4.fejezet

Edward szemszög: Megtalátam 2.fejezet

Ösztönösen cselekedtem nem bírtam még elengedni
látnom, érzékelnem kellett, hogy létezik Ő:
az angyal a minden.Sajnos néha nem tudom uralni
állati oldalamat ezért, hogy még magam mellett
tartsam,elkaptam a karját és visszarántottam.
A másodperc töredéke alatt fölfogtam, hogy mit
is tettem,de már nem lehetett visszafordítani.
Arca először meglepett érzelmeket mutatott a
(gondolatai hallgattak) a meglepetést viszont
harag követte hiszen már teljes tíz másodperce
fogtam törékeny és forró véráramokkal teli karját
ami annyira jó érzés volt, hogy ezalatt a röpke
idő alatt átmelegítette jéghideg kezem ezért
hiába tudta az agyam, hogy ez helytelen még
sem akartam elengedni. A lelkem nem engedte,
hogy eleresszem.Harag gyúlt szemében és ebben
a pillanatban tudatosult bennem, hogy el kell engednem.

-Hogy képzeled-fújtatott rám miközben egy erőteljes
mozdulattal kirántotta fogságba ejtett végtagját
a kezemből. Ujjaim erőtlenül hullottak alá és a
rémület kezdett elhatalmasodni felettem, mikor
leesett, hogy végre meg kellene szólalnom.
-Bocsásd meg kérlek az illetlenségemet-kétségbeesetten
próbáltam valami magyarázat félét összehozni,
de egy pillanatra elvesztettem a fejem.- Tudod új
vagyok még itt.
-Igen azt vettem észre, még nem láttalak erre-úgy
tűnt mintha habozna mikor a láttalak szót kimondta
vagy csak már kezdek megőrülni és képzelődök.
Elindult az iskola bejárata felé az árkádok alatt
egyenesen a főépülethez én mint egy kiskutya
hűségesen mellette loholtam ami föl is tűnt
neki. Egy pillanata rám nézett és felvonta szemöldökét.
Látszott az arcán, hogy nem érti miért követem még
mindig, így azt gondoltam valami magyarázat félével
kéne előrukkolnom.
-Még be sem mutatkoztam-tolakodtam elé és kezet
nyújtottam szépséges hercegnőmnek- Edward Cullen
vagyok örülök, hogy megismertelek-mosolyogtam
csillogó szemekkel, mint akinek telitalálata
volt a lottón.(gondolom az emberek akkor
éreznek ilyen mérhetetlen boldogságot)
Kitágult szemei arra engedtek következtetni,
hogy meglepődött hirtelen jött udvariasságomon.
Végtelen hosszú ideig tartottam ott a kezem előtte,
hogy végre ismét érezhessem melegségét ráadásul úgy,
hogy nem érzi tolakodásnak.Végül mégis megfogta és
még csak el sem rántotta hideg érintésem elől.
Kezünk úgy simult egybe mint régi ismerősök.
A boldogság csak úgy szárnyalt belsőmben amit nem
mutathattam (bár ez elég nehezemre esett)
még megrémíteném ezt a kis madárkát.
-Bella Swan- mutatkozott be és már el is húzta
kezét ami mérhetetlen fájdalommal járt csak még
egy két pillanatig érezhessem könyörögtem.
-Örvendek én is, de kérlek bocsáss meg rohanok,
el fogok már így is késni az első órámról- azzal
hátat fordított nekem és elsliccelt az egyik
terem felé.
Soha nem érzett magány járt át. Egész bensőm fájt,
mintha minden szervem újra indulna a jelenlétében,
viszont mikor elmegy minden le is áll.Olyanná
válok mint mielőtt megláttam újra élettelen,halott
kő leszek azzal a különbséggel, hogy most már élni
akarok hiszen olyan mintha megint ember lennék
és már nem csak magamért élek.Érte kell élnem,
hogy érezhessem elbódító illatát, teste melegét,hogy
hallhassam szapora szívdobbanását felgyorsult légzését.

Most ahogy végig játszottam magamban az elmúlt 10
percet jöttem csak rá, hogy ugyan úgy viselkedik,
mint azok a nők akiknek tudok olvasni a gondolatában
és azok a lányok az hitték, hogy szerelmesek belém.
Lehet, hogy Ő is?Nem nem próbáltam elhessegetni a hiú
reményeket,de lelki szemeim előtt már megjelent a
kép ahogy átölelem és ő készségesen bújik karomban
ahogy csókolom és ő elsöprő hévvel viszonozza azt.
Nem tudok mit tenni minden gondolatom Ő Ő és Ő.
Nem tudom mit tegyek hiszen biztos, hogy van valakije
egy ilyen szép és bájos lányra biztos
hogy felfigyelnek, hiszen nem is egyszerűen szép
inkább gyönyörű és csinos és szexi
és lélegzetelállító és bájos és kedves és és és
nincsenek rá szavak.Melyik ostoba férfi
nem veszi ezt észre? Egy biztos nem hagyhatom,
hogy másé legyen.Harcolni fogok, közölte
velem kevésbé nemes énem tiltakozást nem tűrő
stílusban.Tök jó magammal vitázom.
Lehetek még ennél is szánalmasabb?
Hiszen mindent összetéve
egy egoista beképzelt seggfej
vagyok aki beleszeretett a lelki társába az
áhított nő viszont 97% hogy mást szeret erre
én ahelyett, hogy elsunnyognék nyalogatni a
sebem el akarom venni tőle a normális emberi
életet.Gyerek,család,unoka.Hogy az én önző
szerelmemet rátukmáljam.Hurrá gratula Edward
te aztán tudod mitől döglik a légy.Minden
gondolat egy életlen rozsdás késként hatolt
legnemesebb szerveimben a szív mely eddig fagyott
kő volt most éppen a kések martalékává
vált és apró kis darabokat vágott belőle.
- El kell menned te seggfej - súgta a józan ész -
Addig míg nem történik semmi megbocsáthatatlan.-
Tudtam mi fog most következni.Hiába mindig is
rossz vámpír voltam még ha nem is ölök
embereket még ha uralom is a vadászt aki vagyok.
Nem engedem ki a vadállatot akkor is rossz
és gonosz vagyok mert mindig győz az önző Edward
Cullen.Itt fogok maradni egyenlőre.Próbáltam
nem véglegessé tenni azt amit végleg eldöntött.
- Tök király! - azzal hogy folyamatosan
a démonomról beszélek biztos hogy nem leszek
sokkal előrébb.Most már tuti bekattantam.Föl
is hívom Carliselt, hogy utaltasson
be valami vámpír szanatóriumba. Hirtelen vagy
éppen eltervezett gondolattól vezérelve
elindultam a főépület melletti kis házikó féle
amin a
"tanári irodák" felirat állt
hatalmas betűkkel.Ahogy sebesen haladtam
előre már tárcsáztam is apám számát. A második
csörgés után már föl is vette a telefont.

- Fiam - hallottam apám megkönnyebbült hangját.
- Már vártuk a hívásod a reggeli eltűnésed egy
kicsit fölkavart minket nem nagyon...
- Megtaláltam a társam - fojtottam apámba a szót.
A vonal végén lévő susogás elhalkult ahogy
családom meghallotta ezt a három szót.
Hát igen ők tudják a legjobban, hogy imádtam a
kicsapongó léhűtő szerető szerepét.Nagyon valószínű
szerintem hogy most nem tudják, ez nekem jó vagy
rossz hír.Merthogy minden normális lény
legyen az ember,vagy vámpír arra vár, hogy
megtalálja az igaz szerelmet az örökké tartó
lelki társ személyében. Ellenben én mindig is
óckodtam (Esme legnagyobb bánatára) hogy
rátaláljak egy ilyen lányra.Már lelki szemeim
előtt megjelent a csupa szeretetből és törődésből
álló Esme Cullen amint átölel és minden gondolatával
az üzeni, hogy végre a megérdemelt boldogság engem
is elért.Megmosolyogtatott a tudat, hogy rájuk és
főleg rá bármikor számíthatok ebben a
dologban meg pláne.
- Alise fölment csomagolni - közölte Jasper a vonal túlsó
végén - azt mondta, hogy mi is megtudjuk másodperceken
belül, hogy...? - tette fel a kérdést fogadott
bátyám.Gondolhattam volna hogy a hugom már majdnem
mindent látott és tud is dolgokat.
- Most azonnal Forksba kell jönnötök. Ide kell költözünk
a régi házba. Most megyek beiratkozni az iskolába.
Rose Emett hányadik osztályba szeretnétek járni?
- kérdeztem a két legidősebbnek kinéző testvéremet?
- Végzős leszek - jelentette ki Rosalie mosollyal a
hangjában Emett meg persze soha nem vitázik
feleségével így ő is végzős lesz.Jasper is
idősebbnek hat az átlag tizennyolc évesnél de ő
mindig Alisel jár egy osztályba. Hugom viszont
minden évben egykorút játszik velem így Jaspernek
nincs sok választása.
- Carlisel neked sem gond?- kérdeztem kicsit aggódva
apámat, hiszen Denaliban már volt állása és
azt így egyik percről a másikra ott hagyni
a fia "hóbortja" miatt elég gáz.Mondanom
sem kell fölháborodott egyből, aztán apához
illően elkezdett kioktatni.
- Dehogy is! Edward erre várok Isten a megmondhatója
mióta, hogy te is átéld ezt a csodát.
Régen nem okozott semmi ekkora boldogságot
a családnak, ha látnád anyád arcát te is hasonlóan
vélekednél.- éreztem hogy átjárt a hála és a szeretet
családom iránt és újból hálát adtam Istennek hogy
számíthatok rájuk és hogy vannak nekem.
- Köszönöm - elcsukló hangom megnevettette medve
formájú bátyámat, de ezen már nem is csodálkozom.
Emett ugyanis előszeretettel űzött gúnyt belőlem vagy
Jasperből.Bezzeg amikor Rosali előtt hajbókol az
rettentő férfias és kemény.Na ezt még visszakapja
csak nem most lesz még idő a bosszúra.
- Carlisel kérdezd már meg Jaspert mennyi idő még
beszerzi a megfelelő papírokat mert én már most
szeretnék beiratkozni. - kérdeztem
- Már megvannak- mosolygott a hangja Jaspernek
- Alise látta, hogy kelleni fognak csak azt
nem tudta, hogy miért.Most már ezt is tudjuk.
Ja már fölhívtuk a bútorszállítókat mert a házi
jósnőnk most készült lecserélni minden bútort
ami holnap érkezett volna meg ide Denaliba a
Port Angelsi bútorboltból, de már délután ott
lesznek a folksi házunknál így ezt a problémát
is kipipálhatjuk.
- Ti mikorra érkeztek meg?- igaz még csak pár
órája váltunk el egymástól most mégis nagyon
szerettem volna ha itt vannak velem.Ez sem
jellemző rám.Ez a lelki társ téma teljesen
átformált és 180 fokos fordulatot vettem.
- Ha jól látom - vette át a telefont Alise
- akkor kb 3-4 óra - meglepődtem, hogy annyira
határozatlan volt nem gyakran fordult eddig
elő, hogy Alice nem tud biztosan dolgokat.Ő
mindig mindent tud.
- Mit jelentsen az hogy HA JÓL LÁTOM - hangsúlyoztam
neki saját szavait, hogy nyomatékot adjak a kétségeimnek.
- Még nem tudom Edy furcsa dolgok jönnek most az
életedben, de majd ha otthon leszünk átbeszéljük
- zárta volna le Alice a témát, de én fennakadtam
egy két dolgon pl. "furcsa dolgok jönnek" "otthon".
- Alice titkolsz előlem valamit? - kérdeztem egy kicsit
aggódva mert nem szerettem az Alice féle meglepiket.
- Nem tudok semmit biztosan Edward! - kezdett
kiakadni. A hangja 2 oktávval feljebb csúszott így
jobbnak láttam ejteni a témát.
- Rendben hugi nem kell felkapni a vizet! - kicsit
próbáltam oldani feszültségét.
- Jó jó most nem is ez a lényeg én sem értem de
majd később megbeszéljük.Lediktálom az órarended
egyetlen óra van csak amit nem Bellával töltesz,
de ne izgulj akkor meg én leszek vele.
MI VAN??? Akkor Alice már tud mindent Belláról
és úgy szervezte hogy majdnem minden órám vele
legyek egy dzsini a testvérem azzal a különbséggel
hogy nem három hanem minden kívánságomat teljesíti.
Azt hiszem valami nagyon jót tehettem előző életemben,
hogy ilyen családot kaptam.
- Tudod Alice hogy egy istennő vagy és hogy imádlak?
- kérdeztem tőle de ő egyből rávágta, hogy ez egy
egyértelmű dolog. Kicsit nagyképűek ezek a jósnők
azzal elkezdte lediktálni a jövőbeli órarendemet
ami mint ahogy tesóm már mondta megegyezik Belláéval.
Minden nap láthatom őt ez maga a megtestesült csoda.
Azzal bekopogtam az igazgatóhoz,hogy beiratkozzunk.