19. fejezet

Kedves mindenki :)
Először is bocsi hogy ilyen soká nem hoztam frisset kevés a napi 24 óra mindenre. :( Na sebaj megjött. Arról tudnotok kell hogy itt is érvényes a 18-as karika. Csak saját felelősségre. Tudom hogy ugysem nagyon tartjátok be de én azért kiírtam. Remélem tetszeni fog. Puszi és tudjátok legyetek rosssssszak.

Bella szemszög:

Imádtam a kocsányon logó szemeit. Annyi vágy és tűz áradt belőle hogy folyamatosan perzselte a bőrömet. A csókunk óta nem bírok másra gondolni. Csak az jár a fejemben hogy milyen érzés volt hogy mit éreztem hogy megszűnt a világ és hogy ennél boldogabb mámorosabb élményben soha nem volt még részem. A szavai vízhangoztak folyamatosan a fejemben. Akar engem nagyon ehhez kétség sem fér és én is rá vágyakozok. Mintha egy olyan erő vonzana amire nincsenek épelméjű szavak. Mintha nem létezne más,pedig nagyon is van. Kikészít a tudat hogy ott van Jack akivel nem tehetem meg hogy csak úgy leírom mert két napja nem beszél velem normálisan. Biztos hogy történt valami. Ő nem az a fajta fiú aki csak úgy nem válaszol a hívásokra vagy kinyomja a telefont. Tudom érzem hogy van valami ami erre magyarázatot tud szolgálni. Most már biztos hogy nem tudok csak úgy elmenni Edward mellett. Nem mintha eddig sikerült volna. Bárhogy próbálkoztam mindig elérte hogy ő legyen minden gondolatom. Mi lesz így? Mindjárt kimegyek a "színpadra" és neki fogok táncolni. Miért akarom én egyáltalán hogy tessen neki a külsőm hogy megőrüljön a vágytól? Miért nem lehetünk egyszerűen csak barátok? Annyival könnyebb lenne, de tudom ez már lehetetlen. Ahogy hozzám ért az ajka tudtam hogy halálosan beleszerettem. Már nincs megállj már nincs visszaút. Megtörtént és már nem lehet visszacsinálni és én nem is akarom hogy másképp legyen. Amint lehet beszélek Jacobbal és elmondom neki hogy mi történt. Tartozok neki azzal hogy őszinte vagyok vele. Nem lehet csak pótlék ettől ő sokkal többet érdemel egy olyan lányt aki nem egy másik pasiba szerelmes. Akinek ő az igazi és aki az egekig magasztalja. Két napja még azt hittem hogy őt szeretem két napja még nem voltam igazán szerelmes két napja még oda adtam volna magam Jacknek. Mára csak és kizárólag Edwardé akarok lenni.
Alice rám szólt hogy ne mélázzak Edward csókján inkább másszak föl a bárpultra. Hogy honnan tudta hogy éppen rá gondolok fogalmam sincs vagy hogy mikor kerültem ki a női mosdóból arról sem volt emlékem. Lehet hogy tényleg nagyon elméláztam. A következő pillanatban viszont kitisztult a kép. Fölcsendült a zene de igazából én alig hallottam végig Edwardot néztem. Alice megbökött hogy kezdjek énekelni én is velük és ekkor odakapta a fejét ahol álltunk illetve már táncoltunk. Rose és Alice mellett nem éreztem hogy labdába rúghatnék, de minden tőlem telhetőt beleadtam. Próbáltam minél szexisebben mozogni és sikerült is mert Edward arcára rá volt égve a döbbenet. A szeme izzott a vágytól. Ilyen messziről nem láttam hogy milyen színű csak az hogy vágyódik és mivel engem tüntetett ki figyelmével úgy gondoltam hogy én vagyok a kiváltó ok. Egyre jobban kezdtem kizárni hogy két bombázó is van a színpadként funkcionáló bárpulton és csak azzal törődtem hogy tessen Edwardnak amit művelek. A zene és a tánc öröme is sokban segített hogy kikapcsoljam azt az érzéket ami a többi hímnemű ujjongását hivatott közölni velem. Olyan volt pár másodpercre mintha egy szoba magányában csak mi ketten lennénk és csak neki táncolnék. Persze így is csak neki szólt az előadásom de annyira romantikátlan volt hogy még kb. 20-30 fiú is láthatja azt amit csak neki akarok mutatni. Alice megmondta hogy ez lesz és mivel ő találta ki a büntetést így csak őt okolom majd ha balhé fog kitörni és a fiúk kénytelenek lesznek szétverni egy két pasi képét ha netán kicsit közelebbről is meg akarnak ismerkedni velünk. Nem gondolom hogy Jasper vagy Emmett nyugodt szívvel nézné ha valaki rástartolna a barátnőjükre. Abban valamiért biztos voltam hogy Edward kiakadna ha valaki idejönne tenni a szépet. Jó esélyt láttam rá hogy abból elég komoly bunyó kerekedne. Így bár elég durván ráztam magam azért reménykedtem benne hogy nem nyeri el más tetszését is a ténykedésem. A szám közepénél már totál magamat adtam föl-föl húzva a szoknyám szegélyét próbáltam csábítgatni Edwardot arra hogy szedjen már le innen és csókoljon újra, örökre. Végre fölállt az ugrott mondjuk helyesebb megállapítás és pár öles lépéssel már ott is állt előttem majd kezet nyújtva invitált le. Ahogy hozzámért ismét éreztem a télies hideg mellett a tűzet ami átjárt szinte láttam pattogni a fénynyalábokat a kezeink között. Hihetetlen hogy egy érintéssel milyen légszomjat tud előidézni bennem. Néztem mosolyogva gyönyörű szemeit és láttam hogy a folyékony arany írisze eltűnt és fölváltotta az ónix. Vágya csak úgy tűzött tekintetéből. Kicsit morcosan nézett mégis olyan érzésem volt hogy tetszett neki az elődadás.
- Ugye tudod hogy ezzel nem könnyíted meg a barátságunkat - kérdezte kicsit rekedtebben. Sejtettem hogy mi járhat a fejében de azért muszáj volt megkérdeznem.
- Megmondod hogy mire vágysz most?
- Rád - lehelte és ezzel együtt újra a karjában éreztem magam. A hatás amit a testemre bírt gyakorolni eszméletlen, szavakkal kifejezhetetlen. Olyan mintha csak akkor lennék egész ha átölel. Hihetetlen hogy két nap alatt minden átértékelődött és ő az aki a legfontosabb helyre lépett az életemben. Lassan közelített hogy újra megcsókoljon. Egy percig haboztam csak és a "legyünk barátok amíg nem beszélek Jacobbal" szlogen a fejemben eltűnt és felváltotta a "ha nem csókolsz meg Edward megöllek". Nem kellett hogy ő akarja most ezt a csókot bár biztos voltam benne hogy nincs ellenére de a lassú tempó most nem volt megfelelő. Egy másodperc alatt tapadtam jeges ajkaira. Egy pár másodpercig csak állt a meglepetés kicsit letaglózta de aztán mint akinek kattan valami az agyában még szorosabban húzott magához. Nyelvem akadály nélkül tört utat a szájába és elkezdődött a már áhított tánc. Olyan mély érzelmeket váltott ki belőlem a nyelvünk szenvedélye hogy azt hittem elégek a kezei között. Azt akartam hogy tegyen a magáévá most azonnal nem érdekel hogy több ember nézi végig szenvedélyünk hevét, érezni akartam mindenhol. A testem remegett a vágytól és ezt csak fokozta azzal hogy a hajamba túrva húzott még közelebb magához. Muszáj volt érintetem, simítanom. Annyira vágytam rá hogy érzetem a testem lüktetését bizonyos eddig érintetlen pontokon. Nem akartam hogy ez bármikor véget érjen soha többé nem tudok e nélkül a hűvös ajak nélkül élni. Szükséges mint az oxigén. Szinte már faltam és éreztem hogy ő is egyre jobban kezd belemelegedni a dologba. A teste egyre jobban nyomta a hasam és tudtam nem sok kell hozzá hogy elveszítsük megmaradt eszünk parányi szikráját és itt tegyen a magáévá. Megindult velem a boxunk felé vagy legalábbis úgy gondoltam hogy arra kezd vezetni mintha táncoltunk volna bár ebben nem voltam teljesen biztos. Egyszer csak azt éreztem hogy az ölében ülök de a csókcsatánkat nem hagytuk abba egy percre sem. A keze elindult hogy fölfedezzen engem és én sem bírtam magammal az előbbi mozdulatokat amit a bárpulton műveltem most az ágyékához dörgölve folytattam. Folyamatosan nyögtünk egymás szájába amit a simogatások még intenzívebben kihoztak belőlem. Már nem létezett senki csak ő volt itt és képzeletem beindult. Egy tenger partján az egyik napozóágynak támaszkodott. Még a hűvös tengeri levegőt is érezni véltem. Sőt fújta a hajamat a sós szél. Agyam fura képzelgésében csak ketten voltunk a parton és a kezem elindult az övéhez. Megszűnt a háttérzaj csak az kattanás hallatszott amit kiadott a farmert tartó tárgy. Ő is hasonlókat érezhetett mert megindult a szoknyám alatt a keze és a bugyim vonalán kezdett közözni az ujjaival. A képzelgés nem szűnt meg és mi ketten egy burokba kerültünk az én saját kis privát szférámban a tengerparton. Nem akartam hogy itt megálljunk így még sokkal közelebb húzódtam hozzá. A gombokat ami eltakarta előlem egyszerre téptem le mintha csak gyakorlott lennék benne. És ő itt állt meg. Abbahagyta a csókot és egy picit eltolt magától hogy rám nézzen én viszont nem engedtem hogy kijózanodjon én nem akartam. A szemében láttam hogy már nem bír magával és én sem segítek neki a józan gondolkozásban. Újra rátapadtam és ő megadóan bár kicsit félszegen viszonozta a csókot. Végig simítottam kemény férfiasságán és már tudtam hogy megadta magát. A nyöszörgése legalábbis erre engedett következtetni. Férfias szinte állatias nyögése teljesen elvette a józanságon pici kis részét. Azt akartam hogy magáévá tegyen. Itt vagy akárhol. Egyszerre értünk egymás meztelen testrészéhez. Én kiszabadítottam a nadrágtól a legszükségesebb ruháktól megszabadítva és ő is félrehúzta a bugyimat. Éreztem hogy hozzámér és lassan simogatja azt a pontot a testemen amit annyira vágytam és én is valahogy tudtam hogy mi a teendőm vele. Ritmikusan mozgattam a kezem rajta föl le. Teljesen elvette az eszem és már csak az áhított kielégülésre bírtam gondolni. Egyik úját belém csúsztatta de nem hagyta abba a csiklóm simogatását sem. Már éreztem hogy nem sok választ el attól hogy megérezzem a mennyet mégis kevésnek bizonyult ennyi azt akartam hogy teljesen egyesüljünk. A kezem is gyorsabb iramot diktált rajta. Elvállt az ajka az enyémtől de a keze mozgását nem hagyta abba én is csak tovább gyorsítottam a tempót azzal a különbséggel hogy egymás szemébe mélyedtünk. Szinte láttam a lelke szépségét ami fölvette a versenyt angyalokat megszégyenítő szépséges arcával. Szavak nélkül is tudtam hogy mit érez most szinte hallottam ahogy súgja hogy szeret. Én is ezt próbáltam közölni vele némán csak a szemink kommunikáltak. Nehezebb volt így csöndben maradni és nem üvölteni a kéjes nyögéseket, de valahogy mégis összehoztuk. Ő is visszaszívta a kikívánkozó hangokat és én is mindent elkövettem hogy halkabb legyek mint amire vágytam. Egyszer csak érzetem hogy már csak pillanatok választanak el a mennytől és ezt nem bírtam magamba fojtatni muszáj volt hogy hangcsillapításra az ajkait használjam. Ahogy összeért ajkunk már éreztem is. A testem megfeszült a tűzijáték a legcsodásabb színeket öltötte a remegésem nem csillapodott. Szinte látni véltem ténylegesen a mennyet a puha felhők között. Nem gondoltam soha hogy ez ennyire csodálatos hogy van ilyen boldogság hogy van ilyen mámor. Ekkor szinte egyszerre az ő teste is megfeszült és éreztem hogy valami papír féle kerül a kezemre amit viszont elöntött a meleg testnedv. Pihegve borultam a vállára. Ha ilyen az orgazmus akkor ez állandó jelleggel kell nekem. Ha tudtam volna nem várok eddig ha tudtam volna és Edwardot előbb megismerem akkor soha nem akarnék kimozdulni a szobámból és csak ezt a tevékenységet űzném állandóan. Egyszerűen ez volt életem legszebb élménye.
Éreztem hogy elkezd matatni a hasamnál. Ránéztem még mindig zihálva és láttam hogy letörli magáról a bizonyítékot. Ekkor eszméltem igazán föl hogy mit is műveltem, műveltünk itt egy pább legeldugottabb boxában. Éreztem hogy elönti az arcomat a vér a szégyen pírja lángolt most rajtam. Ő bezzeg nem szégyenkezett sőt diadalittasan mosolygott.
- Hát tényleg nem könnyíted meg hogy barátok legyünk. - mondta azzal a lélegzetet elállító fél mosollyal. Lehajtottam a fejem és majdnem kicsordult egy könnycsepp a szememből. Hogy lehetek ilyen ribanc. Itt egy koszos bárba pettingelek a legjobb pasival akit a föld a hátán hordott és még én papolok neki arról hogy legyünk barátok. Nem beszélve arról hogy nekem gyakorlatilag van valakim. Mit gondol most rólam?
- Na mi a baj? - kérdezte és eltűnt az arcáról az előbbi vigyor. - Ne érts félre kérlek. Én éppúgy vágytam erre mint te. Sőt én már a parkolóban hasonló ténykedésre gondoltam. Amikor először megláttalak. Bella kérlek nézz rám.
Nem bírtam. Eltakartam a szemem a "tiszta" kezemmel. Gyengéd erőszakkal vette el a kezem a csuklómnál fogva húzta el a szememről amit viszont olyan erővel szorítottam össze hogy félő volt hogy ezután tiszta ránc leszek. Megsimította az arcomat és óvatosan megcsókolt. Képtelenség volt hogy ne viszonozzam de a szemem azért mégsem bírtam kinyitni. Akkor szembesülök a megvetéssel ami belőle sugárzik és ezt nem bírtam volna ki. Csalódott bennem ebben teljesen biztos voltam. Most biztos hogy arra gondol hogy én is olyan Amanda féle kis szajha vagyok. És nem is tévedne nagyot. Azzal a különbséggel hogy én nem minden pasinak adom oda magam csak neki. Egy percig még haragudtam is rá hogy képes ezt előidézi a testemben meg az elmémben meg a szívemben. Na jó úgy ahogy vagyok teljesen elvarázsol. Nem hibáztathatom csak őt hiszen mindig a nő dönt. Ha én nem akarom akkor biztos hogy ő is megpróbálja visszafogni magát sőt ő is le is akart állni csak én erőszakoskodtam. A szégyen újult erővel csapott le rám.
- Bocsáss meg kérlek - súgta halkan lehet hogy nem is hallotta és már tudtam nem élhetek úgy hogy többé nem nézek rá előbb-utóbb szembesülnöm kell azzal amit műveltem. Ránéztem de nem az fogadott amire vártam. Nem volt semmi negatív a szemeiben. Csupán elgondolkodva nézett rám. Kicsit félre biccentette a fejét de a szeme azt súgta hogy nem haragszik inkább elragadottság vagy valami gyengéd áhítat az amit szinte belém szuggerált.
- Nem haragszol? - kérdeztem tőle.
- Jelen pillanatban a harag a legkisebb formáját sem tudnám előidézni magamban.
- Majdhogynem megerőszakoltalak. - gyóntam meg bűnömet.
- Hát ha ezt te annak nevezed akkor kérhetek még az erőszakból? - most már mosolygott és ezzel engem is feloldozott a bűntudat egy részétől. Mert bár ő nem tart utolsó kurvának attól még én annak éreztem magam mégpedig Jack miatt. Már nem csak lelkileg lettem Edwardé de olyat tettem vele amit neki soha nem engedtem meg. Tudtam hogy mi fog most következni és nem is akartam másként. Be kell valljam neki az igazat.
- Azt hiszem beléd szerettem. - vallottam színt Edwardnak. Néztem az arcát vártam hogy most majd ledöbben és zavartan közli hogy hát ő igazából még nem érez ilyen mélyen irántam, de nem ez történt. Szinte kivirult mintha fény áradt volna szét a teremben olyan boldogság olyan elégedettség ült ki angyalarcára hogy azt hittem elájulok. Vártam hogy megszólaljon, de nem tette. Lassan hajolt közel hozzám és most vártam hogy ő irányítson. Amikor már egy centire volt az ajkunk egymástól akkor mondta ki azokat a szavakat amik kicsit megdöbbentettek.
- Én az első pillanattól beléd szerettem. Te vagy az álmaim nője. A legfontosabb ezen a kerek világon. Csak te létezel. Halálosan szerelmes vagyok beléd. - nem bírtam tovább meg kellett csókolnom. Most nem volt benne vadság csupán szerelmesen kóstolgattuk egymás ajkát. Remegő kézzel túrtam a hajába annyira vágytam rá. Szeret skandálta a fejemben a kisember aki általában a jó úton tart. Szeret ahogy én is. Csókunk egyszer csak abbamaradt nem mintha én akartam volna vagy tettem volna valamit ez ügyben. Mindig ő állított le. Most is.
- Azt hiszem hogy meg kell beszéljünk bizonyos dolgokat. - kicsit mintha zavarban lett volna. - El kell mondanom neked valamit ami nagyon fontos és mivel megígérted hogy végighallgatsz most felhívnám a figyelmedet erre az ígéretre.
- Mond. Nem ítélkezek nem is tudnék. Bármit elmondhatsz most már nincs visszaút.
- Ne itt, gyere menjünk haza.