18.fejezet

Sziasztok!
Remélem tetszik és nem gond hogy kicsit hosszú lett. Így próbálok elnézést kérni azért mert késtem. Remélem tetszik majd és megfelelőnek találjátok Edward kínzását.
Javaslom hogy a bizonyos részeknél hallgassátok az éppen aktuális zenét.
1. Mester Tanás : Altass el
2. Road: Nem kell más
3. Edda: Éjjel érkezem
4. Pussycat Dols: Buttons
Azért nem linket adok mert nincs rá időm. Bocsi de egy óra múlva indulok dolgozni. Szerintem egész jó lett és megkapjátok amire vágytatok. :)
Puszi és ne feledjétek legyetek nagyon rosszak. Andi

Edward szemszög : A csók egy boszorkánytól

Más csak két centi választotta el az ajkait az enyémtől. Most! Igen, most már nekem kell tovább mennem. Hiszen én vagyok a férfi. Nem hagyhatom hogy azt higgye én nem akarom mindennél jobban ezt a csókot. Néztük egymás szemét miközben már én közeledtem. A kezem önálló életre kelt és a derekáról lassan elindult fölfelé. Végígsímitottam a hátán. Éreztem hogy minden mozdulatában remegések járják át. Nem bírtam tovább. Lapockájáról a nyakára siklott a tenyerem és beletúrtam a hajába. Engedte minden mozdulatomat. Nem ellenkezett egy hangyányit sem. Pedig most már csak ő tudott volna leállítani. Sem Alice valamilyen látomása sem pedig a barájta hirtelen betoppanása sem égzengés sem földindulás nem tudott volna az utamba állni. Senki és semmi Csak Ő. Mégsem tette. Lehúnyt semmel várta hogy mit teszek és hogy megteszem e azt amit most már minden bizonnyal mindketten akarunk. Összeért az ajkunk. A remegése egy percre sem állt le. Sőt! Újjult erővel csapott le rám ahogy minden porcikályát átjárta a karjaimban. A szíve nem várt ütemben akár a kolibrik szárnya verdesett. Lassan, a tőlem telhető legóvatosabb módon csókoltam édes ajkait. Mindtha egy virágmezőn ízleleném a legédesebb, legcsodásabb aromát. Leírhatatlan érzések jártak át. Tudtam hogy extázis fog átjárni amint bekövetkezik ez a csoda, de erre nem számítottam. Arra semmiképp hogy a keze elindul hogy fölfedezzen engem, hogy símitson hogy a derekamról először a fenekemre téved hogy utánna végíghúzza bársony kezét a hasamon hogy onnan elindul föl egészen a hajamíg hogy aztán olyan vehemenciával húzzon magához hogy szinte elégek. Erre semmiképp nem számítottam.
Az újjai folyamatosan círógattak miközben betört a számba. A nyelvünk találkozása újjabb tüzijátékot idézett elő halott lelkemben. Most itt érjen a halál ebben a végtelen másodpercben kell meghalnom. Nincs még egy ilyen boldog pillanat nincs még egy ilyen csoda. Ő van senki más ő létezik és ő az aki még jobban hozzám simul. Ő az aki belenyög a csókunkba. Ő az aki az egekig repít ezzel a mások számára elhanyagolható cselekedettel. Most fogok elégni. Ezt a tüzet ezt a hévet nem lehet kibírni ép ésszel. Nyelvünk és ajkaink vad táncra keltek egymással. Olyan ismerős olyan természetes dolognak tünk. Mintha már ezerszer megtörtént volna. Mégis az újjdonság édes borzogása járt át mindkettőnket. Annyira ambivalens. Teljesen eltűnt mindenki a teremből. Senki nincs itt csak mi ketten és élvezzük egymást. Egy pillanatra eszembe jutott hogy ha ilyen érzéseket vált ki belőlem a csókja akkor mi lenne velem ha nekem adná magát teljesen? Már ebbe a csókba is bele akarok halni hogy ez legyen az utolsó földön töltött élményem.
A szíve vadabb ritmust diktált mint eddig, mikor megérezte testem alhasi tájékán lévő válltozást és ennek következménye az lett hogy a remegése is fölerősödött. Már aggódni kezdtem hogy valami baja lesz mikor meghallottam a nyögését. El akartam vállni töle hogy megbizonyosodjak róla nem esett semmi baja. Nem hagyta. Ahogy megérezte hogy távolodni próbálok még erősebben markolt a hajamba hogy közelebb húzzon. Szerintem egy hajszál sem fért volna közzénk de ő ezt a "távolságot" is sokalta. Én is többet akartam. Most az én kezem indult felfedezni az ő testét. Ismét lassított felvételként érzékeltem a pillanatokat ahogy tenyerem belselye szinte bizsergett mikor elértem a fenekét. Mostmár folyamatossá válltak a sóhajai amiket a számban éreztem inkább minthogy hallottam volna pedig az én hallásom az eléggé érzékeny most mégsem ez volt az az érzékszervem amit követtem. A tapintás lépett minden érzékem legfelső fokára. Annyira puha szinte bársonyos volt ahogy a pici szoknyán keresztűl megmarkoltam. Mint nem megadtam volna ha ez nem egy mozi aulájában hanem a szobám ágyán történik! Annyira vágytam rá hogy a testem majnem szétszakadt. És éreztem hogy ezzel ő sincs másképp. Hozzám préselte magát. A mellei rámfeszültek. Bárcsak egy nyamvatt szobában lennénk vagy legalább egy olyan helyen alhol nincs senki csak mi ketten. Valahogy éreztem hogy ő is erre vágyakozik. Kétség sem fér hozzá hogy ő is legalább annyira kíván engem mint én őt.
De ezen a földön (amit most átkoztam) minden véget ér egyszer ez a csoda is. Nem lehet soha másként. Gyülöltem a kis ficsurt aki felén jött. Gyülöltem ezt a helyet ami nem olyan intim mint amire vágytam. Gyülöltem hogy Bella szemében a vágy mellett mást is láttam ahogy elválltunk egymástól. Gyülöltem hogy meg kellett bánnom amit tettünk. Gyülöltem mindenkit aki ellenünk van. Gyülöltem még saját magamat is. Mindenkit és mindent ami ellenünk szólt és ezek közzé soroltam azt is hogy nem bírtam féken tartani magam. Nem tudom hogy mi lesz ebből de jóra semmikép nem számítok. Bella arca kezdett normalizálódni és az előbbi hév lassacskánt eltünt róla. Átvette a helyét egy másik érzelem. Jasper sajnálkozva közölte hogy lelkiismeret furdalása van. Az előbbi menny pokollá változott. Tudtam hogy mondanom kell neki valamit. Hiszen mégiscsak én kezdtem a csókot. Nekem kell bocsánatot kérnem tőle amiért meg merészeltem tenni.
- Edward - súgta elhalón. A halott szívem szakad meg a fájdalmában. Nem ezt akartam nem akartam hogy rossz legyen neki nem akartam letámadni. Az én hibám csak az enyém. Nem tudtam megszólalani pedig mostmár üvöltöttek a többiek hogy csináljak valamit. Mégsem az ő "hangjukat" hallottam. Bella fölébrett a kábulatból és lehúnyta a szemét. - Bocsáss meg kérlek - súgta a mellkasomba. - Nem ezt akartam és most mindent elrontottam. - rámnézett és láttam hogy egy átkozott könnycsepp ott csillogott a szemében arra várva hogy kicsordulhasson.
- Bella hé nehogymár te kérj bocsánatot amiért így letámadtalak az én hibám volt. - még szerencse hogy a többiek a hátánál álltak így inthettem nekik hogy menjenek arrébb hogy szerelmem azt higgye csak mi ketten halljuk és nem kell hogy a többiek előtt szégyenkezzen. Nagyon olyan érzésem volt hogy most még előttük is kellemetlenül érezné magát.
- Kérlek hidd el hogy nem a te hibád volt és ha kell könyörgök hogy felejtsd el mintha meg sem történt volna. - a legbocibb szememet vettem elő titkos tarsolyomból hogy megszánjon és nehogy eszébe jusson hogy ezután soha nem akar látni. Bárcsak én is el tudnám felejteni az ajka ízét a mámort amit okozott a mennyeket adta nekem és most lehet hogy arra készül hogy végleg elköszönjön tőlem.
- Te eltudod felejteni? És kérlek őszinte legyél velem mert sokat jelent nekem a válaszod. - a szeme égetett átlátott rajtam. Szinte úgy éreztem hogy olvas a gondolataimban. Akkor most ki is a gondolatolvsó? Én bízotos hogy most nem vagyok. Még a sajátjaimat sem hallom nem hogy a másokét. Mit feleljek neki? Ha azt mondom hogy nem akkor elilyesztem viszont ha azt mondom igen akkor hazudok neki és ezt nem akarom. Mi a helyes egy ilyen idióta helyzetben? Csak lazán és őszintén.
- Te mit szeretnél? - jobb ha az ő álláspontját tudom és aszerint válaszolok a kérdéseire.
- Ez nem válasz. - rót meg jogosan.
- Tudom és bocsánat de az igazság az hogy én nagyon is élveztem ezt a csókot, de mivel úgy tűnik hogy te megbántad így nem tudom hogy mit vársz tőlem. Bella nekem nagyon fontos a barátságod és nem akarom emilatt elveszíteni. Ha kéred én elfelejtem vagy legalábbis megpróbálom de kellesz nekem mint barát. - őszinteség oké lazaság hát van még mit tanulnod Edward Cullen.
- Csak mint barát? - átlát rajtam mindíg túl sokat vesz észre abból amiből nem kéne.
- Tudom hogy csak ezt tudod adni így ezzel kell beérjem. - jól jönne már az a bizonyos lazaság mert így hát elég necces a siker.
- Mit akarsz te tölem valójában Edward Cullen? Várj ez így nem elég pontos kérdés. Mit akarnál töllem ha nem lenne barátom?
- Megmondom ha megígész előtte valamit nekem. - próbálltam alkudozni.
- Mit kéne megígérnem?
- Hogy bármit felelek a barátom maradsz. Bármit tudsz meg rólam a barátom maradsz. Addig míg teheted. - a szája lefelé görbűlt és erősen koncntrált valamire. Annyira törte a buksiját hogy már kezdtem megilyedni. Az biztos hogy ez a válasz egy alaposan megfontolt dolog eredménye nem hamarkodja el. Pedig lehet hogy jobb lett volna ha nem gondol bele komolyan. Én a magam részéről egy hirtelen igennel is kiegyeztem volna.
- Figyelj! Annyit tudok megigérni hogy mindent elkövetek hogy a barátod maradhassak és meglátjuk hogy hogyan alakul.
- Na jó azthiszem ezzel kiegyezhetek.
- És akkor most válaszolsz is a kérdésemre vagy nem tetszett az igérem?
- Ha nem lenne barátod akkor mindent elkövetnék hogy az enyém legyél. Nem sok lány volt rám ilyen hatással mint te. Sőt még egy lány sem. Tetszel nekem nagyon, de mint már mondtam nem tiprok szét semmilyen kapcsolatot. Ha nem lehetesz a párom akkor legyél a barátom én azzal is beérem. - végíg néztem a reakcióit. Egyszer fölragyogott a szeme egyszer elsötétült. Egyszerűen képtelenség kiigazodni rajta. A mellkasomra tette a kezét lágyan érintett akkorát sóhajtott mintha a világ minden fájdalmát tartaná a vállán és döntenie kellene hogy hogyan tovább letegye e a terhet vagy cipelje tovább.
- Nézd! Én sokkal tartozom Jacknek és nem tehetem meg vele hogy csak úgy eldobom mint egy rongybabát mert rátaláltam Barbei Kenjére. Ez nem én vagyok. Maradjunk barátok és felejtsük el ezt a - nem bírta kimondani én meg nem bírtam hallgatni annyira fájtak a szavai annyira jó lett volna ha ez a csók mindent megold de igaza volt és ő tényleg nem az a fajta lány aki csak úgy uk muk fuk dobja a pasiját egy másikért hogy utánna azt is kirughassa egy harmadikért. Újjabb még méjjebbről jövő sohaj után mondta ki - Csodát. - Mit mondott? Azt mondta hogy csoda a csókunkra azt mondta hogy CSODA??? Akkor most mi van? Kérdések ezrei tódultak a fejembe akkor ő is úgyan azt érzi amit én és szeret. Tudom, Jasper már mondta de ezzel az egy szóval most ismerte be hogy szeret ha nem is szó szerint de ez azt jelenti. Istenem ezt nem hiszem el!! "Szívem szerettél már ne hidd, hogy mi a szép most tudtad meg itt" A Rómeo és Júlia összes nyálas bekezdése és minden mondata vízhangzott a fejemben. Annyi mindent mondanék neki és annyira szeretném újra csókolni vagy legalább átölelni. Magamhoz szorítani karcsú testét. Tudtam hogy a csók csak álom marad de a barátok néha megölelik egymást nem? Hát én igen én olyan barát vagyok aki megöleli a lelke másik felét. Elvettem a kezét a mellkasomról és a derekamra raktam miközben magamhoz húztam és átöleltem. Az én részemről szerelemmel az ővéről pedig hát azt nem tudom de tudatni akartam vele hogy minden oké és tudom hogy váronom kell és várok is akármeddíg. Remélem hogy át tudom adni ezt az érzést egy öleléssel.
- Barátok? - súgtam a hajába. Fölemelte a fejét és könnyes szemekkel nézett rám.
- Igen. Köszönöm. - hálásan nézett a szemembe és arcomhoz hajolt. Egy egész évszázadot öregedtem ahogy az ajkai érintették az aromat. Lehunyt szemmel élveztem a varázslatot ahogy forró lehelete átmelegített.
- Szivesen bármikor. Na menjünk a többiek után mert még azt hiszik hogy megszöktünk. - kacsintottam rá és megfogtam a kezét. Nem kulcsoltam össze inkább csak olyan apa és gyereke kézfogás volt. Ránézett kicsit fölemelte a sajátját és rám mosolygott. Annyi hála áradt belőle hogy Jaspert kicsit kiakasztotta. Imádta a pozitiv érzelmeket de volt olyan ami már neki is sok. Bár ez álltalában csak vámpírok közelében akasztotta ki. Most mégis Bella volt rá olyan hatással. Azt mondja hogy nagyon erősek az érzelmei egy emberhez képest meg főleg. Arra gondol hogy ez azért lehet mert egy vámpír a társa és mivel ő is vámpírnak lett "teremtve" így nagyon sok mindenben hasonlít ránk. Ilyen például a jó megfigyelése és az érzelme nembeszélve a kötődéséről. Lassan odasétáltunk a többiekhez akik mind ostoroztak amiért meg mertem csókolni főleg Alice volt pipa rám. Megpróbáltam teljesen kizárni. Elég nehéz főleg ha teli torokból "üvölt". Bella mentett meg.
- Megvettétek a jegyeket? - kérdezte szerelmem és elindult a pattogatott kukorica felé ahogy elkezdte legyezgetni a jegyünket Alice az orra előtt. Mivel még mindíg fogtuk egymás kezét így engem vonszolt maga után. Rámnézett. - Milyen ízűt vegyünk? Én jobban szeretem a sósat mint a vajasat.
- Köszi de én nem rajongok a kukoricáért de neked olyat veszek amilyet szeretnél. - még a gondolat is frusztráló volt hogy le kell erőltetnem a torkomon ezt az emberi ételnek nevezett izét.
- Oké akkor sós, de kicsit gáz hogy mindíg te fizetsz. Legalább a Coládat had fizessem én.- nézett rám esdve.
- Szó sem lehet róla ezt már egyszer megbeszéltünk. Én vagyok a férfi te pedig a nő olyan elő nem fordulhat hogy ha velem jösz valahová akkor te fizess bármiért is. Egyszerüen kiborít még a gondolat is. - összehúzta szépen ívelt szemöldökét. Láthatóan nem tetszett neki hogy nem engedek a húszból. - Hiába is nézel olyan csúnyán a szép szemeiddel. Nem győzöl meg az igazadról. De ha gondolod kérdezd meg a testvéreimet erről. Alice gyere kérlek. - ott állt a hugom pár lépésnyire töllünk így gondoltam hogy legyen kicsit a segítségemre és győzze meg Bellát hogy ez nállunk nem szokás.
- Mi az Edy? - annyira tudta játszani hogy nem hallotta és nem látta hogy mi fog következni hogy néha még én is bedöltem neki. A kobold simán lehetett volna színésznő és minden bizonnyal az egyik legjobb lett volna.
- Bella akar fizetni. Mit szólsz te ehhez mint kivülálló. - már láttam a gondolatait és magamban jót mosolyogtam.
- Hogy gondolod? - tetetett fölháborodásán már tényleg mosolyognom kellett. - Figyelj Bella! A mi családunkban egy nő az hölgy és egy férfi pedíg úriember ami azt jelenti hogy nagyon megbántanád Edwardot ha te fizetnél. Ez neki egyenlő egy arcba köpéssel. Kérlek ne gyere nekem a feminista szlogenekkel. Attól még erős nő maradsz hogy engeded azt hogy hölgyként bánjanak veled. Úgyhogy kérlek és bocsáss meg a szóhasználatért fogd be és hagyd hogy Edd vizessen. - Bella először morcosan majd meghökkenve hallgatta végíg Alice prédikációját.
- Látod én mondtam hogy ez a mi családunkban fontos. - húztam ki magam elégedetten hiszen a pöttöm már mutatta is hogy mit fog válaszolni szerelmem a hirtelen kitörésére. Meglehetősen elégedett voltam Alice kifakadásával. Többet bíztos nem jön nekem ezzel a én hagy fizessek dologgal.
- Jó de..
- Nincs de. Bocsánat hogy zsarnokoskodok de ebben a kérdésben nincs apelláta. - előhúztam a tarsolyomból a legszexibbnek titulált mosolyom hátha az segít. Belvállt. Bólintott és a lányok egy egy hatalmas zacskóval mi pedíg az üdítőkkel vonultunk a még félhomályban úszó terembe. Rose és Emmett a legfölső sorba foglaltak helyet külön tőlünk. Bella csak nézte őket és miután leesett neki hogy miért ülnek olyan messze rózsás arcal kuncogott az orra alatt. Hát igen ők már csak ilyenek bármilyen extrém szitut a saját oldalukra fordítva ott szexelnek ahol csak tudnak. Nem mintha szűkölködnének az akciók számában és nem mintha napjában nem esnének többször is egymásnak de Emmettnek nagy az "étvágya" és Rosalie késségesen áll férje rendelkezésére. Mi négyen középtájt ültünk egymás mellé. Bella természetesen mellettem foglalt helyet és izzegve mozogva próbállt kényelmes helyzetet fölvenni az elkövetkező másfél órányi szenvedésemre. Ilyen kiszúrást hogy ezt a filmet kell megnézzük. Ebben még esély sincs rá hogy megijedjen. Nem mintha szerettem volna de azért jól esne ha a rémülettől hozzám bújva keresne vígaszt. Sebaj nézzük a dolgok pozitívumát. Itt ül mellettem és láthatóan jól érzi magát. Ez az ami éltet hogy ő boldog legyen és itt ebben a majdnem üres teremben össze is jön.
Rajtunk kívül még egy szerelmes pár "nézte" végíg ezt a borzalmat. A nézte szó igazából arról szólt hogy egymás nyelvét ismerték meg közelbről és a fiú fantáziájának egy része teljesült ahogy a lány kedveskedett neki az újjaival. Persze azt nem tudták hogy öt igen éles hallású vámpír tartózkodik velük egy helyiségben. Így mi is részesülhettünk nem csak Emmett és Rosalie szerelmi afférjában de a két fiatal ténykedését is nyomonkövetve "élveztük" a filmet. Még jó hogy Bella fürkészését soha nem lehet megunni így én nem unatkoztam. Szegény Jasper viszont megint megsínylette a mozizást mert két ilyen érzelmekkel teli párocskát érezni hát nem lehetett könnyű. Néha megindult a keze Alice felé de ő egy később bepótoljuk mondattal lerázta szegényt. Csoda hogy nem ugrott neki itt előttünk. Végülis túléltem a mozit és nem is volt olyan szörnyű azt leszámítva hogy Bella bár szeret most már bíztosan a pasija sajnálata miatt büntudatot érzett a csókunk miatt. Ezen még dolgozok nem adom föl ilyen könnyen. A film után pedig jöhetett a karaoke bár. Alice kijelentette hogy előbb mi fogunk előadni egy egy dalt a kicsi kör alakú szinpadon. Ellenkezésnek nem volt helye vagy ha volt is úgy is ő nyert végül így nem sok értelme lett volna.
A bár elég kicsi és füstös volt inkább kocsma szerű. Elégg szinvonaltalan. Nem is értettem hogy Alice hogy volt képes ide szervezni bulit. Álltalában adott az ilyen dolgokra. Engem nem nagyon zavart. Többségében fiatalok voltak iszogattak nevetgéltek láthatóan élvezték a hétköznai életet. Egy egy szerelmes itt is külön kis boxokban üldögélt és tapogatás mellett heves nyálcserével ütötték el az időt. Leültünk egy nagyobb boxba és rendeltünk is üdítöt nem mintha meg is ittunk volna de Bella láthatóan izgult valami miatt így ő az enyémet is megitta. Egyszer csak Alice fölpattant és odament a számítogéphez amibe bepötyögött valamit. Ugrándozva jött vissza hozzánk és közölte hogy az első előadó Jasper lesz. Mi jót vihogtunk rajta de ő engedelmesen fölállt és a színpadra lépet. Kifejezetten jól állt neki a mikrofon és én azt is tudtam hogy egyetlen hamis hang sem lesz az előadásában. A közönség megtapsolta. Mikoris elkezdte a dalt amit Alice választott neki.
Jasper dala:
Az aki voltam
egy fényképről néz vissza rám,
és nem hasonlít már,
múlt és jelen.
Valami elmúlt...
hogy lassan,felnőttem én.
Mégis úgy vigyázol rám,
mint amikor még:
Nem tudtam milyen jó nekem
hogy itt vagy midig így legyen!
Így legyen.
Mindig itt legyél.
Altass el, ringass mint régen,
már értem a mesét:
Jól csak a szíveddel látsz.
De néha még a szív is téved,
hát mindig itt legyél!
Hiszen semmi volnék nélküled.
Ezen a földön,
mindig búcsúzni kell.
De soha ne félj!
Minden életedben ott leszek én is!
Kérlek istenem, engedd hogy így legyen...hogy így legyen
Mindig itt legyél.
Altass el, ringass mint régen,
már értem a mesét:
Jól csak a szíveddel látsz.
De néha még a szív is téved,
hát mindig itt legyél!
Hiszen semmi volnék nélküled.
Semmi volnék...
hát maradj velem
A tapsvihar és üdvrivalgás széles vigyort eredményezett Jasper arcán. Visszaült az asztalunkhoz és mind a hárman pacsiztunk hogy az elsőn túlesett a triónk. Sőt még olyan számot is választott neki Alice ami tetszett neki. És ha nem is teljesen kicsit róluk is szólt. Forró csókot válltottak és hugom egy köszönömöm súgott oda férjének. Amint kellőképpen megköszönte a minden bízonnyal neki énekelt dalt jött Emmett.
Emmett dala:
Te ugyan úgy akarsz ahogy én téged
És éjjel az ágyban is ugyan azt érzed
Én látom a szemedben ha nem is mondod
Őrültek vagyunk és nem bolondok.
Nem kell más úgy csókolnám a szádat
Letépném az összes ruhádat
Ahogy azt nem csinálta még más.
Nem kell más amikor a szemedbe nézek
Majd attól a tűztől égsz el amit te bennem gyújtottál
És nem kell más.
Ugye játszottál már a gondolattal
hogy egyszer majd mellettem ér a hajnal.
Édes hangod a fülembe súgja hogy
nem volt elég csináljuk újra
Nem kell más én mint egy állat
elevenen felfalnálak
Miközben szétszakítanál
Nem kell más
Én nem sokat kérek
Nyelven hegyén a véred te pedíg a torkom haradb át
És nem kell más!!!!
Nem kell más úgy kívánom a szádat
Csókolni a kezed a lábad
Érezni a bőröd illatát.
Nem kell más jó a kocsiban a kábdan
jó a fűben az előszobában
Nekem mindegy hol jön ránk
Nem kell más nem értek a szóbol
Sose legyen elég a jóból
Örökre elcsábítottál.
Nem kell más úgy akarlak téged
Nem érzed? Megőrülök érted.
Adj hát nekem egy éjjszakát.
ÉS NEM KELL MÁS
NEM KELL MÁS, NEM KELL MÁS
Emmett még nagyobb sikert aratott a csöppet sem erkölcsös szövegével. Alice tudta hogy hogyan kell Emmettnek örömet szerezni. Ez a dal kétségtelenül Rosenak szólt. Végíg őt nézte és végíg neki gesztikulált. Mi csak bazsajogtunk. Bella néha belepirult a szövegbe de neki is nagyon tetszett az előadás. És most jött a fekete leves vagyis én. Már előre féletem hogy milyen dalt választott nekem a könyörtelen testvérem. Lassan sétáltam a szinpadra. A lányok már fütyültek és papír pénzt lóbáltak a levegőbe mintha legalábbis sztriptíz bárba lennénk és most én vetkőznék. Csöppet sem tetszett főleg azért mert Jasper szerint Bella igen erős féltékenységi hullámokat küld felé. Rá mosolyogtam és mikor megláttam hogy milyen számot adok elé. Megköszörültem a torkom és még a zene felcsendülése előtt beleszóltam a mikrofonba.
- Ezt a számot neked küldöm. - rá mosolyogtam és kacsintottam. Még ilyen távolságból is éreztem hogy belevörösödik a mondatomba. Felcsendült a lassú dalam és én elkezdtem énekelni.
Edward dala:
Éjjel érkezem száraz kiégett aggyal,
de a testem gyönyörű fáradt lázban ég.
Hozzád bújok tiszta égő forró testel kérlek feküdj nyugodtan,
csak én mozudlok, csak én mozdulok, csak én mozdulok.
Őstöl örökölt a tűz amivel átölelek
őstöl örökölt a szenvedély amivel követellek
vágyom hogy érezd a szerelmemet vágyom hogy érezd szeretlek
hogy érezd nekem nem kell más csak téged akarlak
ha volt is más feledem csak téged akarlak.
Te nem érzed ezt a kínt nem voltál féltékeny soha
nincs benned semmi küszködés ha egy másik ér előbb oda.
Te nem érzed ezt a kínt nem voltál féltékeny soha
nincs benned semmi küszködés ha egy másik ér előbb oda
ahol én voltam a szívedben a lelkedben.
Látom a nappalt ahol létezel idegen szemek kívánnak érintenek
éhes világ és csak mosolyognának rajtam fájdalmam üvölteném
de elrejtem el kell rejtenem.
Nekem nem kell más csak téged akarlak
ha volt is más feledem csak téged akarlak
Te nem érzed ezt a kín nem voltál féltékeny soha
nincs benned semmi küszködés ha egy másik ér előbb oda,
te nem érzed ezt a kínt nem voltál féltékeny soha
nincs benned semmi küszködés ha egy másik ér előbb oda.
Ha akartam valaki lenni csak érted volt
próbáltam mást keresni csak bosszúból
de mit akarsz töllem csak nézlek csak nézlek
vagy mond meg hogy tűnjek el tünjek el végleg.
A dal végeztével nem törödve senkivel indultam el az asztalunk felé a lányok viszont nem várták meg hogy oda is érjek. Előttem lépdeltek mind el a mozsdó felé. Bella engem nézett.
- Köszönöm. Nem hiszem hogy valaha kaptam volna ennél romantikusabb vallomást bárkitől is és ezt soha nem felejtem el.- már lépett volna el mikor hirtelen megfordult a haja súrolta az arcomat.- Ja és bár remélem hogy tetszeni fog azért ne nagyon haragudj rám a bünti miatt. Alice terve én csak engedelmeskedek. - megsímitotta az arcomat és már lépdelet is a csajok után a mozsdóba.
- Tudja valaki hogy mire készülnek? - kérdeztem ahogy odaértem az asztalhoz ahol a bátyáim beszélték ki hogy mit fognak csinálni most a csajok.
- Nem de valahogy rossz előérzetem van. - sóhajtott Emmett.
- Nekem is remélem nem gondolták komolyan a kínzást csak heccelni akartak vele. - Jasper már így is eleget szenvedett a moziban ha most még Alice tesz rá egy lapáttal akkor tuti hogy itt fogja mindneki előtt leteperni. Egyik pillanatról a másikra fölcsendült a Pussycat Dolls- tól a Buttous. Az egyik legszexisebb zene amit mostanában hallottam. Mint a hárman a színpadra bámultunk ami üresen tátongott. Vártuk hogy melyik irányból közelítik meg az éneklésre kijelölt helyüket mikor fölcsendült mind a három lány hagja a hátunk mögül. Az állam az asztalon lehetett a pohár a kezemben eltörött mikor megláttam hogy mit művel Bella a bárpult tetején. Mind a három boszorkány ott vonaglott akárcsak a Sakáltanyában a lányok. Egyszerüen képtelen voltam levenni róla a szemem. A mozgása bármeik sztriptíz táncosnővel fölvette volna a versenyt. Sőt! Annyira szexisen mozgott hogy az alsónadrágot dobhatom a kukába mert elég szűkös lett a hely a nadrágomban és a házban a reccsenés most szakadássá változott. A testem automatikusan reagállt arra ahogy Bella tenyerét végigsímitotta először a nyakán majd a mellei völgyében egészen a csípőjéig hogy végül az egyébként is mini szoknyát egy kicsit fölhúzva adjon ízelítőt a feneke egy pici részéből. A szám felénél tarthattak mikor úgy döntött drága leendő feleségem hogy az egyik tartó oszlopot tüntei ki figyelmével és nem kevés rálátást engedélyez a bugyijából amikor egyik lábát majdnem teljesen fölemelve táncolt a rúdon. Eddíg bítam és nem csak én mind a hárman egyszerre pattantunk föl a helyünkről és indultunk meg feléjük hogy leszedjük őket a bárpultról. A fiúk akik szintén tátott szájjál meredtek rájuk elnyomva a zenét kiabáltak a lányoknak folytatásért könyörögve. Odaléptem elé mikor éppen gugolásba mozgatta a csípőjét így közelebb került az arca hozzám. Mosoly bújkált rajta. Arra gondoltam bár csekély agyselytem lehetett amit használni is tudtam ha most leráncigálom innen annak bíztos nem örülne és lehet hogy ki is kérné magának végtére is csak barátok vagyunk. Így jobb belátásom ellenér csak a kezemet nyújtottam neki hogy lesegítsem.
- Ugye tudod hogy ezzel nem könnyíted meg a barátságunkat? - mosolygott de látszott rajta hogy ez volt a célja. Az őrületbe akart kergetni és sikerült is neki.
- Megmondod hogy mire vágysz most? - kérdezte.
- RÁD! - válaszoltam őszintén és magamhoz rántottam törékeny testét......