21.fejezet

Sziasztok ahogy tudom hozom a kövit és bocsi hogy csak ennyi :( Emma a kedvedért :) Puszi és legyetek rosssszak Andi


Bella szemszög: Szakítás (Part 1)


Még vártam pár percet és csak néztem utána remélve hogy vissza fordul még egyszer és megint úgy néz rám mint az előbb. A sötétség lassan körülölelte és elveszítettem őt beleolvadt a láthatatlan feketeségbe. Lassan elindultam be a házba és mivel láttam hogy apám kukucskál így jobbnak láttam bemenni hozzájuk a nappaliba hogy föltehesse az idegenről a kérdéseit. Jobb ezen minél hamarabb túlesni. Még egy utolsó lélegzetvétel és fölemelet fejjel léptem be hozzájuk. Anya mosolygott mint mindig apám viszont szúrós szemekkel méregetett.
- Sziasztok megjöttem. - mintha nem látnának, tiszta hülye vagyok.
- Szia kicsim. - hallottam hogy a hangja nem a szokásos örömüdvözlés hanem valami visszafogott szorongás izé. - Itt járt Billy ma és hozott neked egy levelet Jacobtól. - ez meglepett két napja nem vagy csak alig beszéltünk. Utoljára akkor este láttam mikor még minden más volt. Ma már a telefont sem vette föl és tegnap is csak sms-t írt hogy nem jön át. Valami nem stimmel de lehet hogy a levélben majd leírja hogy mi a baja. Nagyon szerettem volna személyesen beszélni vele. Muszáj a szemébe megvallanom hogy mit követtem el ellene és csak remélni tudom hogy majd megért és elfogadja.
- Köszi apa és hol van?
- Fölvittem a szobádba. - kinézett az ablakon holott nem láthatott semmit hiszen a kedvenc fotelja fogságába ült ismét. Mégis úgy éreztem mintha mondani akarna valamit azzal hogy kifelé bámul. - És ki volt az a fiú kint veled? - Tudtam hogy nem hagyja annyiban a dolgot. Számítottam rá de nem hagyta hogy válaszoljak. Jackről és rólam készült nyári fotó felé bökött amit anyám ott tárolt a telefont mellett a kis komódon. - És miért ír neked? - tudtam hogy most meg Jacobra gondol mintha csak kimondta volna a nevüket azzal hogy feléjük bökött. Igen ez kicsit fura volt nekem is. Miért nem hív föl vagy jön át egyszerűen? Nem értettem de most már minél előbb a végére akartam járni, de apám csak zaklatott tovább. - Mi van most Bella? Szakítottál Jackkel? - hú ez kemény téma és nem most akartam ebbe az egész love storyba beavatni őket. Holnap reggel anyám úgysem enged el úgy suliba hogy ne mondanám el neki az egészet. És addig legalább át tudom gondolni hogy mit is mondjak. Nem fognak repesni az örömtől. Apám legjobb barátja Billy Black és már ők ketten rég tervezgették az lagzit. Anyám is imádta Jacket bár ő úgy gondolta hogy előbb még járjuk ki a főiskola és csak utána ha még akkor is együtt vagyunk akkor legyen meg a forski nagy esemény. Ritkaság számba ment ugyanis ebben a városban hogy egy indián fiú és egy fehér lány ilyen hosszú ideig együtt járjon olyan meg hogy össze is házasodjanak tíz évente egy. De ez nekem soha nem számított ő a legjobb ember akit ismerek és ezen az sem változtat hogy belestem Edwardba. Róla még nem tudtam annyi mindent mit Jackről de az eddigiek alapján nem gondolom hogy kevésbé lenne nemes lelkű. Na jó kicsit elkalandoztam azért most mégsem akartam velük erről dumálni és kíváncsi voltam a levélre is így le akartam rázni őket.
- Figyeljetek holnap reggel mindent elmondok, de most fáradt vagyok fölmegyek letusolok és lefekszek jó? - próbáltam nagyon elcsigázottnak látszani és úgy tűnt hogy ez be is jött.
- Menjél csak drágám. - mondta anya és elég csúnyán nézett apámra ahhoz hogy ő se akarjon most azonnal számon kérni.
- Jó éjt nektek. - köszöntem el és már indultam is fölfelé mielőtt jóapám meggondolja magát és tovább faggat. Beléptem a szobámba és szinte üvöltötte felém a kis fehér boríték hogy "olvass el olvass el". Nagyot sóhajtva ültem le az ágyam szélére és föltéptem a levelet rejtő kis négyszögletű papírt.

** "Bella!
Többé nem lehetünk együtt. Az én hibám nem a tied. Nem vagyok jó!! Régen az voltam jó srác,de már nem vagyok. Ez az egész nem is számít érted? Köztünk vége!! Megígértem hogy nem bántalak és éppen ezzel tartom a szavam. Ne keress különben bajod eshet!
Ég veled Jacob"

Csak néztem a macskakaparást és próbáltam fölfogni a szavakat. Két szó lüketett az agyamban. Köztünk vége! Megfordítottam a papírt mintha arra számítottam volna hogy a másik oldalon még találok pár sort ami megmagyarázza ezt az egészet, de csak az üres fehérség tátongott előttem. Éreztem ahogy kicsordul az első könnycsepp a szememből amit utána szinte áradat követett. Nem értettem hogy miért reagálok így hiszen tíz perce még én akartam szakítani vele a szívem mégis megfacsarodott. Mintha egy csapatnyi focista annak is a legerősebb tagjai jól gyomorszájon rúgtak volna. Mintha minden egyes szó egy egy rúgás lenne. Csak ültem ott és nem értettem. Ő nem tudhatott Edwardról. Lehet hogy neki is van valaki más? Megelégelte hogy én nem adom meg neki amire vágyik egy fiú az ő korában vagy csak kiszeretett belőlem? Nem értem! Mérges akartam lenni rá, de nem ment. Kígyót, békát akartam rákiabálni amiért így egy levélben dob ki, de azt sem tudtam. Egyszerűen éreztem hogy megérdemlem ezt a bánásmódot hiszen én meg megcsaltam őt. Sőt ennél sokkal csúnyább dolgokat is el kellett volna hogy viseljek. Mégsem voltam képes most gondolkodni. Csak ültem az ágyam szélén és teltek a másodpercek egyszer csak egy halk kopogtatás az ablakon térített észhez. Ez ő lesz és tudunk beszélni gondoltam elsőre, de csak a fejemet fordítottam a hang irányába. Láttam hogy Edward szenvedő arca néz rám így beindítottam azt a minimális ösztönfélét ami segített abban hogy elbotorkáljak az ablakig. Nem estem föl semmiben. Kész csoda. Kinyitottam neki az ablakot és ő egy másodpercel később már ott állt előttem. Nem szólt semmit csak nézte egy percig a könnyáztatta szemeimet és a következő pillanatban már azt éreztem hogy átölel. Ott tartott némán a karjaiban miközben a hátamat simogatta. Annyira jóleső volt a vigasz amit nyújtott hogy majdnem azon kezdtem el bőgni hogy milyen rendes velem. Már mindegy volt hiszen kezdtem megnyugodni.
- Mi a baj drága? - kérdezte angyalhangján.
- Köszönöm hogy itt vagy. Sokat jelent nekem most. - nem tudtam hogy hogyan mondjam el neki hogy Jack kirúgott. Így nem mondtam semmit csak oda adtam neki hogy olvassa el. Végigfutotta a szemivel és már be is fejezte pár másodperc alatt az olvasást de nem nézett rám. Már pár perce ott állt és nem csinált semmit kérdő volt számomra hogy lélegzik e egyáltalán.
- Edward! - szóltam rá már kezdtem aggódni. Nagyot sóhajtott és rám nézett.
- Bella! - a szeme maga volt a kín. Még soha nem láttam embert így kínlódni. Nem értem hogy mi a baja hiszen ha akar tőle valamit akkor ennek örülnie kéne. Vagy mégsem akar olyan komoly kapcsolatot mit hittem csak le akar fektetni? Nem értem mi van most.
- Nem értelek. Azt hittem hogy neked ez jó. Kilőve a konkurencia vagy valami hasonló nem?
- Ezt most komolyan mondod? - egy lépést hátrált tőlem most egy csipetnyi harag is férkőzött a szenvedése közzé. Nem értem.
- Igen azt hittem hogy te azt szeretnéd hogy Jack és én szakítsunk. Vagy tévedtem és tényleg csak egy gyors menetre kellettem és most hogy Jacob kirúgott mi van.... Nem értelek komolyan. - egy átkozott könnycsepp kikúszott a szememből és végigfolyt az arcomon.
- Én nem értelek téged. - zavarodottan rázta a fejét. - már hogy kellenél csak arra hiszen mondtam hogy mit érzek irántad. Az zavar hogy te nem ezt érzed hiszen akkor nem zokognál azon hogy Jacob aki csöppet sem lopta be ezzel a szívembe magát - emelte föl a levelet és össze is gyűrte - szakított veled. Ha nem őt választod akkor biztos hogy nem sírsz miatta, de most meg miattam sírsz. Nem értem az embereket. - elhallgatott. Olyan hirtelen mintha elszólta volna magát, de nem értettem hogy miért. Már szinte zsongott a fejem a mai naptól de muszáj volt vele közölnöm amit érzek.
- Figyelj én tényleg téged szeretlek. Egyszerűen csak fáj hogy Jack egy levélben mondta ki azt amit szerintem a szemembe kellett volna. Én soha nem sértettem volna meg ezzel bár ez volt a szándékom vele holnap. Ő elhagyott és én is ezt terveztem. Viszont két évet voltam vele és a legjobb barátom volt. Nem tudom csak úgy uk muk fuk elfelejteni. És az az igazság hogy nem is akarom hiszen akármi is van most attól még szeretem. Persze nem úgy ahogy egy pár szereti egymást de nem fogom neked azt hazudni hogy nem érzek semmit iránta mert ez nem igaz. - ő csak nézte a kis előadásomat amit összerittyentettem neki és se szó se beszéd megcsókolt. Ott álltunk az ablakom előtt és olyan hévvel csókolt miközben a hajába túrva még közelebb húzott magához hogy azt hiszem eltűnt a lábam vagy lehet hogy megint átalakultak a csontok gumivá? Mindenesetre megtörte a bánat falát sőt le is rombolta. Elkezdtem húzni az ágy felé miközben az inge felső gombját kezdtem bontogatni.....

** Részlet a New Moon c. filmből **