam miközben ő combja börtönébe zárva kezdett el mozogni karjaimban. Elválasztott minket még a pici csipke anyaga amitől mihamarabb meg akartam szabadítani. De azon keresztül is éreztem a belőle áradó hőt már alig vártam hogy megmerítkezzek benne. De mielőtt férfiasságomat küldeném az élvezetek szigetére ízlelni vágytam. Lefektettem az ágyra de ő nem igazán akart elengedni így inkább dőltünk ami nem illet bele a gyengéd terveimbe. Összemosolyogtunk mikor ráhajoltam ajakira. Faltuk egymást miközben hozzám dörgölte magát. Otthagytam a csodás nyelvét és elindultam a már eltervezett útvonalon nyakáról megközelítettem a feszes halmokat ami egy röpke érintéstől hangos nyögést eredményezett nála. Nem álltam le ajkaim közzé fogtam a bimbócskát úgy kényeztettem az ő háta megemelkedett hogy még jobban kínálja magát nekem. Nem haboztam elfogadni. Nyöszörgése egyre hangosabb lett ezzel egyenes arányban az én vágyam is egyre jobban megnőtt már annyira feszített hogy azt hittem hogy pusztán a hangjától elélvezek.
Otthagyva a hegyesen meredező bimbócskákat húztam végig nyelvem a két domb között le egészen a hasáig amit beborítottam csókjaimmal. Fölemelte csípőjét, hogy tudassa mire vágyik de én kisördög módjára még nem adtam meg neki. Oldalán nyaltam végig és egy határozott mozdulattal fordítottam hasra. Először meglepődött, de mikor a tarkójára leheltem kirázta a hideg és a sikolya is arra ösztönzött, hogy folytassam az elgondolásomat, hogy az őrületig fokozom édes kínjait. Végig leheltem hátát pici csókokkal tarkítva a gerince vonalán míg elértem kerek popsijához. Most került le róla a tanga két mozdulattal téptem szét. Ezt a pillantott választottam arra hogy belefúrjam vágyunk kapujának nyílásába az újaimat. Próbáltam finoman de a vágyam már teljesen elvette az eszemet alig vártam hogy azok az izmok más szervemen lüktessenek. Miközben csókoltam feneke puha bőrét elkezdtem mozgatni két ujjamat benne. Megremegett de én nem akartam hogy így menjen el először így visszafordítottam a hátára és megfosztottam az újamtól is. Néztünk egymás szemébe és már láttam rajta hogy nem sok múlt azon hogy elérje a mennyet. Elkínzott arca volt a gyönyörre vágyott amit még nem adtam meg neki. Fölemeltem magamhoz az egyik lábát és a bokályától kiindulva fölfelé húztam rajta végig nyelvem egészem a combja közepéig amit viszont meg kellett kicsit harapnom ez már kényszer volt. A harapás piros foltot hagyott rajta az esetleges fájdalmat csókokkal próbáltam enyhíteni sikeresen.
Végre elértem a szinte már lüktető kéjrózsát. Ő széttárta még jobban combját így remek rálátást nyújtott az elnyílt virágsziromra. Édes nedvek csordogáltak belőle amit le kellett tisztítanom hogy újabbak is keletkezzenek de nem azonnal.
A középpontja melletti bőrfelületeket már elhalmoztam csókjaimmal és végre megadtam neki amire tudtam hogy vágyik. Egyik újamat belefúrva vulkánja forró lávájába nyaltam végig őt. Gondosan kerülve a már megdagadt csiklóját. Fölsikított az élvezettől. Elkezdte mozgatni a csípőjét többre vágyott szinte már vonaglott amikor végre még egy újamat beléhelyezve kezdtem el mozgatni és megszippantottam a gyönyöre okozóját. Abban a pillanatban, ahogy ezt megtettem háta íjként feszült és remegések garmada járta át testét. Nem bírtam betelni sem az érzéssel, amit a hüvelye folyamatos összehúzódása okozott a kezemen sem a remegő teste látványával. Nem engednem neki pihenőt tovább nyaltam a zamatos nyílást és egyre intenzívebb kézmozdulatokkal sodortam őt újra a vég felé a következő robbanása is percek alatt következett be. Fölhajoltam hozzá miközben tovább mozogtam benne, de most az ajkaira is vágytam. Belemarkolt a hajamba szerintem ki is tépte pár szálát, de nem zavart inkább fölizgatott a vehemenciája. A fogunk majdhogynem összekoccant, amikor rám vetette ajkait. Nem hagytam abba kezem ügyködését mikor elvállt a számtól és szemembe nézett.
- Kérlek! - könyörgött értem rekedten el sem hiszem, hogy ez a nő értem eseng.
- Mire kérsz? - incselkedtem vele és megfosztottam minden izgatástól csupán a lábai közzé feküdtem.
- Nem bírom tovább, érezni akarlak. - adta meg a választ, amit én is jól tudtam, de az ő szájából hallani egész más volt.
Megadtam neki. Belétemetkeztem tövig. Egyszerre nyögtünk fel az elsöprő érzéstől. Abban a pillanatban csípőm köré kulcsolta formás combját így akarta tudatni, hogy többé nem ereszt. Még egy két másodpercig nem mozdultunk egyszerűen élveztem ahogy rám feszül és ő is hasonló érzésekkel lehetett tele. Fejét hátravetve feszült meg alattam a kéjtől ami átjárta. Néztem őt és meg kellett érintenem. Az egyik kezemmel a feje mellett támaszkodtam míg a másikkal az arcától nyakán át simítottam a melleire. Édes mozdulatlan szenvedésünknek ő vetett véget mikor is elkezdte mozgatni csípőjét. Csukott szemmel élvezte a mozgásunkat, amit megelégeltem. Látnom kellett a lelkét, amit a szeme kinyitásával tudtam volna csak elérni.
- Nézz rám. - parancsoltam neki amit ezután készségesen meg is tett. Eszméletlen lassan mozogtam benne minden érzés még intenzívebben járt át ettől. Belemarkolt a hátamba hogy aztán körmét végigszántva rajtam sebezzen meg. Imádtam hogy még beljebb húzott magába miközben egymás szeméből olvastuk a mámor könyvét. Tudtam mit érez ugyan azt amit én. Megcsillanó szeme és feszülő vaginája tudatta velem hogy ezt szándékosan csinálja. Olyan intenzíven szorít rám hüvelye fala hogy percek kérdése és elsülök úgy hogy ő még nem jutott el odáig. Kihúzódtam a forróságból hogy kicsit büntessem a turpisságáért. De most gyorsabb volt azonnal átfordított a hátamra és még mielőtt észbe kaphattam volna már magába is vezetett.

- Nem szöksz meg. - súgta mosolyogva. Nem is akartam sőt ahogy megemelte csípőjét és elkezdett mozogni végem volt. Hagytam hagy irányítson kedvére mikor az egyik kezemet kettőnk közé dugva kezdtem el izgatni legérzékenyebb pontját a mozgása egyre gyorsult mikor rám hajolt és csókunkba nyögve éreztem meg bensője rám feszülő lüktetését. A folyamatos remegése és a szűk rés okozta gyönyör engem is elért. Majdnem ugyan abba a pillanatban mikor ő én is átléptem az áhított fellegekbe. Pihegve omlott rám. Csókoltam ahol értem. Ahogy a légzése kezdett normális ritmust fölvenni fölült ismét merevvé vált testemen és csak nézett először csodálkozva majd szelíden.
- Két hónapja erre vágyok. - mondta ki a szavakat, ami most a lelkemnek okozott orgazmushoz közeli élményt. Tudtam hogy még korai de muszáj volt közölnöm vele az én érzéseimet is.

- Én két hónapja vagyok szerelmes abba a nőbe akit ma megkaptam. - a szeme elkerekedett majd egy huncut mosoly után megmozdította a csípőjét és egy centire megközelítette a számat a szemembe nézett úgy mondta ki életem legszebb szavait.

- Én meg abba a férfiba vagyok szerelmes, akinek most adtam oda magam. - ennyi kellett csak és már magam alá is gyűrtem csodás testét hogy további gyönyörök által köszönjem meg neki hogy nekem adta magát.

2011. március 3., csütörtök

Sorry!

Sajnálom

Kedves olvasóim.Hát sajana nem tudtam összehozni egy olyan fejezetet amit fölraktam volna egy kis semmilyen szarral meg nem igazán akartam szolgálni nembeszélve arról hogy semmi szadabidőm nem volt így :( :( :( csak szombatra tudok neketek hozni firsset.
:) Holnap viszont föl tudok tenni egy rég megírt RobSten novellát.
Bocsássatok meg. Imádlak titeket :) Puszi és legyetek rossssszak. Andi