5.fejezet

Bella szemszög: Ki ez? és ki vagyok én?

Az idegen ott állt a kocsijának támaszkodva
és ezálltal ott állt előttem a legszebb férfi akit
a 17 évem alatt láttam.Nem volt ilyen színész vagy modell,
senki még csak hozzá hasonló szépséges arcú lény sincs
ezen a földön.Ebben teljesen biztos voltam.
Fehér bőre akár a márvány és fekete bőrdzsekijével
való kontrasztja még szebbé tette arcát.
Szemének arany árnyalata csillogva tekintett
le rám.Ajka vérpiros gyönyörű íve,tökéletes orra és álla és
szemöldöke és homloka és arccsontja és bronzbarna
haja ami rendezetlenül állt szanaszét egyszerüen
káprázatosan csodálatos volt. Ez az idegen maga volt
a tökély.Visszaemlékeztem az álmomra a csókra és megborzongtam
a felismeréstől hogy ez tetszett nekem sőt most is erre
vágytam hogy súgja azt szeret és csókoljon úgy.
Olyan hévvel és annyi érzéssel.Vágytam jéghideg
leheletére minden porcikámmal vágytam egész lényére.

Most vettem csak észre, hogy Ő is engem néz, mintha
még soha nem látott volna embert.A folyékony arany szemei
beleolvadtak enyémben.Elvesztettem az időérzékemet
nem volt a parkolóban senki más rajtunk kívül
de ha ezren tolonganának körülöttünk sem láttam vagy
hallottam volna senki mást.Ebben a sötét pillanatban
csa Ő volt és a szapora lélegzetem ami majdnem zihállássá vált
És miért sötét óra?, mikor minden egyes másodbpercet
órának vagy akár napnak fogok föl?Mert ez lehetetlen
én nem érezhetek semmi még csak hasonlót sem
mindenféle idegen iránt.
Nem ismertem Őt és Ő sem ismert engem mégis úgy
néz rám mint hívő ember az Istenére mintha minden
porcikája engem óhajtana mintha mintha szeretne!??
Hát ez szép Bella ekkora hülyeséget.Már miért
szeretne egy idegen ahhoz kicsit több kell egy
szimpla pillantásnál és külömben is nekem van pasim.

Te Atya Úr Isten JACOB!

Ebben a pillanatban elengedtem a tekintetét és
mérhetetlen lelkiismertfurdalás kerített hatalmába,
hogy gondolhatok ilyesmire mikor én a leendő
vőlegényemet Jacob Blacket szeretem nekem ő a mindenem,
hiszen már két éve együtt járunk.Akkor meg mit ábrándozok
én itt erről az idegenről. Hirteln rádöbbentem, hogy
menekülnöm kell.Bárhová csak ne lássam ezt a férfit
aki nagyobb hatást gyakorolt rám kb.10 másodperc alatt
mint Jacob 2 év alatt.Megköszörültem a torkom hogy
kijöjjön rajta legalább egy értelmes hang és ne csak
tátogjak mint egy partra vetett hal.Bár kétség sem fér
hozzá hogy kb ugy éreztem magam.
-Bocsika mennem kell- eröltöttem ki magamból ezt a pár
szót csak hogy végre elmenekülhessek előle.Ő nem szólt
csak nézett továbra is azzal az áhittaltal mint eddíg.
Egyik pillanat a másikat követte és szinte észre sem vettem
hogy megfogja a karomat és visszahúz magához.Első
gondolatom az volt, hogy még én is itt akarok maradni
érintése szinte szikrázott a bőrömön és teljesen
átmelegedett holott keze jéghideg volt ezt még
ruhán keresztül is éreztem.Nemtudom mennyi idő tellt el
de egyszer csak már nem a szemének szépséges
színe kötötte le teljesen a tudatomat és nem is
az érintés amithez fogható nincs is az idő amit
eddigi életemben folyamatosan érzékeltem eltünt nem
számított nem is létezett de ekkor egy másik gondolat
férközött a fejembe: Jacob arca.Ekkor égtelen harag
lobbant bennem.Hogy jön Ő ahhoz hogy idejön a semmiből;
megjelenik és ilyen érzéseket vált ki belőlem.
Megkérdőjeleztem azonban hogy rá haragszom.Legbelül
tisztán és érthetően szólt a hang "nem Ő a hibás azért
mert te egy utolsó rongy vagy"Mégis ráförmedtem
-Hogy képzeled?- fordultam hozzá a töllem telhető
leggonoszabb nézésemmel.Kirántottam a karomat ami szinte
üvöltötte (mármint ha tudna beszélni egy kar)
hogy kéri vissza az előző érintést.Fizikailag is
fájt a hideg ujjak hiánya, de tudtam hogy ezt
mégsem hagyhatom hiszen mennyasszony leszek
nagyon hamar nem engedhetem nem engedhetem
ismételgettem magambam a szavakat.
-Bocsássd meg kérlek az illetlenségemet,de egy
pillanatra elvesztettem a fejem.Tudod új vagyok
még itt-szólalt meg és ahogy meghallottam a
hangját már tudtam hogy elvesztem.Mintha
angyalok énekelnének.Határozott mégis gyengéd
tökéletesen kielytett szavak ilyen hanghordozást
és beszédstílust ilyen tökéletes kielytést csak
régi filmekben hallottam.Mélységes tisztelet és
udvariasság áradt belőle.
Hogy lehetek ennyire szerencsétlen?Hiszen ez nekem
annyira tetszik hiába tudom hogy ez lehetetlen.
Miért jött ide?Tisztában voltam azzal hogy
mit kérdeztem magamtól és azt is tudtam
hogy az igazi kérdés amit még magamnak sem
mertem bevallani az így hangozna MIÉRT NEM
KÉT ÉVVEL KORÁBBAN JÖTT IDE?De a kérdéseknek
amiket saját magamnak tettem föl vége hossza
nem volt.Miért kellett meglátnom gyönyörű arcát,
miért kellett meghallanom gyönyörű hangját?Miért
kellett megéreznek csodás illatát ami nem
hasonlított egy általam ismert parfümhöz sem.
És legfőképpen miért kellett ez az egész?
Ez így nincs jól! Nem szabad, hogy ezt észre
vegye rajtam.Hideg és elutasító leszek vele
döntöttem el azt ami helyes volt ebben a helyzetben.
És akkor talán nem fog rám így nézni és nem
kerget az őrületbe a gyönyörű szemeivel.
Tudtam hogy felelnem kellene valamit neki
így kiböktem az első olyan gondolatot ami
eszembe ötlött a rengetek kérdésen túl.
-Igen azt vettem észre még nem láttalak erre-
úúú hát ez elég gázosan hangzott remélem nem
vette észre, hogy haboztam.Hiszen nagyon gyéren
tudok hazudni és mikor kimondtam nem láttalak
az nem volt igaz mert már láttam Őt.Igaz hogy
"csak" álmomban de akkor nagy hatással volt rám
ahhoz hogy most elpiruljak és az éjjel váltott
"csókunkra" gondoljak.Na jó ez már sok jobb
lessz ha most szépen lelépek.Így elindultam
a bejárat felé, de Ő követett ami megintcsak
meglepett.
-Még be sem mutatkoztam-szólalat meg ismét
angyalhangon.Felém nyujtotta kezét amitől egy
percre zavarba jöttem hiszen a mi korosztályunál
álltalában nem jellemző az ilyes fajta udvariasság.
Másodszor megrémített hiszen ha megfogom
a kezét megint érezni fogom azt az elsöprő vágyat.
-Edward Cullen vagyok örülök hogy megismerhetlek-
rám mosolygott semmihez sem fogható érzés kerített
hatalmába tökéletes fehér fogai majdhogynem vakítottak
amtől teljesen elolvadtam.A szívem mint egy sebzett
madár ketrecében elsöprő verdesésbe kezdett lelegzetem
kihagyott.
NEM NEM és NEM nem fogom hagyni hogy ezt tegye velem.
Mint valami dilinyós kezdtem el Jacob nevét
szajkózni a fejemben,de a jólneveltség mint
álltalában most is gyözött.Na jó nem csak az
hiszen mindennél jobban vágytam a bűnös gyönyörrel
teli érzésre.
Kezet nyújtottam neki és közben az járt a fejemben
hogy lehet hogy kezdek skizofrén lenni hiszen
két személyiség vívódott bennem a jó és a rossz.
Hogy melyik melyik azt még magam sem tudtam
pontosan meghatározni, hiszen éppolyan jó mind
a kettő és éppolyan rossz is.
Tudta agyam egy piciny része hogy a kézfogás
önmagában nem nagyon elég még mondanom is kéne
valamit legalább a nevem vagy az hogy....
Ájjjjjj le Bella nem mondhatod egy idegen
fiunak hogy "Szia Bella vagyok és imádlak
és te vagy a legszexibb fazon akit valaha
is hordott hátán ez a föld nevű golyóbis"
Nem ezt határozottan nem mondhatom mással
kellene előrukkolnom.
-Bella Swan.Örvendek én is,de kérlek bocsáss
meg rohanok mert el fogok késni az első órámról.-
azzal már el is slisszoltam mellőle és
gondolataimba merülve beléptem az irodalom
terem ajtaján.Tanárom Mr.segfejj már elkezdte
vetíteni a Romeo és Julia 1996-os verzióját
amit már kb.100* láttam hiszen Leonardo volt
eddig a napíg a férfiideálom.Hát ezt ma
megdöntötte Edward Cullen.
Halkan elosontam hátra és helyet foglaltam
az ablak melletti utolsó padban.
Angela aki a legjobb barátnöm és nem mellesleg
a padtársan majd minden órán betegen fekszik
otthol.Valami influenza vagy mi a szösz
még az orvosok sem tudják biztosan
mindenesetre 39 fogos lázzal nyomja szegény
az ágyat.Holnap délutánra terveztem a látogatást.
Álltalában heti 4* átmegyek hozzá hogy
tartasam benne az életet és fölviditsam.Viszont
így hogy nincs itt Ange kénytelen vagyok
egyedül nézni hogyan fogad örökké tartó
szerelmet Romeo Juliának.
Annyira dühös voltam magamra hogy kicsordult
egy nyavalyás könnycsepp a szememből.
Mike persze észre vette hiszen a mellettem
lévő padban ült és mint álltalában most is
engem nézett.Úgy tűnik még most sem fogta
föl hogy ha ő lenne a világ egyetlen férfi
egyede akkor sem járnék vele.Előbb lennék
lezbikus mint hogy egy ilyen nyálgépet
csókoljak meg, de ő hajthatatlan és most hogy
itt van ez az Edward Cullen is kezdek kicsit
besokalni a pasiktól.
Mike rám mosolygott és látszott az arcán hogy
azt hiszi azért könnyezek mert meghatódtam
a Romeo álltal kielytett szerelmes szavakon.
Idióta!Már az oviba is együtt jártunk de még
most sem tünt föl neki hogy én nem az a fajta
lány vagyok akit pár ilyen szerelmes szóval
ágyba lehet hurcibáni vagy ennyi elég hogy
meghatótjak.Nem mondom hogy nincs rám
hatással én sem vagyok fából de most nem
az egyik kedvenc Shakespearet előadó színész
miatt potyognak a könnyeim.

Ahogy itt ülök az órán csupa görcs a gyomrom
és azon agyalok, hogy mi volt az előbb a
pakolóban ez az egész őrület.Számba véve
a dolgokat kijelnthetem, hogy egy hülye
állat vagyok! Tudom!Belül érzem, hogy valamit
érzek a szépséges fiú iránt de az lehetetlen
hogy az ember csak ránézzen valakire és
egyből elaléljon.Ahhoz több kell.Jacob és én
a lejobb példa erre. Először mi is csak
barátok voltunk ami szép lassan szeretté
és végül szerelmmé vált.Olyan nics, hogy
hip-hop valakit meglátsz aztán már másnap
össze is házasodtok a hirteln fellángolától.
Én ettől érettebb gondolkodású vagyok,de
akkor mi volt ez az egész a parkolóban?
-Már tudom- szóltam magam elé ami kicsit
hangosra sikerült mert a körülöttem ülők
mind rám néztek még Jessica is hátranézett,
hogy kihez beszélek.Tudni illik mióta
összejöttünk Jacobbal gyűlöl engem mert
neki előbb tetszett Jace és úgy érezte
hogy én lecsaptam őt a kezéről.Szóval nagy
szó hogy most hátranézett rám. Két éve ugyanis
még a szemkontaktust is kerüli velem.
Nem mintha bánnám egy rosszindulatú csajjal
kevesebb zaklat azzal hogy kibeszélje
milyen gáz ahogy a szegények öltözködnek.
Ha nem haragszik meg rám valószínű hogy
már rég elküldtem volna melegebb éghajlatra
a páváskodó stílusával együtt.Mindenesetre
most "megtisztelt" azzal hogy rám nézett.
Mr Newton összehúzott szemöldökkel és
csóváló fejjel tudatta némán, hogy fogjam
be mert ha engem néznek a többiek a film
helyett akkor nem fogja pozitívan értékelni
az órai munkámat.Semmi gond majd feleletkor
elmondom neki hogy éppen azon elmélkedtem
hogy ilyen egy szemét nőszemély vagyok
mikoris megvilágosodtam.Rádöbbentem, hogy
ez csak valamiféle hirtelen fellángolás.
Annyira jóképű ez az Edward hogy semmi
kétség csak a külselye miatt vagyok így
bezsongva.Semmi extra nincs abban ha
valaki megnéz egy jóképű fiut ezzel még
nem csalom meg Jacobot hiszen én őt
szeretem és mielőtt megláttam az angyalarcú
Edwardot azt terveztem hogy ma este
odaadom magam neki.Ez így is lessz!
Ahogy vége ennek az órának föl is hívom,
hogy ma jöjjön át este mert meglepetés
vár ma rá.

Az óra további része úgy tünt soha nem fog
eltelni,így folyamatosan Jacobon gondolkodtam.
Akármi is jön én kitartok Jack mellett és
elfelejtem Edwardot hiszen a szép külső az
nem minden.Az óra vége felé már biztos voltam
abban hogy Edwardot jó messzire elkerülön
még esélyt sem adok annak hogy esetleg a
közelében legyek.