Mi lenne ha Isten párosával teremtené az embereket és egyéb küldetésük mellett az lenne a fő CÉL hogy megtaláld aki a másik feled.Csak akkor tudsz elérni bármi fontosat ha megtaláltad addig csak vegetálsz.Annyi segítséget kapsz föntről hogy vonzódsz hozzá viszont ezt a lenti gonosz nem hagyhatta szó nélkül így nehezítés gyanánt csak akkor érzed a vonzódást ha már majdnem elveszítetted.
Mi lenne ha csak a vámpírok éreznék ezt 100%-ban az emberek csak fele ennyire érzékelik, így nem biztos hogy egymásra találhatnak.Tegyük fel hogy Edward nem az a tipikus jófiú akit megismerhettünk már.

Az én ficemben inkább a nőcsábász érvényesül mindaddig míg nem találkozik a lelke másik felével.......



Kedvenc idézeteim

William Shakespeare Rómeó és Júlia

"Vad szilaj gyönyör szilaj véget ér ragyogva pusztul el mint
tűz s a lőpor mely csókolózva hal meg. A tiszta méz is undok ha túlontúl édes.Szeress szelíden és szeretni fogsz sokáig"

Rómeó:
"Ha íj szentséges oltárt meggyalázok gyarló jobbommal
bűnömért vezeklek ím ajkam e két piruló zarándok letörli
csókkal rút nyomát kezemnek"

Rómeó:
"Szívem szerettél már? Ne hidd! Hogy mi a szép az most
tudtad meg itt"







2011. február 27., vasárnap

15.fejezet

Na szóval itt a kövi feji és bár annyira nem illik a tartalomhoz ez a kép nekem tetszik és úgy gondoltam jó lenne ide.Remélem hogy tetszeni fog ez a rész is hát lelejétek kedveteket benne. Puszi legyetek rosssszak nagyon rosssszak hiszen úgy szép az élet ha zajlik. Akárcsak a párocskánknál. :D

Edward szemszög: Van ami egy szentnek is sok

"Most fejezd ezt be Edward" üvöltött Alice gondolatban felém. Nem! Nem akarom! Meg fogom csókolni! Akarom, kívánom. Csak a vágyam van. Most semmi más gondolat nem férkőzik be a fejembe. Hallom a szíve szapora már- már vágtázó ritmusát és tudom, érzem, hogy ezt ő is akarja most. Hívogat a bódító illat amit lehelete sodort felém. Meg kell csókolnom, nincs semmi más lehetőség. Éreznem kell, az ajkait különben elégek.
"Ha megcsókolód el fogod veszíteni. Figyeld mit láttam" Megálltam. A képek, amit ez a gonosz kobold küldött megölte a vágyat. Bella ugyanis visszacsókol, sőt ő húz magához olyan vehemenciával, hogy kiserked a vére és a számba érzem mámorító ízért. Ekkor borul el az én agyam és ajkai által szívom először vérét aztán beborít a már jól ismert vadállat és nyaka puha verőeréhez tapasztom fogaimat és addig szipolyozom gyönge testét míg ki nem szárad és életlenül sápadtan nem fekszik a karjaimba.
"Megölöd!!! Állj le most!" Jött a parancs és már tudtam engedelmeskednem kell neki, hiszen igaza van, sőt ő csak azt akarja, hogy Bellának ne essen bántódása. Én is ezt akarom, de azt hiszem, hogy szerencse hogy végig nézetem a horrort, amit elkövetni készültem szerelmem ellen, mert a gondolatmenet, amit Alice közvetített olyan vágyat is közvetített, amire nem gondoltam volna, hogy valaha is érezni fogok angyalom iránt. Vágytam a vérére. Ami segített, viszont hogy ne ez legyen a mérvadó az a gyilkolásom utáni pillant, amikor megláttam kihűlt testét. Nem létezik ennél elviselhetetlenebb dolog a világon. A tudat, hogy majdnem én voltam, aki életét vette ennek a gyönyörű ninfának majdhogynem gyűlöletet keltett bennem saját magam iránt. Megálljt kell parancsolnom magamnak és neki is. Hogyan futamodjak meg úgy, hogy ne bántsam meg? Tudomásul kell vennem, hogy még nem érkezett el az én időm. Várnom kell. Soha egy lány sem volt rám ilyen hatással és bár csak gondolat béli kép lebegett a szemem előtt soha még ilyen ízletes aromát, mint az ő vére nem éreztem. Az önfegyelem hiánya most majdnem végzetes lett. Ezt nem engedhetem meg még egyszer. Egy pillanatra sem lankadhat a figyelmem főleg úgy, hogy már éreztem a vére ízét, hála az égnek nem a valóságban történt meg de most már nem bízhatom csupán a véletlenre ezeket a dolgokat sem. Tízszer jobban oda kell majd figyelnem rá nem is, tízszer, inkább százszor vagy ezerszer, hiszen ő a legfontosabb. Így bár minden erőmre szükségem volt mégis ellenálltam a gyönyörű ajkaknak és az utolsó pillanatban csókoltam arcon remélve hogy nem csináltam magamból már sokadjára idiótát. Rettentő finom volt az arca puha bőre, de ami most még ennél is jobban lekötötte a figyelmem az a szíve ritmusának hiánya. Azt hiszem, nem dobog a szíve, ami először megrettentett, hiszen az előbbi élményeket keltette életre. Aztán rájöttem, hogy az érintkezésünk hozta ki ezt belőle és már mindjárt jobb színben láttam a világot. Láttam, hogy az arca lángvörösben izzik, a szeme elfátyolosodik és aztán megéreztem vére mámorító, adrenalin okozta száguldását az ereiben. Szinte tapintható volt a levegőben. Megindult felém a karja, de mégsem ért hozzám viszont megtántorodott és rázott egyet a fején mintha ki akarna rázni belőle valamiféle gondolatot. De mivel elkezdtem aggódni, hogy esetleg elesik és megüti magát így bár elég ambivalens érzések jártak át, mégis átöleltem. A két teljesen eltérő érzést, a féktelen vágy amit már ismertem vele kapcsolatban a férfi aki vagyok, a szív ami nem dobog a mellkasomban, a szellem ami elmémet szövi be, és a lélek aminek nem is lenne szabad léteznie már csak róla szól csak ő érte van, de mint már megtudtam nem csak ezek az érzések vannak bennem vele kapcsolatban nem csak mint szerelmem egyetlen megtestesítője hanem mint a leendő zsákmányom is hatalmas szerepet tölt be ettől a perctől a létemben. Nem gondolom, hogy ez valaha is bekövetkezhet, mégis most már ezzel a szemponttal is számolnom kellett. Minden mozdulatomnak fontos szerepe lehet így azt meg kell, hogy előzze egy alapos gondolatmenet. Ennyire talán még soha nem volt jentősége egy érintésnek és soha nem számított egy sóhaj. Bármi kárt tehet benne és én vagyok per pillanat a legveszélyesebb, hiszen ha csak egy kicsivel is jobban szorítom most akkor például eltörhet a gerince vagy zúzódások és lila foltok tarkíthatják gyönyörű bőrét. Ebben a pillanatban lett elege Alicenek a hallgatásból és úgy gondolta, hogy ideje fölfednie Bella előtt is hogy már a közelben van.

- Bella!Bella!Hahó, fiatalok itt vagyok ,várjatok meg. - jött a kis manó hogy valahogyan helyre rázza Bella érzelmi világát és persze engem földig rugdosson; most még csak gondolatban. De otthon azt hiszem lesz még egy két keresetlen szava és ütése hozzám. Meg is érdemlem, úgyhogy elviselem a felém szálló kicsit sem gyöngéd sértéseket.

- Na, végre ideje volt már hogy észre vettetek - mosolygott szerelmemre Alice én viszont csak gyilkos pillantást és gondolat béli üzentet kaptam "otthon kinyírlak úgy hogy ha kedves az életed elkerülöd a Cullen házat amikor Bella elment" Egy másodpercre viszont megrökönyödött és a már jól ismert kiürült szempár meredt a semmibe. Látomása van. Egyből ő kötötte le a figyelmemet hátha olyat lát, ami kapcsolódik Bellához. És igazam is lett egy színpad félén állt és énekelt. Aztán sok és nagyon gyors kép mutatkozott, amiből nem értettem semmit mindez egy másodperc alatt. Kitisztult tudattal nézett most már ránk és a vigyor odaégett az arcára.
Bella még mindig elég labilisan állt, de azért föltűnt neki hogy húgom kicsit megváltozott. Hát igen mindig észrevesz, olyan dolgokat, amiket még most nem igazán kéne neki.

- Milyen órátok lesz? - kérdezte Alice tőlünk mintha nem tudná, hogy a tesit együtt fogjuk tölteni.

- Szia, hugi - próbáltam menteni a menthetőt és rá mosolyogni. Nem mintha félnék tőle, de már ismerem annyira, hogy tudjam, nem feltétlenül úgy érti a bántalmazásomat, hogy seggbe rúg. Vannak neki erre sokkal hatásosabb módszerei is, amitől viszont rettegtem. Jobbnak láttam tehát nyalizni neki, hogy a bosszú, ami rám vár ne legyen annyira könyörtelen, mint amire számítottam.

- Tesink lesz. - ébredt a révületből Bella és bár meg kellett köszörülni a torkát, hogy az a hang jöjjön ki rajta amit szeretett volna. De ugyebár a vámpír hallásnak is vannak előnyei néha és így könnyedén leszűrhettem, hogy még mindig van egy kis remegés hangjában, ami a már említett egómat emelte az egekig. - És neked mi lesz a következő órád? Bár ha jól emlékszem tavaly két osztálynak volt egyszerre tartva.

- Úgy tűnik, hogy ez idén sem lesz másként, mert nekünk is tesink lesz. Ha végre megérkezik Jasper mehetünk együtt. - végszóra megjelent a már említett bátyám tőlünk, kb. tíz méterre. Elindultunk együtt a tornaterem felé. A lányok előttünk haladtak szótlanul. Bella lehajtott fejjel, míg Alice majdhogynem indián szökelésben. Mintha két ideg világ lennének. Jasperrel követtünk őket és csak vámpírfülek számára hallható diskurálásba kezdtünk.

- Szerintem kerüld el egy időre - intett a fejével Alice felé - ha nem akarod földbe döngölve élni az öröklétet – kuncogott, de azért kihallatszott hangjából a féltés párja iránt.- Kicsit pipa érzelem hullámokat érzek felőle az irányodba,de e mellett mérhetetlen boldogságot is.

- Én a magam részéről jobban félek attól amit most is rejteget előlem gondolatban, mint attól hogy kapjak tőle egy két tockost.

- Hát igen! - sóhajtott nagyot ,mint akinek eszébe jut valami rossz emlék és hát a nélkülözhető levegővételt az is követte - Meg is értelek. Rajtam eddig csak egyszer állt bosszút azóta is örök emlék marad.

- Jajjj ne! Kérlek, ne kelljen még egyszer végignéznem! Nem tudnál valami másra gondolni? - könyörögtem neki. Az egy héten át kínzott Jasper még most is a frászt hozza rám. Hogy lehetnek ilyen kegyetlenek a lányok? .Szegény fiúnak hét teljes napon keresztül néznie kellett, ahogy "kedves" felesége lengébbnél lengébb fehérneműkben divatbemutatót tart neki úgy hogy egy újjal sem nyúlhatott hozzá.
Persze bátyám azt gondolta túl jár a jósnő eszén és mivel tehetsége nem csak arról szól hogy érzékeli az érzelmeket hanem befolyásolni is tudja úgy gondolta, hogy beveti neje ellen a képességét. Nem jött össze a jól eltervelt turpisság. Alicenek ugyanis látomása volt erről így megfenyegette, hogy elvál ha beveti ellene. Tehát végig kellet szenvednie az egy hét szex tilalmat, úgy hogy folyamatosan kísértésnek volt kitéve. A hugicám nem éppen a könyörületességéről híres, ha valaki megsérti vagy elkövet ellene valamit.
Éppen ezért most férfi létemre nem kicsit inamba szállt a bátorságom. Tisztába vagyok azzal, hogy megérdemlem a büntetést, de az ő kínzásai hát igen csak közel járnak a sötét középkorban a fizikai fájdalmakhoz csakhogy ő ezt előszeretettel más formában tálalja. A rémképek kezdtek bekúszni a fejembe. Ráad Bellára valami tuti hogy vörös vagy fekete csipke csodát és "véletlenül" az én szobámban fog kikötni. Közben, odaértünk a csarnok bejáratához. A női illetve a féri öltöző egymással szemben. Alice megcsókolta szerelmét, de nekem még mindig nem bocsájtott meg, mert gondolatban üzente, hogy "vigyázz magadra, mert kicsinállak". Bella még lehajtott fejjel egy halk sziasztokal búcsúzott tőlünk. Beléptünk az ajtón túlra és persze minden szempár ránk szegeződött. A gondolatok ignorálása mindig elég nehéz ha még zümmögés jelleget sem akarok magamévá tenni de most erre törekedtem. Szerencsére sikeresen. Jasperre próbáltam figyelni őt legalább el tudom viselni. És érdekes infókkal is szolgál.

- Már nem haragszik rád csak megjátsza. Bár attól még lehet hogy bosszút forral sőt nagyon valószínű.

- Hurrá ez most tényleg megnyugtatott. - duzzogtam még mindig. Tudtam, hogy Alice nem lesz sokáig haragtartó amiért nem voltam elővigyázatos hiszen tudja hogy, szándékosan soha nem bántanám a lelkem másik felét, de a lehetséges róvása hát eléggé kikészítette az idegrendszeremet. Átöltözve léptünk be a tornaterembe és már akkor rádöbbentem, hogy nehéz óra elé nézek. A már átöltözött lányokon olyan mértékben volt kevés ruha hogy húsz éve még fehérneműnek számított rövidnadrág top variáció kicsit kikészített. Ha Bellán is ilyen párosítás lesz ..... még be sem fejeztem a gondolatot mikor meghallottam a gonosz törpe "hangját"
"Ezt nézd és zokogj" röhögött a galád. Oda sem mertem nézni, de végül megtettem. És igen nagy szerencse hogy bő sortot vettem föl mert kevés lett hirtelen a boxerben a hely bizonyos szerveimnek. Megbabonázva néztem, ahogy közeledtek felénk. Fekete feszülős kis rövid nadrágja alatt kirajzolódott a csipke az én fantáziám meg szárnyalt. Gyönyörű lábai és combja feszes formái erre persze csak még inkább rásegítettek. Elképzeltem, ahogy a csípőmre kulcsolja őket és magához húz. Istenem soha nem lesz vége ennek az órának. A vágy kínjai marcangoltak, de ők csak közeledtek. Megpróbáltam kizárni a gondolatomból minden szexel kapcsolatos képet mikor elindultam fölfelé kocsányon lógó szemeimmel a testén és megláttam a hasát ,hogy kirázta a hideg nem is mertem följebb nézni mert ha nem vett föl melltartót a fölső alá akkor én most itt fogok elégni. És hát már be is gyújthatják a mágjámat, mert nem volt a topp alatt semmi. A mellbimbói pedig a hideg következménye képen hegyesen meredtek rám. Igen most már biztos voltam benne hogy engem hívogatnak, hogy csókoljam, ízleljem. Lejjebb húztam a pollót, hogy senki ne vegyen észre semmit. Jaspert persze hiába is próbálnám átverni hiszen ő érzi azt amit én. Kérdő tekintete gonosz mosollyal zárult.

- Köszi hogy segítesz elterelni a figyelmemet. - súgtam neki oda, de most már röhögött. Végül is odaértek, ami csöppet sem segített lelohasztani a vágyamat, mert most még intenzívebben éreztem az illatát is.

- Sziasztok, srácok. Tök jó lenne, ha kézilabdáznánk nem? - jött a most már bizonyítottan szadista hugicám.

- Ha nem egy csapatban játszok veled, akkor igen. - közöltem vele kicsit rekedtebben. Nem is tudtam hogy ilyen hangot is ki lehet belőlem csikarni. Úgy tűnik a vágyaim ilyen mértékben visszafogása ezzel is együtt jár.

- Ok akkor én Bellával leszek, ha esetleg kézilabdáznánk te meg Jasperrel. Mit szólsz Bella benne vagy?

- Persze Alice - nézett rám Bella is végre, egy angyal aki rám mosolyog .- Lealázzuk a fiúkat - kacsintott Alicere de persze úgy hogy mind lássuk hogy szövetkeztek ellenünk. - Van kedvetek fogadni, hogy ki fog győzni. - incselkedett tovább.

- Nekem van, de én szeretném később megszabni a mi feltételünket, ha neked is jó úgy barátnőm. – a szövetségük egyre több félszt eredményezett nem csak nálam de Jaspernél is.

- Én nem fogadok – szögesztem le. Alice ellen meg pláne nem főleg ha ilyen fölényesen beszél. Akkor biztos hogy volt valamilyen látomása és tuti hogy mi fogunk veszíteni és köszönöm nem kérek a kínzásaiból.

- Én sem fogadok, – viszakozott Jasper is egyből.

- Pasik! Gyáva nyuszik. – jött Alice a tuti nyerő szöveggel. Tudta, hogy ezt nem fogjuk tűrni Jasperrel így éri el mindig a céljait, de egy jósnővel fogadni akinek minden bizonnyal látomása volt erről és úgy irányit hogy mindenképpen ő jöjjön ki győztesként hát nem egy könnyű eset. Ha nem fogadunk vele Bella is azt fogja gondolni, hogy bátortalanok vagyunk, ha viszont fogadunk, akkor lealáznak. Hacsak!

- Na jó te bestia ha ez kell neked ám legyen. – Jasper először szúrós szemmel nézett rám amiért le mertem bestiázni a nejét de ezt követően inkább a pánik volt érezhető rajta. „Edward nem kéne ebbe belemenni. Ebből még csúnya dolgok fognak kisülni.”Végszóra megérkezett a tanár is és mily meglepő négy csapatra osztotta a bandát a röpisekre a focisokra a kosarasokra és a kézisekre. Minden csapat vegyes volt lányok fiúk együtt játszottak vérre menő csatákat. A mienk legalábbis az lesz. Ha nem is a szónak abban az értelmében. A mi tizennégy fős csapatunk is igen érdekesen alakult. Alice mint valami csapatkapitány már át is vette az irányítást és mint ilyen közölte hogy én illetve mily meglepő Bella leszünk a beállósok. Hurrá az egész tesi órán milliméterek fognak elválasztani tőle csak, hogy a nadrágom az óra végére ki is szakadjon a feszüléstől. Az ő csapatukba volt még a görény Mike Newton is irányító poszton ezt persze nem hagyhattam annyiban így odasúgtam Alicnek hogy ha már ő a főnök akkor a barátocskánknak adja Jaspert akinek meg kiadtam feladatnak hogy kicsit gyötörje meg a mocskot. Egy két zúzódás igazán semmiség. És elkezdtük.
Minden csapatban négy lány és három fiú volt. Érdekes módon a bal szélső poszton játszó Amanda többet volt a sorfalban mint Bella holott ő volt a beálló neki kellett volna de elég hamar elunta hogy nem igazán foglalkozok vele és így inkább Jasperre mászott rá. Szegény bátyám meg folyamatosan Alicet hesszelte hogy mit szól az új hódolójához. Persze húgom nem volt féltékeny de azért szemmel tartotta a kiscsajt. Tudta hogy Jaspernek soha nem kellene egy ilyen hát hogy is mondjam céda.
Aztán már kezdett kiéleződni a csata holtverseny alakult ki ők is nagyon jók voltak és mi sem valltunk szégyent.
Úgy tűnik hogy Bella is taktikát változtatott mert éppen a sorfalukban vártam hogy Jasper kijátsza a labdát és ahogy esélyt lát rá lepasszolja nekem. Ekkor gondolta azt szerelmem hogy az eddigi emberfogását kicsit szorosabra fogja. Ez abban nyilvánult meg hogy már nem csak a labdára játszott mint eddig. Éppen szólt gondolatban Jazz hogy figyeljek rá mert pár pillanat múlva megérkezik hozzám a lehetőség mikor megéreztem egy forró tenyér érintését a hasamon. Megrökönyödtem nem kicsit. Rápillantottam és egy kaján mosoly után a felém szálló kézilabda már az ő birtokában volt. Megindult a mi kapunk felé amit meg persze én nem hagyhattam így utána eredtem de valamiben megbotlott és hogy ne essen el átöleltem de ő valamiért a földön akart kikötni így mindketten elzakóztunk. Ő rajtam feküdt cseppet sem segítve ezzel hogy a nadrág feszülése csillapodjon. Sőt még rá is tett egy lapáttal. Megérezhette mert a döbbenet után elmosolyodott.

- Ugye tudod, hogy ez minimum egy hetes, de akár ki is állíthatnak két percre? – boszorkány. Ez volt az első gondolatom. A második pedig az, hogy igen én szabálytalankodtam, de az ő védelme volt a cél hogy ne essen el. Sebaj, vállalom a büntetést ez bármit megér. Megfogtam a derekát égette a tenyerem a csupasz bőre próbáltam leemelni magamról, amit meg ő nem hagyott. Lovagló ülésben ült föl kemény ágyékomhoz dörgölte magát. Amitől felnyögtem. Ami nem kerülte el a figyelmét így egy kacsintás után már föl is ugrott rólam mire megérkeztem a többiek is.

- Hetes? – kérdezte Bella a bírónktól, aki szintén egy diáktárs volt.
Ő meg mint aki most eszmélt belefújt a sípjába és elkezdett rohanni a két méter hosszú egyenes csík felé hogy érvényesítse a büntetőt. Közben odaért Alice is Bellához és egy pacsival jutalmazta az én sikeres leszerelésemet. Engem már a rosszullét kerülgetett volna ha nem vámpír vagyok. Kikészít ez a nő. Végem van tőle és ezt ő is nagyon jól tudja. Hurrá. Még csak két napja ismerem és máris tudja hogy milyen hatással van a testemre.
A bűntetőt végül Alice sikeresen érvényesítette és ekkor lett vége a meccsnek is így bár csak egy hajszállal de ők nyertek és nekünk vállalnunk kell a fogadásunk tárgyának büntetését. Kíváncsian várom hogy hogyan fog megkínozni minket szerelmem és húgom.

2011. február 26., szombat

Novella vagy valami olyasmi

Kedves olvasóim és idelátogató vendégek :)
Hát ez most valami más.Az az igazság hogy kurvára nem tudom
hogy hogyan kell Novellát írni soha nem csináltam csak olvastam
hogy mások hogyan írják és azt sem tudom hogy nyelvtanilag mit
kellene beletenni hogy jó legyen.Egyszerűen csak eszembe jutott
ez a kis sztori és leírtam.Remélem hogy tetszeni fog."pirul"
Ezzel szerettem volna kedveskedni azoknak akik várták a frisset
de a dögvész miatt nem jött.
Este már hozom a 15.fejezetet is.Legyetek rosssszak és ne feledjétek
imádlak titeket. Puszi Andi

Izgalomtól görcsbe rándult gyomorral álltam meg az ajtó előtt. Végre itthon vagyok. A zsebem égetett a benne lapuló kis dobozkától. Ma eldől hogy hogyan is tovább. Tudtam, hogy szeret minden mozdulat és tette ezt igazolta nem beszélve a szeme csillogásáról, amikor rám néz. És ma fölteszem neki a nagy kérdést, amire remény szerint igennel fog válaszolni. Az agyamban egy forgatókönyv játszódott le miszerint először megvacsorázunk kihívom a erkélyre amíg ő szívja a cigarettáját addig bejövök és a tegnapi behűtött pezsgőt előveszem kitöltöm és az egyikbe belepottyantom a gyűrűt de mielőtt odaadnám neki a poharat letérdelek elé. A szöveget nem akartam előre eltervezni úgy gondoltam, hogy majd az adott pillanat szüli meg. Azt akarom, hogy az hallja, amit akkor érzek nem egy begyakorolt sablont. Reményem szerint ő majd a boldogságtól könnybe lábadt szemmel közli azt, hogy ennél mi sem természetesebb és forró csókban kötünk egyességet a lánykérésre, amit aztán egy mindennél szenvedélyesebb szeretkezéssel fejelünk meg. Minden adott volt és nem kellett hozzá semmi más csak ő és én. Ja és persze a Don Perynon. Még utoljára belenyúltam a kabátom belső zsebébe és fölpattintottam a fedelét az apró bársony doboznak. Meg kellett róla bizonyosodjak, hogy benne van a pici ékszer. És ott volt. Lehet, hogy csak nekem tűnt hatalmasnak, de ebben a percben olyan volt mintha mázsás súly lenne a kezemben. Még egy utolsó sóhaj és vissza dugtam eddigi rejtekére, hogy csak az adott időpontban vegyem elő. Éreztem, hogy egy verejtékcsepp lecsordul a homlokomon. Nem lehetek ennyire nyámnyila hiszen ez csak egy lánykérés nem kell megváltani a világot,de mindig van egy de. Ez igen is a legfontosabb és ez nem csak egy házassági ajánlat hanem az a bizonyos ennél a percnél fontosabb soha nem volt eddig és nem is lesz soha. Mostantól kezdve már nem lesz az hogy én és ő nem lesz az én lakásomra vagy a tiedre nem lesz nem lesz hogy én és ő úristen innentől kezdve már csak MI lesz. A mi házunk a mi gyerekeink a mi életünk. Az eddigi egy kis izzadság csepp sokszorosára dagadt, és már csurom víz lett a hátam.
- Na jó Rob szedd össze magad - súgtam magam elé miközben toporogtam a kulccsal a kezemben. Tudtam, hogy itt lesz így beszéltük meg. Azt mondta főzni, akar valamit nekem mire megjövök a forgatásról. Beléptem és megfagytam.
A legelső gondolatom az volt, hogy hová megyünk mi együtt, de ahogy ezt átgondoltam kevesebb, mint egy másodperc múlva rájöttem, hogy az ajtó előtt lévő kis bőrönd nem azt jelenti, hogy együtt mennénk el az én lakásomból. Háttal állt nekem az erkélyen így nem vette észre hogy bejöttem. Gyárkéményre hasonlító füstmennyiséget fújt ki. Az illata belengte az egész helyiséget még úgy is, hogy tárva nyitva volt az erkélyajtó. Hirtelen rossz előérzetem támadt. A gyomrom görcsbe rándult és torkom elszorult. Nem értettem semmit reggel még nem volt semmi probléma akkor most miért csomagolt össze? Hová megy? Nem akartam választ kapni. Tudtam, hogy valami nem stimmel és erre rá is kell jöjjek hogy mindent megoldjak. Nem fog el menni, mert, én nem engedem. Csak utána kel járjak. Kivettem a kabátból a dobozt és becsúsztattam a farmerembe. Legyen kéznél. Az ingem elég hosszú hogy eltakarja. Nem lesz semmi baj nem lesz semmi baj nem lesz semmi baj. Megoldjuk együtt. De ekkor megfordult és nem a boldogságtól csillogó szempárba néztem bele. Elszörnyedtem. Vérben és könnyben úszók kéksége elszorította a már egyébként is, gombócos torkom és azt hiszem, hogy a szívem is megállt egy két pillanatra. Elindultam felé, de fölemelte a kezét és intett a fejével, hogy ne tegyem. Megtorpantam. Megköszörülte a torkát és letörölte az arcáról az éppen kicsorduló cseppet a szeméből. Végre a szemembe nézett bár ne tette volna. Mint akinek kimondták a halálos ítéletét. A szeme mindent elárult. Meg sem kellett volna szólalnia. Féltem észreveszi, hogy könnybe lábadt az én szemem is pedig még mindig nem mondott semmit.
- Elmegyek. - kimondta. Meghaltam! Tudtam, hogy valamit mondanom kellene neki meg kell szólaljak és könyörögnöm kell hogy maradjon. De nem jött ki hang a torkomon csak néztem és nem értettem semmit. Reggel még minden rendben volt akkor most miért mi történt?
- Én ezt már nem bírom. Kérlek, engedd, hogy elmenjek?Nem gondoltam, hogy ilyen hamar hazajössz.,Hagytam neked egy levelet a párnádon, de most nem bírok mást mondani.
Még mindig csak néztem. Hogy- hogy, nem bírja? Mit nem bír nem értek semmit. Mi az hogy hagyott egy levelet meg sem akart várni csak úgy itt akart hagyni úgy hogy magyarázatot sem ad. Az együtt eltöltött fél év neki semmi sem jelentett? Nem ez lehetetlen ez csak egy rossz álom és én mindjárt fölébredek és mellettem fog édesen szunyókálni. Ez nem igaz nem lehet igaz ez nem a valóság. De közeledik felém vagyis hogy az ajtóhoz ahol én elállom a menekülése útját. Elsétál mellettem és rám sem néz közben. Csak áll és azt várja, hogy kiengedjem. Nem tehetem meg kell beszélnünk ez így nem érhet véget. Nem engedem, hogy csak úgy kisétáljon. Végre rám nézett, de a szeméből sem tudtam mást kiolvasni csak a néma könyörgést, hogy had menjen el. Elálltam az útjából a gyötrődése fájóbban égetett mint bármi már. Kattanással nyílt ki az ajtó de ekkor már a hátamnál állt.
- Szeretlek. - ennyit bírtam kinyögni miközben lefolyt az arcomon az első könnycsepp. Nem reagált rá és a következő kattanás már azt jelentette, hogy bezárult mögöttem az ajtó. Hallottam még hogy fölzokog a folyosón, de aztán néma csöndbe borult minden. Hirtelen tört rám a magány. Elhagyott. Ahogy észbe kaptam bár elég sokat állhattam itt mert közben besötétedett elindultam a szobába hátha magyarázatot kapok a miértekre. És ott volt a levél a szobában. Mindent belengett a már jó ismert illat mindegy ködként borulva nem csak agyamra de a helyiségre is.
Leültem az ágyra bár hogy hogyan jutottam el idáig nem igaz rémlett. Mintha tűzszerész lennék és tudnám, hogy ha hozzáérek a bombához robbanni fog úgy nyúltam a kis lapocskához. Mélyet lélegeztem és olvasni kezdtem.

"Drága
Tudtam mindig, hogy nem vagyok elég jó hozzád és úgy tűnik, hogy egy álomból egyszer föl kell ébredni, hogy az ember tudja, hogy mi nem lehet az övé soha. Én egy óvónő vagyok te viszont a világ leghíresebb vámpírja. Én egy senki te viszont a leghíresebbek egyike. Minden második nő érted eseng és bármit tenne érted. Így mikor ma megjelent Emma akkor nem gondoltam, hogy különösebb jelentőséget fog bírni, de végül nem így történt.
Elmondta, hogy együtt voltatok azt is hogy tegnap azért értél haza később mert vele múlattad az időt amit egy paparazzi is megörökített. Nem ítéllek el. Megértem, hogy mi az, amit ő tud adni neked és belátom, hogy egy csillag mellett csak egy másik csillag tud jól mutatni. Tudom, hogy te is szeretsz, de azt is tudom, hogy túlságosan úriember vagy ahhoz, hogy te rúgjál ki azért megyek el mert ez a helyes és hogy megkönnyítsem a dolgod. Ne keress nem fog semmi sem változni ,ha utánam jössz, mert nekem sem kell az a világ, amiben te élsz, egyszerűen egy szürke kisegér nem érzi jól magát a csillogó perzsamacskák között és nem csak azért mert fölfalják hanem mert érzi hogy nem oda való. Nekem túl csillogó a te életed és nem akarok benne élni neked viszont túl egyszerű az én világom így tudom hogy nem lennél boldog.
Szeretlek mindennél jobban, de ami nem megy, annak most szabjunk gátat, amíg még nem késő. Felejts el én is megpróbállak. Azt kívánom, hogy boldog légy és találj valakit, aki illik hozzád.
Szeretettel : Kristen
Ui: Csak azt szerettem volna még hogy tudd te voltál a legjobb dolog az életemben és ez a 186 nap volt életem legszebb időszaka. Soha senki mellett nem voltam ilyen boldog és ennyire kiegyensúlyozott. Köszönöm Ég veled"

Észre sem vettem mikor csordult ki a könnyem. Szóval ez volt a baja. Miért nem szólt? Nekem nem kell soha senki más csak ő. Elővettem a mobilomat , bár nem tudom mennyi az idő, de eleget fizetek Stepnek a 24 órás szolgálatokért. Még két hét van ebből a filmből és úgy sem lesz több része. Ha ez kell neki csak szólnia kellett volna, bármit feladok érte és még csak ne is esne nehezemre hogy ne színészkedjek. Akár utca seprő is leszek, ha ő attól boldog. Mikor veszi már föl? Dühösen rápillantottam az órára és kicsit meglepődve láttam, hogy már hajnali három van. Azta.
- Jajj ne Rob mi van?
- Mond le az összes többi filmet, amire szerződtem a Hajnalhasadás után. Nem érdekel mennyibe kerül a per költség és mára hívj össze egy sajtótájékoztatót mondjuk reggel kilencre.
- Mi most komolyan beszélsz?
- Igen, vissza vonulok, nem forgatok több filmet. Soha.
Elhalkult a telefon. Lehet, hogy infarktust kapott? Egy pillanatig aggódni kezdtem az ügynökömért ,de tényleg csak egy pillant volt, mert amint észbe kapott hápogva próbált lebeszélni és milliós tételekről beszélt meg ilyesmiről. Nem nagyon figyeltem rá. Inkább csak egyszerűen kinyomtam a telefont. És tárcsáztam egy másik számot. Nem fog örülni neki, de ez most fontosabb mindentől. Negyedik csörgésre föl is vette.
- Niki bocsi hogy fölkeltettelek, de tudnom kell, hogy hová ment Kris. Biztos, hogy neked elmondta.
- Bazd meg Rob! Most komolyan fölkeltettél? Nem tudom. Vagy vár mit is kérdeztél?
- Niki ébresztő hová ment Kris?
- Ja nem akarja hogy utána menj valami hotelbe ment azt hiszem Wiston a neve de holnap este repül Sydnibe. Ó a picsába! Ezt nem kellett volna elmondanom. Ki fog nyírni.
- Köszi Niki imádlak ja és lehetsz a koszorúslány. Hali.
Átfutottam Los Angelesen miért a város másik felébe ment ezt nem hiszem el. De vissza fogom szerezni. A fék irgalmatlan hanggal jelezte, hogy nem kéne így gyötörnöm mikor megálltam a panzió előtt. A portán kiderült, hogy melyik az a bizonyos szoba. Hajnali négy van és én most arra készülök, hogy fölkeltem hurrá örülni fog nekem. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy ég a villany. Bekopogtam. Egy kínzott arc nézett rám ahogy nyílt az ajtó. Éppen szólásra nyitotta a száját, de nem engedtem neki azt hittem, hogy azért akart elmenni, mert már nem szeret, de így hogy minden megoldható így hogy szeret, így hogy kellek neki így a feleségem lesz. Éhes vadállat módjára csaptam le ajkaira. Nem ellenkezett, vagy azért mert nem volt ereje a sírástól vagy, mert nem akart. Visszacsókolt. Nyelvünk érzéki táncba kezdett. Mikor már nem kaptunk levegőt elkezdtem csókokkal beborítani az arcát, a homlokát, az állát. Úgy mondtam egy- egy puszi között, amit akkor kellett volna ott az én lakásomban.
- Olyan buta vagy - már én is sírtam és nem bántam, hogy férfiatlan a viselkedésem - te vagy nekem a legfontosabb soha senki nem volt és nem lesz csak te és amíg szeretsz nem számít más. Nem mehetsz el vagyis nélkülem nem. Ha Sydnebe mész én is veled tartok. Mindegy, hogy hol és hogy hogyan de együtt leszünk.
- Rob én.... - próbált volna mondani valamit, de nem engedtem. Az újamat a szájára tettem és beljebb toltam a küszöbről.
- Nem most kérlek hallgass egy másodpercre. Szeretlek, és nem forgatok, több filmet nem megyek, csak egy utolsó sajtótájékoztatóra még a filmet sem fogom promózni. Soha nem kell eljönnöd velem semmilyen hülye gálára. Ha szeretnéd akkor villanyszerelő leszek vagy festő, vagy mit tudom, én nem érdekel a színészet semmi nem érdekel csak te. Érted amit mondok Kris? Csak te érdekelsz csak az, hogy velem legyél, az enyém legyél és az hogy gyere hozzám feleségül.
Hatalmas kék szemei kikerekedtek és a döbbenet volt leginkább jellemző az egész arcára Ekkor vettem elő a dobozkát még jó hogy kivettem a kabátból mert az nem volt rajtam. Letérdeltem.
- Kris szeretlek mindig. Nem volt olyan nő eddig, akiről úgy gondoltam, hogy a másik felem, de te az vagy kiegészítesz, veled teljes tudok lenni nélküled viszont meghalok. Te vagy az én csillagom, napom és holdam mindenem, ha nem vagy a közelemben még a légzés is nehéz. Kellesz nekem mindennél jobban, úgyhogy kérlek ennek fényében gyerek hozzá feleségül.
Ekkor kivettem a gyűrűt és odatartottam elé. Nem válaszolt, de a döbbenetet fölváltotta a már jól ismert angyalmosoly. Odatartotta elém a kezét és hagyta, hogy ráhúzzam szerelmem zálogát.
- Nem mondasz semmit? - mosolyogtam rá most már én is. Ő csak a fejét rázta, hogy nem kívánja kommentálni és gyönyörködve nézte a csillogó köveket.
- Szeretek - ennyit mondtam mielőtt meg pecsételtük volna a lánykérést egy csodás szeretkezéssel.
- Örökre - csak kinyögte végül a válaszát bár látszott rajta hogy nehéz volt megszólalnia de ezt követően már a az ingem kezdte kigombolni.
Hozzám jön és együtt leszünk most már mindig magunk mögött hagyva a sztárok giccses világát.

Elnézéseteket kérem

Kedves olvasóim

Kérlek bocsássátok meg nekem hogy nem hoztam eddíg a heti két frisset.A magyarázat igen egyszerű: egy héten át tartó 40 fogos láz és dögvész.A halálomon voltam és tényleg arra nem volt erőm hogy bekapcsoljam a gépet arra meg pláne nem hogy gépeljek.Megpróbálok hozni ma nektek frisset de még az sem tuti :( Ami a 100% az holnap este 6-7 óra körül.De ha sikerül ma legépelnem akkor 10-ig fölrakom
Remélem nem nagyon haragszotok rám :)
Puszi és Imádlak titeket és köszönöm hogy várjátok a friss íományaimat.

2011. február 21., hétfő

14.fejezet

Bella szemszög: A rajz

Köszönöm hogy olvastok és a kínzásokat is szívesen fogadom "pirul" hiszen megigértem és késtem.:(
Annyi mentségem van hogy a barátnőmnek kellett lelki segélyt nyújtanom pasi ügyben :( Remélem elnézitek és kárpótlásul a héten még két fejit hozok.Puszi és legyetek rosssszak!


Végre valami amiben nem olyan jó.Én fogok nyerni ez már tuti.Ám az hogy mit kérek tőle az még rejtély.Fogalmam sincs mert ugyebár amit szeretnék az egy csók mégpedig az ő ajkai által de még a gondolat is fájdalommal járt és üvölt a lelkem Jack!!!! A fejemben már egy képzeletbeli piros lámpaként jelent meg Jacob arca ami arra emlékeztetett hogy a vágy nem teljesülhet be hiszen én tartozok valakihez.Hál Istennek bejött a tanár így nem kellett ezen tovább agyalnom. Elzártam elmém kis részébe hogy később tovább gyötörhessem magam amiért ilyen egyáltalán eszembe jut.
De Mr Newton alias segfej szólt tegnap hogy ne hozzunk be semmit csak egy tollat és papírt így a táskánktól idejövet megszabadulva vártuk hogy kiossza a kérdőívet.Megköszörülte a torkát és elkezdte.
- Mielőtt belevágnák be kell jelentenem hogy új diákkal vagyis hogy diákokkal gyarapodott iskolánk létszáma.Kérem Mr Cullen legyen szíves mutatkozzon be az osztálynak. - szólította fel Edwardot ma a második tanár is.Hangosan fújta ki a levegőt.Látszott rajta, hogy nem igazán élvezi az állandó figyelmet.Elmondta szóról szóra ugyan azt amit a matekon mintha csak betanult szöveg lenne,de Mr bunkó nem hagyta itt abba.
- És a szülei mivel tevékenykednek Mr Cullen? - kíváncsiskodott
- Apám orvos itt ajánlottak neki munkát.Anyám pedig lakberendező. -Edward már ült volna le mikor a tanár megint megszólította.
- Mr Cullen nem kell megírnia a dolgozatot, hiszen tegnap nem volt még itt. - már fordult is a papírhalomhoz, mikor Edward megköszörülte a torkát ezzel jelezve hogy mondani szeretne valamit.
- Igen Edward szeretne valamit? - kérdezett mézesmázosan és szerintem nem csak nekem tűnt föl hogy a keresztnevén szólította. Még soha a három év alatt nem hallottam hogy bárkihez is ilyen nyájasan beszélne.Pedig állítólag én voltam a kedvence és még engem sem szólított így.
-Igen Mr Newton szeretném közölni hogy természetesen megírom a dolgozatot.Bella - itt rám mutatott - már említette, hogy a Rómeó és Júlia a mai dolgozat témája. - engem totál megfőzött ez a pasi,de komolyan annyira határozott mégis tisztelettudó.Az ember eszét veszti tőle.Most vettem észere, hogy gátlástalanul őt bámulom szinte csüngök minden szaván, és nem csak én hanem az egész osztály kocsányon lógó szemekkel nézte ezt a gyönyörű görög istent ahogy kommunikált a tanárral.Szinte megbűvölt minket mint a kígyó a zsákmányát. Ahogy ő mozgott mi is úgy hajlottunk.Eszméletlen. - Mivel ismerem a művet így szeretném én is megírni.Persze csak ha nem probléma - jelentőségteljesen befejezte és leült mellém.Nem bírtam visszafogni magam muszáj volt vele közölnöm, hogy mit gondolok.Fogtam a tollam és a padra firkáltam neki egy mosolygós smilet és mellé írtam hogy stréber. Rám nézett és egy angyali szívdobogtató mosoly után leírta a válaszát bagoly mondja verébnek. Összenéztünk és ma már sokadjára éreztem hogy elvarázsol.Egyszerűen megrémiszt ez a vágy ezek a szikrák ez a vonzalom.Imádtam ahogy mosolyog és nem csak a csókra hívogató ajka hanem a szemei is.A tanár hangja rángatott vissza az abszolút nem helyes gondolataimból.
- Természetesen Edward ha szeretné akkor megírhatja.Elismerő a tanulás és kötelesség iránti tisztelete.- és végre befejezte a papolást és elkezdte kiosztani az előre összeállított kérdéssort.A nálunk lévő lapra persze egy minimum ötven szóból álló fogalmazás kellett neki.Ez volt a mániája.Minimum ötven szó, minimum százhúsz szó vagy elsőbe pont nyolcvan szóból álló kis novella.Az agyamra megy vele.Nyolcvan szó mire elég most komolyan,de neki novellát kellett belőle kreálni.Na mindegy végre odaért hozzánk és el tudtunk kezdeni dolgozni. Néha félre sandítottam, hogy Edward hol tarthat és meglehetős örömömre szolgált, hogy ő is rám pillant.Ilyenkor összemosolyogtunk de ennyi történt. Persze mondanom sem kell ki végzett először.Természetesen ő. Régen mindig én voltam aki idő előtt leadtam a dolgozatot úgy, hogy még kétszer átolvastam erre itt ül mellettem az aki leköröz.Nem tudom miért de tetszett hogy ő is ilyen.
Én lettem a második és még így is maradt tíz perc az óra végéből. Elővett valahonnan egy darab papírt és ceruzát a belső zsebéből. Hogy miért tart valaki magánál ceruzát fogalmam sincs de elkezdett satírozni az üres lapon.Megpróbáltam nem rá figyelni.Az ablakon bámultam a már sárguló félben lévő faleveleket.Még csak pár engedte, hogy az őszi szél elragadja a fától ami csak addig tudja életben tartani amíg kapaszkodik belé.Amint lehullik elengedi az éltető ágat vége.Néha mikor nézegettem a természetet nem tudtam eldönteni, hogy lenyűgöz e vagy megrémiszt.Egyrészt mindig is csodáltam az utolsó levelet ami még az ősznek ellenáll.Bátran néz szembe az egyre erősödő széllel és esővel.Nem adja könnyen magát.Mindig volt bennem valamiféle drukk, hogy "csak még egy napig bírd ki és te fogsz győzni",de végül mindig a zord hideg nyert.Az utolsó levelet néha meg tudtam volna siratni.Annyit küzd, hogy megérdemelné, hogy ő nyerjen a tél ellen. Hiába minden erőfeszítés a változásnak el kell jönnie.Számomra is. Talán már meg is érkezett.
Annyira belefelejtkeztem a gondolataimba hogy elfelejtettem egy pillanatra, hogy ki is ül mellettem.Arra eszméltem, hogy valaki bokán rúg és akkor néztem rá.Ő mosolyogva elém tolta a gyönyörű rajzát.Tátott szájjal bámultam hol a női arcot a papíron hol Edwardot.A kép lenyűgözött.Pár perc alatt kész portrét készített. Az arc felett egy gyöngybetűkből álló sor állt. Azért mert pártfogolsz. Köszönöm !! Az írás alatt az én arcom nézett vissza rám.Éreztem hogy megtelik a szemem könnyel. Ahogy beleolvadtam az arany szempárba egyik pillanatról a másikra lecsurgott az arcomon egy átkozott könnycsepp. Edward gyengéden hozzáért az arcomhoz és letörölte róla a nedves cseppet. Annyira gyengéd volt átjárt a forróság.Nem beszélve arról hogy ahol hozzámért bizseregni kezdett keze nyomán a bőröm.
- Köszönöm - súgtam neki elhaló hangon sőt szerintem csak inkább tátogtam mert nem hallottam hogy kijött volna hang a torkomon.Ebben a percben csöngettek ki és a diákok élvezettel és némi megkönnyebbüléssel rohantak ki a teremből.
- Nincs mit. Hiszen ez a legkevesebb. - mondta most már hangosan.Én csak néztem és még felállni is elfelejtettem.Ő meg szerintem totál dilinyósnak nézett mert már elindult mikor a háta mögé nézett és csak egy bamba szipogó rajzot csodáló csajt látott.Rám nézett aranyosan mosolygott egyet mintha mi sem történt volna mintha nem is rólam rajzolt volna egy portrét mintha e mellett csak úgy el tudnék menni.
- Gyere Bella elkésel a következő órádról ami..- abbahagyta a mondatot és várta hogy végre fölálljak.
- Tesi - nyögtem ki nagy nehezen.
- Ez most komoly? - kérdezte hitetlenkedve
- Igen miért neked mi lesz a következő órád? - szinte már tudtam hogy ezt az órát is együtt töltjük.Ki sem kellett mondania.
- Szintén. Nem is tudtam hogy itt koedukált a torna óra.Hmm ez érdekes Alaszkában nem volt az. - egy pillanatra elrévedt de aztán megint engem nézett. - Na jössz vagy itt tartjuk meg és kezdhetek itt átöltözni? - incselkedve felhúzta a szemöldökét.Persze még csak az kéne. Gyorsan fölpattantam a helyemről majdhogynem riadtan ami nagyon el is nyerte a tetszését.Elfordult de így is hallottam hogy kuncog az orra alatt.
- Ne röhögj ki. Én eléggé szégyellős vagyok. - szóltam rá de már én is bazsajogtam; valószínű hogy muris lehetett az arcom. Mert be kell valljam lehetséges, hogy az ájulás környékezne ha meglátnám félmeztelenül. Éreztem hogy már a gondolattól is pipacs vörösbe borult az arcom.Ő meg csak nézett csodálkozva.
Kezemben a rajzzal indultam utána de még mindig láttam az orra alatt kuncogni.
- Tudod csúnya dolog kinevetni egy szégyellős lányt. - mondtam neki szemrehányást mímelve.Megdöbbenve nézett rám,de a szeme továbbra is csillogott a jó kedvtől.
- Bella én nem nevetek rajtad - vallott színt színpadiasan - Csak egy kicsit. - húzta tovább az agyamat.
Na jó Edward Cullen ha te így játszol akkor én is be tudok keményíteni. A tervem miszerint meglátjuk ki kin nevet majd kezdett kirajzolódni a fejemben. A fiúk ugyanis trikó, rövidnadrág variációban tornáznak viszont a lányok sokkal lengébb öltözetben. Kíváncsi vagyok mit fog szólni ha meglátja a rövid sortot ami éppen hogy csak eltakarja a fenekemet és a toppot amiből kilátszik a köldököm alatti rész egészen a nadrág szegélyéig ami viszont a csípőcsontomnál kezdődik.Talán kicsit félre kéne tenni szemérmemet és megkínozni ezt a nevetgélő pasit.Büntit érdemel nincs apelláta.
Remélem kézilabdával kezdjük ma a tornát és nem egy csapatba leszünk.Ha ő is irányító poszton lesz akkor megmutathatom neki hogy milyen az a Swan féle szoros emberfogás.
Tervem agyalása közben a kezemben lévő papírra tévedt a szemem és már kezdett is csillapodni a bosszúvágyam. Lehet mégsem kéne bántanom? Hiszen tényleg vicces lehettem és ilyen csodát még soha senkitől nem kaptam, mint ez a rajz.
Odaértünk a szekrényeinkhez az övé kettővel volt arrébb az enyémtől.Én eltettem a arcomról készült rajzomat míg ő kivette a sporttáskáját. Persze hiszen én sem mentem tegnap tesire.Még jó hogy odapillantottam különben jöhettem volna vissza érte.Táskáinkkal a kezünkben indultunk a főépület melletti kis csarnok felé.Csendben sétáltunk egymás mellett,de nekem már hiányzott a hangja.
-Hol tanultál így meg rajzolni? - muszáj volt beszédre bírnom.
- Nem is tudom. Egyszer csak leültem és elkezdtem.Nem mondhatnám hogy tanultam.Ha valami megtetszik akkor azt lerajzolom.- hirtelen kitágult szemmel nézett rám. Én is rá. Megálltunk és egymás tekintetébe olvadtunk. Jól hallottam hogy most burkoltan azt mondta, hogy tetszek neki és jól láttam hogy megrettent hogy ezt be is vallotta?
Nem bírtuk elengedni egymás szemét szinte megbabonázott. Egy percre megint úgy éreztem magam mint egy kisegér akit megbűvölt a csodálatra méltó gyönyörű kígyó. Már majdhogynem vártam, hogy rám támad hogy ajkaimnak esik és olyan hévvel kezd el csókolni hogy lábra lobban az egész iskola a vágyakozásunktól.Valószínű ő is azt érezhette amit én mert egy másodperc elteltével már nem választott el minket az a két lépés távolság. Közelebb lépett.Egyszer csak elengedte a tekintetemet és az ajkaimra téved pillantása.Én sem tudtam nem észre venni hogy megremeg vérvörös ajka. Még egy arasszal közelebb jött. Már ziháltam.Olyan lassan hajolt hozzám egyre közelebb hogyha nem éreztem volna meg lehelete hidegét az arcomon lehet föl sem tűnt volna.Én meg mint egy sóbálvány állok itt és nem csinálok semmit.Lassan kezdetem gondolkodni elég nehéz volt de valahogy mégis sikerült beférkőznie a fejembe egy két képnek.Két dolgot tehetek.Elfordulok esélyt sem adva neki és mintha mi sem történt volna elsétálok.Vagy kettő és ez volt az amit minden porcikám igényelt és leginkább szerettem volna a hajánál fogva húzom magamhoz és én csókolom meg őt. Annyira kívántam a száját hogy beleremegett a térdem. Egy pillanatra az is átfutott az agyamon hogy a csontjaim valamiféle gumivá változhatott a közelsége hatására mert nem igazán éreztem semmi tartó erőt a lábaimban. És ahogy ezen elméláztam ő csak közelített.Már csak öt centi választotta el az arcunkat és már tudtam meg fog csókolni és én hagyni fogom.Sőt ha nem húz bele akkor én támadok rá az én személyes kígyómra.Önkényesen omlok a karjaiba ha nem iparkodik.
De akkor valami megváltozott. Kitisztult a szeméből a vágy és egy pillanatra magához tért a révületből ami engem már leigázott teljesen. Összehúzta a szemöldökét mintha nem tetszene neki valami és egy röpke mosoly után arcon puszilt.
Egy másodpercre ért csak hozzám én mégis remegtem.Mintha a fagy ami szájából áradt forró lávaként hatott volna. A bizsergés ami eddig átjárt eltörpült a tűz mellett.A tenyerem izzadt és azt hiszem elkezdtem szédülni, hogy az oxigén hiány miatt mert elfelejtettem lélegezni vagy az ajkai gyöngéd érintése voltak rám ilyen hatással azt per pillantat nem tudtam eldönteni.Éreztem hogy megtántorodok. Kicsit meg kellett ráznom a fejem hogy kitisztuljon.Nem segített.Agyam egy kis zugában érzékeltem hogy elindult felém a karja.Gondolom félt hogy elalélok itt előtte.Átkarolta a derekamat hogy segítsen.
Kezdtem én is ébredezni ámulatomból és akkor jött az ijedelem.Ha egy ártatlan puszi ilyen érzéseket vállt ki belőlem akkor mi lenne ha megcsókolna vagy ha... hmmm na jó Izabella ezt most fejezd be.Az előbb megmozdult a fejemben hogy én csókolom meg de ezt most nagyon gyorsan kivertem a fejemből hiszen ő sem akart velem ilyen módon érintkezni akkor most megtette volna.Lehet hogy csak bemesélem magamnak hogy tetszek neki? Hiszen ő egy gyönyörű Adonisz míg én egy tök átlag csaj. Semmi extra nincs bennem.A legtöbb lány elmondhatja magáról hogy lapos a hasa és hosszú a combja.A melleim sem éppen a nagyságukról híresek és a fenekem sem nagy szám.Na jó arra mondjuk büszke vagyok a formája miatt de nincs bennem olyan ami ne lenne meg másban is.De hiszen az előbb vallotta be még ha burkoltan is hogy tetszek neki akkor miért? Lehet azért mert van pasim?Ó te jó ég Jack.És ekkor egy ismerős hang kezdte el skandálni a nevemet és a hang egyre csak közeledett.

2011. február 16., szerda

13.fejezet

Edward szemszög: Gyilkolni vágyó szörny vagyok?
Szia mindenki :D
Remélem hogy tetszeni fog bár azt el kell mondjam hogy aki nem kedveli a kicsit horroros részeket az ne olvassa el mert ez egy romantikus történet Edward nem mindig bírja féken tartani a gyilkolni vágyó vámpírt így ebben a fejiben egy kicsit.... hát majd meglátjátok.:)Ja és egy kicsit hosszú lett bocsika.Puszi és jó olvasást


Néztem rá és még mindig várta hogy mivel fizetheti ki a zongoraórákat. Nem is sejtette, hogy mekkora örömet fog okozni nekem a közelsége hogy taníthatom hogy újra és újra hozzáérhetek.Egy hatalmas sóhaj után már nem volt szívem tovább váratni így úgy gondoltam hogy épp itt az ideje hogy a tervemet ő is megtudja csak más szemszögből.
- Na jó! Arra kérlek hogy bízz meg bennem. - látszott rajta hogy meglepi a kérésem csak nézett rám a hatalmas szemeivel és láthatóan nem tudta hogy mit is válaszolhatna; kereste a szavakat.Így azt gondoltam hogy bővebben ki kéne fejtenem az óhajomat.
- Arra kérlek hogy bármit is tudsz meg rólam akkor is bíz meg bennem.- rám nézett és összeolvadt a tekintetünk.Csak nézett és nézett. Meglepő de szerintem most azon gondolkodhat hogy bizton meg merje e ígérni vagy inkább ne. Bár az is lehet hogy mint oly sokszor most is tök hülyét csináltam magamból mert ugye az ő gondolatai azok rejtettek nem beszélve arról hogy neki a bizalom még nem jelenthet annyit mint nekem. Főleg akkor mikor elmondom neki hogy vámpír vagyok.Na jó komolyan még magamat is totál hülyének tartom akkor mit várok tőle? A gondolataim most megint egy kusza egyveleget alkottak.Sehol a már megszokott, kiegyensúlyozott Edward csak ez az idióta aki most vagyok.
- Ezt most komolyan mondod? - szólalt meg végül. A hangjában is a meglepetés volt a leginkább érezhető.
- Igen a legkomolyabban. Mondtam már neked hogy elég nehezen fogadnak el minket.Ennek is meg van az oka és amikor megtudod ezt az okot lehet hogy más szemmel fogsz ránk nézni.Én viszont akkor is azt szeretném ha megbíznál bennem és nem befolyásolná a barátságunkat. - már megint túl sokat mondtam neki felteszem legalább őszinte vagyok és nem árulok zsákbamacskát.De tényleg el akartam valahogy érni hogy feltétel nélkül bízzon bennem.Tudtam hogy azért mert megígéri azzal még nem lesz így mindazonáltal egy biztosítékot azért adtam magamnak.Végszükség esetére.
- Megtudhatom ezt az okot? -kérdezte kíváncsian és látszott rajta hogy nem csak udvariassági kérdés.Tényleg érdekli.
- Igen! Egyszer!Most még megrémítene előbb had érdemeljem ki azt a bizonyos bizalmat.Csak arra kérlek hogy ne ítélkezz elhamarkodottan és bízz bennem.Megtudod ezt tenni Bella? - remélni tudom csak hogy nem hoztam a frász rá hogy bevallottam azt hogy megijedne tőlem ha elmondanám neki a titkomat.
- Szerintem igen, bár nem tudom mi lehet ilyen ok - meghúzta a vállát láthatóan nem értette miért pont ezt kérem tőle és úgy gondolom el is bagatellizálta kicsit de lehet hogy így könnyebb lesz később vagy legalábbis én remélem - de még mindig úgy gondolom hogy ha jobban megismerjük egymást akkor ezt mindenféle nehézség nélkül meg tudom tenni. Sőt; nem tudom hogy miért de már most is valami hasonlót érzek - elpirult.Biztos hogy ezt nem akarta a tudtomra hozni mert egy pillanatra a szeme is elkerekedett és az arcára is rá volt írva hogy kicsit többet árult el mint egyébként szándékozott.Ez megint csak tetszett legyezgette a hiúságomat.Úgy tűnik hogy nem csak én szenvedek mellette tudathasadásban és nem csak én mondok sokat úgy hogy nem kéne.A hasonlóságunk most lenyűgözött.
- De ez mindegy is - megint zavarban van imádom mikor próbálja helyre hozni a kis elszólásait annyira édes - kérj más fizetséget mert neked velem nem lesz ilyen könnyű dolgod.- odaértünk a teremhez az egész ide út alatt amíg leraktuk a táskánkat a szekrényeinkbe és amíg egy egész emeletet sétáltunk csak rá fókuszáltam minden egyes kiélezett érzékemmel őt tapogattam körbe.Nem létezett senki más a jelenlétében.Most viszont a terem ajtajában betolakodott a tini fiatalok néha igen perverz gondolatmenete.
Igazából az zavart leginkább hogy Bellát épp úgy kívánták ezek a szemtelen kis taplók mint engem a csajok.Utáltam hogy egyáltalán rá néznek hogy gondolatba levetkőztetik hogy elképzelik mit csinálnának tökéletes testével.Mégis e mellett még el tudtam volna menni ha nem hallom meg egy Mike nevű kis senki üvöltő gondolatát.A perverzitása túl ment azon a határon amit még képes lettem volna elviselni.Gyűlöltem a agya által vetített képeket és most nem csak azért mert féltékeny voltam rá.Ami kiverte a biztosítékot az az hogy meg akarta őt alázni.A gusztustalan elméje folyamatosan olyan képeket mutatott nekem ami még egy ilyen gyakorlott szexőrűltnek mint én is megfeküdte a gyomrát. Élvezte hogy gyötörheti vagyis hogy gyötörhetné Bellát és az nem érdekelné hogy neki ez kellemetlen vagy esetleg fáj.Sőt! Attól indult be a perverz állat.
Akármennyire utáltam Bella pasiját ezt a Jacket ez a kis ficsúr a nyomába sem ért.Hirtelen éreztem kitölti egész lényem a gyűlölet és semmi másra nem tudtam most figyelni csak egy dolog lebegett a szemem előtt csak egy gondolat élesedett ki a sötétségben meg kell őt semmisítenem.Meg kell ölnöm.Csak ez tudott beférkőzni az elviselhetetlen képek közzé.Meg kell ölnöm skandálta elmém.Mégpedig úgy hogy azt is megbánja hogy a világra jött hogy kívánja a végre nyugtató és békés fájdalom mentes halált.Azon kaptam magam hogy milyen örömet okoz a gondolat hogy letéphetem a körmeit hogy a kín lassan járja át egész testét.Élvezettel képzeltem el ahogy egyik keze kisujjánál megkezdve gyötörném és minden letépett köröm után lenyúznám valamelyik testrészéről a bőrt szép lassan.Aztán a bőre után lefejteném a csontjáról a húst de még véletlenül sem kapkodnám el mindig csak annyi időt hagyva neki hogy még életben maradjon a szenvedés közepette. Annyira élveztem a képbeli szenvedését hogy felnevettem.Amikor már kiélveztem az összes kínt amit csak ki tudok csikarni a testéből kitépném a szívét és porrá zúznám. A maradványait pedig cafatokra tépném, hogy soha senki ne tudja őt semmilyen szinten sem azonosítani.Kitörölöm mintha nem is létezett volna. Csak ezt érdemli nincs más lehetőség. A szörny aki bennem él és leláncolva tartom őt már időtlen idők óta most ledobta a fogva tartó béklyót.
Annyira élvezte az elmém által levetített képeket, ahogy a 92 év vámpírlét alatt még soha. Nem is csoda hiszen soha ezelőtt még nem éreztem ilyen fokú gyűlöletet senki iránt.
- Valami baj van? - kérdezte a hang ami kirántott a gyűlölet gödréből.Itt áll mellettem és gyönyörű szeméből sugárzik az aggodalom.Még nem is válaszoltam neki az előbbi témával kapcsolatban sem és csak most eszméltem hogy már kerek tíz másodperce itt állok a terem ajtajában és elfeketedett szemekkel bámulom utálatom tárgyát. Próbáltam összehozni valami mosoly félét hogy ne ijesszek rá arra a nőre akit imádok de mint kiderült nem nagyon jött össze.
- Edward! - szólt rám kicsit erélyesebben.Szemmel látható volt volt most már az arcán is hogy megrémült az aggodalomtól.A hangja hirtelen két oktávval feljebb csúszott lehet hogy azt fontolgatta hogy most kéne megrángatnia. - Jól vagy? - jött a következő kérdés és vállamra rakta a kezét.Egy gyengéd mozdulattal maga felé fordított és ez végre segített. A szikrák megint végigsöpörtek a testemen kiindulva a vállamtól egészen a talpamig.Átjárt a forróság és ezzel a hangyányi gesztussal újra leláncolta bennem a gyilkost.A szörny visítva rohant önként a börtönébe hiszen ez a másik érzés ami átjárt az számára elviselhetetlen.Mégis újra elámultam a már ismerős érzés sokszorosán.Vigaszt akart nyújtani és bántotta hogy valami megváltozott hiszen egy perce még minden probléma nélkül beszélgettünk.Elolvadtam mint vaj a forró serpenyőben és bár elég szánalmas beborított a szerelem a gyönyörű szépséges szirén iránt. Az érintése hatására már tudtam mosolyogni és ki tudtam verni a fejemből azt a mocskot.Muszáj volt mondanom valamit hogy kicsit megnyugtattam hiszen ez volt most a legfontosabb.
- Majd később elmesélem.- mondtam neki és beinvitáltam a terembe. Csakúgy mint a matek órán most is hátra mentünk az ablak melletti utolsó padba és most nem kérdezve őt hogy megtehetem e leültem mellé. Egy pillanatra sem engedem védem amíg csak tehetem. Hű Edward most már rímekben gondolkodol ez gáz. Még egy utolsó gonosz pillantást engedélyeztem magamnak a mocsok felé és eldöntöttem, hogy amíg Bella közelében vagyok visszafogom az állatot aki vagyok.Lesz még idő rá és akkor nem lesz ilyen közel hozzám az angyalom.Pont összenéztem a féreggel és elégedetten konstatáltam hogy egy puszta tekintet elég hogy rá hozzam a frászt. Az ösztönei ezt diktálják. Már most retteg tőlem bár primitív agya nem képes fölfogni hogy miért.Hát majd megtudja teszek róla.Gonoszan vicsorogtam ami a legjobb körülmények között sem nevezhető mosolynak
"Azta! Ez nagyon rémisztő"- gondolta a csótány. Ez jó csak rettegj van is rá okod és még csak nem is tudod hogy mi vár még rád. Nyugi Edward most Bellára fókuszálj a patkányt pedig későbbre hagyjuk.
Hallottam a tanárt egy emelettel fölöttünk most lépett ki az irodából így maradt még egy kis időnk a megkezdett beszélgetés folytatására.
- Hol is tartottunk mielőtt elvonták a figyelmemet?- most már felé fordulva igazi mosollyal. - Ja igen már emlékszem.Hogy kérjek mást mert ezt könnyű lesz megadnod. - láttam rajta hogy kicsit megrökönyödött hiszen az egyik percben még egy állat voltam most meg minden normális.Azt persze nem tudja hogy mi és hogyan változott csak az tűnt föl neki hogy valami nem stimmel.Összehúzta a szemeit láthatóan azon volt hogy rákérdezzen a pálfordulatra.
- Biztos hogy nincs semmi baj? Az előbb még, hát hogy is mondjam nagyon dühösnek tűntél.- tudtam hogy mindent észre vesz.Ezt bizonyítja az is hogy még soha egy halandó sem vette észre a szemszín változást.Ő más volt az viszont kicsit frusztráló hogy mennyire nem tudom kordában tartani magam a jelenlétében.Azt hiszem ezen dolgoznom kell.
- Igen. Egy másodpercre elborult kicsit az agyam, de már minden oké. Már tényleg jobban vagyok.- ha nem mondhatok el neki mindent akkor legalább féligazsággal kell megelégednem.Egyenlőre legalább is.Nem szívesen hazudok.Neki meg pláne.Pedig ez is része volt az életünknek.Szükséges hazugságokkal vettük körbe magunkat.Eddig ez nem is nagyon zavart hiszen el kell titkolni létezésünket de most hogy már neki kell kétértelműen fogalmaznom eléggé idegesítő. Már most el akarom neki mondani az egész életemet.Azt szeretném hogy megismerjen.
- Jó akkor miről is beszéltünk? -aranyosan csóválta a fejét.Tudta hogy nem mondtam most sem teljesen igazat,de rám hagyta.Tök jó hogy én azt kérem tőle bízzon bennem miközben hazudozok neki.
- Szóval azt hiszed nehéz lesz megtanulnod zongorázni? - próbáltam elterelni a figyelmét.
- Ja igen. Hát ami azt illeti majdnem biztos vagyok benne, hogy megőszülsz mire megtanítasz pár dalra. - most már látszólag megenyhült még egy halvány mosolyt is kreált aminek nagyon örültem.Annak már kevésbé hogy én nem őszülhetek meg.Soha.Csak ő változik minden átkozott másodperccel én viszont érintetlen vagyok.Az idő nem hagy nyomot rajtam.Vámpírlétem alatt még soha ennyire nem kívántam az hogy ember lehessek.Gyűlöltem ezt a testet amibe be vagyok zárva száz évesen.Bármit megadtam volna azért hogy együtt öregedjünk hogy közös gyerekünk legyen, hogy unokáink és családom.Most először éltem át Rose fájdalmát olyan intenzitással ahogy ő éli minden napját.Szívem mélyéből arra vágytam hogy ember lehessek hogy minden nap arra menjek haza a munkából hogy a családom vár rám.A gyerekeink rohanjanak elém és Ő csókkal köszöntsön és mindenféle lemondás és félelem nélkül tudja mondani szeret.Majd beleörültem hogy én nem adhatok neki gyereket hogy soha nem hallhatom a közösen teremtett angyalka hangját ahogy felkacag miközben odabújik a karomba a és azt súgja "szeretlek apa."
Azt hiszem hogy a kő ami mellkasomban fekszik élettelenül most ketté hasadt és elvált egymástól.A tudat hogy soha amíg létezem nem lesz ilyen élményem ketté törte a szívemet.Elég Edward! Most nem szabad erre gondolj még mindig várja Bella hogy folytassuk a beszélgetést és a tanár is hamarosan megérkezik és akkor már nem fejezhetjük be.Csak remélni tudom hogy nem vett észre semmit ebből a pár másodpercből míg én sikeresen megint előhívtam szuicid hajlamaimat. Visszavarázsoltam arcomra a mosolyt és úgy szólaltam meg.
-Majd meglátjuk de ígérem türelmes leszek veled és akkor menni fog meglásd.Ja most jut eszembe mi volt az a " gondolhattam volna"a matek órán? - kérdeztem tőle kíváncsian talán kicsit tolakodóan is. Ezt magyarázta az is hogy fülig pirult.
- Hát tudod minél többet tudok meg rólad annál jobban kezd kirajzolódni a fejemben egy kép. - szemlesütve magyarázkodott ami csak azért zavart mert a legjobban az olvad csokoládé íriszből tudtam olvasni ha már a gondolatai tabunak számítottak.
- És szabad megtudnom, hogy milyen az a bizonyos kép a fejedben? - nem bírtam visszafogni magam hiába ígértem meg nem csak magamnak hanem Alicenek is mégis ösztönösen cselekedtem álla alá nyúltam hogy így kényszerítsem szelíd erőszakkal hogy rám nézzen.Megadóan sóhajtott miközben én reménykedtem hogy fele annyira élvezte az érintést mint én.
- Hú! Na jó, de ne nézz totál lököttnek rendben? - még a gondolat is mulatságos volt hogy bármilyen negatív gondolatot tápláljak irányába. Vártam.Hátha csak időre van szüksége és úgy tűnik hogy ez hatott.
- Szóval nekem nagyon úgy tűnik hogy kevés olyan dolog van amihez nem értesz vagy nem tudsz.Legalábbis eddig így volt.Mintha mindent tudnál. Mintha tökéletes lennél. - nagy levegővétel után végre kifújta az oxigént és nem kellett hozzá vámpírhallás hogy ezt meghalljam. A levegő ami felém áradt az ő illatát sodorta.Én persze évezettel szívtam be a mindennél finomabb virágillatát. Most már értettem miért van zavarban.Túl sok jót feltételez rólam.A büszkeségtől csak úgy dagadtam.
- Köszönöm. Igazán kedves tőled ez a feltevés,de hidd el hogy ez nem így van. Példának okáért nem tudok autókat szerelni. Abban Rosalie a profi.-a vigyor odaragadt a képemre letörölhetetlenül.Élvezettel dagonyáztam az egóm mocsarában. Tetszek neki az már tuti és imponálok a tudásommal.Belül szétfeszültem az elégedettségtől.
- Persze! - heherészett mos már ő is. - Le merném fogadni, hogy te is értesz legalább annyira az autókhoz mint egy kezdő szerelő.
- Hát azt nem tagadom de például egy Porsche finommechanikai hangolása az már magas. - tetszett a könnyed hangnem amiben beszéltünk.
- Na mit mondtam.Egy kérdés!Van olyan dolog amihez egy picit sem értesz? - látszik rajta hogy csak ugrani akar de be kell neki valljam hogy nem nagyon van ilyen ez persze nem azért van mert milyen rettentő stréber vagyok inkább a vámpírmemória az oka ami arra mindenképp jó hogy ne kelljen kétszer elolvasnom semmit ahhoz hogy azt tudjam.De szolgálhatok neki egy kis hiányossággal ha erre vágyik.
-Hát a főzéssel vannak problémáim bár azt be kell valljam hogy soha nem is próbáltam.Nem igazán vonz a gasztronómia. - nem mintha bármikor az elmúlt pár évben szükségem lett volna rá jobb szeretem nyersen fogyasztani a hegyi oroszlánt.Kicsit el is mélázhattam mert hirtelen valamiért felcsillant a szeme és hatalmas mosoly terült el az arcán.
- Fogadjunk?
Na ez meglepett de előbb ki kellene derítenem hogy mit is akar.
- Miben szeretnél fogadni? - kezd érdekessé válni ez a mit tudok és mit nem boldog.
- Mi lenne ha kipróbálnád a főzést?De! - emelte fel mutató ujját mintegy felszólítás képen. - Csak szakácskönyv vagy internet használatával. Semmilyen külső segítséget nem vehetnél igénybe. Ha ehető az étel te nyertél mert akkor még egy dolog amihez értesz de ha nem akkor én nyerek és elkönyvelhetem hogy valamihez nem értesz.Viszont emberi fogyasztásra alkalmas kell hogy legyen.
- És ki dönti el hogy ízletes vagy nem? - na ez jó lesz.
- Mondjuk egy három főből álló bizottság.Persze ha félsz...- a mosoly ott bujkált a szája szélén és a szeme is csak úgy csillogott az elégedettségtől hogy azt hitte rést talált a pajzson.Rendben Izabella ha ezt szeretnéd akkor játszhatunk így is.
- Mi a tét? - kérdeztem most már én is felspannolva.
- Ez benne a pláne! Csak akkor tudatjuk a másikkal hogy mit kérünk amikor megnyerte a csatát.Akkor viszont bármit lehet kérni. Na van így is merszed a fogadáshoz? - felhúzta szépen ívelt szemöldökét és roppant elégedettnek tűnt.
- Kezet rá! - mondtam neki azonnal és már nyújtottam is a kezemet ami a fogadás legjobb része hogy megint meg is érinthettem.Azt hiszem már ismerősként üdvözöltem a szikrákat és a borzongást ami átjárt,de nem hiszen újra és újra elvarázsol.És bár azt hiszi hogy ő fog nyerni és most roppant elégedett még nem tudja hogy egy kis csalásnak is lesz a része a dologban.A vámpírszaglás sok mindenre jó. Már alig várom hogy behajtsam rajta a tétként kigondolt jutalmamat.

2011. február 13., vasárnap

12. fejezet

Edward szemszög: Tervek

Soha nem utáltam még ennyire a telefon csörgését mint most. Megzavarta az idilli pillanatot amit az angyalommal tölthetek.Tudom nem haragudhatok Alicere hiszen együtt terveltük ki azt a színjátékot ami most jön. Most mégis mérges voltam kedvenc tesómra. Kelletlenül de azért fölvettem a telefont.
- Mond Alice! - kezdtem bele a játékba.
- Ha még nem kezdődött el az órátok add kérlek Bellát. - mondta ő is a tervhez méltóan szövegét. Tudtuk, hogy most jó pár fül azt hallgatja amit mond így a szereplés másnak is szólt nem csak Bellának. Ránéztem szerelmem gyönyörű szív alakú arcára aki most szintén engem nézett.
- Bella! Alice téged keres; beszélsz vele? - tudtam, hogy beszélni fog. Túl jól nevelt, hogy vissza utasítson. Mindenesetre meglepődött de nyújtotta a kezét a telefonért.Így megint hozzáérhetek egy másodpercre és megint csak nem fog tolakodó bunkónak tartani.Azt hiszem erre mondják hogy kellemeset a hasznossal.Amint hozzámért már is éreztem azt a bizonyos forró bizsergést ami ennyi idő alatt is átmelegített tetőtől talpig.Annyira szerettem volna ha tovább tart mondjuk megelégedtem volna csekély száz-kétszáz évvel addigra már biztos megszoknám hogy mit vált ki belőlem és már nem lenne ilyen hatással pusztán egy érintése.Míg én azon filóztam hogy meddig tartana az érintkezésünk megszokása addig már a füléhez is emelte a telefont.
- Szia Alice itt Bella mondjad. - olyan kedves, hogy el sem hiszem, hogy egy ilyen lányt kaptam Istentől.Annyira szeretném már ha tudná rólunk az igazat így nem kéne például azt sem titkolnom előtte hogy mindent hallok amit beszélnek egymással.
- Szia Bella! Arra gondoltam, hogy szeretnélek bemutatni a szüleimnek, mert már meséltem rólad nekik és nagyon kíváncsiak hogy ki lett tíz másodperc alatt a barátom.Ugye átjössz suli után hozzánk, hogy bemutassalak. - Bella szemei egyre nagyobbra tágultak amit hallgatta Alice szavait. Arra játszottunk, hogy jólneveltsége és kedvessége elég lesz ahhoz hogy ne utasítson vissza vagy legalábbis csekélyebb volt az esélye, de mivel a "jósnő" nem látta bárhogy is próbálta hogy hogyan fog reagálni így csak a remény maradt.
- Hát nem is tudom Alice - kezdte zavartan Bella de tesóm bele fojtotta a szót.
- Na kérlek kérlek! Ígérem jó lesz légszíves! - kezdte bevetni a legjobb fegyverét. Ha most itt lenne és látná a húgom szemeit már biztos hogy ma délután Bella nálunk lenne.Annyira tudott könyörögni, hogy szerintem még soha nem kapott senkitől sem nemleges választ.
-Na jó. - ez az! Megadta magát. Szinte szárnyaltam. A délutánt is velem tölti. - de nem ígérek biztosra semmit - folytatta - mert még Jackel is beszélnem kell.Szünetben fölhívom és utána mondok végleges választ.- a barátja említése már megint olyan féltékenységet váltott ki belőlem ami majdhogynem halálos.Elgondolkodtam azon mi lenne ha most itt lenne.Akár egy ütéssel meg is ölhetném.Mámorító gondolat volt hogy el tudnám tüntetni az életéből és egyben mérhetetlenül idegesítő mert tudtam hogy ilyet soha nem szabad tennem.Nem bánthatom ezzel szerelmemet.Mert az biztos hogy ha engedelmeskednék a vágyaimnak és kinyírnám az embert azzal Bellának is egy részét megölném és ezt soha semmilyen formában nem akartam.Így maradt az asztal jobb híján a puha fába mélyesztettem az ujjamat de egy kis reccsenés amit remélhetőleg nem hallott meg senki arra emlékeztetett hogy fogjam vissza magam és ne itt tomboljak.A pozdorja olyan könnyen adta meg magát hogy utána csak egy simítás kellett ahhoz hogy eltüntessem ujjaim lenyomatát így viszont egy kisebb kráter keletkezett a padunkban.Még mindig jobb mintha ennek a Jacknek valamelyik testrészébe mélyesztettem volna valamelyik tagomat.Mondjuk a talpamat az arcába.Térj észhez Edward ezt nem szabad mondogattam magamnak mint egy hülye gyerek.Meg kéne próbálnom valami másra koncentrálni mondjuk arra hogy hogyan nézett rám az előbb mikor megköszöntem neki a barátságosságát.És igen ez segített éreztem hogy a szemem színe is visszaváltozik a normál topázra így Bella remélhetőleg nem fog észre venni semmit előbbi kitörésemből.
- Jajjj Bella köszönöm köszönöm hogy átjössz! - ujjongott húgom a telefon másik felén amire fölkaptam a fejem és elkezdtem letapogatni, hogy hol van most.Két másodperc után már a fölső emeleti 176-os terem biológia óra kezdetét hallgattam és nem mellesleg húgom látomását miszerint Bella a nappaliban ül mellettem a fehér bőr kanapén vele szemben a dohányzó asztal túloldalán pedig Esme mosolyog rá.Az előbbi bosszús hangulatomat mintha elfújták volna.Annyira felemelő volt a tudat hogy pár órán belül is ugyan így mellettem fog ülni.Suttogóra fogta húgom úgy köszönt el szerelmemtől.
- Ú a franc bejött a tanár le kell tennem.Ebédnél találkozunk.- letette és már csak az egyenletes tárcsahang volt hallható.Bella felém nyújtotta a telefont.
- Letette. Bement a tanár - nézet rám mosolyogva - meghívott hozzátok délutánra.Neked nem gond ha átjövök.- kérdezte pironkodva ami megmosolyogtatott.Ha tudná hogy én terveltem ki! Bár az igaz hogy szerettem volna elmondani neki, de tudtam hogy most még nem tehetem.Ha közlöm vele az igazat akkor ezt is el kell majd mondjam neki. Éppen válaszoltam volna neki mikor belépett a tanár és felszólított hogy mutatkozzak be az osztálynak.Eddig föl sem tűnt a többi diák gondolatmenete.Bella teljesen elvonta a figyelmemet szercsére. Most persze, hogy nem ő kötötte le a figyelmem 100%-át már hallottam a diáktársaim gondolatait.Nem volt semmi extra csak a megszokott dolgok.A lányok azt hitték, hogy szerelmesek lettek irányomba a fiúk gyűlöltek.Mint mindig. Az viszont tetszett hogy ők is érzik hogy valami nem stimmel velem.Az ösztöneik riadalmat keltenek bennük.Valami azt súgja nekik hogy jobban járnak ha megtartják azt a két lépés távolságot.Ritka volt az olyan ember aki közelebb engedett magához.Persze ha bedobtam magam és csajozni akartam akkor a lányok elnyomták ezt az érzést magukban.Vagyis hogy elfeledtettem velük.Azt a kicsit le kéne faragnom ebből az egoista dologból.De tény hogy a lányok mindig bátrabbak voltak mint a fiúk és az is tény hogy a lehetséges szex még inkább elnyomta bennük ezeket az érzéseket.De Bella nem félt egy hangyányit sem érzett a mi különleges negatív vonzásunkból.Jaspert kértem meg tegnap éjjel hogy elemezze mit érez irántam irántunk és a parkolóban közölte is hogy egyáltalán nem fél.Sőt! Megdöbbenti a szépségünk picit irigy Rozalie szépségére, és amire én a leginkább kíváncsi voltam hogy ő mit érez mint kiderült ő is szerelem félét érez de ettől az érzéstől lelkiismeret furdalása van.Igaza volt Alicenek türelmesnek kell lennem vele.Persze tudtam hogy valamit éreznie kell, de mikor olvastam Jasper gondolatait a halott szívem majdnem megdobbant ami ugyebár lehetetlen egy vámpírnál.
Nagy nehezen feltápászkodtam a székről.Az emberi tempó néha igen nehezemre esett de muszáj volt játszani a szerepenem.
- Sziasztok.Edward Cullen vagyok most költöztünk ide Alaszkából - jelentőségteljesen ránéztem Mr Newtonra, hogy befejeztem és már le is ültem.
- Köszönjük Mr Cullen Isten hozta Forksban remélem remekül fogja érezni itt magát - befejezte az elég őszinte köszöntését és elkezdte az órát tartani. Egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy tényleg Isten hozott ide hiszen Bellát ő rendelte nekem.Megint vigyorognom kellett.Hát igen mióta ismerem őt állandó késztetésem van a mosolygásra tisztára mint egy tejbe tök.Úgy gondoltam, hogy válaszolnom kéne szerelmem föltett kérdésre így elővettem egy cetlit és lefirkáltam neki a véleményemet az átjövetelével kapcsolatban.
"Természetesen örülök neki hogy átjössz.A szüleim már szeretnének megismerni mert Alice és én sem barátkozunk könnyen így örülnek ha ismerkedünk"
Odatoltam elé a kis fehér lapot és közben figyeltem a reakcióit ahogy olvasta.Minden elolvasott szónál egyre szélesebb lett a mosolya míg végül rám nézett és lehengerelt.Csillogott a szeme és elővillantak a hófehér fogai is. Szívet melengető látvány volt.Soha nem gondoltam hogy egy barna szem lehet ennyire kifejező. Bármit megadtam volna ha örökké ezt a csodás csoki színű szempárt nézhetném és ezt az örömöt láthatnám benne.Beleolvadtam! Nem engedtük el egymás tekintetét a lélegzete elállt pár másodperce a szíve is kihagyott pár dobbanásnyit amikor hasonló mosolyt küldtem felé.Végül ő szakította meg a szemkontaktust és valamit írt a cetlire.Alig győztem kivárni, hogy mi lehet az mert eltakarta előlem.Minden mozdulata minden kimondott vagy kimondatlan gondolata érdekelt.Mindent tudni akartam amiben érintett.Remélem lesz lehetőségem, hogy kifaggassam.Csak elém tolta a papírdarabot én mohón olvasni kezdtem és csak reménykedtem abban hogy ezt nem vámpírsebességgel csináltam, hiszen annyira megváltoztatott a jelenléte hogy nem tudok semmi másra koncentrálni csak RÁ.
"Mi lesz a következő órád?"
A betűkön lehetett látni hogy remeg a keze. Tudtam , hogy nem félelemtől és azzal is tisztában voltam, hogy ezt én váltottam ki belőle.Ha akarom sem tudom többé ezt elfelejteni már fizikai jeleket produkál nála a jelenlétem.
"Irodalom. És neked?"
Mintha nem tudnám.Miközben elé toltam a levélkét a tanárra is figyelnem kellett mert kezdett neki feltűnni, hogy egymással foglalkozunk és nem az imádott matematikával.Nem akartam bajba keverni így a könyvbe temetkeztem és a pad alatt nagyon óvatosan bele rúgtam a bokályába hogy neki is föltűnjön, hogy mit kell tennie.Rám nézett megforgatta a szemeit pici féloldalas mosolyra húzta a száját és belemerítkezett a tankönyvbe.Tíz perce néztem őt mikor is láttam hogy folytatja a papírkára az elkezdett mondatot.
"Nekem is irodalom órám lesz ,de van egy rossz hírem dolgozatot írunk a Rómeó és Júliából.Bár lehet hogy neked megkegyelmez a tanár hiszen csak ma kezdtél. :( "
Elém tolta a cetlit. Ránéztem és láttam az arcán, hogy sajnálja hogy rossz hírrel szolgált így kénytelen voltam megvigasztalni nem mintha kényszernek éreztem volna de jobb szerettem ha mosolyog.Így emberi tempóban lefirkáltam a válaszomat.
"Ne izgulj kérlek többször olvastam a művet és jó párszor láttam mind a két változatát is filmen így nem hiszem hogy gond lesz.Egyébként tök jó hogy a következő óránk is együtt lesz. :)"
Még mielőtt odaadhattam volna megindult felénk a tanár azzal a határozott szándékkal, hogy elveszi tőlünk az irományunkat és felolvassa az osztálynak így be kellett vetnem a vámpírsebességet és úgy dugtam a padba a levélkét. Mire odaért mellénk csak azt látta, hogy a könyvben lévő példákat csináljuk. Így puffogva hátat fordított.Mindenféle nehézség nélkül Bella elé raktam a papírt. Rám mosolygott és megint írt két szót.
"Gondolhattam volna."
Azzal elém tolta.Összeráncolt szemöldökkel értetlenül néztem rá aztán leírtam amire gondoltam.
"Ezt most nem értem"
"Hosszú! Majd később"
Rakta elém ismét a már majdnem megtelt lapocskát.Rám nézett mire én egy néma ok-t formáltam számmal.Erre még később visszatérünk.
Már nem sok volt hátra ebből az órából de ha máglyára vetnek sem tudom miről volt szó.Ami azt illeti nem is nagyon érdekelt. Már megjártam párszor a gimit így nem tanultam semmi ujjat és különben is sokkal fontosabb dolgom volt minthogy a középszintű tanár középszintű tananyagát élvezhessem.A gondolataim és minden egyéb szervem Bellára volt kiélezve.Azon kaptam magam hogy minden mozdulatát elemezgetem és azon gondolkodom hogy vajon miért teszi amit éppen tesz.Miért szomorodik el a szeme miért sóhajt fel miért lóbája a ceruzáját a könyv fölött miért törölgeti tenyerét a szoknyája szegélyébe miért dobol a lábával.Minden fontos volt mindennek hatalmas jelentősége és szerepe volt abban, hogy megismerjem.Néztem őt szüntelenül néha mondjuk csak a perifériás látásommal mert nem akartam elrémíteni magamtól; néha viszont gátlástalanul.
Végre megszólalt az óra végét jelző csengő így mindenki elkezdett pakolászni.Egymásra néztünk mosolyogva.
- Már azt hittem soha nem lesz vége ennek az órának. - sóhajtott megkönnyebbülten. - Nem a matek az erősségem.
- Tényleg? És akkor mégis mi az erősséged?
- Végül is imádom az összes tantárgyat de a matekkal meg az olasszal küzdenem kell. - rám nézett mosolyogva és legyintett egyet - Tudom mire gondolsz.Igen stréber vagyok, de ha te az orvos akarsz lenni akkor gondolom te sem bukdácsolva jutottál el idáig.
- Hát igen én is stréber kategória vagyok - már ha a stréber szót eléggé tág értelemben használjuk.Vámpír lévén nem okozott túl nagy problémát sem a földön használt legtöbb nyelv megtanulása sem a zene sem a történelem sem semmi. - Szeretek olyan dolgokat tanulni ami érdekel és általában minden érdekel úgyhogy a szabadidőm nagy részében vagy olvasok vagy bármi más módon gyarapítom a tudásom.Viszont a tanulás mellett imádok zenélni. - nem tagadom imponálni akartam neki és nem mellesleg tetszett hogy okos is az mellett hogy gyönyörű.
- Tényleg? - nézett rám meglepődve - és milyen zene? Játszol valamilyen hangszeren?
- Igen. A kedvencem a zongora, de szeretek gitározni is. - ja és persze a többi hangszeren is tudok játszani, de erről még szintén nem beszélhetek vele másrészt meg nagyon felvágni sem akartam.
- Ú de jó - felragyogott a szeme - mindig szerettem volna megtanulni zongorázni az egyik kedvencem a Clair de Lune. Már ezerszer hallottam és mindig csak ámulok. - az arca átcsapott hirtelen valami mélázó szomorúságba amit nem értettem. - Bárcsak egyszer én is el tudnám játszani!
- Hát akkor majd én megtanítalak - mosolyogtam rá kedvesen - persze csak ha szeretnéd.
- Tényleg? - felragyogott ismét a szeme.Annyira jó érzés volt hogy így láttam őt.Bármit megadnék hogy mindig így lássam az olvadt csokoládé szemeivel.
- Persze bár be kell valljam még soha nem tanítottam senkit de hát valamikor ezt is el kell kezdeni.Nem?De - egy terv kezdett körvonalazódni a fejemben ahogy sétáltunk a folyosón ő kitágult szemekkel nézett rám és láttam az arcán hogy megrettent a lehetséges feltételektől - komoly dolog kérek cserébe..
- Igen és mi lenne az? - húzta el száját.Nem bírtam tovább a grimaszát nézni a mosolyára vágytam.
- Meg kell ígérned valamit. Valamit ami nagyon fontos. - most már kíváncsiság és ha jól láttam némi dac volt a jellemzője. Csípőre tette a kezét és úgy szólalt meg.
- Nahát nahát Mr Cullen mit akar tőlem? - kérdezte mosolyogva.
- Hát ha úgy vesszük akkor nem sokat ha viszont az érem másik oldalát nézzük akkor a legtöbbet jelen körülmények között. - résnyire szűkült a szeme, de a kíváncsiság ott motoszkált benne.
- Ugye tudod hogy kikészít ez a kétértelmű furmányos szöveg. - hirtelen megváltozott az arca. Ellágyult - Kérlek - nézett hatalmas bociszemekkel - nem mondanád el mibe fog kerülni hogy megtaníts zongorázni? - hatalmasat pillogott mikor is leesett hogy színészkedik.Még hogy én vagyok a furmányos.Na jó megadom neki amire vár.Nem lehet ellenállni egy ilyen szempárnak és ilyen bájos arcnak úgy tud kérni hogy Alicet simán kenterbe veri.Remélem hogy bele egyezik mert igaz hogy poénosan próbálom előadni,de komoly dolgot kérek tőle vagy legalábbis komoly lesz el sem hiszi milyen komoly.

2011. február 10., csütörtök

11.fejezet

Bella szemszög : Két lépés távolság? na persze!



Megint tudtam, hogy álmodok de most az első pillanatban tudtam, hogy Edward vonz magához.Az ágyam szélénél ültünk mikor egyik pillanatról a másikra átölelt és elkezdte simogatni a hátamat.Jéghideg ajka érintette nyakam szirtjét lehelet finom csókokkal.Zihálásom halk nyögéssé vált ahogy keze becsúszott trikóm alá és fölsiklott tenyere egészen a tarkómig.Minden érintése vággyal teli szerelemről árulkodott.Gyengéd volt mégis határozott ahogy fölemelt és az ágyra fektetett.Egymás szemébe néztünk és szavak nélkül is tudtuk,hogy mindennél jobban szeretjük egymást.Én az övé ő az enyém.Most éreztem igazán egésznek magam és némi elégedettséggel töltött el a tudat, hogy én is ezt véltem felfedezni arca minden mozdulatában.Megcsókolt és éreztem a gyomrom pillangói szárnyra keltek elvesztem mesés érzelmekben hűsítő lehelete minden pillanatában.
- A szíved dorombolása létezésem legszebb szimfóniája. - súgta ajkaimra - Nincs még egy ilyen tökéletes nő sehol a világon mint te. Szeretlek minden porcikámmal. - fekete szemében izzott a vágy ugyan az ami engem is égetett.
- Kívánlak! Mindennél jobban. - súgtam neki vissza és belekezdtünk a még hevesebb csókcsatánkba.
Verejtékben izzva riadtam fel.Már megint! Mi lesz még ezután? Még szerencse, hogy időben fölkeltem már így is sok amit álmomban láttam.Nem mintha nem tetszett volna de egy másodperccel az ébredés után megint jött a tegnap esti fájdalom.A lelkiismeretem még mindig üvöltött: SZEMÉT CAFKA! Még ma beszélnem kell Jackel.Oké ezt eldönteni elég könnyű az hogy mit fogok neki mondani az már egy másik dolog volt.Próbáltam magamban egy beszélgetés félét eljátszani.Nem sok sikerrel.Hiszen mit mondhat az ember a majdnem vőlegényének akit mellesleg szeret és nem akar elveszíteni egy ilyen szituban.Fogalmam sem volt de az biztos hogy távol kell tartanom magam Edwardtól.Végül arra jutottam hogy mindent bevallok őszintén Jacknek és reménykedek benne hogy nem küld el melegebb éghajlatra és megbocsájtja hogy beleszerettem egy másik pasiba is.Úr Isten ez nem lehet. Hogy vallhat be ilyet az ember úgy hogy megbocsájtást kér és szerelmet?Hiszen arra készülök hogy megvallom neki azt hogy érzelmileg hűtlen voltam hozzá.Na jó azt hiszem ezt még át kell gondoljam.Nem beszélve arról hogy nem lesz egyszerű az sem hogy elkerüljem Edwardot hiszen minden nap látni fogom a suliban de meg kell embereljem magam.Végül is hány órám lehet vele egy maximum kettő az étkezőben meg úgy is a testvéri mellett fog ülni én meg Angelával.
- Ó hogy a nyavalya Angela - föl kell hívnom hiszen beteg. Most jut eszembe. Hogy felejthettem el hogy még hozzá is mennem kell!Már nyúltam a telefonért hogy hívjam és a bocsánatáért esedezzek amiért tegnap nem látogattam meg de akkor rápillantottam az órára. Még csak hat óra még biztosan alszik így ezen tervemet kitoltam egy későbbi időpontra.Majd a suliban az egyik szünetben fölhívom.
Kicsit kómásan keltem ki az ágyból hiszen nem sokat aludtam az éjjel de nézzük a dolgok jó oldalát.Hiszen fő az optimizmus. Ma legalább nem kell rohannom hiszen tuti hogy nem fogok elkésni.Elindultam lassan a fürdő felé gondoltam most veszek egy forró fürdőt egyrészt átmelegszek és persze átgondolom hogy mit is tegyek és mondjak a későbbi találkozón Jackel.Beléptem a fürdőbe és véletlenül megpillantottam magam a tükörbe.
- Jézus! A francba hogy nézek ki? - nyögtem fáradtan magam elé.A szemem alatti sötét karikák és vérben úszó barna szemem mind arról árulkodott, hogy keveset aludtam viszont annál többet sírtam.Hurrá! Így aztán jól fogok ma mutatni.Úgy tűnik hogy egy kicsit ki kell sminkeljem magam vagy inkább nagyon ahogy jobban megnéztem magam.Egy mocsári szörny hozzám képest gyönyörűséges görög istennő.Azt hiszem kölcsön kell vennem anyutól egy két alapozót meg korrektort meg egy egész vakoló készletet hogy emberformára tudjam kreálni magam.
Végül is beültem a kádba de a hosszú gondolatmenet miszerint hogy tartsam távol magam Edwartól illetve hogy közöljem Jackel hogy egy másik fiút is szeretek elmaradt.Nem találtam semmit kis elmém rejtett zugaiban ami segíthetett volna így még mielőtt agyvérzést kapnék úgy döntöttem, hogy majd a pillant megszüli az adott tetteimet és mondataimat.Hétkor már némi sminkkel megszárított hajjal fehérneműben álltam a gardróbom előtt.Azon filóztam hogy mit is vegyek föl.Tegnap kicsit eltértem a megszokott farmer, póló, tornacsuka variációtól de az az igazság hogy tetszett az ahogyan kinéztem és bár még magamnak sem akartam teljesen bevallani azért tudtam hogy Edward miatt is van hogy csinosabb akartam lenni.Amint ez tudatosult bennem már tudtam hogy nem lesz ez jól így a sors kegyeire bíztam magam.Mivel nagyon úgy tűnik hogy ez a távolságtartásosdi nekem annyira nem fog menni nem is áltattam magam tovább ezzel hiszen éreztem hogy már csak ha a nevére gondolok is megdobban a szívem és olyan vágtába kezd hogy majd kiugrik a mellkasomból.A sors majd tudja gondoltam nem mintha bíztam volna az ilyen dolgokban most mégis csukott szemmel nyúltam a gardróbom mélyebb részére és az ott megfogott első ruhadarab lesz a főszereplő és ahhoz fogok választani. Megmarkoltam azt ami egyből a kezem ügyébe akadt és csak remélni mertem, hogy nem egy pizsinek használt darab lesz.Kinyitottam a szemem és első gondolatom az volt hogy na ne ez azért sok.Egy rég elfeledett farmer mini szoknya még anyutól kaptam amikor arra próbált rábeszélni hogy szép lábaim vannak hát mutassam meg őket másnak is.Akkor nem aratott sikert a próbálkozása de azóta már eltelt egy év és mivel már nem cérnaszálként lógna ki a szoknyából úgy gondoltam miért is ne.Így tehát fölhúztam előbb a test színű harisnyámat és már bújtam is bele a szolidnak még jóindulatból sem mondható darabba.Kicsit próbáltam lejjebb tuszkolni magamon az azért mégsem lenne túl előnyös ha a fél suli a fenekemet nézegetné ami kilóg alóla.Egy fehér hosszú ujjú póló és a szoknyához illó kabát a kedvenc csizmámmal végül befejeztem az öltözködést és a tükör előtt nézegettem magam.Végül is beláttam hogy igenis tetszek így magamnak úgyhogy mielőtt elszégyellem magam és még vagy hatszor átöltözök úgy gondoltam lemegyek és megreggelizek.Anyu nagy szemekkel nézett végig rajtam amit persze egy elégedett mosoly követett.Tudtam hogy neki tetszeni fog hogy végre már külsőre is úgy néz ki a gyereke mint egy lány.
- Drágám! Annyira nagyon hogy is mondjam - dadogott anyám tovább mintha nem találná a megfelelő szavakat - dögös vagy.Mutasd magad - megfogta a kezem és úgy forgatott körbe a konyha közepén mintha táncparketten lettünk volna. - Na ezt már szeretem igazán nagyon csini vagy.
- Kösz anya - ennyit bírtam kinyögni és már mentem is tovább apámhoz akinek az arcára nyomtam egy puszi.Ezt máskor sugárzó szemekkel jutalmazta most viszont inkább gondterheltnek és mérgesnek tűnt.Úgy tűnik a felnőtt a lányom és már néha nőnek néz ki dolog neki annyira nem tetszett mint jó anyámnak.Álltó helyemben bekaptam egy csokis croissant amit le is öblítettem egy narancslével és már menekültem is a háborús övezetből.Tulajdonképpen szüleim vitáztak azon hogy nekem hogyan is kéne öltözködnöm és apám hiába próbálta ecsetelni hogy ilyen lenge ruhában könnyen megfázhatok anyám nem engedett a huszonegyből.Azzal korholta apámat hogy végre úgy öltözködök ahogy az neki is tetszik és ne blamáljon mert még visszahúzom a tornacipőm.Ezt persze úgy mondta mintha ez lenne a világ legsajnálatosabb dolga.Szóval jobbnak láttam menekülőre fogni a dolgot.Az ajtóból még dobtam nekik egy puszit de pár pillanat elteltével már a kocsimban ültem és haladtam a suli felé.Ahogy beértem a parkolóba egyből vettem a mobilom és már hívtam is Jacket hogy megbeszéljek mára egy időpontot vele.Muszáj beszélnünk.Amíg azon agyaltam hogy mi a francot mondjak neki körbenéztem hogy nincs e fekete Aston vagy sárga Porsche a parkolóban elégedetten bár némi gyomorrándulással nyomtam meg a hármas számot a telefonon.A parkoló üres a telefont meg csak csöng de nem veszi föl senki.A nyolcadik után viszont bekapcsolt a rögzítő.A még soha sem hallott szöveg viszont érkezett "Hello itt Jack! Hadj üzenetet" megvártam a sípot és már mondtam is.
- Jack még ma beszélnünk kellene elég fontos nem telefontéma ha tudsz akkor még ma hívj vissza.Ja és izé szeretlek.- Mintha tőrt szúrtak volna a szívembe.Egyik részem érezte, hogy ez félig hazugság míg a másik tudta hogy igaz. Elgondolkodtam hogy a skizofrénia hogyan is mutatkozik.Szerintem én kezdem a tüneteit produkálni.Mélázásomból miszerint kezeltetni kéne magam egy autó dorombolása ébresztett.Automatikusan kaptam föl a fejem az ismeretlen zajra és akkor megláttam a fekete autó volánjánál a legszebb férfit.A tudatom peremén még érzékeltem hogy mögötte jön Alice a sárga szépségben és mögöttük még egy piros BMW de a figyelmem 99%-ban lekötötte a mosolygós arc amit az álmomban is láttam.Engem nézett míg be nem állt a mellettem lévő helyre a Porsche pedig a másik oldalról állt mellém míg a BMW Alice mellé parkolt.Levettem a szemem az Astonról hogy megnézzem a piros sportkocsi tulajdonosát.Bár ne tettem volna.Éppen most szállt ki eddigi életem legszebb nője a kocsiból.Láttam mellette a nagydarabot is de ez a szőke modell szépségű lány megbabonázott.Tátott szájjal néztem a tökéletes alakját semmi extra nem volt benne ő maga volt extra vagáns.Mintha címlapról lepett volna le egyszerűen elképesztően felülmúlhatatlanul gyönyörű volt.Szőke fürtjei a derekáig értek hibátlan arca és még annál is tökéletesebb alak.A mozdulatai pedig mintha táncolna.Ők egyre közeledtek és én egyre jobban sárgultam az irigységtől.Semmi művi nem volt benne egyszerűen természetesen volt csodaszép.Arra gondoltam hogy én mellette úgy nézhetek is mint egy szürke kisegér.Ámulatomból Edward keltett föl és akkor vettem csak észre, hogy már az összes Cullen ott áll körülöttem.Én meg mint egy idióta csak kapkodtam a fejem mert mind egytől egyik szép volt sőt nem is csak szép inkább valami meseszerű csoda lényeknek hatottak.Nem illettek ebbe a környezetbe egy fekete fehér filmben ők színesek lettek volna.Csak bámultam őket leesett állal.Tökéletes arc és haj tökéletes forma és a legkisebb mozdulatuk is csodálatra méltó volt.Biztos hogy nem álom akartam kérdezni és már készültem hogy megcsípem magam mikor meghallottam azt a hangot amitől megint elállt a lélegzetem.
- Szia Bella. - két lépés távolság naná majd ha havazik - Bemutatom a testvéreimet. - kezdett bele mosolyogva és rámutatott a legizmosabbra. - Ő itt Emmett.Emmett ő itt Bella. - miközben kimondta a neveinket hadonászott a kezével hogy tudjuk kiről van szó.Kezet nyújtott a mosolygós izompacsira és amikor meghallottam a hangját illetve belenéztem a szemébe megdermedtem.Hogy a francba lehet háromból háromnak topáz szeme és angyalokat megszégyenítő szépsége.Nem beszélve a hófehér bőrről és mint időközben kiderült jéghideg keze.Jó tudom hogy testvérek de ez akkor is sok és ráadásul nem is vér szerintiek. Emmett viszont eltérítette a gondolataimat mikor megláttam az arcán egy kaján vigyort.
- Örülök hogy végre megismerhetem a híres Bellát.
- Híres? - kérdeztem hitetlenkedve nem értettem hogy érti.
- Hát igen tudod tegnap este Edy és Alice rólad áradozott. - mire Edward oldalba könyökölte bátyját - Hé! Én csak az igazat mondom.Hidd el Bella - nézett újból rám miközben dörzsölgette a sérülése helyét. - a családomban nagyon is híres vagy.
-Ne is törődj vele Bella - szólalt meg a szőke szépség. Hogy lehet mindnek ilyen hangja ez nem stimmel. - Rosalie Hale vagyok és örvendek az ismertségnek. - nyújtotta ő is a kezét. Ebben a pici gesztusban is annyi báj és kellem volt mint kb száz nőben.Szintén hideg érintés fogadott de már meg sem lepődtem sőt sejtettem, hogy így lesz.
- Én is örülök Rosalie - mosolyogtam a kedves lányra és valami azt súgta hogy vele is jóban leszek akárcsak Aliceal.Végül ő is odaállt mellém és két puszival az arcomon üdvözölt.
- Szia Bella bemutatom - itt a magas karcsú mégis izmos fiúra mutatott akinek méz szőke haja és mily meglepetés gondoltam ironikusan topáz szeme és gyönyörű arca van. - ő itt a pasim Jasper.Jasper ő itt az új barátnőm Bella.
- Igen én Alice pasija - a szónál elfintorodott úgy nézett szerelmére mire az rákacsintott és vihogott a minden bizonnyal nem túl tetszetős megnevezésen.- vagyok és én is nagyon örülök hogy megismerhetlek.Tudod a csajommal - vigyorgott most ő Alicre mire ő csípőre tett kézzel küldte felé szúrós pillantását -nem lehetett bírni alig várta hogy megismerjünk.
- Én is vártam már hiszen Edward tegnap mesélt rólatok.
- Remélem nem hittél neki el mindent - vihogott Emmett rám
- De! Mindent az ég világon de ne izgulj csupa jót mesélt - és hogy mind lássák rákacsintottam Edwardra.
- Én mondtam hogy ne higgy neki.Figyu Bella mi még a legjobb körülmények között sem vagyunk szentek majd ha erről mesél na azt nyugodt szívvel elhiheted. - úgy vigyorgott mint a vadalma.
- Oké megígérem hogy minden jó ellenére csupa rosszat fogok csak feltételezni rólad.- most már nekem is vigyorognom kellett mint ahogy a többiek is nevetgéltek elégedetten hogy kivágtam magam Emmett beszólásából.Mert hiába volt akkora mint egy kétrészes szekrényajtó én egyáltalán nem féltem tőle.Egy óriási plüssmaci benyomását keltette inkább. Az ismerkedésünk alatt viszont kezdett megtelni a parkoló és egyre többen álltak meg hogy megcsodálják az új diáktársakat.- Szó se róla fölkavarjátok az unalmas kisváros fillinget ami eddig jellemző volt Forksra.
- Á ne is törődj velük két hét és már föl sem fog tűnni hogy megérkeztek Cullenék - még mindig ott terpeszkedett az arcán a mosoly levakarhatatlanul. - de mi megyünk is az irodába a papírjainkért.Magatokra hagyunk Edwarddal csak turbékoljatok egész nyugodtan. - a mosoly kaján vigyorrá torzult az arcán és ez nem csak rá volt jellemző mind a négyen ugyanolyan grimaszt vágtak kivéve Edwardot aki viszont szúrós pillantással motyogott valamit az orra alatt amit sajnos nem hallottam.Mire visszanéztem volna Cullenékre már le is léptek.Edward még sutyorgott valamit távozó testvérei után de aztán mosolyogva rám nézett mintha az előbbi kis indulata semmivé foszlott volna csillogó szemekkel szólalt meg angyalhangon.
- Ne haragudj az idióta bátyámra tudod nem volt gyerekszobája.
- Nem dehogy is igazán nagyon kedvesek még Emmett is - és szépek tettem hozzá magamban.
- Te viszont nagyon csinos vagy ha szabad ilyet mondani egy barátnak. - végigmutatott rajtam és most ő kacsintott rám amitől megint elállt a lélegzetem és azt hiszem pár ütemet ki is hagyott a szívverésem.
- Őöö köszönöm - lehajtottam a fejem mert zavarba ejtően tud nézni a gyönyörű szemeivel és az eddigi pír az arcomon már bíborvörössé vált.
- Ráadásul nagyon szép vagy mikor elpirulsz - folytatta kínzásomat.
- Na jó már így is zavarban vagyok szerintem induljunk az óráinkra - próbáltam elterelni a figyelmét - neked hol lesz az első órád? Elkísérlek a teremig úgy biztosan nem fogsz eltévedni.
- Rendben nekem matekom lesz a 105-ös teremben.És neked?
- Hát ez tök jó nekem is épp matekom lesz. - mosolyogtam én is rá hiszen soha nem tudtam megtartani azt a két lépés távolságot sőt hiába ígértem meg magamnak még közelebb és közelebb kerülök hozzá.Elindultam mellette de csak most tűnt fel igazán az iskola reakciója az új jövevényekre és legfőképpen a mellettem sétáló szépfiúra.A lányok többsége kuncogott és csöppnyi szemérem nélkül mutogattak rá mintha föl sem tűnt volna nekik, hogy ezt ő is láthatja.
- Látom jó néhány csajnak bejössz. - próbáltam elmosolyodni de igazából rettentő dühös voltam ezekre a cafkákra.Hogy jönnek ehhez? Tudom, hogy nem jogos a felháborodásom mégsem tudtam nem ezt érezni. Ránéztem és kicsit mérgesen konstatáltam hogy mosolyog.
- Tudod engem ez nem nagyon érdekel - közölte hegykén - kérlek ne érts félre, nem akarok nagyképűnek tűnni, de már hozzászoktam a lányok ilyesfajta megnyilvánulásához és le is tudom kezelni.
- Ó valóban? - színleltem megrökönyödésemet.Ugyan el bírom képzelni hogy körbeugrálták a lányok az előző sulijában.Közben odaértünk a teremhez de még csak egy két ember ült bent és elmélyülten beszélgettek természetesen Cullenékról de mikor beléptünk hirtelen elhallgattak. Elővettem a tarsolyomból a tőlem telhető legcsúnyább nézésemet és megajándékoztam vele két évfolyamtársamat.
- Nem baj ha melléd ülök Bella? -kérdezte tőlem Edward
- Nem dehogy ülj csak nyugodtan tudod állandó padtársam és barátnőm Angela beteg úgyhogy szabad mellettem egy hely. - elindultunk a helyünk felé de megállásra késztetett a hűvös érintés a kezemen. Ismét egybe simult a kezünk és abszolút meglepődve pillantottam föl gyönyörű szemébe.Nem húztam el a kezem pedig tudtam, hogy az lett volna a helyes. Kéz a kézben néztünk egymás szemébe és vártam, hogy megszólaljon,de ő nem beszélt csak nézett rám ugyanazzal az áhítattal mint eddig és most is mint eddig minden ilyen alkalommal teljesen levett a lábamról. Végül ő volt az aki elhúzta a kezét és megszólalt.
- Én csak - nagyot sóhajtott - szeretném megköszönni, hogy ilyen kedves vagy velünk.Tudom neked úgy tűnik hogy mi milyen menők vagyunk - emelte föl két kezét és képzeletbeli idézőjelet tett a szóra. - de hidd el nekem az emberek általában megtartják tőlünk a két lépés távolságot.Te viszont egyből elfogadtál mindet pedig elég bunkó voltam az első pillanatban.Minden esetre csak azt akartam mondani hogy köszönöm.
Leesett állal álltam ott előtte és próbáltam fölfogni a szavai értelmét kevés sikerrel.Nem igazán tudtam hogy mit felelhetnék neki így csak bólintottam.Megfordultam és a helyünkre mentem ő szorosan mögöttem jött.Egy pillanatra ránéztem a Ben Erik párosra akik nyitott szájjal hallgatták végig Edward előző megnyilvánulását.Leültünk egymás mellé és ugyan ebbe a pillanatban megszólalt Edward mobilja.

2011. február 5., szombat

10.fejezet

Sziasztok!
Még soha nem írtam egy fejezet elé sem hát úgy tűnik
a 10. egy kerek szám és eljött ennek is az idelye.Először is köszönöm
mindenkinek aki olvas.
Ezt a részt Niky csibének ajánlom remélem érti hogy miért. :)
Köszönöm neki és másik csibémnek Haminak a bétázást.
Remélem tetszeni fog és visszajösztök a következőért ami
eddig úgy néz ki jövőhéten szerdán lesz. Legyetek rosssssszak :D
Nagyon rossssssszak :) :) Puszi
Andi




Bella szemszög: Találkozás a másikkal

- Szia Bella - köszönt le tőlem de ülve maradt.Olyan szomorú volt a szeme olyan ősi bánat áradt egész lényéből amit én is éreztem.Nem akartam őt itt hagyni, de elfordultam és elsétáltam tőle.Éreztem a hátamban a tekintetét.Miért ilyen nehéz? Még hátra néztem az ajtóból nem tudom miért de még egyszer látnom kellett a mai napon az arcát.Inteni akartam neki és rámosolyogni hogy ne legyen ennyire elkenődve.De amikor hátranéztem éppen akkor hajtotta le a fejét, hogy az arcát a tenyerébe fektesse.Így nem láthattam gyönyörű féloldalas mosolyát sem csillogó topáz szemeit.
Kiléptem a szitáló esőbe és még ahhoz sem volt erőm, hogy a kapucnimat a fejemre húzzam.Most tuti hogy nem fogom kibírni a torna órát,de lógjak már az első napon?Apu kinyír.Benyúltam a zsebembe és kivettem a telefonomat kikerestem a menüből anyu számát és már hívtam is.Ő már két hete dolgozott az oviban így tudtam hogy senki nem lesz otthon ha hazamegyek. A negyedik csöngés után fölvette.
- Szia kicsim valami baj van? - kérdezte aggodalmasan.
- Nincs anya csak nem érzem valami jól magam hányingerem van meg fáj a hasam is nem gond ha nem maradok itt tesin? - kérlek kérlek- mondogattam magamban, hogy rábólintson a lógásomra.
- Persze kicsim.Akarod hogy hazamenjek? Á nem tudok a kolléganőm elment ő is összeszedett valami vírust.Na mindegy.Szóljak be a suliba hogy igazoljalak?
- Aha az jó lenne.Van otthon Dedalon vagy be kell mennem a gyógyszertárba? - meglepő milyen jól tudok hazudni.Az viszont tény hogy hányingerem van csak nem valami vírus miatt hanem saját magam miatt.Hogy tehetem ezt Jacobbal?
-Igen a gyógyszeres dobozban és van otthon keksz meg ropi azt edd. - Adta ki a parancsot - Ja és főztem reggel teát ne igyál mást főleg ne szénsavasat.Holnapra meglásd kutya bajod sem lesz.Ja kicsim akkor le kell mondjam a vacsit apáddal vagy attól még citáljam el otthonról? Át fog jönni este Jack? - kérdezte mosollyal a hangjába.
- Azt hiszem most elmarad a vacsi.Majd legközelebb előre szólok.Akkor otthon találkozunk és köszi anya - és már le is tettem a telefont nem volt most erőm a jókedvéhez és úgyis ezzel fog zaklatni amikor hazajön.
Elindultam az autóm felé az utolsó pár lépést már futva tettem meg,de mikor odaértem megláttam a fekete Aston Martint.Megrökönyödve néztem és befurakodott elmémbe a reggel történtek minden pillanata.Ahogy fogta hideg keze a karomat ahogy nézett ahogyan éreztem.
Fogalmam sincs mennyi ideje meredek a gyönyörűen csillogó kocsira de éreztem hogy már patakokban csurog az arcomon a könny ami most nem hozott megkönnyebbülést csak a fájdalom van. A lelkiismeret kínja.Nem akarok gondolkodni nem akarok érzeni sem sőt ami azt illeti nagyon szeretnék most meghalni hogy ne legyen ez a szenvedés.
Léptek zaja rántott ki a gondolataimból.Egy magas sarkú cipő ritmusos léptei nem fordultam hátra miközben szinte föltéptem az autóm ajtaját.Bevágódtam az ülésbe és azonnal indítottam. Ahogy elhagytam a suli parkolóját benyomtam a playt a lejátszóba. Már benne volt a kedvenc számom.Tök hangerőre vettem hátha a dobhártya szaggató düm düm zene átmossa az agyam és így nem kell hogy elmélkedjek.Nem hatott. Az a zene amin általában táncolok most még jobban letargiába nyomott.Eszembe jutott a videoklip amiről a szöveg is szól.Hurrá a csaj megcsalja a pasiját.Ez már tényleg sok.Elnyomtam a következő számra és beletapostam a gázba.Soha nem vezetek gyorsan apám beleverte a fejemben a biztonságos vezetés minden alap szabáját.Az elve az hogy előbb utóbb úgy is odaérsz a kívánt célállomásra és ezért nem kell meghalni.Ha látná hogy most 160-al tépek tuti infarktust kapna.Most ez sem bírt érdekelni.Csak most ne járőrözzön kértem magamban mert ha elkap tuti elveszi a kocsit és órák hosszat dumálna és erre most tényleg nem vagyok kapható.170km/h lett a végső sebességem aminél már visszafogtam magam. Muszáj volt mivel hazaértem. A kerekek csikorogva álltam meg a hirtelen fékezéstől de már a házunk előtt álltam.Elindult a másik kedvencem. Basshunter. Legutóbb még Angelinával táncoltam rá miközben Jack a pultnál állt és kocsányon lógó szemekkel nézte hogyan tekergetem magam.Akkor még neki táncoltam.Istenem miért csinálod ezt velem?Halk puffanással érkezett a homlokom a kormánykerékre és már meg sem próbáltam nem sírni.
Megcsaltam Jacket.Csak ezt skandálta az agyam.Mint mikor megáll a cd egy karc miatt a magnóban és csak a két utolsó szót mondja.Megcsaltam Jacket Megcsaltam Jacket.És ami a legrosszabb hogy még csak nem is testileg ami mondjuk egy elborult állapotban egy hangyányit érthető.Nem én sokkal rosszabbat tettem érzelmileg lettem másé.
Most már tagadhatatlan reggel egy pillanat alatt beleszerettem Edwardba.Ami a legrosszabb ez akkor tudatosult igazán bennem amikor fölálltam az étkezőasztaltól és ott kellett hagynom őt.Annyira nehéz volt elválni tőle főleg úgy hogy láttam ez mennyire megviseli őt.Minden egyes vele eltöltött percet élveztem bűnös érzelemmel.Hogy lehetek ennyire undorító?! Hiszen Jack a világ legjobb embere akkor miért gondolok Edward szemére, szájára, arca tökéletes vonásaira eszméletlen testére gyönyörű kezeire, az érintésére.
- Á fejezd már be Bella - zokogtam föl. El kell őt felejtetnem.Én Jacké vagyok!Úgy mondogattam ezeket a szavakat mintha meg kellene tanulnom és csak mondtam és mondtam.
Nem vettem észre az idő múlását de mivel már kezdett alkonyodni és tudtam anyáék bármelyik pillanatban megérkezhetnek jobbnak láttam kiszállni a kocsiból.Jobbra tőlem a csöndes utca egy lélek sem volt kint lehet a most már zuhogó eső miatt.Balra a fák sokasága mintha fényévekre lenne tőlem minden az amúgy megnyugtató sűrű erdő is.Arra a nyugalomra és békére vágytam amit a fák bokrok és a talaj illata árasztott.Jacobra is ez volt a legjellemzőbb a bőre csak úgy árasztotta felém a csodás érzést még parfümje keveréke sem tudta elnyomni.Eddig imádtam de most bekúszott mellé a napfény édes aromája.
Miért fordult föl minden egyetlen nap alatt? Reggel még azt terveztem hogy ma Jacknek adom magam és most még a már megszokott csók is erőfeszítés lenne.Hogy fogok így ránézni, hogy legyen minden ugyan úgy mint eddig tudva, hogy mást szeretek.Hogyan lehetséges egyáltalán két embert szeretni?Mert bármennyire elsöprő érzés az amit Edward iránt érzek tudom érzem hogy ezzel még nem törlődött ki Jack a szívemből.
Jacob Black! Edward Cullen!
Hogyan dönthetnék hiszen tudom érzem hogy Edward az akit igazán szeretek de az isten szerelmére hát még egy napja sem ismerem alig pár percet beszéltünk ez lehetetlen.Létezik az első látásra szerelem?Soha nem hittem benne. Ez annyira nyálas ilyen nincs ezt csak a kislányok hiszik a fehér lovon érkező herceggel együtt.Én nem ilyen vagyok és mégis úgy tűnik hogy velem is ez történt.De hát itt van Jack akit gyerek korom óta ismerek és ha nem is szerelemmel de azóta szeretek.Két éve viszont szerelmes vagyok belé amióta először megcsókolt a karaoke bárba.És különben is mindig mellettem állt.Amikor meghalt Afrodite a legédesebb kutya a világon csak ő tudott megvigasztalni,ha segíteni kellett bármiben, amikor Swan nagyi haldoklott, amikor először vezettem amikor féltem sziklát ugrani. Mindig mellettem volt mindig támogatott ismer kívül belül és olyannak szeret amilyen vagyok.Két éve szerzetesi életet él miattam mert nem voltam felkészülve hogy lefeküdjek vele.És én mit adok cserébe? Semmit.Beleszeretek az első fiúba aki szépen néz rám.Na jó ez egy kicsit túlzás de akkor is a lényegen nem változtat.Meg sem érdemlek egy ilyen tökéletes pasit mint ő.
Kiszálltam a kocsiból és ott álltam a ház előtt a zuhogó esőben.Csurom vizesen már teljesen átfagyva de valamiért ez most nem nagyon érdekelt gondoltam legalább tüdőgyulladást kapok úgyis megérdemlem legalább ennyivel fizetnem kéne a bűneimért.
Hirtelen megint meghallottam a már suli előttről ismert zajt.Egy magas sarkú cipő lépkedett felém mert egyre közelebbről hallatszott.Most sem volt több kedvem találkozni vele de megszólalt a cipő tulajdonosa és ez az idegen angyalhang megdöbbentett.
- Szia Bella. Hé megvárnál? - szólt az a lány.Megfordultam a tengelyem körül és szemben álltam egy gyönyörű fekete rövid tüsi hajú hófehér bőrű szépséggel.Belenéztem a szemébe és egy pillanatra megijedtem.Ugyan az az aranyszínű szempár nézett rám mosolyogva mint Edwardé.Alacsony kis teremtés volt olyan kobold vagy tündér forma kecses minden mozdulat és bájos rettentő bájos.A haja és bőre kontrasztja még gyönyörűségesebbé varázsolta.Vörös ajkait mosolyra húzta.Nagyon divatosan volt fölöltözve de semmi extra mégis megvolt a stílusa és nagyon elegánsnak hatott.Nekem viszont emlékeztetni kellett magamat hogy lélegezzek.Ez a lány tuti hogy vagy Alice vagy Rosalie nagyon hasonlított Edwardra a bőre a szeme a mozdulatai de én továbbra is csak bámultam rá bambán.
- Hahó Bella - kezdte szótagolva mintha egy gyengeelméjűhöz beszélne. - föld hívja Bellát - a tenyerével elkezdett előttem kapálózni azt hiszem kicsit sokkos állapotba kerülhettem vagy a lány ezt hitte.
- Ööö szia! - kezdtem bambán. - Alice vagy Rosalie? - kérdeztem felvont szemöldökkel biztos voltam benne hogy a kettő közül valamelyik Cullennel van dolgom.
- Alice Cullen örvendek.- nyújtotta felém fehér kezét.Meglepődtem de azért elfogadtam és kezet ráztunk.Neki is akárcsak testvérének hideg szinte fagyos volt a keze.Aranyos mosolya továbbra is ott maradt arcán.
- Honnan is tudod hogy ki vagyok? - kérdeztem tőle és az jókedve egy másodpercre rám ragadt így önkéntelenül én is megeresztettem egy gyenge mosolyt.
- Ja csak Edward mesélte, hogy szerzett már egy barátot és személyleírást is adott rólad ja meg persze mondta hogy Audid van ami az egyik kedvenc autóm.Gondoltam hogy csak te lehetsz. - mondta egy szuszra.
- Aha már értem, de a te autód sem utolsó - itt a gyönyörű kanárisárga Porschera mutattam.-Gyönyörű kis kocsi.
- Köszi.Tudod a sebesség a mániám.Imádok gyorsulni és az adrenalin a mindenem.
- Jól kijönnél a barátommal - Jacob említésétől elcsuklott a hangom és halkabban folytattam a megkezdett mondatot - tudod ő is imádja a sebességet. - Nem bírtam visszafogni magam a már amúgy is megtépázott szívem megint megsajdult és kicsordult egy könnycsepp lecsurgott vizes arcomon.
- Mi a baj? - jött közelebb Alice óvón.Átölelt mintha már ezer éve barátok lennénk.- Bella én bármiben segítek neked bennem megbízhatsz.-közölte velem a pár perce megismert lány.És mégis éreztem hogy igaza van.
- Nincs kedved bejönni egy teára? Már csurom vizes vagy te is. - kérdeztem tőle és nem mellesleg elég kellemetlen volt itt az utcán sírdogálva beszélgetni.
- Végül is nincs semmi dolgom.Nagyon szívesen.- megfogta derekamat úgy támogatott be a házba mintha legalábbis részeg lennék.Arra gondoltam elég pocsékul festhetek ha úgy érzi íj módon kell támogatnia.
Tíz perccel később én már száraz ruhában és Alice kabát mentesen egy bézs pulcsiban ült a konyhánkban előtte is és előttem is egy egy pohár gőzölgő tea az asztalon.Nem szólaltunk még meg és én félve néztem csak a szemébe.Persze nem tudja miért kell szégyenkeznem de én igen és eléggé zavarba voltam előtte a bátya miatt.
- Na akkor mond.Öntsd ki a szíved. - kezdte ő a beszélgetést de én mit mondhatnék erre neki azt hogy "csá Alice beleszerettem a tesódba miközben van pasim és ja egy hülye cafka vagyok" hát egy másodperc alatt leírnám előtte magam.De látszott rajta hogy őszintén érdekli hogy mi bajom.
- Nem is tudom hol kezdjem - adtam meg magam egy hatalmas sóhaj kíséretében.Végül is úgy gondoltam hogy kicsit cenzúrázom a dolgokat de csak a személyekkel kapcsolatban aztán meglátjuk.- Van egy fiú! - mondtam ki és megint csak jött a már majdnem megszokott sírás.
- Na mesélj tovább milyen hogy néz kis? Dögös? - kezdte felpörögve, még inkább beletiporva ezzel a lelkembe. - Ó várjunk csak ez most jó vagy rossz? Miért sírsz ha van egy fiú? Ezt nem értem! - összeráncolt homloka egy picit megrémisztett de legalább leesett neki hogy nem örvendezni kell ez nem egy átkozott Happy End.
- Tudod nekem van barátom akit az előbb említettem és aki komoly és szeretem de most meg itt van ez a másik fiú - eltakartam az arcomat a tenyeremmel mert a szégyen mint hurrikán futott végig egész bensőmön.Rossz vagyok.
-Á értem. -mondta komolyan.Túl komolyan és én kénytelen voltam fölkukucskálni a tenyeremből hogy milyen arccal néz rám.Hiszen ő még nem ismer.Nem tudja hogy én nem olyan lány vagyok akinél ez egy megengedett dolog.
- Ne érts félre kérlek - hüppögtem neki - én nem vagyok "olyan" lány - mutattam neki a kezemmel is az idézőjeleket a szónál.- Pont ez az a lelkem megfagyott.
- Ezt most nem értem be kell valljam. - nagy levegőt vettem és belekezdtem a gyónásba.
- Jackel együtt vagyok két éve és szeretem tényleg komoly terveink voltak,de most itt van ez a másik fiú és úgy érezem hogyha Jacobot szeretem akkor őt egyenesen imádom.De ez lehetetlen.Nekem Jack nagyon fontos és úgy terveztem hogy ő lesz a férjem.Erre most - legyintettem magasba a kezeimet - még azt sem tudom, hogyan fogom ma este megcsókolni vagy egyáltalán a szemébe nézni.Nekem ő jelenti a mindent vagyis hogy jelentette és most egy másik fiúra nézek úgy ahogy Jacobra kellene.- elmondtam és ahogy kiadtam magamból éreztem hogy kicsit megkönnyebbülök mert a fájdalom nem akart múlni. Megvallottam bűnömet és várom a gyors ítéletet.Föláll és itt hagy mert nem akar ilyen emberrel barátkozni. De nem állt föl itt maradt.Ott ült tovább és nézett.Szemében megértés és talán szánalom volt.- Egy undorító szörny vagyok - jelentettem ki az álláspontomat.
- Nem nem dehogy is - kezdte ingerülten - már hogy lennél szörny? Hát nem látod Bella pont azzal hogy így érzed magad a másik fiú miatt jelenti azt hogy nagyon is jó vagy. - átnyúlt az asztallapon és finoman megszorította a kezemet.Megint elkezdtem sírni hiszen jót gondol rólam mikor pont az ellentéte vagyok.Megcsóváltam a fejem de én is megszorítottam a kézét jóleső érzés volt.
-Hidd el hogy én nagyon is rossz vagyok ezt nem tehetem Jacobbal.Elárultam őt. - hangsúlyoztam az utolsó szavakat hogy megértse mennyire nem úgy van ahogy ő gondolja és ne feltételezzen jót rólam amikor pedig nem érdemlem meg.Attól csak még rosszabb.
- Figyelj jól rám Bella kérlek mert csak egyszer mondom el - hajolt hozzám közelebb és mélyen a szememben nézett - ha valaki ennyire ostorozza magát az még véletlenül sem lehet rossz.Persze nem mondom, hogy ez egy könnyű eset,de figyel nem ismerlek olyan jól - kezdett bele a szónoklatba - Én nem akarok és nem is fogok neked itt észt osztogatni de még magyarázni sem. Nem fogok beleszólni,de a vak is látná hogy te beleszerettél ebbe a másik fiúba.Egyetlen tanácsot adhatok ha elfogadod.Tudd hogy a szerelem mindig győz főleg a mindent elsöprő igaz szerelem és ahogy megcsillant a szemed amikor őt említetted úgy gondolom, hogy ő az neked.Ő az igazi nem pedig Jacob. - mintha tőrt forgatna a gyomromban az igazság minden szavában.
- Nem lehetek ennyire önző! És különben is azt sem tudom hogy a másik fiú mit érez irántam de az mindegy is mert én nem tehetem ez Jackel.
- Jó ok ez így is föl lehet fogni,de minden éremnek két oldala van így nem mehetünk el egy másik dolog mellett sem - emelte fel mutatóujját határozottan - annyira önzetlen sem lehetsz , hogy leéld az életed ha tényleg ennyire komoly Jacobbal a dolog egy olyan ember mellett aki mint már kiderűlt nem az igazi.Ez már ne haragudj meg de baromság.
- De Jacknek tartozok értsd már meg.- azt hiszem kezdek behisztizni hé Bella szóltam magamra vegyél kicsit vissza. - Hiszen két éve vár rám, mindig mellettem volt vigyázott rám - érveltem az igazsággal.
- És magadnak nem tartozol azzal hogy boldog légy.Vagy Jacoban az őszinteséggel vagy a másik fiúnak azzal,hogy esélyt adsz neki. - ebben a pillanatban kezdett el pittyegni a telefonom mintegy végszóra.A gyomrom hirtelen a torkomban dobogott mert tudtam ki az.Olyan lassan nyúltam a telefonért hogy szerintem Alice azt hitte meg sem akarom nézni.Kivettem a kabátom zsebéből és megnyomtam az olvas gombot.
"Szia nem tudok ma átmenni amint lehet hívlak"
Ennyire hideg üzenetet még soha nem kaptam tőle sehol a szokásos becézgetés sehol a szeretlek szó semmi. Mintha már most tudná hogy vétkeztem.Csak ültem és néztem ki a fejemből. Nem tudom hogy hány perc telhetett el de Alice végül megszólalt.
- Valami baj történt? - aggódó pillantása fölébresztett kábulatomból.
- Nem nem csak Jack olyan furcsa üzenetet írt még soha nem volt ennyire kimért és tömör.Ma nem jön át ahogy azt megbeszéltük délelőtt.- közöltem vele.
- Figyelj ez még így jó is lehet hiszen át tudod gondolni a dolgokat.Nem kell még most eldönteni semmit.Aludj rá egyet és majd kiderül, hogy mi lesz. Néha csak hagyni kell hogy az élet sodorjon magával. - néztem őt és ma délután először tényleg mosolyognom kellett a bölcsesség ami áradt szavaiból erre késztetett.Rápillantott az órájára és fölpattant. - Ú nagyon elszaladt az idő sajna mennem kell, de holnap látjuk egymást a suliban.Ja képzeld mondta Edward hogy évfolyam társak leszünk tök szupi nem?
- De. Remélem lesz közös óránk.Akkor holnap találkozunk - azzal kikísértem az ajtóig ahol megfagytam Edward ugyanis éppen akkor akart bekopogni amikor én kinyitottam az ajtót.Majdnem elájultam. Elkezdett remegni a térdem és szerintem pár pillanatig nem is nagyon lélegeztem vagyis hogy biztos hogy elfelejtettem mert már kezdtem szédülni az oxigénhiány miatt.Miért van rám ilyen hatással dühöngtem magamban.Istenem azok a gyönyörű csillogó arany szemek.Az előbbi levegőhiányt most felváltotta a szapora légzés szinte már ziháltam és jött a következő csapás az illata.Már zsongott a fejem teljesen elbódított.Nincs még egy ilyen illat a világon sehol semmilyen parfüm semmilyen kozmetikai szer de még virág sem növény nem volt ilyen illatú a legfinomabb az eddigi életem folyamán.Közel akartam hajolni hogy a nyakán is megízlelhessem a varázst de még időben vissza fogtam a vágyaimat.
- Sziasztok - köszönt illedelmesen.Hogyan lehet egy fiúnak angyalokat megszégyenítő arca és még annál is csodálatosabb hangja nem beszélve a mosolyáról ami mögött ott ragyogott a csillogó szabályos fogsora.Megszólalt hál Istennek így hallhattam megint a hangját és észhez is tértem.- bocsánat, hogy hívatlanul merészeltem bekopogni, de láttam Alice autóját.
-Ööö szia igen itt van.- kezdtem dadogni még szerencse hogy a tesója kisegített és átvette tőlem a szót.
- Szia bátyus itt vagyok éppen most indultam haza - nézett testvérére komolyan és talán mintha intett volna a szemével neki egy ki nem mondott kérdésre válaszként.Lehet hogy már hallucinálok is? Tiszta hülye vagyok.
- Ok akkor mehetünk? Esme már kezdett aggódni - közölte Edward mellékesen. - Akkor viszlát Bella holnap a suliban. - köszönt el Edward és elindult autója felé. Alice átölelt és két puszit nyomott az arcomra.Eddig föl sem tűnt hogy neki is mesés illata van. Holnap megkérdezem milyen parfümöt használ.
- Szia Bella örülök hogy végre megismerhettelek - hirtelen elkerekedett a szeme,de folytatta tovább mintha mi sem történt volna. - akkor holnap reggel és próbálj meg pihenni egy kicsit.- azzal már be is ült az autóba és elviharzott mind a két Cullen.