Novella vagy valami olyasmi

Kedves olvasóim és idelátogató vendégek :)
Hát ez most valami más.Az az igazság hogy kurvára nem tudom
hogy hogyan kell Novellát írni soha nem csináltam csak olvastam
hogy mások hogyan írják és azt sem tudom hogy nyelvtanilag mit
kellene beletenni hogy jó legyen.Egyszerűen csak eszembe jutott
ez a kis sztori és leírtam.Remélem hogy tetszeni fog."pirul"
Ezzel szerettem volna kedveskedni azoknak akik várták a frisset
de a dögvész miatt nem jött.
Este már hozom a 15.fejezetet is.Legyetek rosssszak és ne feledjétek
imádlak titeket. Puszi Andi

Izgalomtól görcsbe rándult gyomorral álltam meg az ajtó előtt. Végre itthon vagyok. A zsebem égetett a benne lapuló kis dobozkától. Ma eldől hogy hogyan is tovább. Tudtam, hogy szeret minden mozdulat és tette ezt igazolta nem beszélve a szeme csillogásáról, amikor rám néz. És ma fölteszem neki a nagy kérdést, amire remény szerint igennel fog válaszolni. Az agyamban egy forgatókönyv játszódott le miszerint először megvacsorázunk kihívom a erkélyre amíg ő szívja a cigarettáját addig bejövök és a tegnapi behűtött pezsgőt előveszem kitöltöm és az egyikbe belepottyantom a gyűrűt de mielőtt odaadnám neki a poharat letérdelek elé. A szöveget nem akartam előre eltervezni úgy gondoltam, hogy majd az adott pillanat szüli meg. Azt akarom, hogy az hallja, amit akkor érzek nem egy begyakorolt sablont. Reményem szerint ő majd a boldogságtól könnybe lábadt szemmel közli azt, hogy ennél mi sem természetesebb és forró csókban kötünk egyességet a lánykérésre, amit aztán egy mindennél szenvedélyesebb szeretkezéssel fejelünk meg. Minden adott volt és nem kellett hozzá semmi más csak ő és én. Ja és persze a Don Perynon. Még utoljára belenyúltam a kabátom belső zsebébe és fölpattintottam a fedelét az apró bársony doboznak. Meg kellett róla bizonyosodjak, hogy benne van a pici ékszer. És ott volt. Lehet, hogy csak nekem tűnt hatalmasnak, de ebben a percben olyan volt mintha mázsás súly lenne a kezemben. Még egy utolsó sóhaj és vissza dugtam eddigi rejtekére, hogy csak az adott időpontban vegyem elő. Éreztem, hogy egy verejtékcsepp lecsordul a homlokomon. Nem lehetek ennyire nyámnyila hiszen ez csak egy lánykérés nem kell megváltani a világot,de mindig van egy de. Ez igen is a legfontosabb és ez nem csak egy házassági ajánlat hanem az a bizonyos ennél a percnél fontosabb soha nem volt eddig és nem is lesz soha. Mostantól kezdve már nem lesz az hogy én és ő nem lesz az én lakásomra vagy a tiedre nem lesz nem lesz hogy én és ő úristen innentől kezdve már csak MI lesz. A mi házunk a mi gyerekeink a mi életünk. Az eddigi egy kis izzadság csepp sokszorosára dagadt, és már csurom víz lett a hátam.
- Na jó Rob szedd össze magad - súgtam magam elé miközben toporogtam a kulccsal a kezemben. Tudtam, hogy itt lesz így beszéltük meg. Azt mondta főzni, akar valamit nekem mire megjövök a forgatásról. Beléptem és megfagytam.
A legelső gondolatom az volt, hogy hová megyünk mi együtt, de ahogy ezt átgondoltam kevesebb, mint egy másodperc múlva rájöttem, hogy az ajtó előtt lévő kis bőrönd nem azt jelenti, hogy együtt mennénk el az én lakásomból. Háttal állt nekem az erkélyen így nem vette észre hogy bejöttem. Gyárkéményre hasonlító füstmennyiséget fújt ki. Az illata belengte az egész helyiséget még úgy is, hogy tárva nyitva volt az erkélyajtó. Hirtelen rossz előérzetem támadt. A gyomrom görcsbe rándult és torkom elszorult. Nem értettem semmit reggel még nem volt semmi probléma akkor most miért csomagolt össze? Hová megy? Nem akartam választ kapni. Tudtam, hogy valami nem stimmel és erre rá is kell jöjjek hogy mindent megoldjak. Nem fog el menni, mert, én nem engedem. Csak utána kel járjak. Kivettem a kabátból a dobozt és becsúsztattam a farmerembe. Legyen kéznél. Az ingem elég hosszú hogy eltakarja. Nem lesz semmi baj nem lesz semmi baj nem lesz semmi baj. Megoldjuk együtt. De ekkor megfordult és nem a boldogságtól csillogó szempárba néztem bele. Elszörnyedtem. Vérben és könnyben úszók kéksége elszorította a már egyébként is, gombócos torkom és azt hiszem, hogy a szívem is megállt egy két pillanatra. Elindultam felé, de fölemelte a kezét és intett a fejével, hogy ne tegyem. Megtorpantam. Megköszörülte a torkát és letörölte az arcáról az éppen kicsorduló cseppet a szeméből. Végre a szemembe nézett bár ne tette volna. Mint akinek kimondták a halálos ítéletét. A szeme mindent elárult. Meg sem kellett volna szólalnia. Féltem észreveszi, hogy könnybe lábadt az én szemem is pedig még mindig nem mondott semmit.
- Elmegyek. - kimondta. Meghaltam! Tudtam, hogy valamit mondanom kellene neki meg kell szólaljak és könyörögnöm kell hogy maradjon. De nem jött ki hang a torkomon csak néztem és nem értettem semmit. Reggel még minden rendben volt akkor most miért mi történt?
- Én ezt már nem bírom. Kérlek, engedd, hogy elmenjek?Nem gondoltam, hogy ilyen hamar hazajössz.,Hagytam neked egy levelet a párnádon, de most nem bírok mást mondani.
Még mindig csak néztem. Hogy- hogy, nem bírja? Mit nem bír nem értek semmit. Mi az hogy hagyott egy levelet meg sem akart várni csak úgy itt akart hagyni úgy hogy magyarázatot sem ad. Az együtt eltöltött fél év neki semmi sem jelentett? Nem ez lehetetlen ez csak egy rossz álom és én mindjárt fölébredek és mellettem fog édesen szunyókálni. Ez nem igaz nem lehet igaz ez nem a valóság. De közeledik felém vagyis hogy az ajtóhoz ahol én elállom a menekülése útját. Elsétál mellettem és rám sem néz közben. Csak áll és azt várja, hogy kiengedjem. Nem tehetem meg kell beszélnünk ez így nem érhet véget. Nem engedem, hogy csak úgy kisétáljon. Végre rám nézett, de a szeméből sem tudtam mást kiolvasni csak a néma könyörgést, hogy had menjen el. Elálltam az útjából a gyötrődése fájóbban égetett mint bármi már. Kattanással nyílt ki az ajtó de ekkor már a hátamnál állt.
- Szeretlek. - ennyit bírtam kinyögni miközben lefolyt az arcomon az első könnycsepp. Nem reagált rá és a következő kattanás már azt jelentette, hogy bezárult mögöttem az ajtó. Hallottam még hogy fölzokog a folyosón, de aztán néma csöndbe borult minden. Hirtelen tört rám a magány. Elhagyott. Ahogy észbe kaptam bár elég sokat állhattam itt mert közben besötétedett elindultam a szobába hátha magyarázatot kapok a miértekre. És ott volt a levél a szobában. Mindent belengett a már jó ismert illat mindegy ködként borulva nem csak agyamra de a helyiségre is.
Leültem az ágyra bár hogy hogyan jutottam el idáig nem igaz rémlett. Mintha tűzszerész lennék és tudnám, hogy ha hozzáérek a bombához robbanni fog úgy nyúltam a kis lapocskához. Mélyet lélegeztem és olvasni kezdtem.

"Drága
Tudtam mindig, hogy nem vagyok elég jó hozzád és úgy tűnik, hogy egy álomból egyszer föl kell ébredni, hogy az ember tudja, hogy mi nem lehet az övé soha. Én egy óvónő vagyok te viszont a világ leghíresebb vámpírja. Én egy senki te viszont a leghíresebbek egyike. Minden második nő érted eseng és bármit tenne érted. Így mikor ma megjelent Emma akkor nem gondoltam, hogy különösebb jelentőséget fog bírni, de végül nem így történt.
Elmondta, hogy együtt voltatok azt is hogy tegnap azért értél haza később mert vele múlattad az időt amit egy paparazzi is megörökített. Nem ítéllek el. Megértem, hogy mi az, amit ő tud adni neked és belátom, hogy egy csillag mellett csak egy másik csillag tud jól mutatni. Tudom, hogy te is szeretsz, de azt is tudom, hogy túlságosan úriember vagy ahhoz, hogy te rúgjál ki azért megyek el mert ez a helyes és hogy megkönnyítsem a dolgod. Ne keress nem fog semmi sem változni ,ha utánam jössz, mert nekem sem kell az a világ, amiben te élsz, egyszerűen egy szürke kisegér nem érzi jól magát a csillogó perzsamacskák között és nem csak azért mert fölfalják hanem mert érzi hogy nem oda való. Nekem túl csillogó a te életed és nem akarok benne élni neked viszont túl egyszerű az én világom így tudom hogy nem lennél boldog.
Szeretlek mindennél jobban, de ami nem megy, annak most szabjunk gátat, amíg még nem késő. Felejts el én is megpróbállak. Azt kívánom, hogy boldog légy és találj valakit, aki illik hozzád.
Szeretettel : Kristen
Ui: Csak azt szerettem volna még hogy tudd te voltál a legjobb dolog az életemben és ez a 186 nap volt életem legszebb időszaka. Soha senki mellett nem voltam ilyen boldog és ennyire kiegyensúlyozott. Köszönöm Ég veled"

Észre sem vettem mikor csordult ki a könnyem. Szóval ez volt a baja. Miért nem szólt? Nekem nem kell soha senki más csak ő. Elővettem a mobilomat , bár nem tudom mennyi az idő, de eleget fizetek Stepnek a 24 órás szolgálatokért. Még két hét van ebből a filmből és úgy sem lesz több része. Ha ez kell neki csak szólnia kellett volna, bármit feladok érte és még csak ne is esne nehezemre hogy ne színészkedjek. Akár utca seprő is leszek, ha ő attól boldog. Mikor veszi már föl? Dühösen rápillantottam az órára és kicsit meglepődve láttam, hogy már hajnali három van. Azta.
- Jajj ne Rob mi van?
- Mond le az összes többi filmet, amire szerződtem a Hajnalhasadás után. Nem érdekel mennyibe kerül a per költség és mára hívj össze egy sajtótájékoztatót mondjuk reggel kilencre.
- Mi most komolyan beszélsz?
- Igen, vissza vonulok, nem forgatok több filmet. Soha.
Elhalkult a telefon. Lehet, hogy infarktust kapott? Egy pillanatig aggódni kezdtem az ügynökömért ,de tényleg csak egy pillant volt, mert amint észbe kapott hápogva próbált lebeszélni és milliós tételekről beszélt meg ilyesmiről. Nem nagyon figyeltem rá. Inkább csak egyszerűen kinyomtam a telefont. És tárcsáztam egy másik számot. Nem fog örülni neki, de ez most fontosabb mindentől. Negyedik csörgésre föl is vette.
- Niki bocsi hogy fölkeltettelek, de tudnom kell, hogy hová ment Kris. Biztos, hogy neked elmondta.
- Bazd meg Rob! Most komolyan fölkeltettél? Nem tudom. Vagy vár mit is kérdeztél?
- Niki ébresztő hová ment Kris?
- Ja nem akarja hogy utána menj valami hotelbe ment azt hiszem Wiston a neve de holnap este repül Sydnibe. Ó a picsába! Ezt nem kellett volna elmondanom. Ki fog nyírni.
- Köszi Niki imádlak ja és lehetsz a koszorúslány. Hali.
Átfutottam Los Angelesen miért a város másik felébe ment ezt nem hiszem el. De vissza fogom szerezni. A fék irgalmatlan hanggal jelezte, hogy nem kéne így gyötörnöm mikor megálltam a panzió előtt. A portán kiderült, hogy melyik az a bizonyos szoba. Hajnali négy van és én most arra készülök, hogy fölkeltem hurrá örülni fog nekem. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy ég a villany. Bekopogtam. Egy kínzott arc nézett rám ahogy nyílt az ajtó. Éppen szólásra nyitotta a száját, de nem engedtem neki azt hittem, hogy azért akart elmenni, mert már nem szeret, de így hogy minden megoldható így hogy szeret, így hogy kellek neki így a feleségem lesz. Éhes vadállat módjára csaptam le ajkaira. Nem ellenkezett, vagy azért mert nem volt ereje a sírástól vagy, mert nem akart. Visszacsókolt. Nyelvünk érzéki táncba kezdett. Mikor már nem kaptunk levegőt elkezdtem csókokkal beborítani az arcát, a homlokát, az állát. Úgy mondtam egy- egy puszi között, amit akkor kellett volna ott az én lakásomban.
- Olyan buta vagy - már én is sírtam és nem bántam, hogy férfiatlan a viselkedésem - te vagy nekem a legfontosabb soha senki nem volt és nem lesz csak te és amíg szeretsz nem számít más. Nem mehetsz el vagyis nélkülem nem. Ha Sydnebe mész én is veled tartok. Mindegy, hogy hol és hogy hogyan de együtt leszünk.
- Rob én.... - próbált volna mondani valamit, de nem engedtem. Az újamat a szájára tettem és beljebb toltam a küszöbről.
- Nem most kérlek hallgass egy másodpercre. Szeretlek, és nem forgatok, több filmet nem megyek, csak egy utolsó sajtótájékoztatóra még a filmet sem fogom promózni. Soha nem kell eljönnöd velem semmilyen hülye gálára. Ha szeretnéd akkor villanyszerelő leszek vagy festő, vagy mit tudom, én nem érdekel a színészet semmi nem érdekel csak te. Érted amit mondok Kris? Csak te érdekelsz csak az, hogy velem legyél, az enyém legyél és az hogy gyere hozzám feleségül.
Hatalmas kék szemei kikerekedtek és a döbbenet volt leginkább jellemző az egész arcára Ekkor vettem elő a dobozkát még jó hogy kivettem a kabátból mert az nem volt rajtam. Letérdeltem.
- Kris szeretlek mindig. Nem volt olyan nő eddig, akiről úgy gondoltam, hogy a másik felem, de te az vagy kiegészítesz, veled teljes tudok lenni nélküled viszont meghalok. Te vagy az én csillagom, napom és holdam mindenem, ha nem vagy a közelemben még a légzés is nehéz. Kellesz nekem mindennél jobban, úgyhogy kérlek ennek fényében gyerek hozzá feleségül.
Ekkor kivettem a gyűrűt és odatartottam elé. Nem válaszolt, de a döbbenetet fölváltotta a már jól ismert angyalmosoly. Odatartotta elém a kezét és hagyta, hogy ráhúzzam szerelmem zálogát.
- Nem mondasz semmit? - mosolyogtam rá most már én is. Ő csak a fejét rázta, hogy nem kívánja kommentálni és gyönyörködve nézte a csillogó köveket.
- Szeretek - ennyit mondtam mielőtt meg pecsételtük volna a lánykérést egy csodás szeretkezéssel.
- Örökre - csak kinyögte végül a válaszát bár látszott rajta hogy nehéz volt megszólalnia de ezt követően már a az ingem kezdte kigombolni.
Hozzám jön és együtt leszünk most már mindig magunk mögött hagyva a sztárok giccses világát.