Na az van hogy mindenkitől elnézést kérek aki kevésbé vagy egyáltalán nem szeretik Jacob Blacket. :( Komolyan mondom hogy bocsi de mivel ez az én szerelmi háromszögem és az oldallécnél is említem, hogy Napfogyatkozás az én szemszögemből azért ez egyértelműsíti hogy lesz itt bonyodalom :) :$ Nem tudok ígérni semmit mert ez a feji is azért lett ilyen mert a múltkori gépelés közben olyan függővéget írtam amilyet; ez nem volt előre eltervezve így dobhatom kukába a már megírtakat mert másfelé indítom a törit. :) Szóval legyetek kicsit elnézők velem és ugye még nem lehet tudni hogy Bella kit választ (ha választ egyáltalán) de ígérem nem fogtok unatkozni :)
Na jó olvasást és legyetek nagyon nagyon rossssssszak :) puszi
Andi
Bella szemszög:
Néztem ahogy Jack ott állt előttem az arcán mindössze egyetlen érzelem volt észlelhető: a düh. Hogy került elő? Miért jött pont MOST jött ide? Semmit nem értettem. Hogyan változhat meg az ember ennyire két nap alatt? Kint még sötét volt, de én jól láttam. Az utca lámpája furcsán misztikussá varázsolta a szobámat és csak kattogtam. Látványosan megnőtt és az egyébként is tökéletes áramvonalas teste hirtelen még kidolgozottabb nem is inkább hatalmasra dagadt és nőtt is sokat ezt egy doppingszer sem képes kivitelezni. Annyira robosztus volt, hogy mikor bekopogott az ablakon, hogy engedjem be föl sem ismertem. Egyszerre érzetem örömöt, bánatot és valami sokk félét. Egy lépést közelítettem felé de fölemelte a kezét amolyan Stop tábla képen ami megállásra ösztökélt. Remegett minden izma a keze is, és csak most éreztem meg a légkör feszültségét. Hirtelen csapott arcon a felismerés: tud mindent. Én is elkezdtem remegni. Sejtettem hogy milyen érzés lesz ha egyszer szemtől szemben állok vele, de ezt nem gondoltam. A perc feszültsége leírhatatlan volt. Mintha bármelyik pillanatban robbanna az a bizonyos bomba. Jelen esetben Jack volt az a bizonyos bomba. Vártam hogy mikor esik nekem de nem tette. Elfojtott hangon szólt hozzám.
- Öltözz fel! Velem jössz! - jött parancs régi kedvesemtől. Mégis megijesztett a hangsúlya. Egy lépést kellett hátrálnom előle.
- Hová? - súgtam olyan halkan, hogy én szinte nem is hallottam meg a hangom ő ellenben figyelt mert azonnal válaszolt.
- Először csak ide az erdő szélére - mondta határozottan - ha végig hallgattál akkor később eldöntheted hogyan tovább. - megremegett az arca, de az állarc ami elrejtette a jól ismert mosolyt az arcáról még mindig ott volt. Fogalmam sem volt arról, hogy valaha láthatom e még a kivillanó fehér fogsort vagy a kicsi gödröt a szája sarkában. Már most hiányzott. Azt kívántam bárcsak meg sem történt volna az elmúlt két nap. Néztem ezt a gyönyörű férfit és tudtam olyan szörnyűséget követtem el ellen amit nem lehet megbocsájtani. Tisztán látható volt, hogy ennyire még nem haragudott senkire mint most rám.
Szóval csak beszélni akar. Soha nem féltem tőle most mégis így érzetem. Vagy lehet hogy csak tudom, hogy mit érdemlek azért rándul görcsbe a gyomrom ha hatalmas kezére esik a pillantásom? Nem ő soha nem lenne képes megütni egy nőt, pláne nem engem. Tudtam ezt mégis remegett a kezem a félelemtől amikor belebújtam a farmerembe és a cipőmbe zoknira még időt sem pazaroltam. Egy vastag pulcsit tartott a kezében az előbb még az ágyam melletti széken volt. Látványosan büdösnek tartotta elfintorodott úgy dobta oda nekem. Megszagoltam de én semmit sem éreztem rajta így belebújtam. Ő mászott ki először az ablakon ahogy régen is ha kiszöktünk este az erdőbe sétálni. Mindig azt mondta hogy a sete lábam ellen védekezik így nehogy kárt tegyek magamban, mert abba belehalna, így ha lepotyogok a fáról akkor ő meg tud menteni. Most sem volt ez másként szinte éreztem, hogy most is bénázni fogok. És mindig beválnak az önbeteljesítő jóslatok. Annyira remegett a lábam, hogy az utolsó faágon megcsúsztam így sikeresen Jack karajiba pottyantam. Ösztönösen öleltem át a nyakát. Egy másodpercig sem kellett gondolkodnom ezen a mozdulaton.
Egy vagy inkább két másodpercig nézett mélyen a szemembe, de ez elég is volt. Lehullt róla a maszk ami eltakarta őt. Mármint az igazi énjét. Nem tudta elfordítani idejében a fejét, még pont megláttam azt amitől úgy érzetem, hogy egy életlen, recés, rozsdás kést döfnek a gyomromba és szépen lassan forgatva nyársalnak fel vele átvágva a szívem minden ütőerét, hogy végül a torkomban érezzem a penge vágását. Sírt! Nem volt a kis könnycseppnek ideje végigfolyni az arcán nem engedte hogy lássam, de én nagyon is láttam még mielőtt bármit tehetett volna. Ez a nagydarab maci miattam sír! Gyűlöltem ebben a percben Edwardot, gyűlöltem hogy megláttam és hogy szeretem. Gyűlöltem mindent és mindenkit Edwardot, Jacobot, Istent és az Ördögöt minden élőt minden holtat de bármennyire is gyűlöltem mindenkit, harmada sem volt az amit saját magam miatt érzetem. Hányingerem támadt, mégpedig önmagamtól. Megcsaltam őt érzelmileg épp úgy mint testileg. Elárultam azt a férfit aki imádott minden hibámmal együtt. Azt kívántam, hogy most álljon meg a szívem, azt kívánom hogy sújtson le rám az Isteni igazság szolgáltatás. Borzalmas kínokat érdemlek nem életet. Haljak meg most! Igen egy ilyen utolsó ribanc mint én nem élhet tovább egyszerűen semmilyen joga nincs hozzá. Minden valaha tett ígéretemet megszegtem. Nem is csoda hogy elfordul hogy rám sem bír nézni.
Letett a földre, illetve csak le akart tenni, de nem érzetem a lábam. Így csak azt érzetem, hogy zuhanok a sötét föld felé. Ő persze most is itt volt mint mindig amikor szükségem volt rá és még mielőtt arccal tiszteltem volna a földet elkapta a derekam és hátulról magához szorított. Ekkor már levegőt is alig tudtam venni és eddig bírtam, most viszont elemi erővel tört fel belőlem a zokogás.
- Sss!! Bella nyugodj meg, ne félj én nem foglak bántani. - súgta a fülembe miközben maga felé fordított és úgy tűnik nem bírta ő sem tovább. A gondosan fölvett álarc lehullt és az első könnycseppet számtalan követte. És még ő vigasztal engem? Istenem most üss agyon egy villámcsapással.
Simogatta a hátam miközben ő is én is néztük egymás arcát. Néztem ahogy sír és tudtam mindent elrontottam. Hogyan tovább? Miért szakított velem? Miért írta az a hülye levelet? Miért szerettem bele hipp-hopp Edwardba? Miért történt velem ez az egész? És legfőképp hogyan tovább? Nem tudtam a válaszokat nem tudom semmit és ami a legrosszabb bárhogy is döntök vagy bármi következik a mai nap után ez a kín soha nem fog megszűnni?
Lassan elfogytak a könnyek abból a gyönyörű szeméből és kezdet lenyugodni a lelke. Vagy legalább is ezzel álltattam magam. A tenyere az arcomra simult. Szinte sütötte forrásága, de nem bántam. Csak lehunyt szemmel élveztem az érintését. Percekig álltunk ott a fa alatt az arcom a kezébe fektetve. Nem akartam, de muszáj volt megszólalnom akármennyire is rossz elrontani ezt az idilli pillanatot ami soha nem lesz többé, őt gyalázom ha csöndben maradok.
- Annyira sajnálom! Könyörgök bocsásd meg amit vétettem ellened, ellenünk! - nem tudom honnan tudta meg hogy mi történt köztem és Edward között de az biztos hogy tudja és mégis itt van. Megfeszült minden izma és el lépett tőlem.
- Beszélnünk kell - azzal választ sem várva húzott az ösvény felé. Már nem láttam a házunkat mikor egyszer csak megállt. Se szó se beszéd elkezdett járkálni föl alá mint valami idegbeteg macska. Láthatóan nem találta a szavakat. Közelebb akartam menni hozzá de feltartotta a kezét és intett hogy ne közelítsek. Aztán elkezdett magába motyogni valamit de nem nagyon értette. Végül megállt és mélyen a szemembe nézett.
- Kérlek hallgass végig! Amikor végeztem eldöntheted hogyan tovább, de most ne szólj egy szót sem. Rendben? - ahogy nézett ha akartam volna sem tudok megszólalni. Fenyegető, dühös és bánatos (legfőképp bánatos) volt egyszerre így csak bólintottam, hogy felfogtam mit kér tőlem.
- Igazából tudsz mindent, hiszen eleget hallottunk apámtól. Rémségeket, régi históriákat mesélt állandóan. Butaság volt azt hinni, hogy csak mese. Idióta kölykök voltunk. Az a legfontosabb, hogy tudd nem abban a világban élsz amit úgy képzeltél létezik. - hatásszünetet tartott én meg nem értettem semmit sem. Nagy levegőt vett úgy fojtatta. - Tudod, hogy a legendák szerint mi vagyis hogy a törzs a farkasoktól származik. - bólintottam - és azt is tudod, hogy csak egy ellenségünk van. - újabb bólintás - a vámpírok. - úgy nézett rám mint egy dilisre vagy mint aki valami nagyon kézenfekvőt nem vett észre. Néztem rá bambán és nem értettem miért hozakodik elő ezzel az egész dologgal és mi köze hozzánk. Hirtelen lépett hozzám közelebb és megragadta a karom, nem is éreztem semmit a fájdalmat sem.
- Bella gondolkodj! - parancsolta - Mi vagyok én és mi ő? - és ebben a pillanatban több dolog történt egyszerre. Reccsenés hallottam és még erősebb fájdalmat a kezemben Jacob szorított miközben remegések járták át a testét és megszólalt Edward a hátam mögött.
- Ereszd el te büdös korcs. - olyan fenyegető volt a hangja hogy először fel sem ismertem. Soha még nem hallottam így szólni. Hátra akartam fordulni és kitépni lüktető karomat Jack szorításából de nem tudtam. Csak a fejem fordult és megdöbbentett a látvány. Edward leereszkedett a földre majdnem négykézláb állt tőlünk úgy négy méterre, a háta mögött ott állt az egész Cullen család, de nem bírtam levenni a szemem Edward fenyegető testtartásáról. Morgott mint valami veszett állat miközben Jacob is ugyan ilyen hangot hallatott. Az ő irányából is hallottam valamiféle zajt így most oda kaptam a fejem. Azt hittem hogy nem retteghetek jobban mint eddig. Tévedtem. Jacob háta mögött három hatalmas farkas jelent meg. Olyan óriásiak és félelmetesek hogy megkockáztatom csak álmodom mert ilyen nem is létezhet. Akkora volt az első mint egy ló mint egy jó nagy fekete ló. Ők is morogtak a hatalmas kés nagyságú fogaik kilátszódtak a pofájuk mögül és az erdő csendjét a morgások zaja járta át. Hirtelen az jutott eszembe hogy ha Jacobot megtámadják ezek a fenevadak akkor hogyan védhetném meg aztán rájöttem hogy három van egy Edwardot fogja fölfalni egy Jacobot és egy engem - vajon fájni fog - töprengtem. Remélem a többi Cullen túléli és még időben el tud menekülni míg engem felfal ez a giga farkas.
- Bella - szólított Edward halkan és ugyan olyan angyalhangon mint mindig amikor hozzám beszélt. - Könyörgök szerelmem! Gyere onnan! - kérlelt szenvedve pár órás szeretőm.
- Bells - szólított Jacob. Ő közel sem volt olyan nyugodt mint Edward sőt sütött belőle a kín. - Nem mehetsz el vele sehová. Nem engedem hogy bántson. Ne félj drágám megmentelek ezektől a piócáktól.
- Mi soha nem bántanák te undorító kutya - szólalt meg Alice is aki már Edward mellett térdelt ugyan olyan pózban.
- Te gusztustalan büdös vámpír miért pont az én barátnőm kellett neked, miért őt kellett behálóznod, miért őt akarod megölni. - ki akar engem megölni? Edward szeret engem. De mit is mondott? VÁMPÍR???? És ekkor mint egy zár kattanása észhez térve felfogtam mindent. Vámpír és farkas. Edward vámpír. Jacob farkas. És mind a kettő meg akar ölni vagy meg fog. Teljesen mindegy így is úgy is végem. Ősi ellenségek Billi annyit mesélt erről és mind igaz. Kettőt szeretek és mindkettő a végemet akarja. Letaglózott a tudat hogy hamarosan halott leszek. Úgy kapkodtam a fejem kettejük között mint egy idióta de nem bírtam elképzelni egyikről sem hogy bántalmazna azt meg pláne nem hogy meg is ölne, de úgy tűnik hogy borzasztó ember vagyishogy lény ismerő vagyok.
Jacob még mindig szorított és most valamiféle fájdalom jól jött volna mert teljesen érzéketlenné váltam. Végül Edwardhoz fordultam már amennyire Jack engedte.
- Vámpír vagy? - kérdeztem szépséges szerelmemtől. Ő csak nézett láthatóan ő is szenvedett. Nem válaszolt én pedig kezdtem elveszíteni a türelmem. - Edward a picsába válaszolnál a kérdésemre? - ordítottam rá. - Vámpír vagy?
- Szerelmem kérlek hallgass meg - szólalt meg végre. Persze még véletlenül sem azt mondta amit hallani akartam.
- Oké ha nem akarsz ne felelj azt hiszem ezzel mindent elmondtál. - a másik irányba fordultam. - Jacob te farkas vagy? - kérdeztem tőle ugyan olyan hangon mint az előbb Edwardtól. Ő is zavarban volt de tudtam ő nem fog mellé beszélni.
- Igen szépségem az vagyok. - megcirógatta az arcom mire Edward még hangosabban morgott rá erre pedig mint egy válaszként a másik már elfeledett farkas csapat is morgással felelt. - de én nem foglak bántani megvédelek tőlük. -olyan gyorsan mondta hogy elsőre föl sem fogtam. Szóval Jacob nem akar bántani csak Edward. Vagyis a még mindig bilogban tartott Jack ezt állította. Nem bírtam elképzelni.
- Engedj el Jacob - mondtam eztán neki. Nem mondhatnám hogy akarta. Sőt ha lehet szerintem még jobban szorított. - Jack ez fáj engedj el. - és megint változott minden. Én egy szempillantás alatt eltűntem Jacob szorításából és nem láttam semmit. A következő pillanatban már éreztem az imádott illatot Edward szaga lengte körült az egész testem. Soha nem érzett biztonság járt át és tudtam bármit is állít volt szerelmem soha nem lenne képes a véremet venni ez a férfi. Óvón ölelt magához úgy hogy közben még véletlenül se érjen fájó jobbomhoz. Valamit suttogott és úgy tűnik hogy a többiek értették mert mind elém álltak. Carlisel maradt velem és Edward a fűben.
- Szerinted komoly a baja Carlisel? - kérdezte Edward apját.
- Eltört a felkar csontja, de nem hiszem hogy műteni kellene, mindenesetre haza kellene vinnem hogy ellássam. Bella nem szédülsz vagy nincs hányingered? - kérdezet a másik vámpír. Jézus másik vámpír milyen bizar. Még bele sem gondoltam hogy ő is vámpír, hiszen ő orvos hogyan gyógyíthat valaki aki vért iszik? Nem értettem.
- Ne félj Bells megmentelek tőlük az életem árán is. - kiáltotta Jacob a távolból. Úgy gondolom a badigárd előtt állhatott. Kérőn néztem Edwardra. Egy percig ő is vissza nézett rám és tudtam hogy tudja mire gondolok.
- Rendben - felelt ki nem mondott kérésemre. - Álljatok félre. - szólt a testvéreinek akik testőrként funkcionáltak jelen pillanatban. Vagyis én úgy gondoltam azért állnak így előttem hogy megvédjenek a farkasoktól. Edward felállított és egy lépés előre lépett úgy hogy takarjon. - Nem öllek meg most te undorító korcs mert Bella erre kért, de ha még egyszer bántani mered apró cafatokra szedlek... - Jack nem várta meg hogy milyen fenyegetések következnek egy pillanat műve volt az egész föl sem fogtam az előbbi szépséges izompacsirta helyén máris egy farkas állt aki fenyegetőn megindult Edward felé. Tudtam hogy nincs más választásom ha életben akarom tartani őket. Közéjűk ugrottam.
Furcsa pille könnyű érzés járt át mintha kis vattacsomókon feküdnék. Nem tudtam hol vagyok de itt jó volt és itt akartam maradni.....
