8.fejezet

Edward szemszög: Az ebédlőben 1. rész


Már csak percek kérdése és láthatom. Persze meg kell
neki magyaráznom miért változik a szemem színe
és nagyon természetesen kell viselkednem de ami a
fontos LÁTHATOM! Ujjongtam magamban mint kisgyerek a
karácsonyfa előtt.
Kiszálltam a kocsiból lassan emberi
tempóban és elindultam az ebédlő felé.Korábban odaértem
mint ahogyan terveztem még csak most csöngettek ki az
utolsó előtti óráról így még a tömeg előtt értem oda.
Az ajtóban vártam hogy meglássam őt.Az emberek éhes
vandál módjára rontott be a helyiségbe és megrohamozták
a konyhás nénit.Én leginkább a szaglásomra figyeltem
mert tudtam hogy a csodás illat hamarosan újra elér
és ez hatalmas elégedettséggel töltött el.Azon járt
az összes gondolatom hogy mit mondjak neki és próbáltam
megtervezni a beszélgetésünk folyamát.Már a többség bent
volt és sort állt az ételért amire sok gondolat
szerint már nagyon vártak.Folyamatosan ignoráltam
mindenkit hogy ne zavarjanak és hat perc tizenhét
másodperc múlva megéreztem azt az illatot amit három
órája várok.
A frézia orgona illat keveredett rózsáéval
összetéveszthetetlen illatkavalkád nem más mint az
egyetlen nő akire valaha is vágyni fogok: Bella.
Ahogy jött minden mozdulata kecses, nőies. Ahogyan
kezét tartja maga mellett ahogy nyaka tökéletes
formája mozog elegánsan.Látszik hogy nem erőltetett
mozdulatokat tesz.Teljesen természetes minden
pici mozdulata.Tökéletes lábai ahogyan egymás elé
rakja amit a csizmája csak még jobban kihangsúlyoz
szinte suhanásnak felel meg.Megint csak eszembe
jutott, hogy lehetséges hogy vámpír? Hiszen
majdnem úgy mozog.
És akkor tudatosult bennem tisztán.
Vámpír lelki tára van! Én vagyok az a bizonyos vámpír
lelki társ ami azt eredményezi jajjj neee.Vámpírrá
kell válnia??!!Ő arra született hogy az én társam
legyen ergo vámpírrá kell változtatnom.
-NEM NEM NEM nem akarom - súgtam magam elé de belül
üvöltöttem .Minden porcikám tiltakozott ez ellen.Hiszen
ő úgy tökéletes ahogyan van. A csokoládé szemei
gyönyörű szív alakú arca ahogyan kiül rá a piros
rózsa ha elpirul,puha meleg teste.Jövőképe igazi
teljes emberi élet gyerekekkel unokákkal férjjel (bár ezt
a részt nem szívesen gondoltam végig).Ki vagyok
én hogy megfosszam az anyaságtól ami egy nőnek
az élete beteljesülését jelenti!Mit tehetek?
Egyfelől itt van a vágy és a szerelem ami már
soha nem fog megszűnni.Másrészt meg itt van az,
hogy én ezeket a dolgokat nem vehetem el tőle
hiszen így Ő nem lehet boldog. A vámpírlét nem adhatja
meg neki a felhőtlen boldogságot.Tudtam mi a helyes
viselkedés de az önző énem abban a pillanatban ahogy
átfutott az agyamon - elmegyek - már ki is tépte ezt
a rémképet.Pedig ez lenne a helyes ha hagynám hogy
normális életet éljen.Úgy tűnik hogy a disszociatív
tüneteit produkálom hiszen most két ember vagyis
inkább vámpír harcol bennem és mindkettő én magam
vagyok.Az egyik aki helyesen akar dönteni vagyis Ő
ettől jobb életet érdemel sokkal jobbat mindennel ami
része az emberi életnek.És itt van a másik az önző
aki azt suttogja megállás nélkül hogy Ő is csak velem
lehet igazán boldog hiszen Isten nem véletlenül
teremtette Őt nekem.Tudtam hogy melyik személyiségre kell
hogy hallgassak a kettő közül. Tudtam hogy el kell mennem
nem tehetem őt tönkre. Ő fontos én nem.Ahogy ezt végig
gondoltam kevesebb mint öt másodperc alatt már oda is ért
mellém.A halott szívem megszakadt ahogy láttam a pírt
az arcán ahogyan a szemembe nézett.Most érezem igazán
hogy egy kő is meghallhat hiszen az én szívem már
jó régen nem dobogott és most mégis maghallt. A tudat hogy
itt kell őt hagynom annyira fájt hogy majdnem összeestem
a kín súlya alatt.Nem mutathatom ki neki ezt nem szabad
látnia hogy milyen állapotban vagyok.Föl kell vennem
az álarcomat és a jól nevelt fiatal fiú szerepébe kell
végig szenvednem ezt a röpke időt ami nekünk jutott.
Más választás nincs csak Ő a fontos.Felgyorsult a légzése
és bármennyire utáltam ebben a pillanatban magam
mégis olyan öröm volt ez mint semmi a világon.
Még egy nap mondtam magamban még egy napot maradok és
utána elmegyek és hagyom hogy elfelejtsen hiszen akkor neki
nem fájhat csak nekem és én kénytelen leszek kibírni érte.
Rám mosolygott olyan szelíden és olyan bájjal amihez
fogható nincs is és ettől a minimális megnyilvánulástól
olyan érzések keletkeztek bennem amit nem lehet szavakba
önteni.Mintha a világ kifordult volna önmagából a nap csak
miatta kell föl és miatta nyugszik le.Csak Ő érte létezik
minden és csak miatta van értelme mindennek.Odalépett és
lehajtott fejjel köszöntött.
-Szia - ahogy rám nézett a szeme olyan érzéseket árult el
nekem ami egy röpke pillanatra beragyogta a sötét létemet.
Nem mutathatod ki neki nem mutathatod ki neki skandálta a
nemesebbik felem.Így én is rámosolyogtam.
-Szia Bella - mellé léptem hogy együtt induljunk az eléggé
gusztustalan emberi ételek sokasága felé. Beálltunk a sorba
de még a köszönésen kívül nem szóltunk egymáshoz.Ha jól
értelmezem az arcát akkor zavarban van és kicsit kellemetlenül
érzi magát velem.Ez nagyon zavart nem értettem hogy miért
van ez mert az biztos hogy nem fél tőlem a mozdulatai nem
erről árulkodnak mert néha megindul a keze felém.Mintha
meg szeretne érinteni akkor mégis mi lehet a baj?
Lehet hogy a barátja miatt? Igen valószínű ez lehet a
baj mert a minimális érzelem amit irántam táplál
lelkiismeret furdalást okoz neki.
Sorra kerültünk és én még nem tudtam mit szeretne enni.
Azt sem tudtam róla hogy milyen ételeket szeret még az itt
találhatókon kívül.Gondolatolvasás híján kénytelen
voltam kérdezni vagy megveszek neki minden ételt.Végül is a
kérdés mellett tettem le a voksomat.
-Mi a kedvenc ételed?-így a kíváncsiságomra is fény derül és
tudni fogom hogy mit vegyek neki.
-A milánói sertésborda illetve a Brassói apró pecsenye de itt
egyiket sem úgy készítik ahogyan én szeretem.- hát legalább
már tudom mi a kedvenc étele de ez most nem világította meg
az hogy mit akar enni.
-Akkor mit szeretnél ebédelni?
-Jó lesz egy szelet pizza.Nincs túl nagy étvágyam,de majd én
fizetem.-mondta lazán és már nyúlt a táskájába, hogy
elővegye a pénztárcáját.
-Ezt hogy gondolod - háborodtam fel viselkedésén.Ő hatalmasra
nyitotta csoki barna szemeit és talán megilletődött
felháborodásomon.Megijesztettem! Hogy a ....
-Ááá.Kérlek bocsásd meg a viselkedésemet. -kezdtem bele
tökéletesnek tűnő magyarázatomba ami végül is igaz volt-
-Tudod apám úgy nevelt hogy ez számomra megengedhetetlen.
Nálunk komoly dolog a lovagiasság nem egy szégyellni
való gesztus.Megengednéd kérlek hogy én fizessem az ebédedet?-
és bevetettem a lányok körében sikert aratott mosolyomat.
-Ha tényleg ennyire fontos ez neked és szeretnéd - nézett
rám kicsit furcsán.Tök jó most meg csodabogárnak tart
ez miatt is.Nem elég hogy észre vette hogy változik
a szemem színe most még ez is.Hurrá de legalább megengedte
ezt így már fél sikernek könyvelhetem.
-Köszönöm - válaszoltam kurtán.Vettem neki még
jó néhány ételt a pizza mellé miközben próbáltam ignorálni
minden irigykedő illetve féltékeny gondolatot.Még szerencse
hogy ezalatt a jó pár év alatt amit Rose illetve Emmett
társaságába töltöttem volt benne gyakorlatom.De persze
ha üvöltött a gondolat mint például egy Jassica nevű lány
aki már a parkolóban is nézett és Mike nevű fiú
akkor nehéz volt őket kirekeszteni.Legfeljebb nem figyelek
oda rájuk de hallani azért hallom őket.És már
tudtam hogy Amanda aki a parkolóban már bepróbálkozott
lassan megindult felénk azért hogy megszólítson.
- Szia Edward - köszönt oda a már említett kis csaj.-Mégiscsak
ide fogsz járni suliba? - "Tudtam hogy valaki kiszemeli
magának ezt a gyönyörű pasit" -jött a belső monológ a
hatalmas féltékenységgel és irigységgel párosult - "Miért
ez a hülye Bella Swan kapja a jó pasikat ez igazságtalan
amikor én sokkal szebb vagyok nála. Azt sem tudom hogy
Jacob mit akar tőle hiszen még az alakja sem jó"- Kezdtem
kicsit bepipulni hogy ilyen gondolatai vannak a mellettem
álló istennőről.Ránéztem Bellára és láttam rajta hogy
neki sem tetszik Amanda rámenősége.Egyrészt nagyon szerettem
volna megbántani mivel rosszat mert gondolni szerelememről
másrészt pedig be akartam bizonyítani Bellának hogy nekem
semmit sem jelentenek ezek a fruskák.
-Igen úgy néz ki ide fogok járni,de ha megbocsájtasz éppen
Bellával beszélgettem mikor megzavartál! - Amanda képe megnyúlt
és majdnem megölte Bellát a gondolataival.Ez annyira zavart
hogy éreztem a düh megint kezd eluralkodni rajtam.Hogy
merészeli bántani őt még ha nem is fizikálisan akkor is Bella
elé akartam állni és azt szerettem volna ha a szúrós
megjegyzések engem érintenek nem őt.Minden akaratomra
szükségem volt hogy ne vágjam ki az ebédlőből ezt a kis senkit.
Hogy jön ő ahhoz, hogy becsmérelje pont az én angyalomat.
Megpróbáltam uralkodni a vonásaimon és egyből Bellára
néztem ő valószínűleg nem vett észre semmit az érzelmeim
változásán.
-Leülünk? - kérdeztem tőle sokkal nyugodtabb hangnemben.
Amandát úgy hagytuk ott a gondolataival mintha ott sem
lett volna.Ő abszolút nem számított csak Bella.
-Persze.-mosolygott kedvesen.Éreztem hogy tetszik neki
hogy így elbántam a nem kívánt nőcskével.Egymás mellett
sétáltunk el az asztalunkig amit száz szempár mohó
pillantása kísért.Ez nagyon zavarhatta hercegnőmet
a testtartása erről árulkodott.A válla meghajolt és
befelé görbült a fejét lehajtotta és éreztem a levegőben
a melegséget amit az arcába tóduló vérözön okozott.
- Vegyél nyugodtan amit szeretnél - mondtam neki
kedvesen.- Én nem bírok egyedül ennyi ételt megenni.
Különleges diétán vagyok.-somolyogtam magamban sajnos
itt nem lehet élő pumát rendelni és nem hiszem hogy
jó szemmel nézné a forksi gimi apraja nagyja ha itt
táplálkoznék.
- Jó rendben - egyezett bele mosolyogva - akkor kérem
szépen a pizzát. - azzal megfogta és beleharapott a
ragadós gusztustalan ételt.Komótosan rágcsálta és
láttam rajta hogy elmélyült a gondolataiban így
fölkészülve vártam mikor teszi föl első kérdéseit.
- Na szóval - kezdte lassan - látom megtalált
magának a suli legmenőbb csaja.-hát be kell valljam
nem erre a kérdésre számítottam.
- Valóban? És ki lenne az, - kérdeztem szerényen,de
persze tudtam, hogy itt Amandára gondol.Nem értettem
hiszen szerintem semmi extra nem volt benne.
- Hát természetesen Amanda Newtonra.Nem akarlak megijeszteni
de ha ő kispéciz magának egy fiút akkor azt általában
meg is szerzi. - közölte velem csak úgy félvállról.
Mosolyognom kellett hiszen láttam rajta hogy közel sem
ilyen könnyű neki látszott rajta hogy igazából féltékeny.
Ez szinte mámoros örömet váltott ki belőlem.Tetszett
nagyon is hogy ilyen érzéseket váltok ki belőle.
- Nos! Engem nem fog! - ígértem neki. - Ezt itt és most
megígérhetem neked tudod nekem nem jönnek be a szőkék -
próbáltam őt megnyugtatni, hogy ne vegye észre
hogy miért nincs semmi esélye a többi lánynak.
- Hmmm akkor kik jönnek be neked? - kérdezte és jött
amire számítottam a piros rózsa az arán.Tetszett
a gondolat hogy végre valami olyat véltem felfedezni
amit eddig nem. Kezdtem kiismerni a reakcióit.