9.fejezet

Edward szemszög: Az ebédlőben 2.

- Ami azt illeti mindig is a barnák jöttek be - szavaimra
újabb még vörösebb hullám öntötte el az arcát a levegő
is megtelt erőteljesebb illatával ami most először
vonzott is kicsit,mint vámpírt de ezt még mindenféle nehézség
nélkül le tudtam küzdeni nem ételként kívántam őt
Sokkal inkább férfiként.
- Igazán? - nyelt nagyot - és van barátnőd esetleg jegyesed?-
kíváncsiskodott tovább.
- Nem nincs semmilyen kapcsolatom.- kezdtem bele az előre
elgondolt válaszokba. - Tudod most a tanulás prioritást
élvez a szerelem felett - persze! Mintha bármi elsőbbséget
élvezhetne az életemben mint Ő.- Apámmal azt terveztük,
hogy orvosnak tanulok tovább, hogy az ő nyomdokaiba
léphessek.- ami igaz is volt 88 éve hiszen akkor kezdem
az orvosit és akkor beszéltem meg Carlislal hogy én is
ezt a hivatást választom többek között.Szóval bár
hazudtam mégsem akkorát mindössze az idő nem stimmelt.
- Tényleg édesapád orvos? És az orvoslás melyik ágán
tevékenykedik?
- Ő nem az édesapám örökbe fogadtak pár éve - újabb
fél hazugság hiszen az már jó pár éve volt és bár
igaz hogy fiúknak éreztem magam ez mégsem úgy volt
ahogyan Bella gondolta így ez is hazugságnak számított.
Tudtam hogy ez lesz és nem is nagyon tetszett vagyis hogy
egyáltalán nem tetszett de ez most szükségszerű.
- Egyébként még nagyon fiatal ő is és sebész,
de elég híres kardiológia terén illetve az onkológia is
foglalkoztatja.Igazából nem ismerek nála jobb embert.-
végre egy igaz mondat és nagyon jól esett hogy ki is
mondhattam róla véleményemet hiszen mélyen tisztelem apámat.
- Már megint megleptél - közölte velem hirtelen -
Látszik rajtad, hogy tiszteled és szereted az apádat
és ez nem túl jellemző a mi korosztályunkban lévő
fiúkra.Azt hittem te a lázadó fajta vagy, de ezzel a
pár mondatottal megváltoztattad eddigi véleményemet.
- És ha jól értelmeztem szavaidat akkor pozitív
irányba történt a véleménycsere? - kérdeztem bedobva
a már említett mosolyomat hogy kicsit szemtelenkedjek vele.
- Abszolút! Beszélj kérlek még a családodról
fölkeltetted az érdeklődésemet.- merült bele most már
fesztelenül a beszélgetésbe és ez tetszett nekem.
Csak az a fránya étel nem akart fogyni még a végén
éhen marad.
- Figyelj! Én nemrég ettem,míg te nem. Egyezzünk meg.
Amíg te eszel addig én minden feltett kérdésedre
szívesen válaszolok.Így rendben van?- egy nagyot
harapott az ételből meglehetősen mohón és várta
hogy elkezdjek beszélni.Mosolyognom kellett lelkesedésén.

- A teljes nevem Edward Anthony Mason Cullen
Chicagóban születtem. Május 13-n töltöttem be
a 17.életévemet.Apám Carlisle Cullen pár éve fogadott
örökbe ő akkor még nagyon fiatal volt csakúgy mint
a felesége nevelőanyám Esme Cullen.A világ legjobb
pótanyukája ő építész és lakberendező.Neki sajnos
nem lehet saját gyereke így ezt mi pótoljuk az életében.
Esme folyamatosan járja az árvaházakat hogy minél több
gyereken segítsen ahogy tud.Étellel ruhákkal vagy ha kell
és általában az kell igazán babusgatással.Rettentő
nemes lelkű.Rosalie a húgom őt apán találta az utcán
majdhogynem vérbe fagyva,de még időbe tudott rajta segíteni.
Ő gyönyörű lány amit tud is magáról - mosolyodtam el
Rosenál hiúbb teremtés nem sok szaladgál itt a földön.
- Ott van még Emmett Rosalie párja aki szintén árva és ő
is velünk lakik.Ők 19 évesek de egy évet halasztottak
mert elég nehéz volt fölzárkóznunk és visszamenni a suliba
annyi megrázkódtatás után.Másoknak lehet hogy fura
hogy együtt élnek és mégis testvérekként dominálnak
de Rose nem akarta fölvenni apám nevét egyenlőre és
boldogok együtt úgyhogy nem nagyon bánják a pletykásokat.
Azt mondják szerelem volt első látásra így hamarosan
össze is fognak házasodni.- sokadjára kb. 4-5 évente
megesküsznek és mindig nagy lagzit csapnak ezt persze
nem mondhattam el Bellának egyenlőre.
-Alice és Jasper szintén egy pár.Alice velem egy idős
és már rég szerelmes volt Jasperbe mikor neki is feltűnt
hogy hugom milyen nagyszerű teremtés.Ők mind ma érkeznek
meg Alaszkából.Imádunk kirándulni és így általában
olyan helyekre költözünk ahol van némi erdős terület.
Hát kb. ennyit a családról nagy vonalakban,de holnap
úgyis megismerheted őket hiszen ők is ide fognak
járni suliba.

- Nagyon szép családod van.Mármint az elmondottak
alapján.Látszik hogy tiszteled és szereted őket
ahogyan beszélsz róluk le sem tagadhatod.
- Hát igen ez így van bár néha nem könnyű velük.
Rosalie például szörnyen makacs és nem kicsit hiú
amit már említettem.Emmett pedig mindig kész rá, hogy
az életem nyomorain jót röhögjön.Jasper az olyan
katonatiszt forma néha összefognak Emmettel és közösen
szekálnak és Alise az őrületbe kerget a pörgésével olyan
mint egy felhúzott Duracel nyuszi.Folyamatosan pörög,de
mindennek ellenére vagy pont ezért imádni valóak.
Mindenki külön külön egyéniség így néha nem könnyű együtt
de az esetek nagy részében nagyon jól elvagyunk.- mondtam
el végre őszintén a véleményemet.
- És melyikőjükkel jössz ki a legjobban? Van ilyen kedvenc
tesó dolog.Tudod én egyke vagyok nem tudom átérezni ezeket
a dolgokat - kezdett magyarázkodni milyen édes azt hiszi
hogy megbántott.Rámosolyogtam hogy tudja nem intim téma
az amit érint.
- Azt hiszem Alice áll hozzám a legközelebb vele sokkal
több dolgot tudok megbeszélni mint a többiekkel lehet
azért mert ő is velem szeret megbeszélni sok olyan
dolgot amibe a többieket nem szettnénk beavatni.Ja és
persze mi vagyunk a legkülöncebbek. - a gondolatolvasó
és a jövőbelátó ezt persze nem mondtam neki.De igaz hogy
Alicel kénytelenek vagyunk falazni egymásnak mint
két fél lábú ember akik egymásra támaszkodva túl tudnak
élni sok konfliktust és bajt.Kiegészítjük egymást.
- De most kérlek te mesélj valamit magadról.

- Hát én gyerek korom óta itt élek Forskban ami nem
bővelkedik sok érdekességben.A teljes nevem Isabella
Marie Swan két hét múlva töltöm be a 17-t.-itt
elpirult egy pillanatra ami nem illett a mondani
valójába így kicsit frusztrált hogy nem értem a miértjét.
Mindenki gondolatát hallottam csak azé az emberé volt
eltakarva előlem akié a leginkább érdekelt ha
csak egy picit bele látnék a fejébe érteném az okát
az előbbi szégyenének.
- Apám Charlie Swan a helyi rendőrfőnök.Anyám Renee Swan
pedig pedagógus, de ő nem igazán kedveli a sulit azt
mondja hogy az ovisokat még lehet szeretgetni így olyan
mintha lenne 22 gyereke rajtam kívül.Azt hiszem hogy
most már végleg ott hagyja az iskolásokat és esetleg
csak helyettesíteni ugrik be.Egyébként borzalmasan
szeleburdi - kedvesen elmosolyodott ahogy az anyjáról
beszélt.- Tudod hasonlít kicsit Alicehez vagyis a
pörgéséhez.Anyámat sem lehet lelőni ha beindul, de
apa ezt tök jól kezeli.Pedig ő meg a megtestesült
nyugalom.Annyira különböznek, hogy nem is értem
hogyan tudnak ennyi éve ilyen jól kijönni egymással.
Kb. ennyi. Az én családom nem túl izgalmas.

- Hogy lehet hogy nincs testvéred? Mármint ha
a szüleid ilyen jól kijönnek akkor nem értem.
- Tudod mikor születtem valami komplikáció történt
és akkor anyám majdnem belehalt a szülésbe,de meg
tudták menteni viszont komoly árat fizetett érte.
Neki sem lehet több gyereke mint édesanyádnak.-
elszontyolodót és egy pillanatra nagyon erős
késztetést éreztem hogy átöleljem és megsimogassam
gyönyörű arcát.
- Áúú - kezdett bele fancsali képpel és én nem értettem
hogy miért lett hirtelen ilyen zaklatott.- ne haragudj
hogy így neveztem a nevelőanyádat nem akartalak
megsérteni vagy ilyesmi csak.
- Nem nem dehogy sértesz meg sőt én úgy gondolok
rájuk mint édesszüleimre - nem hiszem el mosolyodtam el
ismét de most a büszkeségtől mérhetetlen elégedettségemre
szolgált hogy egy ilyen tapintatos jószívű embert szántak
nekem a föntiek.Hogy lehet valaki ennyire nemes lelkű túl
jó ő hozzám konstatáltam magamban.Hogy tereljem a témát
belekezdtem a keményebb témába.Tudnom kell hogy milyen
szerepet játszik az életében ez a Jack.
- Azt még meg sem kérdeztem hogy neked van e barátod
vagy esetleg vőlegényed? - elpirult és lesütötte a szemét
ami egy pillanatra megfacsarta a kőszívemet.Szerettem
volna ha fesztelenül beszél velem de föl kellett készülnöm
mert ez most tuti hogy rohadtul fog fájni.
- Igen van barátom Jacob Black.Ő szintén 17 éves és
innen nem messze az indián rezervátumban él ő a törzsfőnök
fia aki viszont apám legjobb barátja így gyerek korunk
óta ismertjük egymást, de csak két éve járunk egymással.-
tudtam hogy fájni fog de nem gondoltam hogy ennyire erre
nem igazán voltam felkészülve a szavak teherként
nehezedtek halott szívemre.De úgy tűnt még nem fejezte
be gyötrésemet és akármennyire is fájt tudni akartam mindent.
Folyamatosan lesütött szemmel mesélt mintha szégyenkezne.
A levegő is megtelt forrósággal az arcába tóduló vérözöntől.
- Viszont ő még nem a vőlegényem.-fejezte be jelentőségteljesen.
És végre rám nézett.Elvesztem a csokoládéban ami gyönyörű volt.
De nehezen eljutott a tudatomig az előző szava.
Mi akkor akkor még érintetlen? Nem bírtam visszafogni a vigyort
amivé torzult a hatalmas mosoly az arcomon.Azt hittem hogy
a többi szava tőrként fog bennem forogni erre kiderül hogy
még ártatlan.Néztem áhitattal a szemeiben és ahogy beszélt
úgy éreztem hogy zavarban van erről tanúskodót a még vörösebb
rózsa is amivé az arca változott.A mosolyom letörölhetetlenné
vált az arcomon de lehet hogy én értettem félre a szavait
bár a stílus ahogyan ez mondta erre engedett következtetni.
Mégis valahogy tapintatosan ki kell hogy derítsem hogy
jól értettem e az előbbi szavait.
- Tudod ez nagyon ritka a mi korosztályunknál- mondtam
szándékosan ugyan azokat a szavakat amit ő is használt
velem kapcsolatban az előbb.Nagy elismeréssel adóztam
neki hiszen két éve együtt járnak és remélhetőleg
még szűz.
- Igen tudom, de engem a szüleim eléggé erkölcsös
körülmények között neveltek.Főleg apám - itt megforgatta
a szemeit gondolom azért mert az apja kicsit túlzásba
viszi a féltését.Mit mondjak örülök neki ahogy alkalmam
lesz megköszönöm neki.De így már kétség sem fér hozzá hogy
még ártatlan.És én mennyire örülök ennek Istenem köszönöm
Nem tudom miért érzem ezt hiszen megértettem volna de az
mégis annyira jó érzés.
- És én nem vagyok olyan típusú lány - itt jelentőség
teljesen az Amanda asztalánál ülő kicicomázott lányokra
nézett.Ehhez viszont kétség sem fér számomra sem.
Tudtam hogy ezek a nőcskék föl nem érhetnek hozzá.
Ő ettől sokkal több és mint kiderült erkölcsösebb is.
Bár nem örömmel de el kellett ismernem hogy egy
hangyányit tisztelem ezt a Jacob Blacket hiszen
két éve ellent tud állni egy ilyen szirénnek.
Azért ez nem semmi főleg nem egy fiatal tini fiútól.
- Kevés ilyen lánnyal találkoztam mint te és csak
hogy tudd fejet hajtok előtted.- peckesen meghajtottam
a fejemet elismerésemet még inkább érzékeltetve.
- Ez igazán ritka és szerintem nagyszerű - a vigyor
még mindig ott terpeszkedett az arcomon.A szemembe nézett
és megint meghallottam szaporábban verdeső szívét.
Tudtam, hogy vissza kéne fognom magam,de nem valami jól
csináltam.Az asztalon fekvő kezére tettem jéghideg kezemet
amitől megint csak meglepődött és a szívverése most szinte
vágtázott talán a kolibriknek ver ennyire szaporán a szívük.
- Örülök hogy megismerhettelek Bella és,hogy ha most még nem is
remélem egy napon barátomnak mondhatlak hiszen te egy remek
és csodálatra méltó fiatal hölgy vagy.- tudtam hogy lassan
búcsúzkodnom kell és nem bírtam volna ki hogy ne érjek hozzá.
Már majdnem kiürült az ebédlő és mindjárt be is csöngetnek
az utolsó órájára. És lehet hogy most látjuk egymást utoljára
hiszen megfogadtam, hogy elmegyek hogy ne háborgassam
nyugodt életét,de már egyezkedek is magammal és okokat
keresek még egyetlen napért is.Mit tegyek? Azt hiszem kikérem
Carlisel tanácsát hiszen ő mindig tudja mi a helyes és mi
a legjobb.Remélem nem vakítja el az irántam érzett szeretete.

Ő is mintha most eszmélt volna hogy az időnk lassan lejár
ami megint csak örömömre és elégedettségemre szolgált hiszen
ez azt jelenti hogy ő is úgy érezte, hogy rövid időt
töltöttünk együtt és jól érezte magát velem.Kétség sem
fér hozzá hogy én csodásan éreztem magam sőt annál is jobban.
- Őöö még meg sem kérdeztem a folyosón említett
szemszín változás okát. Ha nem vagyok túl indiszkrét -
mindig zavarban van ez olyan aranyos.
- Nem vagy az.Ez egy betegség. Bármilyen erős érzelem
kiválthatja.Düh esetleg szenvedély.Ilyenkor a szemem
feketévé válik, de ahogy visszanyerem az önuralmamat
visszaáll minden a rendes kerékvágásba.
- Betegség? - rettent meg Bella a szemei elkerekedtek
és komolyan megijedt.
- Ne izgulj nem fertőző vagy legalábbis a szónak abban
az értelmében nem.Nem kaphatod el tőlem.- vigasztaltam meg.
- Nem én nem magam miatt aggódom,de te olyan
egészségesnek tűnsz és erősnek - itt megint csak elpirult
most mindennél jobban vágytam rá hogy olvashassak a
gondolataiban.Egyetlen pillanatra most komolyan
tényleg olyan sokat kérek egyetlen gondolat foszlányt.
Azon gondolkodom mi válthatta ki nála ezt aggódik
értem ehhez kétség sem fér és ez nagyon imponált.
- Vagyis csak. Ugye tudod hogy gondolom? Ugye nem komoly.
- Nem egyáltalán nem komoly csak az étkezésemre kell
odafigyelnem ez miatt.- kezdek egyre jobban
belekavarodni jobb lesz ha mára befejezem. Még a
végén olyasmit kotyogok el amit nem szabad. Ez sem
túl jellemző rám.Úgy látszik mindenben megváltozom
és ez neki köszönhető nem mintha bánnám.
- Szóval úgy látom már majdnem mindenki elment az
órájára gondolom neked is menned kéne. Köszönöm az
ebédet és hogy megtiszteltél jelenléteddel.
Remélem holnap látjuk egymást - köszöntem el tőle.
Hatalmasat fújt így édes lehelete meglegyintette az
arcomat.Oda akartam hajolni hozzá hogy megcsókoljam.
Annyira szerettem volna megízlelni a csodás
ajkait érezni még közelebbről csábító illatát.
A hangja rántott ki abból hogy olyat tegyek amit
esetleg megbánhatnék. Tudom hogy vigyáznom kell.
- Én is köszönök mindent jó volt megismerni téged
Edward Cullen.Akkor holnap látjuk egymást szia.-
Szándékosan nem ígértem neki hogy igen látjuk egymást
a holnapi napon hiszen még semmi sem biztos.
még öt másodpercig néztük egymás ő is én is
csak néztünk egymás szemébe és nem szóltunk.
Annyira kellemes volt vele átjárt teljesen az egész
szerelem amit iránta éreztem.
Beszívtam az illatát és feltöltöttem vele
minden porcikámat hogy soha ne feledjem hiszen
lehet hogy most érzem utoljára és ennyi marad
nekem belőle.Lehet hogy soha többé nem látom őt
és ez kín az illatával együtt járt át. El kell engednem
így nem maradt más hátra mint a búcsú.
-Viszlát Bella - köszöntem el tőle talán örökre......

8.fejezet

Edward szemszög: Az ebédlőben 1. rész


Már csak percek kérdése és láthatom. Persze meg kell
neki magyaráznom miért változik a szemem színe
és nagyon természetesen kell viselkednem de ami a
fontos LÁTHATOM! Ujjongtam magamban mint kisgyerek a
karácsonyfa előtt.
Kiszálltam a kocsiból lassan emberi
tempóban és elindultam az ebédlő felé.Korábban odaértem
mint ahogyan terveztem még csak most csöngettek ki az
utolsó előtti óráról így még a tömeg előtt értem oda.
Az ajtóban vártam hogy meglássam őt.Az emberek éhes
vandál módjára rontott be a helyiségbe és megrohamozták
a konyhás nénit.Én leginkább a szaglásomra figyeltem
mert tudtam hogy a csodás illat hamarosan újra elér
és ez hatalmas elégedettséggel töltött el.Azon járt
az összes gondolatom hogy mit mondjak neki és próbáltam
megtervezni a beszélgetésünk folyamát.Már a többség bent
volt és sort állt az ételért amire sok gondolat
szerint már nagyon vártak.Folyamatosan ignoráltam
mindenkit hogy ne zavarjanak és hat perc tizenhét
másodperc múlva megéreztem azt az illatot amit három
órája várok.
A frézia orgona illat keveredett rózsáéval
összetéveszthetetlen illatkavalkád nem más mint az
egyetlen nő akire valaha is vágyni fogok: Bella.
Ahogy jött minden mozdulata kecses, nőies. Ahogyan
kezét tartja maga mellett ahogy nyaka tökéletes
formája mozog elegánsan.Látszik hogy nem erőltetett
mozdulatokat tesz.Teljesen természetes minden
pici mozdulata.Tökéletes lábai ahogyan egymás elé
rakja amit a csizmája csak még jobban kihangsúlyoz
szinte suhanásnak felel meg.Megint csak eszembe
jutott, hogy lehetséges hogy vámpír? Hiszen
majdnem úgy mozog.
És akkor tudatosult bennem tisztán.
Vámpír lelki tára van! Én vagyok az a bizonyos vámpír
lelki társ ami azt eredményezi jajjj neee.Vámpírrá
kell válnia??!!Ő arra született hogy az én társam
legyen ergo vámpírrá kell változtatnom.
-NEM NEM NEM nem akarom - súgtam magam elé de belül
üvöltöttem .Minden porcikám tiltakozott ez ellen.Hiszen
ő úgy tökéletes ahogyan van. A csokoládé szemei
gyönyörű szív alakú arca ahogyan kiül rá a piros
rózsa ha elpirul,puha meleg teste.Jövőképe igazi
teljes emberi élet gyerekekkel unokákkal férjjel (bár ezt
a részt nem szívesen gondoltam végig).Ki vagyok
én hogy megfosszam az anyaságtól ami egy nőnek
az élete beteljesülését jelenti!Mit tehetek?
Egyfelől itt van a vágy és a szerelem ami már
soha nem fog megszűnni.Másrészt meg itt van az,
hogy én ezeket a dolgokat nem vehetem el tőle
hiszen így Ő nem lehet boldog. A vámpírlét nem adhatja
meg neki a felhőtlen boldogságot.Tudtam mi a helyes
viselkedés de az önző énem abban a pillanatban ahogy
átfutott az agyamon - elmegyek - már ki is tépte ezt
a rémképet.Pedig ez lenne a helyes ha hagynám hogy
normális életet éljen.Úgy tűnik hogy a disszociatív
tüneteit produkálom hiszen most két ember vagyis
inkább vámpír harcol bennem és mindkettő én magam
vagyok.Az egyik aki helyesen akar dönteni vagyis Ő
ettől jobb életet érdemel sokkal jobbat mindennel ami
része az emberi életnek.És itt van a másik az önző
aki azt suttogja megállás nélkül hogy Ő is csak velem
lehet igazán boldog hiszen Isten nem véletlenül
teremtette Őt nekem.Tudtam hogy melyik személyiségre kell
hogy hallgassak a kettő közül. Tudtam hogy el kell mennem
nem tehetem őt tönkre. Ő fontos én nem.Ahogy ezt végig
gondoltam kevesebb mint öt másodperc alatt már oda is ért
mellém.A halott szívem megszakadt ahogy láttam a pírt
az arcán ahogyan a szemembe nézett.Most érezem igazán
hogy egy kő is meghallhat hiszen az én szívem már
jó régen nem dobogott és most mégis maghallt. A tudat hogy
itt kell őt hagynom annyira fájt hogy majdnem összeestem
a kín súlya alatt.Nem mutathatom ki neki ezt nem szabad
látnia hogy milyen állapotban vagyok.Föl kell vennem
az álarcomat és a jól nevelt fiatal fiú szerepébe kell
végig szenvednem ezt a röpke időt ami nekünk jutott.
Más választás nincs csak Ő a fontos.Felgyorsult a légzése
és bármennyire utáltam ebben a pillanatban magam
mégis olyan öröm volt ez mint semmi a világon.
Még egy nap mondtam magamban még egy napot maradok és
utána elmegyek és hagyom hogy elfelejtsen hiszen akkor neki
nem fájhat csak nekem és én kénytelen leszek kibírni érte.
Rám mosolygott olyan szelíden és olyan bájjal amihez
fogható nincs is és ettől a minimális megnyilvánulástól
olyan érzések keletkeztek bennem amit nem lehet szavakba
önteni.Mintha a világ kifordult volna önmagából a nap csak
miatta kell föl és miatta nyugszik le.Csak Ő érte létezik
minden és csak miatta van értelme mindennek.Odalépett és
lehajtott fejjel köszöntött.
-Szia - ahogy rám nézett a szeme olyan érzéseket árult el
nekem ami egy röpke pillanatra beragyogta a sötét létemet.
Nem mutathatod ki neki nem mutathatod ki neki skandálta a
nemesebbik felem.Így én is rámosolyogtam.
-Szia Bella - mellé léptem hogy együtt induljunk az eléggé
gusztustalan emberi ételek sokasága felé. Beálltunk a sorba
de még a köszönésen kívül nem szóltunk egymáshoz.Ha jól
értelmezem az arcát akkor zavarban van és kicsit kellemetlenül
érzi magát velem.Ez nagyon zavart nem értettem hogy miért
van ez mert az biztos hogy nem fél tőlem a mozdulatai nem
erről árulkodnak mert néha megindul a keze felém.Mintha
meg szeretne érinteni akkor mégis mi lehet a baj?
Lehet hogy a barátja miatt? Igen valószínű ez lehet a
baj mert a minimális érzelem amit irántam táplál
lelkiismeret furdalást okoz neki.
Sorra kerültünk és én még nem tudtam mit szeretne enni.
Azt sem tudtam róla hogy milyen ételeket szeret még az itt
találhatókon kívül.Gondolatolvasás híján kénytelen
voltam kérdezni vagy megveszek neki minden ételt.Végül is a
kérdés mellett tettem le a voksomat.
-Mi a kedvenc ételed?-így a kíváncsiságomra is fény derül és
tudni fogom hogy mit vegyek neki.
-A milánói sertésborda illetve a Brassói apró pecsenye de itt
egyiket sem úgy készítik ahogyan én szeretem.- hát legalább
már tudom mi a kedvenc étele de ez most nem világította meg
az hogy mit akar enni.
-Akkor mit szeretnél ebédelni?
-Jó lesz egy szelet pizza.Nincs túl nagy étvágyam,de majd én
fizetem.-mondta lazán és már nyúlt a táskájába, hogy
elővegye a pénztárcáját.
-Ezt hogy gondolod - háborodtam fel viselkedésén.Ő hatalmasra
nyitotta csoki barna szemeit és talán megilletődött
felháborodásomon.Megijesztettem! Hogy a ....
-Ááá.Kérlek bocsásd meg a viselkedésemet. -kezdtem bele
tökéletesnek tűnő magyarázatomba ami végül is igaz volt-
-Tudod apám úgy nevelt hogy ez számomra megengedhetetlen.
Nálunk komoly dolog a lovagiasság nem egy szégyellni
való gesztus.Megengednéd kérlek hogy én fizessem az ebédedet?-
és bevetettem a lányok körében sikert aratott mosolyomat.
-Ha tényleg ennyire fontos ez neked és szeretnéd - nézett
rám kicsit furcsán.Tök jó most meg csodabogárnak tart
ez miatt is.Nem elég hogy észre vette hogy változik
a szemem színe most még ez is.Hurrá de legalább megengedte
ezt így már fél sikernek könyvelhetem.
-Köszönöm - válaszoltam kurtán.Vettem neki még
jó néhány ételt a pizza mellé miközben próbáltam ignorálni
minden irigykedő illetve féltékeny gondolatot.Még szerencse
hogy ezalatt a jó pár év alatt amit Rose illetve Emmett
társaságába töltöttem volt benne gyakorlatom.De persze
ha üvöltött a gondolat mint például egy Jassica nevű lány
aki már a parkolóban is nézett és Mike nevű fiú
akkor nehéz volt őket kirekeszteni.Legfeljebb nem figyelek
oda rájuk de hallani azért hallom őket.És már
tudtam hogy Amanda aki a parkolóban már bepróbálkozott
lassan megindult felénk azért hogy megszólítson.
- Szia Edward - köszönt oda a már említett kis csaj.-Mégiscsak
ide fogsz járni suliba? - "Tudtam hogy valaki kiszemeli
magának ezt a gyönyörű pasit" -jött a belső monológ a
hatalmas féltékenységgel és irigységgel párosult - "Miért
ez a hülye Bella Swan kapja a jó pasikat ez igazságtalan
amikor én sokkal szebb vagyok nála. Azt sem tudom hogy
Jacob mit akar tőle hiszen még az alakja sem jó"- Kezdtem
kicsit bepipulni hogy ilyen gondolatai vannak a mellettem
álló istennőről.Ránéztem Bellára és láttam rajta hogy
neki sem tetszik Amanda rámenősége.Egyrészt nagyon szerettem
volna megbántani mivel rosszat mert gondolni szerelememről
másrészt pedig be akartam bizonyítani Bellának hogy nekem
semmit sem jelentenek ezek a fruskák.
-Igen úgy néz ki ide fogok járni,de ha megbocsájtasz éppen
Bellával beszélgettem mikor megzavartál! - Amanda képe megnyúlt
és majdnem megölte Bellát a gondolataival.Ez annyira zavart
hogy éreztem a düh megint kezd eluralkodni rajtam.Hogy
merészeli bántani őt még ha nem is fizikálisan akkor is Bella
elé akartam állni és azt szerettem volna ha a szúrós
megjegyzések engem érintenek nem őt.Minden akaratomra
szükségem volt hogy ne vágjam ki az ebédlőből ezt a kis senkit.
Hogy jön ő ahhoz, hogy becsmérelje pont az én angyalomat.
Megpróbáltam uralkodni a vonásaimon és egyből Bellára
néztem ő valószínűleg nem vett észre semmit az érzelmeim
változásán.
-Leülünk? - kérdeztem tőle sokkal nyugodtabb hangnemben.
Amandát úgy hagytuk ott a gondolataival mintha ott sem
lett volna.Ő abszolút nem számított csak Bella.
-Persze.-mosolygott kedvesen.Éreztem hogy tetszik neki
hogy így elbántam a nem kívánt nőcskével.Egymás mellett
sétáltunk el az asztalunkig amit száz szempár mohó
pillantása kísért.Ez nagyon zavarhatta hercegnőmet
a testtartása erről árulkodott.A válla meghajolt és
befelé görbült a fejét lehajtotta és éreztem a levegőben
a melegséget amit az arcába tóduló vérözön okozott.
- Vegyél nyugodtan amit szeretnél - mondtam neki
kedvesen.- Én nem bírok egyedül ennyi ételt megenni.
Különleges diétán vagyok.-somolyogtam magamban sajnos
itt nem lehet élő pumát rendelni és nem hiszem hogy
jó szemmel nézné a forksi gimi apraja nagyja ha itt
táplálkoznék.
- Jó rendben - egyezett bele mosolyogva - akkor kérem
szépen a pizzát. - azzal megfogta és beleharapott a
ragadós gusztustalan ételt.Komótosan rágcsálta és
láttam rajta hogy elmélyült a gondolataiban így
fölkészülve vártam mikor teszi föl első kérdéseit.
- Na szóval - kezdte lassan - látom megtalált
magának a suli legmenőbb csaja.-hát be kell valljam
nem erre a kérdésre számítottam.
- Valóban? És ki lenne az, - kérdeztem szerényen,de
persze tudtam, hogy itt Amandára gondol.Nem értettem
hiszen szerintem semmi extra nem volt benne.
- Hát természetesen Amanda Newtonra.Nem akarlak megijeszteni
de ha ő kispéciz magának egy fiút akkor azt általában
meg is szerzi. - közölte velem csak úgy félvállról.
Mosolyognom kellett hiszen láttam rajta hogy közel sem
ilyen könnyű neki látszott rajta hogy igazából féltékeny.
Ez szinte mámoros örömet váltott ki belőlem.Tetszett
nagyon is hogy ilyen érzéseket váltok ki belőle.
- Nos! Engem nem fog! - ígértem neki. - Ezt itt és most
megígérhetem neked tudod nekem nem jönnek be a szőkék -
próbáltam őt megnyugtatni, hogy ne vegye észre
hogy miért nincs semmi esélye a többi lánynak.
- Hmmm akkor kik jönnek be neked? - kérdezte és jött
amire számítottam a piros rózsa az arán.Tetszett
a gondolat hogy végre valami olyat véltem felfedezni
amit eddig nem. Kezdtem kiismerni a reakcióit.

7.fejezet

Edward szemszög: Tervek

-Rendben ebédnél találkozunk szia - köszönt el
tőlem szépséges hercegnőm.Néztem ahogy elsiet
a következő órájára és formás fenekén megakadt
a tekintetem annyira kihangsúlyozta ez a farmer-
ruha a gömbölyű formáit és annyira kívánatos
volt alig bírtam ki hogy ne menjek utána.
Megvártam míg belép a terembe és hallottam,
hogy elnézést kér csilingelő hangján a tanártól
amiért késik. A tanár gondolatait persze tisztán
hallottam amire egyáltalán nem voltam kíváncsi.
Nem úgy társam rejtett gondolatait amit bezzeg
nagyon szívesen hallgatnék minden pillanatban.
Mikor már elcsitult a tanár felháborodása én is
megfordultam és elindultam az autóm felé.
Gondolataimba merülve lépdeltem lassan a szitáló
esőben a parkolón keresztül.Az agyam nem csillapodott
egymás után követelte a válaszokat a feltett
kérdéseimre.Ki az a Jack? Jó persze a barátja
hiszen mondta neki hogy szereti és mondta is
hogy a barátjával beszélt telefonon.
Megint elöntött a méreg
- Más fiút szeret ezt a Jacket!- De jó lenne ha most
itt lenne egy lépésre tőlem!Egy apró mozdulattal
megölhetném,elpusztítanám, megsemmisíteném.
Fejemben hirtelen tíz kivégzési módszer is megjelent,
de a szívkitépés aratott sikert.
Nem ezt nem tehetem hiszen ez fájdalmat okozna Bellának.
Ő nem szenvedhet az képtelenség.Más módszerrel kell
ráébresztenem, hogy mi csak együtt lehetünk boldogak
hiszen Isten nekem teremtette őt és neki engem.
Mi ketten leszünk egészek.
A jelenlegi tehetetlenségem pusztító ereje letaglózott
itt ültem a kocsiban és visszajátszottam a
telefon beszélgetésüket.
-"tetszeni fog a meglepi bízz bennem"- mi lehet az a
meglepi és miért ilyen titokzatos lehet, hogy így
akar az őrületbe kergetni? És elpirult miért volt zavarban?
Megőrülök! Azt szeretném hogy nekem készítsen meglepetést
azt akarom nekem mondja, hogy szeret.
Még nem ismertem ezt a Jacket de a féltékenység
amit iránta éreztem gyűlöletet váltott ki belőlem
erről eszembe jutott hogy mit is mondott neki a telefonban
-"a tegnapi hálóruhának használt bugyi-topp variáció"
-"tőled szebbet elképzelni sem lehet"
-Hogy képzeli ez a szemét hogy egyáltalán ránéz-
suttogtam bele a kormányba ahogy ráhajtottam a
fejemet.Jó tudom hogy Bella gyönyörű és bájos és
kedves és szexi és Ő a minden de akkor is.
Megőrjített a tudat hogy ezt más férfi is
láthatja és ki is élvezheti.Ráadásul az a
féreg láthatta őt bugyiban.Az érzésekre nem
találtam szavakat.Jó jó tudom hogy nem a
század elején élünk.Manapság a gimis lányok már
túl esnek az első szexuális élményen de akkor is
bántott a tudat, hogy Ő már nem érintetlen.
Na szép ezt pont én gondolom aki több száz lányt
tettem magamévá ha nem több ezret, mégis rossz
érzés volt belegondolni hogy más férfi érinti
tökéletes kebleit csókolja csodás ajkait.
Itt ülök és nyafogok mint egy kisgyerek akitől
elvették a nyalókáját.
-Na jó Edward Cullen fejezd ezt be!-dörrentettem
magamra.Nem lehetek ennyire puhány ki kell találnom
valamit.Végül is annyi lányt meghódítottam már mégpedig
úgy hogy nem is erőltettem meg magam akkor csak el tudom
érni, hogy az a lány akit tényleg tisztán szeretek
mindenféle hátsó szándék nélkül belém szeressen.
Ha látja rajtam, hogy nekem komoly szándékaim vannak
akkor minden jól alakulna.Igen azt akarom, hogy
a feleségem legyen az akarom hogy csak hozzám
tartozzon, hiszen neki is ez lenne az ami
kiteljesíti az életét.Tudom hogy ő is érez valamit,
hallom el-elakad légzését,felgyorsuló szívverését és
látom az arcára kiülő zavart.Az igaz hogy nem hallom
a gondolatait,de érzem hogy őt is megmozgatja
a jelenlétem.De mit tegyek? Minden lépésemet előre
el kell terveznem, hogy ne ijesszek rá.Először is el
kell érnem, hogy megbízzon bennem. Vagyis barátként
kell közeledjek.Úgy látom hogy az új városba költözött
elesett típuson megesik a szíve.Akkor ezzel indítunk
még ha nem túl lovagias akkor is meg kell fognom
mindent amivel megnyerhetem magamnak.Az enyém kell
hogy legyen! Föl kéne hívnom Aliset, hogy mi van a
költözéssel és hogy lát e valamit rólunk.Mit is mondott
2-3-óra és itt lesznek? Én akkor remélhetőleg Bellával
szemben fogok emberi ételt lenyomni a torkomon.Még azt
sem bánom bár az igaz hogy elég kellemetlen formában
fog később visszajönni.Érte bármit megteszek!
Fölvettem a telefont és benyomtam Alise számát.Egy
csörgés után már föl is vette a manó.
-Szia Edy még kb egy óra és ott leszünk Forskban de
nyugi a házhoz megyünk egyből.Hagyjuk hogy Bellával
ebédelj.Képzeld-kezdett el nekem pattogni izgatottan a
telefonban-el fog velem jönni Bella vásárolni.Hát nem csodás?
-Mi? Ezt meg hogy érted,mikor hogyan? -kezdtem én is
a hatása alá kerülni az izgalmi állapotom a tetőfokára
hágott ez azt jeleni hogy jóban lesznek és ez
pontosan mit jelent miért milyen státuszban.
-Azt még nem tudom, hogy mikor.Sajna valami
bezavar a képbe.Még nem tudom mi az de tudod hisz
ismersz nem nyugszom addig amíg rá nem jövök- hát ebben
biztos vagyok ha Alice valamit kitalál akkor addig
megy míg nem teljesíti a küldetését de nem volt most
idő erről beszélni bár kétségtelen hogy nagyon nagyon
fontos szempont most mégis más érdekelt.
-Alice Cullen miért akarsz még te is kikészíteni-
kérdeztem tölle fáradtnak tűnő hangon.Igaz hogy
a vámpírok soha nem fáradnak el vagy merülnek ki
ez az egész most mégis meggyötört.
-Tudod hogy mit szeretnék tudni-kezdtem hízelegve-
nem mondanál valamit rollunk? Kérlek!-dobtam be
az ellenálhatatlan hangot.
-Nem sokat - sóhajtott ő is - most egyenlőre türelmes
kell hogy legyél.Láttam hogy megcsókolod de ő nem úgy
reagált ahogy azt várnánk.
-Ez mit akar jelenteni?- kérdeztem ijedten.
-Megengeded hogy befejezzem a mondatot?-méltatlankodott
és lelki szemeim előtt láttam hogy égnek emeli a szemeit.-
Szóval láttam hogy megcsókolod amit először ő is
viszonzott elég nagy hévvel - hallottam ahogy Emmett a
háttérben kacarászik és hát én is el tudtam képzelni
hogy ez milyen hatással lenne rám.- aztán valami
megváltozott mert neked esett.Sírva pofozott föl
és kikérte magának.Eléggé kiakasztott engem is.-
Azt hittem befejezte mert fújt egy nagyot mintha
megkönnyebbült volna attól hogy elmondta,de folytatta
-Ezt kb.10 perccel a beszélgetésünk után láttam
azóta folyamatosan csak rátok koncentrálok és vannak
villanások egyszer elutasít egyszer meg rád veti magát.
Nagyon labilis az egész.Az időintervallum sem pontos.
Kitartónak és legfőképpen türelmesnek kell lenned Edy és
akkor megkaphatod Őt.
-Úgy gondolod hogy nehezen fog menni? - kérdeztem aggodalmaskodva.
-Edward Cullen Ő nem az a kis fruska akikkel eddig dolgod volt
-Tudom tudom Alise de én ebbe belebolondulok nem
bírok nélküle lélegezni sem -(nem mintha szüksége lennem rá)
-nem bírok gondolkodni csak Ő van!Minden más kitörlődött
olyan olyan - kerestem a megfelelő szavakat - mintha eddig
nem is léteztem volna.
-Edy nyugalom! Minden rendbe lesz megoldjuk egy órán
belül ott leszünk és most úgy néz ki, hogy kb. két óra
múlva már beszélni is tudunk addig kérlek ne tegyél
semmi meggondolatlanságot.Az a lényeg hogy ne támadd
le a macsó stílusoddal.-szuper gondoltam akkor csak
barátok az elején.Tök happy minden.Hogy fogom ezt
kibírni.Teleszívtam a tüdőmet a szükségtelen oxigénnel
és döntöttem: csak nyugodtan csak őszintén és barátok
leszünk ha neki erre van szüksége az én érzéseim
semmit sem jelentenek az övéhez képest ő a legfontosabb
és mivel van barátja ez neki sem lehet könnyű.Bella
nem az a fajta lány akit simán le lehet teperni és
ami a legszebb hogy nem is akarom úgy mint a többi
nőcskét jó persze ha meglátom csodás alakját elvesztem
a fejem de Ő fontos nagyon! Mindennél és mindenkinél
fontosabb tőlem is főleg tőlem.Csak az a lényeg hogy
Ő boldog legyen.Kicsit elméláztam így Alisnek már
harmadjára kellet szólítania.
-Edy Edy Edward figyelsz te rám egyáltalán?
-Persze hugi itt vagyok de kicsit elméláztam-már megint
-Figyelj Edy nekünk könnyű dolgunk volt mert mi
vámpírban találtuk meg a társunkat így ők mind
érezték 100%-ban a vonzódást.Viszont neked egy
ember adatott.Neked sokkal nehezebb,de kevés olyan
lény van aki ezzel megbirkózik.Te ezen kevesek közzé
tartozol.Sikerülni fog csak légy egy kis
türelemmel.Rendben? - kérdezte aggódva és tudtam
már hogy miért féltett.Attól volt az aggodalom a hangjában
mert ismert és tudta hogy elég könnyen elvesztem a
fejem és így könnyen előfordulhat hogy letámadom őt
a nem kívánatos szerelmemmel.Attól hogy előhúzom a tarsolyomból
azt a hitvány Edward Cullen aki eddig voltam.
Tudtam hogy megbízhatok bennük feltétel nélkül hiszen
mindig mellettem álltak másrészt Alice engem szeretett
a testvérei közül a legjobban és tudtam hogy most
madarat lehet vele fogatni a boldogságtól.Már
nagyon várta ezt és mindig a javamat akarta és mindent
el fog követni, hogy boldog lehessek és ha Alise
beleveti magát akkor félig nyert ügyem lesz.
-Rendben Alise.Köszönök mindent.Ha valami fontosat
látsz ugye hívsz azonnal?
-Ja majdnem elfelejtettem ma este történni fog valami
sorsfordító,de majd ezt megbeszéljük nem látok tisztán
semmi konkrétat addig még megpróbálok koncentrálni
az estére remélem látok valamit.Addig is ügyelj
rá mit csinálsz.Ja és Esme csókoltat.Szia bratyó-azzal
nem várva választ letette a telefont.Lassan leeresztetem
a kezemet és átgondoltam mindent amit testvérem
javasolt.Óvatosan közelítsek.Ahh ez lehet hogy
nehezebb lesz mint hittem,de nem bánom ha egy
évtized is telik el ha a végeredmény az hogy az
enyém lehet a legszebb nő a világon.Mindent el fogok
követni bármit megteszek.Fogadkoztam magamban.

6.fejezet

Bella szemszög: Most akkor mi van?

Végre kicsöngettek! Fölugrottam de a tanár intett,
hogy még maradjunk a helyünkön.
-Holnap dolgozat a mai film alapján kérek
mindenkit, hogy csak egy papírt és tollat hozzon
be.A könyveiteket hagyjátok a szekrénybe.Köszönöm
mehettek.
Befejezte és tök jó hogy egész órán nem figyeltem
és nem tudom hogy meddig vetítette; na mindegy a
kérdésekből úgy is kiderül legalább már
látatlanban bezsebeltem az első jelesemet.
Nem tud olyat kérdezni ebből a filmből amit ne
tudnék.Na mindegy ezen most nem is húzom föl
magam hiszen telefonálnom kéne most.
Ahogy kiértem az ajtón már nyomtam is a gyors-
tárcsázóba a 3-as számot ami Jacob számát rejtette.
Kicsöngött egyszer, kétszer, háromszor már kezdtem
dobolni a kezemmel.Nem szokott ennyit váratni magára
általában elsőre fölveszi. Mikor már majdnem leraktam
végre fölvette.
-Szia Babye- köszönt kedvesen. Hallottam, hogy valami
nem stimmel a hangjával mintha feszült lenne
átfutott az agyamon hogy talán tud Edward Cullenről
de ezt gyorsan elvetettem hiszen ez lehetetlen.
-Bella Bella ott vagy még?- kérdezte aggódva én
meg persze majdnem sírva fakadtam de mivel
elhatároztam, hogy semmit sem jelent nekem Edward
behúnyt szemmel arra a következtetésre jutottam,nem
terhelem ezzel Jacobot inkább válaszolok neki.
-Persze Jack itt vagyok csak azért hívlak, hogy át
tudsz e jönni ma hozzám olyan nyolc óra körül?
Vagy várj az időpont még nem biztos majd még
arról küldök SMS-t.-még nem beszéltem anyuval hány
órakor viszi el aput otthonról.
-Persze ha szeretnéd tudod hogy minden kívánságod
számomra parancs.Egyébként én is hívni akartalak
mert apám beszélni akar velem suli után így nem
tudok ma érted menni mint tavaly.
-Nem baj Jack nem is kell és elrontanád a meglepit is.
-Hogy hogy nem is kell?
-Kocsival jöttem bemutatom Mis Audit a sulinak.
-Ez jó honnan jönnek neked ezek a megszemélyesítem
az autómat meg a fésűmet meg a telefonomat dolgok
most komolyan Bella?- ezt már szerettem mikor mosolyog
a hangja a telefonban.Ez az én Jacob Blackem.
-Nem tudom csak jönnek és jönnek tudod a humoros a
második keresztnevem.-kezdtem feloldódni a hangjától
-Tényleg? Én azt hittem eddig hogy az a stréber és
az én keresztnevem a humoros.
-Á dehogy is ma sem figyeltem első órán és holnap
tuti karót kapok belőle hogy lennék én stréber?
-Ez új! hogy hogy nem figyeltél-kezdett a hangja
aggodalmaskodó lenni tényleg nem jellemző rám.
-Hát az úgy volt - kezdtem dadogva most komolyan
hazudni fogok neki?
-Hogy volt drága? Mesélj! Rám gondoltál? Valld be!
-Aham-na jó végül is rá is gondoltam és ő volt az
akire főleg gondoltam hogy milyen státuszban arra
most nem térek ki.Nem akarom elrontani ezt a napot.
-Én is csak rád gondoltam illetve az este látottakra
Minden gondolatom a tegnapi hálóruhának használt
bugyi-topp variáció körül motoszkál.Az első órán 3*
szólt rám a tanár mire észbe kaptam.Nem mintha bánnám
tőled szebbet elképzelni sem lehet.Mennem kell becsöngettek.
Este találkozunk.Szia Drága szeretlek.
-Én is szertelek Jack-a szívem szakadt meg ahogy kimondtam
ezeket a szavakat mert bár igaz volt mégsem éreztem
helyesnek jelen körülmények között.El kellett terelnem a
gondolataimnak ezt a részét így inkább az estén jár az
eszem.
-Tetszeni fog a meglepi bízz bennem.- próbáltam még
mindig erőltetni a beszélgetést.
-Ok szia szépségem.
-Szia Jack.- végül megszakadt a vonal.Azonnal el kezdtem
tárcsázni anyám számát de észre vettem hogy rossz irányba
indultam a matek terem felé így gyorsan megfordultam.
Egy fekete szempárba ütközött a szemem és majdnem beleütköztem
a szeméhez tartozó testbe.
-Ó bocsi majdnem elütöttelek - már kimondtam a szavakat mikor
megláttam kihez tartoznak a fekete szemek.Edward Cullen ott
állt előttem.Öt másodpercig csak meredtünk egymásra az arca
még csak meg sem közelítette a reggeli szépségét.Tisztán
láttam rajta, hogy dühös de nem is akárhogyan.Eltorzult
szépséges arca, szemöldöke majdnem összeért állkapcsa
csontja ritmusosan mozgott az elfojtott kitörni vágyó
dühtől.Miért? Ki váltotta ezt ki belőle, hirtelen
elkezdtem aggódni. Érte?!Öntudatomon kívül cselekedtem
már megint nem gondolkodtam.
-Valami baj van? Segíthetek valamit? - kérdeztem tőle még
én is meglepődve magamon mennyire aggódok érte.
Választ nem kaptam, de valami megváltozott az arca
megenyhült a szeme színe is megváltozott MI??????,
megint a már ismert aranyszínben pompázott.
Hogy változhat meg valakinek a szeme színe pár
pillanat leforgása alatt. Ez biztos, hogy abnormális
dolog,de nem volt idő ezen rágódni mivel meghallottam
csilingelő hangját és ez megint fejbe kólintott.
-Szia-mosolygott rám kedvesen ajka féloldalas
mozdulata megőrjített nem bírtam mást nézni nem
bírtam még lélegezni sem már kezdett elsötétülni a
világ az oxigén hiány következménye képpen,
mikor folytatta az előbb elkezdett mondatot.
-Holnap kezdek itt és szerettem volna megkérdezni,
hogy segítenél e eligazodni a termek rejtéjében
mert biztos, hogy segítség nélkül eltévednék.
Csak pillogtam bambán de kénytelen voltam
levegőt venni mivelhogy nemigazán tudok meglenni
nélküle hosszabb távon így egy hatalmasat lélegeztem.
Teleszívtam a tüdőmet az éltető oxigénnel amit
követett az újbóli megrökönyödés.
Olyan illatot árasztott magából felém ami eddig azt
gondoltam hogy nincs is.Annyira tiszta mégis
édes és talán valami napfényhez hasonló keverék.
Átjárta egész testem olyan érzéseket kiváltva
bennem amihez foghatóról még csak álmodni
sem mertem eddig.A gyomrom liftezett a torkom elszorult
a légzésem felgyorsult a szívem légkalapács módjára
dörömböl a mellkasomban már megint akárcsak a parkolóban
elveszítettem a gondolataimat és nem volt más az
egész világegyetemben csak Ő.Mint egy fekete
angyal aki a kárhozatra akar taszítani elfelejtetve
velem minden az egész eddigi életem anyámat,apámat
és ami a legfájóbb Jacobot.Azt a férfit akihez egész
életem során tartozni szerettem volna el volt
felejtve és nem számított az együtt töltött két
év nem számított a rengeteg szerelmi vallomás amit
a fülembe súgott vagy amit én az övébe nem számított
a számtalan csókunk aminek minden percét élveztem
nem számított a rengeteg fogadalom amit egymásnak
tettünk nem számított a fa fű és természet illat ami
Jacob sajátja és amit imádtam nem számított semmi
mert az előttem álló gyönyörű démon minden
szempontból százszor nem is egymilliószor
erősebb érzelmeket váltott ki belőlem.
Edward Cullen aki egy idegen és különleges dolgok
birtóklója most győzte le Jacob Blacket akit
ismerek és szeretek gyerek korom óta. A biztos
most bizonytalan lett.Mindez két másodperc alatt
bizonyossá vállt számomra és ahogy erre rádöbbentem
már tudtam többé nem lesz semmi sem olyan mint
eddig.Többé nem tudok Jackre úgy tekinteni ahogyan
megérdemelné.Éreztem, hogy a pánik kezd elhatalmasodni
rajtam.Nem tehetem ezt Jacobbal nem írhatom őt le
ilyen "könnyen".Hirtelen az előbbi Edward féle düh
rám ragadt, csak azzal a külömbséggel hogy én tudtam
hogy ezt ki váltotta ki belőlem. Belenéztem
gyönyörű szemeiben ami most tiszta és aranyszínű
volt de értetlenséget és aggódást sugallt nekem és
bár majdhogynem fizikai fájdalmat okozott tudtam mit
kell tennem, hogy mi a helyes dolog.El kell taszítanom
magamtól.Nem engedhetem, hogy Jacob elvesszen!
-Ne haragudj,de nem én vagyok a megfelelő személy
arra hogy kísérgesselek - közöltem vele a tőlem telhető
legdurvább hangnemben.Azzal megfordultam és elindultam
a női mosdó felé majdnem futva.Már csak tíz lépés már csak
nyolc számoltam vissza magamban, hogy végre elérjem
kitűzött célomat a WC-t.Ott kibőghetem magam.Tudtam
hogy helyesen cselekszem mégsem éreztem annak sőt éppen
az ellenkezőjét éreztem azt hogy ez a lehető legrosszabb
dolgok egyike.
Már majdnem elértem a célomat mikor megmerevedtem.Edward
elkapta a derekamat és maga felé fordított.És hogy honnan
tudtam hogy Edward Cullen az? Hát ilyen érintése csak neki
lehet senki másnak.Hideg.Mégsem fázok tőle sőt inkább
átmelegít tetőtől talpig.Rám nézett ismét éjsötét
szemekkel és akkor már nem tudtam türtőztetni magam
tenyerembe temettem arcomat és zokogtam.Lassan elengedett
ami rettentő rossz érzés volt és éreztem, hogy keze az
enyémhez ér.Kicsit sem kellett erőlködnie, hogy levegye
kezemet az arcomról.Úgy irányította minden mozdulatomat
mint egy marionett bábut és én készségesen feleltem minden
érintésére.Keze a kezemet fogta de mindössze egy pillanatig
utána állam alá nyúlva fölemelte fejemet és egymás szemébe
néztünk.Akármilyen dühös voltam rá nem bírtam
ellenállni neki magába szippantott akár egy űrbéli fekete
lyuk ami megsemmisíti a kis bolygókat.Kétségtelen hogy
én voltam a kis bolygó és ő teljesen beszippantott
az elmém a testem csak rá fókuszált.Úgy irányított
ahogy akart és ebben a percben már nem akartam
hogy Jacob nyerjen nem akartam hogy más férfi érjen
hozzám akár csak egyszer is.Néztük egymás szemét
és próbáltunk szavak nélkül kommunikálni.Ő látta
hogy szenvedek és én is láttam hogy neki is fáj valami
mélyen belül.
-Bocsáss meg kérlek!- majdhogynem könyörgött ami csak
megerősítette bennem az utolsó gondolataimat.-Nem akartam
rád erőltetni magam csak nagyon szimpatikus voltál
és gondoltam ha már ideköltözünk egy idegen helyere
szerzek egy-egy barátot.Látom rosszul tettem.-annyira
szántam, hogy ő csak barátságos akart lenni én meg
mert nem bírok az érzelmeimmel elutasító voltam
vele.Hiszen ő csak barátkozni akar.Egyezkedtem
magammal.
-Nem nem dehogy is - szipogtam bele a szavakba - te
ne haragudj rám amiért az előbb kicsit kiakadtam az
az - na mit találjak ki - előbb telefonon beszéltem
a barátommal.- félhazugság tök jó még nem is ismerem
és már hazudozok neki.
-De nagyon szívesen segítek eligazodni a suliban csak
rosszkor voltál rossz helyen.Ezért kérlek te bocsáss
meg nekem nem akartam goromba lenni.Természetesen nem
te tehetsz róla.- újabb fél hazugság.Tök jó ha ez
így megy tovább akkor egy hazug idegenekbe beleszerető
csaló szipirtyó leszek.
-Köszönöm nagyon kedves tőled hogy istápolgatsz egy
új diákot, de segíthetek valamiben láttam, hogy
sírtál.Nem tudom milyen híreket kaptál telefonon,
de én tényleg szívesen segítenék neked.- a szeme
megint változott most a fekete és az arany között
volt olyan sár színű és már nem bírtam ki a
kíváncsiság győzött a jólneveltséggel szemben.
-Nem köszönöm.Kedves vagy de ez majd megoldom én
ellenben kérdezhetek valamit? - láttam rajta hogy
meglepődött de azért bólintott így föltettem az a
bizonyos kérdést.
-Miért változik folyton a szemed színe.Tudom
udvariatlanság és ha kellemetlen akkor nem
muszáj válaszolnod - próbáltam kicsit szépíteni
a bunkóságomat.Megszólalt a becsöngetést jelző gomb.
Tök jó megint el fogok késni.
-Még úgyis van itt dolgom ebédnél megbeszélhetjük
ha nem bánod.Gondolom sietned kell órára.-nézett rám
mosolyogva.Már megint a nyamvatt szívem.Nem igaz hogy
nem bír normál tempóban dolgozni.Miért kell hogy
Edward egyetlen mosolya kalapácsolást idézzen elő.
-Rendben - engedtem neki - Ebédnél találkozunk.Szia.-
mi lesz még ebből? Viszont ha ő csak barátkozni akar
én le tudom gyűrni magamban az érzelmeimet.ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Hazudok még magamnak is király csak így tovább Bella
mi lesz később embert fogsz ölni?
Na jó ez azért egy kicsit abszurd gondolat.Megmosolyogtam
magamat és elsiettem a matek terem felé.