1.fejezet

Edward szemszög:

A lelki társ szerintem szívás

Éppen a denali házunk harmadik emeleti szobájában ültem
a fekete bőrrel bevont díványon és zene hallgatás közben
próbáltam a ház többi részén elhelyezkedő családtagok
gondolatait nem figyelembe venni.Főként Rosalie és Emmett
szobáját szerettem volna kerülni (sajnos nem sok sikerrel)
mivelhogy éppen házassági kötelességeiket teljesítik-nem
mintha kötelességnek éreznék-.Ilyenkor bármit megadnék ha
a vámpírok kevésbé lennének tehetségesek és nem lenne ennyire
jó a hallásuk. A tehetségünk ami néha időt spórol, de általában
átoknak érzem. Hallani mindent számomra a legrosszabb dolog ami
történhet egy vámpírral és mivel testvéreim igen hangosan
"gondolkodnak" most éppen a pokolba kívánom a gondolatolvasást.

Ja még nem is mondtam és Edward Cullen vagyok családom
egyetlen agglegénye.Közel 109 éve élek és még soha nem
gondolkodtam azon, hogy komoly kapcsolatba férkőzzek olyan
valakivel aki nem a másik felem.Persze voltak lányok az
életemben -nem is kevés- , de ez szimplán testi gyönyört
jelentett és semmi köze nem volt a mindent kiteljesítő
lelkemig hatoló igazi szerelemnek.Bár azt mondják a magunk
fajtának nincs lelke a Carlislel eltöltött idő alatt rám is
ragadt valami az ő meglátásából márpedig ő úgy gondolja aki
nem ölt embert annak még megmaradt a lelke mert csak ez az akadálya.

Már láttam jó pár kiteljesülést családomban 3 "ember" is megtalálta
a lelke másik felét. Itt van mindjárt a már említett Rosali Emmett
páros akik majdhogynem 70 éve találtak egymásra.

Emlék:
Rosalie nem hagyott békén már húsz perce folyamatosan azzal
zaklat, hogy kísérjem el vadászni, mert úgy érzi, hogy most
nem mehet egyedül. Végül is elmehetek vele.Bár csak pár napja
voltunk és nem értettem mire ez a nagy felfordulás.Még nem
lehet ennyire szomjas. De hogy végre csöndbe maradjon inkább
ráhagytam. Na bumm lehet hogy találkozok egy ízletesebb pumával.
Reggel hat óra már éppen hajnalodik, de azért még eléggé sötét van
és emberi érzékeknek valószínű hideg is.
-Kérlek maradj a közelbe-kérlelt Rosalie ami elég furcsa volt
tőle hiszen ő nem az a könyörgős fajta inkább szeret irányítani
és ez abban mutatkozik meg, hogy nem kér inkább csak parancsol
mit egy katonatiszt.Meg is kérdeztem nincs e valami baja, de ő
csak rázta a fejét és gondolatban üzent hogy "nem nincs baj,
de úgy érzem hogy ma szükségem lesz rád" és ezzel már ki is
lépett az ajtón és eszméletlen sebességgel elindult a havas erdő felé.
-Hé Rose mire ez a nagy sietség a szarvasok megvárnak. -próbáltam
poénkodni , de rám sem hederített csak rohant mint akit a halál
üldöz.Rohantam az illata után ami pár percen belül ember és állat
vérrel keveredett. Jajj ne vadászat közben ezek az illatok nem
jelentenek valami jót.
-Állj meg Rose most!!!!! -ordítottam hugomra és eszeveszett
száguldásba kezdetem, de amikor beértem nem "láttam" semmi
mást a gondolataiban csak a haldokló férfi iránt az aggódást.
Visszatartottam a levegőáramlást a tüdőmbe, hogy még véletlenül
se ragadjon magával a gonosz énem. Elég nehéz megállni hogy ne
üvöltsön az állati énem embervér ilyen közelségében.De Rose
miért aggódik hiszen csak egy ember aki egy barnamedve alatt
feküdt és már csak másodpercei voltak hátra életéből.
-Fogd a medvét én viszem Őt!- ordította, de olyan áhítattal
mondta ki ez a két betűs szót mintha legalábbis Istenhez szólna.
És akkor leesett ő is megtalálta suhant át a gondolat a fejemen.
-Megtaláltad a társad-mondtam ki hangosan, de ő rám sem hederített.
Lelökte a felbőszült medvét a férfiről de az állat nem akarta
annyiban hagyni a dolgot.Éhes volt és mi éppen a zsákmányától
fosztottuk meg.Így elindult törékenynek tűnő hugom felé.
-Edward kérlek segíts el kell vinnem innen őt. Végezz
a medvével-Kiáltott rám testvérem miközben szeméből csak
úgy ömlöttek a könnycseppek.Minden gondolata a vérbe fagyott
fekete hajú holtsápadt férfi körül forogtak.
"ne tedd ezt velem Istenem még csak most találtam meg
és te már el is veszed tőlem-zokogta gondolatban megtört hugom.
Hirtelen remény csillant szemében és egyszerre szólaltunk meg.
-Carlisle!-hát persze miért nem gondoltam azonnal apámra
aki megmentheti a haldokló szerelmét. Egy jól irányzott csapással
jó 50 méterre hajítottam az állatot mire észbe kaptam Rosali
fölkapta a férfit a havas földről és rohant vissza a ház felé.
A vére illata betöltött mindent de egyikőnk sem zsákmányként nézett rá.
Ha megmenekül akkor Rosalie megtalálja a boldogságot.Nem volt
felhőtlen a viszonyom húgommal de teljes szívből reméltem
megtalálja a másik felét.
Emlék Vége
Visszatértem a mába ennek már jó ideje és még most is minden
olyan elevenen él az elmémben mintha egy perce történt volna.
Rosalie rátalált a lelke másik felére és Carlisel még időben
át tudta változtatni még az előtt,hogy megállt volna a szíve.
Így ők 69,5 éve boldog házasságba élnek. Emmettnek ahogyan
megállt a szíve és felült az addigi szenvedése színhelyéről
(Rosalie ágyából) és meglátta a szőke vámpírlányt már ő is
tudta, hogy ő az igazi. Két test két lélek voltak és most
egy lett. Igy tud kiteljesülni minden élő és holt vagy akár
kővé dermedt ember.

Tudva lévő hogy Isten párosával teremt minden embert vagy
vámpírt. Így amíg nem találod meg a párodat fél emberként
éled a sivár életedet viszont amint meglátod a társad arcát
tudod, hogy egész lettél és bármi is áll az útjába legyőződ.
Bármit megteszel, hogy a tied legyen a szeretett lény.

Olybá tűnik, hogy Isten rólam megfeledkezett mert én
nem találtam még senki ilyet és mivel úgy érzem hogy
az én lelkem így is egész nem is feltételeztem, hogy
megtalálhatom. Nincs szükségem ilyesmire.Így is mindent
megkapok a lányoktól és még csak nem is kell hajbókoljak
érte. A lelki társ szerintem szívás.

Hirtelen másik hugom Alice rontott be dühtől eltorzult
arccal a szobám ajtaján így megzavarta a komoly eszmefuttatásomat.
Fekete haja mint mindig most is égnek meredt szeme okkersárga
ami a vadászati stílusunkat mutatta (állati véren éltünk)
Pici vékony leányzó 152cm a egész lány és olyan törékenynek
tűnik csöpp kis karjaival és lábaival, hogy ha a vámpír
nem ismerné még a széltől is meg akarná védeni, ehelyett
keményebb volt mint 10 vámpír egyszerre a gyámoltalanság
neki csak egy olyan álca féle így éri el általában 99,9%-ban
a célját.Ami a legrosszabb hogy ezzel tisztában is van.
Ő is tehetséges csak ő nem gondolatokat olvas mint én
hanem látja a jövőt ami titokzatos tehetség viszont
eléggé hasznos mivel az együtt töltött 68 évben mindig
tudtunk ha bárki bármiféle támadást indított klánunk ellen.
Így soha nem ért semmi váratlanul minket.
Az anyagi biztonságot is neki köszönhetjük mert jobban
kiismerte magát a tőzsdén mint a világ összes brókerja.
Persze a tehetsége sokban hozzájárult ismereteihez.
-Miért mész el és miért nem látom, hogy mi is veled megyünk?- fakadt
ki pöttöm testvérem.
-Te vagy a jósnő Alice neked kéne tudnod-heherésztem kifakadásán.
-Igen, de nem döntötted el hova és hogy mikor mész és
főleg, hogy miért.-bigyeztette le szája sarkát
-Én is veled megyek Jasperrel.-közölte határozottan.
-Hé-hé kislány én nem megyek sehová,valami bezavart
téged-fölálltam és odamentem mellé,hogy megvigasztaljam,mert
majdnem elsírta magát "ne menj Edy" küldte könyörgő gondolatokkal.
-Higgy nekem kérlek-mosolyogtam rá kevesen-nem áll szándékomban
elmenni főleg most nem mikor nagy esemény vár ránk.
Alice szemei kitágultak és gondolatban másodperenként
10 lehetőséget vázolt, hogy mi lehet az a nagy esemény.
"megyünk a Plasaba nem nem inkább kapok egy új autót
nem nem Rosaliék megint esküsznek és én rendezem nem nem
lecserélhetem az egész család ruhatárát nem nem Jaspernek
megveszem a motorját nem nem
-Hé Alice fékezed magad-állítottam le hugom gondolat rohamát.
Nem erről van szó mindössze most kezdjük a sulit és holnap
reggel lesz az első napunk.Szerinted most akarok elmenni
mikor egyik csaj a másik után fog a kegyeimért ácsingózni?
-mosolyogtam gonoszan a megnyúlt képű pöttömre.
-Edward Cullen komolyan néha lehetetlen vagy!-pírított
le.-Miért nem kezdesz komoly kapcsolatot mondjuk Tanyaval
tudod nagyon jól hogy teljesen beléd van habarodva
te meg-mutatott végig rajtam pici kezével-mindenféle nőcskékkel
összeállsz egy éjszakára hogy...
-Állj meg leányzó-emeltem fel mutató ujjamat és nagyon
tudományos arccal folytattam-nem feltétlenül egy éjszakára.
Volt már olyan lány akivel két teljes nap együtt voltam.-próbáltam
visszafogni önelégül vigyoromat nem sok sikerrel.
-Jól van te Don Juan elég akkor biztos, hogy nem tervezel
távozást a közeljövőben?-kérdezte a "jósnő"
-Megnyugodhatsz te leszel az első akivel közölni fogom
ha menni akarok valahová. Így rendben lesz?-tártam szét
karjaimat, hogy ez a kis vámpír át tudjon ölelni.
-Jól van na, de tudod hogy te vagy a kedvenc tesóm és nem
akarok nélküled itt maradni és Tanya
"hogyan teperjem le Edwardot"
monológjait végig hallgatni.
Mindketten meghallottuk a hangos morgást ami a ház előtti
kertből jött.De jó! gondoltam irónikusan megint itt van Tanya
és hallott mindent elhúztam a szám pont akkor mikor Alice is
ugyan úgy grimaszolt.Összemosolyogtunk.Vállon veregetett és
kiment az ajtón.

Másnap reggel:
Igaz hogy nem kell tusolni a vámpíroknak(öntisztítóak),
de az estét a nem invitált vendéggel töltöttem így gondoltam
lemosom magamról birtokló mancsai nyomát.Persze én közöltem
vele, hogy ebből soha nem lesz komoly kapcsolat és hogy nem
akarom kihasználni az érzelmeit, de ő állítja, hogy neki
ez tökéletesen megfelel és neki ennyi elég belőlem.
Még lehet hogy be is tudna etetni ezzel a maszlaggal
ha nem lennék gondolatolvasó és nem tudnám hogy mit
érez és gondol.Nők! Soha nem fogom megérteni őket.
Éppen az ismeretlen lányokon gondolkodtam és hogy kit
fogok meghódítani amikor hirtelen furcsa érzés kerített halmába
EL KELL MENNEM!!!!