Bocsi hogy csak ennyi remélem nem haragszik senki de nem volt időm legépelni az egészet pedig már a füzetem rojtosra írtam. Bocsi "pirul".
Holnap viszont 4:15 kelek úgyhogy bocsi bocsi bocsi cserébe viszont igérem hogy Edwardom szenvedni fog nem kicsit. :) "mruhhhhaaaaaahhhhhhaaaaaaa"
Puszi gyönyörű estét és még annál is szebb éjt kívánok nektek. Andi
Tovább stíröltem. Nyakát elegánsan tartotta majdhogynem peckesen. Ez elgondolkodtatott. Kiváncsi vagyok, hogy tudja e vagy sejti e hogy milyen hatással van a pici topp amit mindössze melle tart fönt rajta és nem mellesleg kilátszik belőle a köldöke. Azt hittem, hogy megszoktam már a tesi órán ezt a látványt de tévedtem és nem is kicsit. Így látni őt maga a pokol. Ha halvány esélyem lenne arra hogy én vehetem le róla ezt a göncöt még akkor sem biztos hogy vissza bírom fogni magam de így hát nem tudom mit tartogat az éjszaka de előre rettegek. A pici szoknya éppen hogy csak eltakarta ahol kell inkább mondtam volna övnek, mint szoknyának. Elképzeltem alatta a fekete csipke csodát és hogy hogyan szedném le róla. Fölnyögtem a lelki szemeim elé táruló gyönyöráradattól. A testvéreim persze most már engem bámultak és hol szenvedő arccal (ez volt Jasper) hol pedig kaján vigyorral (ezek voltak a többiek) találkoztam. Egy pillanatra vettem csak le a szemem a szépségtől, aki mintha lassított felvételként jött volna le a lépcsőn. Még mindig volt hátra öt lépcsőfok mikor jött a lába és az azzal kapcsolatos képzelgésem. Imádtam a gondolatot, hogy hogyan szorítaná derekamra a combjait, hogy hogyan csókolnám végig egészen a lábfejétől, amit most néztem végig a selyemszalagot követve, ami fonásban csavarodott rá izmos vádlijára. Az utolsó lépcsőfok jött volna, ha nem botlik meg a saját lábában. Még szerencse hogy csak két lépés távolságra voltam tőle így oda is ugrottam, hogy nehogy elessen és egy gonosz ötlettől vezérelve hagytam, hogy a sors ismételje önmagát. Akárcsak 5 órája és 32 perce most is ugyan abban a pózban érkeztünk a földre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése