15.fejezet

Na szóval itt a kövi feji és bár annyira nem illik a tartalomhoz ez a kép nekem tetszik és úgy gondoltam jó lenne ide.Remélem hogy tetszeni fog ez a rész is hát lelejétek kedveteket benne. Puszi legyetek rosssszak nagyon rosssszak hiszen úgy szép az élet ha zajlik. Akárcsak a párocskánknál. :D

Edward szemszög: Van ami egy szentnek is sok

"Most fejezd ezt be Edward" üvöltött Alice gondolatban felém. Nem! Nem akarom! Meg fogom csókolni! Akarom, kívánom. Csak a vágyam van. Most semmi más gondolat nem férkőzik be a fejembe. Hallom a szíve szapora már- már vágtázó ritmusát és tudom, érzem, hogy ezt ő is akarja most. Hívogat a bódító illat amit lehelete sodort felém. Meg kell csókolnom, nincs semmi más lehetőség. Éreznem kell, az ajkait különben elégek.
"Ha megcsókolód el fogod veszíteni. Figyeld mit láttam" Megálltam. A képek, amit ez a gonosz kobold küldött megölte a vágyat. Bella ugyanis visszacsókol, sőt ő húz magához olyan vehemenciával, hogy kiserked a vére és a számba érzem mámorító ízért. Ekkor borul el az én agyam és ajkai által szívom először vérét aztán beborít a már jól ismert vadállat és nyaka puha verőeréhez tapasztom fogaimat és addig szipolyozom gyönge testét míg ki nem szárad és életlenül sápadtan nem fekszik a karjaimba.
"Megölöd!!! Állj le most!" Jött a parancs és már tudtam engedelmeskednem kell neki, hiszen igaza van, sőt ő csak azt akarja, hogy Bellának ne essen bántódása. Én is ezt akarom, de azt hiszem, hogy szerencse hogy végig nézetem a horrort, amit elkövetni készültem szerelmem ellen, mert a gondolatmenet, amit Alice közvetített olyan vágyat is közvetített, amire nem gondoltam volna, hogy valaha is érezni fogok angyalom iránt. Vágytam a vérére. Ami segített, viszont hogy ne ez legyen a mérvadó az a gyilkolásom utáni pillant, amikor megláttam kihűlt testét. Nem létezik ennél elviselhetetlenebb dolog a világon. A tudat, hogy majdnem én voltam, aki életét vette ennek a gyönyörű ninfának majdhogynem gyűlöletet keltett bennem saját magam iránt. Megálljt kell parancsolnom magamnak és neki is. Hogyan futamodjak meg úgy, hogy ne bántsam meg? Tudomásul kell vennem, hogy még nem érkezett el az én időm. Várnom kell. Soha egy lány sem volt rám ilyen hatással és bár csak gondolat béli kép lebegett a szemem előtt soha még ilyen ízletes aromát, mint az ő vére nem éreztem. Az önfegyelem hiánya most majdnem végzetes lett. Ezt nem engedhetem meg még egyszer. Egy pillanatra sem lankadhat a figyelmem főleg úgy, hogy már éreztem a vére ízét, hála az égnek nem a valóságban történt meg de most már nem bízhatom csupán a véletlenre ezeket a dolgokat sem. Tízszer jobban oda kell majd figyelnem rá nem is, tízszer, inkább százszor vagy ezerszer, hiszen ő a legfontosabb. Így bár minden erőmre szükségem volt mégis ellenálltam a gyönyörű ajkaknak és az utolsó pillanatban csókoltam arcon remélve hogy nem csináltam magamból már sokadjára idiótát. Rettentő finom volt az arca puha bőre, de ami most még ennél is jobban lekötötte a figyelmem az a szíve ritmusának hiánya. Azt hiszem, nem dobog a szíve, ami először megrettentett, hiszen az előbbi élményeket keltette életre. Aztán rájöttem, hogy az érintkezésünk hozta ki ezt belőle és már mindjárt jobb színben láttam a világot. Láttam, hogy az arca lángvörösben izzik, a szeme elfátyolosodik és aztán megéreztem vére mámorító, adrenalin okozta száguldását az ereiben. Szinte tapintható volt a levegőben. Megindult felém a karja, de mégsem ért hozzám viszont megtántorodott és rázott egyet a fején mintha ki akarna rázni belőle valamiféle gondolatot. De mivel elkezdtem aggódni, hogy esetleg elesik és megüti magát így bár elég ambivalens érzések jártak át, mégis átöleltem. A két teljesen eltérő érzést, a féktelen vágy amit már ismertem vele kapcsolatban a férfi aki vagyok, a szív ami nem dobog a mellkasomban, a szellem ami elmémet szövi be, és a lélek aminek nem is lenne szabad léteznie már csak róla szól csak ő érte van, de mint már megtudtam nem csak ezek az érzések vannak bennem vele kapcsolatban nem csak mint szerelmem egyetlen megtestesítője hanem mint a leendő zsákmányom is hatalmas szerepet tölt be ettől a perctől a létemben. Nem gondolom, hogy ez valaha is bekövetkezhet, mégis most már ezzel a szemponttal is számolnom kellett. Minden mozdulatomnak fontos szerepe lehet így azt meg kell, hogy előzze egy alapos gondolatmenet. Ennyire talán még soha nem volt jentősége egy érintésnek és soha nem számított egy sóhaj. Bármi kárt tehet benne és én vagyok per pillanat a legveszélyesebb, hiszen ha csak egy kicsivel is jobban szorítom most akkor például eltörhet a gerince vagy zúzódások és lila foltok tarkíthatják gyönyörű bőrét. Ebben a pillanatban lett elege Alicenek a hallgatásból és úgy gondolta, hogy ideje fölfednie Bella előtt is hogy már a közelben van.

- Bella!Bella!Hahó, fiatalok itt vagyok ,várjatok meg. - jött a kis manó hogy valahogyan helyre rázza Bella érzelmi világát és persze engem földig rugdosson; most még csak gondolatban. De otthon azt hiszem lesz még egy két keresetlen szava és ütése hozzám. Meg is érdemlem, úgyhogy elviselem a felém szálló kicsit sem gyöngéd sértéseket.

- Na, végre ideje volt már hogy észre vettetek - mosolygott szerelmemre Alice én viszont csak gyilkos pillantást és gondolat béli üzentet kaptam "otthon kinyírlak úgy hogy ha kedves az életed elkerülöd a Cullen házat amikor Bella elment" Egy másodpercre viszont megrökönyödött és a már jól ismert kiürült szempár meredt a semmibe. Látomása van. Egyből ő kötötte le a figyelmemet hátha olyat lát, ami kapcsolódik Bellához. És igazam is lett egy színpad félén állt és énekelt. Aztán sok és nagyon gyors kép mutatkozott, amiből nem értettem semmit mindez egy másodperc alatt. Kitisztult tudattal nézett most már ránk és a vigyor odaégett az arcára.
Bella még mindig elég labilisan állt, de azért föltűnt neki hogy húgom kicsit megváltozott. Hát igen mindig észrevesz, olyan dolgokat, amiket még most nem igazán kéne neki.

- Milyen órátok lesz? - kérdezte Alice tőlünk mintha nem tudná, hogy a tesit együtt fogjuk tölteni.

- Szia, hugi - próbáltam menteni a menthetőt és rá mosolyogni. Nem mintha félnék tőle, de már ismerem annyira, hogy tudjam, nem feltétlenül úgy érti a bántalmazásomat, hogy seggbe rúg. Vannak neki erre sokkal hatásosabb módszerei is, amitől viszont rettegtem. Jobbnak láttam tehát nyalizni neki, hogy a bosszú, ami rám vár ne legyen annyira könyörtelen, mint amire számítottam.

- Tesink lesz. - ébredt a révületből Bella és bár meg kellett köszörülni a torkát, hogy az a hang jöjjön ki rajta amit szeretett volna. De ugyebár a vámpír hallásnak is vannak előnyei néha és így könnyedén leszűrhettem, hogy még mindig van egy kis remegés hangjában, ami a már említett egómat emelte az egekig. - És neked mi lesz a következő órád? Bár ha jól emlékszem tavaly két osztálynak volt egyszerre tartva.

- Úgy tűnik, hogy ez idén sem lesz másként, mert nekünk is tesink lesz. Ha végre megérkezik Jasper mehetünk együtt. - végszóra megjelent a már említett bátyám tőlünk, kb. tíz méterre. Elindultunk együtt a tornaterem felé. A lányok előttünk haladtak szótlanul. Bella lehajtott fejjel, míg Alice majdhogynem indián szökelésben. Mintha két ideg világ lennének. Jasperrel követtünk őket és csak vámpírfülek számára hallható diskurálásba kezdtünk.

- Szerintem kerüld el egy időre - intett a fejével Alice felé - ha nem akarod földbe döngölve élni az öröklétet – kuncogott, de azért kihallatszott hangjából a féltés párja iránt.- Kicsit pipa érzelem hullámokat érzek felőle az irányodba,de e mellett mérhetetlen boldogságot is.

- Én a magam részéről jobban félek attól amit most is rejteget előlem gondolatban, mint attól hogy kapjak tőle egy két tockost.

- Hát igen! - sóhajtott nagyot ,mint akinek eszébe jut valami rossz emlék és hát a nélkülözhető levegővételt az is követte - Meg is értelek. Rajtam eddig csak egyszer állt bosszút azóta is örök emlék marad.

- Jajjj ne! Kérlek, ne kelljen még egyszer végignéznem! Nem tudnál valami másra gondolni? - könyörögtem neki. Az egy héten át kínzott Jasper még most is a frászt hozza rám. Hogy lehetnek ilyen kegyetlenek a lányok? .Szegény fiúnak hét teljes napon keresztül néznie kellett, ahogy "kedves" felesége lengébbnél lengébb fehérneműkben divatbemutatót tart neki úgy hogy egy újjal sem nyúlhatott hozzá.
Persze bátyám azt gondolta túl jár a jósnő eszén és mivel tehetsége nem csak arról szól hogy érzékeli az érzelmeket hanem befolyásolni is tudja úgy gondolta, hogy beveti neje ellen a képességét. Nem jött össze a jól eltervelt turpisság. Alicenek ugyanis látomása volt erről így megfenyegette, hogy elvál ha beveti ellene. Tehát végig kellet szenvednie az egy hét szex tilalmat, úgy hogy folyamatosan kísértésnek volt kitéve. A hugicám nem éppen a könyörületességéről híres, ha valaki megsérti vagy elkövet ellene valamit.
Éppen ezért most férfi létemre nem kicsit inamba szállt a bátorságom. Tisztába vagyok azzal, hogy megérdemlem a büntetést, de az ő kínzásai hát igen csak közel járnak a sötét középkorban a fizikai fájdalmakhoz csakhogy ő ezt előszeretettel más formában tálalja. A rémképek kezdtek bekúszni a fejembe. Ráad Bellára valami tuti hogy vörös vagy fekete csipke csodát és "véletlenül" az én szobámban fog kikötni. Közben, odaértünk a csarnok bejáratához. A női illetve a féri öltöző egymással szemben. Alice megcsókolta szerelmét, de nekem még mindig nem bocsájtott meg, mert gondolatban üzente, hogy "vigyázz magadra, mert kicsinállak". Bella még lehajtott fejjel egy halk sziasztokal búcsúzott tőlünk. Beléptünk az ajtón túlra és persze minden szempár ránk szegeződött. A gondolatok ignorálása mindig elég nehéz ha még zümmögés jelleget sem akarok magamévá tenni de most erre törekedtem. Szerencsére sikeresen. Jasperre próbáltam figyelni őt legalább el tudom viselni. És érdekes infókkal is szolgál.

- Már nem haragszik rád csak megjátsza. Bár attól még lehet hogy bosszút forral sőt nagyon valószínű.

- Hurrá ez most tényleg megnyugtatott. - duzzogtam még mindig. Tudtam, hogy Alice nem lesz sokáig haragtartó amiért nem voltam elővigyázatos hiszen tudja hogy, szándékosan soha nem bántanám a lelkem másik felét, de a lehetséges róvása hát eléggé kikészítette az idegrendszeremet. Átöltözve léptünk be a tornaterembe és már akkor rádöbbentem, hogy nehéz óra elé nézek. A már átöltözött lányokon olyan mértékben volt kevés ruha hogy húsz éve még fehérneműnek számított rövidnadrág top variáció kicsit kikészített. Ha Bellán is ilyen párosítás lesz ..... még be sem fejeztem a gondolatot mikor meghallottam a gonosz törpe "hangját"
"Ezt nézd és zokogj" röhögött a galád. Oda sem mertem nézni, de végül megtettem. És igen nagy szerencse hogy bő sortot vettem föl mert kevés lett hirtelen a boxerben a hely bizonyos szerveimnek. Megbabonázva néztem, ahogy közeledtek felénk. Fekete feszülős kis rövid nadrágja alatt kirajzolódott a csipke az én fantáziám meg szárnyalt. Gyönyörű lábai és combja feszes formái erre persze csak még inkább rásegítettek. Elképzeltem, ahogy a csípőmre kulcsolja őket és magához húz. Istenem soha nem lesz vége ennek az órának. A vágy kínjai marcangoltak, de ők csak közeledtek. Megpróbáltam kizárni a gondolatomból minden szexel kapcsolatos képet mikor elindultam fölfelé kocsányon lógó szemeimmel a testén és megláttam a hasát ,hogy kirázta a hideg nem is mertem följebb nézni mert ha nem vett föl melltartót a fölső alá akkor én most itt fogok elégni. És hát már be is gyújthatják a mágjámat, mert nem volt a topp alatt semmi. A mellbimbói pedig a hideg következménye képen hegyesen meredtek rám. Igen most már biztos voltam benne hogy engem hívogatnak, hogy csókoljam, ízleljem. Lejjebb húztam a pollót, hogy senki ne vegyen észre semmit. Jaspert persze hiába is próbálnám átverni hiszen ő érzi azt amit én. Kérdő tekintete gonosz mosollyal zárult.

- Köszi hogy segítesz elterelni a figyelmemet. - súgtam neki oda, de most már röhögött. Végül is odaértek, ami csöppet sem segített lelohasztani a vágyamat, mert most még intenzívebben éreztem az illatát is.

- Sziasztok, srácok. Tök jó lenne, ha kézilabdáznánk nem? - jött a most már bizonyítottan szadista hugicám.

- Ha nem egy csapatban játszok veled, akkor igen. - közöltem vele kicsit rekedtebben. Nem is tudtam hogy ilyen hangot is ki lehet belőlem csikarni. Úgy tűnik a vágyaim ilyen mértékben visszafogása ezzel is együtt jár.

- Ok akkor én Bellával leszek, ha esetleg kézilabdáznánk te meg Jasperrel. Mit szólsz Bella benne vagy?

- Persze Alice - nézett rám Bella is végre, egy angyal aki rám mosolyog .- Lealázzuk a fiúkat - kacsintott Alicere de persze úgy hogy mind lássuk hogy szövetkeztek ellenünk. - Van kedvetek fogadni, hogy ki fog győzni. - incselkedett tovább.

- Nekem van, de én szeretném később megszabni a mi feltételünket, ha neked is jó úgy barátnőm. – a szövetségük egyre több félszt eredményezett nem csak nálam de Jaspernél is.

- Én nem fogadok – szögesztem le. Alice ellen meg pláne nem főleg ha ilyen fölényesen beszél. Akkor biztos hogy volt valamilyen látomása és tuti hogy mi fogunk veszíteni és köszönöm nem kérek a kínzásaiból.

- Én sem fogadok, – viszakozott Jasper is egyből.

- Pasik! Gyáva nyuszik. – jött Alice a tuti nyerő szöveggel. Tudta, hogy ezt nem fogjuk tűrni Jasperrel így éri el mindig a céljait, de egy jósnővel fogadni akinek minden bizonnyal látomása volt erről és úgy irányit hogy mindenképpen ő jöjjön ki győztesként hát nem egy könnyű eset. Ha nem fogadunk vele Bella is azt fogja gondolni, hogy bátortalanok vagyunk, ha viszont fogadunk, akkor lealáznak. Hacsak!

- Na jó te bestia ha ez kell neked ám legyen. – Jasper először szúrós szemmel nézett rám amiért le mertem bestiázni a nejét de ezt követően inkább a pánik volt érezhető rajta. „Edward nem kéne ebbe belemenni. Ebből még csúnya dolgok fognak kisülni.”Végszóra megérkezett a tanár is és mily meglepő négy csapatra osztotta a bandát a röpisekre a focisokra a kosarasokra és a kézisekre. Minden csapat vegyes volt lányok fiúk együtt játszottak vérre menő csatákat. A mienk legalábbis az lesz. Ha nem is a szónak abban az értelmében. A mi tizennégy fős csapatunk is igen érdekesen alakult. Alice mint valami csapatkapitány már át is vette az irányítást és mint ilyen közölte hogy én illetve mily meglepő Bella leszünk a beállósok. Hurrá az egész tesi órán milliméterek fognak elválasztani tőle csak, hogy a nadrágom az óra végére ki is szakadjon a feszüléstől. Az ő csapatukba volt még a görény Mike Newton is irányító poszton ezt persze nem hagyhattam annyiban így odasúgtam Alicnek hogy ha már ő a főnök akkor a barátocskánknak adja Jaspert akinek meg kiadtam feladatnak hogy kicsit gyötörje meg a mocskot. Egy két zúzódás igazán semmiség. És elkezdtük.
Minden csapatban négy lány és három fiú volt. Érdekes módon a bal szélső poszton játszó Amanda többet volt a sorfalban mint Bella holott ő volt a beálló neki kellett volna de elég hamar elunta hogy nem igazán foglalkozok vele és így inkább Jasperre mászott rá. Szegény bátyám meg folyamatosan Alicet hesszelte hogy mit szól az új hódolójához. Persze húgom nem volt féltékeny de azért szemmel tartotta a kiscsajt. Tudta hogy Jaspernek soha nem kellene egy ilyen hát hogy is mondjam céda.
Aztán már kezdett kiéleződni a csata holtverseny alakult ki ők is nagyon jók voltak és mi sem valltunk szégyent.
Úgy tűnik hogy Bella is taktikát változtatott mert éppen a sorfalukban vártam hogy Jasper kijátsza a labdát és ahogy esélyt lát rá lepasszolja nekem. Ekkor gondolta azt szerelmem hogy az eddigi emberfogását kicsit szorosabra fogja. Ez abban nyilvánult meg hogy már nem csak a labdára játszott mint eddig. Éppen szólt gondolatban Jazz hogy figyeljek rá mert pár pillanat múlva megérkezik hozzám a lehetőség mikor megéreztem egy forró tenyér érintését a hasamon. Megrökönyödtem nem kicsit. Rápillantottam és egy kaján mosoly után a felém szálló kézilabda már az ő birtokában volt. Megindult a mi kapunk felé amit meg persze én nem hagyhattam így utána eredtem de valamiben megbotlott és hogy ne essen el átöleltem de ő valamiért a földön akart kikötni így mindketten elzakóztunk. Ő rajtam feküdt cseppet sem segítve ezzel hogy a nadrág feszülése csillapodjon. Sőt még rá is tett egy lapáttal. Megérezhette mert a döbbenet után elmosolyodott.

- Ugye tudod, hogy ez minimum egy hetes, de akár ki is állíthatnak két percre? – boszorkány. Ez volt az első gondolatom. A második pedig az, hogy igen én szabálytalankodtam, de az ő védelme volt a cél hogy ne essen el. Sebaj, vállalom a büntetést ez bármit megér. Megfogtam a derekát égette a tenyerem a csupasz bőre próbáltam leemelni magamról, amit meg ő nem hagyott. Lovagló ülésben ült föl kemény ágyékomhoz dörgölte magát. Amitől felnyögtem. Ami nem kerülte el a figyelmét így egy kacsintás után már föl is ugrott rólam mire megérkeztem a többiek is.

- Hetes? – kérdezte Bella a bírónktól, aki szintén egy diáktárs volt.
Ő meg mint aki most eszmélt belefújt a sípjába és elkezdett rohanni a két méter hosszú egyenes csík felé hogy érvényesítse a büntetőt. Közben odaért Alice is Bellához és egy pacsival jutalmazta az én sikeres leszerelésemet. Engem már a rosszullét kerülgetett volna ha nem vámpír vagyok. Kikészít ez a nő. Végem van tőle és ezt ő is nagyon jól tudja. Hurrá. Még csak két napja ismerem és máris tudja hogy milyen hatással van a testemre.
A bűntetőt végül Alice sikeresen érvényesítette és ekkor lett vége a meccsnek is így bár csak egy hajszállal de ők nyertek és nekünk vállalnunk kell a fogadásunk tárgyának büntetését. Kíváncsian várom hogy hogyan fog megkínozni minket szerelmem és húgom.