16.fejezet

Imádom ezt a képet Edwardról és remélem nektek is tetszeni fog. Bocsi a késésért de mindíg közbe jön valami így most ugy döntöttem hogy nem szólok előre hogy mikor lesz friss mert ha ti várjátok és mégsem tudom hozni az nektek egyrészről csalódás nekem meg totál lelkiismeret furdalásom van. Megpróbálok heti kettőt hozni de ezt most nem tudom megigéri.
Na jó aszem ennyi. Ja kicsit lehet hogy uncsi ez a rész de föl kellett valahogy vezetnem a kövit ami viszont hát majd meglátjátok.....
Legyetek rossssszak és ne feledjétek imádlak titeket :) Puszi és jó olvasást

Edward szemszög : A húgom egy gonosz bestia

Amikor kijöttünk a tornaterem ajtaján, még mindig sokk hatása alatt voltam. A farmerem akárcsak az előbb a rövidnadrág még mindig feszített, kénytelen voltam megkérni Jaspert , hogy segítsen lenyugodnom. Szerencsére mire a lányok kijöttek már viszonylag helyre állt lelki és testi állapodban voltam. Bella közeledése azonban nem sokat segített rajtam. Az óra utáni tusolás következménye persze azt volt hogy a haja egy kicsit vizes maradt ami csak úgy ontotta magából eszméletetlen virágillatát. A két cinkos összenézett és én már tudtam hogy kitervelték mi lesz a büntetés. Alicet ismerve jaj nekünk. Elkezdtem kutatni a fejében hátha véletlenül „elszólja” magát hogy legalább fölkészülten érjen a kínzása. És bár direkt, de mutatott egy pillanatképet a jövőből. Bella Rose és Alice egy bár pultján miniszoknyában táncolt. Éreztem hogy az arcom fájdalmas grimaszra váltott. Nagyon hosszú napok várnak rám. Alice úgy gondolta, hogy elég egyenlőre ennyit mutatnia ahhoz hogy kellőképen kicsináljon. A gonosz kis törpe persze jót röhögött rajtam.
„Ha láttad volna milyen képet fogsz vágni hidd el te sem bírnád visszafogni a röhögő rohamot.” – üzente.
- Köszi, igazán kedves hogy a testvérem ki fog csinálni. – súgtam neki úgy, hogy csak bizonyos vámpírhallású lények hallják meg mondandómat.
„ Nem én foglak kicsinálni drága bátyuskám hanem Bella. Én csak segítek neki benne, mert az tuti hogy én fogom fölöltöztetni abba a ruciba ami kiveri nálad a biztosítékot.” amint befejeztük a sajátos beszélgetésünket már oda is értek mellénk. Jasper egyből felesége ajkaira tapadt hogy köszöntse az tizenöt perce nélkülözés után. Régebben talán elcsodálkoztam vagy éppen fújjogtam volna, de mióta tudom, hogy mit jelent a lelkitárs hiánya azóta inkább csak irigykedek rájuk hogy ők ezt megtehetik én viszont csak egy röpke sziával üdvözölhetem kedvesem. Amint elvállt a két vámpír egymástól hugicám egyből bele is kezdett a szóáradatba.
- Na szóval skacok, az van hogy Bella meg én kiterveltük a büntetéseteket. – hatásszünetet tartott hogy még tovább gyötörjön és miközben összemosolyogtak szerelmemmel közölték a tényeket.
- El kell jönnötök velünk ma este. – szólalt meg Bella.
- Na, ez igazán nem is olyan borzasztó. – szólt naivan Jasper. Ha tudná hogy ő is meglesz kínozva nem ujjongana így.
- Jó akkor hol a fekete leves? – sóhajtottam, mert tudtam hogy ez így nem okés.
- Hát arra gondoltunk hogy persze Rosalie-val együtt így hatan elmennénk moziba és utána beülnénk egy bárba. Egy karaoke bárba. – csillant föl a szemük.
- Azt hiszem hogy ez kivitelezhető. – úgy tűnik hogy kezd neki valami derengeni mert a gondolatai kicsit elkalandoztak. – De milyen filmet nézünk pontosan, és milyen karaoke bárról beszéltek?
- Hát ami a büntetés része a dolognak hogy a Sakáltanyát kell megnézzétek velünk. Olyan csajos estétét terveztünk amit végig kell szenvednetek. – míg Alice beszélt Bella csak kuncogott az orra alatt és néha rám nézett hogy mit szólok a gonosz kis tervükhöz. Jaspernek persze végre leesett a tantusz mert elég fájdalmas gondolatmenetet kreált. Sakáltanya? Ne már miért csinálja ezt velünk Alice?
- Hol terveztétek a kínpadunk érvényesítését? – kérdeztem most már én is hogy tudjam a lényeges dolgokat is.
- Port Angeles – ben. Bella már sokat járt ott és ismeri a jó helyeket így gondoltam majd ő navigál minket. Na jó mi megyünk Jasperrel matere nektek milyen órátok lesz? – mintha nem tudná.
- Nekem történelem és neked? – nézett rám angyalom.
- Szerintem ez már nem véletlen. – mosolyogtam rá hogy azt higgye hogy mégiscsak véletlen az egész és nem Alice műve bár előbb utóbb úgyis be kell hogy vallanom neki. – Nekem is töri órám lesz. Akkor mehetnénk mert még elkésel. Sziasztok. – köszöntem el testvéreimtől és elindultam Bellával a következő óránkra.
Négy és fél óra múlva:
Alice mai jócselekedete is megvolt miszerint Bellával jöjjek hozzánk ő majd jön az én autómmal. Egész jó vezetett emberhez képest is. Neki nincs semmilyen extra képessége mégis biztonságosan és precízen hajtja az autóját. Csöndben tettük meg az utat és én közben visszaidéztem a napot ,amit együtt töltöttünk. A töri óra teljesen nyugodtan telt néha összenéztünk. Én persze csak rá fókuszáltam ez már kezdett szokásommá válni. Néha csak perifériám szélén néha viszont pont rajtakapott, hogy szemérmetlenül bámulom. Megint elemezgettem a mozdulatait. Vajon mit miért csinál? Ez volt minden gondolatom. Néha csak belefeletkeztem az illatába és csukott szemmel élveztem mellé szíve érdekes színfóniáját. Csodás egyveleget alkotott a kettő. Abszolút érzések jártak át amikor felgyorsult a szíve ahogy egymás szemébe olvadtunk. Néha a tanárnak kellett rám szólnia, de szerencsére a válasz a feltett kérdésére ott volt a gondolataiban így elég könnyen válaszolni tudtam minden kérdésre. Bella viszont nem volt gondolatolvasó és mikor őt zaklatta a hülyeségeivel az átlagos képességű tanár súgtam neki. Az olaszórára menet köszönte meg hogy kisegítettem. A tanár persze itt is fölszólított természetesen olaszul hogy mutatkozzak be kicsit meglepte hogy én ugyan ezen a nyelven mondom el a szokásos hazugságaimat. Mikor megkérdezte hogyan lehet az hogy perfekt vagyok azzal magyaráztam neki hogy van egy rokonom Rómában és egy egy nyarat ott töltöttem nála így anyanyelvi szinten beszélem ezt a nyelvet. Sikeresen le is ráztam ezzel, az elkövetkező évben nem fog zaklatni. Hát ez könnyen ment általában nehezebb a tanárokat meggyőznöm, hogy hanyagoljanak. Bella viszont végigszenvedte és majdhogynem vért izzadt, hogy feleljen egy két kérdésre igen érdekes akcentussal. Arra gondoltam, hogy föl kellene ajánlanom hogy korrepetálom de nem akartam megbántani így megvártam míg ő kér segítséget. Szerencsére nem kellett sokáig várjak, mert amikor az ebédlőbe sétáltunk már meg is kérdezte, hogy tudok e segíteni neki mert ez a tantárgy kikészíti. Örömöm megint határtalan mértékeket öltött, ha tudná, milyen boldoggá tett azzal, hogy ennyire a közelébe enged biztos nem ilyen félve kérdez rá a dologra. Megegyeztünk. Minden nap suli után egy órát még itt maradunk a könyvtárba és ott fogom őt olaszra tanítani. Beléptünk az ebédlőbe és most is majdnem minden szempár ránk szegeződött. Ma is pizzát kért mint tegnap de most már nem kellett rászólnom hogy ne merje ő fizetni. Tanulékony a drágám. Pironkodott mikor leültünk a többiek mellé kicsit zavarban volt. Kocsányón lógó szemek fürkészik, amiért máris ilyen jóban van az új diákokkal. Persze a fiúk könyvelték, hogy engem akar behálózni és rettenően sajnálták Jacobot amiért ilyen könnyedén megcsalja velem. Többen már azt is látni vélték, hogy csókolóztunk és egyesek szerint már meg is beszéltük hogy suli után a könyvtárba megyünk szexelni. Egyes gondolatok most is elevenembe találtak. Például amikor azt elemezgették, hogy ki a jobb fogás Jacob vagy én. Mások a ribanc illetve szajha jelzőkkel érték el hogy az első adandó alkalmammal keresztbe tegyek nekik. Ezek általában lányok voltak és nem árulok el meglepetést azzal, hogy Amanda és társai voltak ezek a „kedves” hölgyemények. Alice és Rose persze észrevette milyen gyilkos szemmel vislatom őket és be is ígérték a bosszút. Nem lenne túl férfias, ha őket ütném le. Mike persze még mindig élvezhette halál listám első helyét ezzel kapcsolatban is voltak már terveim és az igaz Jasper „testvérei” nem szoktak ott vadászni ahol mi élünk, hogy ne hívjuk, föl magunkra a kisváros figyelmét azt hiszem megkérem Petert hogy most az egyszer tegyen kivételt. Úgyis táplálkozna, akkor már olyan valaki legyen az áldozata, aki megérdemli a halált és ne egy ártatlan ember. Az ebéd Emmett kétértelmű beszólásaival, de viszonylag az is nyugodt körülmények között telt. Rosalie persze benne volt a kínzásunkba, amire meg Emmett nem mondhatott nemet. Szerintem még nem is volt olyan ötlete Rosenak amibe mackó formájú bátyám nem egyezett bele egyből. Bármit megtett volna, ha az boldoggá teszi a szőke szépséget. Ez van, ha megtalálod az igazi nőt akit neked szántak az égiek. Ezért nem hisztizett Jasper sem Alice előtt. Persze engem nem tudtak és nem is akartak átvágni. Én tudtam hová is kívánták pontosan ezt a mai estét. Mindenesetre a csajok azt tervezgették mit vegyenek föl és miután bemutattam a lelkem másik felét Esmének és Carleiselnak ők átmennek Bellákhoz hogy elkérjék a szüleitől és hogy átöltözzenek a bulira. A terv már megvolt és Alice persze már az egy órás olasz tanulást is betervezte. Így van az hogy én most itt ülök Bella autójában és egy borzasztó zenét hallgatok. Neki viszont úgy tűnik, tetszik ez a tuc-tuc mert az énekessel együtt énekli ő is. Basshunter pfújj! Nincs bajom a 21.század zenéjével de ami sok az sok. Végre közeledtünk az itteni házunkhoz amit az éjjel lakhatóvá is varázsoltunk. Már hallottam Emmett és Jasper hangját ahogyan azt ecsetelték mikor töröm szét Bella cd lejátszóját hogy végre elhallgattassam az énekesnek nevezett ficsúrt. Jasper nyerte a fogadást miszerint soha nem tennék kárt abban, ami neki örömet okoz. Emmett arra szavazott, hogy hiába a szerelem ezt én nem bírom elviselni így tuti hogy széttöröm. Az viszont valószínű, hogy valamilyen rejtéses módon el fog tűnni az autóból ez a zeneutánzat. Hálát adtam az égnek mikor megérkeztünk és kikapcsolta a lejátszót. Még soha nem vártam ennyire a csönd után, mint most. Bella felém fordult és összehúzott szemöldökkel nézett rám. Már azt hittem észrevette milyen hatással volt rám Basshunter. De tévedtem.
- Biztos nem baj hogy átjöttem? Te nem bánod? – kérdezte aggodalmasan. Hogy van az, hogy olyan jó megfigyelő például a szemünk színével kapcsolatban és nem vesz észre egy ennyire kézenfekvő dolgot. Minden percemet vele tölteném. Furcsa ez a lány a legkülönösebb, akivel eddig dolgom volt. És persze a legszebb és legokosabb és a legjobb akit csak kaphattam.
- Bella! Hát hányszor mondjam még el hogy el hidd a szüleim már várnak és azért mert szeretnének megismerni. Én meg kifejezetten örülök hogy átjössz.
Hálásan nézett rám és ez most fölmelegítette kő szívemet ami két napja inkább hasonlít valami zselé formára mint a normál jégdarabra ami eddig volt. Ez a csábos nőszemély felolvasztott. Kiszálltam de nem várta meg hogy kinyissam neki az autó ajtaját ő is ugyan abban a pillanatban nyitotta ki mint én. Mivel nem használhattam valódi sebességemet így kénytelen voltam még elnézni hogy nem engedi azt hogy hölgyként bánjak vele. Már alig várom hogy tudja mi vagyok így még a mozdulata előtt megtehetném azt amire vágyok. Jelen pillanatban csak arra hogy én nyithassam ki neki az autó ajtaját és megfogjam a kezét hogy kisegítsem. Ú Edward már nagyon 109 éves vagy ez már nem az a kor, de mi van ha értékelné hiszen ő a lelki társam ő más mint a mai csajok hiszen én is más vagyok mint a mai pasik. Más az értékrendem mint az átlag tízenhét éves fiataloknak. Bella megjelenése előtt a családom volt mindenek felett a legfontosabb. Nem mintha most nem lennének azok csak most még plusz megkaptam az igaz szerelmet is ráadásnak. Itt van ez az ember akiért érdemes élni. Kicsit elkalandoztam mert csak később vettem észre hogy Bella hatalmasra nyílt szemekkel nézi a ház üvegfalát. Halkan füttyentett egyet erre más vigyor terült szét az arcomon. Tetszett hogy tetszik neki.
- Hát ez nem semmi! – nézett rám elismerően.
- Előnye is van ha az ember Alicel és Esmevel él. – mutattam a ház felé.
- Ez a csoda az ő művük? – nézett rám és csodálkozás terült szét az arcán.
- Nem teljesen de a belső munkálatokat ők szokták elvégezni még nem tökéletes az ő véleményük szerint de szerintem már így is lakható. – hallottam ahogy Alice összecsődít mindenkit hogy a nappaliba várjanak ránk. A kis manó már most könyvelte hogy Bella lesz a legjobb barátnője, testvére, és sógornője egyben. Már alig várja hogy végre tudjon mindent Bella is és ne kelljen előtte titkolóznunk én is erre vágytam mindennél jobban de egyenlőre ez még lehetetlen. Fölsétáltunk a lépcsőn és hallottam hogy nagyot sóhajt amit csak egy kérdő pillantással tudtam jutalmazni.
- Csak kicsit parázok – jött a válasz a ki nem mondott kérdésemre.
- Ne félj senki nem fog megenni. – ha tudná hogy mennyi esély van akár erre is lehet hogy nem mosolyogna ilyen édesen. Emmett persze egyből kontrázott is gondolatban hogy csak a magam nevében beszéljek mert ha nem lenne már jó ideje vega akkor lehet hogy megkóstolná az a nőt aki az létezésem értelme lett. Nem akartam neki hangosan ecsetelni hogy mit csinálnék vele ha ez megtörténne még akár véletlenül is de azért egy morgás föltört a torkomból. „jó, jó; nyugi nem bántanám soha a leendő sógornőmet, tudod te is” azért megkapta a „ma este szétverem azt a tök fejed” nézésemet és az átlaggal ellentétben ő persze totál boldog volt hogy bunyó van kilátásban.
Beléptünk és minden szem Bellára fókuszált Esme persze ujjongott örömében hogy Bella milyen szép és hogy pont hozzám illő és hogy már előre látja hogy milyen boldogok is leszünk együtt és hogy végre a kedvenc fia is megtalálta az igaz szerelmet. Azt hiszem még soha ilyen boldognak nem is láttam őt. Apám persze egyből észre is vette és őt az én örömöm mellett az is boldoggá tette hogy anyám szinte kivirult. Ott álltak a zongora előtt Carlisel éppen Esme derekát ölelte át mikor közelebb mentünk.
- Anya, apa bemutatom az osztálytársamat és barátomat Bellát. Bella ők itt a szüleim. - Esme persze nem bírt a gondolataival és úgy üzent hogy nála tökéletesebb párt nem is szánhattak volna nekem az égiek.
- Örülök hogy megismerhetem önöket Isabella Swan – nézett rám kedvesem kicsit leszúróan hogy nem a teljes nevén mutattam be. Kezet nyújtott először anyámnak.
- Szia drágám szólíts kérlek Esmenek és nyugodtan tegezz nem vagyok én még olyan öreg. – a többiek a háttérben persze mind kuncogni kezdtek de egy csúnya pillantás anyámtól és már mindjárt előjött a jól nevelt gyerek filing.
- Szervusz Bella én Carlisel vagyok és kérlek engem is tegezz sokkal egyszrübb.
- Köszönöm és akkor sziasztok – nézett körbe a többieken is és egy angyali mosollyal hálálta meg anyám kedvességét. – gyönyörű házatok van. Edward mesélte hogy te és Alice vagytok akik ezt a remekművet ilyenre alkottátok.
- Hát igen de Rosenak is nagy szerepe van benne tudod mi lányok mindig együtt rendezzük be a házat. Amolyan csajos elfoglaltság. – Esme egyszerűen el volt káprásztatva Bellától és ez engem is jobb kedvre derített. Egy egész pillanatra el is felejtettem hogy mi vár rám ma. Persze a törpének egyből eszembe kellett jutatnia. „még két óra és véged van öcsipók”
- Ez olyan volt mintha Emmett mondta volna ugye tudod – súgtam oda neki hogy Bella ne vegye észre.
- De ne ácsorogjunk itt – javasolta apám és oda invitált a fehér kanapéra és mint Alice látomásában Bella leült a kétszemélyes ülőalkalmatosságra én pedig mellé. Esme velünk szemben foglalt helyet a többiek pedig Alice kivételével elvonultak a szobáikba.
- És mivel foglalkoznak a szüleid? – kérdezet Carlisel Bellát.
- Apám a helyi rendőrfőnök anya meg óvónő.
- Ó igazán? Mit gondolsz bánná édesanyád ha holnap benéznék hozzá hogy őt is megismerjem? Imádom az ovisokat olyan édesek és őket még lehet szeretgetni nem úgy mint az én nagyra nőtt gyerekeimet. – Emmett persze ezt sem hagyhatta szó nélkül így fentről üvöltött le nekünk.
- Engem bármikor szeretgélhetsz anya én el bírom viselni hogy kényesztetnek.
- Tudom drága kisfiam de a kicsik mégiscsak mások.
- Szerintem egyáltalán nem bánná anya ha meglátogatnád sőt biztosra veszem hogy jól kijönnétek. – Bella arcáról szinte letörölhetetlen volt a mosoly látszott rajta hogy jól érzi magát itt nálunk és hogy kedveli a szüleimet. – Megbeszélem vele hogy holnap beugrasz és akkor már várni fog. Hány órára gondoltál?
- Szerintem olyan 9 órára ott tudok lenni és akkor még segíthetek is a reggeli kiosztásában is. Jajj már alig várom olyan jó lesz a holnapi napom.
- Anya úgy is arra gondoltam – szólalt meg Alice – hogy fölösleges lenne átmenni Belláékhoz ma mi lenne ha fölhívnád az anyukáját és akkor te elkérnéd nekünk mára. És akkor meg is tudnátok beszélni a holnapi programot.
- Nahát drágám ez igazán jó ötlet mit szólsz hozzá Bella?
- Szerintem is jó ötlet de – nézett aggodalmasan Alicere – mit fogok akkor fölvenni. Így csak nem megyünk oda. – kacsintott rá a cinkosára. Föntről Rosalie kuncogása törte meg a beszélgetésüket. A gondolataira viszont ügyelt mert nem tudtam meg hogy mi a vicc tárgya.
- Majd én adok neked valami jó kis cuccot 10 perc múlva találkozunk fönt a szobámba. Edward – fordult felém a kis pukkancs. – Vezesd körbe légy szíves Bellát a házba de utána én tartok rá igényt ha nem gond addig te is elkészülhetsz a mozizásra és az azt követő kis bulira. – a kacsintása amit felém küldött nem kecsegtetett semmi jóval. Bella elkezdte tárcsázni az anya számát mikor odasúgtam Alicenek hogy ne essen túlzásba mert így is alig bírom visszafogni magam. Ő csak kuncogott és belső hangon üvöltötte az előbbi Now youre Gone-t. Már Bella kocsijában sem bírtam elviselni de az ő kedvéért bármire képes lennék de hogy most a nem éppen szívem csücske húgom is ezt „ordítja” hát mit ne mondjak nem csak ő tud bosszút állni rajtam. Egy terv kezdett kibontakozni a fejemben aminek eredménye persze az lett hogy azonnal abba is hagyta a zene utánzat éneklését.
- Ne merészel Edward Cullen mert tudod hogy háromszor bosszulok meg egy sérelmet és ha meg mersz zavarni mikor Jasperrel huncutkodok kinyírlak. – soha nem tenném de ezt persze neki nem kell tudnia így örömmel álltam föl Bella mellől és tovább szőttem a tervemet miszerint akárhányszor férre vonulnának hogy „kettesben” legyenek akkor toppanék be hozzájuk.
- Gyere Bella körbevezetlek ahogy a kapitány rendelte. – ő közben már nagyvonalban vázolta anyjának hogy mi a tervünk és már oda is adta Esmenek a telefont hogy a részleteket vele beszélje meg. Apám a dolgozó szobába ment és onnan kívánt sok szerencsét a ma estéhez. Még tíz percig velem van és ezt a röpke időt ki is akartam élvezni így mielőtt átadom a boszorkányoknak hogy ráaggassák azt a göncöt amitől még így is hogy csak képzeletben láttam megőrülök mi lesz ha mind ezt élő egyenesben fogom élvezni. A farmerem kezdett megint szűk lenni ahogy a képet fölidéztem magamban.
Az időnk sajnos lejárt de még nem tudtam teljesen megmutatni neki a ház minden részét például a szobám is kimaradt de reméltem hogy ezt holnap még bepótolhatjuk. Alice könyörtelenül elrabolta tőlem és már csak a vihogások szűrődtek le a nappaliba hozzánk. Két bátyámmal már jó ideje őket vártuk mikor megjelent a lépcső tetején Rosalie. Emmett fütyszóval jelezte hogy tetszik neki a fekete miniszoknya - cső topp variáció nem beszélve a selyemszalaggal végigfont magas sarkú csizmáról.
- Hú baby ez nagyon dögös. Nincs kedved inkább itthon maradni? – az elméje egy másik elfoglaltsággal kecsegtetett, amit Rose most nem értékelt kellőkép.
- Bocsi drága, de talán majd ha jól viselkedsz ma akkor hamarabb eljöhetünk a buliról és kibogozhatsz ebből – húzta végig ujjait az oldalán. Emmett nagyot nyelt, de megszólalni nem tudott. Jasper csak addig kuncogott rajta míg meg nem látta Alicet ugyan olyan szerelésben. És ekkor már tudtam mi vár rám ma vagy megőrülök vagy rávetem magam és addig csókolom míg nem könyörög hogy vigyem az ágyamba. Ahogy ezt végiggondoltam megjelent a lépcső tetejét a legszebb legdögösebb legszexibb nő akit eddig láttam. Mind a három lány totál egyforma ruhában állt meg előttünk.