14.fejezet

Bella szemszög: A rajz

Köszönöm hogy olvastok és a kínzásokat is szívesen fogadom "pirul" hiszen megigértem és késtem.:(
Annyi mentségem van hogy a barátnőmnek kellett lelki segélyt nyújtanom pasi ügyben :( Remélem elnézitek és kárpótlásul a héten még két fejit hozok.Puszi és legyetek rosssszak!


Végre valami amiben nem olyan jó.Én fogok nyerni ez már tuti.Ám az hogy mit kérek tőle az még rejtély.Fogalmam sincs mert ugyebár amit szeretnék az egy csók mégpedig az ő ajkai által de még a gondolat is fájdalommal járt és üvölt a lelkem Jack!!!! A fejemben már egy képzeletbeli piros lámpaként jelent meg Jacob arca ami arra emlékeztetett hogy a vágy nem teljesülhet be hiszen én tartozok valakihez.Hál Istennek bejött a tanár így nem kellett ezen tovább agyalnom. Elzártam elmém kis részébe hogy később tovább gyötörhessem magam amiért ilyen egyáltalán eszembe jut.
De Mr Newton alias segfej szólt tegnap hogy ne hozzunk be semmit csak egy tollat és papírt így a táskánktól idejövet megszabadulva vártuk hogy kiossza a kérdőívet.Megköszörülte a torkát és elkezdte.
- Mielőtt belevágnák be kell jelentenem hogy új diákkal vagyis hogy diákokkal gyarapodott iskolánk létszáma.Kérem Mr Cullen legyen szíves mutatkozzon be az osztálynak. - szólította fel Edwardot ma a második tanár is.Hangosan fújta ki a levegőt.Látszott rajta, hogy nem igazán élvezi az állandó figyelmet.Elmondta szóról szóra ugyan azt amit a matekon mintha csak betanult szöveg lenne,de Mr bunkó nem hagyta itt abba.
- És a szülei mivel tevékenykednek Mr Cullen? - kíváncsiskodott
- Apám orvos itt ajánlottak neki munkát.Anyám pedig lakberendező. -Edward már ült volna le mikor a tanár megint megszólította.
- Mr Cullen nem kell megírnia a dolgozatot, hiszen tegnap nem volt még itt. - már fordult is a papírhalomhoz, mikor Edward megköszörülte a torkát ezzel jelezve hogy mondani szeretne valamit.
- Igen Edward szeretne valamit? - kérdezett mézesmázosan és szerintem nem csak nekem tűnt föl hogy a keresztnevén szólította. Még soha a három év alatt nem hallottam hogy bárkihez is ilyen nyájasan beszélne.Pedig állítólag én voltam a kedvence és még engem sem szólított így.
-Igen Mr Newton szeretném közölni hogy természetesen megírom a dolgozatot.Bella - itt rám mutatott - már említette, hogy a Rómeó és Júlia a mai dolgozat témája. - engem totál megfőzött ez a pasi,de komolyan annyira határozott mégis tisztelettudó.Az ember eszét veszti tőle.Most vettem észere, hogy gátlástalanul őt bámulom szinte csüngök minden szaván, és nem csak én hanem az egész osztály kocsányon lógó szemekkel nézte ezt a gyönyörű görög istent ahogy kommunikált a tanárral.Szinte megbűvölt minket mint a kígyó a zsákmányát. Ahogy ő mozgott mi is úgy hajlottunk.Eszméletlen. - Mivel ismerem a művet így szeretném én is megírni.Persze csak ha nem probléma - jelentőségteljesen befejezte és leült mellém.Nem bírtam visszafogni magam muszáj volt vele közölnöm, hogy mit gondolok.Fogtam a tollam és a padra firkáltam neki egy mosolygós smilet és mellé írtam hogy stréber. Rám nézett és egy angyali szívdobogtató mosoly után leírta a válaszát bagoly mondja verébnek. Összenéztünk és ma már sokadjára éreztem hogy elvarázsol.Egyszerűen megrémiszt ez a vágy ezek a szikrák ez a vonzalom.Imádtam ahogy mosolyog és nem csak a csókra hívogató ajka hanem a szemei is.A tanár hangja rángatott vissza az abszolút nem helyes gondolataimból.
- Természetesen Edward ha szeretné akkor megírhatja.Elismerő a tanulás és kötelesség iránti tisztelete.- és végre befejezte a papolást és elkezdte kiosztani az előre összeállított kérdéssort.A nálunk lévő lapra persze egy minimum ötven szóból álló fogalmazás kellett neki.Ez volt a mániája.Minimum ötven szó, minimum százhúsz szó vagy elsőbe pont nyolcvan szóból álló kis novella.Az agyamra megy vele.Nyolcvan szó mire elég most komolyan,de neki novellát kellett belőle kreálni.Na mindegy végre odaért hozzánk és el tudtunk kezdeni dolgozni. Néha félre sandítottam, hogy Edward hol tarthat és meglehetős örömömre szolgált, hogy ő is rám pillant.Ilyenkor összemosolyogtunk de ennyi történt. Persze mondanom sem kell ki végzett először.Természetesen ő. Régen mindig én voltam aki idő előtt leadtam a dolgozatot úgy, hogy még kétszer átolvastam erre itt ül mellettem az aki leköröz.Nem tudom miért de tetszett hogy ő is ilyen.
Én lettem a második és még így is maradt tíz perc az óra végéből. Elővett valahonnan egy darab papírt és ceruzát a belső zsebéből. Hogy miért tart valaki magánál ceruzát fogalmam sincs de elkezdett satírozni az üres lapon.Megpróbáltam nem rá figyelni.Az ablakon bámultam a már sárguló félben lévő faleveleket.Még csak pár engedte, hogy az őszi szél elragadja a fától ami csak addig tudja életben tartani amíg kapaszkodik belé.Amint lehullik elengedi az éltető ágat vége.Néha mikor nézegettem a természetet nem tudtam eldönteni, hogy lenyűgöz e vagy megrémiszt.Egyrészt mindig is csodáltam az utolsó levelet ami még az ősznek ellenáll.Bátran néz szembe az egyre erősödő széllel és esővel.Nem adja könnyen magát.Mindig volt bennem valamiféle drukk, hogy "csak még egy napig bírd ki és te fogsz győzni",de végül mindig a zord hideg nyert.Az utolsó levelet néha meg tudtam volna siratni.Annyit küzd, hogy megérdemelné, hogy ő nyerjen a tél ellen. Hiába minden erőfeszítés a változásnak el kell jönnie.Számomra is. Talán már meg is érkezett.
Annyira belefelejtkeztem a gondolataimba hogy elfelejtettem egy pillanatra, hogy ki is ül mellettem.Arra eszméltem, hogy valaki bokán rúg és akkor néztem rá.Ő mosolyogva elém tolta a gyönyörű rajzát.Tátott szájjal bámultam hol a női arcot a papíron hol Edwardot.A kép lenyűgözött.Pár perc alatt kész portrét készített. Az arc felett egy gyöngybetűkből álló sor állt. Azért mert pártfogolsz. Köszönöm !! Az írás alatt az én arcom nézett vissza rám.Éreztem hogy megtelik a szemem könnyel. Ahogy beleolvadtam az arany szempárba egyik pillanatról a másikra lecsurgott az arcomon egy átkozott könnycsepp. Edward gyengéden hozzáért az arcomhoz és letörölte róla a nedves cseppet. Annyira gyengéd volt átjárt a forróság.Nem beszélve arról hogy ahol hozzámért bizseregni kezdett keze nyomán a bőröm.
- Köszönöm - súgtam neki elhaló hangon sőt szerintem csak inkább tátogtam mert nem hallottam hogy kijött volna hang a torkomon.Ebben a percben csöngettek ki és a diákok élvezettel és némi megkönnyebbüléssel rohantak ki a teremből.
- Nincs mit. Hiszen ez a legkevesebb. - mondta most már hangosan.Én csak néztem és még felállni is elfelejtettem.Ő meg szerintem totál dilinyósnak nézett mert már elindult mikor a háta mögé nézett és csak egy bamba szipogó rajzot csodáló csajt látott.Rám nézett aranyosan mosolygott egyet mintha mi sem történt volna mintha nem is rólam rajzolt volna egy portrét mintha e mellett csak úgy el tudnék menni.
- Gyere Bella elkésel a következő órádról ami..- abbahagyta a mondatot és várta hogy végre fölálljak.
- Tesi - nyögtem ki nagy nehezen.
- Ez most komoly? - kérdezte hitetlenkedve
- Igen miért neked mi lesz a következő órád? - szinte már tudtam hogy ezt az órát is együtt töltjük.Ki sem kellett mondania.
- Szintén. Nem is tudtam hogy itt koedukált a torna óra.Hmm ez érdekes Alaszkában nem volt az. - egy pillanatra elrévedt de aztán megint engem nézett. - Na jössz vagy itt tartjuk meg és kezdhetek itt átöltözni? - incselkedve felhúzta a szemöldökét.Persze még csak az kéne. Gyorsan fölpattantam a helyemről majdhogynem riadtan ami nagyon el is nyerte a tetszését.Elfordult de így is hallottam hogy kuncog az orra alatt.
- Ne röhögj ki. Én eléggé szégyellős vagyok. - szóltam rá de már én is bazsajogtam; valószínű hogy muris lehetett az arcom. Mert be kell valljam lehetséges, hogy az ájulás környékezne ha meglátnám félmeztelenül. Éreztem hogy már a gondolattól is pipacs vörösbe borult az arcom.Ő meg csak nézett csodálkozva.
Kezemben a rajzzal indultam utána de még mindig láttam az orra alatt kuncogni.
- Tudod csúnya dolog kinevetni egy szégyellős lányt. - mondtam neki szemrehányást mímelve.Megdöbbenve nézett rám,de a szeme továbbra is csillogott a jó kedvtől.
- Bella én nem nevetek rajtad - vallott színt színpadiasan - Csak egy kicsit. - húzta tovább az agyamat.
Na jó Edward Cullen ha te így játszol akkor én is be tudok keményíteni. A tervem miszerint meglátjuk ki kin nevet majd kezdett kirajzolódni a fejemben. A fiúk ugyanis trikó, rövidnadrág variációban tornáznak viszont a lányok sokkal lengébb öltözetben. Kíváncsi vagyok mit fog szólni ha meglátja a rövid sortot ami éppen hogy csak eltakarja a fenekemet és a toppot amiből kilátszik a köldököm alatti rész egészen a nadrág szegélyéig ami viszont a csípőcsontomnál kezdődik.Talán kicsit félre kéne tenni szemérmemet és megkínozni ezt a nevetgélő pasit.Büntit érdemel nincs apelláta.
Remélem kézilabdával kezdjük ma a tornát és nem egy csapatba leszünk.Ha ő is irányító poszton lesz akkor megmutathatom neki hogy milyen az a Swan féle szoros emberfogás.
Tervem agyalása közben a kezemben lévő papírra tévedt a szemem és már kezdett is csillapodni a bosszúvágyam. Lehet mégsem kéne bántanom? Hiszen tényleg vicces lehettem és ilyen csodát még soha senkitől nem kaptam, mint ez a rajz.
Odaértünk a szekrényeinkhez az övé kettővel volt arrébb az enyémtől.Én eltettem a arcomról készült rajzomat míg ő kivette a sporttáskáját. Persze hiszen én sem mentem tegnap tesire.Még jó hogy odapillantottam különben jöhettem volna vissza érte.Táskáinkkal a kezünkben indultunk a főépület melletti kis csarnok felé.Csendben sétáltunk egymás mellett,de nekem már hiányzott a hangja.
-Hol tanultál így meg rajzolni? - muszáj volt beszédre bírnom.
- Nem is tudom. Egyszer csak leültem és elkezdtem.Nem mondhatnám hogy tanultam.Ha valami megtetszik akkor azt lerajzolom.- hirtelen kitágult szemmel nézett rám. Én is rá. Megálltunk és egymás tekintetébe olvadtunk. Jól hallottam hogy most burkoltan azt mondta, hogy tetszek neki és jól láttam hogy megrettent hogy ezt be is vallotta?
Nem bírtuk elengedni egymás szemét szinte megbabonázott. Egy percre megint úgy éreztem magam mint egy kisegér akit megbűvölt a csodálatra méltó gyönyörű kígyó. Már majdhogynem vártam, hogy rám támad hogy ajkaimnak esik és olyan hévvel kezd el csókolni hogy lábra lobban az egész iskola a vágyakozásunktól.Valószínű ő is azt érezhette amit én mert egy másodperc elteltével már nem választott el minket az a két lépés távolság. Közelebb lépett.Egyszer csak elengedte a tekintetemet és az ajkaimra téved pillantása.Én sem tudtam nem észre venni hogy megremeg vérvörös ajka. Még egy arasszal közelebb jött. Már ziháltam.Olyan lassan hajolt hozzám egyre közelebb hogyha nem éreztem volna meg lehelete hidegét az arcomon lehet föl sem tűnt volna.Én meg mint egy sóbálvány állok itt és nem csinálok semmit.Lassan kezdetem gondolkodni elég nehéz volt de valahogy mégis sikerült beférkőznie a fejembe egy két képnek.Két dolgot tehetek.Elfordulok esélyt sem adva neki és mintha mi sem történt volna elsétálok.Vagy kettő és ez volt az amit minden porcikám igényelt és leginkább szerettem volna a hajánál fogva húzom magamhoz és én csókolom meg őt. Annyira kívántam a száját hogy beleremegett a térdem. Egy pillanatra az is átfutott az agyamon hogy a csontjaim valamiféle gumivá változhatott a közelsége hatására mert nem igazán éreztem semmi tartó erőt a lábaimban. És ahogy ezen elméláztam ő csak közelített.Már csak öt centi választotta el az arcunkat és már tudtam meg fog csókolni és én hagyni fogom.Sőt ha nem húz bele akkor én támadok rá az én személyes kígyómra.Önkényesen omlok a karjaiba ha nem iparkodik.
De akkor valami megváltozott. Kitisztult a szeméből a vágy és egy pillanatra magához tért a révületből ami engem már leigázott teljesen. Összehúzta a szemöldökét mintha nem tetszene neki valami és egy röpke mosoly után arcon puszilt.
Egy másodpercre ért csak hozzám én mégis remegtem.Mintha a fagy ami szájából áradt forró lávaként hatott volna. A bizsergés ami eddig átjárt eltörpült a tűz mellett.A tenyerem izzadt és azt hiszem elkezdtem szédülni, hogy az oxigén hiány miatt mert elfelejtettem lélegezni vagy az ajkai gyöngéd érintése voltak rám ilyen hatással azt per pillantat nem tudtam eldönteni.Éreztem hogy megtántorodok. Kicsit meg kellett ráznom a fejem hogy kitisztuljon.Nem segített.Agyam egy kis zugában érzékeltem hogy elindult felém a karja.Gondolom félt hogy elalélok itt előtte.Átkarolta a derekamat hogy segítsen.
Kezdtem én is ébredezni ámulatomból és akkor jött az ijedelem.Ha egy ártatlan puszi ilyen érzéseket vállt ki belőlem akkor mi lenne ha megcsókolna vagy ha... hmmm na jó Izabella ezt most fejezd be.Az előbb megmozdult a fejemben hogy én csókolom meg de ezt most nagyon gyorsan kivertem a fejemből hiszen ő sem akart velem ilyen módon érintkezni akkor most megtette volna.Lehet hogy csak bemesélem magamnak hogy tetszek neki? Hiszen ő egy gyönyörű Adonisz míg én egy tök átlag csaj. Semmi extra nincs bennem.A legtöbb lány elmondhatja magáról hogy lapos a hasa és hosszú a combja.A melleim sem éppen a nagyságukról híresek és a fenekem sem nagy szám.Na jó arra mondjuk büszke vagyok a formája miatt de nincs bennem olyan ami ne lenne meg másban is.De hiszen az előbb vallotta be még ha burkoltan is hogy tetszek neki akkor miért? Lehet azért mert van pasim?Ó te jó ég Jack.És ekkor egy ismerős hang kezdte el skandálni a nevemet és a hang egyre csak közeledett.