Hát sajna nem lett olyan hosszú mint ahogyan terveztem :( de remélem hogy azért elnyeri a tetszéseteket. Köszönöm hogy érdeklődtök és hogy vártátok a frisset ez többet mondt mindennél. :) "Elmorzsol egy könnycseppet"
A RobSten blog még nincs meg egyenlőre még csak egy füzet van tele a fejikkel de még egy sincs gépen meg még a dizit sem tudom hogy milyenre csináljam szóval az még várat kicsit magára. Hát aszem ennyi ja még egy legyetek nagyon rossssszak és jó olvasást.
Edward szemszög:
Hajnal háromig néztem őt. Imádtam ahogy a karomban bújva úgy fekszik rajtam mintha én lennék a legkényelmesebb kispárna. Pedig nem vagyok az. Sajnos! Bármit megtennék ezért. Bármit amit csak Isten vagy akár az Ördög kíván tőlem, ha hús vér ember lehetnék ahogyan ő is az. Annyival könnyebb lenne minden. Annyival jobb lenne hogy neki nem kell változnia,hiszen neki nem lenne szabad kővé válnia. Miért egy ember a lelkem másik fele miért szánta Isten pont őt nekem? Tudom, hogy neki ez gyötrelem lesz. El kell hagynia a családját a barátait az egész eddigi életéből kellene kirángatnom. Nem tehetem nem szabad őt így ketté hasítanom. Ha valaki igazán szeret akkor el bír engedni nem? Akkor én miért gyötrődök csak a gondolattól is hogy elengedjem őt. Ki vagyok én hogy csak úgy kinyúlok a leggyönyörűbb virágért és leszakítom? Senki. És nem gyalázhatom így a természetet hogy megfosszam ettől a csodától aki szuszogva bújik egyre közelebb és közelebb hozzám. Hatalmas sóhajjal szakadt ki belőlem a tény hogy nem bírom itt hagyni. Túl önző vagyok én ahhoz hogy megfosszam magam tőle. Még csak egy kósza gondolat is olyan veszett kínt idéz elő ami arra enged következtetni hogy nem fog ez nekem menni. Tudom hogy nem bírnám itt hagyni. Ahhoz nem vagyok sem elég jó sem elég erős. Így félre téve az agyam torz szüleményeit inkább őt néztem tovább és ekkor elkezdett motyogni. Olyan gyönyörűséges volt a szénaboglya hajával a kisimult arcával. A mosolya tette tökéletessé a pillanatot. Az értelmetlen hablatyolás egyszer csak egy szóban teljesedett ki.
- Szeretlek – határozottan mondta ki mintha fölébredt volna. Ha vert volna még a szívem amit sajnos már jó ideje nem tett akkor most biztos hogy infarktus közeli állapotba kerülnék. Ahogy súgta ezt a szót és ahogy még közelebb próbált húzni magához az mindent elmondott. Az öntudatlan dolgok annyival többet tudnak mondani. Így hogy még állmában is hozzám bújik hogy még most is azt suttogja szeret ez így mindennél többet jelent.
A karjáról az oldalára csúszott a kezem és ott kezdtem el simogatni. Forró teste szinte vonzotta a kezemet csak úgy mint a pillantásomat. Igaz hogy időközben betakartam meztelen testét nehogy megfázzon. Főleg úgy hogy egy jéghideg kő fekszik mellette. A takarót is megpróbáltam úgy helyezni hogy ne érintkezzen a bőrünk túl sok felületen. Most mégis ahogy nyöszörgött nem bírtam visszafogni az állatot aki valójában vagyok és szépen lassan megfosztottam a meleget adó lepeltől hogy ne csak az emlékemben éljen csodás alakja. Tapintani vágytam csókolni ízlelni bőre selymét. Tudta agyam egy piciny szeglete hogy pihenésre van szüksége de a férfi érezte aki most voltam hogy már nem bírom ki úgy hogy ne nyaljam végig testét. Az összes létező vulkán együtt de még a pokol tüze sem volt olyan forró izzásban amit én érzetem most attól a látványtól ami elém tárult. Amilyen óvatosan csak tudtam kihúzódtam öleléséből így viszont ő pont a megfelelő testhelyzetet vette fel. Ez pedig engedni látatta velem minden porcikáját. A hátán feküdt egyik keze a feje fölött a másik a hasán. Bevéstem ezt a képet örökre az elmémbe. Vámpírmemória ide vagy oda tök mindegy így akarom örökké őrizni a legszebb emlékeim között. Olyan akár egy csodás festmény. Fölé hajoltam és egy végtelen percig csak csodáltam szépségét. A bája egyszerűen letaglózott. Nehezen bár de otthagytam az arca tanulmányozását és óvatos csókokkal becézgettem a nyaka puha bőrét. A legfinomabb bársony sem ért fel vele. Megmoccant de még nem ébredt föl a légzése sem változott. Egyenletesen szuszogott tovább. A melléhez közeledve viszont már mélyebbeket sóhajtott de még mindig csukva voltak a szemei. Végre elérte ajkam a kulcs csontja után az áhított dombocskákat. Így már ő is ébredés közeli állapotba került. Az én testem még nem is csillapodott le a három órával ezelőtti akciótól sem. Folyamatosan kívántam. A kezem előrébb vagy inkább lejjebb járt mint a szám így az már a hasát simította. Fölébredt bár a szemeit nem nyitotta ki és úgy gondoltam hogy nem is akarja egyenlőre fölfedni a titkát miszerint még mindig alszik, de egy vámpírhallású lényt nehéz így átverni. Megmosolyogtam ahogy összehúzta a szemét és hogy leplezni próbálta a lég változását. Érezhetően nehezére esett hogy ne zihálva vegye az éltető oxigént. Nem hagytam abba ébrezgetését így a kezem már a belsőcombjára siklott miközben az ajkaim egyre közelebb értek vágyam édes barlangjához. Már alig vártam hogy ízleljem. Piszkos galád módjára azonban mégis kikerültem azt amire én magam még lehet hogy jobban vágytam mint a nő aki alattam feküdt. A combjára tévedt érintésem után a nyelvem is és még egy mellénnyel több lett rajtam az által hogy remegett ahol megérintettem nem beszélve az első elfojtott nyögésről. Imádtam hallani hogy élvezi amit csinálok vele. A felém szálló illattól viszont már teljesen elbódultam valamiféle varász hatása alatt lehettem mert már nem bírtam ellenállni az elém táruló szépséges rózsának. Először csak egy lágy puszival érintettem ott de ez kevésnek bizonyult.
Ahogy végignyaltam középpontját már nem tudta és szerintem már nem is akarta tovább titkolni hogy felébredt. A kinti bogarak nyüzsgését élvezete hangja törte meg. Egy pillanatra arra gondoltam hogy remélem az apja nem ébred föl az eddig ismeretlen zajokra. És ezzel egyidejűleg mérhetetlen elégedettség is eluralkodott rajtam nem beszélve az örömről amit az váltott ki hogy ebben a szobában még soha senki nem tett még ehhez hasonlót ezzel a szirénnel. Én lettem a kiválasztott aki érintheti itt akinek szólnak a nyögések akinek szenvedéllyel mozgatja úgy a csípőjét amitől a sok ficsúr csak álmodni mer. Ez mind most már az enyém. Engem tüntet ki ezzel a tisztséggel és bárhogy is alakul a létünk ezen soha semmi nem fog már változtatni. Én voltam az első az életében és reményeim szerint az utolsó is. Ezen boldogító gondolatok után tovább falatoztam szerelmemből. A hajamba markolva húzott a lelehetetlennél is közelebb magához. Én persze engedelmeskedtem neki és még intenzívebben nyaltam most már a megduzzadt cseresznyét is ami el- elakadó lélegzettel díjazott. Annyira ízlett a belőle áradó aroma hogy tudtam én e nélkül már többé nem élhetek. Mielőtt elérte volna a fellegeket két újamat is beléfúrtam tüzes barlangjába és ez hatott. Tudtam hogy ha ez hagyom akkor az apja fegyverarzenállal töri ránk az ajtót így nem tudtam leinni a kicsorduló nedveket ezért az újamat a helyén hagyva de ajkamat elrántva tőle csókoltam meg formás ajkait. Így elkerültem hogy idő előtt rájöjjenek hogy golyóálló vagyok és még élveztem is a helyzete. A számba harapott ahogy végigjárta a remegés ősi hulláma ami engem csak még jobban feltüzelt. Vártam még visszaérkezik hozzám a földre a mennyből de addig sem voltam rest csókolni őt.
- Kellemes hajnal szépségem. – súgtam neki.
- Kérhetem hogy gyakrabban ébressz így? – mosolygott rám de ami az i- re a pontot tette az a szeme ragyogása volt. Imádtam beleolvadni.
- Természetesen állok szolgálatára hölgyem ahogy és amikor igényt tart rám.
- Jó ezt észben tartom, de lenne itt még valami. – mosolygott tovább.
- Mi is az?
- Kell még belőled.- mondta határozottan. – Ennyi egyszerűen nem elég. Érezni akarlak most. – imádtam ahogy ezt mondta. A vadmacska fölébredt és követeli a megérdemelt jussát.Ez pedig nekem mindennél többet elmondott.
- Annyit kaphatsz belőlem amennyit csak akarsz.
- Nagyon helyes akkor lássuk csak mi van itt. – azzal végig simított a hasamon amit el nem ért mostanra már fájón lüktető férfiasságomhoz és puha tenyerébe vett. Nem bírtam ki én sem hogy ne nyögjek föl de úgy tűnik hogy most ő volt észnél másik kezével a hajamba túrt és úgy húzott magához. Ahogy ajkaink összeértek máris betört számba a nyelvével és érzéki táncba kezdett. Egyre követelőzőbb lett a csókunkkal együtt a keze ritmusa is mikor megelégelhette mert fordítani akart a testhelyzetünkön és én készségesen segítettem neki a csípőjét megfogva emeltem magam fölé. Meztelen testünk egymáshoz simult egy végtelen csók erejéig de aztán fölült rajtam de nem fogadott magába. Hozzám dörzsölte vágytól izzó tüzes szemérmét. Nem bírtam ezt a fajta kínzási módszert így fölültem hozzá hogy arra ösztönözzem hogy vezessen magába de csak nem állt kötélnek továbbra is csak dörgölőzött hozzám. Egyszer csak abbahagyta és elkezdte csókolgatni a felső testem míg tolt egyet rajtam ezzel mint egy tudtomra adva hogy feküdjek nyugodtan most ő dirigál. Legyen szívesen hagyom kibontakozni fejlődő szexualitását. És ami azt illeti örömmel fogadom a kényeztetést még ha a kínják édes medrében kell is fetrengenem. És igen. Olyan érzékien csókolt végig hogy már attól majdnem elsültem. A melleit hozzám dörgölte amit nem bírtam érintés nélkül viselni de megállított. Ki akar készíteni vagy csak a lappangó vadmacska tört felszínre és dominanciával kerekedik felül rajta? Nem értem de élvezem minden kétséget kizárólag. Olyan érzékien nyalta végig feszülő vágyam egyetlen egyszer hogy tudtam én ez nem fogom bírni így esélyt sem adva hogy ő diktálja tovább ezt a szerelmi játékot fölhúztam magamhoz és ezzel egyidelyüleg fordítottam is a testhelyzetünkön. Megőrjített azzal hogy alig ért hozzám. Mosolyogva konstallálta hogy így elveszítettem az eszem de a szeme nem hazudhatott ott vágy és szenvedély keveréke tombolt.
- Egy nagyon kegyetlen boszorkány vagy úgy tudod? - kérdeztem tőle elég rekedten.
- Reméltem hogy ezt fogod mondani. Szeretlek. - hirtelen eltűnt az a fajta mosoly az arcáról és átvette a helyét a szenvedély. Gondolkodtam egy röpke másodpercig hogy bosszút álljak e az ellenem elkövetett gaztettéért de el is vettem a lehetőséget is. Tudtam már nem bírom sokáig én sem és a zihálása és remegése alapján ő sem. A lábait a csípőm köré fonta és ezzel tudatta hogy tegyem azt amire vágyunk. Lassan töltöttem ki feszülő bensőjét. Hátravette fejjel élvezte azt ami engem is átjárt. A mellkasa felemelkedett így felkínálta édes bőrét. Nem bírtam ellenállni hogy ízleljem a kőkeményen ágaskodó bimbócskákat. Nem tudom hogy miért de még mindig meglepődtem hogy mennyire ízlik a teste mámorító íze. Érzéki táncot lejtett a testünk miközben hol az ajkait faltam hol pedig a nyaka ívét. Ő sem volt tétlen eszméletlen csípőmozgással próbált az őrületbe kergetni és ami a legszebb az egészben hogy össze is jött neki. Itt van ez a 17 éves lány és kikészíti az idegrendszeremet. Tapasztalt vámpírnők tömkelege nem volt rám olyan hatással mint ez a kis fruska. Éreztem hogy hamarosan beteljesedik a vágya és már nem ura a testének mikor a hajam tépve húzott egy véget jelentő utolsó csókra. Egyszerűen leírhatatlan és elmondhatatlan érzés volt ahogy vonaglott ahogy a remegések folyamatosan átjárták ahogy nyögött a számban és teste minden pici része megdermedve éli át a menny könnyed fellegit. A belő lüktetése nálam is betette a kulcsot. És miközben ő kielégülése utolsó pillanatait élte én is megérkeztem oda ahonnan már nem tudsz elszakadni többé. A menny és pokol édes kettőse. A feszítés után a megkönnyebbülés egyszerűen csodás és annyira intenzív hogy ezzel a nővel élhetem át. Pihegve nézett a szemembe. Én a könyökömre támaszkodva hajoltam még egy édes puszira a cserepes szájához. Kisimítottam a haját szépséges szív alakú arcából. Csak néztük egymást és tudtam ennél boldogabb már nem lehetek. Az álomnő fekszik alattam és szerelmünket éppen most fűszereztük meg a vággyal. A testünk olyan szinten passzolt egymáshoz ahogy a lelkünk. Tudtam Isten pont úgy teremti őt hogy nekem megfeleljen és engem úgy formált hogy neki tökéletes legyen velem minden. Ezer imával köszönöm majd meg hogy engem is részesített abban a kegyben hogy megajándékozott vele. Már csak egy dolog van hátra és reményeim szerint utána minden tökéletes lesz. Amit pedig ma délután kell elmondjak neki.
- Mennem kéne szépségem. - súgtam neki két csók között.
- Ó még ne - nézett rám könyörgőn
- Muszáj! Ha a szüleid lefülelnek akkor ...
- Tudom, de olyan jó most így itt. - átölelt és olyan erősen húzott magához ami az eddigi kétségeimet is elűzte.
- Ígérem hogy holnap tovább maradok de előbb be kéne mutatnod nekik hogy ne akarjon lelőni édesapád ha meglát a ház körül. Bár érted azt is vállalom azért mégis tisztességesebb velük szemben is ha tudják hogy mik vagyunk mi egymásnak.
- Miért mik vagyunk mi egymásnak? - kérdezte incselkedve
- Életre szóló párok. - kacsintottam rá. Én tudtam hogy az de így ő azt hihette hogy csak túlzok kicsit. Közben leszálltam róla de a kezemet nem akarta elengedni így az ágya mellett letérdeltem elé és apró csókokat leheltem minden újára míg végül el nem engedett. Még egy utolsót a tenyerébe. Ő csak megbabonázva élvezte a ténykedésem míg végül az arcomra nem tette a kezét és a szemembe nézve döbbentett meg a szavaival.
- Büszke vagyok arra hogy egy ilyen pasi vette el a szüzességemet és köszönöm hogy ilyen széppé tetted. - az állam valószínű hogy a földszint közelében lehetett mert a simán leesett az túl egyszerű kijelentése a döbbenetemnek. Első döbbenetemben nem tudtam mit mondani. Csak néztem őt és az eddigi boldogság hatványa öntött el teljesen.
- Én köszönöm hogy létezel és hogy az enyém vagy. Nincs most tőlem boldogabb sem égen sem földön. - lehajtott fejjel mosolygott tovább. Fölugrottam én magamra kapkodtam a cuccaimat és még egy utolsó csókkal zártam le ezt a tökéletes együttlétet, de tudtam hogy neki szüksége van némi emberi egyedüllétre illetve nem lenne szerencsés ha megpróbálna az apja kinyírni. Még elsuttogtunk egy két szeretleket és végül az ablakig kísért ahol leszerencsétlenkedtem magam a talajra. Mennyivel egyszerűbb lenne ha tudná mi vagyok de nem ijeszthetek rá így meg kell várnunk amíg megtud mindent.
- Reggel találkozunk a suliba - súgtam még neki és elindultam hazafelé. Amikor már tudtam hogy nem láthat futásnak eredtem és talán még soha nem élveztem ennyire hogy repülök. Olyan volt mintha a földtől elválva szárnyam nőtt volna. Pár pillanat elteltével már otthon is voltam. Carliselon kívül mindenki otthon volt. Ő a kórházban maradt valami vadászbaleset vagy mi nem igazán tudtam eldönteni elég zavarodott volt Esme gondolatmenetét. Alice ugrándozott oda hozzám.
“- Reggel megyek Bellához ő visz majd suliba és lesz egy kis meglepetésünk neked “- üzente egy puszit nyomott az arcomra.
- Nem szeretem a te meglepetéseidet hugi. Nem lehetne hogy inkább hagyd békén Bellát és kész. – fogtam könyörgőre hátha az meghatja, de tévedtem. Már mutatta is hogy milyen “ruhát” képzelt el az én szerelmemen. – Ezt nem fogom megengedni. Nem fogod úgy öltöztetni hogy minden pasi csorgassa rá a nyálát. – de ekkor változott a kép illetve az változott hogy nem volt több kép. Alice szemei rettegést üzentek de én nem értettem semmit.
- Eltűnt Bella jövője.....- súgta a testvérem síri hangon.
