3.fejezet

Edward szemszög: Megtaláltam

Valami szinte elemi erővel húzott ki a fürdőszobából.
El kell mennem!Súgta nem is inkább üvöltötte valami
bennem. Reggel hat óra és nekem még sehová nem kellene
mennem,de valami nem hagy nyugton siess,rohanj
noszogatott bensőm.Mint aki eszét vesztette rohantam
meztelen testtel a gardróbhoz és kikapkodtam az első
ruhadarabokat ami a kezem ügyébe akadt. Meg sem néztem
mi az csak vettem egymás után a ruhadarabokat. Agyam
csak másodpercnyi késéssel fogta föl mit is aggatok
magamra.Alsónadrág(fekete Sixty) zokni(fekete Sixty)
poló (fehér Armany)farmer (sötétkék Armando)cipő (fekete António)
bőrdzseki(fekete Armany) Egy röpke pillanatra megfordult
a fejemben, hogy Alice közli velem dühösen hogy
Armanihoz nem lehet Sixtyt vagy Armandóhoz Antóniot
felvenni.Talán még mosolyogtam is volna,de most ez nem számított.

Azt hiszem tíz másodpercbe telet,de még ebben sem vagyok
teljesen biztos. Minden gondolatom az volt, hogy mennem
kell az érzékim után.A vadászat vagy a mérhetetlen
szomjúság nem hajtott úgy, mint ez az érzés.Megfogtam
az éjjeliszekrényen lévő arany színű hitelkártyámat és
fekete mobilomat zsebre dugtam.Lerohantam a lépcsőn és
láttam a családom megrémült tekintetét. Ott volt mindeni.
Carlisle Esmee Alice és Jasper Rosalie és Emett mind engem
néztek kővé dermedten és a felém szálló gondolatok alapján
nem értették hogy mi üthetett belé és hová mehetek.Még egy
bátorító mosolyra sem telt tőlem de tudtam hamarosan hívni fognak.

Két pillanat elteltével már a fekete Astin Martin volánjánál ültem
és indítottam a motort, hogy megfeleljek a késztetésnek.
Kihajtottam a havas erdőből és mivel még sötét volt
lekapcsoltam a fényszórót, hogy ne vonzam magamra a
halandók figyelmét. A km óra mutatója már elhagyta a 180-at.
Ez a sebesség nálam megszokott volt így gondoltam kicsit
tényleg belel kéne húznom. Éppen eszembe jutott, hogy föl
kéne hívnom Carlistel mikor megcsörrent a telefonom.Meg
sem néztem ki az úgy is sejtettem hogy hugom nem hagyja
annyiba a reggeli elviharzásomat.
-Mond Alice-fújtam ki hangosan a levegőt.
-Mégis hová a francba indultál? Tegnap mintha...-kezdett volna
bele a szentbeszédbe de gyorsan bele fojtottam a szót.
-Nem tudom hová megyek Alice és nem mondhatom hogy
terveztem ezt a kis kiruccanást, de ahogy tudom merre
visz az utam - na most légy okos Edward.Mit is mondjak neki?
á megvan futtattam gondolatban a lehetséges verziót-"éppen
fürödtem mikor késztetést éreztem, hogy ott hagyjalak titeket
és mindenféle magyarázat nélkül az érzékeimet követve
elinduljak a nagyvilág felé"-hát ez tuti hogy nem tetszene
a kis pukkancsnak.Megint sikeresen elméláztam ami úgy ért
véget hogy a már említett pukkancs elkezdett üvölteni a
telefon másik felén.
-EDWARD EDWARD OTT VAGY MÉG?Na ide figyelj
Edward Anthony Masen Cullen
ne merészeld ezt tenni velem nem látok semmit így a frászt
hozod rám vagyis hogy ránk. Most azonnal mond meg mi ez az
egész őrület-végül csak elhallgatott ami már mennyei örömöt
okozott de most tényleg nem tudom mit mondjak.
-Figyelj tesó most mondom utoljára- kezdtem bele halkan
minden egyes szóra hang sújt helyezve, hogy végre
megértse-Nem tudom, hogy hova a francba megyek. Ahogy
tudok konkrétat hívlak, de addig követelem-szótagoltam
az utolsó szót,hogy megértse most erre van szükségem
- ne zaklassatok-szinte már köptem a szavakat
végül letettem a telefont. Azonnal rezgésre is állítottam
mert tudtam, hogy még kb. öt tucatszor csörögni
fog egymás után.Nem érdekel nem veszem fel nem vagyok olyan
állapotban, hogy most beszéljek velük.

EGY ÓRA MÚLVA:

Az elmúlt időben folyamatosan 220km/h fölött haladtam az
ismeretlen felé.Éreztem, hogy közeledek valamihez ami
fontos.Bár tudnám mi lehet az.Ebben a pillanatban
megláttam egy táblát amin ez állt:
Isten hozta Folksban Érezze jól magát nálunk.
Úgy éreztem megérkeztem de ez még nem volt elég valami
még kellett de azért lassabb tempóval hajtottam be ebbe
a szürke kisvárosba hátha megtalálom azt ami elűzött Denaliból.
Arra gondoltam ha eddig elvezetett a benső kényszer
továbbra is erre a érzékemre fogok hagyatkozni.
A józan ésszel mit sem törődve hagyom hogy jöjjön aminek
jönnie kell.Leparkoltam a Forksi középiskola
parkolójában. Kiszálltam a kocsiból, hogy körbe nézhessek
és megtudjam mit akarok igazából. Az első tanítási napon
kezdett megtelni lassanként a parkoló további kocsikkal.
A diákok üdvözölték egymást.Volt aki minden napot a
nyári szünetből ebben a jelentéktelennek tűnő városban
töltött viszont volt aki napfényre és párára vágyott
így a tengerpartról mesélt barátainak. Megpróbáltam
minden gondolatot ignorálni, és csak magamra és
kifinomult érzékeléseimre figyelni.Persze nem
tudtam mindenkit teljesen kizárni.Francos hiúság!
Persze a mellettem elhaladó lánycsordából elkaptam egy
két gondolat foszlányt ami persze nem lepett meg.
Ami azt illeti már kezdtem kicsit unni hogy a tinik nem
túl kifinomult gondolatokkal rendelkeznek.
"TE ATYA ÚR ISTEN EZ MAGA A GYÖNYÖR"
-kiabálta magában egy Jessica nevű lány.
"MOST TEGYÉL MAGADÉVÁ TE FÉRFIMODELL"
-száguldott a fantáziája egy következő szintre
miközben arra gondolt hogyan csókolna,ölelne,
bújna karjaimba.Érdekes ez most nem mozgatott meg
annyira mint általában.Nem mintha nem lett volna
csinos lány, de nem az én esetem és most különben
sem ezért vagyok itt.Bár nem tudtam hogy mit keresek
itt abban biztos voltam hogy nem emiatt a Jessica nevű
merész gondolkodású lány miatt érkeztem.

Érzem hogy várok valamit,de arról fogalmam sem volt,
hogy mi lehet az.Csak kattogott az agyam:
mire,kire várok én itt? miért jöttem el otthonról?
mi ez az egész őrület?
Úgy néz ki soha nem tudom meg.
Lehet hogy fölöslegesen jöttem el otthonról?
Mindegy megvárom mi sül ki ebből az egészből.
és addig körülnézek hátha megkapom a válaszomat.
Ahogy itt állok érzem száz szempár szegeződik
rám és hol kívánatos, hol elutasító gondolatok repülnek
felém. A fiúk két harmada vagy féltékeny vagy szimplán
utál csak azért amiért itt és most létezem.Nem
szeretik az új diákokat főleg ha az a jövevény
fölkelti a csajok érdeklődését.
A mellettem elhaladó zavaró gondolatokat
(akik igen csinos és néha szép lányok voltak)
tettek is szoktak követni tapasztalatom szerint.
Csíptem ha a lányok fel akartak szedni nagyon mulatságos
volt hogy mennyire nem passzol a gondolatuk a kimondott
szavakkal.Egy egy mosollyal olyan szívelégtelenséget
idéztem elő ami elég vicces volt.Emberek!Most sem csalódtam
a legbátrabbnak vélt lány megint csak megtalált holott
ő is érezte ahogy eddig is tisztában voltak primitív
érzékeikkel hogy velem valami nagyon nincs rendben.
Mellém állt egy leányzó és azon meditált, hogyan is
szólítson meg.Mit kérdezzen és megcsókoljon e egyből
vagy hagyja hogy előbb válaszoljak a kérdéseire.Mondhatni
szép lány volt hosszú szőke haja és kék szemei voltak
csinos bájos arc kicsit sok smink ami nem igazán illet
hozzá.Feszülős csípő csőnadrág dekoltázsát látni engedő
feszülős fölső és rajta egy kék farmer kabát.Látszott rajt,
hogy tudja magáról, hogy csinos és szereti megmutatni milyen
szép alakja van,de ez csak a többi fiúnál vált be akik nem
tudtak a fejében olvasni.Így ők nem jöttek rá, hogy
igazából a látszat nagyon is csal. Legbelül rettegett
mindenféle visszautasítástól, de úgy látszik hogy most
megemberelhette magát mert csak megszólított bár az is
igaz hogy csak a barátnőinek akart ezzel imponálni.Úgy
látszik a csók elméletet viszont elvetette.
"nagyon remélem hogy bejövök neki és bírja a szőke
csajokat,kérlek,kérlek Istenem segíts mindjárt elájulok"
gondolatait megmosolyogtam ami heves szívverést eredményezett nála
"igen tudtam, hogy bejövök neki ez az nézzetek csak nyugodtan
irigy fruskák az enyém lesz ez a szépséges fiú."
folytatta tovább az elmélkedést.
-Te is ide fogsz járni suliba?-kérdezte és remény csillant
szép szemiben.-Én Amanda Newton vagyok.
-Még nem tudom biztosan.Egyébként Edward Cullen vagyok.
Örvendek.-mutatkoztam be neki jó nevelt "fiú" módjára és
ismét rámosolyogtam,hogy biztassam egy kicsit.
A nőcsábász énem már megint felül kerekedett rajtam.
Azt hiszem közel járt ahhoz, hogy elaléljon és ez
nekem mindig nagyon tetszett az embernőkben.Őket
olyan könnyű volt elcsábítani és rávenni arra hogy
feküdjenek le velem.Persze ők nem tudták, hogy én
egy rossz mozdulattal akár ketté is törhetném törékeny
testüket vagy egy adott pillanatban vérüket vehetném,
de ez így volt jó.Megkaptam amit akartam tőlük és
utána eldobtam őket.Most hogy így belegondolok Alicenek
igaza van.Fel kellene már nőnöm és a nőket nem csak
egyszer használatos papír zsebkendőnek néznem akikbe
"belefújhatom az orrom" és eldobom.Azért mentségemre
legyen mondva soha nem ámítottam őket azzal hogy komoly
kapcsolat lehet a kalandokból, sőt mindig megmondtam
még az aktus előtt hogy én nem vagyok az a fajta fiú
aki belebonyolódik ilyesmibe. Mi van Edward még a végén
megjavulsz és elveszed feleségül az első lányt akit
meglátsz.Ébresztő te nem ilyen vagy.Majdnem fölnevettem
saját magamon,tiszta dili vagyok.
Igaz ami igaz megvannak a priolitásaim. A családomhoz
minden körülmények között hűséges vagyok főleg nevelő
és szertő apámhoz Carlilehoz és anyámhoz Esmehez,de a
lányokhoz nem voltam soha és nem is leszek.Nem hajtom
igába a fejem mint Jasper és Emmett, hogy engem is
ugráltasson egy nő mint őket Alice és Rose.Én szabadnak
születtem és csak annyit veszek el a lányoktól amennyit
adni akarnak,se többet se kevesebbet.Különben is ők is
élvezik az együttléteket hiszen soha nem voltam önző
azt élvezem igazán ha gyönyört adhatok.
Zavarából egyik barátja keltette
föl ezt a kis csajt mivel odafütyült neki.
-Most most izé mennem kell-dadogta-de majd remélem még
találkozunk a közeljövőben addig is szia.
-Szia Amanda én is remélem-hoztam a formámat lehet,
hogy még egyszer összefutok vele és én tényleg nem
akarok semmi jó elrontója lenni. Ha túl leszek ezen
lehet hogy még meg is keresem.Eléggé készséges
gondolatmenete van és a szex nálam első helyen van
a ranglistán.

Éppen azon kezdtem elmélkedni hogy fogom levarázsolni
róla a picike tangáját ami elválaszt engem a gyönyör
szigetétől mikor fölkaptam a fejem mert olyan illatot
éreztem meg amit még azelőtt sohasem.Ez az ember egy
nő volt aki elvarázsolt illatával pedig még a közelemben
sem volt kb 20 méterre lehetett mikor megéreztem őt.Az
arcát nem láttam pedig nekem a távolság nem akadály
de éppen más felé nézett és nem szembe volt velem.De
ez az illat felkeltette az érdeklődésemet.Vártam és
közben egyre csak közeledett hozzám.Várjunk csak nem
hallok egy kis gondolatfoszlányt sem.MI VAN?? Ilyen
még soha nem volt.Erősebben koncentráltam hátha csak
valamiféle gátat kell áttörjek és akkor szabad utat
kapok elméjébe,de csalódnom kellett bárhogy erőltettem
képességem amit korábban átkoztam most mégis bármit megadtam
volna hogy halljam a lány gondolatait. Kudarcot vallottam.
És csak közelített és közelített. Sebaj ha kiszáll leszólítom
hát ha akkor ha meghallom a hangját akkor változik a
mentális némasága.A piros Audi pont mellém parkolt le.
Olyan volt mint a lassított felvétel a moziba.Lassan
számomra legalábbis nagyon lassan nyitódott az autó
ajtaja beterítve mindent a frézia orgona és rózsa
illatába.Behunyt szemmel szippantottam a levegőbe
így agyamat teljesen elborította ez a mámor. Csodás volt.
Átnyúlt a táskájáért a mellette lévő ülésre de az egyik
lábát már kitette a kocsiból azt a mindenit gondoltam formás
kis combok de elvonta figyelmem az újabb illatözön
amit hátravetette copfba kötött gesztenyebarna hajával
felkavart levegő hozott felém.Megfordult és én lentről
felfelé elkezdtem mutsrálni.Fekete magassarkú csizmát
viselt és egy farmer overált ami teljesen ráfeszült csodás
idomaira.Kihangsúlyozta csodás kebleit lapos hasát csinos
combjait kétszer végigfutottam nyaktól lefelé a testén
mikor föltűnt milyen kecsesen áll előttem mint egy vámpír
de hisz az lehetetlen ember szaga van na jó mégsem hiszen
sokkal sokkal jobb mint eddig bármilyen emberi illat.
Hiszen érzem vére aromáját a számba áramló méreg is ezt
bizonyítja és hallom szíve gyorsulását.
Ritmikus mozgása belevésődött az
elmémében.Körülbelül 2 másodperc telet el mikor végre
rám nézett és én is őrá és ekkor elvesztem.

Edward Cullen meghalt!
Megölte ez a két csodás barna szempár ami engem nézett
megölte ez a mennyei szépségű hófehér arc ami felém
fordult.Edward Cullen megszűnt létezni.Nincs többé levegő
vétel nincs szaglás sem hallás sem látás sem semmilyen
érzékelés.Minden eltünik minden fekete és mindennek vége sem
idő sem tér nincs vége az életnek vagy létnek.Csak ő van
a sötétségen át. Éreztem valami belül elindult.Mi ez a fény?
Ez már nem is csak fény hanem nap és nem csak világosságot
ad hanem meleget is sőt tűzet mindent elárasztó fékezhetetlen
tüzet.Átjárta testem minden szegleté és felperzselte fagyott
szívemet.A kő ami a mellkasomban feküdt némán egyszer csak
felmelegedett és dalra fakadt.Ekkor már tudtam én is
MEGTALÁLTAM ŐT.
A lelki táram vonzott ide magához.
Megszólalni nem tudtam és csak most eszméltem föl, hogy már
pár perce szótlanul nézzük egymást,de hang nem jött ki
a számon és amit furcsább gondolat sem jött sem az
ő sem az én fejemből.Mikor feleszméltem jöttek a
kérdések mi ez a némaság.Az arca viszont annál többet
árult el egy pillanatra úgy láttam mintha meglepődne
és aztán jött a zavar.Olyan volt mintha megismert volna
de az nem lehet hogy mi már találkoztunk mert ezt a
csodás illatot vagy annál is angyalibb arcot soha
nem felejtettem volna mint ahogy már tudtam hogy soha
nem is fogom feledni.
Ki ez a lány? Tettem fel magamnak a legbárgyúbb kérdést
hiszen már tudtam. Az igaz szerelem a lelki társam tudtam
agyam minden szegletével és éreztem testem minden
porcikájával. Mindig is kerülni akartam de most
hogy rátaláltam már egy percet sem tudok és nem is akarok
létezni nélküle.Ő lett egy másodperc töredéke alatt a minden
a nap a felhő a csillagok a hold a szél az eső.Ő miatta
éltem eddig és ő fog tovább éltetni. Nincs többé nélküle
semmi.De mi van ha megijed tőlem hiszen én vámpír vagyok
mi van ha nem fog szeretni.Hirtelen megijedtem.Hiszen ő
ember nem érezheti ugyan ezt.Nem tudja gyenge szíve gyenge
elméje fölfogni, hogy mi mik vagyunk egymásnak.Csak töredékét
érezheti a lángnak ami engem emészt és mi van ha ő meg
semmit sem érez.Száguldoztak fejemben a gondolatok,de
szólni nem tudtam,csak néztem tovább a csoki barna szempárt.
Nem nem: tiltakozott tudatom másik fele az nem lehet!
Isten nekem teremtette ez az angyalt engem pedig neki!
ÉREZNIE KELL VALAMIT! üvöltötte bennem a bátorság hangja.
Lehet hogy azért van benne ez a zavar ami teljesen kiül
az arcára, de ettől nem kéne zavarban lennie.
Vagy érez dolgokat csak éppen jjaaaaaaaajjjjjjj nneeeeeeeeee!!
Ordította bensőm.Biztos hogy van valakije hiszen gyönyörű
és csinos és bájos és tökéletes még szép hogy van valakije
és most összezavarta az a minimális érzelem foszlány amit
irántam érez.Mintha velem ellentétben ő tudna olvasni az én
gondolatomban eltorzult arca a fájdalomtól és szemeiben
szomorúság bujkált ami megfacsarta halott lelkemet.
Megköszörülte torkát és már tudtam meg fog szólalni és
meghallom a hangját.
-Bocsika mennem kell órára-és megint csak elvesztem elmerültem
hangja szavai tengerében hiszen szebb szinfóniát még
létezésem során soha nem hallottam.Egy pillanatra elpirult
amitől majdnem megdobbant a szívem ami nálam ugyebár
lehetetlen.Hogy lehetséges hogy valaki ennyire gyönyörű legyen?
Összeszedte magát és már lépett volna el mellőlem
mikor is ösztönösen cselekedtem.