17.fejezet

Sziasztok! Hát nagy nehezen de megérkezett ez a feji is remélem tetszeni fog.:) A pikantériát még egy kicsit odázom de ebben is lesz egy két dolog.:) Remélem tetszik jó olvasást. Puszi és imádlak titeket. Legyetek rosssssszak. Andi



Edward szemszög:

Felségesen sétált le a lépcsőn. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy egy angyal e vagy inkább egy királynő. Végül az angyalbőrbe bújt kisördög volt a legmegfelelőbb jellemzője. Egyszerűen képtelen voltam elvenni róla a szemem teljesen megbabonázott. Újra és újra végig néztem rajta és mindig megakadtam egy- egy résznél. A gesztenye tenger haját kiengedte, az egyik oldalt előre volt húzva így takarta (hála Istennek) a bal mellét. Az arcán egy egész halovány smink volt ami még inkább kiemelte ajkait ami csillogóan csábított magához egyre közelebb és közelebb. Mosoly bujkált szája szélén ami még a többieknek is úgy tűnt a gondolataik alapján, hogy nekem szól. Nehéz volt rájuk fókuszálni pedig most az lett volna a fontosabb vagy inkább a helyesebb, mert így hogy Bella tölti ki a gondolataim hát igen magas százalékát nem segít abban hogy mindössze csak barátot mutassak és ne induljon be a vadászösztönöm ami még véletlenül sem a vámpír által megszokott becserkészés lenne. Tovább stíröltem. Nyakát elegánsan tartotta majdhogynem peckesen. Ez elgondolkodtatott. Kiváncsi vagyok, hogy tudja e vagy sejti e hogy milyen hatással van a pici topp amit mindössze melle tart fönt rajta és nem mellesleg kilátszik belőle a köldöke. Azt hittem, hogy megszoktam már a tesi órán ezt a látványt de tévedtem és nem is kicsit. Így látni őt maga a pokol. Ha halvány esélyem lenne arra hogy én vehetem le róla ezt a göncöt még akkor sem biztos hogy vissza bírom fogni magam de így hát nem tudom mit tartogat az éjszaka de előre rettegek. A pici szoknya éppen hogy csak eltakarta ahol kell inkább mondtam volna övnek, mint szoknyának. Elképzeltem alatta a fekete csipke csodát és hogy hogyan szedném le róla. Fölnyögtem a lelki szemeim elé táruló gyönyöráradattól. A testvéreim persze most már engem bámultak és hol szenvedő arccal (ez volt Jasper) hol pedig kaján vigyorral (ezek voltak a többiek) találkoztam. Egy pillanatra vettem csak le a szemem a szépségtől, aki mintha lassított felvételként jött volna le a lépcsőn. Még mindig volt hátra öt lépcsőfok mikor jött a lába és az azzal kapcsolatos képzelgésem. Imádtam a gondolatot, hogy hogyan szorítaná derekamra a combjait, hogy hogyan csókolnám végig egészen a lábfejétől, amit most néztem végig a selyemszalagot követve, ami fonásban csavarodott rá izmos vádlijára. Az utolsó lépcsőfok jött volna, ha nem botlik meg a saját lábában. Még szerencse hogy csak két lépés távolságra voltam tőle így oda is ugrottam, hogy nehogy elessen és egy gonosz ötlettől vezérelve hagytam, hogy a sors ismételje önmagát. Akárcsak 5 órája és 32 perce most is ugyan abban a pózban érkeztünk a földre. A külömbség mindössze az volt hogy most nem véletlen vagyishogy nem csak a védelmezés miatt történt. Meglepett és egyben csillogó szemekkel nézett rám miközben lovagló pózban üldögélt rajtam. Forró középpontja lüktetése eredménye persze az lett hogy a vágyam ami eddig is felfokozott állapotban volt most szétfeszítette az boxerem. Hallani véltem egy reccsenést is így jelezve nekem hogy ennek a ruhadarabnak annyi. Bármit megadtam volna azért hogy az ő ezt ne vegye észre vagy azért hogy most fölrángasson a szobámba a tesóim elhúzzanak itthonról és mindenféle zavaró körülmény nélkül lehessen végre az enyém.
Felhúzódott szemöldökkel mosolygott továbbra is. ma másodszor érzi, hogy mennyire megkívántam. Most ráadásul egy réteggel kevesebb ruha takarta előlem. A pici tanga olyan vékony réteget képzett köztünk, hogy azt hittem itt mindenki előtt fogom letépni róla. Már kezdett elborulni az elmém tudatos része mikor megéreztem Jasper nyugtató hullámait. Gondolatai persze egyből beindultak és az én érzelmi állapotom őt sem hagyat hidegen. Egy „hangyányit” ő is érez az én szenvedésemből
„ Edward légyíves fejezd ezt be mert két perc és Alicel mi tuti nem megyünk veletek!”
Még egy utolsót a jóból gondoltam és megfogtam a csípőjét. Lehunyt szemmel élveztem a bőre selymét mikor éreztem hogy lehajol a fülemhez. A mellei súroltak amiről egy ember fül hallású nyögés szaladt ki a számon. Az ajkai majdnem hozzámértek. A forró lehelete így is meglegyintett. Lehet még fokozni a kínjaimat? Vagy inkább Jasper és az én kínjaimat. Mert az érzelem hullám amit felé küldtem igen komoly hatást gyakorolt rá. Viszont úgy tűnik hogy Bella nagyon is tudja fokozni a kínjaimat úgy gondolta hogy nem hallját a többiek mert a lehető leghalkabban közölte a mondókáját.
- Azt hiszem kéne még egy hideg zuhany mielőtt nem csak a boxered szakad szét. – mosolyogva ült vissza vágyamra és mielőtt föl állt volna még kétszer hozzám dörgölte magát. Őrült ez a lány?
- Úgy látszik – heherészett a gonosz testvéráruló aki fölöltöztette ebbe a semmit sem takaró ruhába kedvesemet - hogy Edward nem bír talpon maradni a közeledben. Állandóan csak ledöntöd a lábáról.
- Nem hallottál még arról Alice, hogy a sors örökösen ismétli önmagát. – csatlakozott a froclizásomhoz Bella. Bár a kétértelmű szavai megragadtak bennem. Mit akart ezzel mondani „örökösen”. Csak kattogott az agyam. Ez a szó további lehetséges ledöntéseket sugalt nekem. Lehet hogy rá is erős halással volt a közelségünk? A szíve minden bizonnyal versenyt futott az idővel. A teste is megremegett párszor, de lehet hogy csak fázott tőlem hiszen az én kő testem az ő forró puhaságához képest szinte télies. De hát itt van Jasper! Remélem, hogy az ő érzelmeit is figyelte később majd kifaggatom hogy pontosan milyen érzelmek járták át őt.
Csodálkoztam, hogy Emmett eddig bírta szó nélkül. Most kimondta ami már nagyon is ki kívánkozott belőle.
- Gyereket, menjetek szobára, különben kigyullad a ház tőletek. – láthatóan meg volt elégedve az elemzésével és jót röhögött a saját viccén.
A többiek csak mosolyogtak azon hogy én még mindig ott feküdtem kábán a lépcső aljában. Bella kedvesen nyújtotta felém a kezét hogy fölsegítsen. Nagy volt a kísértés hogy visszarántsam magamra vagy fölrohanjak vele az emeletre de csak megfogtam őt így legalább élvezhettem a lopott érintést.
- Köszönöm hogy megmentettél – túlzott színpadiasan - még a nyakamat is kitörhettem volna ha nem esek rád. – Imádtam a mosolyát. Fehér fogait vöröses ajkát egyszerűen képtelenség levenni róla a szememet.
Elgondolkodtatott a stílus ahogy játszadozott velem és arra jutottam ha ő megengedheti magának a flörtölést akkor én sem fogom vissza teljesen magam.
- Nem tesz semmit. – rákacsintottam – Szívesen segítek! Pláne ha lepedőnek akarsz használni. – végre megint megjelentek arcán a vörös rózsák. Az arca szinte ontotta felém a vér okozta forróságot. Azt hittem hogy ezzel eléggé zavarba hoztam a többiek előtt, de úgy tűnik hogy csak lovat adtam alá.
- Tudod mit? Lehet hogy igénybe is fogom venni a szolgálataidat. Még elgondolkodom rajta. – azzal viszonozta a kacsintást. Én meg köpni, nyelni nem tudtam. Mióta a tesi óránk volt folyamatosan flörtöl velem vagy két értelmű dolgokat tesz. Kikészít.
Emmettnek egyből elkezdett kattogni az agya „ Belevaló kis hugicám lesz”
Totál meglepetten hallgattam Rosale gondolatait. Nem szokott közelebb kerülni az emberekhez egyrészt rettentő irigy a lehetséges jövőképükre és ő az egyetlen aki komolyan belegondol abba mi lenne ha esetleg a halandó akit közel enged magához az meghalna. Túl önző még saját magának is bevallva hogy el bírja viselni ha elveszítene egy olyan lényt akit megszeret. Minden esetre úgy tűnik hogy ez az emberlány még Rose kőszívét is megolvasztotta hiszen a gondolatai is arra utalnak hogy mennyire kedveli és szimpatizál Bellával.
- Ez igazán szép volt Bella – mosolygott rá a szőke szépség – Végre egy lány aki móresre tanítja a mi okostojás bátyánkat. – fölcsillant Bella gyönyörű csokoládé színű szeme.
- Miért olyan sokan próbálkoztak? – na ezt a kérdést nem szerettem volna. Azt meg pláne nem hogy válaszoljanak is rá ezek a testvérnek nevezett áruló vámpírok.
- Szerintem indulnunk kéne mert lekéssük a mozit. – próbálkoztam hátha szerencsém lesz és észbe kapnak, hogy ezt a témát inkább hanyagoljál. Úgy tűnik hogy ez nem az én napom mert Emmett éppen szóra nyitja a cserfes száját és most fogja közölni a leendő feleségemmel hogy a tegnapi napig nálam nőcsábászabb vámpírral még nem találkozott.
- Igaz! Mennünk kell most. – mentett meg ma először Alice. Elővette a legcsúnyább nézését és aranyszemeivel meredt Emmettre aki úgy tűnik vette is a lapot mert csöndben maradt.
„Nehogy azt hidd hogy megúsztad. Az hogy nem engedem hogy ez a túl méretezett medve beköpjön nem azt jelenti hogy ma a kocsiban nem kell elmondanod neki hogy ki vagy. Vagy legalábbis a nőügyeidet meg kell osztanod vele.”
Nem mondhatom hogy megnyugtattak a törpe szavai de legalább én mondhatom el neki nem Emmett aki biztos hogy kicsit túlzásba is este. Nem mintha nem lett volna mit mondani azt azért mégsem akartam hogy olyan valakinek tartson aki nem vagyok. Nem vagyok jó de annyira rossz sem hogy örökre kárhoztasson érte. Mindenesetre nem vártam a kínos beszélgetést de tudtam előbb utóbb túl kell esnem rajta. Csak lazán csak őszintén. Ez a legfontosabb.

Alicenek pontos terve volt rá hogyan menjünk Port Angelesbe. Bella és én a Volvóval, Emmett és Rose a BMW- vel ők ketten Jasperrel viszont motorral. Volt egy sanda gyanúm hogy ezek ketten miért akarnak előbb oda érni. Biztos hogy nem sakkozni fognak amíg mi a város előtt fogunk állni a dugóban.

Már öt perce ültünk némán egymás mellett. Nem bírtam ezt a csöndet. A tudat, hogy úgyis el kell, mondjam neki és nem tudtam a reakcióját hát kicsit kiütött.
Ő vezetett. Még a garázsban dobtam neki oda a kulcsot mert volt egy olyan érzésem hogy értékelné. Na jó, úgy könnyebb volt színt vallanom, hogy neki közben a vezetésre is figyelnie kell.
- Na, jó mire vagy kiváncsi? – kérdeztem tőle és kicsit oldalra fordultam, hogy tökéletes rálátásom legyen a legkisebb megnyilvánulását.
- Oké! Sok barátnőd volt már? – jött az elsővel én meg próbáltam húzni az időt. Addig is élvezem a társaságát.
- Hogyan definiálod a barátnő kifejezést?
- Hát tudod. Akivel együtt jársz és szerelmes vagy belé. – próbált könnyed hangon beszélni de egy-egy szónál megbicsaklott a hangja. Ilyen volt az „együtt jársz” illetve a „szerelmes”. Ez tetszett nagyon is.
- Ilyen nem volt egy sem. – mondtam határozottan az igazat.
- Oké akkor máshogy kérdezem. Sok lánnyal volt már dolgod. – az autó belseje kezdett forróvá válni. Ha nem tudtam volna hogy lehetséges azt hiszem most folyna rólam a víz. Úgy izzadnék mint a ló merthogy az én lelki társam nagyon is tudja hogy milyen kéréseket kell föltegyen.
- Ezt sem nagyon értem, de a tisztán látás érdekében el kell mondjam, hogy eddig még nem voltam szerelmes.
- És ez pontosan mit is jelenet? – Á értem már szóval ellenem fordítja a saját fegyveremet. Rafkós a kiscsaj. Csak őszintén ez a lényeg.
- Úgy hogy eddig nem voltam szerelmes, de – megálltam. Ő sem lélegzett félő volt ha ez így megy akkor elájul a volánnál és még az is lehetséges hogy nem tudom megmenteni így ki kellett mondanom. Úgyis hamarosan megtudja. – volt már dolgom lányokkal. – Kimondtam. Ő meg kifújta az eddig bent tartott levegőt.
Pár percig nem szólt semmit nem úgy tűnt, hogy meglepi, amit hall. Valószínű csak összeszedi a következő kérdéséhez a gondolatait.
- Sokan voltak? – jött a következő kérdés és tudtam, hogy őszinte választ kell adjak, de akkor most kell vele azt is közölnöm hogy mi vagyok. Pontos számot egyébként sem tudotam.
- Mit értesz sok alatt? – próbáltam megint elodázni a percet hátha megúszom ezt valahogy.
- Értem. Szóval sokan voltak. – lemondóan sóhajtott egyett ami azért most kicsit megcibálta a lelkemet. Nem hagyhatom, hogy nőcsábásznak tartson. Jó tudom hogy az voltam ,de mára már minden megváltozott. Nekem már csak ő kell senki más.
- Figyelj Bella! – muszáj magyarázatot adnom neki – Hallgass végíg kérlek és ha úgy gondolod akkor nem erőltetem rád a barátságomat. Megértem hogy a te erkölcseiddel én milyen fényben tűnhetek fel,de és ez a de igen fontos soha egy lányt sem álltattam többel. Kölcsönös testi vonzalom volt és ennyi. Nem voltam szerelmes és ezt közöltem is mindig minden lánnyal. Úgy gondoltam, hogy nem is leszek szerelmes soha, de ezt ugye nem lehet tudni. Lehetséges hogy megtalálom azt a nőt akit Isten nekem teremett. – aki mellesleg te vagy.
Bár kimondhatnám neki, bár megállna a nyomorult autóval, és bár közölné, hogy ő akar engem, bár megcsókolhatnám és bár örök hűséget esküdve közölhetném vele, hogy ő lett az életem értelme. Bár minden ilyen könnyen mehetne. De sajnos ez nem így van.
- Edward! Válaszolsz még egy kérdésemre őszintén. – sóhajtott fel.
- Eddig is őszinte voltam veled többnyire. – nyögtem oda a végére ezt a szemét szót.
- Jó de ez nekem fontos. Úgyhogy most kérlek teljesen őszinte legyél jó? – rám nézett egy pillanatra esdve aztán vissza az útra.
- Jó kérdezz bártan.
- Engem is csak le akarsz fektetni, mint a többi lányt aki eddig megvolt? – kihallatszott a hangjából, hogy még a gondolat is gyötri ezt nem hagyhattam.
- Nem dehogy! – kezdtem egyből mentegetőzni – Miből gondolod? – amint kimondtam ezt a hülyeséget egyből rájöttem, hogy eddig csupa olyan dolgot tettem, mint az átlag emberek, akik meg akarnak hódítani valakit. Én is erre játszottam csak, hogy én nem csak a testére vágytam; az egész lényét akartam magamnak.
- Hát tudod elég egyértelműen reagált a tested. – jött az újabb pirulás. Már vártam mikor kezd lángolni az arca.
- Figyelj nem mondom hogy nem vagy rám hatással, mert ez nem igaz. Gyönyörű és csinos vagy. minden értelmes fiú a nyakát törné érted, de neked van barátod akiről azt mondtad, hogy komoly. – nagyot sóhajtottam – így nem rondítok bele semmibe. Ha elfogadod akkor barátod leszek addig míg igényt tartasz rá, de nem fogok neked esni – cinikusan elmosolyodtam hátha kicsit oldottabb lesz a hangulata – persze ha te kéred…… - rám meredt és ekkor nevettem fel.
Közben már Port Angeles utcáin kanyarogtunk. Most már az ő arcán is boldogság látszott.
- Jó akkor ebben kiegyezünk. Amíg én nem kérlek addig nem nyomulsz. Akármi lesz is akkor sem. – gonosz vigyor derült szét rajta amit az eddigi beszélgetésünk alapján nem értette. – Megígéred? – elgondolkodtatott az amit most láttam az arcán és nem értettem hogy mit akar ezzel.
- Bella én soha nem tennék olyant amit te nem szeretnél. Hiszen barátok vagyunk nem? – rámosolyogtam azzal a fajta nőcsábító mosollyal amit az eddigi lányok mind imádtak. Bár az ő gondolatai némák voltak a légzése fölgyorsulása és szíve szapora verdesése arra engedett következtetni hogy nála is sikeres volt a csábítgatás.
- Igen azok vagyunk és remélem hogy a mai este után is azok maradunk. – ebben a pillanatban parkolt le Alice-ék mögött. Éppen ki akart szállni mikor megfogtam a tőlem lehető leggyengédebben a karját.
- Ezt hogy érted? – visszarántottam. Csak remélni tudom hogy nem hívta ide a barátját hogy együtt „bulizzunk” és nem fognak itt előttem nyalakodni mert az tuti hogy kinyírna. Betódultak az agyamba a különböző képek egy arctalan sráccal amit Bella testét tapogatja és falja ahol csak érni. Azt hiszem két perc után már nem tenné, mivel tapogatnia és a feje sem valószínű hogy a nyakán maradna ha előttem esne neki. A düh kezdett teljesen elhatalmasodni rajtam és ezt szerelmem is észre vette.
Megfogta a kezem, ami a karját tartotta rabságba és a térdemre tett. Úgy irányított, ahogy kedve éppen diktálta nem tudtam ellenállni az érintésének. Egy röpke pillanatra hozzám ért. Aztán már majdnem sokkos állapotba kerültem mikor a lángoló tenyerét az arcomra tette. Mélyen a szemembe nézett én láttam a tükrében, hogy az enyém elfeketedett. Ezenkívül mintha némi sajnálat keveredne bűntudattal. Most már semmit nem értettem.
- Nyugi barátom – fölemelte a szemöldökét mikor kimondta ezt a szót mintha ő sem hinné el hogy ez igaz lehet és ő is sokkal többet érezne mint szimpla barátság. – Csak kicsit… - elgondolkodott – hűmm nem is. Inkább majd meglátod a mozi utáni kis meglepetést. – gondolom láthatta a szememben a pánikot, mert még hozzátette – ne parázz tetszeni fog. – azzal már ki is szállt mellőlem.
Odasétált a cseppet sem tapintatos gondolatú Alichez. Jól sejtettem hogy miért jöttek ezek ketten motorral. Elég nehéz volt de kizártam mind a két csibész gondolatmenetét ami elég pikánsra sikeredett főleg úgy hogy én most ezeket az örömöket messze elkerültem.
Mind besétáltunk a moziba és régebbnél régebbi filmek voltak ma terítéken. Alice cinkosan rám mosolygott és a szemével a szerelmesek napja feliratú villogó táblára bökött a szemével. Szerelmes Kedd tök jó nyálas filmek és giccses díszítés. Igazán nekünk való.
- Ú skacok – szólalt meg Alice – úgy tűnik hogy ma csak párocskák mehetnek be. Na sebaj. Edward fogd meg Bella kezét és csináljatok úgy mintha örülten szerelmesek lennétek egymásba. – Néztem Bella arcát aki csak meghúzta a vállát és már kezdett hozzám oldalazni. Egy másodperc múlva már szerelmesen kulcsoltunk össze a kezünket és amilyen szorosan csak tehetünk egymás mellett haladtunk. A nem létező szívverésem most úgy tűnt hogy létezővé válik. Komolyan mintha még hallottam volna a sajátomat is. Bella szíve viszont az érintésünk óta kolibri ritmust diktált. A légzése először elakadt amit Jasper is figyelemmel kísért. A mostani elemzése volt életem legcsodásabb dolga az hogy ezt közölt velem mindent megért.
„Bella szeret téged és tudom hogy ez fontos neked testileg is kíván nem is kicsit, de ezek ellenére még mindig retteg tőled is és saját érzéseitől is. Ne haragudj tesó de igaza van Alicenek még időre van szüksége. Pedig ő is érzi hogy te vagy neki az igazi mégis annyi mindenben volt segítségére a pasija hogy nagyon hálás neki ez a legnagyobb baj. Ha legalább egy szemét tetű lenne akkor könnyebb dolgod lenne. De csak óvatosan és már nem sokáig fog tudni neked ellenállni. Szeret téged Edward nem is kicsit. Tudom hogy nem képes olyan erős érzelmekre mint mi de hidd el közelít és ezzel még tudsz mit kezdeni.”
Végre befejezet bár nem tudtam hogy még hallgatni akarom e azt hogy szeret vagy nem akarom hallani azt hogy nehéz lesz vele a dolgom mert hálás annak a Jacobnak. Türelem Edward hiszen tied az öröklét akkor meg hová ez a nagy sietség. Nyugi!
A nyugi kb. egy percig tartott. Nem csak én vettem észre hogy a nőinket minden szempár nyomon követi Emmettnek kezdett elborulni az agya csakúgy mint Jaspernek ő még ráadásul érezte is a pasik vágyát amik a mi szerelmeinkre irányult. És persze én meg hallottam hogy ki mint hogyan csinálna a húgaimmal és a lelki társammal. A méreg minden egyes képpel csak nőt és nőt. Emmett és Japer egyből ki akarta mutatni hogy ki kihez tartozik és egy egy szerelmes csókkal közölte a férfinéppel hogy hol a helyük. Mint mindig most is nekem volt nehezebb. Én ugyanis nem tudtam megmutatni senkinek hogy ez a nő hozzám tartozik.
- Bella megkérhetlek valamire? – próbálkoztam hátha alapon.
- Persze mire szeretnél kérni? – nézett rám mosolyogva.
- Átölelnél mintha a csajom lennél? – könyörgő szemekkel nézett rám én meg csak a fejemmel intettem neki a többi banda felé akik közül az összes pasi őket nézte.
- Komolyan? Tudod hogy az összes csaj téged néz és ha ölni lehetne szemmel akkor én már halott lennék? – ha tudná hogy a pasik engem már ki is nyírtak körülbelül száz féle képen. Majdnem mindenki Bellára vágyott bár Roset és Alicet is ép úgy igényelték volna. Ha tehették volna akkor hármasban.
- Igen kérlek búj hozzám hogy azt higgyék a pasik hogy velem vagy és ne kelljen verekednem a kegyeidért. – nem tudom mi hatott de Bella egyszer csak végig simított az arcomon és a mellkasomra fektette a fejét én a hajába szagolva vártam hogy mikor fogok elolvadni. Átölelte a derekamat és hozzám préselte a testét. Az érzés leírhatatlan volt. Rám nézett és most először láttam ugyan azt a vágyat a szemében, ami engem is tüzel. Szinte hallottam a gondolatait,amikor a számra pillantott. Arra gondolt amire én hogy megcsókol. Csak néztük egymást hol a számra hol a szemembe olvadt a csoki szemeivel. Végül döntött és egyre csak közeledett felém. Az ajkai már csak két centire voltak töllem.