6.fejezet

Bella szemszög: Most akkor mi van?

Végre kicsöngettek! Fölugrottam de a tanár intett,
hogy még maradjunk a helyünkön.
-Holnap dolgozat a mai film alapján kérek
mindenkit, hogy csak egy papírt és tollat hozzon
be.A könyveiteket hagyjátok a szekrénybe.Köszönöm
mehettek.
Befejezte és tök jó hogy egész órán nem figyeltem
és nem tudom hogy meddig vetítette; na mindegy a
kérdésekből úgy is kiderül legalább már
látatlanban bezsebeltem az első jelesemet.
Nem tud olyat kérdezni ebből a filmből amit ne
tudnék.Na mindegy ezen most nem is húzom föl
magam hiszen telefonálnom kéne most.
Ahogy kiértem az ajtón már nyomtam is a gyors-
tárcsázóba a 3-as számot ami Jacob számát rejtette.
Kicsöngött egyszer, kétszer, háromszor már kezdtem
dobolni a kezemmel.Nem szokott ennyit váratni magára
általában elsőre fölveszi. Mikor már majdnem leraktam
végre fölvette.
-Szia Babye- köszönt kedvesen. Hallottam, hogy valami
nem stimmel a hangjával mintha feszült lenne
átfutott az agyamon hogy talán tud Edward Cullenről
de ezt gyorsan elvetettem hiszen ez lehetetlen.
-Bella Bella ott vagy még?- kérdezte aggódva én
meg persze majdnem sírva fakadtam de mivel
elhatároztam, hogy semmit sem jelent nekem Edward
behúnyt szemmel arra a következtetésre jutottam,nem
terhelem ezzel Jacobot inkább válaszolok neki.
-Persze Jack itt vagyok csak azért hívlak, hogy át
tudsz e jönni ma hozzám olyan nyolc óra körül?
Vagy várj az időpont még nem biztos majd még
arról küldök SMS-t.-még nem beszéltem anyuval hány
órakor viszi el aput otthonról.
-Persze ha szeretnéd tudod hogy minden kívánságod
számomra parancs.Egyébként én is hívni akartalak
mert apám beszélni akar velem suli után így nem
tudok ma érted menni mint tavaly.
-Nem baj Jack nem is kell és elrontanád a meglepit is.
-Hogy hogy nem is kell?
-Kocsival jöttem bemutatom Mis Audit a sulinak.
-Ez jó honnan jönnek neked ezek a megszemélyesítem
az autómat meg a fésűmet meg a telefonomat dolgok
most komolyan Bella?- ezt már szerettem mikor mosolyog
a hangja a telefonban.Ez az én Jacob Blackem.
-Nem tudom csak jönnek és jönnek tudod a humoros a
második keresztnevem.-kezdtem feloldódni a hangjától
-Tényleg? Én azt hittem eddig hogy az a stréber és
az én keresztnevem a humoros.
-Á dehogy is ma sem figyeltem első órán és holnap
tuti karót kapok belőle hogy lennék én stréber?
-Ez új! hogy hogy nem figyeltél-kezdett a hangja
aggodalmaskodó lenni tényleg nem jellemző rám.
-Hát az úgy volt - kezdtem dadogva most komolyan
hazudni fogok neki?
-Hogy volt drága? Mesélj! Rám gondoltál? Valld be!
-Aham-na jó végül is rá is gondoltam és ő volt az
akire főleg gondoltam hogy milyen státuszban arra
most nem térek ki.Nem akarom elrontani ezt a napot.
-Én is csak rád gondoltam illetve az este látottakra
Minden gondolatom a tegnapi hálóruhának használt
bugyi-topp variáció körül motoszkál.Az első órán 3*
szólt rám a tanár mire észbe kaptam.Nem mintha bánnám
tőled szebbet elképzelni sem lehet.Mennem kell becsöngettek.
Este találkozunk.Szia Drága szeretlek.
-Én is szertelek Jack-a szívem szakadt meg ahogy kimondtam
ezeket a szavakat mert bár igaz volt mégsem éreztem
helyesnek jelen körülmények között.El kellett terelnem a
gondolataimnak ezt a részét így inkább az estén jár az
eszem.
-Tetszeni fog a meglepi bízz bennem.- próbáltam még
mindig erőltetni a beszélgetést.
-Ok szia szépségem.
-Szia Jack.- végül megszakadt a vonal.Azonnal el kezdtem
tárcsázni anyám számát de észre vettem hogy rossz irányba
indultam a matek terem felé így gyorsan megfordultam.
Egy fekete szempárba ütközött a szemem és majdnem beleütköztem
a szeméhez tartozó testbe.
-Ó bocsi majdnem elütöttelek - már kimondtam a szavakat mikor
megláttam kihez tartoznak a fekete szemek.Edward Cullen ott
állt előttem.Öt másodpercig csak meredtünk egymásra az arca
még csak meg sem közelítette a reggeli szépségét.Tisztán
láttam rajta, hogy dühös de nem is akárhogyan.Eltorzult
szépséges arca, szemöldöke majdnem összeért állkapcsa
csontja ritmusosan mozgott az elfojtott kitörni vágyó
dühtől.Miért? Ki váltotta ezt ki belőle, hirtelen
elkezdtem aggódni. Érte?!Öntudatomon kívül cselekedtem
már megint nem gondolkodtam.
-Valami baj van? Segíthetek valamit? - kérdeztem tőle még
én is meglepődve magamon mennyire aggódok érte.
Választ nem kaptam, de valami megváltozott az arca
megenyhült a szeme színe is megváltozott MI??????,
megint a már ismert aranyszínben pompázott.
Hogy változhat meg valakinek a szeme színe pár
pillanat leforgása alatt. Ez biztos, hogy abnormális
dolog,de nem volt idő ezen rágódni mivel meghallottam
csilingelő hangját és ez megint fejbe kólintott.
-Szia-mosolygott rám kedvesen ajka féloldalas
mozdulata megőrjített nem bírtam mást nézni nem
bírtam még lélegezni sem már kezdett elsötétülni a
világ az oxigén hiány következménye képpen,
mikor folytatta az előbb elkezdett mondatot.
-Holnap kezdek itt és szerettem volna megkérdezni,
hogy segítenél e eligazodni a termek rejtéjében
mert biztos, hogy segítség nélkül eltévednék.
Csak pillogtam bambán de kénytelen voltam
levegőt venni mivelhogy nemigazán tudok meglenni
nélküle hosszabb távon így egy hatalmasat lélegeztem.
Teleszívtam a tüdőmet az éltető oxigénnel amit
követett az újbóli megrökönyödés.
Olyan illatot árasztott magából felém ami eddig azt
gondoltam hogy nincs is.Annyira tiszta mégis
édes és talán valami napfényhez hasonló keverék.
Átjárta egész testem olyan érzéseket kiváltva
bennem amihez foghatóról még csak álmodni
sem mertem eddig.A gyomrom liftezett a torkom elszorult
a légzésem felgyorsult a szívem légkalapács módjára
dörömböl a mellkasomban már megint akárcsak a parkolóban
elveszítettem a gondolataimat és nem volt más az
egész világegyetemben csak Ő.Mint egy fekete
angyal aki a kárhozatra akar taszítani elfelejtetve
velem minden az egész eddigi életem anyámat,apámat
és ami a legfájóbb Jacobot.Azt a férfit akihez egész
életem során tartozni szerettem volna el volt
felejtve és nem számított az együtt töltött két
év nem számított a rengeteg szerelmi vallomás amit
a fülembe súgott vagy amit én az övébe nem számított
a számtalan csókunk aminek minden percét élveztem
nem számított a rengeteg fogadalom amit egymásnak
tettünk nem számított a fa fű és természet illat ami
Jacob sajátja és amit imádtam nem számított semmi
mert az előttem álló gyönyörű démon minden
szempontból százszor nem is egymilliószor
erősebb érzelmeket váltott ki belőlem.
Edward Cullen aki egy idegen és különleges dolgok
birtóklója most győzte le Jacob Blacket akit
ismerek és szeretek gyerek korom óta. A biztos
most bizonytalan lett.Mindez két másodperc alatt
bizonyossá vállt számomra és ahogy erre rádöbbentem
már tudtam többé nem lesz semmi sem olyan mint
eddig.Többé nem tudok Jackre úgy tekinteni ahogyan
megérdemelné.Éreztem, hogy a pánik kezd elhatalmasodni
rajtam.Nem tehetem ezt Jacobbal nem írhatom őt le
ilyen "könnyen".Hirtelen az előbbi Edward féle düh
rám ragadt, csak azzal a külömbséggel hogy én tudtam
hogy ezt ki váltotta ki belőlem. Belenéztem
gyönyörű szemeiben ami most tiszta és aranyszínű
volt de értetlenséget és aggódást sugallt nekem és
bár majdhogynem fizikai fájdalmat okozott tudtam mit
kell tennem, hogy mi a helyes dolog.El kell taszítanom
magamtól.Nem engedhetem, hogy Jacob elvesszen!
-Ne haragudj,de nem én vagyok a megfelelő személy
arra hogy kísérgesselek - közöltem vele a tőlem telhető
legdurvább hangnemben.Azzal megfordultam és elindultam
a női mosdó felé majdnem futva.Már csak tíz lépés már csak
nyolc számoltam vissza magamban, hogy végre elérjem
kitűzött célomat a WC-t.Ott kibőghetem magam.Tudtam
hogy helyesen cselekszem mégsem éreztem annak sőt éppen
az ellenkezőjét éreztem azt hogy ez a lehető legrosszabb
dolgok egyike.
Már majdnem elértem a célomat mikor megmerevedtem.Edward
elkapta a derekamat és maga felé fordított.És hogy honnan
tudtam hogy Edward Cullen az? Hát ilyen érintése csak neki
lehet senki másnak.Hideg.Mégsem fázok tőle sőt inkább
átmelegít tetőtől talpig.Rám nézett ismét éjsötét
szemekkel és akkor már nem tudtam türtőztetni magam
tenyerembe temettem arcomat és zokogtam.Lassan elengedett
ami rettentő rossz érzés volt és éreztem, hogy keze az
enyémhez ér.Kicsit sem kellett erőlködnie, hogy levegye
kezemet az arcomról.Úgy irányította minden mozdulatomat
mint egy marionett bábut és én készségesen feleltem minden
érintésére.Keze a kezemet fogta de mindössze egy pillanatig
utána állam alá nyúlva fölemelte fejemet és egymás szemébe
néztünk.Akármilyen dühös voltam rá nem bírtam
ellenállni neki magába szippantott akár egy űrbéli fekete
lyuk ami megsemmisíti a kis bolygókat.Kétségtelen hogy
én voltam a kis bolygó és ő teljesen beszippantott
az elmém a testem csak rá fókuszált.Úgy irányított
ahogy akart és ebben a percben már nem akartam
hogy Jacob nyerjen nem akartam hogy más férfi érjen
hozzám akár csak egyszer is.Néztük egymás szemét
és próbáltunk szavak nélkül kommunikálni.Ő látta
hogy szenvedek és én is láttam hogy neki is fáj valami
mélyen belül.
-Bocsáss meg kérlek!- majdhogynem könyörgött ami csak
megerősítette bennem az utolsó gondolataimat.-Nem akartam
rád erőltetni magam csak nagyon szimpatikus voltál
és gondoltam ha már ideköltözünk egy idegen helyere
szerzek egy-egy barátot.Látom rosszul tettem.-annyira
szántam, hogy ő csak barátságos akart lenni én meg
mert nem bírok az érzelmeimmel elutasító voltam
vele.Hiszen ő csak barátkozni akar.Egyezkedtem
magammal.
-Nem nem dehogy is - szipogtam bele a szavakba - te
ne haragudj rám amiért az előbb kicsit kiakadtam az
az - na mit találjak ki - előbb telefonon beszéltem
a barátommal.- félhazugság tök jó még nem is ismerem
és már hazudozok neki.
-De nagyon szívesen segítek eligazodni a suliban csak
rosszkor voltál rossz helyen.Ezért kérlek te bocsáss
meg nekem nem akartam goromba lenni.Természetesen nem
te tehetsz róla.- újabb fél hazugság.Tök jó ha ez
így megy tovább akkor egy hazug idegenekbe beleszerető
csaló szipirtyó leszek.
-Köszönöm nagyon kedves tőled hogy istápolgatsz egy
új diákot, de segíthetek valamiben láttam, hogy
sírtál.Nem tudom milyen híreket kaptál telefonon,
de én tényleg szívesen segítenék neked.- a szeme
megint változott most a fekete és az arany között
volt olyan sár színű és már nem bírtam ki a
kíváncsiság győzött a jólneveltséggel szemben.
-Nem köszönöm.Kedves vagy de ez majd megoldom én
ellenben kérdezhetek valamit? - láttam rajta hogy
meglepődött de azért bólintott így föltettem az a
bizonyos kérdést.
-Miért változik folyton a szemed színe.Tudom
udvariatlanság és ha kellemetlen akkor nem
muszáj válaszolnod - próbáltam kicsit szépíteni
a bunkóságomat.Megszólalt a becsöngetést jelző gomb.
Tök jó megint el fogok késni.
-Még úgyis van itt dolgom ebédnél megbeszélhetjük
ha nem bánod.Gondolom sietned kell órára.-nézett rám
mosolyogva.Már megint a nyamvatt szívem.Nem igaz hogy
nem bír normál tempóban dolgozni.Miért kell hogy
Edward egyetlen mosolya kalapácsolást idézzen elő.
-Rendben - engedtem neki - Ebédnél találkozunk.Szia.-
mi lesz még ebből? Viszont ha ő csak barátkozni akar
én le tudom gyűrni magamban az érzelmeimet.ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Hazudok még magamnak is király csak így tovább Bella
mi lesz később embert fogsz ölni?
Na jó ez azért egy kicsit abszurd gondolat.Megmosolyogtam
magamat és elsiettem a matek terem felé.