9.fejezet

Edward szemszög: Az ebédlőben 2.

- Ami azt illeti mindig is a barnák jöttek be - szavaimra
újabb még vörösebb hullám öntötte el az arcát a levegő
is megtelt erőteljesebb illatával ami most először
vonzott is kicsit,mint vámpírt de ezt még mindenféle nehézség
nélkül le tudtam küzdeni nem ételként kívántam őt
Sokkal inkább férfiként.
- Igazán? - nyelt nagyot - és van barátnőd esetleg jegyesed?-
kíváncsiskodott tovább.
- Nem nincs semmilyen kapcsolatom.- kezdtem bele az előre
elgondolt válaszokba. - Tudod most a tanulás prioritást
élvez a szerelem felett - persze! Mintha bármi elsőbbséget
élvezhetne az életemben mint Ő.- Apámmal azt terveztük,
hogy orvosnak tanulok tovább, hogy az ő nyomdokaiba
léphessek.- ami igaz is volt 88 éve hiszen akkor kezdem
az orvosit és akkor beszéltem meg Carlislal hogy én is
ezt a hivatást választom többek között.Szóval bár
hazudtam mégsem akkorát mindössze az idő nem stimmelt.
- Tényleg édesapád orvos? És az orvoslás melyik ágán
tevékenykedik?
- Ő nem az édesapám örökbe fogadtak pár éve - újabb
fél hazugság hiszen az már jó pár éve volt és bár
igaz hogy fiúknak éreztem magam ez mégsem úgy volt
ahogyan Bella gondolta így ez is hazugságnak számított.
Tudtam hogy ez lesz és nem is nagyon tetszett vagyis hogy
egyáltalán nem tetszett de ez most szükségszerű.
- Egyébként még nagyon fiatal ő is és sebész,
de elég híres kardiológia terén illetve az onkológia is
foglalkoztatja.Igazából nem ismerek nála jobb embert.-
végre egy igaz mondat és nagyon jól esett hogy ki is
mondhattam róla véleményemet hiszen mélyen tisztelem apámat.
- Már megint megleptél - közölte velem hirtelen -
Látszik rajtad, hogy tiszteled és szereted az apádat
és ez nem túl jellemző a mi korosztályunkban lévő
fiúkra.Azt hittem te a lázadó fajta vagy, de ezzel a
pár mondatottal megváltoztattad eddigi véleményemet.
- És ha jól értelmeztem szavaidat akkor pozitív
irányba történt a véleménycsere? - kérdeztem bedobva
a már említett mosolyomat hogy kicsit szemtelenkedjek vele.
- Abszolút! Beszélj kérlek még a családodról
fölkeltetted az érdeklődésemet.- merült bele most már
fesztelenül a beszélgetésbe és ez tetszett nekem.
Csak az a fránya étel nem akart fogyni még a végén
éhen marad.
- Figyelj! Én nemrég ettem,míg te nem. Egyezzünk meg.
Amíg te eszel addig én minden feltett kérdésedre
szívesen válaszolok.Így rendben van?- egy nagyot
harapott az ételből meglehetősen mohón és várta
hogy elkezdjek beszélni.Mosolyognom kellett lelkesedésén.

- A teljes nevem Edward Anthony Mason Cullen
Chicagóban születtem. Május 13-n töltöttem be
a 17.életévemet.Apám Carlisle Cullen pár éve fogadott
örökbe ő akkor még nagyon fiatal volt csakúgy mint
a felesége nevelőanyám Esme Cullen.A világ legjobb
pótanyukája ő építész és lakberendező.Neki sajnos
nem lehet saját gyereke így ezt mi pótoljuk az életében.
Esme folyamatosan járja az árvaházakat hogy minél több
gyereken segítsen ahogy tud.Étellel ruhákkal vagy ha kell
és általában az kell igazán babusgatással.Rettentő
nemes lelkű.Rosalie a húgom őt apán találta az utcán
majdhogynem vérbe fagyva,de még időbe tudott rajta segíteni.
Ő gyönyörű lány amit tud is magáról - mosolyodtam el
Rosenál hiúbb teremtés nem sok szaladgál itt a földön.
- Ott van még Emmett Rosalie párja aki szintén árva és ő
is velünk lakik.Ők 19 évesek de egy évet halasztottak
mert elég nehéz volt fölzárkóznunk és visszamenni a suliba
annyi megrázkódtatás után.Másoknak lehet hogy fura
hogy együtt élnek és mégis testvérekként dominálnak
de Rose nem akarta fölvenni apám nevét egyenlőre és
boldogok együtt úgyhogy nem nagyon bánják a pletykásokat.
Azt mondják szerelem volt első látásra így hamarosan
össze is fognak házasodni.- sokadjára kb. 4-5 évente
megesküsznek és mindig nagy lagzit csapnak ezt persze
nem mondhattam el Bellának egyenlőre.
-Alice és Jasper szintén egy pár.Alice velem egy idős
és már rég szerelmes volt Jasperbe mikor neki is feltűnt
hogy hugom milyen nagyszerű teremtés.Ők mind ma érkeznek
meg Alaszkából.Imádunk kirándulni és így általában
olyan helyekre költözünk ahol van némi erdős terület.
Hát kb. ennyit a családról nagy vonalakban,de holnap
úgyis megismerheted őket hiszen ők is ide fognak
járni suliba.

- Nagyon szép családod van.Mármint az elmondottak
alapján.Látszik hogy tiszteled és szereted őket
ahogyan beszélsz róluk le sem tagadhatod.
- Hát igen ez így van bár néha nem könnyű velük.
Rosalie például szörnyen makacs és nem kicsit hiú
amit már említettem.Emmett pedig mindig kész rá, hogy
az életem nyomorain jót röhögjön.Jasper az olyan
katonatiszt forma néha összefognak Emmettel és közösen
szekálnak és Alise az őrületbe kerget a pörgésével olyan
mint egy felhúzott Duracel nyuszi.Folyamatosan pörög,de
mindennek ellenére vagy pont ezért imádni valóak.
Mindenki külön külön egyéniség így néha nem könnyű együtt
de az esetek nagy részében nagyon jól elvagyunk.- mondtam
el végre őszintén a véleményemet.
- És melyikőjükkel jössz ki a legjobban? Van ilyen kedvenc
tesó dolog.Tudod én egyke vagyok nem tudom átérezni ezeket
a dolgokat - kezdett magyarázkodni milyen édes azt hiszi
hogy megbántott.Rámosolyogtam hogy tudja nem intim téma
az amit érint.
- Azt hiszem Alice áll hozzám a legközelebb vele sokkal
több dolgot tudok megbeszélni mint a többiekkel lehet
azért mert ő is velem szeret megbeszélni sok olyan
dolgot amibe a többieket nem szettnénk beavatni.Ja és
persze mi vagyunk a legkülöncebbek. - a gondolatolvasó
és a jövőbelátó ezt persze nem mondtam neki.De igaz hogy
Alicel kénytelenek vagyunk falazni egymásnak mint
két fél lábú ember akik egymásra támaszkodva túl tudnak
élni sok konfliktust és bajt.Kiegészítjük egymást.
- De most kérlek te mesélj valamit magadról.

- Hát én gyerek korom óta itt élek Forskban ami nem
bővelkedik sok érdekességben.A teljes nevem Isabella
Marie Swan két hét múlva töltöm be a 17-t.-itt
elpirult egy pillanatra ami nem illett a mondani
valójába így kicsit frusztrált hogy nem értem a miértjét.
Mindenki gondolatát hallottam csak azé az emberé volt
eltakarva előlem akié a leginkább érdekelt ha
csak egy picit bele látnék a fejébe érteném az okát
az előbbi szégyenének.
- Apám Charlie Swan a helyi rendőrfőnök.Anyám Renee Swan
pedig pedagógus, de ő nem igazán kedveli a sulit azt
mondja hogy az ovisokat még lehet szeretgetni így olyan
mintha lenne 22 gyereke rajtam kívül.Azt hiszem hogy
most már végleg ott hagyja az iskolásokat és esetleg
csak helyettesíteni ugrik be.Egyébként borzalmasan
szeleburdi - kedvesen elmosolyodott ahogy az anyjáról
beszélt.- Tudod hasonlít kicsit Alicehez vagyis a
pörgéséhez.Anyámat sem lehet lelőni ha beindul, de
apa ezt tök jól kezeli.Pedig ő meg a megtestesült
nyugalom.Annyira különböznek, hogy nem is értem
hogyan tudnak ennyi éve ilyen jól kijönni egymással.
Kb. ennyi. Az én családom nem túl izgalmas.

- Hogy lehet hogy nincs testvéred? Mármint ha
a szüleid ilyen jól kijönnek akkor nem értem.
- Tudod mikor születtem valami komplikáció történt
és akkor anyám majdnem belehalt a szülésbe,de meg
tudták menteni viszont komoly árat fizetett érte.
Neki sem lehet több gyereke mint édesanyádnak.-
elszontyolodót és egy pillanatra nagyon erős
késztetést éreztem hogy átöleljem és megsimogassam
gyönyörű arcát.
- Áúú - kezdett bele fancsali képpel és én nem értettem
hogy miért lett hirtelen ilyen zaklatott.- ne haragudj
hogy így neveztem a nevelőanyádat nem akartalak
megsérteni vagy ilyesmi csak.
- Nem nem dehogy sértesz meg sőt én úgy gondolok
rájuk mint édesszüleimre - nem hiszem el mosolyodtam el
ismét de most a büszkeségtől mérhetetlen elégedettségemre
szolgált hogy egy ilyen tapintatos jószívű embert szántak
nekem a föntiek.Hogy lehet valaki ennyire nemes lelkű túl
jó ő hozzám konstatáltam magamban.Hogy tereljem a témát
belekezdtem a keményebb témába.Tudnom kell hogy milyen
szerepet játszik az életében ez a Jack.
- Azt még meg sem kérdeztem hogy neked van e barátod
vagy esetleg vőlegényed? - elpirult és lesütötte a szemét
ami egy pillanatra megfacsarta a kőszívemet.Szerettem
volna ha fesztelenül beszél velem de föl kellett készülnöm
mert ez most tuti hogy rohadtul fog fájni.
- Igen van barátom Jacob Black.Ő szintén 17 éves és
innen nem messze az indián rezervátumban él ő a törzsfőnök
fia aki viszont apám legjobb barátja így gyerek korunk
óta ismertjük egymást, de csak két éve járunk egymással.-
tudtam hogy fájni fog de nem gondoltam hogy ennyire erre
nem igazán voltam felkészülve a szavak teherként
nehezedtek halott szívemre.De úgy tűnt még nem fejezte
be gyötrésemet és akármennyire is fájt tudni akartam mindent.
Folyamatosan lesütött szemmel mesélt mintha szégyenkezne.
A levegő is megtelt forrósággal az arcába tóduló vérözöntől.
- Viszont ő még nem a vőlegényem.-fejezte be jelentőségteljesen.
És végre rám nézett.Elvesztem a csokoládéban ami gyönyörű volt.
De nehezen eljutott a tudatomig az előző szava.
Mi akkor akkor még érintetlen? Nem bírtam visszafogni a vigyort
amivé torzult a hatalmas mosoly az arcomon.Azt hittem hogy
a többi szava tőrként fog bennem forogni erre kiderül hogy
még ártatlan.Néztem áhitattal a szemeiben és ahogy beszélt
úgy éreztem hogy zavarban van erről tanúskodót a még vörösebb
rózsa is amivé az arca változott.A mosolyom letörölhetetlenné
vált az arcomon de lehet hogy én értettem félre a szavait
bár a stílus ahogyan ez mondta erre engedett következtetni.
Mégis valahogy tapintatosan ki kell hogy derítsem hogy
jól értettem e az előbbi szavait.
- Tudod ez nagyon ritka a mi korosztályunknál- mondtam
szándékosan ugyan azokat a szavakat amit ő is használt
velem kapcsolatban az előbb.Nagy elismeréssel adóztam
neki hiszen két éve együtt járnak és remélhetőleg
még szűz.
- Igen tudom, de engem a szüleim eléggé erkölcsös
körülmények között neveltek.Főleg apám - itt megforgatta
a szemeit gondolom azért mert az apja kicsit túlzásba
viszi a féltését.Mit mondjak örülök neki ahogy alkalmam
lesz megköszönöm neki.De így már kétség sem fér hozzá hogy
még ártatlan.És én mennyire örülök ennek Istenem köszönöm
Nem tudom miért érzem ezt hiszen megértettem volna de az
mégis annyira jó érzés.
- És én nem vagyok olyan típusú lány - itt jelentőség
teljesen az Amanda asztalánál ülő kicicomázott lányokra
nézett.Ehhez viszont kétség sem fér számomra sem.
Tudtam hogy ezek a nőcskék föl nem érhetnek hozzá.
Ő ettől sokkal több és mint kiderült erkölcsösebb is.
Bár nem örömmel de el kellett ismernem hogy egy
hangyányit tisztelem ezt a Jacob Blacket hiszen
két éve ellent tud állni egy ilyen szirénnek.
Azért ez nem semmi főleg nem egy fiatal tini fiútól.
- Kevés ilyen lánnyal találkoztam mint te és csak
hogy tudd fejet hajtok előtted.- peckesen meghajtottam
a fejemet elismerésemet még inkább érzékeltetve.
- Ez igazán ritka és szerintem nagyszerű - a vigyor
még mindig ott terpeszkedett az arcomon.A szemembe nézett
és megint meghallottam szaporábban verdeső szívét.
Tudtam, hogy vissza kéne fognom magam,de nem valami jól
csináltam.Az asztalon fekvő kezére tettem jéghideg kezemet
amitől megint csak meglepődött és a szívverése most szinte
vágtázott talán a kolibriknek ver ennyire szaporán a szívük.
- Örülök hogy megismerhettelek Bella és,hogy ha most még nem is
remélem egy napon barátomnak mondhatlak hiszen te egy remek
és csodálatra méltó fiatal hölgy vagy.- tudtam hogy lassan
búcsúzkodnom kell és nem bírtam volna ki hogy ne érjek hozzá.
Már majdnem kiürült az ebédlő és mindjárt be is csöngetnek
az utolsó órájára. És lehet hogy most látjuk egymást utoljára
hiszen megfogadtam, hogy elmegyek hogy ne háborgassam
nyugodt életét,de már egyezkedek is magammal és okokat
keresek még egyetlen napért is.Mit tegyek? Azt hiszem kikérem
Carlisel tanácsát hiszen ő mindig tudja mi a helyes és mi
a legjobb.Remélem nem vakítja el az irántam érzett szeretete.

Ő is mintha most eszmélt volna hogy az időnk lassan lejár
ami megint csak örömömre és elégedettségemre szolgált hiszen
ez azt jelenti hogy ő is úgy érezte, hogy rövid időt
töltöttünk együtt és jól érezte magát velem.Kétség sem
fér hozzá hogy én csodásan éreztem magam sőt annál is jobban.
- Őöö még meg sem kérdeztem a folyosón említett
szemszín változás okát. Ha nem vagyok túl indiszkrét -
mindig zavarban van ez olyan aranyos.
- Nem vagy az.Ez egy betegség. Bármilyen erős érzelem
kiválthatja.Düh esetleg szenvedély.Ilyenkor a szemem
feketévé válik, de ahogy visszanyerem az önuralmamat
visszaáll minden a rendes kerékvágásba.
- Betegség? - rettent meg Bella a szemei elkerekedtek
és komolyan megijedt.
- Ne izgulj nem fertőző vagy legalábbis a szónak abban
az értelmében nem.Nem kaphatod el tőlem.- vigasztaltam meg.
- Nem én nem magam miatt aggódom,de te olyan
egészségesnek tűnsz és erősnek - itt megint csak elpirult
most mindennél jobban vágytam rá hogy olvashassak a
gondolataiban.Egyetlen pillanatra most komolyan
tényleg olyan sokat kérek egyetlen gondolat foszlányt.
Azon gondolkodom mi válthatta ki nála ezt aggódik
értem ehhez kétség sem fér és ez nagyon imponált.
- Vagyis csak. Ugye tudod hogy gondolom? Ugye nem komoly.
- Nem egyáltalán nem komoly csak az étkezésemre kell
odafigyelnem ez miatt.- kezdek egyre jobban
belekavarodni jobb lesz ha mára befejezem. Még a
végén olyasmit kotyogok el amit nem szabad. Ez sem
túl jellemző rám.Úgy látszik mindenben megváltozom
és ez neki köszönhető nem mintha bánnám.
- Szóval úgy látom már majdnem mindenki elment az
órájára gondolom neked is menned kéne. Köszönöm az
ebédet és hogy megtiszteltél jelenléteddel.
Remélem holnap látjuk egymást - köszöntem el tőle.
Hatalmasat fújt így édes lehelete meglegyintette az
arcomat.Oda akartam hajolni hozzá hogy megcsókoljam.
Annyira szerettem volna megízlelni a csodás
ajkait érezni még közelebbről csábító illatát.
A hangja rántott ki abból hogy olyat tegyek amit
esetleg megbánhatnék. Tudom hogy vigyáznom kell.
- Én is köszönök mindent jó volt megismerni téged
Edward Cullen.Akkor holnap látjuk egymást szia.-
Szándékosan nem ígértem neki hogy igen látjuk egymást
a holnapi napon hiszen még semmi sem biztos.
még öt másodpercig néztük egymás ő is én is
csak néztünk egymás szemébe és nem szóltunk.
Annyira kellemes volt vele átjárt teljesen az egész
szerelem amit iránta éreztem.
Beszívtam az illatát és feltöltöttem vele
minden porcikámat hogy soha ne feledjem hiszen
lehet hogy most érzem utoljára és ennyi marad
nekem belőle.Lehet hogy soha többé nem látom őt
és ez kín az illatával együtt járt át. El kell engednem
így nem maradt más hátra mint a búcsú.
-Viszlát Bella - köszöntem el tőle talán örökre......