Bella szemszög: Ki ez? és ki vagyok én?
Az idegen ott állt a kocsijának támaszkodva
és ezálltal ott állt előttem a legszebb férfi akit
a 17 évem alatt láttam.Nem volt ilyen színész vagy modell,
senki még csak hozzá hasonló szépséges arcú lény sincs
ezen a földön.Ebben teljesen biztos voltam.
Fehér bőre akár a márvány és fekete bőrdzsekijével
való kontrasztja még szebbé tette arcát.
Szemének arany árnyalata csillogva tekintett
le rám.Ajka vérpiros gyönyörű íve,tökéletes orra és álla és
szemöldöke és homloka és arccsontja és bronzbarna
haja ami rendezetlenül állt szanaszét egyszerüen
káprázatosan csodálatos volt. Ez az idegen maga volt
a tökély.Visszaemlékeztem az álmomra a csókra és megborzongtam
a felismeréstől hogy ez tetszett nekem sőt most is erre
vágytam hogy súgja azt szeret és csókoljon úgy.
Olyan hévvel és annyi érzéssel.Vágytam jéghideg
leheletére minden porcikámmal vágytam egész lényére.
Most vettem csak észre, hogy Ő is engem néz, mintha
még soha nem látott volna embert.A folyékony arany szemei
beleolvadtak enyémben.Elvesztettem az időérzékemet
nem volt a parkolóban senki más rajtunk kívül
de ha ezren tolonganának körülöttünk sem láttam vagy
hallottam volna senki mást.Ebben a sötét pillanatban
csa Ő volt és a szapora lélegzetem ami majdnem zihállássá vált
És miért sötét óra?, mikor minden egyes másodbpercet
órának vagy akár napnak fogok föl?Mert ez lehetetlen
én nem érezhetek semmi még csak hasonlót sem
mindenféle idegen iránt.
Nem ismertem Őt és Ő sem ismert engem mégis úgy
néz rám mint hívő ember az Istenére mintha minden
porcikája engem óhajtana mintha mintha szeretne!??
Hát ez szép Bella ekkora hülyeséget.Már miért
szeretne egy idegen ahhoz kicsit több kell egy
szimpla pillantásnál és külömben is nekem van pasim.
Te Atya Úr Isten JACOB!
Ebben a pillanatban elengedtem a tekintetét és
mérhetetlen lelkiismertfurdalás kerített hatalmába,
hogy gondolhatok ilyesmire mikor én a leendő
vőlegényemet Jacob Blacket szeretem nekem ő a mindenem,
hiszen már két éve együtt járunk.Akkor meg mit ábrándozok
én itt erről az idegenről. Hirteln rádöbbentem, hogy
menekülnöm kell.Bárhová csak ne lássam ezt a férfit
aki nagyobb hatást gyakorolt rám kb.10 másodperc alatt
mint Jacob 2 év alatt.Megköszörültem a torkom hogy
kijöjjön rajta legalább egy értelmes hang és ne csak
tátogjak mint egy partra vetett hal.Bár kétség sem fér
hozzá hogy kb ugy éreztem magam.
-Bocsika mennem kell- eröltöttem ki magamból ezt a pár
szót csak hogy végre elmenekülhessek előle.Ő nem szólt
csak nézett továbra is azzal az áhittaltal mint eddíg.
Egyik pillanat a másikat követte és szinte észre sem vettem
hogy megfogja a karomat és visszahúz magához.Első
gondolatom az volt, hogy még én is itt akarok maradni
érintése szinte szikrázott a bőrömön és teljesen
átmelegedett holott keze jéghideg volt ezt még
ruhán keresztül is éreztem.Nemtudom mennyi idő tellt el
de egyszer csak már nem a szemének szépséges
színe kötötte le teljesen a tudatomat és nem is
az érintés amithez fogható nincs is az idő amit
eddigi életemben folyamatosan érzékeltem eltünt nem
számított nem is létezett de ekkor egy másik gondolat
férközött a fejembe: Jacob arca.Ekkor égtelen harag
lobbant bennem.Hogy jön Ő ahhoz hogy idejön a semmiből;
megjelenik és ilyen érzéseket vált ki belőlem.
Megkérdőjeleztem azonban hogy rá haragszom.Legbelül
tisztán és érthetően szólt a hang "nem Ő a hibás azért
mert te egy utolsó rongy vagy"Mégis ráförmedtem
-Hogy képzeled?- fordultam hozzá a töllem telhető
leggonoszabb nézésemmel.Kirántottam a karomat ami szinte
üvöltötte (mármint ha tudna beszélni egy kar)
hogy kéri vissza az előző érintést.Fizikailag is
fájt a hideg ujjak hiánya, de tudtam hogy ezt
mégsem hagyhatom hiszen mennyasszony leszek
nagyon hamar nem engedhetem nem engedhetem
ismételgettem magambam a szavakat.
-Bocsássd meg kérlek az illetlenségemet,de egy
pillanatra elvesztettem a fejem.Tudod új vagyok
még itt-szólalt meg és ahogy meghallottam a
hangját már tudtam hogy elvesztem.Mintha
angyalok énekelnének.Határozott mégis gyengéd
tökéletesen kielytett szavak ilyen hanghordozást
és beszédstílust ilyen tökéletes kielytést csak
régi filmekben hallottam.Mélységes tisztelet és
udvariasság áradt belőle.
Hogy lehetek ennyire szerencsétlen?Hiszen ez nekem
annyira tetszik hiába tudom hogy ez lehetetlen.
Miért jött ide?Tisztában voltam azzal hogy
mit kérdeztem magamtól és azt is tudtam
hogy az igazi kérdés amit még magamnak sem
mertem bevallani az így hangozna MIÉRT NEM
KÉT ÉVVEL KORÁBBAN JÖTT IDE?De a kérdéseknek
amiket saját magamnak tettem föl vége hossza
nem volt.Miért kellett meglátnom gyönyörű arcát,
miért kellett meghallanom gyönyörű hangját?Miért
kellett megéreznek csodás illatát ami nem
hasonlított egy általam ismert parfümhöz sem.
És legfőképpen miért kellett ez az egész?
Ez így nincs jól! Nem szabad, hogy ezt észre
vegye rajtam.Hideg és elutasító leszek vele
döntöttem el azt ami helyes volt ebben a helyzetben.
És akkor talán nem fog rám így nézni és nem
kerget az őrületbe a gyönyörű szemeivel.
Tudtam hogy felelnem kellene valamit neki
így kiböktem az első olyan gondolatot ami
eszembe ötlött a rengetek kérdésen túl.
-Igen azt vettem észre még nem láttalak erre-
úúú hát ez elég gázosan hangzott remélem nem
vette észre, hogy haboztam.Hiszen nagyon gyéren
tudok hazudni és mikor kimondtam nem láttalak
az nem volt igaz mert már láttam Őt.Igaz hogy
"csak" álmomban de akkor nagy hatással volt rám
ahhoz hogy most elpiruljak és az éjjel váltott
"csókunkra" gondoljak.Na jó ez már sok jobb
lessz ha most szépen lelépek.Így elindultam
a bejárat felé, de Ő követett ami megintcsak
meglepett.
-Még be sem mutatkoztam-szólalat meg ismét
angyalhangon.Felém nyujtotta kezét amitől egy
percre zavarba jöttem hiszen a mi korosztályunál
álltalában nem jellemző az ilyes fajta udvariasság.
Másodszor megrémített hiszen ha megfogom
a kezét megint érezni fogom azt az elsöprő vágyat.
-Edward Cullen vagyok örülök hogy megismerhetlek-
rám mosolygott semmihez sem fogható érzés kerített
hatalmába tökéletes fehér fogai majdhogynem vakítottak
amtől teljesen elolvadtam.A szívem mint egy sebzett
madár ketrecében elsöprő verdesésbe kezdett lelegzetem
kihagyott.
NEM NEM és NEM nem fogom hagyni hogy ezt tegye velem.
Mint valami dilinyós kezdtem el Jacob nevét
szajkózni a fejemben,de a jólneveltség mint
álltalában most is gyözött.Na jó nem csak az
hiszen mindennél jobban vágytam a bűnös gyönyörrel
teli érzésre.
Kezet nyújtottam neki és közben az járt a fejemben
hogy lehet hogy kezdek skizofrén lenni hiszen
két személyiség vívódott bennem a jó és a rossz.
Hogy melyik melyik azt még magam sem tudtam
pontosan meghatározni, hiszen éppolyan jó mind
a kettő és éppolyan rossz is.
Tudta agyam egy piciny része hogy a kézfogás
önmagában nem nagyon elég még mondanom is kéne
valamit legalább a nevem vagy az hogy....
Ájjjjjj le Bella nem mondhatod egy idegen
fiunak hogy "Szia Bella vagyok és imádlak
és te vagy a legszexibb fazon akit valaha
is hordott hátán ez a föld nevű golyóbis"
Nem ezt határozottan nem mondhatom mással
kellene előrukkolnom.
-Bella Swan.Örvendek én is,de kérlek bocsáss
meg rohanok mert el fogok késni az első órámról.-
azzal már el is slisszoltam mellőle és
gondolataimba merülve beléptem az irodalom
terem ajtaján.Tanárom Mr.segfejj már elkezdte
vetíteni a Romeo és Julia 1996-os verzióját
amit már kb.100* láttam hiszen Leonardo volt
eddig a napíg a férfiideálom.Hát ezt ma
megdöntötte Edward Cullen.
Halkan elosontam hátra és helyet foglaltam
az ablak melletti utolsó padban.
Angela aki a legjobb barátnöm és nem mellesleg
a padtársan majd minden órán betegen fekszik
otthol.Valami influenza vagy mi a szösz
még az orvosok sem tudják biztosan
mindenesetre 39 fogos lázzal nyomja szegény
az ágyat.Holnap délutánra terveztem a látogatást.
Álltalában heti 4* átmegyek hozzá hogy
tartasam benne az életet és fölviditsam.Viszont
így hogy nincs itt Ange kénytelen vagyok
egyedül nézni hogyan fogad örökké tartó
szerelmet Romeo Juliának.
Annyira dühös voltam magamra hogy kicsordult
egy nyavalyás könnycsepp a szememből.
Mike persze észre vette hiszen a mellettem
lévő padban ült és mint álltalában most is
engem nézett.Úgy tűnik még most sem fogta
föl hogy ha ő lenne a világ egyetlen férfi
egyede akkor sem járnék vele.Előbb lennék
lezbikus mint hogy egy ilyen nyálgépet
csókoljak meg, de ő hajthatatlan és most hogy
itt van ez az Edward Cullen is kezdek kicsit
besokalni a pasiktól.
Mike rám mosolygott és látszott az arcán hogy
azt hiszi azért könnyezek mert meghatódtam
a Romeo álltal kielytett szerelmes szavakon.
Idióta!Már az oviba is együtt jártunk de még
most sem tünt föl neki hogy én nem az a fajta
lány vagyok akit pár ilyen szerelmes szóval
ágyba lehet hurcibáni vagy ennyi elég hogy
meghatótjak.Nem mondom hogy nincs rám
hatással én sem vagyok fából de most nem
az egyik kedvenc Shakespearet előadó színész
miatt potyognak a könnyeim.
Ahogy itt ülök az órán csupa görcs a gyomrom
és azon agyalok, hogy mi volt az előbb a
pakolóban ez az egész őrület.Számba véve
a dolgokat kijelnthetem, hogy egy hülye
állat vagyok! Tudom!Belül érzem, hogy valamit
érzek a szépséges fiú iránt de az lehetetlen
hogy az ember csak ránézzen valakire és
egyből elaléljon.Ahhoz több kell.Jacob és én
a lejobb példa erre. Először mi is csak
barátok voltunk ami szép lassan szeretté
és végül szerelmmé vált.Olyan nics, hogy
hip-hop valakit meglátsz aztán már másnap
össze is házasodtok a hirteln fellángolától.
Én ettől érettebb gondolkodású vagyok,de
akkor mi volt ez az egész a parkolóban?
-Már tudom- szóltam magam elé ami kicsit
hangosra sikerült mert a körülöttem ülők
mind rám néztek még Jessica is hátranézett,
hogy kihez beszélek.Tudni illik mióta
összejöttünk Jacobbal gyűlöl engem mert
neki előbb tetszett Jace és úgy érezte
hogy én lecsaptam őt a kezéről.Szóval nagy
szó hogy most hátranézett rám. Két éve ugyanis
még a szemkontaktust is kerüli velem.
Nem mintha bánnám egy rosszindulatú csajjal
kevesebb zaklat azzal hogy kibeszélje
milyen gáz ahogy a szegények öltözködnek.
Ha nem haragszik meg rám valószínű hogy
már rég elküldtem volna melegebb éghajlatra
a páváskodó stílusával együtt.Mindenesetre
most "megtisztelt" azzal hogy rám nézett.
Mr Newton összehúzott szemöldökkel és
csóváló fejjel tudatta némán, hogy fogjam
be mert ha engem néznek a többiek a film
helyett akkor nem fogja pozitívan értékelni
az órai munkámat.Semmi gond majd feleletkor
elmondom neki hogy éppen azon elmélkedtem
hogy ilyen egy szemét nőszemély vagyok
mikoris megvilágosodtam.Rádöbbentem, hogy
ez csak valamiféle hirtelen fellángolás.
Annyira jóképű ez az Edward hogy semmi
kétség csak a külselye miatt vagyok így
bezsongva.Semmi extra nincs abban ha
valaki megnéz egy jóképű fiut ezzel még
nem csalom meg Jacobot hiszen én őt
szeretem és mielőtt megláttam az angyalarcú
Edwardot azt terveztem hogy ma este
odaadom magam neki.Ez így is lessz!
Ahogy vége ennek az órának föl is hívom,
hogy ma jöjjön át este mert meglepetés
vár ma rá.
Az óra további része úgy tünt soha nem fog
eltelni,így folyamatosan Jacobon gondolkodtam.
Akármi is jön én kitartok Jack mellett és
elfelejtem Edwardot hiszen a szép külső az
nem minden.Az óra vége felé már biztos voltam
abban hogy Edwardot jó messzire elkerülön
még esélyt sem adok annak hogy esetleg a
közelében legyek.
2010. december 30., csütörtök
2010. december 24., péntek
4.fejezet
Edward szemszög: Megtalátam 2.fejezet
Ösztönösen cselekedtem nem bírtam még elengedni
látnom, érzékelnem kellett, hogy létezik Ő:
az angyal a minden.Sajnos néha nem tudom uralni
állati oldalamat ezért, hogy még magam mellett
tartsam,elkaptam a karját és visszarántottam.
A másodperc töredéke alatt fölfogtam, hogy mit
is tettem,de már nem lehetett visszafordítani.
Arca először meglepett érzelmeket mutatott a
(gondolatai hallgattak) a meglepetést viszont
harag követte hiszen már teljes tíz másodperce
fogtam törékeny és forró véráramokkal teli karját
ami annyira jó érzés volt, hogy ezalatt a röpke
idő alatt átmelegítette jéghideg kezem ezért
hiába tudta az agyam, hogy ez helytelen még
sem akartam elengedni. A lelkem nem engedte,
hogy eleresszem.Harag gyúlt szemében és ebben
a pillanatban tudatosult bennem, hogy el kell engednem.
-Hogy képzeled-fújtatott rám miközben egy erőteljes
mozdulattal kirántotta fogságba ejtett végtagját
a kezemből. Ujjaim erőtlenül hullottak alá és a
rémület kezdett elhatalmasodni felettem, mikor
leesett, hogy végre meg kellene szólalnom.
-Bocsásd meg kérlek az illetlenségemet-kétségbeesetten
próbáltam valami magyarázat félét összehozni,
de egy pillanatra elvesztettem a fejem.- Tudod új
vagyok még itt.
-Igen azt vettem észre, még nem láttalak erre-úgy
tűnt mintha habozna mikor a láttalak szót kimondta
vagy csak már kezdek megőrülni és képzelődök.
Elindult az iskola bejárata felé az árkádok alatt
egyenesen a főépülethez én mint egy kiskutya
hűségesen mellette loholtam ami föl is tűnt
neki. Egy pillanata rám nézett és felvonta szemöldökét.
Látszott az arcán, hogy nem érti miért követem még
mindig, így azt gondoltam valami magyarázat félével
kéne előrukkolnom.
-Még be sem mutatkoztam-tolakodtam elé és kezet
nyújtottam szépséges hercegnőmnek- Edward Cullen
vagyok örülök, hogy megismertelek-mosolyogtam
csillogó szemekkel, mint akinek telitalálata
volt a lottón.(gondolom az emberek akkor
éreznek ilyen mérhetetlen boldogságot)
Kitágult szemei arra engedtek következtetni,
hogy meglepődött hirtelen jött udvariasságomon.
Végtelen hosszú ideig tartottam ott a kezem előtte,
hogy végre ismét érezhessem melegségét ráadásul úgy,
hogy nem érzi tolakodásnak.Végül mégis megfogta és
még csak el sem rántotta hideg érintésem elől.
Kezünk úgy simult egybe mint régi ismerősök.
A boldogság csak úgy szárnyalt belsőmben amit nem
mutathattam (bár ez elég nehezemre esett)
még megrémíteném ezt a kis madárkát.
-Bella Swan- mutatkozott be és már el is húzta
kezét ami mérhetetlen fájdalommal járt csak még
egy két pillanatig érezhessem könyörögtem.
-Örvendek én is, de kérlek bocsáss meg rohanok,
el fogok már így is késni az első órámról- azzal
hátat fordított nekem és elsliccelt az egyik
terem felé.
Soha nem érzett magány járt át. Egész bensőm fájt,
mintha minden szervem újra indulna a jelenlétében,
viszont mikor elmegy minden le is áll.Olyanná
válok mint mielőtt megláttam újra élettelen,halott
kő leszek azzal a különbséggel, hogy most már élni
akarok hiszen olyan mintha megint ember lennék
és már nem csak magamért élek.Érte kell élnem,
hogy érezhessem elbódító illatát, teste melegét,hogy
hallhassam szapora szívdobbanását felgyorsult légzését.
Most ahogy végig játszottam magamban az elmúlt 10
percet jöttem csak rá, hogy ugyan úgy viselkedik,
mint azok a nők akiknek tudok olvasni a gondolatában
és azok a lányok az hitték, hogy szerelmesek belém.
Lehet, hogy Ő is?Nem nem próbáltam elhessegetni a hiú
reményeket,de lelki szemeim előtt már megjelent a
kép ahogy átölelem és ő készségesen bújik karomban
ahogy csókolom és ő elsöprő hévvel viszonozza azt.
Nem tudok mit tenni minden gondolatom Ő Ő és Ő.
Nem tudom mit tegyek hiszen biztos, hogy van valakije
egy ilyen szép és bájos lányra biztos
hogy felfigyelnek, hiszen nem is egyszerűen szép
inkább gyönyörű és csinos és szexi
és lélegzetelállító és bájos és kedves és és és
nincsenek rá szavak.Melyik ostoba férfi
nem veszi ezt észre? Egy biztos nem hagyhatom,
hogy másé legyen.Harcolni fogok, közölte
velem kevésbé nemes énem tiltakozást nem tűrő
stílusban.Tök jó magammal vitázom.
Lehetek még ennél is szánalmasabb?
Hiszen mindent összetéve
egy egoista beképzelt seggfej
vagyok aki beleszeretett a lelki társába az
áhított nő viszont 97% hogy mást szeret erre
én ahelyett, hogy elsunnyognék nyalogatni a
sebem el akarom venni tőle a normális emberi
életet.Gyerek,család,unoka.Hogy az én önző
szerelmemet rátukmáljam.Hurrá gratula Edward
te aztán tudod mitől döglik a légy.Minden
gondolat egy életlen rozsdás késként hatolt
legnemesebb szerveimben a szív mely eddig fagyott
kő volt most éppen a kések martalékává
vált és apró kis darabokat vágott belőle.
- El kell menned te seggfej - súgta a józan ész -
Addig míg nem történik semmi megbocsáthatatlan.-
Tudtam mi fog most következni.Hiába mindig is
rossz vámpír voltam még ha nem is ölök
embereket még ha uralom is a vadászt aki vagyok.
Nem engedem ki a vadállatot akkor is rossz
és gonosz vagyok mert mindig győz az önző Edward
Cullen.Itt fogok maradni egyenlőre.Próbáltam
nem véglegessé tenni azt amit végleg eldöntött.
- Tök király! - azzal hogy folyamatosan
a démonomról beszélek biztos hogy nem leszek
sokkal előrébb.Most már tuti bekattantam.Föl
is hívom Carliselt, hogy utaltasson
be valami vámpír szanatóriumba. Hirtelen vagy
éppen eltervezett gondolattól vezérelve
elindultam a főépület melletti kis házikó féle
amin a
"tanári irodák" felirat állt
hatalmas betűkkel.Ahogy sebesen haladtam
előre már tárcsáztam is apám számát. A második
csörgés után már föl is vette a telefont.
- Fiam - hallottam apám megkönnyebbült hangját.
- Már vártuk a hívásod a reggeli eltűnésed egy
kicsit fölkavart minket nem nagyon...
- Megtaláltam a társam - fojtottam apámba a szót.
A vonal végén lévő susogás elhalkult ahogy
családom meghallotta ezt a három szót.
Hát igen ők tudják a legjobban, hogy imádtam a
kicsapongó léhűtő szerető szerepét.Nagyon valószínű
szerintem hogy most nem tudják, ez nekem jó vagy
rossz hír.Merthogy minden normális lény
legyen az ember,vagy vámpír arra vár, hogy
megtalálja az igaz szerelmet az örökké tartó
lelki társ személyében. Ellenben én mindig is
óckodtam (Esme legnagyobb bánatára) hogy
rátaláljak egy ilyen lányra.Már lelki szemeim
előtt megjelent a csupa szeretetből és törődésből
álló Esme Cullen amint átölel és minden gondolatával
az üzeni, hogy végre a megérdemelt boldogság engem
is elért.Megmosolyogtatott a tudat, hogy rájuk és
főleg rá bármikor számíthatok ebben a
dologban meg pláne.
- Alise fölment csomagolni - közölte Jasper a vonal túlsó
végén - azt mondta, hogy mi is megtudjuk másodperceken
belül, hogy...? - tette fel a kérdést fogadott
bátyám.Gondolhattam volna hogy a hugom már majdnem
mindent látott és tud is dolgokat.
- Most azonnal Forksba kell jönnötök. Ide kell költözünk
a régi házba. Most megyek beiratkozni az iskolába.
Rose Emett hányadik osztályba szeretnétek járni?
- kérdeztem a két legidősebbnek kinéző testvéremet?
- Végzős leszek - jelentette ki Rosalie mosollyal a
hangjában Emett meg persze soha nem vitázik
feleségével így ő is végzős lesz.Jasper is
idősebbnek hat az átlag tizennyolc évesnél de ő
mindig Alisel jár egy osztályba. Hugom viszont
minden évben egykorút játszik velem így Jaspernek
nincs sok választása.
- Carlisel neked sem gond?- kérdeztem kicsit aggódva
apámat, hiszen Denaliban már volt állása és
azt így egyik percről a másikra ott hagyni
a fia "hóbortja" miatt elég gáz.Mondanom
sem kell fölháborodott egyből, aztán apához
illően elkezdett kioktatni.
- Dehogy is! Edward erre várok Isten a megmondhatója
mióta, hogy te is átéld ezt a csodát.
Régen nem okozott semmi ekkora boldogságot
a családnak, ha látnád anyád arcát te is hasonlóan
vélekednél.- éreztem hogy átjárt a hála és a szeretet
családom iránt és újból hálát adtam Istennek hogy
számíthatok rájuk és hogy vannak nekem.
- Köszönöm - elcsukló hangom megnevettette medve
formájú bátyámat, de ezen már nem is csodálkozom.
Emett ugyanis előszeretettel űzött gúnyt belőlem vagy
Jasperből.Bezzeg amikor Rosali előtt hajbókol az
rettentő férfias és kemény.Na ezt még visszakapja
csak nem most lesz még idő a bosszúra.
- Carlisel kérdezd már meg Jaspert mennyi idő még
beszerzi a megfelelő papírokat mert én már most
szeretnék beiratkozni. - kérdeztem
- Már megvannak- mosolygott a hangja Jaspernek
- Alise látta, hogy kelleni fognak csak azt
nem tudta, hogy miért.Most már ezt is tudjuk.
Ja már fölhívtuk a bútorszállítókat mert a házi
jósnőnk most készült lecserélni minden bútort
ami holnap érkezett volna meg ide Denaliba a
Port Angelsi bútorboltból, de már délután ott
lesznek a folksi házunknál így ezt a problémát
is kipipálhatjuk.
- Ti mikorra érkeztek meg?- igaz még csak pár
órája váltunk el egymástól most mégis nagyon
szerettem volna ha itt vannak velem.Ez sem
jellemző rám.Ez a lelki társ téma teljesen
átformált és 180 fokos fordulatot vettem.
- Ha jól látom - vette át a telefont Alise
- akkor kb 3-4 óra - meglepődtem, hogy annyira
határozatlan volt nem gyakran fordult eddig
elő, hogy Alice nem tud biztosan dolgokat.Ő
mindig mindent tud.
- Mit jelentsen az hogy HA JÓL LÁTOM - hangsúlyoztam
neki saját szavait, hogy nyomatékot adjak a kétségeimnek.
- Még nem tudom Edy furcsa dolgok jönnek most az
életedben, de majd ha otthon leszünk átbeszéljük
- zárta volna le Alice a témát, de én fennakadtam
egy két dolgon pl. "furcsa dolgok jönnek" "otthon".
- Alice titkolsz előlem valamit? - kérdeztem egy kicsit
aggódva mert nem szerettem az Alice féle meglepiket.
- Nem tudok semmit biztosan Edward! - kezdett
kiakadni. A hangja 2 oktávval feljebb csúszott így
jobbnak láttam ejteni a témát.
- Rendben hugi nem kell felkapni a vizet! - kicsit
próbáltam oldani feszültségét.
- Jó jó most nem is ez a lényeg én sem értem de
majd később megbeszéljük.Lediktálom az órarended
egyetlen óra van csak amit nem Bellával töltesz,
de ne izgulj akkor meg én leszek vele.
MI VAN??? Akkor Alice már tud mindent Belláról
és úgy szervezte hogy majdnem minden órám vele
legyek egy dzsini a testvérem azzal a különbséggel
hogy nem három hanem minden kívánságomat teljesíti.
Azt hiszem valami nagyon jót tehettem előző életemben,
hogy ilyen családot kaptam.
- Tudod Alice hogy egy istennő vagy és hogy imádlak?
- kérdeztem tőle de ő egyből rávágta, hogy ez egy
egyértelmű dolog. Kicsit nagyképűek ezek a jósnők
azzal elkezdte lediktálni a jövőbeli órarendemet
ami mint ahogy tesóm már mondta megegyezik Belláéval.
Minden nap láthatom őt ez maga a megtestesült csoda.
Azzal bekopogtam az igazgatóhoz,hogy beiratkozzunk.
Ösztönösen cselekedtem nem bírtam még elengedni
látnom, érzékelnem kellett, hogy létezik Ő:
az angyal a minden.Sajnos néha nem tudom uralni
állati oldalamat ezért, hogy még magam mellett
tartsam,elkaptam a karját és visszarántottam.
A másodperc töredéke alatt fölfogtam, hogy mit
is tettem,de már nem lehetett visszafordítani.
Arca először meglepett érzelmeket mutatott a
(gondolatai hallgattak) a meglepetést viszont
harag követte hiszen már teljes tíz másodperce
fogtam törékeny és forró véráramokkal teli karját
ami annyira jó érzés volt, hogy ezalatt a röpke
idő alatt átmelegítette jéghideg kezem ezért
hiába tudta az agyam, hogy ez helytelen még
sem akartam elengedni. A lelkem nem engedte,
hogy eleresszem.Harag gyúlt szemében és ebben
a pillanatban tudatosult bennem, hogy el kell engednem.
-Hogy képzeled-fújtatott rám miközben egy erőteljes
mozdulattal kirántotta fogságba ejtett végtagját
a kezemből. Ujjaim erőtlenül hullottak alá és a
rémület kezdett elhatalmasodni felettem, mikor
leesett, hogy végre meg kellene szólalnom.
-Bocsásd meg kérlek az illetlenségemet-kétségbeesetten
próbáltam valami magyarázat félét összehozni,
de egy pillanatra elvesztettem a fejem.- Tudod új
vagyok még itt.
-Igen azt vettem észre, még nem láttalak erre-úgy
tűnt mintha habozna mikor a láttalak szót kimondta
vagy csak már kezdek megőrülni és képzelődök.
Elindult az iskola bejárata felé az árkádok alatt
egyenesen a főépülethez én mint egy kiskutya
hűségesen mellette loholtam ami föl is tűnt
neki. Egy pillanata rám nézett és felvonta szemöldökét.
Látszott az arcán, hogy nem érti miért követem még
mindig, így azt gondoltam valami magyarázat félével
kéne előrukkolnom.
-Még be sem mutatkoztam-tolakodtam elé és kezet
nyújtottam szépséges hercegnőmnek- Edward Cullen
vagyok örülök, hogy megismertelek-mosolyogtam
csillogó szemekkel, mint akinek telitalálata
volt a lottón.(gondolom az emberek akkor
éreznek ilyen mérhetetlen boldogságot)
Kitágult szemei arra engedtek következtetni,
hogy meglepődött hirtelen jött udvariasságomon.
Végtelen hosszú ideig tartottam ott a kezem előtte,
hogy végre ismét érezhessem melegségét ráadásul úgy,
hogy nem érzi tolakodásnak.Végül mégis megfogta és
még csak el sem rántotta hideg érintésem elől.
Kezünk úgy simult egybe mint régi ismerősök.
A boldogság csak úgy szárnyalt belsőmben amit nem
mutathattam (bár ez elég nehezemre esett)
még megrémíteném ezt a kis madárkát.
-Bella Swan- mutatkozott be és már el is húzta
kezét ami mérhetetlen fájdalommal járt csak még
egy két pillanatig érezhessem könyörögtem.
-Örvendek én is, de kérlek bocsáss meg rohanok,
el fogok már így is késni az első órámról- azzal
hátat fordított nekem és elsliccelt az egyik
terem felé.
Soha nem érzett magány járt át. Egész bensőm fájt,
mintha minden szervem újra indulna a jelenlétében,
viszont mikor elmegy minden le is áll.Olyanná
válok mint mielőtt megláttam újra élettelen,halott
kő leszek azzal a különbséggel, hogy most már élni
akarok hiszen olyan mintha megint ember lennék
és már nem csak magamért élek.Érte kell élnem,
hogy érezhessem elbódító illatát, teste melegét,hogy
hallhassam szapora szívdobbanását felgyorsult légzését.
Most ahogy végig játszottam magamban az elmúlt 10
percet jöttem csak rá, hogy ugyan úgy viselkedik,
mint azok a nők akiknek tudok olvasni a gondolatában
és azok a lányok az hitték, hogy szerelmesek belém.
Lehet, hogy Ő is?Nem nem próbáltam elhessegetni a hiú
reményeket,de lelki szemeim előtt már megjelent a
kép ahogy átölelem és ő készségesen bújik karomban
ahogy csókolom és ő elsöprő hévvel viszonozza azt.
Nem tudok mit tenni minden gondolatom Ő Ő és Ő.
Nem tudom mit tegyek hiszen biztos, hogy van valakije
egy ilyen szép és bájos lányra biztos
hogy felfigyelnek, hiszen nem is egyszerűen szép
inkább gyönyörű és csinos és szexi
és lélegzetelállító és bájos és kedves és és és
nincsenek rá szavak.Melyik ostoba férfi
nem veszi ezt észre? Egy biztos nem hagyhatom,
hogy másé legyen.Harcolni fogok, közölte
velem kevésbé nemes énem tiltakozást nem tűrő
stílusban.Tök jó magammal vitázom.
Lehetek még ennél is szánalmasabb?
Hiszen mindent összetéve
egy egoista beképzelt seggfej
vagyok aki beleszeretett a lelki társába az
áhított nő viszont 97% hogy mást szeret erre
én ahelyett, hogy elsunnyognék nyalogatni a
sebem el akarom venni tőle a normális emberi
életet.Gyerek,család,unoka.Hogy az én önző
szerelmemet rátukmáljam.Hurrá gratula Edward
te aztán tudod mitől döglik a légy.Minden
gondolat egy életlen rozsdás késként hatolt
legnemesebb szerveimben a szív mely eddig fagyott
kő volt most éppen a kések martalékává
vált és apró kis darabokat vágott belőle.
- El kell menned te seggfej - súgta a józan ész -
Addig míg nem történik semmi megbocsáthatatlan.-
Tudtam mi fog most következni.Hiába mindig is
rossz vámpír voltam még ha nem is ölök
embereket még ha uralom is a vadászt aki vagyok.
Nem engedem ki a vadállatot akkor is rossz
és gonosz vagyok mert mindig győz az önző Edward
Cullen.Itt fogok maradni egyenlőre.Próbáltam
nem véglegessé tenni azt amit végleg eldöntött.
- Tök király! - azzal hogy folyamatosan
a démonomról beszélek biztos hogy nem leszek
sokkal előrébb.Most már tuti bekattantam.Föl
is hívom Carliselt, hogy utaltasson
be valami vámpír szanatóriumba. Hirtelen vagy
éppen eltervezett gondolattól vezérelve
elindultam a főépület melletti kis házikó féle
amin a
"tanári irodák" felirat állt
hatalmas betűkkel.Ahogy sebesen haladtam
előre már tárcsáztam is apám számát. A második
csörgés után már föl is vette a telefont.
- Fiam - hallottam apám megkönnyebbült hangját.
- Már vártuk a hívásod a reggeli eltűnésed egy
kicsit fölkavart minket nem nagyon...
- Megtaláltam a társam - fojtottam apámba a szót.
A vonal végén lévő susogás elhalkult ahogy
családom meghallotta ezt a három szót.
Hát igen ők tudják a legjobban, hogy imádtam a
kicsapongó léhűtő szerető szerepét.Nagyon valószínű
szerintem hogy most nem tudják, ez nekem jó vagy
rossz hír.Merthogy minden normális lény
legyen az ember,vagy vámpír arra vár, hogy
megtalálja az igaz szerelmet az örökké tartó
lelki társ személyében. Ellenben én mindig is
óckodtam (Esme legnagyobb bánatára) hogy
rátaláljak egy ilyen lányra.Már lelki szemeim
előtt megjelent a csupa szeretetből és törődésből
álló Esme Cullen amint átölel és minden gondolatával
az üzeni, hogy végre a megérdemelt boldogság engem
is elért.Megmosolyogtatott a tudat, hogy rájuk és
főleg rá bármikor számíthatok ebben a
dologban meg pláne.
- Alise fölment csomagolni - közölte Jasper a vonal túlsó
végén - azt mondta, hogy mi is megtudjuk másodperceken
belül, hogy...? - tette fel a kérdést fogadott
bátyám.Gondolhattam volna hogy a hugom már majdnem
mindent látott és tud is dolgokat.
- Most azonnal Forksba kell jönnötök. Ide kell költözünk
a régi házba. Most megyek beiratkozni az iskolába.
Rose Emett hányadik osztályba szeretnétek járni?
- kérdeztem a két legidősebbnek kinéző testvéremet?
- Végzős leszek - jelentette ki Rosalie mosollyal a
hangjában Emett meg persze soha nem vitázik
feleségével így ő is végzős lesz.Jasper is
idősebbnek hat az átlag tizennyolc évesnél de ő
mindig Alisel jár egy osztályba. Hugom viszont
minden évben egykorút játszik velem így Jaspernek
nincs sok választása.
- Carlisel neked sem gond?- kérdeztem kicsit aggódva
apámat, hiszen Denaliban már volt állása és
azt így egyik percről a másikra ott hagyni
a fia "hóbortja" miatt elég gáz.Mondanom
sem kell fölháborodott egyből, aztán apához
illően elkezdett kioktatni.
- Dehogy is! Edward erre várok Isten a megmondhatója
mióta, hogy te is átéld ezt a csodát.
Régen nem okozott semmi ekkora boldogságot
a családnak, ha látnád anyád arcát te is hasonlóan
vélekednél.- éreztem hogy átjárt a hála és a szeretet
családom iránt és újból hálát adtam Istennek hogy
számíthatok rájuk és hogy vannak nekem.
- Köszönöm - elcsukló hangom megnevettette medve
formájú bátyámat, de ezen már nem is csodálkozom.
Emett ugyanis előszeretettel űzött gúnyt belőlem vagy
Jasperből.Bezzeg amikor Rosali előtt hajbókol az
rettentő férfias és kemény.Na ezt még visszakapja
csak nem most lesz még idő a bosszúra.
- Carlisel kérdezd már meg Jaspert mennyi idő még
beszerzi a megfelelő papírokat mert én már most
szeretnék beiratkozni. - kérdeztem
- Már megvannak- mosolygott a hangja Jaspernek
- Alise látta, hogy kelleni fognak csak azt
nem tudta, hogy miért.Most már ezt is tudjuk.
Ja már fölhívtuk a bútorszállítókat mert a házi
jósnőnk most készült lecserélni minden bútort
ami holnap érkezett volna meg ide Denaliba a
Port Angelsi bútorboltból, de már délután ott
lesznek a folksi házunknál így ezt a problémát
is kipipálhatjuk.
- Ti mikorra érkeztek meg?- igaz még csak pár
órája váltunk el egymástól most mégis nagyon
szerettem volna ha itt vannak velem.Ez sem
jellemző rám.Ez a lelki társ téma teljesen
átformált és 180 fokos fordulatot vettem.
- Ha jól látom - vette át a telefont Alise
- akkor kb 3-4 óra - meglepődtem, hogy annyira
határozatlan volt nem gyakran fordult eddig
elő, hogy Alice nem tud biztosan dolgokat.Ő
mindig mindent tud.
- Mit jelentsen az hogy HA JÓL LÁTOM - hangsúlyoztam
neki saját szavait, hogy nyomatékot adjak a kétségeimnek.
- Még nem tudom Edy furcsa dolgok jönnek most az
életedben, de majd ha otthon leszünk átbeszéljük
- zárta volna le Alice a témát, de én fennakadtam
egy két dolgon pl. "furcsa dolgok jönnek" "otthon".
- Alice titkolsz előlem valamit? - kérdeztem egy kicsit
aggódva mert nem szerettem az Alice féle meglepiket.
- Nem tudok semmit biztosan Edward! - kezdett
kiakadni. A hangja 2 oktávval feljebb csúszott így
jobbnak láttam ejteni a témát.
- Rendben hugi nem kell felkapni a vizet! - kicsit
próbáltam oldani feszültségét.
- Jó jó most nem is ez a lényeg én sem értem de
majd később megbeszéljük.Lediktálom az órarended
egyetlen óra van csak amit nem Bellával töltesz,
de ne izgulj akkor meg én leszek vele.
MI VAN??? Akkor Alice már tud mindent Belláról
és úgy szervezte hogy majdnem minden órám vele
legyek egy dzsini a testvérem azzal a különbséggel
hogy nem három hanem minden kívánságomat teljesíti.
Azt hiszem valami nagyon jót tehettem előző életemben,
hogy ilyen családot kaptam.
- Tudod Alice hogy egy istennő vagy és hogy imádlak?
- kérdeztem tőle de ő egyből rávágta, hogy ez egy
egyértelmű dolog. Kicsit nagyképűek ezek a jósnők
azzal elkezdte lediktálni a jövőbeli órarendemet
ami mint ahogy tesóm már mondta megegyezik Belláéval.
Minden nap láthatom őt ez maga a megtestesült csoda.
Azzal bekopogtam az igazgatóhoz,hogy beiratkozzunk.
2010. december 16., csütörtök
3.fejezet
Edward szemszög: Megtaláltam
Valami szinte elemi erővel húzott ki a fürdőszobából.
El kell mennem!Súgta nem is inkább üvöltötte valami
bennem. Reggel hat óra és nekem még sehová nem kellene
mennem,de valami nem hagy nyugton siess,rohanj
noszogatott bensőm.Mint aki eszét vesztette rohantam
meztelen testtel a gardróbhoz és kikapkodtam az első
ruhadarabokat ami a kezem ügyébe akadt. Meg sem néztem
mi az csak vettem egymás után a ruhadarabokat. Agyam
csak másodpercnyi késéssel fogta föl mit is aggatok
magamra.Alsónadrág(fekete Sixty) zokni(fekete Sixty)
poló (fehér Armany)farmer (sötétkék Armando)cipő (fekete António)
bőrdzseki(fekete Armany) Egy röpke pillanatra megfordult
a fejemben, hogy Alice közli velem dühösen hogy
Armanihoz nem lehet Sixtyt vagy Armandóhoz Antóniot
felvenni.Talán még mosolyogtam is volna,de most ez nem számított.
Azt hiszem tíz másodpercbe telet,de még ebben sem vagyok
teljesen biztos. Minden gondolatom az volt, hogy mennem
kell az érzékim után.A vadászat vagy a mérhetetlen
szomjúság nem hajtott úgy, mint ez az érzés.Megfogtam
az éjjeliszekrényen lévő arany színű hitelkártyámat és
fekete mobilomat zsebre dugtam.Lerohantam a lépcsőn és
láttam a családom megrémült tekintetét. Ott volt mindeni.
Carlisle Esmee Alice és Jasper Rosalie és Emett mind engem
néztek kővé dermedten és a felém szálló gondolatok alapján
nem értették hogy mi üthetett belé és hová mehetek.Még egy
bátorító mosolyra sem telt tőlem de tudtam hamarosan hívni fognak.
Két pillanat elteltével már a fekete Astin Martin volánjánál ültem
és indítottam a motort, hogy megfeleljek a késztetésnek.
Kihajtottam a havas erdőből és mivel még sötét volt
lekapcsoltam a fényszórót, hogy ne vonzam magamra a
halandók figyelmét. A km óra mutatója már elhagyta a 180-at.
Ez a sebesség nálam megszokott volt így gondoltam kicsit
tényleg belel kéne húznom. Éppen eszembe jutott, hogy föl
kéne hívnom Carlistel mikor megcsörrent a telefonom.Meg
sem néztem ki az úgy is sejtettem hogy hugom nem hagyja
annyiba a reggeli elviharzásomat.
-Mond Alice-fújtam ki hangosan a levegőt.
-Mégis hová a francba indultál? Tegnap mintha...-kezdett volna
bele a szentbeszédbe de gyorsan bele fojtottam a szót.
-Nem tudom hová megyek Alice és nem mondhatom hogy
terveztem ezt a kis kiruccanást, de ahogy tudom merre
visz az utam - na most légy okos Edward.Mit is mondjak neki?
á megvan futtattam gondolatban a lehetséges verziót-"éppen
fürödtem mikor késztetést éreztem, hogy ott hagyjalak titeket
és mindenféle magyarázat nélkül az érzékeimet követve
elinduljak a nagyvilág felé"-hát ez tuti hogy nem tetszene
a kis pukkancsnak.Megint sikeresen elméláztam ami úgy ért
véget hogy a már említett pukkancs elkezdett üvölteni a
telefon másik felén.
-EDWARD EDWARD OTT VAGY MÉG?Na ide figyelj
Edward Anthony Masen Cullen
ne merészeld ezt tenni velem nem látok semmit így a frászt
hozod rám vagyis hogy ránk. Most azonnal mond meg mi ez az
egész őrület-végül csak elhallgatott ami már mennyei örömöt
okozott de most tényleg nem tudom mit mondjak.
-Figyelj tesó most mondom utoljára- kezdtem bele halkan
minden egyes szóra hang sújt helyezve, hogy végre
megértse-Nem tudom, hogy hova a francba megyek. Ahogy
tudok konkrétat hívlak, de addig követelem-szótagoltam
az utolsó szót,hogy megértse most erre van szükségem
- ne zaklassatok-szinte már köptem a szavakat
végül letettem a telefont. Azonnal rezgésre is állítottam
mert tudtam, hogy még kb. öt tucatszor csörögni
fog egymás után.Nem érdekel nem veszem fel nem vagyok olyan
állapotban, hogy most beszéljek velük.
EGY ÓRA MÚLVA:
Az elmúlt időben folyamatosan 220km/h fölött haladtam az
ismeretlen felé.Éreztem, hogy közeledek valamihez ami
fontos.Bár tudnám mi lehet az.Ebben a pillanatban
megláttam egy táblát amin ez állt:
Isten hozta Folksban Érezze jól magát nálunk.
Úgy éreztem megérkeztem de ez még nem volt elég valami
még kellett de azért lassabb tempóval hajtottam be ebbe
a szürke kisvárosba hátha megtalálom azt ami elűzött Denaliból.
Arra gondoltam ha eddig elvezetett a benső kényszer
továbbra is erre a érzékemre fogok hagyatkozni.
A józan ésszel mit sem törődve hagyom hogy jöjjön aminek
jönnie kell.Leparkoltam a Forksi középiskola
parkolójában. Kiszálltam a kocsiból, hogy körbe nézhessek
és megtudjam mit akarok igazából. Az első tanítási napon
kezdett megtelni lassanként a parkoló további kocsikkal.
A diákok üdvözölték egymást.Volt aki minden napot a
nyári szünetből ebben a jelentéktelennek tűnő városban
töltött viszont volt aki napfényre és párára vágyott
így a tengerpartról mesélt barátainak. Megpróbáltam
minden gondolatot ignorálni, és csak magamra és
kifinomult érzékeléseimre figyelni.Persze nem
tudtam mindenkit teljesen kizárni.Francos hiúság!
Persze a mellettem elhaladó lánycsordából elkaptam egy
két gondolat foszlányt ami persze nem lepett meg.
Ami azt illeti már kezdtem kicsit unni hogy a tinik nem
túl kifinomult gondolatokkal rendelkeznek.
"TE ATYA ÚR ISTEN EZ MAGA A GYÖNYÖR"
-kiabálta magában egy Jessica nevű lány.
"MOST TEGYÉL MAGADÉVÁ TE FÉRFIMODELL"
-száguldott a fantáziája egy következő szintre
miközben arra gondolt hogyan csókolna,ölelne,
bújna karjaimba.Érdekes ez most nem mozgatott meg
annyira mint általában.Nem mintha nem lett volna
csinos lány, de nem az én esetem és most különben
sem ezért vagyok itt.Bár nem tudtam hogy mit keresek
itt abban biztos voltam hogy nem emiatt a Jessica nevű
merész gondolkodású lány miatt érkeztem.
Érzem hogy várok valamit,de arról fogalmam sem volt,
hogy mi lehet az.Csak kattogott az agyam:
mire,kire várok én itt? miért jöttem el otthonról?
mi ez az egész őrület?
Úgy néz ki soha nem tudom meg.
Lehet hogy fölöslegesen jöttem el otthonról?
Mindegy megvárom mi sül ki ebből az egészből.
és addig körülnézek hátha megkapom a válaszomat.
Ahogy itt állok érzem száz szempár szegeződik
rám és hol kívánatos, hol elutasító gondolatok repülnek
felém. A fiúk két harmada vagy féltékeny vagy szimplán
utál csak azért amiért itt és most létezem.Nem
szeretik az új diákokat főleg ha az a jövevény
fölkelti a csajok érdeklődését.
A mellettem elhaladó zavaró gondolatokat
(akik igen csinos és néha szép lányok voltak)
tettek is szoktak követni tapasztalatom szerint.
Csíptem ha a lányok fel akartak szedni nagyon mulatságos
volt hogy mennyire nem passzol a gondolatuk a kimondott
szavakkal.Egy egy mosollyal olyan szívelégtelenséget
idéztem elő ami elég vicces volt.Emberek!Most sem csalódtam
a legbátrabbnak vélt lány megint csak megtalált holott
ő is érezte ahogy eddig is tisztában voltak primitív
érzékeikkel hogy velem valami nagyon nincs rendben.
Mellém állt egy leányzó és azon meditált, hogyan is
szólítson meg.Mit kérdezzen és megcsókoljon e egyből
vagy hagyja hogy előbb válaszoljak a kérdéseire.Mondhatni
szép lány volt hosszú szőke haja és kék szemei voltak
csinos bájos arc kicsit sok smink ami nem igazán illet
hozzá.Feszülős csípő csőnadrág dekoltázsát látni engedő
feszülős fölső és rajta egy kék farmer kabát.Látszott rajt,
hogy tudja magáról, hogy csinos és szereti megmutatni milyen
szép alakja van,de ez csak a többi fiúnál vált be akik nem
tudtak a fejében olvasni.Így ők nem jöttek rá, hogy
igazából a látszat nagyon is csal. Legbelül rettegett
mindenféle visszautasítástól, de úgy látszik hogy most
megemberelhette magát mert csak megszólított bár az is
igaz hogy csak a barátnőinek akart ezzel imponálni.Úgy
látszik a csók elméletet viszont elvetette.
"nagyon remélem hogy bejövök neki és bírja a szőke
csajokat,kérlek,kérlek Istenem segíts mindjárt elájulok"
gondolatait megmosolyogtam ami heves szívverést eredményezett nála
"igen tudtam, hogy bejövök neki ez az nézzetek csak nyugodtan
irigy fruskák az enyém lesz ez a szépséges fiú."
folytatta tovább az elmélkedést.
-Te is ide fogsz járni suliba?-kérdezte és remény csillant
szép szemiben.-Én Amanda Newton vagyok.
-Még nem tudom biztosan.Egyébként Edward Cullen vagyok.
Örvendek.-mutatkoztam be neki jó nevelt "fiú" módjára és
ismét rámosolyogtam,hogy biztassam egy kicsit.
A nőcsábász énem már megint felül kerekedett rajtam.
Azt hiszem közel járt ahhoz, hogy elaléljon és ez
nekem mindig nagyon tetszett az embernőkben.Őket
olyan könnyű volt elcsábítani és rávenni arra hogy
feküdjenek le velem.Persze ők nem tudták, hogy én
egy rossz mozdulattal akár ketté is törhetném törékeny
testüket vagy egy adott pillanatban vérüket vehetném,
de ez így volt jó.Megkaptam amit akartam tőlük és
utána eldobtam őket.Most hogy így belegondolok Alicenek
igaza van.Fel kellene már nőnöm és a nőket nem csak
egyszer használatos papír zsebkendőnek néznem akikbe
"belefújhatom az orrom" és eldobom.Azért mentségemre
legyen mondva soha nem ámítottam őket azzal hogy komoly
kapcsolat lehet a kalandokból, sőt mindig megmondtam
még az aktus előtt hogy én nem vagyok az a fajta fiú
aki belebonyolódik ilyesmibe. Mi van Edward még a végén
megjavulsz és elveszed feleségül az első lányt akit
meglátsz.Ébresztő te nem ilyen vagy.Majdnem fölnevettem
saját magamon,tiszta dili vagyok.
Igaz ami igaz megvannak a priolitásaim. A családomhoz
minden körülmények között hűséges vagyok főleg nevelő
és szertő apámhoz Carlilehoz és anyámhoz Esmehez,de a
lányokhoz nem voltam soha és nem is leszek.Nem hajtom
igába a fejem mint Jasper és Emmett, hogy engem is
ugráltasson egy nő mint őket Alice és Rose.Én szabadnak
születtem és csak annyit veszek el a lányoktól amennyit
adni akarnak,se többet se kevesebbet.Különben is ők is
élvezik az együttléteket hiszen soha nem voltam önző
azt élvezem igazán ha gyönyört adhatok.
Zavarából egyik barátja keltette
föl ezt a kis csajt mivel odafütyült neki.
-Most most izé mennem kell-dadogta-de majd remélem még
találkozunk a közeljövőben addig is szia.
-Szia Amanda én is remélem-hoztam a formámat lehet,
hogy még egyszer összefutok vele és én tényleg nem
akarok semmi jó elrontója lenni. Ha túl leszek ezen
lehet hogy még meg is keresem.Eléggé készséges
gondolatmenete van és a szex nálam első helyen van
a ranglistán.
Éppen azon kezdtem elmélkedni hogy fogom levarázsolni
róla a picike tangáját ami elválaszt engem a gyönyör
szigetétől mikor fölkaptam a fejem mert olyan illatot
éreztem meg amit még azelőtt sohasem.Ez az ember egy
nő volt aki elvarázsolt illatával pedig még a közelemben
sem volt kb 20 méterre lehetett mikor megéreztem őt.Az
arcát nem láttam pedig nekem a távolság nem akadály
de éppen más felé nézett és nem szembe volt velem.De
ez az illat felkeltette az érdeklődésemet.Vártam és
közben egyre csak közeledett hozzám.Várjunk csak nem
hallok egy kis gondolatfoszlányt sem.MI VAN?? Ilyen
még soha nem volt.Erősebben koncentráltam hátha csak
valamiféle gátat kell áttörjek és akkor szabad utat
kapok elméjébe,de csalódnom kellett bárhogy erőltettem
képességem amit korábban átkoztam most mégis bármit megadtam
volna hogy halljam a lány gondolatait. Kudarcot vallottam.
És csak közelített és közelített. Sebaj ha kiszáll leszólítom
hát ha akkor ha meghallom a hangját akkor változik a
mentális némasága.A piros Audi pont mellém parkolt le.
Olyan volt mint a lassított felvétel a moziba.Lassan
számomra legalábbis nagyon lassan nyitódott az autó
ajtaja beterítve mindent a frézia orgona és rózsa
illatába.Behunyt szemmel szippantottam a levegőbe
így agyamat teljesen elborította ez a mámor. Csodás volt.
Átnyúlt a táskájáért a mellette lévő ülésre de az egyik
lábát már kitette a kocsiból azt a mindenit gondoltam formás
kis combok de elvonta figyelmem az újabb illatözön
amit hátravetette copfba kötött gesztenyebarna hajával
felkavart levegő hozott felém.Megfordult és én lentről
felfelé elkezdtem mutsrálni.Fekete magassarkú csizmát
viselt és egy farmer overált ami teljesen ráfeszült csodás
idomaira.Kihangsúlyozta csodás kebleit lapos hasát csinos
combjait kétszer végigfutottam nyaktól lefelé a testén
mikor föltűnt milyen kecsesen áll előttem mint egy vámpír
de hisz az lehetetlen ember szaga van na jó mégsem hiszen
sokkal sokkal jobb mint eddig bármilyen emberi illat.
Hiszen érzem vére aromáját a számba áramló méreg is ezt
bizonyítja és hallom szíve gyorsulását.
Ritmikus mozgása belevésődött az
elmémében.Körülbelül 2 másodperc telet el mikor végre
rám nézett és én is őrá és ekkor elvesztem.
Edward Cullen meghalt!
Megölte ez a két csodás barna szempár ami engem nézett
megölte ez a mennyei szépségű hófehér arc ami felém
fordult.Edward Cullen megszűnt létezni.Nincs többé levegő
vétel nincs szaglás sem hallás sem látás sem semmilyen
érzékelés.Minden eltünik minden fekete és mindennek vége sem
idő sem tér nincs vége az életnek vagy létnek.Csak ő van
a sötétségen át. Éreztem valami belül elindult.Mi ez a fény?
Ez már nem is csak fény hanem nap és nem csak világosságot
ad hanem meleget is sőt tűzet mindent elárasztó fékezhetetlen
tüzet.Átjárta testem minden szegleté és felperzselte fagyott
szívemet.A kő ami a mellkasomban feküdt némán egyszer csak
felmelegedett és dalra fakadt.Ekkor már tudtam én is
MEGTALÁLTAM ŐT.
A lelki táram vonzott ide magához.
Megszólalni nem tudtam és csak most eszméltem föl, hogy már
pár perce szótlanul nézzük egymást,de hang nem jött ki
a számon és amit furcsább gondolat sem jött sem az
ő sem az én fejemből.Mikor feleszméltem jöttek a
kérdések mi ez a némaság.Az arca viszont annál többet
árult el egy pillanatra úgy láttam mintha meglepődne
és aztán jött a zavar.Olyan volt mintha megismert volna
de az nem lehet hogy mi már találkoztunk mert ezt a
csodás illatot vagy annál is angyalibb arcot soha
nem felejtettem volna mint ahogy már tudtam hogy soha
nem is fogom feledni.
Ki ez a lány? Tettem fel magamnak a legbárgyúbb kérdést
hiszen már tudtam. Az igaz szerelem a lelki társam tudtam
agyam minden szegletével és éreztem testem minden
porcikájával. Mindig is kerülni akartam de most
hogy rátaláltam már egy percet sem tudok és nem is akarok
létezni nélküle.Ő lett egy másodperc töredéke alatt a minden
a nap a felhő a csillagok a hold a szél az eső.Ő miatta
éltem eddig és ő fog tovább éltetni. Nincs többé nélküle
semmi.De mi van ha megijed tőlem hiszen én vámpír vagyok
mi van ha nem fog szeretni.Hirtelen megijedtem.Hiszen ő
ember nem érezheti ugyan ezt.Nem tudja gyenge szíve gyenge
elméje fölfogni, hogy mi mik vagyunk egymásnak.Csak töredékét
érezheti a lángnak ami engem emészt és mi van ha ő meg
semmit sem érez.Száguldoztak fejemben a gondolatok,de
szólni nem tudtam,csak néztem tovább a csoki barna szempárt.
Nem nem: tiltakozott tudatom másik fele az nem lehet!
Isten nekem teremtette ez az angyalt engem pedig neki!
ÉREZNIE KELL VALAMIT! üvöltötte bennem a bátorság hangja.
Lehet hogy azért van benne ez a zavar ami teljesen kiül
az arcára, de ettől nem kéne zavarban lennie.
Vagy érez dolgokat csak éppen jjaaaaaaaajjjjjjj nneeeeeeeeee!!
Ordította bensőm.Biztos hogy van valakije hiszen gyönyörű
és csinos és bájos és tökéletes még szép hogy van valakije
és most összezavarta az a minimális érzelem foszlány amit
irántam érez.Mintha velem ellentétben ő tudna olvasni az én
gondolatomban eltorzult arca a fájdalomtól és szemeiben
szomorúság bujkált ami megfacsarta halott lelkemet.
Megköszörülte torkát és már tudtam meg fog szólalni és
meghallom a hangját.
-Bocsika mennem kell órára-és megint csak elvesztem elmerültem
hangja szavai tengerében hiszen szebb szinfóniát még
létezésem során soha nem hallottam.Egy pillanatra elpirult
amitől majdnem megdobbant a szívem ami nálam ugyebár
lehetetlen.Hogy lehetséges hogy valaki ennyire gyönyörű legyen?
Összeszedte magát és már lépett volna el mellőlem
mikor is ösztönösen cselekedtem.
Valami szinte elemi erővel húzott ki a fürdőszobából.
El kell mennem!Súgta nem is inkább üvöltötte valami
bennem. Reggel hat óra és nekem még sehová nem kellene
mennem,de valami nem hagy nyugton siess,rohanj
noszogatott bensőm.Mint aki eszét vesztette rohantam
meztelen testtel a gardróbhoz és kikapkodtam az első
ruhadarabokat ami a kezem ügyébe akadt. Meg sem néztem
mi az csak vettem egymás után a ruhadarabokat. Agyam
csak másodpercnyi késéssel fogta föl mit is aggatok
magamra.Alsónadrág(fekete Sixty) zokni(fekete Sixty)
poló (fehér Armany)farmer (sötétkék Armando)cipő (fekete António)
bőrdzseki(fekete Armany) Egy röpke pillanatra megfordult
a fejemben, hogy Alice közli velem dühösen hogy
Armanihoz nem lehet Sixtyt vagy Armandóhoz Antóniot
felvenni.Talán még mosolyogtam is volna,de most ez nem számított.
Azt hiszem tíz másodpercbe telet,de még ebben sem vagyok
teljesen biztos. Minden gondolatom az volt, hogy mennem
kell az érzékim után.A vadászat vagy a mérhetetlen
szomjúság nem hajtott úgy, mint ez az érzés.Megfogtam
az éjjeliszekrényen lévő arany színű hitelkártyámat és
fekete mobilomat zsebre dugtam.Lerohantam a lépcsőn és
láttam a családom megrémült tekintetét. Ott volt mindeni.
Carlisle Esmee Alice és Jasper Rosalie és Emett mind engem
néztek kővé dermedten és a felém szálló gondolatok alapján
nem értették hogy mi üthetett belé és hová mehetek.Még egy
bátorító mosolyra sem telt tőlem de tudtam hamarosan hívni fognak.
Két pillanat elteltével már a fekete Astin Martin volánjánál ültem
és indítottam a motort, hogy megfeleljek a késztetésnek.
Kihajtottam a havas erdőből és mivel még sötét volt
lekapcsoltam a fényszórót, hogy ne vonzam magamra a
halandók figyelmét. A km óra mutatója már elhagyta a 180-at.
Ez a sebesség nálam megszokott volt így gondoltam kicsit
tényleg belel kéne húznom. Éppen eszembe jutott, hogy föl
kéne hívnom Carlistel mikor megcsörrent a telefonom.Meg
sem néztem ki az úgy is sejtettem hogy hugom nem hagyja
annyiba a reggeli elviharzásomat.
-Mond Alice-fújtam ki hangosan a levegőt.
-Mégis hová a francba indultál? Tegnap mintha...-kezdett volna
bele a szentbeszédbe de gyorsan bele fojtottam a szót.
-Nem tudom hová megyek Alice és nem mondhatom hogy
terveztem ezt a kis kiruccanást, de ahogy tudom merre
visz az utam - na most légy okos Edward.Mit is mondjak neki?
á megvan futtattam gondolatban a lehetséges verziót-"éppen
fürödtem mikor késztetést éreztem, hogy ott hagyjalak titeket
és mindenféle magyarázat nélkül az érzékeimet követve
elinduljak a nagyvilág felé"-hát ez tuti hogy nem tetszene
a kis pukkancsnak.Megint sikeresen elméláztam ami úgy ért
véget hogy a már említett pukkancs elkezdett üvölteni a
telefon másik felén.
-EDWARD EDWARD OTT VAGY MÉG?Na ide figyelj
Edward Anthony Masen Cullen
ne merészeld ezt tenni velem nem látok semmit így a frászt
hozod rám vagyis hogy ránk. Most azonnal mond meg mi ez az
egész őrület-végül csak elhallgatott ami már mennyei örömöt
okozott de most tényleg nem tudom mit mondjak.
-Figyelj tesó most mondom utoljára- kezdtem bele halkan
minden egyes szóra hang sújt helyezve, hogy végre
megértse-Nem tudom, hogy hova a francba megyek. Ahogy
tudok konkrétat hívlak, de addig követelem-szótagoltam
az utolsó szót,hogy megértse most erre van szükségem
- ne zaklassatok-szinte már köptem a szavakat
végül letettem a telefont. Azonnal rezgésre is állítottam
mert tudtam, hogy még kb. öt tucatszor csörögni
fog egymás után.Nem érdekel nem veszem fel nem vagyok olyan
állapotban, hogy most beszéljek velük.
EGY ÓRA MÚLVA:
Az elmúlt időben folyamatosan 220km/h fölött haladtam az
ismeretlen felé.Éreztem, hogy közeledek valamihez ami
fontos.Bár tudnám mi lehet az.Ebben a pillanatban
megláttam egy táblát amin ez állt:
Isten hozta Folksban Érezze jól magát nálunk.
Úgy éreztem megérkeztem de ez még nem volt elég valami
még kellett de azért lassabb tempóval hajtottam be ebbe
a szürke kisvárosba hátha megtalálom azt ami elűzött Denaliból.
Arra gondoltam ha eddig elvezetett a benső kényszer
továbbra is erre a érzékemre fogok hagyatkozni.
A józan ésszel mit sem törődve hagyom hogy jöjjön aminek
jönnie kell.Leparkoltam a Forksi középiskola
parkolójában. Kiszálltam a kocsiból, hogy körbe nézhessek
és megtudjam mit akarok igazából. Az első tanítási napon
kezdett megtelni lassanként a parkoló további kocsikkal.
A diákok üdvözölték egymást.Volt aki minden napot a
nyári szünetből ebben a jelentéktelennek tűnő városban
töltött viszont volt aki napfényre és párára vágyott
így a tengerpartról mesélt barátainak. Megpróbáltam
minden gondolatot ignorálni, és csak magamra és
kifinomult érzékeléseimre figyelni.Persze nem
tudtam mindenkit teljesen kizárni.Francos hiúság!
Persze a mellettem elhaladó lánycsordából elkaptam egy
két gondolat foszlányt ami persze nem lepett meg.
Ami azt illeti már kezdtem kicsit unni hogy a tinik nem
túl kifinomult gondolatokkal rendelkeznek.
"TE ATYA ÚR ISTEN EZ MAGA A GYÖNYÖR"
-kiabálta magában egy Jessica nevű lány.
"MOST TEGYÉL MAGADÉVÁ TE FÉRFIMODELL"
-száguldott a fantáziája egy következő szintre
miközben arra gondolt hogyan csókolna,ölelne,
bújna karjaimba.Érdekes ez most nem mozgatott meg
annyira mint általában.Nem mintha nem lett volna
csinos lány, de nem az én esetem és most különben
sem ezért vagyok itt.Bár nem tudtam hogy mit keresek
itt abban biztos voltam hogy nem emiatt a Jessica nevű
merész gondolkodású lány miatt érkeztem.
Érzem hogy várok valamit,de arról fogalmam sem volt,
hogy mi lehet az.Csak kattogott az agyam:
mire,kire várok én itt? miért jöttem el otthonról?
mi ez az egész őrület?
Úgy néz ki soha nem tudom meg.
Lehet hogy fölöslegesen jöttem el otthonról?
Mindegy megvárom mi sül ki ebből az egészből.
és addig körülnézek hátha megkapom a válaszomat.
Ahogy itt állok érzem száz szempár szegeződik
rám és hol kívánatos, hol elutasító gondolatok repülnek
felém. A fiúk két harmada vagy féltékeny vagy szimplán
utál csak azért amiért itt és most létezem.Nem
szeretik az új diákokat főleg ha az a jövevény
fölkelti a csajok érdeklődését.
A mellettem elhaladó zavaró gondolatokat
(akik igen csinos és néha szép lányok voltak)
tettek is szoktak követni tapasztalatom szerint.
Csíptem ha a lányok fel akartak szedni nagyon mulatságos
volt hogy mennyire nem passzol a gondolatuk a kimondott
szavakkal.Egy egy mosollyal olyan szívelégtelenséget
idéztem elő ami elég vicces volt.Emberek!Most sem csalódtam
a legbátrabbnak vélt lány megint csak megtalált holott
ő is érezte ahogy eddig is tisztában voltak primitív
érzékeikkel hogy velem valami nagyon nincs rendben.
Mellém állt egy leányzó és azon meditált, hogyan is
szólítson meg.Mit kérdezzen és megcsókoljon e egyből
vagy hagyja hogy előbb válaszoljak a kérdéseire.Mondhatni
szép lány volt hosszú szőke haja és kék szemei voltak
csinos bájos arc kicsit sok smink ami nem igazán illet
hozzá.Feszülős csípő csőnadrág dekoltázsát látni engedő
feszülős fölső és rajta egy kék farmer kabát.Látszott rajt,
hogy tudja magáról, hogy csinos és szereti megmutatni milyen
szép alakja van,de ez csak a többi fiúnál vált be akik nem
tudtak a fejében olvasni.Így ők nem jöttek rá, hogy
igazából a látszat nagyon is csal. Legbelül rettegett
mindenféle visszautasítástól, de úgy látszik hogy most
megemberelhette magát mert csak megszólított bár az is
igaz hogy csak a barátnőinek akart ezzel imponálni.Úgy
látszik a csók elméletet viszont elvetette.
"nagyon remélem hogy bejövök neki és bírja a szőke
csajokat,kérlek,kérlek Istenem segíts mindjárt elájulok"
gondolatait megmosolyogtam ami heves szívverést eredményezett nála
"igen tudtam, hogy bejövök neki ez az nézzetek csak nyugodtan
irigy fruskák az enyém lesz ez a szépséges fiú."
folytatta tovább az elmélkedést.
-Te is ide fogsz járni suliba?-kérdezte és remény csillant
szép szemiben.-Én Amanda Newton vagyok.
-Még nem tudom biztosan.Egyébként Edward Cullen vagyok.
Örvendek.-mutatkoztam be neki jó nevelt "fiú" módjára és
ismét rámosolyogtam,hogy biztassam egy kicsit.
A nőcsábász énem már megint felül kerekedett rajtam.
Azt hiszem közel járt ahhoz, hogy elaléljon és ez
nekem mindig nagyon tetszett az embernőkben.Őket
olyan könnyű volt elcsábítani és rávenni arra hogy
feküdjenek le velem.Persze ők nem tudták, hogy én
egy rossz mozdulattal akár ketté is törhetném törékeny
testüket vagy egy adott pillanatban vérüket vehetném,
de ez így volt jó.Megkaptam amit akartam tőlük és
utána eldobtam őket.Most hogy így belegondolok Alicenek
igaza van.Fel kellene már nőnöm és a nőket nem csak
egyszer használatos papír zsebkendőnek néznem akikbe
"belefújhatom az orrom" és eldobom.Azért mentségemre
legyen mondva soha nem ámítottam őket azzal hogy komoly
kapcsolat lehet a kalandokból, sőt mindig megmondtam
még az aktus előtt hogy én nem vagyok az a fajta fiú
aki belebonyolódik ilyesmibe. Mi van Edward még a végén
megjavulsz és elveszed feleségül az első lányt akit
meglátsz.Ébresztő te nem ilyen vagy.Majdnem fölnevettem
saját magamon,tiszta dili vagyok.
Igaz ami igaz megvannak a priolitásaim. A családomhoz
minden körülmények között hűséges vagyok főleg nevelő
és szertő apámhoz Carlilehoz és anyámhoz Esmehez,de a
lányokhoz nem voltam soha és nem is leszek.Nem hajtom
igába a fejem mint Jasper és Emmett, hogy engem is
ugráltasson egy nő mint őket Alice és Rose.Én szabadnak
születtem és csak annyit veszek el a lányoktól amennyit
adni akarnak,se többet se kevesebbet.Különben is ők is
élvezik az együttléteket hiszen soha nem voltam önző
azt élvezem igazán ha gyönyört adhatok.
Zavarából egyik barátja keltette
föl ezt a kis csajt mivel odafütyült neki.
-Most most izé mennem kell-dadogta-de majd remélem még
találkozunk a közeljövőben addig is szia.
-Szia Amanda én is remélem-hoztam a formámat lehet,
hogy még egyszer összefutok vele és én tényleg nem
akarok semmi jó elrontója lenni. Ha túl leszek ezen
lehet hogy még meg is keresem.Eléggé készséges
gondolatmenete van és a szex nálam első helyen van
a ranglistán.
Éppen azon kezdtem elmélkedni hogy fogom levarázsolni
róla a picike tangáját ami elválaszt engem a gyönyör
szigetétől mikor fölkaptam a fejem mert olyan illatot
éreztem meg amit még azelőtt sohasem.Ez az ember egy
nő volt aki elvarázsolt illatával pedig még a közelemben
sem volt kb 20 méterre lehetett mikor megéreztem őt.Az
arcát nem láttam pedig nekem a távolság nem akadály
de éppen más felé nézett és nem szembe volt velem.De
ez az illat felkeltette az érdeklődésemet.Vártam és
közben egyre csak közeledett hozzám.Várjunk csak nem
hallok egy kis gondolatfoszlányt sem.MI VAN?? Ilyen
még soha nem volt.Erősebben koncentráltam hátha csak
valamiféle gátat kell áttörjek és akkor szabad utat
kapok elméjébe,de csalódnom kellett bárhogy erőltettem
képességem amit korábban átkoztam most mégis bármit megadtam
volna hogy halljam a lány gondolatait. Kudarcot vallottam.
És csak közelített és közelített. Sebaj ha kiszáll leszólítom
hát ha akkor ha meghallom a hangját akkor változik a
mentális némasága.A piros Audi pont mellém parkolt le.
Olyan volt mint a lassított felvétel a moziba.Lassan
számomra legalábbis nagyon lassan nyitódott az autó
ajtaja beterítve mindent a frézia orgona és rózsa
illatába.Behunyt szemmel szippantottam a levegőbe
így agyamat teljesen elborította ez a mámor. Csodás volt.
Átnyúlt a táskájáért a mellette lévő ülésre de az egyik
lábát már kitette a kocsiból azt a mindenit gondoltam formás
kis combok de elvonta figyelmem az újabb illatözön
amit hátravetette copfba kötött gesztenyebarna hajával
felkavart levegő hozott felém.Megfordult és én lentről
felfelé elkezdtem mutsrálni.Fekete magassarkú csizmát
viselt és egy farmer overált ami teljesen ráfeszült csodás
idomaira.Kihangsúlyozta csodás kebleit lapos hasát csinos
combjait kétszer végigfutottam nyaktól lefelé a testén
mikor föltűnt milyen kecsesen áll előttem mint egy vámpír
de hisz az lehetetlen ember szaga van na jó mégsem hiszen
sokkal sokkal jobb mint eddig bármilyen emberi illat.
Hiszen érzem vére aromáját a számba áramló méreg is ezt
bizonyítja és hallom szíve gyorsulását.
Ritmikus mozgása belevésődött az
elmémében.Körülbelül 2 másodperc telet el mikor végre
rám nézett és én is őrá és ekkor elvesztem.
Edward Cullen meghalt!
Megölte ez a két csodás barna szempár ami engem nézett
megölte ez a mennyei szépségű hófehér arc ami felém
fordult.Edward Cullen megszűnt létezni.Nincs többé levegő
vétel nincs szaglás sem hallás sem látás sem semmilyen
érzékelés.Minden eltünik minden fekete és mindennek vége sem
idő sem tér nincs vége az életnek vagy létnek.Csak ő van
a sötétségen át. Éreztem valami belül elindult.Mi ez a fény?
Ez már nem is csak fény hanem nap és nem csak világosságot
ad hanem meleget is sőt tűzet mindent elárasztó fékezhetetlen
tüzet.Átjárta testem minden szegleté és felperzselte fagyott
szívemet.A kő ami a mellkasomban feküdt némán egyszer csak
felmelegedett és dalra fakadt.Ekkor már tudtam én is
MEGTALÁLTAM ŐT.
A lelki táram vonzott ide magához.
Megszólalni nem tudtam és csak most eszméltem föl, hogy már
pár perce szótlanul nézzük egymást,de hang nem jött ki
a számon és amit furcsább gondolat sem jött sem az
ő sem az én fejemből.Mikor feleszméltem jöttek a
kérdések mi ez a némaság.Az arca viszont annál többet
árult el egy pillanatra úgy láttam mintha meglepődne
és aztán jött a zavar.Olyan volt mintha megismert volna
de az nem lehet hogy mi már találkoztunk mert ezt a
csodás illatot vagy annál is angyalibb arcot soha
nem felejtettem volna mint ahogy már tudtam hogy soha
nem is fogom feledni.
Ki ez a lány? Tettem fel magamnak a legbárgyúbb kérdést
hiszen már tudtam. Az igaz szerelem a lelki társam tudtam
agyam minden szegletével és éreztem testem minden
porcikájával. Mindig is kerülni akartam de most
hogy rátaláltam már egy percet sem tudok és nem is akarok
létezni nélküle.Ő lett egy másodperc töredéke alatt a minden
a nap a felhő a csillagok a hold a szél az eső.Ő miatta
éltem eddig és ő fog tovább éltetni. Nincs többé nélküle
semmi.De mi van ha megijed tőlem hiszen én vámpír vagyok
mi van ha nem fog szeretni.Hirtelen megijedtem.Hiszen ő
ember nem érezheti ugyan ezt.Nem tudja gyenge szíve gyenge
elméje fölfogni, hogy mi mik vagyunk egymásnak.Csak töredékét
érezheti a lángnak ami engem emészt és mi van ha ő meg
semmit sem érez.Száguldoztak fejemben a gondolatok,de
szólni nem tudtam,csak néztem tovább a csoki barna szempárt.
Nem nem: tiltakozott tudatom másik fele az nem lehet!
Isten nekem teremtette ez az angyalt engem pedig neki!
ÉREZNIE KELL VALAMIT! üvöltötte bennem a bátorság hangja.
Lehet hogy azért van benne ez a zavar ami teljesen kiül
az arcára, de ettől nem kéne zavarban lennie.
Vagy érez dolgokat csak éppen jjaaaaaaaajjjjjjj nneeeeeeeeee!!
Ordította bensőm.Biztos hogy van valakije hiszen gyönyörű
és csinos és bájos és tökéletes még szép hogy van valakije
és most összezavarta az a minimális érzelem foszlány amit
irántam érez.Mintha velem ellentétben ő tudna olvasni az én
gondolatomban eltorzult arca a fájdalomtól és szemeiben
szomorúság bujkált ami megfacsarta halott lelkemet.
Megköszörülte torkát és már tudtam meg fog szólalni és
meghallom a hangját.
-Bocsika mennem kell órára-és megint csak elvesztem elmerültem
hangja szavai tengerében hiszen szebb szinfóniát még
létezésem során soha nem hallottam.Egy pillanatra elpirult
amitől majdnem megdobbant a szívem ami nálam ugyebár
lehetetlen.Hogy lehetséges hogy valaki ennyire gyönyörű legyen?
Összeszedte magát és már lépett volna el mellőlem
mikor is ösztönösen cselekedtem.
2010. december 15., szerda
2.fejezet
Bella szemszög: Egyesség és Álom
A puha párnáim között feküdtem és szerelmem gyönyörű
sötétbarna szemeire és csábítóan telt ajkaira gondoltam
és persze arra hogy mennyire imádom kedvesem erdő illatát.
Mélázásomból egy kavics csapódása az ablakom üvegén vert
fel. Végre! Ujjongtam magamban.Hirtelen fölugrottam ágyamból
és rohantam sötét szobám ablakához aminek az lett az eredménye,
hogy a komódba sikeresen belerúgtam. A lábam ujjában érzett
fájdalom majdhogynem arra késztetett, hogy felüvöltsek, de még
éppen időben tértem magamhoz és nyugtáztam hogy szüleim két
ajtóval arrébb éppen alszanak, ha én most itt elkezdenék
üvölteni biztos, hogy Jacob nem tudna ma éjjel följönni hozzám.
Összeszorított fogakkal elbotorkáltam az ablakig, hogy kedvesem
be tudjon mászni, mint ahogyan ez az utóbbi két hétben majd minden
este megtette.(amiről jó apám persze mit sem tudott).
Jack észre vehette a fájdalmat az arcomon mert megnyúlt
az arca és egy pillanatra azt hiszem megrettent.
Aggódó pillantási után egy gyenge mosolyt megeresztettem,de
ez még engem sem győzött meg.
-Mi a baj?- suttogta bele az éjszakába ablakom alatt.
-Semmi. Gyere föl megfagyok.-Súgtam én is neki és nem
is volt tétlen egyből fölmászott az ablakom előtt nőtt
hatalmas tölgyfára és onnan egy pontos ugrással előttem is
termett.Forró ajkait egyből az enyémekre tapasztotta ami készségesen
válaszolt is a hívogatásra.Nyelve finom íze átjárta az egész testem
bizseregtek a sejtjeim fejtetőtől a talpamig.Olyan gyengéd és mégis
erőteljes csók volt, hogy attól félem elolvadok karjaiban.
Elváltunk egymástól mikor szemében csillogó vággyal megkérdezte.
-Na mi történt az előbb hogy ilyen fancsali képet vágtál?
-Ez nem vicces-játszottam a sértődöttet de azért elmeséltem
neki hogy majdnem felborítottam egyetlen lábujjammal
az egész komódot hogy kinyissam neki az ablakot.
-Jaj drágám nem vagyok én olyan fontos hogy bármi kárt
tegyél magadban-suttogta kedvesen
-Mondtam már hogy imádlak te hatalmas mackó-súgtam egy
nyakra adott puszi kíséretében.
Jut eszembe én Izabella Swan vagyok egy 17 éves 165cm
barna szemű barna hajú abszolút átlagos lány.
A pasim Jacob Black viszont gyönyörűen kidolgozott
izomtömeg kb.185-190cm magas eszméletlen bronz bőr
hibátlan arc hófehér fogak.Ő februárban töltötte be a
17 én két hét múlva fogom.Két éve járunk egymással és
annyira szerencsés vagyok hogy ő a pasim. Mindenben
tökéletes. A legjobb ember akit ismerek mindig kiáll
értem és mellettem. Bárkitől megvéd bár eddig leginkább
csak saját magamtól kellett.Ugyanis rettentő szerencsétlen
vagyok. Mindig mindenben elesek vagy felbotlok.Mindig útban
van egy kő az utcán vagy gödör és olykor olykor na jó elég gyakran
a saját lábam is. Azt szoktam mondani, hogy azért mert ezek
a dolgok a halálomat kívánják vagy éppen teljesen haszontalannak
bizonyulnak és nehéz kitérni előlük.(főleg a lábam elől)
Még csak most vettem észre hogy Jack szeme kocsányon lóg
és eléggé zavarba jöttem mert már elkezdtünk fűteni tudni
illik itt Forksban szeptemberben már elég cudar időjárás
van éppen ezért csak egy fehér toppban és egy rózsaszín
boxer bugyiban kellett aludnom és ez a holmi nem sok mindent
takart el a testemből. Zavartan köhintettem egyet.
-Úristen édes ugye tudod, hogy megőrjítesz a mennyei
testeddel?- bökte is végül a gondolatit.
-Jacob-néztem rá szigorúan-megbeszéltük, hogy amíg nem
töltöm be a 17-et addig megpróbáljuk visszafogni magunkat.
Tudod, hogy én is kívánlak,de két éve megegyeztünk és már
csak két hét van hátra.Ugye kibírjuk!-néztem rá reménykedve
hiszen tudja nekem ez fontos.Nem mintha nem lennék kíváncsi
milyen a szex vagy nem kívánnám őt eszeveszetten hiszen
ki ne kívánna egy ilyen fiút, de az egyesség az egyesség.
-Persze tudom, hogy ez neked milyen fontos így számomra
is az, de nem könnyíted meg a férfiállat dolgát ami ilyenkor
bennem tombol. Gyönyörű vagy és elég nehéz uralkodnom magamon.
-Hidd el nekem sem könnyű főleg mikor ilyeneket mondasz.-mondtam
lányos zavaromban és éreztem hogy teljesen elvörösödtem,
hogy ezt hangosan is ki mertem mondani.Hát igen elég
könnyen zavarba jövök előtte.
-Na jó mi lenne ha leülnénk az ágyra és mindketten lehiggadnánk
egy kicsit-szemével az említett tárgy felé bökött és már
el is kezdett húzni abba az irányba. A leülés végül is úgy
sikerült, hogy ő félig ülő félig fekvő pózban a támlának
dőlve hevert én meg az ölébe ültem és izmos mellkasához bújva
élveztem csodás illatát.
A lehiggadás sem úgy sikerült ahogy azt terveztük. Elkezdte
simogatni a hátamat hatalmas kezével ami pont ellentétes
reakciót eredményezett nálam.Úgy döntöttem ha így játszik
én sem leszek kegyes.Hirtelen gondolattól vezérelve lovagló
ülésben szembe fordultam vele és megcsókoltam.Az eredmény nem
váratott sokáig magára. Először meglepődött hirtelen
bátorságomon-én is csak ámultam magamon- azután eszeveszett
hévvel viszonozta a csókom. Zihálva vette a levegőt csókunk
közben és éreztem, hogy a férfiassága nyomja a fenekemet a
nadrágján keresztül.Beletúrtam gyönyörű vállig érő éjfekete
hajába hogy még jobban magamhoz húzzam.Éreztem ha most nem
állítom őt meg akkor lőttek az egyességnek és engedek neki.
Elváltam ajkától és apró puszikat nyomtam szájára miközben
egymás szemébe néztünk.Láttam nem sokon múlt hogy ne
teperjen le. Szeme a vágytól égett de egy kis szenvedést
is véltem fölfedezni benne.Mikor megint meg bírt szólalni
a hangja rekedt és picit ingerült volt.
-Ugye tudod,hogy ezzel azt éred el, hogy megőrülök és holnap
nem tudok a tanárra figyelni a suliba ezért már az elő napon
ki fognak csapni.Nem beszélve arról hogy ha így
-mutatott ágyékára-megyek be az órákra még két hétig
akkor mindenki rajtam fog röhögni.
-Te kezdted-próbáltam érvelni az igazsággal.-tudod, hogy nem
tudok ellenállni ha a hátamat simogatod te provokáltál
így megérdemelted a büntetést-szidtam le csípőre tett
kézzel kedvesen őt.
-Tudom tudom-helyeselt Jacob-de a te hibád is.Ha nem lennél
ennyire szexi nem késztetnél ennyire szélsőséges módszerekre.
De tudom igazad van és annyit várok rád amennyit csak akarsz
nem akarom, hogy bármi a hormonjaink miatt történjen. Előre
eltervezett és komoly lépés ami nagyon fontos az ember életében
minden úgy lesz ahogyan te szeretnéd-mondta végig egy
szuszra JacK és nagyot sóhajtott monológja végén.
-Köszönöm- súgtam egy csók kíséretében az ajkaira.-Szeretlek.
-Közel sem annyira amennyire én szeretlek téged.A te szerelmed
mindössze egy szem gabona míg az enyém több hektárnyi gabonaföld.
- Persze persze-néztem rá gonoszan ezért bünti jár gondoltam
és elkezdtem ficánkolni az ágyékán ami azt eredményezte hogy
ismét megkeményedett és egy kéjes nyögés hagyta el ajkát.
-Ezt légy szíves most hagy abba vagy nem állok jó a tetteimért.
Eléred, hogy rád vetem magam és most teszlek magamévá-húzódott
fájdalmas mosolyra ajka és megfogta a vállam hogy levegyen magáról.
-Jó leálltam jó kislány leszek ígérem.-leszálltam öléből,
de a tenyeremet azért végig simítottam izmos alhasán ami után
még egy sóhaj hagyta el formás száját.
-Na jó megyek mert egyrészt holnap suli másrészt nem szeretnék
olyat tenni amit később megbánok különben is csak a jó éjt
puszimért ugrottam be mert úgy néz ki e nélkül már nem tudok
elaludni,de most az alvás előtt veszek egy jéghideg zuhanyt
mert most úgysem jönne a megmentő álom.Beleégett a retinámba
ez a lenge öltözet és az amit feltárt.Imádlak szerelmem
-azzal fölállt és már az ablaknál is volt még visszafordult
mosolyogva-álmodj szépeket de csak rólam.Szia-azzal már át
is mászott a fára és leugrott a fűbe.
-Én is szeretlek-szóltam utána az ablakon.Még láttam őt ahogy
fölpattan a fekete motorjára és eltűnik a szemem elől.
-Jó éjt neked is-súgtam bele az éjszakába. Mosolyogva
visszamentem az ágyamhoz és hanyatt vágtam magam miközben
az elmúlt fél órán gondolkodtam.Mi lenne ha nem kínoznám
tovább szegénykémet? Mi értelme ennek a hülye egyességnek
úgyis ő lesz a férjem a gyerekeim apja akkor meg mire
várjunk.Ízlelgettem a gondolatot hogy hogyan tudnék neki
örömet okozni és akkor döntöttem
-Igen holnap lefekszek Jacobbal-mondtam ki hangosan is a szavakat.
Éjjel:
Álom: Álmomban egy gyönyörű tisztáson álltam és éreztem
hogy Jacob ölel át. Nem volt nyitva a szemem és furcsán hűvös
volt a teste,de hiszen ő mindig tűz forró. Azért mégis tudtam
hogy ő az mert határtalan szerelmet érzetem amiért a karjaiban
lehettem,olyan elsöprő érzés volt hogy még gondolkodni sem
tudtam.Összehúztam a szemem mert volt még itt valami nem ide
illő várjunk csak nem erdő illa volt.MI EZ???? Napfény?
Kinyitottam a szemem és elámultam nem Jack volt.Ki ez?
Miért ölel ilyen szenvedéllyel?
Egy meseszép herceg állt előttem bronzvörös hajjal
és hófehér bőrrel és megint leblokkoltam nem illet
a szeme a képbe.Nem féltem pedig éjfekete volt a tekintet
ami az enyémbe fúródott.Sőt ennél nagyobb biztonságban
még soha nem éreztem magam még Jack mellett sem.
A fekete szempárt olyan boldog és tiszta arc ölelte
körül hogy ez az érzés rám is átragadt.Határtalan
boldogságot érzetem hogy engem néz ezzel a kéjjel,
szerelemmel és vággyal megtelt gyönyörűséges szempárral.
Nem tudom hogy honnan de tudtam hogy szeretem az idegent
ugyan úgy ahogyan ő engem.Szeretett tiszta és elsöprő
szerelemmel.Lassan közelített az arcunk egymáshoz
beszippantottam hűvös leheletét és eszeveszett némber
módjára csaptam le ajkaira.Istenem! A borzongás végigfutott
egész testemen, de nem csak kívülről hanem egész bensőmet
megforgató lelkemig hatoló érzéssel.Olyan csók volt amiről
még szavakat sem lehet megfogalmazni nincs olyan költő vagy
író aki kitalál olyan szót ami leírhatja ezt az érzelemáradatot.
Jacob csókjai(amik fenomenálisak voltak) eltörpültek
ennek az idegennek a csókjai mellett.
-Szeretlek Bella-súgta ajkaimra az idegen.Honnan tudja a nevem?
Ki Ő? Miért érzem azt hogy jobban szeretem az életemnél is?
Ő jelenti ebben a képtelen álomban a lélegzést a szívverést
a mindent.Amint erre rájöttem én is válaszoltam neki.
-Én is szeretlek téged örökre.
Az ébresztő óra keltett zihálásomból.Úgy riadtam föl mintha
rémálom lett volna holott ez volt életem eddigi legszebb álma.
Fölültem az ágyon és elindultam a fürdőszoba felé,de csak
nem akart szűnni az az érzés amit a idegen iránt éreztem.
Arra gondoltam, hogy fürdés helyett most inkább csak
tusolok mert már attól lelki ismeret furdalásom volt,
hogy nem Jacobról álmodtam hanem a szép idegenről.A forró
fürdővízben lévő gondolkodás csak rosszabb lenne így maradt a langyos
vízben lévő tusolás.Lemostam magam kedvenc tusfürdőmmel és
kiszálltam a tus alól egy hatalmas fürdőlepedőt tekertem
átfagyott testem köré.Pont erre volt most szükségem.Fogat
mostam és kimentem a szekrényemhez, hogy kiválasszam mit
vegyek föl első nap a suliba. Végül úgy döntöttem hogy meglepem
Jacobot és egy kicsit merészebben öltözök föl a szokásosnál.
Este úgyis teljesülni fog az álma-hoppá hoppá
A MI KÖZÖS álmunk- mi van veled Bella kérdeztem magamtól.
Ébresztő!! Felejtsd már el az idegent és foglalkozz a
valósággal Jacob!!! ő a te vőlegényed és imádjátok egymást.
Végül nagy nehezen eljutottam oda hogy fölvettem a kedvenc
egybe farmeregyüttesemet ami végig gombos és teljesen
rám feszül egy térdig érő magas sarkú fekete
csizmával.A hajamból lófarkat kötöttem és bár ritkán
sminkelek egy pici szájfény még nem árthat gondoltam.
Fölkaptam a táskámat és elindultam lefelé a lépcsőn.
Lentről szalonna és tojás jellegzetes illata szállt fölfelé.
Anyám készíti apa reggelijét.
-Jó reggelt kicsim-köszöntött anyám és lerakta apám
elé a szalonnás tojást amit már a lépcső tetején is éreztem.
-Jó reggelt anya,apa.Sietek mert nem akarok elkésni
az első napon.Most nem reggelizek majd a suliba
bekapok valamit.-puszit nyomtam őseim arcára és már
loholtam is az autómhoz ami egy piros-fekete Audi R8-as
volt.Imádtam ez a kocsit.Megálltam pár másodpercre hogy
gyönyörködhessek benne. Egy hónapja kaptam elő szülinapi
ajándékként mert kipurcant a majd harminc éves Chevym.
A szüleim egy ilyen szépséggel leptek meg.Közöltem
velük hogy le vagyok kenyerezve az ezt követő 30
szülinapra így azokra már semmit sem kérek.Nem vagyunk
éppenséggel gazdagok és ez igen nagy terhet rótt apuékra
de közölte hogy egy lánya van és ő megérdemli mert szín
ötös a bizije elemi óta.Hú most jöttem rá milyen stréber
vagyok.De hát ez van szeretek tanulni. Néha még én is
hülyének érzem magam e miatt, Jack viszont azt mondja hogy
nagyon büszke rám és ő is hajt a La Puch legjobb tanulója
díjra.Ahogy gurultam a suli felé azon gondolkodtam milyen
legyen a ma este mit vegyek föl és mit ne vegyek
föl ááááááá a francba még meg kell beszélnem anyuval
hogy valami jó kis ürügy kapcsán csalja ki aput a házból.
Még szerencse hogy anyám nem olyan erkölcscsősz mint apám.
Vele simán meg lehet dumálni mindent ő az egyik legjobb barátom.
Persze már 10 évesen megesketett hogy 28 éves korom előtt
nem esek teherbe és felelősség teljesen fogok szeretkezni.
Mélázásomból az keltett föl hogy megérkeztem a suli elé.
Tök jó már biztos elmúlt hét harminc mert már csak két szabad hely
volt így leparkoltam a kapuhoz közeli helyre.
Egy fekete Aston Martin mellé hű-ha nem mindennapi
autó itt Forksban.
Kiszálltam a kocsiból és azt hittem elájulok.
Az idegen ott állt mellettem a kocsijának támaszkodva....
A puha párnáim között feküdtem és szerelmem gyönyörű
sötétbarna szemeire és csábítóan telt ajkaira gondoltam
és persze arra hogy mennyire imádom kedvesem erdő illatát.
Mélázásomból egy kavics csapódása az ablakom üvegén vert
fel. Végre! Ujjongtam magamban.Hirtelen fölugrottam ágyamból
és rohantam sötét szobám ablakához aminek az lett az eredménye,
hogy a komódba sikeresen belerúgtam. A lábam ujjában érzett
fájdalom majdhogynem arra késztetett, hogy felüvöltsek, de még
éppen időben tértem magamhoz és nyugtáztam hogy szüleim két
ajtóval arrébb éppen alszanak, ha én most itt elkezdenék
üvölteni biztos, hogy Jacob nem tudna ma éjjel följönni hozzám.
Összeszorított fogakkal elbotorkáltam az ablakig, hogy kedvesem
be tudjon mászni, mint ahogyan ez az utóbbi két hétben majd minden
este megtette.(amiről jó apám persze mit sem tudott).
Jack észre vehette a fájdalmat az arcomon mert megnyúlt
az arca és egy pillanatra azt hiszem megrettent.
Aggódó pillantási után egy gyenge mosolyt megeresztettem,de
ez még engem sem győzött meg.
-Mi a baj?- suttogta bele az éjszakába ablakom alatt.
-Semmi. Gyere föl megfagyok.-Súgtam én is neki és nem
is volt tétlen egyből fölmászott az ablakom előtt nőtt
hatalmas tölgyfára és onnan egy pontos ugrással előttem is
termett.Forró ajkait egyből az enyémekre tapasztotta ami készségesen
válaszolt is a hívogatásra.Nyelve finom íze átjárta az egész testem
bizseregtek a sejtjeim fejtetőtől a talpamig.Olyan gyengéd és mégis
erőteljes csók volt, hogy attól félem elolvadok karjaiban.
Elváltunk egymástól mikor szemében csillogó vággyal megkérdezte.
-Na mi történt az előbb hogy ilyen fancsali képet vágtál?
-Ez nem vicces-játszottam a sértődöttet de azért elmeséltem
neki hogy majdnem felborítottam egyetlen lábujjammal
az egész komódot hogy kinyissam neki az ablakot.
-Jaj drágám nem vagyok én olyan fontos hogy bármi kárt
tegyél magadban-suttogta kedvesen
-Mondtam már hogy imádlak te hatalmas mackó-súgtam egy
nyakra adott puszi kíséretében.
Jut eszembe én Izabella Swan vagyok egy 17 éves 165cm
barna szemű barna hajú abszolút átlagos lány.
A pasim Jacob Black viszont gyönyörűen kidolgozott
izomtömeg kb.185-190cm magas eszméletlen bronz bőr
hibátlan arc hófehér fogak.Ő februárban töltötte be a
17 én két hét múlva fogom.Két éve járunk egymással és
annyira szerencsés vagyok hogy ő a pasim. Mindenben
tökéletes. A legjobb ember akit ismerek mindig kiáll
értem és mellettem. Bárkitől megvéd bár eddig leginkább
csak saját magamtól kellett.Ugyanis rettentő szerencsétlen
vagyok. Mindig mindenben elesek vagy felbotlok.Mindig útban
van egy kő az utcán vagy gödör és olykor olykor na jó elég gyakran
a saját lábam is. Azt szoktam mondani, hogy azért mert ezek
a dolgok a halálomat kívánják vagy éppen teljesen haszontalannak
bizonyulnak és nehéz kitérni előlük.(főleg a lábam elől)
Még csak most vettem észre hogy Jack szeme kocsányon lóg
és eléggé zavarba jöttem mert már elkezdtünk fűteni tudni
illik itt Forksban szeptemberben már elég cudar időjárás
van éppen ezért csak egy fehér toppban és egy rózsaszín
boxer bugyiban kellett aludnom és ez a holmi nem sok mindent
takart el a testemből. Zavartan köhintettem egyet.
-Úristen édes ugye tudod, hogy megőrjítesz a mennyei
testeddel?- bökte is végül a gondolatit.
-Jacob-néztem rá szigorúan-megbeszéltük, hogy amíg nem
töltöm be a 17-et addig megpróbáljuk visszafogni magunkat.
Tudod, hogy én is kívánlak,de két éve megegyeztünk és már
csak két hét van hátra.Ugye kibírjuk!-néztem rá reménykedve
hiszen tudja nekem ez fontos.Nem mintha nem lennék kíváncsi
milyen a szex vagy nem kívánnám őt eszeveszetten hiszen
ki ne kívánna egy ilyen fiút, de az egyesség az egyesség.
-Persze tudom, hogy ez neked milyen fontos így számomra
is az, de nem könnyíted meg a férfiállat dolgát ami ilyenkor
bennem tombol. Gyönyörű vagy és elég nehéz uralkodnom magamon.
-Hidd el nekem sem könnyű főleg mikor ilyeneket mondasz.-mondtam
lányos zavaromban és éreztem hogy teljesen elvörösödtem,
hogy ezt hangosan is ki mertem mondani.Hát igen elég
könnyen zavarba jövök előtte.
-Na jó mi lenne ha leülnénk az ágyra és mindketten lehiggadnánk
egy kicsit-szemével az említett tárgy felé bökött és már
el is kezdett húzni abba az irányba. A leülés végül is úgy
sikerült, hogy ő félig ülő félig fekvő pózban a támlának
dőlve hevert én meg az ölébe ültem és izmos mellkasához bújva
élveztem csodás illatát.
A lehiggadás sem úgy sikerült ahogy azt terveztük. Elkezdte
simogatni a hátamat hatalmas kezével ami pont ellentétes
reakciót eredményezett nálam.Úgy döntöttem ha így játszik
én sem leszek kegyes.Hirtelen gondolattól vezérelve lovagló
ülésben szembe fordultam vele és megcsókoltam.Az eredmény nem
váratott sokáig magára. Először meglepődött hirtelen
bátorságomon-én is csak ámultam magamon- azután eszeveszett
hévvel viszonozta a csókom. Zihálva vette a levegőt csókunk
közben és éreztem, hogy a férfiassága nyomja a fenekemet a
nadrágján keresztül.Beletúrtam gyönyörű vállig érő éjfekete
hajába hogy még jobban magamhoz húzzam.Éreztem ha most nem
állítom őt meg akkor lőttek az egyességnek és engedek neki.
Elváltam ajkától és apró puszikat nyomtam szájára miközben
egymás szemébe néztünk.Láttam nem sokon múlt hogy ne
teperjen le. Szeme a vágytól égett de egy kis szenvedést
is véltem fölfedezni benne.Mikor megint meg bírt szólalni
a hangja rekedt és picit ingerült volt.
-Ugye tudod,hogy ezzel azt éred el, hogy megőrülök és holnap
nem tudok a tanárra figyelni a suliba ezért már az elő napon
ki fognak csapni.Nem beszélve arról hogy ha így
-mutatott ágyékára-megyek be az órákra még két hétig
akkor mindenki rajtam fog röhögni.
-Te kezdted-próbáltam érvelni az igazsággal.-tudod, hogy nem
tudok ellenállni ha a hátamat simogatod te provokáltál
így megérdemelted a büntetést-szidtam le csípőre tett
kézzel kedvesen őt.
-Tudom tudom-helyeselt Jacob-de a te hibád is.Ha nem lennél
ennyire szexi nem késztetnél ennyire szélsőséges módszerekre.
De tudom igazad van és annyit várok rád amennyit csak akarsz
nem akarom, hogy bármi a hormonjaink miatt történjen. Előre
eltervezett és komoly lépés ami nagyon fontos az ember életében
minden úgy lesz ahogyan te szeretnéd-mondta végig egy
szuszra JacK és nagyot sóhajtott monológja végén.
-Köszönöm- súgtam egy csók kíséretében az ajkaira.-Szeretlek.
-Közel sem annyira amennyire én szeretlek téged.A te szerelmed
mindössze egy szem gabona míg az enyém több hektárnyi gabonaföld.
- Persze persze-néztem rá gonoszan ezért bünti jár gondoltam
és elkezdtem ficánkolni az ágyékán ami azt eredményezte hogy
ismét megkeményedett és egy kéjes nyögés hagyta el ajkát.
-Ezt légy szíves most hagy abba vagy nem állok jó a tetteimért.
Eléred, hogy rád vetem magam és most teszlek magamévá-húzódott
fájdalmas mosolyra ajka és megfogta a vállam hogy levegyen magáról.
-Jó leálltam jó kislány leszek ígérem.-leszálltam öléből,
de a tenyeremet azért végig simítottam izmos alhasán ami után
még egy sóhaj hagyta el formás száját.
-Na jó megyek mert egyrészt holnap suli másrészt nem szeretnék
olyat tenni amit később megbánok különben is csak a jó éjt
puszimért ugrottam be mert úgy néz ki e nélkül már nem tudok
elaludni,de most az alvás előtt veszek egy jéghideg zuhanyt
mert most úgysem jönne a megmentő álom.Beleégett a retinámba
ez a lenge öltözet és az amit feltárt.Imádlak szerelmem
-azzal fölállt és már az ablaknál is volt még visszafordult
mosolyogva-álmodj szépeket de csak rólam.Szia-azzal már át
is mászott a fára és leugrott a fűbe.
-Én is szeretlek-szóltam utána az ablakon.Még láttam őt ahogy
fölpattan a fekete motorjára és eltűnik a szemem elől.
-Jó éjt neked is-súgtam bele az éjszakába. Mosolyogva
visszamentem az ágyamhoz és hanyatt vágtam magam miközben
az elmúlt fél órán gondolkodtam.Mi lenne ha nem kínoznám
tovább szegénykémet? Mi értelme ennek a hülye egyességnek
úgyis ő lesz a férjem a gyerekeim apja akkor meg mire
várjunk.Ízlelgettem a gondolatot hogy hogyan tudnék neki
örömet okozni és akkor döntöttem
-Igen holnap lefekszek Jacobbal-mondtam ki hangosan is a szavakat.
Éjjel:
Álom: Álmomban egy gyönyörű tisztáson álltam és éreztem
hogy Jacob ölel át. Nem volt nyitva a szemem és furcsán hűvös
volt a teste,de hiszen ő mindig tűz forró. Azért mégis tudtam
hogy ő az mert határtalan szerelmet érzetem amiért a karjaiban
lehettem,olyan elsöprő érzés volt hogy még gondolkodni sem
tudtam.Összehúztam a szemem mert volt még itt valami nem ide
illő várjunk csak nem erdő illa volt.MI EZ???? Napfény?
Kinyitottam a szemem és elámultam nem Jack volt.Ki ez?
Miért ölel ilyen szenvedéllyel?
Egy meseszép herceg állt előttem bronzvörös hajjal
és hófehér bőrrel és megint leblokkoltam nem illet
a szeme a képbe.Nem féltem pedig éjfekete volt a tekintet
ami az enyémbe fúródott.Sőt ennél nagyobb biztonságban
még soha nem éreztem magam még Jack mellett sem.
A fekete szempárt olyan boldog és tiszta arc ölelte
körül hogy ez az érzés rám is átragadt.Határtalan
boldogságot érzetem hogy engem néz ezzel a kéjjel,
szerelemmel és vággyal megtelt gyönyörűséges szempárral.
Nem tudom hogy honnan de tudtam hogy szeretem az idegent
ugyan úgy ahogyan ő engem.Szeretett tiszta és elsöprő
szerelemmel.Lassan közelített az arcunk egymáshoz
beszippantottam hűvös leheletét és eszeveszett némber
módjára csaptam le ajkaira.Istenem! A borzongás végigfutott
egész testemen, de nem csak kívülről hanem egész bensőmet
megforgató lelkemig hatoló érzéssel.Olyan csók volt amiről
még szavakat sem lehet megfogalmazni nincs olyan költő vagy
író aki kitalál olyan szót ami leírhatja ezt az érzelemáradatot.
Jacob csókjai(amik fenomenálisak voltak) eltörpültek
ennek az idegennek a csókjai mellett.
-Szeretlek Bella-súgta ajkaimra az idegen.Honnan tudja a nevem?
Ki Ő? Miért érzem azt hogy jobban szeretem az életemnél is?
Ő jelenti ebben a képtelen álomban a lélegzést a szívverést
a mindent.Amint erre rájöttem én is válaszoltam neki.
-Én is szeretlek téged örökre.
Az ébresztő óra keltett zihálásomból.Úgy riadtam föl mintha
rémálom lett volna holott ez volt életem eddigi legszebb álma.
Fölültem az ágyon és elindultam a fürdőszoba felé,de csak
nem akart szűnni az az érzés amit a idegen iránt éreztem.
Arra gondoltam, hogy fürdés helyett most inkább csak
tusolok mert már attól lelki ismeret furdalásom volt,
hogy nem Jacobról álmodtam hanem a szép idegenről.A forró
fürdővízben lévő gondolkodás csak rosszabb lenne így maradt a langyos
vízben lévő tusolás.Lemostam magam kedvenc tusfürdőmmel és
kiszálltam a tus alól egy hatalmas fürdőlepedőt tekertem
átfagyott testem köré.Pont erre volt most szükségem.Fogat
mostam és kimentem a szekrényemhez, hogy kiválasszam mit
vegyek föl első nap a suliba. Végül úgy döntöttem hogy meglepem
Jacobot és egy kicsit merészebben öltözök föl a szokásosnál.
Este úgyis teljesülni fog az álma-hoppá hoppá
A MI KÖZÖS álmunk- mi van veled Bella kérdeztem magamtól.
Ébresztő!! Felejtsd már el az idegent és foglalkozz a
valósággal Jacob!!! ő a te vőlegényed és imádjátok egymást.
Végül nagy nehezen eljutottam oda hogy fölvettem a kedvenc
egybe farmeregyüttesemet ami végig gombos és teljesen
rám feszül egy térdig érő magas sarkú fekete
csizmával.A hajamból lófarkat kötöttem és bár ritkán
sminkelek egy pici szájfény még nem árthat gondoltam.
Fölkaptam a táskámat és elindultam lefelé a lépcsőn.
Lentről szalonna és tojás jellegzetes illata szállt fölfelé.
Anyám készíti apa reggelijét.
-Jó reggelt kicsim-köszöntött anyám és lerakta apám
elé a szalonnás tojást amit már a lépcső tetején is éreztem.
-Jó reggelt anya,apa.Sietek mert nem akarok elkésni
az első napon.Most nem reggelizek majd a suliba
bekapok valamit.-puszit nyomtam őseim arcára és már
loholtam is az autómhoz ami egy piros-fekete Audi R8-as
volt.Imádtam ez a kocsit.Megálltam pár másodpercre hogy
gyönyörködhessek benne. Egy hónapja kaptam elő szülinapi
ajándékként mert kipurcant a majd harminc éves Chevym.
A szüleim egy ilyen szépséggel leptek meg.Közöltem
velük hogy le vagyok kenyerezve az ezt követő 30
szülinapra így azokra már semmit sem kérek.Nem vagyunk
éppenséggel gazdagok és ez igen nagy terhet rótt apuékra
de közölte hogy egy lánya van és ő megérdemli mert szín
ötös a bizije elemi óta.Hú most jöttem rá milyen stréber
vagyok.De hát ez van szeretek tanulni. Néha még én is
hülyének érzem magam e miatt, Jack viszont azt mondja hogy
nagyon büszke rám és ő is hajt a La Puch legjobb tanulója
díjra.Ahogy gurultam a suli felé azon gondolkodtam milyen
legyen a ma este mit vegyek föl és mit ne vegyek
föl ááááááá a francba még meg kell beszélnem anyuval
hogy valami jó kis ürügy kapcsán csalja ki aput a házból.
Még szerencse hogy anyám nem olyan erkölcscsősz mint apám.
Vele simán meg lehet dumálni mindent ő az egyik legjobb barátom.
Persze már 10 évesen megesketett hogy 28 éves korom előtt
nem esek teherbe és felelősség teljesen fogok szeretkezni.
Mélázásomból az keltett föl hogy megérkeztem a suli elé.
Tök jó már biztos elmúlt hét harminc mert már csak két szabad hely
volt így leparkoltam a kapuhoz közeli helyre.
Egy fekete Aston Martin mellé hű-ha nem mindennapi
autó itt Forksban.
Kiszálltam a kocsiból és azt hittem elájulok.
Az idegen ott állt mellettem a kocsijának támaszkodva....
2010. december 1., szerda
1.fejezet
Edward szemszög:
A lelki társ szerintem szívás
Éppen a denali házunk harmadik emeleti szobájában ültem
a fekete bőrrel bevont díványon és zene hallgatás közben
próbáltam a ház többi részén elhelyezkedő családtagok
gondolatait nem figyelembe venni.Főként Rosalie és Emmett
szobáját szerettem volna kerülni (sajnos nem sok sikerrel)
mivelhogy éppen házassági kötelességeiket teljesítik-nem
mintha kötelességnek éreznék-.Ilyenkor bármit megadnék ha
a vámpírok kevésbé lennének tehetségesek és nem lenne ennyire
jó a hallásuk. A tehetségünk ami néha időt spórol, de általában
átoknak érzem. Hallani mindent számomra a legrosszabb dolog ami
történhet egy vámpírral és mivel testvéreim igen hangosan
"gondolkodnak" most éppen a pokolba kívánom a gondolatolvasást.
Ja még nem is mondtam és Edward Cullen vagyok családom
egyetlen agglegénye.Közel 109 éve élek és még soha nem
gondolkodtam azon, hogy komoly kapcsolatba férkőzzek olyan
valakivel aki nem a másik felem.Persze voltak lányok az
életemben -nem is kevés- , de ez szimplán testi gyönyört
jelentett és semmi köze nem volt a mindent kiteljesítő
lelkemig hatoló igazi szerelemnek.Bár azt mondják a magunk
fajtának nincs lelke a Carlislel eltöltött idő alatt rám is
ragadt valami az ő meglátásából márpedig ő úgy gondolja aki
nem ölt embert annak még megmaradt a lelke mert csak ez az akadálya.
Már láttam jó pár kiteljesülést családomban 3 "ember" is megtalálta
a lelke másik felét. Itt van mindjárt a már említett Rosali Emmett
páros akik majdhogynem 70 éve találtak egymásra.
Emlék:
Rosalie nem hagyott békén már húsz perce folyamatosan azzal
zaklat, hogy kísérjem el vadászni, mert úgy érzi, hogy most
nem mehet egyedül. Végül is elmehetek vele.Bár csak pár napja
voltunk és nem értettem mire ez a nagy felfordulás.Még nem
lehet ennyire szomjas. De hogy végre csöndbe maradjon inkább
ráhagytam. Na bumm lehet hogy találkozok egy ízletesebb pumával.
Reggel hat óra már éppen hajnalodik, de azért még eléggé sötét van
és emberi érzékeknek valószínű hideg is.
-Kérlek maradj a közelbe-kérlelt Rosalie ami elég furcsa volt
tőle hiszen ő nem az a könyörgős fajta inkább szeret irányítani
és ez abban mutatkozik meg, hogy nem kér inkább csak parancsol
mit egy katonatiszt.Meg is kérdeztem nincs e valami baja, de ő
csak rázta a fejét és gondolatban üzent hogy "nem nincs baj,
de úgy érzem hogy ma szükségem lesz rád" és ezzel már ki is
lépett az ajtón és eszméletlen sebességgel elindult a havas erdő felé.
-Hé Rose mire ez a nagy sietség a szarvasok megvárnak. -próbáltam
poénkodni , de rám sem hederített csak rohant mint akit a halál
üldöz.Rohantam az illata után ami pár percen belül ember és állat
vérrel keveredett. Jajj ne vadászat közben ezek az illatok nem
jelentenek valami jót.
-Állj meg Rose most!!!!! -ordítottam hugomra és eszeveszett
száguldásba kezdetem, de amikor beértem nem "láttam" semmi
mást a gondolataiban csak a haldokló férfi iránt az aggódást.
Visszatartottam a levegőáramlást a tüdőmbe, hogy még véletlenül
se ragadjon magával a gonosz énem. Elég nehéz megállni hogy ne
üvöltsön az állati énem embervér ilyen közelségében.De Rose
miért aggódik hiszen csak egy ember aki egy barnamedve alatt
feküdt és már csak másodpercei voltak hátra életéből.
-Fogd a medvét én viszem Őt!- ordította, de olyan áhítattal
mondta ki ez a két betűs szót mintha legalábbis Istenhez szólna.
És akkor leesett ő is megtalálta suhant át a gondolat a fejemen.
-Megtaláltad a társad-mondtam ki hangosan, de ő rám sem hederített.
Lelökte a felbőszült medvét a férfiről de az állat nem akarta
annyiban hagyni a dolgot.Éhes volt és mi éppen a zsákmányától
fosztottuk meg.Így elindult törékenynek tűnő hugom felé.
-Edward kérlek segíts el kell vinnem innen őt. Végezz
a medvével-Kiáltott rám testvérem miközben szeméből csak
úgy ömlöttek a könnycseppek.Minden gondolata a vérbe fagyott
fekete hajú holtsápadt férfi körül forogtak.
"ne tedd ezt velem Istenem még csak most találtam meg
és te már el is veszed tőlem-zokogta gondolatban megtört hugom.
Hirtelen remény csillant szemében és egyszerre szólaltunk meg.
-Carlisle!-hát persze miért nem gondoltam azonnal apámra
aki megmentheti a haldokló szerelmét. Egy jól irányzott csapással
jó 50 méterre hajítottam az állatot mire észbe kaptam Rosali
fölkapta a férfit a havas földről és rohant vissza a ház felé.
A vére illata betöltött mindent de egyikőnk sem zsákmányként nézett rá.
Ha megmenekül akkor Rosalie megtalálja a boldogságot.Nem volt
felhőtlen a viszonyom húgommal de teljes szívből reméltem
megtalálja a másik felét.
Emlék Vége
Visszatértem a mába ennek már jó ideje és még most is minden
olyan elevenen él az elmémben mintha egy perce történt volna.
Rosalie rátalált a lelke másik felére és Carlisel még időben
át tudta változtatni még az előtt,hogy megállt volna a szíve.
Így ők 69,5 éve boldog házasságba élnek. Emmettnek ahogyan
megállt a szíve és felült az addigi szenvedése színhelyéről
(Rosalie ágyából) és meglátta a szőke vámpírlányt már ő is
tudta, hogy ő az igazi. Két test két lélek voltak és most
egy lett. Igy tud kiteljesülni minden élő és holt vagy akár
kővé dermedt ember.
Tudva lévő hogy Isten párosával teremt minden embert vagy
vámpírt. Így amíg nem találod meg a párodat fél emberként
éled a sivár életedet viszont amint meglátod a társad arcát
tudod, hogy egész lettél és bármi is áll az útjába legyőződ.
Bármit megteszel, hogy a tied legyen a szeretett lény.
Olybá tűnik, hogy Isten rólam megfeledkezett mert én
nem találtam még senki ilyet és mivel úgy érzem hogy
az én lelkem így is egész nem is feltételeztem, hogy
megtalálhatom. Nincs szükségem ilyesmire.Így is mindent
megkapok a lányoktól és még csak nem is kell hajbókoljak
érte. A lelki társ szerintem szívás.
Hirtelen másik hugom Alice rontott be dühtől eltorzult
arccal a szobám ajtaján így megzavarta a komoly eszmefuttatásomat.
Fekete haja mint mindig most is égnek meredt szeme okkersárga
ami a vadászati stílusunkat mutatta (állati véren éltünk)
Pici vékony leányzó 152cm a egész lány és olyan törékenynek
tűnik csöpp kis karjaival és lábaival, hogy ha a vámpír
nem ismerné még a széltől is meg akarná védeni, ehelyett
keményebb volt mint 10 vámpír egyszerre a gyámoltalanság
neki csak egy olyan álca féle így éri el általában 99,9%-ban
a célját.Ami a legrosszabb hogy ezzel tisztában is van.
Ő is tehetséges csak ő nem gondolatokat olvas mint én
hanem látja a jövőt ami titokzatos tehetség viszont
eléggé hasznos mivel az együtt töltött 68 évben mindig
tudtunk ha bárki bármiféle támadást indított klánunk ellen.
Így soha nem ért semmi váratlanul minket.
Az anyagi biztonságot is neki köszönhetjük mert jobban
kiismerte magát a tőzsdén mint a világ összes brókerja.
Persze a tehetsége sokban hozzájárult ismereteihez.
-Miért mész el és miért nem látom, hogy mi is veled megyünk?- fakadt
ki pöttöm testvérem.
-Te vagy a jósnő Alice neked kéne tudnod-heherésztem kifakadásán.
-Igen, de nem döntötted el hova és hogy mikor mész és
főleg, hogy miért.-bigyeztette le szája sarkát
-Én is veled megyek Jasperrel.-közölte határozottan.
-Hé-hé kislány én nem megyek sehová,valami bezavart
téged-fölálltam és odamentem mellé,hogy megvigasztaljam,mert
majdnem elsírta magát "ne menj Edy" küldte könyörgő gondolatokkal.
-Higgy nekem kérlek-mosolyogtam rá kevesen-nem áll szándékomban
elmenni főleg most nem mikor nagy esemény vár ránk.
Alice szemei kitágultak és gondolatban másodperenként
10 lehetőséget vázolt, hogy mi lehet az a nagy esemény.
"megyünk a Plasaba nem nem inkább kapok egy új autót
nem nem Rosaliék megint esküsznek és én rendezem nem nem
lecserélhetem az egész család ruhatárát nem nem Jaspernek
megveszem a motorját nem nem
-Hé Alice fékezed magad-állítottam le hugom gondolat rohamát.
Nem erről van szó mindössze most kezdjük a sulit és holnap
reggel lesz az első napunk.Szerinted most akarok elmenni
mikor egyik csaj a másik után fog a kegyeimért ácsingózni?
-mosolyogtam gonoszan a megnyúlt képű pöttömre.
-Edward Cullen komolyan néha lehetetlen vagy!-pírított
le.-Miért nem kezdesz komoly kapcsolatot mondjuk Tanyaval
tudod nagyon jól hogy teljesen beléd van habarodva
te meg-mutatott végig rajtam pici kezével-mindenféle nőcskékkel
összeállsz egy éjszakára hogy...
-Állj meg leányzó-emeltem fel mutató ujjamat és nagyon
tudományos arccal folytattam-nem feltétlenül egy éjszakára.
Volt már olyan lány akivel két teljes nap együtt voltam.-próbáltam
visszafogni önelégül vigyoromat nem sok sikerrel.
-Jól van te Don Juan elég akkor biztos, hogy nem tervezel
távozást a közeljövőben?-kérdezte a "jósnő"
-Megnyugodhatsz te leszel az első akivel közölni fogom
ha menni akarok valahová. Így rendben lesz?-tártam szét
karjaimat, hogy ez a kis vámpír át tudjon ölelni.
-Jól van na, de tudod hogy te vagy a kedvenc tesóm és nem
akarok nélküled itt maradni és Tanya
"hogyan teperjem le Edwardot"
monológjait végig hallgatni.
Mindketten meghallottuk a hangos morgást ami a ház előtti
kertből jött.De jó! gondoltam irónikusan megint itt van Tanya
és hallott mindent elhúztam a szám pont akkor mikor Alice is
ugyan úgy grimaszolt.Összemosolyogtunk.Vállon veregetett és
kiment az ajtón.
Másnap reggel:
Igaz hogy nem kell tusolni a vámpíroknak(öntisztítóak),
de az estét a nem invitált vendéggel töltöttem így gondoltam
lemosom magamról birtokló mancsai nyomát.Persze én közöltem
vele, hogy ebből soha nem lesz komoly kapcsolat és hogy nem
akarom kihasználni az érzelmeit, de ő állítja, hogy neki
ez tökéletesen megfelel és neki ennyi elég belőlem.
Még lehet hogy be is tudna etetni ezzel a maszlaggal
ha nem lennék gondolatolvasó és nem tudnám hogy mit
érez és gondol.Nők! Soha nem fogom megérteni őket.
Éppen az ismeretlen lányokon gondolkodtam és hogy kit
fogok meghódítani amikor hirtelen furcsa érzés kerített halmába
EL KELL MENNEM!!!!
A lelki társ szerintem szívás
Éppen a denali házunk harmadik emeleti szobájában ültem
a fekete bőrrel bevont díványon és zene hallgatás közben
próbáltam a ház többi részén elhelyezkedő családtagok
gondolatait nem figyelembe venni.Főként Rosalie és Emmett
szobáját szerettem volna kerülni (sajnos nem sok sikerrel)
mivelhogy éppen házassági kötelességeiket teljesítik-nem
mintha kötelességnek éreznék-.Ilyenkor bármit megadnék ha
a vámpírok kevésbé lennének tehetségesek és nem lenne ennyire
jó a hallásuk. A tehetségünk ami néha időt spórol, de általában
átoknak érzem. Hallani mindent számomra a legrosszabb dolog ami
történhet egy vámpírral és mivel testvéreim igen hangosan
"gondolkodnak" most éppen a pokolba kívánom a gondolatolvasást.
Ja még nem is mondtam és Edward Cullen vagyok családom
egyetlen agglegénye.Közel 109 éve élek és még soha nem
gondolkodtam azon, hogy komoly kapcsolatba férkőzzek olyan
valakivel aki nem a másik felem.Persze voltak lányok az
életemben -nem is kevés- , de ez szimplán testi gyönyört
jelentett és semmi köze nem volt a mindent kiteljesítő
lelkemig hatoló igazi szerelemnek.Bár azt mondják a magunk
fajtának nincs lelke a Carlislel eltöltött idő alatt rám is
ragadt valami az ő meglátásából márpedig ő úgy gondolja aki
nem ölt embert annak még megmaradt a lelke mert csak ez az akadálya.
Már láttam jó pár kiteljesülést családomban 3 "ember" is megtalálta
a lelke másik felét. Itt van mindjárt a már említett Rosali Emmett
páros akik majdhogynem 70 éve találtak egymásra.
Emlék:
Rosalie nem hagyott békén már húsz perce folyamatosan azzal
zaklat, hogy kísérjem el vadászni, mert úgy érzi, hogy most
nem mehet egyedül. Végül is elmehetek vele.Bár csak pár napja
voltunk és nem értettem mire ez a nagy felfordulás.Még nem
lehet ennyire szomjas. De hogy végre csöndbe maradjon inkább
ráhagytam. Na bumm lehet hogy találkozok egy ízletesebb pumával.
Reggel hat óra már éppen hajnalodik, de azért még eléggé sötét van
és emberi érzékeknek valószínű hideg is.
-Kérlek maradj a közelbe-kérlelt Rosalie ami elég furcsa volt
tőle hiszen ő nem az a könyörgős fajta inkább szeret irányítani
és ez abban mutatkozik meg, hogy nem kér inkább csak parancsol
mit egy katonatiszt.Meg is kérdeztem nincs e valami baja, de ő
csak rázta a fejét és gondolatban üzent hogy "nem nincs baj,
de úgy érzem hogy ma szükségem lesz rád" és ezzel már ki is
lépett az ajtón és eszméletlen sebességgel elindult a havas erdő felé.
-Hé Rose mire ez a nagy sietség a szarvasok megvárnak. -próbáltam
poénkodni , de rám sem hederített csak rohant mint akit a halál
üldöz.Rohantam az illata után ami pár percen belül ember és állat
vérrel keveredett. Jajj ne vadászat közben ezek az illatok nem
jelentenek valami jót.
-Állj meg Rose most!!!!! -ordítottam hugomra és eszeveszett
száguldásba kezdetem, de amikor beértem nem "láttam" semmi
mást a gondolataiban csak a haldokló férfi iránt az aggódást.
Visszatartottam a levegőáramlást a tüdőmbe, hogy még véletlenül
se ragadjon magával a gonosz énem. Elég nehéz megállni hogy ne
üvöltsön az állati énem embervér ilyen közelségében.De Rose
miért aggódik hiszen csak egy ember aki egy barnamedve alatt
feküdt és már csak másodpercei voltak hátra életéből.
-Fogd a medvét én viszem Őt!- ordította, de olyan áhítattal
mondta ki ez a két betűs szót mintha legalábbis Istenhez szólna.
És akkor leesett ő is megtalálta suhant át a gondolat a fejemen.
-Megtaláltad a társad-mondtam ki hangosan, de ő rám sem hederített.
Lelökte a felbőszült medvét a férfiről de az állat nem akarta
annyiban hagyni a dolgot.Éhes volt és mi éppen a zsákmányától
fosztottuk meg.Így elindult törékenynek tűnő hugom felé.
-Edward kérlek segíts el kell vinnem innen őt. Végezz
a medvével-Kiáltott rám testvérem miközben szeméből csak
úgy ömlöttek a könnycseppek.Minden gondolata a vérbe fagyott
fekete hajú holtsápadt férfi körül forogtak.
"ne tedd ezt velem Istenem még csak most találtam meg
és te már el is veszed tőlem-zokogta gondolatban megtört hugom.
Hirtelen remény csillant szemében és egyszerre szólaltunk meg.
-Carlisle!-hát persze miért nem gondoltam azonnal apámra
aki megmentheti a haldokló szerelmét. Egy jól irányzott csapással
jó 50 méterre hajítottam az állatot mire észbe kaptam Rosali
fölkapta a férfit a havas földről és rohant vissza a ház felé.
A vére illata betöltött mindent de egyikőnk sem zsákmányként nézett rá.
Ha megmenekül akkor Rosalie megtalálja a boldogságot.Nem volt
felhőtlen a viszonyom húgommal de teljes szívből reméltem
megtalálja a másik felét.
Emlék Vége
Visszatértem a mába ennek már jó ideje és még most is minden
olyan elevenen él az elmémben mintha egy perce történt volna.
Rosalie rátalált a lelke másik felére és Carlisel még időben
át tudta változtatni még az előtt,hogy megállt volna a szíve.
Így ők 69,5 éve boldog házasságba élnek. Emmettnek ahogyan
megállt a szíve és felült az addigi szenvedése színhelyéről
(Rosalie ágyából) és meglátta a szőke vámpírlányt már ő is
tudta, hogy ő az igazi. Két test két lélek voltak és most
egy lett. Igy tud kiteljesülni minden élő és holt vagy akár
kővé dermedt ember.
Tudva lévő hogy Isten párosával teremt minden embert vagy
vámpírt. Így amíg nem találod meg a párodat fél emberként
éled a sivár életedet viszont amint meglátod a társad arcát
tudod, hogy egész lettél és bármi is áll az útjába legyőződ.
Bármit megteszel, hogy a tied legyen a szeretett lény.
Olybá tűnik, hogy Isten rólam megfeledkezett mert én
nem találtam még senki ilyet és mivel úgy érzem hogy
az én lelkem így is egész nem is feltételeztem, hogy
megtalálhatom. Nincs szükségem ilyesmire.Így is mindent
megkapok a lányoktól és még csak nem is kell hajbókoljak
érte. A lelki társ szerintem szívás.
Hirtelen másik hugom Alice rontott be dühtől eltorzult
arccal a szobám ajtaján így megzavarta a komoly eszmefuttatásomat.
Fekete haja mint mindig most is égnek meredt szeme okkersárga
ami a vadászati stílusunkat mutatta (állati véren éltünk)
Pici vékony leányzó 152cm a egész lány és olyan törékenynek
tűnik csöpp kis karjaival és lábaival, hogy ha a vámpír
nem ismerné még a széltől is meg akarná védeni, ehelyett
keményebb volt mint 10 vámpír egyszerre a gyámoltalanság
neki csak egy olyan álca féle így éri el általában 99,9%-ban
a célját.Ami a legrosszabb hogy ezzel tisztában is van.
Ő is tehetséges csak ő nem gondolatokat olvas mint én
hanem látja a jövőt ami titokzatos tehetség viszont
eléggé hasznos mivel az együtt töltött 68 évben mindig
tudtunk ha bárki bármiféle támadást indított klánunk ellen.
Így soha nem ért semmi váratlanul minket.
Az anyagi biztonságot is neki köszönhetjük mert jobban
kiismerte magát a tőzsdén mint a világ összes brókerja.
Persze a tehetsége sokban hozzájárult ismereteihez.
-Miért mész el és miért nem látom, hogy mi is veled megyünk?- fakadt
ki pöttöm testvérem.
-Te vagy a jósnő Alice neked kéne tudnod-heherésztem kifakadásán.
-Igen, de nem döntötted el hova és hogy mikor mész és
főleg, hogy miért.-bigyeztette le szája sarkát
-Én is veled megyek Jasperrel.-közölte határozottan.
-Hé-hé kislány én nem megyek sehová,valami bezavart
téged-fölálltam és odamentem mellé,hogy megvigasztaljam,mert
majdnem elsírta magát "ne menj Edy" küldte könyörgő gondolatokkal.
-Higgy nekem kérlek-mosolyogtam rá kevesen-nem áll szándékomban
elmenni főleg most nem mikor nagy esemény vár ránk.
Alice szemei kitágultak és gondolatban másodperenként
10 lehetőséget vázolt, hogy mi lehet az a nagy esemény.
"megyünk a Plasaba nem nem inkább kapok egy új autót
nem nem Rosaliék megint esküsznek és én rendezem nem nem
lecserélhetem az egész család ruhatárát nem nem Jaspernek
megveszem a motorját nem nem
-Hé Alice fékezed magad-állítottam le hugom gondolat rohamát.
Nem erről van szó mindössze most kezdjük a sulit és holnap
reggel lesz az első napunk.Szerinted most akarok elmenni
mikor egyik csaj a másik után fog a kegyeimért ácsingózni?
-mosolyogtam gonoszan a megnyúlt képű pöttömre.
-Edward Cullen komolyan néha lehetetlen vagy!-pírított
le.-Miért nem kezdesz komoly kapcsolatot mondjuk Tanyaval
tudod nagyon jól hogy teljesen beléd van habarodva
te meg-mutatott végig rajtam pici kezével-mindenféle nőcskékkel
összeállsz egy éjszakára hogy...
-Állj meg leányzó-emeltem fel mutató ujjamat és nagyon
tudományos arccal folytattam-nem feltétlenül egy éjszakára.
Volt már olyan lány akivel két teljes nap együtt voltam.-próbáltam
visszafogni önelégül vigyoromat nem sok sikerrel.
-Jól van te Don Juan elég akkor biztos, hogy nem tervezel
távozást a közeljövőben?-kérdezte a "jósnő"
-Megnyugodhatsz te leszel az első akivel közölni fogom
ha menni akarok valahová. Így rendben lesz?-tártam szét
karjaimat, hogy ez a kis vámpír át tudjon ölelni.
-Jól van na, de tudod hogy te vagy a kedvenc tesóm és nem
akarok nélküled itt maradni és Tanya
"hogyan teperjem le Edwardot"
monológjait végig hallgatni.
Mindketten meghallottuk a hangos morgást ami a ház előtti
kertből jött.De jó! gondoltam irónikusan megint itt van Tanya
és hallott mindent elhúztam a szám pont akkor mikor Alice is
ugyan úgy grimaszolt.Összemosolyogtunk.Vállon veregetett és
kiment az ajtón.
Másnap reggel:
Igaz hogy nem kell tusolni a vámpíroknak(öntisztítóak),
de az estét a nem invitált vendéggel töltöttem így gondoltam
lemosom magamról birtokló mancsai nyomát.Persze én közöltem
vele, hogy ebből soha nem lesz komoly kapcsolat és hogy nem
akarom kihasználni az érzelmeit, de ő állítja, hogy neki
ez tökéletesen megfelel és neki ennyi elég belőlem.
Még lehet hogy be is tudna etetni ezzel a maszlaggal
ha nem lennék gondolatolvasó és nem tudnám hogy mit
érez és gondol.Nők! Soha nem fogom megérteni őket.
Éppen az ismeretlen lányokon gondolkodtam és hogy kit
fogok meghódítani amikor hirtelen furcsa érzés kerített halmába
EL KELL MENNEM!!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)