11.fejezet

Bella szemszög : Két lépés távolság? na persze!

Megint tudtam, hogy álmodok de most az első pillanatban tudtam, hogy Edward vonz magához.Az ágyam szélénél ültünk mikor egyik pillanatról a másikra átölelt és elkezdte simogatni a hátamat.Jéghideg ajka érintette nyakam szirtjét lehelet finom csókokkal.Zihálásom halk nyögéssé vált ahogy keze becsúszott trikóm alá és fölsiklott tenyere egészen a tarkómig.Minden érintése vággyal teli szerelemről árulkodott.Gyengéd volt mégis határozott ahogy fölemelt és az ágyra fektetett.Egymás szemébe néztünk és szavak nélkül is tudtuk,hogy mindennél jobban szeretjük egymást.Én az övé ő az enyém.Most éreztem igazán egésznek magam és némi elégedettséggel töltött el a tudat, hogy én is ezt véltem felfedezni arca minden mozdulatában.Megcsókolt és éreztem a gyomrom pillangói szárnyra keltek elvesztem mesés érzelmekben hűsítő lehelete minden pillanatában.
- A szíved dorombolása létezésem legszebb szimfóniája. - súgta ajkaimra - Nincs még egy ilyen tökéletes nő sehol a világon mint te. Szeretlek minden porcikámmal. - fekete szemében izzott a vágy ugyan az ami engem is égetett.
- Kívánlak! Mindennél jobban. - súgtam neki vissza és belekezdtünk a még hevesebb csókcsatánkba.
Verejtékben izzva riadtam fel.Már megint! Mi lesz még ezután? Még szerencse, hogy időben fölkeltem már így is sok amit álmomban láttam.Nem mintha nem tetszett volna de egy másodperccel az ébredés után megint jött a tegnap esti fájdalom.A lelkiismeretem még mindig üvöltött: SZEMÉT CAFKA! Még ma beszélnem kell Jackel.Oké ezt eldönteni elég könnyű az hogy mit fogok neki mondani az már egy másik dolog volt.Próbáltam magamban egy beszélgetés félét eljátszani.Nem sok sikerrel.Hiszen mit mondhat az ember a majdnem vőlegényének akit mellesleg szeret és nem akar elveszíteni egy ilyen szituban.Fogalmam sem volt de az biztos hogy távol kell tartanom magam Edwardtól.Végül arra jutottam hogy mindent bevallok őszintén Jacknek és reménykedek benne hogy nem küld el melegebb éghajlatra és megbocsájtja hogy beleszerettem egy másik pasiba is.Úr Isten ez nem lehet. Hogy vallhat be ilyet az ember úgy hogy megbocsájtást kér és szerelmet?Hiszen arra készülök hogy megvallom neki azt hogy érzelmileg hűtlen voltam hozzá.Na jó azt hiszem ezt még át kell gondoljam.Nem beszélve arról hogy nem lesz egyszerű az sem hogy elkerüljem Edwardot hiszen minden nap látni fogom a suliban de meg kell embereljem magam.Végül is hány órám lehet vele egy maximum kettő az étkezőben meg úgy is a testvéri mellett fog ülni én meg Angelával.
- Ó hogy a nyavalya Angela - föl kell hívnom hiszen beteg. Most jut eszembe. Hogy felejthettem el hogy még hozzá is mennem kell!Már nyúltam a telefonért hogy hívjam és a bocsánatáért esedezzek amiért tegnap nem látogattam meg de akkor rápillantottam az órára. Még csak hat óra még biztosan alszik így ezen tervemet kitoltam egy későbbi időpontra.Majd a suliban az egyik szünetben fölhívom.
Kicsit kómásan keltem ki az ágyból hiszen nem sokat aludtam az éjjel de nézzük a dolgok jó oldalát.Hiszen fő az optimizmus. Ma legalább nem kell rohannom hiszen tuti hogy nem fogok elkésni.Elindultam lassan a fürdő felé gondoltam most veszek egy forró fürdőt egyrészt átmelegszek és persze átgondolom hogy mit is tegyek és mondjak a későbbi találkozón Jackel.Beléptem a fürdőbe és véletlenül megpillantottam magam a tükörbe.
- Jézus! A francba hogy nézek ki? - nyögtem fáradtan magam elé.A szemem alatti sötét karikák és vérben úszó barna szemem mind arról árulkodott, hogy keveset aludtam viszont annál többet sírtam.Hurrá! Így aztán jól fogok ma mutatni.Úgy tűnik hogy egy kicsit ki kell sminkeljem magam vagy inkább nagyon ahogy jobban megnéztem magam.Egy mocsári szörny hozzám képest gyönyörűséges görög istennő.Azt hiszem kölcsön kell vennem anyutól egy két alapozót meg korrektort meg egy egész vakoló készletet hogy emberformára tudjam kreálni magam.
Végül is beültem a kádba de a hosszú gondolatmenet miszerint hogy tartsam távol magam Edwartól illetve hogy közöljem Jackel hogy egy másik fiút is szeretek elmaradt.Nem találtam semmit kis elmém rejtett zugaiban ami segíthetett volna így még mielőtt agyvérzést kapnék úgy döntöttem, hogy majd a pillant megszüli az adott tetteimet és mondataimat.Hétkor már némi sminkkel megszárított hajjal fehérneműben álltam a gardróbom előtt.Azon filóztam hogy mit is vegyek föl.Tegnap kicsit eltértem a megszokott farmer, póló, tornacsuka variációtól de az az igazság hogy tetszett az ahogyan kinéztem és bár még magamnak sem akartam teljesen bevallani azért tudtam hogy Edward miatt is van hogy csinosabb akartam lenni.Amint ez tudatosult bennem már tudtam hogy nem lesz ez jól így a sors kegyeire bíztam magam.Mivel nagyon úgy tűnik hogy ez a távolságtartásosdi nekem annyira nem fog menni nem is áltattam magam tovább ezzel hiszen éreztem hogy már csak ha a nevére gondolok is megdobban a szívem és olyan vágtába kezd hogy majd kiugrik a mellkasomból.A sors majd tudja gondoltam nem mintha bíztam volna az ilyen dolgokban most mégis csukott szemmel nyúltam a gardróbom mélyebb részére és az ott megfogott első ruhadarab lesz a főszereplő és ahhoz fogok választani. Megmarkoltam azt ami egyből a kezem ügyébe akadt és csak remélni mertem, hogy nem egy pizsinek használt darab lesz.Kinyitottam a szemem és első gondolatom az volt hogy na ne ez azért sok.Egy rég elfeledett farmer mini szoknya még anyutól kaptam amikor arra próbált rábeszélni hogy szép lábaim vannak hát mutassam meg őket másnak is.Akkor nem aratott sikert a próbálkozása de azóta már eltelt egy év és mivel már nem cérnaszálként lógna ki a szoknyából úgy gondoltam miért is ne.Így tehát fölhúztam előbb a test színű harisnyámat és már bújtam is bele a szolidnak még jóindulatból sem mondható darabba.Kicsit próbáltam lejjebb tuszkolni magamon az azért mégsem lenne túl előnyös ha a fél suli a fenekemet nézegetné ami kilóg alóla.Egy fehér hosszú ujjú póló és a szoknyához illó kabát a kedvenc csizmámmal végül befejeztem az öltözködést és a tükör előtt nézegettem magam.Végül is beláttam hogy igenis tetszek így magamnak úgyhogy mielőtt elszégyellem magam és még vagy hatszor átöltözök úgy gondoltam lemegyek és megreggelizek.Anyu nagy szemekkel nézett végig rajtam amit persze egy elégedett mosoly követett.Tudtam hogy neki tetszeni fog hogy végre már külsőre is úgy néz ki a gyereke mint egy lány.
- Drágám! Annyira nagyon hogy is mondjam - dadogott anyám tovább mintha nem találná a megfelelő szavakat - dögös vagy.Mutasd magad - megfogta a kezem és úgy forgatott körbe a konyha közepén mintha táncparketten lettünk volna. - Na ezt már szeretem igazán nagyon csini vagy.
- Kösz anya - ennyit bírtam kinyögni és már mentem is tovább apámhoz akinek az arcára nyomtam egy puszi.Ezt máskor sugárzó szemekkel jutalmazta most viszont inkább gondterheltnek és mérgesnek tűnt.Úgy tűnik a felnőtt a lányom és már néha nőnek néz ki dolog neki annyira nem tetszett mint jó anyámnak.Álltó helyemben bekaptam egy csokis croissant amit le is öblítettem egy narancslével és már menekültem is a háborús övezetből.Tulajdonképpen szüleim vitáztak azon hogy nekem hogyan is kéne öltözködnöm és apám hiába próbálta ecsetelni hogy ilyen lenge ruhában könnyen megfázhatok anyám nem engedett a huszonegyből.Azzal korholta apámat hogy végre úgy öltözködök ahogy az neki is tetszik és ne blamáljon mert még visszahúzom a tornacipőm.Ezt persze úgy mondta mintha ez lenne a világ legsajnálatosabb dolga.Szóval jobbnak láttam menekülőre fogni a dolgot.Az ajtóból még dobtam nekik egy puszit de pár pillanat elteltével már a kocsimban ültem és haladtam a suli felé.Ahogy beértem a parkolóba egyből vettem a mobilom és már hívtam is Jacket hogy megbeszéljek mára egy időpontot vele.Muszáj beszélnünk.Amíg azon agyaltam hogy mi a francot mondjak neki körbenéztem hogy nincs e fekete Aston vagy sárga Porsche a parkolóban elégedetten bár némi gyomorrándulással nyomtam meg a hármas számot a telefonon.A parkoló üres a telefont meg csak csöng de nem veszi föl senki.A nyolcadik után viszont bekapcsolt a rögzítő.A még soha sem hallott szöveg viszont érkezett "Hello itt Jack! Hadj üzenetet" megvártam a sípot és már mondtam is.
- Jack még ma beszélnünk kellene elég fontos nem telefontéma ha tudsz akkor még ma hívj vissza.Ja és izé szeretlek.- Mintha tőrt szúrtak volna a szívembe.Egyik részem érezte, hogy ez félig hazugság míg a másik tudta hogy igaz. Elgondolkodtam hogy a skizofrénia hogyan is mutatkozik.Szerintem én kezdem a tüneteit produkálni.Mélázásomból miszerint kezeltetni kéne magam egy autó dorombolása ébresztett.Automatikusan kaptam föl a fejem az ismeretlen zajra és akkor megláttam a fekete autó volánjánál a legszebb férfit.A tudatom peremén még érzékeltem hogy mögötte jön Alice a sárga szépségben és mögöttük még egy piros BMW de a figyelmem 99%-ban lekötötte a mosolygós arc amit az álmomban is láttam.Engem nézett míg be nem állt a mellettem lévő helyre a Porsche pedig a másik oldalról állt mellém míg a BMW Alice mellé parkolt.Levettem a szemem az Astonról hogy megnézzem a piros sportkocsi tulajdonosát.Bár ne tettem volna.Éppen most szállt ki eddigi életem legszebb nője a kocsiból.Láttam mellette a nagydarabot is de ez a szőke modell szépségű lány megbabonázott.Tátott szájjal néztem a tökéletes alakját semmi extra nem volt benne ő maga volt extra vagáns.Mintha címlapról lepett volna le egyszerűen elképesztően felülmúlhatatlanul gyönyörű volt.Szőke fürtjei a derekáig értek hibátlan arca és még annál is tökéletesebb alak.A mozdulatai pedig mintha táncolna.Ők egyre közeledtek és én egyre jobban sárgultam az irigységtől.Semmi művi nem volt benne egyszerűen természetesen volt csodaszép.Arra gondoltam hogy én mellette úgy nézhetek is mint egy szürke kisegér.Ámulatomból Edward keltett föl és akkor vettem csak észre, hogy már az összes Cullen ott áll körülöttem.Én meg mint egy idióta csak kapkodtam a fejem mert mind egytől egyik szép volt sőt nem is csak szép inkább valami meseszerű csoda lényeknek hatottak.Nem illettek ebbe a környezetbe egy fekete fehér filmben ők színesek lettek volna.Csak bámultam őket leesett állal.Tökéletes arc és haj tökéletes forma és a legkisebb mozdulatuk is csodálatra méltó volt.Biztos hogy nem álom akartam kérdezni és már készültem hogy megcsípem magam mikor meghallottam azt a hangot amitől megint elállt a lélegzetem.
- Szia Bella. - két lépés távolság naná majd ha havazik - Bemutatom a testvéreimet. - kezdett bele mosolyogva és rámutatott a legizmosabbra. - Ő itt Emmett.Emmett ő itt Bella. - miközben kimondta a neveinket hadonászott a kezével hogy tudjuk kiről van szó.Kezet nyújtott a mosolygós izompacsira és amikor meghallottam a hangját illetve belenéztem a szemébe megdermedtem.Hogy a francba lehet háromból háromnak topáz szeme és angyalokat megszégyenítő szépsége.Nem beszélve a hófehér bőrről és mint időközben kiderült jéghideg keze.Jó tudom hogy testvérek de ez akkor is sok és ráadásul nem is vér szerintiek. Emmett viszont eltérítette a gondolataimat mikor megláttam az arcán egy kaján vigyort.
- Örülök hogy végre megismerhetem a híres Bellát.
- Híres? - kérdeztem hitetlenkedve nem értettem hogy érti.
- Hát igen tudod tegnap este Edy és Alice rólad áradozott. - mire Edward oldalba könyökölte bátyját - Hé! Én csak az igazat mondom.Hidd el Bella - nézett újból rám miközben dörzsölgette a sérülése helyét. - a családomban nagyon is híres vagy.
-Ne is törődj vele Bella - szólalt meg a szőke szépség. Hogy lehet mindnek ilyen hangja ez nem stimmel. - Rosalie Hale vagyok és örvendek az ismertségnek. - nyújtotta ő is a kezét. Ebben a pici gesztusban is annyi báj és kellem volt mint kb száz nőben.Szintén hideg érintés fogadott de már meg sem lepődtem sőt sejtettem, hogy így lesz.
- Én is örülök Rosalie - mosolyogtam a kedves lányra és valami azt súgta hogy vele is jóban leszek akárcsak Aliceal.Végül ő is odaállt mellém és két puszival az arcomon üdvözölt.
- Szia Bella bemutatom - itt a magas karcsú mégis izmos fiúra mutatott akinek méz szőke haja és mily meglepetés gondoltam ironikusan topáz szeme és gyönyörű arca van. - ő itt a pasim Jasper.Jasper ő itt az új barátnőm Bella.
- Igen én Alice pasija - a szónál elfintorodott úgy nézett szerelmére mire az rákacsintott és vihogott a minden bizonnyal nem túl tetszetős megnevezésen.- vagyok és én is nagyon örülök hogy megismerhetlek.Tudod a csajommal - vigyorgott most ő Alicre mire ő csípőre tett kézzel küldte felé szúrós pillantását -nem lehetett bírni alig várta hogy megismerjünk.
- Én is vártam már hiszen Edward tegnap mesélt rólatok.
- Remélem nem hittél neki el mindent - vihogott Emmett rám
- De! Mindent az ég világon de ne izgulj csupa jót mesélt - és hogy mind lássák rákacsintottam Edwardra.
- Én mondtam hogy ne higgy neki.Figyu Bella mi még a legjobb körülmények között sem vagyunk szentek majd ha erről mesél na azt nyugodt szívvel elhiheted. - úgy vigyorgott mint a vadalma.
- Oké megígérem hogy minden jó ellenére csupa rosszat fogok csak feltételezni rólad.- most már nekem is vigyorognom kellett mint ahogy a többiek is nevetgéltek elégedetten hogy kivágtam magam Emmett beszólásából.Mert hiába volt akkora mint egy kétrészes szekrényajtó én egyáltalán nem féltem tőle.Egy óriási plüssmaci benyomását keltette inkább. Az ismerkedésünk alatt viszont kezdett megtelni a parkoló és egyre többen álltak meg hogy megcsodálják az új diáktársakat.- Szó se róla fölkavarjátok az unalmas kisváros fillinget ami eddig jellemző volt Forksra.
- Á ne is törődj velük két hét és már föl sem fog tűnni hogy megérkeztek Cullenék - még mindig ott terpeszkedett az arcán a mosoly levakarhatatlanul. - de mi megyünk is az irodába a papírjainkért.Magatokra hagyunk Edwarddal csak turbékoljatok egész nyugodtan. - a mosoly kaján vigyorrá torzult az arcán és ez nem csak rá volt jellemző mind a négyen ugyanolyan grimaszt vágtak kivéve Edwardot aki viszont szúrós pillantással motyogott valamit az orra alatt amit sajnos nem hallottam.Mire visszanéztem volna Cullenékre már le is léptek.Edward még sutyorgott valamit távozó testvérei után de aztán mosolyogva rám nézett mintha az előbbi kis indulata semmivé foszlott volna csillogó szemekkel szólalt meg angyalhangon.
- Ne haragudj az idióta bátyámra tudod nem volt gyerekszobája.
- Nem dehogy is igazán nagyon kedvesek még Emmett is - és szépek tettem hozzá magamban.
- Te viszont nagyon csinos vagy ha szabad ilyet mondani egy barátnak. - végigmutatott rajtam és most ő kacsintott rám amitől megint elállt a lélegzetem és azt hiszem pár ütemet ki is hagyott a szívverésem.
- Őöö köszönöm - lehajtottam a fejem mert zavarba ejtően tud nézni a gyönyörű szemeivel és az eddigi pír az arcomon már bíborvörössé vált.
- Ráadásul nagyon szép vagy mikor elpirulsz - folytatta kínzásomat.
- Na jó már így is zavarban vagyok szerintem induljunk az óráinkra - próbáltam elterelni a figyelmét - neked hol lesz az első órád? Elkísérlek a teremig úgy biztosan nem fogsz eltévedni.
- Rendben nekem matekom lesz a 105-ös teremben.És neked?
- Hát ez tök jó nekem is épp matekom lesz. - mosolyogtam én is rá hiszen soha nem tudtam megtartani azt a két lépés távolságot sőt hiába ígértem meg magamnak még közelebb és közelebb kerülök hozzá.Elindultam mellette de csak most tűnt fel igazán az iskola reakciója az új jövevényekre és legfőképpen a mellettem sétáló szépfiúra.A lányok többsége kuncogott és csöppnyi szemérem nélkül mutogattak rá mintha föl sem tűnt volna nekik, hogy ezt ő is láthatja.
- Látom jó néhány csajnak bejössz. - próbáltam elmosolyodni de igazából rettentő dühös voltam ezekre a cafkákra.Hogy jönnek ehhez? Tudom, hogy nem jogos a felháborodásom mégsem tudtam nem ezt érezni. Ránéztem és kicsit mérgesen konstatáltam hogy mosolyog.
- Tudod engem ez nem nagyon érdekel - közölte hegykén - kérlek ne érts félre, nem akarok nagyképűnek tűnni, de már hozzászoktam a lányok ilyesfajta megnyilvánulásához és le is tudom kezelni.
- Ó valóban? - színleltem megrökönyödésemet.Ugyan el bírom képzelni hogy körbeugrálták a lányok az előző sulijában.Közben odaértünk a teremhez de még csak egy két ember ült bent és elmélyülten beszélgettek természetesen Cullenékról de mikor beléptünk hirtelen elhallgattak. Elővettem a tarsolyomból a tőlem telhető legcsúnyább nézésemet és megajándékoztam vele két évfolyamtársamat.
- Nem baj ha melléd ülök Bella? -kérdezte tőlem Edward
- Nem dehogy ülj csak nyugodtan tudod állandó padtársam és barátnőm Angela beteg úgyhogy szabad mellettem egy hely. - elindultunk a helyünk felé de megállásra késztetett a hűvös érintés a kezemen. Ismét egybe simult a kezünk és abszolút meglepődve pillantottam föl gyönyörű szemébe.Nem húztam el a kezem pedig tudtam, hogy az lett volna a helyes. Kéz a kézben néztünk egymás szemébe és vártam, hogy megszólaljon,de ő nem beszélt csak nézett rám ugyanazzal az áhítattal mint eddig és most is mint eddig minden ilyen alkalommal teljesen levett a lábamról. Végül ő volt az aki elhúzta a kezét és megszólalt.
- Én csak - nagyot sóhajtott - szeretném megköszönni, hogy ilyen kedves vagy velünk.Tudom neked úgy tűnik hogy mi milyen menők vagyunk - emelte föl két kezét és képzeletbeli idézőjelet tett a szóra. - de hidd el nekem az emberek általában megtartják tőlünk a két lépés távolságot.Te viszont egyből elfogadtál mindet pedig elég bunkó voltam az első pillanatban.Minden esetre csak azt akartam mondani hogy köszönöm.
Leesett állal álltam ott előtte és próbáltam fölfogni a szavai értelmét kevés sikerrel.Nem igazán tudtam hogy mit felelhetnék neki így csak bólintottam.Megfordultam és a helyünkre mentem ő szorosan mögöttem jött.Egy pillanatra ránéztem a Ben Erik párosra akik nyitott szájjal hallgatták végig Edward előző megnyilvánulását.Leültünk egymás mellé és ugyan ebbe a pillanatban megszólalt Edward mobilja.