Közérdekű

Időhiány és egyéb okok miatt a blog szünetel :( Annyira sajnálom, akinek ez csalódás :( tényleg nagyon szeretném írni, de erre már nem jut időm!! Szerettem volna átmenetileg bezárni, de Panni kérésére inkább csak közzéteszem, hogy nincs időm és nem is tudok egyelőre határidőt kiírni így fogalmam sincs róla mikor és hogyan fogok tudni frissíteni.
Aki szereti a firkálmányaimat annak figyelmébe ajánlom a másik blogot.
Még egyszer nagyon nagyon sajnálom és bocsánat őszintén. :(
Millió csók és azért legyetek rosssssszak
Andi

27. fejezet

Szia kedves mindenki :)

Hát úgy tűnik, hogy megérkezett bár kétség sem fér hozzá nehéz szülés volt :S de remélem, hogy nem alusztok el közben mert elég hosszú lett. Szerintem még ilyen hosszú fejit nem is írtam. Nem így akartam de a többszöri nekifutásnak ez lett az eredménye. Aki nem szereti a függővégeket akkor most örülhet mert ez totál nem függővéges. Egy befejezett fejivel szolgálhatok :) Remélem tetszeni fog azért :)
Puszi nektek és legyetek nagyon nagyon rosssszak
Andi
Ui: A képről meg arra következtettek amire akartok ( gonosz manó fej aki a tenyerét dörzsölgeti)

Beszélgetések Part 2

Edward:

Rémülten nézett rám majd Jacobra úgy kapkodta köztünk a tekintetét kb. egy percig. A félelme szinte megőrjített. Talán tőlem fél mert azt hiszi, hogy bántani fogom, mint ahogyan az Jacob is feltételezte ott az erdőben. Talán gyűlöl, hogy nem mondtam el neki az igazat egyből? Vagy ami a legvalószínűbb nem akar ilyen életet és főleg nem egy vámpírt. Bár nem sokat tud róla, hogy ez mit is takar azért elképzelése biztos van és tuti hogy emberi vér is játszik benne. Valószínű, hogy undorodik minden csókunktól hiszen az is átfut az agyán, hogy én véres szájjal érintettem rózsás ajkait. Gyűlöltem, hogy igaza van és hogy nem lehetek ember az ő kedvéért. És ekkor mikor már majdnem teljesen elvesztettem a reményt megszorította a kezemet. Olyan kis gyengén, hogy akár azt is feltételezhettem volna, hogy nem is állt szándékában, de ugyan ezt tette Jack-el is és az apró megnyilvánulása után megdermedt. Úgy bámulta a plafont mintha ott sem lennénk és nem is számítanánk. Ellenségemmel egymásra néztünk de ő sem volt okosabb nálam, hogy miért csinálja ezt a nő akit mindketten szeretünk. Végül a pici reményt is megölte amit a kézszorítással kieszközölt. Mert megszólalt.
- Menjetek ki. – ennyi semmi magyarázat semmi csak egy határozott utasítás, hogy nem akar látni minket. Én csak néztem és már majdnem elkezdtem könyörögni, hogy ne tegye ezt, hogy beszéljük meg hogy ne taszítson még mélyebben a pokol bugyraiba mikor hozzátett két szót. – Most! Kérlek! – és így már nem maradt reményem és ahogy láttam Jack is hasonló gondolatokat futtatott végig a fejében. Szinte ólom lábakon vonszoltam ki magam a szobából. Az ajtóban megálltam és kitártam Jacob előtt, hogy ki tudjon menni, de mielőtt kiléptem volna hátra néztem. Pont akkor emelte rám a világ leggyönyörűbb szempárját és megláttam benne azt amitől ezernyi égő dárdát is jobban elviseltem volna a testembe. Szomorú csokoládé szempár nézett egy egész másodpercig az én fekete íriszembe. Elrántotta a fejét és a másik irányban lévő ablakot tűntette ki azzal a figyelemmel amit magaménak akartam. Nem kaptam meg sem ezt sem őt. Vagyishogy biztos vagyok benne, hogy nem lesz többé az enyém. A sors mint egy így akart revansot venni a rengetek összetört szívért amit én okoztam. Most visszakapom és az én kő szívem törik apró darabokra. A feszültség szinte szét tépett így én is kiléptem a székeken várakozók közzé. Jacob idő közben közölte Bella szüleivel, hogy lányuk felébredt és kiküldött minket éppen akkor álltak fel és szándékukban miszerint bemennek hozzá Jack sem állította meg mondván kiküldött minket is és valószínű rájuk is ez a sors vár. Nem érdekelte őket. Azonnal beléptek hozzá és én hallgatóztam, ahogy leültem fogadott szüleimmel szemben. Esme azonnal felállt és leült mellém. Nem bírtam őket nézni inkább hallgatóztam, hogy mi folyik bent a szobába miközben lehajtotta a fejem és az a tenyerembe temettem. Anyám optimista gondolata most nem segített sőt bármennyire is jól esett kifejezetten dühített amikor közölte “ minden a legnagyobb rendben lesz”. Tudtam, hogy ez lehetetlen és ez fájt piszkosul. A szobában rövidesen ugyan az történt mint mikor még mi voltunk bent azzal a különbséggel, hogy nekik már határozottan fejtette ki az érzéseit “ szeretlek titeket de kérlek most hagyjatok magamra” a szüleinek eszében sem volt így cselekedni de úgy tűnik őket is meggyőzte egy sírós hanggal és egy újabb kérlek elsuttogásával.
A folyosó jó nagy részét a Bellát szerető lények foglalták el. Volt ott ember, farkas és vámpír is jó számban. Az embereket képviselte Renee és Charlie mint Bella szülei és persze Jacob apja Billy. A falka majdnem teljes létszámban volt jelen, négyen mindig távol voltak és váltották egymást, hogy mindig óvva legyen La Push. Vámpírok közül pedig mindenki itt volt suli után a testvéreim közül, Carlisel és Esme pedig majdnem egész nap. A látszat kedvéért éjjelre elmentek akkor már csak átlag Jacob Renee Charlie és én maradtunk, de volt, hogy ők is váltották egymást mert Charliet Mike Newton eltűnése miatt be kellett szervezni a kereső csapatba. Azt csak mi tudtuk, hogy nem véletlenül tűnt el és, hogy nem is egy fiú aki megszökött az atyai házból. Pusztán rosszkor volt rossz helyen. Bár ez nézőpont kérdése. Én kifejezetten boldog volta, hogy egy háromfős nomád vámpír csapat éppen őt szemelte ki és jóllakott ebből a gusztustalan emberi lényből. Legalább már nem fog kínozni a tudat, hogy nekem kell kivégeznem őt azért amiért olyan terveket szövögetett Bellával kapcsolatban ami cseppet sem normális. Szóval volt egy örömteli pillanatom ebben a gyötredelmes időszakban. Mikor Alice megmutatta a látomását Carlisel persze nem volt boldog, hogy ilyen közel jöttek Forkshoz és így könnyen ránk terelhetik a figyelmet, de (bár nem akarta bevallani) annyira szörnyűnek találta a gyilkolás minden formáját, hogy inkább ez ütött ki nála a biztosítékot. Elmeséltem neki, hogy mennyire nem kár egy ilyen emberért és, hogy mit fantáziált az én lelki társamról és bár próbált megérteni ez mégsem ment neki teljesen. Az erőszak olyan mértékben állt messze tőle, hogy elképzelni sem tudott ilyen szituációt. Mindig is tudta, hogy fényévek választanak el tőle. Bármennyire is szerettem volna hasonlítani hozzá soha nem tudtam.
De most itt vagyunk és várunk. Sajnálatos módon itt kellett megismernem Bella szüleit is és elmondani, hogy mi is vagyok én neki. Vagyis, hogy udvarolok a lányuknak és hogy halálosan bele vagyok szerelmesedve és úgy tűnik, hogy ezt az említett hölgyemény is viszonozza. Reneevel könnyebb dolgom volt, bár Charlie is szimpatizált a szüleimmel Billy iránt érzett barátsága mégis Jacob felé húzta. Egy részt csecsemő kora óta ismerte a fiút másrészt nagyra becsülte hogy Billy tisztességre neveli fiát. Másrészt úgy vélte én csak egy futó kalandot szeretnék tőle míg Jacknek komolyak a szándékai. Ha tudná, hogy én lennék a legboldogabb, ha elmondhatnám, hogy mennyire komoly az én szándékom. A tudná hogy akár már holnap feleségül venném ha bele egyezne. Ha tudná hogy mi egymásnak lettünk rendeltetve akkor biztosan nem ezen az állásponton lenn.
Renee viszont csak rám nézett és valahogy átlátott rajtam. Többször is megfordult a fejében, hogy ilyen szerető férje nem is lehetne egy szem lányának. Véleménye szerint én vagyok az alkalmasabb Bella boldoggá tételére. Nem tagadom jól esett, hogy így gondolja, de tudtam, hogy ez nem így van. Isten őt adta nekem vagyis úgy helyesebb, hogy szánta és ezzel végtelen boldoggá is tett, de sokkal jobban járna Jacobbal. Hiszen való igaz, hogy ha ő les a szerencsés akkor nem kell elválnia a szeretteitől, szülhet akár egy egész focicsapatnyi gyereket, megöregedhet. Egész és boldog élete lenne míg én csak egy kőbe zárt fél életet tudok neki nyújtani.
Annyira bele feledkeztem a gondolataimba, hogy föl sem tűnt, hogy Renee egy orvossal beszél aki most jött ki szerelmem szobájából. Éppen azt ecsetelte, hogy semmilyen negatív hatása nem maradt a hosszú alvásnak (kómának nem nevezné mert az hosszabb lefolyású bár tünetileg azt produkálta mégis egy alapos alvásnak titulálta szerelmem “betegségét”) sem a fejsérülésnek.
- Tiszta a tudata és emlékszik mindenre. Ha van rá mond akkor ne zavarják hiszen még pihenésre van szüksége. Elég zaklatott – közölte az orvos. – Azt kérte, hogy egy bizonyos Edward illetve Jacob menjen majd be hozzá. – azzal sarkon fordult és elindult az ellenkező irányba. Charlie szemmel láthatóan nem örült, hogy én is szerepelek a látogathatók listáján, de nem volt választása. A szülei mentek be hozzá először és most már jobban odafigyeltem. Illetve a helyes megfogalmazás az a hallgatóztam.
- Testileg jól vagyok tényleg ne aggódjatok – mondta nekik. Az apjának és nekem is fület ütött a kiemelt “testileg”szó. Ez ugyanis arra engedett következtetni, hogy lelkileg viszont nagyon is rosszul van. Én meg a bűntudattól voltam rosszul, hogy belerondítottam az amúgy egész boldog életébe. Minden az én hibám.
- Menjetek kérlek haza – mondta tovább – anyu aludj egyet mert egy zombi hozzád képest kipihent óvodás. – az anyja fejéből néztem, Bella arcát ahogy magára erőltet egy mosolyt, hogy beetesse vele mintegy így akarta közölni “hogy hú anyu jó vagyok és ne parázz.” Renee viszont átlátott a szitán simán levágta de ráhagyta. Mi Jacobbal ott toporogtunk az ajtó előtt. Természetes Jack is hallott mindent hiszen neki is kifinomultak lettek az érzekei mióta megtörtént az első átalakulás. Már majdnem az ajtóban álltak a szülei mikor még utánuk szólt.
- Szólnátok a fiúknak hogy jöjjenek be? – kérdezte félszegen. Az anyja magára erőltetett egy mosolyt Swan rendőrfőnök viszont visszalépett az ágyhoz és homlokon csókolta lányát.
- Persze Bells, de csak ha megígéred, hogy ha beszéltetek pihenni fogsz.
- Igérem apu és köszi mindent – azzal búcsút intett nekik és ők kijöttek.
- Bella beszélni akar veletek – szólt az apja – de ne fárasszátok ki – ez inkább tűnt fenyegetésnek, mint kérésnek, de ezzel én is így voltam. Semmilyen szinten nem akartam neki rosszat. Mindketten rábólintottunk és beléptünk a szobába. Jack ment elől én lemaradva figyeltem Bella bánatos arcát ahogy nézett minket.
Olyan csend telepedett a szobára hogy Bella és Jack szívverése (ami mellesleg versenyt futott) szinte fülsiketítő volt. Ettől már csak a zár kattanása volt zajosabb.
- Sziasztok – köszönt nekünk.
- Szia Bells – fogadta a köszönést Jack én meg mint egy kis hülyegyerek erőtlenül suttogta csak egy halk sziát. Lehet hogy ő nem is hallotta.
- Tudnom kell egy két dolgot szóval kérlek mind a kettőtöket, hogy kertelés nélkül válaszoljatok.
- Rendben – mondtuk egyszerre. Szinte ugyan azt is gondoltuk. Ebben a pár napban teljesen egy hullámhosszra kerültünk az ellenséggel.
- Szóval Jack – nézett a megszólítottra. Mind a ketten ott álltunk már az ágya előtt. – Te vérfarkas vagy?
- Igen Bells az vagyok.
- És embereket ölsz?
- Nem! – jött a határozott válasz. Bella alig láthatóan felsóhajtott. – Rendben – súgta maga elé.
- Edward! – szólt és nézett rám. – Te vámpír vagy?
- Igen Bella az vagyok. – jött a válasz.
- És te embereket ölsz? – a szeme rettegett nem tudtam, hogy tőlem fél e vagy a válaszomtól, de nem állt szándékomban hülye hatásszünetekkel feszíteni azt a bizonyos húrt így én is rávágtam a válaszomat.
- Nem! Én és a családom nem ölünk embereket – tudtam, hogy ez után lesz még tovább kérdése. És most az egyszer be is vált a jóslatom.
- De a többi vámpír az igen?
- Igen Bella többi az emberi vérrel táplálkozik és így meg is hal az áldozatuk. – észre vettem ahogy kirázza a hideg ahogy mondom neki az igazat így be is fejeztem.
- Értem. - sóhajtott nagyot. – Szeretnék veletek beszélni külön-külön. Viszont van egy olyan sejtésem, hogy ha nem kérlek meg akkor egyikőtök sem engedné, hogy négy fül között szóljanak ezek a beszélgetések. Nos – rám nézett – megkérhetlek Edward, hogy amíg Jackkel beszélek ne legyél halló távolságban? – esdve nézett és az biztos, hogy én soha nem tagadnék meg tőle semmit. Bólintottam amiért hálásan nézett rám. Próbáltam annyi szerelmes sugározni felé amennyi csak tőlem telt.
- Mikor jöjjek vissza? – kérdeztem, de inkább nyögésnek hangzott nem normálisan kiejtett szónak. Zavarodottan nézett Jacobra majd ismét rám emelte a világ legcsodásabb csokoládé szempárját.
- Egy órát kérek – közölte határozottan. Tudomásul véve léptem ki a szobából és bár emberi tempóban, de gyorsan hagytam el a kórház területét. Beugrottam az autóba és már pár perc múlva a város fényeit is magam mögött hagytam. A fényszórókat kikapcsolva próbáltam a sebesség élvezetére fókuszálni és nem gondolkodni. Nem jött össze. Bella volt minden gondolatom, hogy mit mondok majd neki, hogy mi lesz ha Jacobot választja és, hogy képes leszek e lemondani róla ha arra kér.Nem tudtam válaszokat és életem vagy inkább létem leghosszabb órájával néztem farkasszemet. Farkasszemet?? Na jó most kezdek megőrülni pedig még nem dőlt el semmi én mégsem láttam azt a bizonyos fényt az alagút végén. Sötétség borult rám és végtelen szomorúság, hiszen csöppnyi reményem sincs. Bella pedig korához képest is nagyon értelmes és fel tudja mérni, hogy mi az ami jó neki és azt is tudom, hogy én nem vagyok az. Semmi olyat nem tudok neki adni ami az én oldalamra billentené a mérleg nyelvét. Ellentétben Jackkel aki mindent meg tud adni neki.
Szinte már láttam magam előtt az egész jelenetet most biztos, hogy megcsókolja őt és mindketten totál boldogok és biztos, hogy nem engedem fog választani. Biztos, hogy Jacob a nyerő és ebbe hamarosan belepusztulok. Megőrjít ez a várakozás és az is hogy egy hallhatatlannak, hogy a picsába lehet ilyen nehéz megélnie egy nyamvadt órát? Az is megfordult a fejemben, hogy mi lenne ha vissza se mennék? Hiszen semmi értelem úgyis tudom mi a döntése. Elképzelni egy olyan gyönyörűséget, hogy mégis engem választana azzal pedig még álltatni sem mertem magam. Viszont ha úgy adom föl a harcot, hogy nem is küzdöttem érte akkor hogy fogom tudni tovább élni ezt a semmi létet? Addig kell érvelnem és bizonyítanom, hogy mennyire szeretem amíg be nem látja, hogy mi csak is együtt tudunk boldogok lenni.
Fél óra autóút után fordultam meg olyan elhatározással, hogy bármi áron meg fogom győzni, hogy engem válasszon. A visszaút borzalmas hosszúnak tűnt és az idő előrehaladtával a hatalmas önbizalmam is a béka segge alá minősült. Azt viszont képtelen lettem volna megtenni, hogy esélyt sem adok magunknak és nem hallgatom meg miről akar beszélni velem.
Lassan megérkeztem a kórház elé közben ezerszer elátkoztam magam amiért tönkre tettem őt és most akárhogy is dönt neki mindenképpen sokkal nehezebb lesz mint nekem. Hiszen tudom, hogy engem is szeret nem véletlenül adta nekem magát és nem Jacobnak. Holott ő már két éve ostromolja a szerelmével sőt régebben is már próbálkozott nála. Vagyis valamennyit érez a szerelemből ami összekapcsol mindet. Mi lesz most a lábamba mintha ólmot öntöttek volna. Szinte öregember módjára vonszoltam magam fel az első emeletre. Nem hallottam semmit Bella szobájából. Ez arra engedett következtetni, hogy Jacob már nincs itt és hogy szerelmem gondolatait még most sem hallom. A szívverését viszont már a kocsiból kiszállva is tisztán hallottam. A legszebb szimfónia az ütemes szívdobogása.
Hatalmas sóhajjal kopogtam be és ő azonnal be is invitált.
- Szia – súgta egy mosoly kíséretében. A halott szívem egy pillanatra feléled. Nem szokás mosolyogva szakítani a másikkal így ezt pozitívumként könyveltem el.
- Szia – viszonoztam a gesztusát. Ficánkolt egy kicsit az ágyon míg föl nem tornázta magát ülő helyzetbe. Nem esett nehezére inkább csak ügyetlenkedett egy sort. Aranyos volt. Leültem az ágy másik felébe vele szemben és a hátamat a rácsnak döntöttem.
- Már azt hittem nem is fogsz jönni. – mondta lehajtott fejjel és olyan hangulatban hogy tudtam várt rám. A boldogság egyre jobban átjárt félő volt, hogy kicsattanok tőle.
- Egy órát kértél és addig kocsikáztam egyet. – mondtam neki az igazat. – De gondolom nem erről akarsz beszélni, szeretnék kérni valamit mielőtt belekezdünk? – elvettem a legszebb nézésem a tarsolyomból és bevetettem a legszebb mosolyt is.
- És mi lenne az? – kérdezte kíváncsian.
- Csak annyi, hogy tudom milyen nehéz döntés előtt állsz most és hidd el megértem akárhogyan is döntesz és megpróbálom elfogadni, de kérlek nem is inkább könyörgök vedd számításba azt, hogy én milyen eszemet módón szeretlek. Te vagy a létem értelme és ha azt mondod, hogy Jacob boldoggá tud tenni én megpróbálom elfogadni, de abban 100%-ig biztos vagyok, hogy úgy egy férfi sem tud szeretni mint én. – türelmesen végighallgatta a mondókámat majd lehajtotta a fejét egy egész percig nézte maga előtt a fehér takarót miközben a kispárna csücskét morzsolgatta amit az ölébe vett. Az összes létező gondolat kiszállt a fejemből amikor rám nézett könnyes szemekkel.
- Szeretlek – súgta hüppögve.
- De? – kérdeztem a feltételt.
- Te vámpír vagy és én meg ember. – furcsán ejtette ki az ember szót nem értettem miért.
- Igen ez így van. És ha el tudod fogadni, hogy egy szörnyeteg a szépség szerelme akkor én leszek a világ legboldogabb vámpírja. Soha nem gondoltam, hogy megtalállak de már nem valószínű, hogy tudnék nélküled élni vagy inkább létezni te vagy nekem a legfontosabb.
- Azt hittem csak azért csábítottál el, hogy csemegézz belőlem. – megdöbbentem – Nem nagy kísértés neked hogy vér csörög az ereimben? – szinte szégyenkezve kérdezte. Újbóli döbbenet. Mit gondol ez a lány?
- Nem. A te véred nem úgy csábít ahogy azt te képzeled. A te véred arra hív hogy élj mondom hogy te vagy a legfontosabb nekem. Az hogy élj, hogy csörgedezzen a vér az ereidben, hogy elpirulj mint most, hogy szeress.
- Én szeretlek. De azt nem értem te mit eszel rajtam – megforgatta a szemét – mármint nem eszel hanem na tudod, hogy hogy értem igaz? – mosolyognom kellett annyira édes volt a zavara. Hogy nem látja mennyire gyönyörű? Ez nekem teljesen abszurd. Hiszen annyira kézzel fogható a bája és a szépsége a kecses mozgása mai ügyetlenséggel párosul és az egész lénye valamiféle teljességet sugároz. Akkor meg miért nem érti hogy tökéletes?
- Butus vagy szépségem – közelebb hajoltam hozzá és a tőlem telhető leglassabban csókoltam meg de persze most is mint már jó párszor ő rám vetette magát és szinte falta az ajkaimat. A következő pillanatban már arra eszméltem, hogy én az előző helyemen ülök feltett lábakkal és ő meg az ölembe mászott. A hajamat tépve húzott magához olyan közel hogy semmi egy hajszál sem fért volna el köztünk. Az én kezem is szinte falta a teste formáit. Annyira hiányzott már a közelsége, hogy érezzem szeret, és hogy kíván. Megőrülök érte. Nagy nehezen percekkel később tudtuk csak elengedni egymást. Nem kellett volna megkérdeznek de nem tudtam megállni hallanom kellett a döntését.
- Akkor mondhatjuk, hogy én vagyok a szerencsés aki tovább is élvezheti a közelséged? – reményteljesen néztem rá.
- Igen mondhatod. – lesunyta a fejét. – Nehéz elszakadnom Jacktől hiszen most már értem miért írta az a levelet, ez megérted, vagy inkább el tudod fogadni?
- Igen; ha biztosítasz arról, hogy a szíved az enyém akkor bármit el tudok fogadni.
- Mesélsz nekem erről a lelki társ izéről? – kérdezte mosolyogva. És én vidáman sőt boldogan kezdtem egy nagyon hosszú történetbe. Néha félbeszakított, de másnap reggelig beszélgettünk mindenről. Soha nem gondoltam, hogy ilyen jól fogja fogadni hogy egy szörnyeteg a szerelme. Persze egy percre sem engedtem el magam mellől folyamatosan simítottam és néha csak úgy félbe szakítva a beszédemet csókolt ahol ért.

.

26.fejezet

Szia kedves mindenki :)
Szóval itt van egy kis szösszenet amit inkább mondanék ízelítőnek mint fejinek de ennyire futotta most. Remélem, hogy a héten tudom hozni nektek a második felét is ami remélhetőleg izgalmasabb lesz. Ne haragudjatok, hogy ilyen rövid ígérem mindent elkövetek, és sietni fogok.
Na jó nem dumálok tovább :)
Jó olvasást és legyetek rosssssszak
Andi

Beszélgetések Part 1

Edward szemszög:


Egy hete feküdt itt létem gyönyörűséges értelme. Egy hete nem mozdultam mellőle mindössze addig amíg a behozott ruhákat átcseréltem magamon azt is csak Alice unszolására. Azt mondja ne legyünk túl feltűnőek. Így is mindenki azt kérdi, hogy bírom itt úgy, hogy nem eszek és nem alszok. Na jó egyszer kétszer úgy tettem mintha szunyókálnék amikor hallottam, hogy jönnek be hozzá. Ő most egyébként a forksi kórház elfekvőjében alszik. Mint már mondtam egy hete. Az orvosok és persze Carlisel szerint kómában van, de én tudom, hogy tévednek. Mindössze alszik. Amikor rám támad az a korcs Bella közénk ugrott. Már nem tudtam mit tenni a a büdös kutya a fejével lökött rajta egyet és a torkomnak ugrott. Bella két métert repült azután egy fának csapódva elájult. Nem tudják mi baja, hiszen nem tört el semmije (hál Istennek). Az hogy kómában van egy fejsérülésnek nyilvánítják, de ők nem tudják, hogy milyen hirtelen változott az élet gyökereset. A sejtelmeimet apának is elmondtam aki látott benne rációt, de a többi orvos az kötötte az ebet a karóhoz miszerint olyan helyen sérülhetett a koponyája ami már menthetetlen. Hülye mint. Egyszerűen tudatlanok és csak szajkózzák a szarságaikat. Gyűlöltem a gondolataikat és hogy ennyire nem bíznak szerelmem erejében. Gyűlöltem, hogy ők csak egyet a sok közül láttak benne. Gyűlöltem mindenkit. Néha mikor nem szerelmem légzését számoltam vagy nem beszéltem hozzá és nem hívogattam vissza magamhoz elgondolkodtam azon, hogy kiket és mennyire gyűlölök. Visszafelé vettem számba a dolgokat a legkevésbé gyűlölt lények a nővérek voltak amiért nem szerelmemet részesítették figyelműk első helyére ebben a szobában hanem engem gyűlöltem az erkölcstelen gondolataikat. A sortban a következők voltak az orvosok akik persze nem tudván hogy gondolat olvasó vagyok lenézték szerelmemet vagy éppen semmibe vették őt. Ezt követték a farkasok és a családom. Igen gyűlöltem még őket is mindet még ha csak egy kósza gondolatként is de mégis gyűlöltem őket amiért nem ugrottak Bella után. Gyűlöltem hogy engem akartak menteni holott ismertek. Tudták hogy nekem nem bír ártani egy ennyire fiatal farkas. Vagy legalábbis tudniuk kellett volna. Gyűlöltem az egész falkát élükön Jacobbal. De mindenki közül a legeslegjobban saját magamat gyűlöltem. Soha nem érzett kín járt át ahogy az imádott nőt néztem magam előtt sápadttan feküdni. Hogyan lehettem ennyire felelőtlen és önző??? Kirángatom a jónak vélt életéből csak azért mert én imádom őt? Undorodtam magamtól olyan nagyon hogy az elmondhatatlan. Csak úgy mint Jacob amikor bejött. Igen beengedtem. Nem volt könnyű rávennem magam, hogy ne ugorjak neki, de vigasztalt a tudat, hogy ez az ő számára sem könnyű. A fejében valahogy sikerült elnyomni az irántam érzett undort és gyűlöletet. Csak és kizárólag Bellát tartotta fontosnak. Minden gondolata arról árulkodott, hogy legalább annyira fáj neki amit tett mint nekem, hogy nem tudtam tenni semmit és ez valahol a gonosz énem legmélyén még elégedettséget is nyújtott. Ő is bejött minden nap és itt zokogott a velem szemben lévő széken és imádkozott, hogy ébredjen fel közös szerelmünk. Ezért irigyeltem őt. Bárcsak én is tudnék sírni, bárcsak ne egy halott és egy élő között kéne döntenie. Bárcsak egy hangyányi kételyt is éreznék Jacobban, hogy joggal mondhassam -Bella engem illet mert én jobban szeretem-, de ez nem lett volna a valóság. Bár közel nem szerette úgy mint én – nem is tudta volna - de szíve minden szerelmét felszolgálta neki. Bármit megadott volna most is, hogy ő feküdjön itt. Amikor olvastam a fejében néha még egy pillanatra föl is néztem rá ( tényleg csak egy pillanatra ). A fiatal farkasok nagyon labilisak lelkileg ő mégis határozottan szemben állt a falka minden tagjával és közölte velük hogy bármi áron bejön hozzá. Nem érdekli ha én itt ölöm meg sőt még örülne is neki, hiszen ő is mint ahogy én is a halált választanánk csakhogy őt mentsük. Most is ugyan úgy ültünk mint általában. Bella ágyának két szélén egy egy széken. Ő is én is fogtuk a kezét és mentálisan beszélünk hozzá. A külső személők totál hülyének néztek minket hiszen egymáshoz nem szóltunk idáig.
- Miért??? – kérdezte gondolatban – Miért pont ő kell neked??? Hiszen bárkit megkaphatsz; bárki a tied lehetne.
- Ő a rendeltetésem. – mondtam egyszerűen. Ő meg elkezdte fontolgatni a szavakat és valami törzsi gyűlést futatott végig az agyában. Tudtak rólunk elég sok dolgot. Többek között azt is, hogy aki ki van választva nekünk az lesz a párunk. Mint ahogy nekik is. Bár ők ezt másképp nevezték (bevésődés) de a lényeg az ugyan az. Valami furcsa lemondásszerű költözött az elméjébe.
- Hogy van ez nálatok? – megmosolyogtam most először mióta Bella itt fekszik a nálatok szót. Annyi gúnnyal “mondta” hogy az már vicces volt. És én elkezdtem mesélni neki. Nem tudom, hogy honnan jött ez hirtelen szóáradat, de csak mondtam és mondtam, hogy hogyan történik ez az egész. Hogy Bellának is én vagyok a kiválasztott társ és nekem meg ő, hogy csak együtt lehetünk igazán boldogok, hogy amióta megláttuk egymást már nem volt visszaút. Mindent elmondtam. És ő meg csak hallgatott még gondolatban is. Tíz perc múlva mikor már elmondtam mindent és befejezetnek tekintettem a beszélgetést ő megint kérdezett. Sajnos túl jól kérdezett.
- Akkor most neki is ször.. mármint vámpírrá kell váljon? – nem bírta rá használni ezt a jelzőt. Értettem az okát én sem bírtam elképzelni ahogy az első újszülött évében a vér szagától elbódulva támad rá emberekre. Valahogy annyira messze ált tőle az én világom. Nem értettem Isten miért teszi ezt vele. Ő igenis jobbat érdemel ennél. Emberi és szép életet a családja és a barátai mellett.
- Sajnálom. – ennyit bírtam kinyögni. A fájdalmát szinte magaménak érzetem. Én sem akartam ezt sőt igazából eszméletlen kín járt át a tudattól, hogy erre a sorsra rendeltetett.
- És mi van ha megölöd őt miközben. Mármint hallottam olyan legendákat.. – a szavába vágtam.
- Az lehetetlen. Én nem tudnám őt megölni előbb halnék éhen minthogy őt bántsam. És tudom, hogy mit gondolsz rólunk, de mi nem emberi véren élünk.
- Tudom. – természetesen ezt is maró gúnyként "ejtette ki a száján", de valahol meg is értette.
- Jacob. Hidd el nekem mert ez az igazság, még ha gyűlölsz is én nem hazudok. Én soha nem akartam lelki társat. És főleg nem akartam elvenni egy embertől sem a normális élet reményét és ami a legfőbb nem Bellától, de nem én választom ki a társamat mint ahogy ti sem dönthettek arról hogy kibe vésődjetek be. Tudod hisz láttad Sem példáját. – a gondolatai igen nagy segítséget nyújtottak abban hogy megértse a mondandómat. – Nem akartam őt, de megláttam és onnan már nem volt visszaút. Neki pedig el kell döntenie amikor fölébred, hogy kit választ. Téged vagy engem, de én nem tudok lemondani róla.
- De ő még választhat engem. És te is belátod, hogy sokkal jobb életet tudnék neki nyújtani mint te. Hiszen el kell, hogy hagyja érted a családját és így ezzel a tudással már korántsem olyan biztos, hogy téged választ. – éreztem a reményt a hangjában, mert most az egyszer hangosan beszélt.
- Ha ő választ téged akkor háttérbe húzódok. Persze örökké figyellek mert mi van ha te vésődsz be másvalakibe? Akkor neked sem lesz választásod és elhagyod őt. De ha ő küld el akkor tiéd a pálya, hogy meghódítsd újra. – a megegyezésünk után már nem volt miről beszélnünk így mind a ketten visszatértünk ahhoz, hogy Bellához “beszéljünk”.
Egy újabb gyötrelmes nap után viszont változás történt. Először is a gépek mármint az az egy ami a szívverését volt hivatott figyelni irgalmatlan csipogásba kezdett. Azonnal fölé hajoltunk és pár perc alatt az orvosok is megjelentek és próbáltak félre lökni minket. Kevés sikerrel. Bella megmozdult. Hatalmasat lélegzett. Mint aki mély vízből a fuldoklás széléről veszi magához utolsó légvételét. Majd semmi. Nem tudtuk mi lehetett az orvosok is csak tanakodtak, hogy biztos ösztönös reakció meg hasonlók. Rövidtávon küldtem őket a francba utána meg ki a szobából. Jól tették, hogy nem ellenkeztek. Jacob visszaült a helyére mint ahogy én is és vártunk. Akármeddig ha kell. Szerencsére nem kellett soká várnunk mert az említett levegővétel után tíz perccel megéreztem a kezemen Bella szorítását. Egyből Jacobra kaptam a fejem és ő gondolatban kérdezte, hogy éreztem e megszólalni nem tudtam mindössze egy bólintásra futotta az erőmből. Sokkos vámpír. Azért ez vicces lenne ha mondjuk Emmettel történik, de így már kevésbé. Az első szorítás után jött az első szó is.
- Szeretlek – ennyi. Tudtam, hogy épp úgy és épp akkor szorította meg mind a kettőnk kezét. És hirtelen nem tudtam mit érezzek. Persze boldog voltam, hogy fölébredt, de a féltékenység soha nem érzett erős kínokban járt át. Nem is beszélve a lehetőségről, hogy lehet hogy már nem engem választ most, hogy már tudja ki vagyok.
- Én is szeretlek – mondtuk egyszerre. Mire rémülten pattant ki az olvadt csokoládé szempár.

25.fejezet

Kedves mindenki :)

Na az van hogy mindenkitől elnézést kérek aki kevésbé vagy egyáltalán nem szeretik Jacob Blacket. :( Komolyan mondom hogy bocsi de mivel ez az én szerelmi háromszögem és az oldallécnél is említem, hogy Napfogyatkozás az én szemszögemből azért ez egyértelműsíti hogy lesz itt bonyodalom :) :$ Nem tudok ígérni semmit mert ez a feji is azért lett ilyen mert a múltkori gépelés közben olyan függővéget írtam amilyet; ez nem volt előre eltervezve így dobhatom kukába a már megírtakat mert másfelé indítom a törit. :) Szóval legyetek kicsit elnézők velem és ugye még nem lehet tudni hogy Bella kit választ (ha választ egyáltalán) de ígérem nem fogtok unatkozni :)
Na jó olvasást és legyetek nagyon nagyon rossssssszak :) puszi
Andi

Bella szemszög:

Néztem ahogy Jack ott állt előttem az arcán mindössze egyetlen érzelem volt észlelhető: a düh. Hogy került elő? Miért jött pont MOST jött ide? Semmit nem értettem. Hogyan változhat meg az ember ennyire két nap alatt? Kint még sötét volt, de én jól láttam. Az utca lámpája furcsán misztikussá varázsolta a szobámat és csak kattogtam. Látványosan megnőtt és az egyébként is tökéletes áramvonalas teste hirtelen még kidolgozottabb nem is inkább hatalmasra dagadt és nőtt is sokat ezt egy doppingszer sem képes kivitelezni. Annyira robosztus volt, hogy mikor bekopogott az ablakon, hogy engedjem be föl sem ismertem. Egyszerre érzetem örömöt, bánatot és valami sokk félét. Egy lépést közelítettem felé de fölemelte a kezét amolyan Stop tábla képen ami megállásra ösztökélt. Remegett minden izma a keze is, és csak most éreztem meg a légkör feszültségét. Hirtelen csapott arcon a felismerés: tud mindent. Én is elkezdtem remegni. Sejtettem hogy milyen érzés lesz ha egyszer szemtől szemben állok vele, de ezt nem gondoltam. A perc feszültsége leírhatatlan volt. Mintha bármelyik pillanatban robbanna az a bizonyos bomba. Jelen esetben Jack volt az a bizonyos bomba. Vártam hogy mikor esik nekem de nem tette. Elfojtott hangon szólt hozzám.
- Öltözz fel! Velem jössz! - jött parancs régi kedvesemtől. Mégis megijesztett a hangsúlya. Egy lépést kellett hátrálnom előle.
- Hová? - súgtam olyan halkan, hogy én szinte nem is hallottam meg a hangom ő ellenben figyelt mert azonnal válaszolt.
- Először csak ide az erdő szélére - mondta határozottan - ha végig hallgattál akkor később eldöntheted hogyan tovább. - megremegett az arca, de az állarc ami elrejtette a jól ismert mosolyt az arcáról még mindig ott volt. Fogalmam sem volt arról, hogy valaha láthatom e még a kivillanó fehér fogsort vagy a kicsi gödröt a szája sarkában. Már most hiányzott. Azt kívántam bárcsak meg sem történt volna az elmúlt két nap. Néztem ezt a gyönyörű férfit és tudtam olyan szörnyűséget követtem el ellen amit nem lehet megbocsájtani. Tisztán látható volt, hogy ennyire még nem haragudott senkire mint most rám.
Szóval csak beszélni akar. Soha nem féltem tőle most mégis így érzetem. Vagy lehet hogy csak tudom, hogy mit érdemlek azért rándul görcsbe a gyomrom ha hatalmas kezére esik a pillantásom? Nem ő soha nem lenne képes megütni egy nőt, pláne nem engem. Tudtam ezt mégis remegett a kezem a félelemtől amikor belebújtam a farmerembe és a cipőmbe zoknira még időt sem pazaroltam. Egy vastag pulcsit tartott a kezében az előbb még az ágyam melletti széken volt. Látványosan büdösnek tartotta elfintorodott úgy dobta oda nekem. Megszagoltam de én semmit sem éreztem rajta így belebújtam. Ő mászott ki először az ablakon ahogy régen is ha kiszöktünk este az erdőbe sétálni. Mindig azt mondta hogy a sete lábam ellen védekezik így nehogy kárt tegyek magamban, mert abba belehalna, így ha lepotyogok a fáról akkor ő meg tud menteni. Most sem volt ez másként szinte éreztem, hogy most is bénázni fogok. És mindig beválnak az önbeteljesítő jóslatok. Annyira remegett a lábam, hogy az utolsó faágon megcsúsztam így sikeresen Jack karajiba pottyantam. Ösztönösen öleltem át a nyakát. Egy másodpercig sem kellett gondolkodnom ezen a mozdulaton.
Egy vagy inkább két másodpercig nézett mélyen a szemembe, de ez elég is volt. Lehullt róla a maszk ami eltakarta őt. Mármint az igazi énjét. Nem tudta elfordítani idejében a fejét, még pont megláttam azt amitől úgy érzetem, hogy egy életlen, recés, rozsdás kést döfnek a gyomromba és szépen lassan forgatva nyársalnak fel vele átvágva a szívem minden ütőerét, hogy végül a torkomban érezzem a penge vágását. Sírt! Nem volt a kis könnycseppnek ideje végigfolyni az arcán nem engedte hogy lássam, de én nagyon is láttam még mielőtt bármit tehetett volna. Ez a nagydarab maci miattam sír! Gyűlöltem ebben a percben Edwardot, gyűlöltem hogy megláttam és hogy szeretem. Gyűlöltem mindent és mindenkit Edwardot, Jacobot, Istent és az Ördögöt minden élőt minden holtat de bármennyire is gyűlöltem mindenkit, harmada sem volt az amit saját magam miatt érzetem. Hányingerem támadt, mégpedig önmagamtól. Megcsaltam őt érzelmileg épp úgy mint testileg. Elárultam azt a férfit aki imádott minden hibámmal együtt. Azt kívántam, hogy most álljon meg a szívem, azt kívánom hogy sújtson le rám az Isteni igazság szolgáltatás. Borzalmas kínokat érdemlek nem életet. Haljak meg most! Igen egy ilyen utolsó ribanc mint én nem élhet tovább egyszerűen semmilyen joga nincs hozzá. Minden valaha tett ígéretemet megszegtem. Nem is csoda hogy elfordul hogy rám sem bír nézni.
Letett a földre, illetve csak le akart tenni, de nem érzetem a lábam. Így csak azt érzetem, hogy zuhanok a sötét föld felé. Ő persze most is itt volt mint mindig amikor szükségem volt rá és még mielőtt arccal tiszteltem volna a földet elkapta a derekam és hátulról magához szorított. Ekkor már levegőt is alig tudtam venni és eddig bírtam, most viszont elemi erővel tört fel belőlem a zokogás.
- Sss!! Bella nyugodj meg, ne félj én nem foglak bántani. - súgta a fülembe miközben maga felé fordított és úgy tűnik nem bírta ő sem tovább. A gondosan fölvett álarc lehullt és az első könnycseppet számtalan követte. És még ő vigasztal engem? Istenem most üss agyon egy villámcsapással.
Simogatta a hátam miközben ő is én is néztük egymás arcát. Néztem ahogy sír és tudtam mindent elrontottam. Hogyan tovább? Miért szakított velem? Miért írta az a hülye levelet? Miért szerettem bele hipp-hopp Edwardba? Miért történt velem ez az egész? És legfőképp hogyan tovább? Nem tudtam a válaszokat nem tudom semmit és ami a legrosszabb bárhogy is döntök vagy bármi következik a mai nap után ez a kín soha nem fog megszűnni?
Lassan elfogytak a könnyek abból a gyönyörű szeméből és kezdet lenyugodni a lelke. Vagy legalább is ezzel álltattam magam. A tenyere az arcomra simult. Szinte sütötte forrásága, de nem bántam. Csak lehunyt szemmel élveztem az érintését. Percekig álltunk ott a fa alatt az arcom a kezébe fektetve. Nem akartam, de muszáj volt megszólalnom akármennyire is rossz elrontani ezt az idilli pillanatot ami soha nem lesz többé, őt gyalázom ha csöndben maradok.
- Annyira sajnálom! Könyörgök bocsásd meg amit vétettem ellened, ellenünk! - nem tudom honnan tudta meg hogy mi történt köztem és Edward között de az biztos hogy tudja és mégis itt van. Megfeszült minden izma és el lépett tőlem.
- Beszélnünk kell - azzal választ sem várva húzott az ösvény felé. Már nem láttam a házunkat mikor egyszer csak megállt. Se szó se beszéd elkezdett járkálni föl alá mint valami idegbeteg macska. Láthatóan nem találta a szavakat. Közelebb akartam menni hozzá de feltartotta a kezét és intett hogy ne közelítsek. Aztán elkezdett magába motyogni valamit de nem nagyon értette. Végül megállt és mélyen a szemembe nézett.
- Kérlek hallgass végig! Amikor végeztem eldöntheted hogyan tovább, de most ne szólj egy szót sem. Rendben? - ahogy nézett ha akartam volna sem tudok megszólalni. Fenyegető, dühös és bánatos (legfőképp bánatos) volt egyszerre így csak bólintottam, hogy felfogtam mit kér tőlem.
- Igazából tudsz mindent, hiszen eleget hallottunk apámtól. Rémségeket, régi históriákat mesélt állandóan. Butaság volt azt hinni, hogy csak mese. Idióta kölykök voltunk. Az a legfontosabb, hogy tudd nem abban a világban élsz amit úgy képzeltél létezik. - hatásszünetet tartott én meg nem értettem semmit sem. Nagy levegőt vett úgy fojtatta. - Tudod, hogy a legendák szerint mi vagyis hogy a törzs a farkasoktól származik. - bólintottam - és azt is tudod, hogy csak egy ellenségünk van. - újabb bólintás - a vámpírok. - úgy nézett rám mint egy dilisre vagy mint aki valami nagyon kézenfekvőt nem vett észre. Néztem rá bambán és nem értettem miért hozakodik elő ezzel az egész dologgal és mi köze hozzánk. Hirtelen lépett hozzám közelebb és megragadta a karom, nem is éreztem semmit a fájdalmat sem.
- Bella gondolkodj! - parancsolta - Mi vagyok én és mi ő? - és ebben a pillanatban több dolog történt egyszerre. Reccsenés hallottam és még erősebb fájdalmat a kezemben Jacob szorított miközben remegések járták át a testét és megszólalt Edward a hátam mögött.
- Ereszd el te büdös korcs. - olyan fenyegető volt a hangja hogy először fel sem ismertem. Soha még nem hallottam így szólni. Hátra akartam fordulni és kitépni lüktető karomat Jack szorításából de nem tudtam. Csak a fejem fordult és megdöbbentett a látvány. Edward leereszkedett a földre majdnem négykézláb állt tőlünk úgy négy méterre, a háta mögött ott állt az egész Cullen család, de nem bírtam levenni a szemem Edward fenyegető testtartásáról. Morgott mint valami veszett állat miközben Jacob is ugyan ilyen hangot hallatott. Az ő irányából is hallottam valamiféle zajt így most oda kaptam a fejem. Azt hittem hogy nem retteghetek jobban mint eddig. Tévedtem. Jacob háta mögött három hatalmas farkas jelent meg. Olyan óriásiak és félelmetesek hogy megkockáztatom csak álmodom mert ilyen nem is létezhet. Akkora volt az első mint egy ló mint egy jó nagy fekete ló. Ők is morogtak a hatalmas kés nagyságú fogaik kilátszódtak a pofájuk mögül és az erdő csendjét a morgások zaja járta át. Hirtelen az jutott eszembe hogy ha Jacobot megtámadják ezek a fenevadak akkor hogyan védhetném meg aztán rájöttem hogy három van egy Edwardot fogja fölfalni egy Jacobot és egy engem - vajon fájni fog - töprengtem. Remélem a többi Cullen túléli és még időben el tud menekülni míg engem felfal ez a giga farkas.
- Bella - szólított Edward halkan és ugyan olyan angyalhangon mint mindig amikor hozzám beszélt. - Könyörgök szerelmem! Gyere onnan! - kérlelt szenvedve pár órás szeretőm.
- Bells - szólított Jacob. Ő közel sem volt olyan nyugodt mint Edward sőt sütött belőle a kín. - Nem mehetsz el vele sehová. Nem engedem hogy bántson. Ne félj drágám megmentelek ezektől a piócáktól.
- Mi soha nem bántanák te undorító kutya - szólalt meg Alice is aki már Edward mellett térdelt ugyan olyan pózban.
- Te gusztustalan büdös vámpír miért pont az én barátnőm kellett neked, miért őt kellett behálóznod, miért őt akarod megölni. - ki akar engem megölni? Edward szeret engem. De mit is mondott? VÁMPÍR???? És ekkor mint egy zár kattanása észhez térve felfogtam mindent. Vámpír és farkas. Edward vámpír. Jacob farkas. És mind a kettő meg akar ölni vagy meg fog. Teljesen mindegy így is úgy is végem. Ősi ellenségek Billi annyit mesélt erről és mind igaz. Kettőt szeretek és mindkettő a végemet akarja. Letaglózott a tudat hogy hamarosan halott leszek. Úgy kapkodtam a fejem kettejük között mint egy idióta de nem bírtam elképzelni egyikről sem hogy bántalmazna azt meg pláne nem hogy meg is ölne, de úgy tűnik hogy borzasztó ember vagyishogy lény ismerő vagyok.
Jacob még mindig szorított és most valamiféle fájdalom jól jött volna mert teljesen érzéketlenné váltam. Végül Edwardhoz fordultam már amennyire Jack engedte.
- Vámpír vagy? - kérdeztem szépséges szerelmemtől. Ő csak nézett láthatóan ő is szenvedett. Nem válaszolt én pedig kezdtem elveszíteni a türelmem. - Edward a picsába válaszolnál a kérdésemre? - ordítottam rá. - Vámpír vagy?
- Szerelmem kérlek hallgass meg - szólalt meg végre. Persze még véletlenül sem azt mondta amit hallani akartam.
- Oké ha nem akarsz ne felelj azt hiszem ezzel mindent elmondtál. - a másik irányba fordultam. - Jacob te farkas vagy? - kérdeztem tőle ugyan olyan hangon mint az előbb Edwardtól. Ő is zavarban volt de tudtam ő nem fog mellé beszélni.
- Igen szépségem az vagyok. - megcirógatta az arcom mire Edward még hangosabban morgott rá erre pedig mint egy válaszként a másik már elfeledett farkas csapat is morgással felelt. - de én nem foglak bántani megvédelek tőlük. -olyan gyorsan mondta hogy elsőre föl sem fogtam. Szóval Jacob nem akar bántani csak Edward. Vagyis a még mindig bilogban tartott Jack ezt állította. Nem bírtam elképzelni.
- Engedj el Jacob - mondtam eztán neki. Nem mondhatnám hogy akarta. Sőt ha lehet szerintem még jobban szorított. - Jack ez fáj engedj el. - és megint változott minden. Én egy szempillantás alatt eltűntem Jacob szorításából és nem láttam semmit. A következő pillanatban már éreztem az imádott illatot Edward szaga lengte körült az egész testem. Soha nem érzett biztonság járt át és tudtam bármit is állít volt szerelmem soha nem lenne képes a véremet venni ez a férfi. Óvón ölelt magához úgy hogy közben még véletlenül se érjen fájó jobbomhoz. Valamit suttogott és úgy tűnik hogy a többiek értették mert mind elém álltak. Carlisel maradt velem és Edward a fűben.
- Szerinted komoly a baja Carlisel? - kérdezte Edward apját.
- Eltört a felkar csontja, de nem hiszem hogy műteni kellene, mindenesetre haza kellene vinnem hogy ellássam. Bella nem szédülsz vagy nincs hányingered? - kérdezet a másik vámpír. Jézus másik vámpír milyen bizar. Még bele sem gondoltam hogy ő is vámpír, hiszen ő orvos hogyan gyógyíthat valaki aki vért iszik? Nem értettem.
- Ne félj Bells megmentelek tőlük az életem árán is. - kiáltotta Jacob a távolból. Úgy gondolom a badigárd előtt állhatott. Kérőn néztem Edwardra. Egy percig ő is vissza nézett rám és tudtam hogy tudja mire gondolok.
- Rendben - felelt ki nem mondott kérésemre. - Álljatok félre. - szólt a testvéreinek akik testőrként funkcionáltak jelen pillanatban. Vagyis én úgy gondoltam azért állnak így előttem hogy megvédjenek a farkasoktól. Edward felállított és egy lépés előre lépett úgy hogy takarjon. - Nem öllek meg most te undorító korcs mert Bella erre kért, de ha még egyszer bántani mered apró cafatokra szedlek... - Jack nem várta meg hogy milyen fenyegetések következnek egy pillanat műve volt az egész föl sem fogtam az előbbi szépséges izompacsirta helyén máris egy farkas állt aki fenyegetőn megindult Edward felé. Tudtam hogy nincs más választásom ha életben akarom tartani őket. Közéjűk ugrottam.

Furcsa pille könnyű érzés járt át mintha kis vattacsomókon feküdnék. Nem tudtam hol vagyok de itt jó volt és itt akartam maradni.....

24.fejezet

Kedves mindenki :)

Hát sajna nem lett olyan hosszú mint ahogyan terveztem :( de remélem hogy azért elnyeri a tetszéseteket. Köszönöm hogy érdeklődtök és hogy vártátok a frisset ez többet mondt mindennél. :) "Elmorzsol egy könnycseppet"
A RobSten blog még nincs meg egyenlőre még csak egy füzet van tele a fejikkel de még egy sincs gépen meg még a dizit sem tudom hogy milyenre csináljam szóval az még várat kicsit magára. Hát aszem ennyi ja még egy legyetek nagyon rossssszak és jó olvasást.

Edward szemszög:


Hajnal háromig néztem őt. Imádtam ahogy a karomban bújva úgy fekszik rajtam mintha én lennék a legkényelmesebb kispárna. Pedig nem vagyok az. Sajnos! Bármit megtennék ezért. Bármit amit csak Isten vagy akár az Ördög kíván tőlem, ha hús vér ember lehetnék ahogyan ő is az. Annyival könnyebb lenne minden. Annyival jobb lenne hogy neki nem kell változnia,hiszen neki nem lenne szabad kővé válnia. Miért egy ember a lelkem másik fele miért szánta Isten pont őt nekem? Tudom, hogy neki ez gyötrelem lesz. El kell hagynia a családját a barátait az egész eddigi életéből kellene kirángatnom. Nem tehetem nem szabad őt így ketté hasítanom. Ha valaki igazán szeret akkor el bír engedni nem? Akkor én miért gyötrődök csak a gondolattól is hogy elengedjem őt. Ki vagyok én hogy csak úgy kinyúlok a leggyönyörűbb virágért és leszakítom? Senki. És nem gyalázhatom így a természetet hogy megfosszam ettől a csodától aki szuszogva bújik egyre közelebb és közelebb hozzám. Hatalmas sóhajjal szakadt ki belőlem a tény hogy nem bírom itt hagyni. Túl önző vagyok én ahhoz hogy megfosszam magam tőle. Még csak egy kósza gondolat is olyan veszett kínt idéz elő ami arra enged következtetni hogy nem fog ez nekem menni. Tudom hogy nem bírnám itt hagyni. Ahhoz nem vagyok sem elég jó sem elég erős. Így félre téve az agyam torz szüleményeit inkább őt néztem tovább és ekkor elkezdett motyogni. Olyan gyönyörűséges volt a szénaboglya hajával a kisimult arcával. A mosolya tette tökéletessé a pillanatot. Az értelmetlen hablatyolás egyszer csak egy szóban teljesedett ki.
- Szeretlek – határozottan mondta ki mintha fölébredt volna. Ha vert volna még a szívem amit sajnos már jó ideje nem tett akkor most biztos hogy infarktus közeli állapotba kerülnék. Ahogy súgta ezt a szót és ahogy még közelebb próbált húzni magához az mindent elmondott. Az öntudatlan dolgok annyival többet tudnak mondani. Így hogy még állmában is hozzám bújik hogy még most is azt suttogja szeret ez így mindennél többet jelent.
A karjáról az oldalára csúszott a kezem és ott kezdtem el simogatni. Forró teste szinte vonzotta a kezemet csak úgy mint a pillantásomat. Igaz hogy időközben betakartam meztelen testét nehogy megfázzon. Főleg úgy hogy egy jéghideg kő fekszik mellette. A takarót is megpróbáltam úgy helyezni hogy ne érintkezzen a bőrünk túl sok felületen. Most mégis ahogy nyöszörgött nem bírtam visszafogni az állatot aki valójában vagyok és szépen lassan megfosztottam a meleget adó lepeltől hogy ne csak az emlékemben éljen csodás alakja. Tapintani vágytam csókolni ízlelni bőre selymét. Tudta agyam egy piciny szeglete hogy pihenésre van szüksége de a férfi érezte aki most voltam hogy már nem bírom ki úgy hogy ne nyaljam végig testét. Az összes létező vulkán együtt de még a pokol tüze sem volt olyan forró izzásban amit én érzetem most attól a látványtól ami elém tárult. Amilyen óvatosan csak tudtam kihúzódtam öleléséből így viszont ő pont a megfelelő testhelyzetet vette fel. Ez pedig engedni látatta velem minden porcikáját. A hátán feküdt egyik keze a feje fölött a másik a hasán. Bevéstem ezt a képet örökre az elmémbe. Vámpírmemória ide vagy oda tök mindegy így akarom örökké őrizni a legszebb emlékeim között. Olyan akár egy csodás festmény. Fölé hajoltam és egy végtelen percig csak csodáltam szépségét. A bája egyszerűen letaglózott. Nehezen bár de otthagytam az arca tanulmányozását és óvatos csókokkal becézgettem a nyaka puha bőrét. A legfinomabb bársony sem ért fel vele. Megmoccant de még nem ébredt föl a légzése sem változott. Egyenletesen szuszogott tovább. A melléhez közeledve viszont már mélyebbeket sóhajtott de még mindig csukva voltak a szemei. Végre elérte ajkam a kulcs csontja után az áhított dombocskákat. Így már ő is ébredés közeli állapotba került. Az én testem még nem is csillapodott le a három órával ezelőtti akciótól sem. Folyamatosan kívántam. A kezem előrébb vagy inkább lejjebb járt mint a szám így az már a hasát simította. Fölébredt bár a szemeit nem nyitotta ki és úgy gondoltam hogy nem is akarja egyenlőre fölfedni a titkát miszerint még mindig alszik, de egy vámpírhallású lényt nehéz így átverni. Megmosolyogtam ahogy összehúzta a szemét és hogy leplezni próbálta a lég változását. Érezhetően nehezére esett hogy ne zihálva vegye az éltető oxigént. Nem hagytam abba ébrezgetését így a kezem már a belsőcombjára siklott miközben az ajkaim egyre közelebb értek vágyam édes barlangjához. Már alig vártam hogy ízleljem. Piszkos galád módjára azonban mégis kikerültem azt amire én magam még lehet hogy jobban vágytam mint a nő aki alattam feküdt. A combjára tévedt érintésem után a nyelvem is és még egy mellénnyel több lett rajtam az által hogy remegett ahol megérintettem nem beszélve az első elfojtott nyögésről. Imádtam hallani hogy élvezi amit csinálok vele. A felém szálló illattól viszont már teljesen elbódultam valamiféle varász hatása alatt lehettem mert már nem bírtam ellenállni az elém táruló szépséges rózsának. Először csak egy lágy puszival érintettem ott de ez kevésnek bizonyult.
Ahogy végignyaltam középpontját már nem tudta és szerintem már nem is akarta tovább titkolni hogy felébredt. A kinti bogarak nyüzsgését élvezete hangja törte meg. Egy pillanatra arra gondoltam hogy remélem az apja nem ébred föl az eddig ismeretlen zajokra. És ezzel egyidejűleg mérhetetlen elégedettség is eluralkodott rajtam nem beszélve az örömről amit az váltott ki hogy ebben a szobában még soha senki nem tett még ehhez hasonlót ezzel a szirénnel. Én lettem a kiválasztott aki érintheti itt akinek szólnak a nyögések akinek szenvedéllyel mozgatja úgy a csípőjét amitől a sok ficsúr csak álmodni mer. Ez mind most már az enyém. Engem tüntet ki ezzel a tisztséggel és bárhogy is alakul a létünk ezen soha semmi nem fog már változtatni. Én voltam az első az életében és reményeim szerint az utolsó is. Ezen boldogító gondolatok után tovább falatoztam szerelmemből. A hajamba markolva húzott a lelehetetlennél is közelebb magához. Én persze engedelmeskedtem neki és még intenzívebben nyaltam most már a megduzzadt cseresznyét is ami el- elakadó lélegzettel díjazott. Annyira ízlett a belőle áradó aroma hogy tudtam én e nélkül már többé nem élhetek. Mielőtt elérte volna a fellegeket két újamat is beléfúrtam tüzes barlangjába és ez hatott. Tudtam hogy ha ez hagyom akkor az apja fegyverarzenállal töri ránk az ajtót így nem tudtam leinni a kicsorduló nedveket ezért az újamat a helyén hagyva de ajkamat elrántva tőle csókoltam meg formás ajkait. Így elkerültem hogy idő előtt rájöjjenek hogy golyóálló vagyok és még élveztem is a helyzete. A számba harapott ahogy végigjárta a remegés ősi hulláma ami engem csak még jobban feltüzelt. Vártam még visszaérkezik hozzám a földre a mennyből de addig sem voltam rest csókolni őt.
- Kellemes hajnal szépségem. – súgtam neki.
- Kérhetem hogy gyakrabban ébressz így? – mosolygott rám de ami az i- re a pontot tette az a szeme ragyogása volt. Imádtam beleolvadni.
- Természetesen állok szolgálatára hölgyem ahogy és amikor igényt tart rám.
- Jó ezt észben tartom, de lenne itt még valami. – mosolygott tovább.
- Mi is az?
- Kell még belőled.- mondta határozottan. – Ennyi egyszerűen nem elég. Érezni akarlak most. – imádtam ahogy ezt mondta. A vadmacska fölébredt és követeli a megérdemelt jussát.Ez pedig nekem mindennél többet elmondott.
- Annyit kaphatsz belőlem amennyit csak akarsz.
- Nagyon helyes akkor lássuk csak mi van itt. – azzal végig simított a hasamon amit el nem ért mostanra már fájón lüktető férfiasságomhoz és puha tenyerébe vett. Nem bírtam ki én sem hogy ne nyögjek föl de úgy tűnik hogy most ő volt észnél másik kezével a hajamba túrt és úgy húzott magához. Ahogy ajkaink összeértek máris betört számba a nyelvével és érzéki táncba kezdett. Egyre követelőzőbb lett a csókunkkal együtt a keze ritmusa is mikor megelégelhette mert fordítani akart a testhelyzetünkön és én készségesen segítettem neki a csípőjét megfogva emeltem magam fölé. Meztelen testünk egymáshoz simult egy végtelen csók erejéig de aztán fölült rajtam de nem fogadott magába. Hozzám dörzsölte vágytól izzó tüzes szemérmét. Nem bírtam ezt a fajta kínzási módszert így fölültem hozzá hogy arra ösztönözzem hogy vezessen magába de csak nem állt kötélnek továbbra is csak dörgölőzött hozzám. Egyszer csak abbahagyta és elkezdte csókolgatni a felső testem míg tolt egyet rajtam ezzel mint egy tudtomra adva hogy feküdjek nyugodtan most ő dirigál. Legyen szívesen hagyom kibontakozni fejlődő szexualitását. És ami azt illeti örömmel fogadom a kényeztetést még ha a kínják édes medrében kell is fetrengenem. És igen. Olyan érzékien csókolt végig hogy már attól majdnem elsültem. A melleit hozzám dörgölte amit nem bírtam érintés nélkül viselni de megállított. Ki akar készíteni vagy csak a lappangó vadmacska tört felszínre és dominanciával kerekedik felül rajta? Nem értem de élvezem minden kétséget kizárólag. Olyan érzékien nyalta végig feszülő vágyam egyetlen egyszer hogy tudtam én ez nem fogom bírni így esélyt sem adva hogy ő diktálja tovább ezt a szerelmi játékot fölhúztam magamhoz és ezzel egyidelyüleg fordítottam is a testhelyzetünkön. Megőrjített azzal hogy alig ért hozzám. Mosolyogva konstallálta hogy így elveszítettem az eszem de a szeme nem hazudhatott ott vágy és szenvedély keveréke tombolt.
- Egy nagyon kegyetlen boszorkány vagy úgy tudod? - kérdeztem tőle elég rekedten.
- Reméltem hogy ezt fogod mondani. Szeretlek. - hirtelen eltűnt az a fajta mosoly az arcáról és átvette a helyét a szenvedély. Gondolkodtam egy röpke másodpercig hogy bosszút álljak e az ellenem elkövetett gaztettéért de el is vettem a lehetőséget is. Tudtam már nem bírom sokáig én sem és a zihálása és remegése alapján ő sem. A lábait a csípőm köré fonta és ezzel tudatta hogy tegyem azt amire vágyunk. Lassan töltöttem ki feszülő bensőjét. Hátravette fejjel élvezte azt ami engem is átjárt. A mellkasa felemelkedett így felkínálta édes bőrét. Nem bírtam ellenállni hogy ízleljem a kőkeményen ágaskodó bimbócskákat. Nem tudom hogy miért de még mindig meglepődtem hogy mennyire ízlik a teste mámorító íze. Érzéki táncot lejtett a testünk miközben hol az ajkait faltam hol pedig a nyaka ívét. Ő sem volt tétlen eszméletlen csípőmozgással próbált az őrületbe kergetni és ami a legszebb az egészben hogy össze is jött neki. Itt van ez a 17 éves lány és kikészíti az idegrendszeremet. Tapasztalt vámpírnők tömkelege nem volt rám olyan hatással mint ez a kis fruska. Éreztem hogy hamarosan beteljesedik a vágya és már nem ura a testének mikor a hajam tépve húzott egy véget jelentő utolsó csókra. Egyszerűen leírhatatlan és elmondhatatlan érzés volt ahogy vonaglott ahogy a remegések folyamatosan átjárták ahogy nyögött a számban és teste minden pici része megdermedve éli át a menny könnyed fellegit. A belő lüktetése nálam is betette a kulcsot. És miközben ő kielégülése utolsó pillanatait élte én is megérkeztem oda ahonnan már nem tudsz elszakadni többé. A menny és pokol édes kettőse. A feszítés után a megkönnyebbülés egyszerűen csodás és annyira intenzív hogy ezzel a nővel élhetem át. Pihegve nézett a szemembe. Én a könyökömre támaszkodva hajoltam még egy édes puszira a cserepes szájához. Kisimítottam a haját szépséges szív alakú arcából. Csak néztük egymást és tudtam ennél boldogabb már nem lehetek. Az álomnő fekszik alattam és szerelmünket éppen most fűszereztük meg a vággyal. A testünk olyan szinten passzolt egymáshoz ahogy a lelkünk. Tudtam Isten pont úgy teremti őt hogy nekem megfeleljen és engem úgy formált hogy neki tökéletes legyen velem minden. Ezer imával köszönöm majd meg hogy engem is részesített abban a kegyben hogy megajándékozott vele. Már csak egy dolog van hátra és reményeim szerint utána minden tökéletes lesz. Amit pedig ma délután kell elmondjak neki.
- Mennem kéne szépségem. - súgtam neki két csók között.
- Ó még ne - nézett rám könyörgőn
- Muszáj! Ha a szüleid lefülelnek akkor ...
- Tudom, de olyan jó most így itt. - átölelt és olyan erősen húzott magához ami az eddigi kétségeimet is elűzte.
- Ígérem hogy holnap tovább maradok de előbb be kéne mutatnod nekik hogy ne akarjon lelőni édesapád ha meglát a ház körül. Bár érted azt is vállalom azért mégis tisztességesebb velük szemben is ha tudják hogy mik vagyunk mi egymásnak.
- Miért mik vagyunk mi egymásnak? - kérdezte incselkedve
- Életre szóló párok. - kacsintottam rá. Én tudtam hogy az de így ő azt hihette hogy csak túlzok kicsit. Közben leszálltam róla de a kezemet nem akarta elengedni így az ágya mellett letérdeltem elé és apró csókokat leheltem minden újára míg végül el nem engedett. Még egy utolsót a tenyerébe. Ő csak megbabonázva élvezte a ténykedésem míg végül az arcomra nem tette a kezét és a szemembe nézve döbbentett meg a szavaival.
- Büszke vagyok arra hogy egy ilyen pasi vette el a szüzességemet és köszönöm hogy ilyen széppé tetted. - az állam valószínű hogy a földszint közelében lehetett mert a simán leesett az túl egyszerű kijelentése a döbbenetemnek. Első döbbenetemben nem tudtam mit mondani. Csak néztem őt és az eddigi boldogság hatványa öntött el teljesen.
- Én köszönöm hogy létezel és hogy az enyém vagy. Nincs most tőlem boldogabb sem égen sem földön. - lehajtott fejjel mosolygott tovább. Fölugrottam én magamra kapkodtam a cuccaimat és még egy utolsó csókkal zártam le ezt a tökéletes együttlétet, de tudtam hogy neki szüksége van némi emberi egyedüllétre illetve nem lenne szerencsés ha megpróbálna az apja kinyírni. Még elsuttogtunk egy két szeretleket és végül az ablakig kísért ahol leszerencsétlenkedtem magam a talajra. Mennyivel egyszerűbb lenne ha tudná mi vagyok de nem ijeszthetek rá így meg kell várnunk amíg megtud mindent.
- Reggel találkozunk a suliba - súgtam még neki és elindultam hazafelé. Amikor már tudtam hogy nem láthat futásnak eredtem és talán még soha nem élveztem ennyire hogy repülök. Olyan volt mintha a földtől elválva szárnyam nőtt volna. Pár pillanat elteltével már otthon is voltam. Carliselon kívül mindenki otthon volt. Ő a kórházban maradt valami vadászbaleset vagy mi nem igazán tudtam eldönteni elég zavarodott volt Esme gondolatmenetét. Alice ugrándozott oda hozzám.
“- Reggel megyek Bellához ő visz majd suliba és lesz egy kis meglepetésünk neked “- üzente egy puszit nyomott az arcomra.
- Nem szeretem a te meglepetéseidet hugi. Nem lehetne hogy inkább hagyd békén Bellát és kész. – fogtam könyörgőre hátha az meghatja, de tévedtem. Már mutatta is hogy milyen “ruhát” képzelt el az én szerelmemen. – Ezt nem fogom megengedni. Nem fogod úgy öltöztetni hogy minden pasi csorgassa rá a nyálát. – de ekkor változott a kép illetve az változott hogy nem volt több kép. Alice szemei rettegést üzentek de én nem értettem semmit.
- Eltűnt Bella jövője.....- súgta a testvérem síri hangon.

Közérdekű

Szia mindenki :)

Na szóval az van hogy már pár hónapja gondolkodom egy RobSten ficen :) az van hogy jött egy Isteni szikra vagy mi a manó és elkeztem azt írni. Csak jönnek a gondolatok és nem bírok másra figyelni most. Tudom hogy utálni fogtok de kb. olyan két hétíg még nem lesz Bellwardos feji. Nem hagyom abba és még nem is nyitom meg a másik blogot sem. Egyenlőre. Azt szeretném hogy legyen jó pár fejezet megírva legépelve és összeszedve minden hogy flottul tudjon indulni. Akit majd érdekel aktuálisan akkor majd közlöm hogy mi van most viszont egyszerűen nem bírok a Csak Ő-re fókuszálni annyira rá vagyok kattanva erre az új blogra :) Bocsi attól akinek ez gáz és ígérem extra hosszú fejikkel kárpótolom majd az érdeklődőket. :D Ahogy tudok jövök és hozom a frisset. Puszi nektek csajok és imádlak titeket :) ja majd elfeledtem legyetek rosssssszak nagyon nagyon rossssssssszak xD
Andi

23. fejezet

Most fejeztem be a gépelést és ezt most tényleg nem tudotam még csak officben sem írni mivel az beszart úgy hogy bocsi az elírásokért. Megígértem így hoztam de már jó pár órája nem aludtam szóval hát értitek.
Remélem azért érthető és tetszeni fog. Puszi és legyetek rosszak és mindig legyen nállatok óvszer. :D


Edward szemszög : Van ennél szebb? Nem hiszem!

Elvesztem az íze varázsában. Nem volt semminek olyan aromálya mint az ő bőrének. Selymes és puha. Forró bőrét akár örökké tudtam volna csókolni és még az sem lett volna elég. Mindig többre és többre vágynék. Nincs és nem is volt soha egy nő sem ilyen hatással rám. Kikészitett ahogy nyögött ahogy vonaglott a karomban. Egy pillanatra amig még tudtam gondolkodni eszembe jutott hogy valahogyan védekeznünk kéne. Hallottam már olyan őserdei mondákat amiből az derül ki hogy egy emberlány és egy vámpír férfi tud utódot létrehozni és bár soha nem lennék annyira boldog hogyha ezt én adhatom meg neki tudtam hogy ez még most lehetetlen. Azért beindult a fantáziám. Egy félvér aki az ő szépségét őrökli. Ennél a gondolatnál megálltam. Éppen a köldökénél jártam az ajkaimmal és fölnéztem rá. Ő megbabonázva nézett vissza. A vágy ami szinte üvöltött belőle megint megbabonázott. Hogy lehet egy szűz lány ennyire túlfűtött szexuálisan? Olyan mozdulatai voltak mint aki igen gyakran mímeli ezt a tevékenységet. Nem beszélve a bárban történt kis akcióájáról és most is ő volt az aki kezdeményezte a történéseket. Úgy tünik hogy már ő sem bír a felgyülelemlett és eddig a pillanatig elfolytott vágyaival. Én már az első pillanatban is tudtam és érztem hogy ő lesz nekem a legintenzivebb élményem. És amit szerelem füszerez. Igy lesz tökéletes. Mert hiába a rengeteg hóditás valami mindig is hiányzott, de ez addig amig nem láttam meg az ő arcát nem volt tudatos. Abban a pillantban viszont hogy megtaláltam a lelkem másik felét már tudtam soha másra nem fogok tudni még csak ránézni sem. Soha nem lesz már senki aki arra képes amire ő. Nem volt ez a fajta odadás ez a fajta önzetlenség egy lánnyal szemben sem. Mindent elkövettem hogy élvezzék az aktust, de csak most jöttem rá hogy azért mert engem fölizgatott az ahogyan élvezik az érintésemet. Nem beszélve arról hogy mindig mindegyik prédánál tudtam hogy mit szeretne hiszen kiolvastam a gondolataiból hogy mire vágyik. Így arra is most jöttem rá hogy nem vagyok én annyira jó emberismerő vagy inkább nő ismerő. Könnyü dolgom volt, csak azt tettem amit ők gondolatban kértek. Erre most itt van ez a csoda és tetszik neki is amit csinálok. Elbüvöl, megbabonáz, kikészit, felspanol. Nem érdekel hogy nekem milyen lesz, nem fontos hogy én is élvezzem. Egy dolog számít mégpedig az hogy maradéktalanul kiélvezze a rá váró első együttlétet. Szavakkal leirhatatlan érzések keritenek a hatalmukba mindössze azzal hogy itt fekszik előttem. A felsője már lekerül róla és most éppen azzal foglalatoskodtam hogy a szoknyát is levarázsoljam. Öt másodperc telhetett el úgy hogy egymás szemébe feletkeztünk. Megsimitotta az arcomat mig én az alhasára tettem a kezem.
- Biztos vagy benne hogy most akarod? - kérdeztem tőle reménykedve hogy igen lesz rá a válasza bár a szülei hallótávolsága még mindig zavart, azért mégis úgy gondoltam hogy majd legfejjebb lecsókolom a szájáról a hangosabb sikolyokat.
- Még soha nem voltam ennyire biztos semmiben. - súgta remegő hangon, de mégis hittem neki a remegés meg sikerként könyveltem el.
- Vigyázok rád de kérlek ha bármi fáj vagy bármi olyan történik ami kellemetlen szólj! - nem válaszolt csak nézett rám értetlenül és bólintott. Még egy lánynak sem vettem el a szüzességét hiszen annak a korosztálynak aki látszatra velem egy idős már nincs ilyen "problémája". Hatalmas felelősség bevezetni egy lányt a szex rejtelmeiben hiszen az első az örök emlék marad az befolyásolhatja a később kialakult képet a szexről és külömben is az egyik fordulópontja az életnek a felnőtté válás egyik fajtája. Nem tudom hogy még hány ilyen és ehhez hasonló dolog fordult meg a fejemben de sikeresen összehoztam egy belső pánik félét. Kell nekem ennyit agyalni! Végül úgy döntöttem hogy vezessenek az érzelmek hiszen az a legfontosabb és én annyi szerelmet érzek az iránt az angyal iránt hogy bőven elég lenne száz embernek is. Ha erre hagyatkozom csak jól sülhetnek el a dolgok.
Folytattam a már elkezdett utamat a testén. Végíg csókoltam a combját le a térdéig végíg a vádliát míg végül egy csókkal a lábfején zártam le a bal lába becézgetését. Megismertem minden centjét. Nem bírtam a kezemmel sem. Muszály volt érintenem is, a középpontját viszont elkerültem. Direkt. A jobb lábát alulról kezdtem el cirógatni a számmal és a nyelvemmel. Visszaindulva fölfelé a testén. És ő tudta mit szertnék. Olyan lágyan fordult a kezem alatt mintha ő lett volna gondolatolvasó. A hasára fordúlt egy hangyányi unszolásra így a formás feneke volt már előttem. Nem bírtam ellenálni a vágynak hogy csókoljam és simítsam. Elakadó lélegzete tudatosította bennem a tényt hogy élvezi a kényesztetést. A pici csipke csoda két oldalához csúztattam a kezemet hogy végre már az sem legyen akadálya érintéseimnek. Segített és minden mozdulat annyira természetes volt. Teljesen tökéletes. Semmi kapkodás semmi hezitálás. Egyszerűen a testünk ismerte egymást ismeretlenül. Kitalálta hogy mire vágyom és úgy tűnik hogy én is a kedvébe járok. Zihálva vette a levegőt a párna amiben temette arcát némileg tompította a kikivánkozó és számomra izgató hangokat. Még szerencse hogy az apja hangosan hallgatja a tv-t így biztosra vehettem hogy nem hall meg semmit a mi kis légyottunkból. Ahogy lekerült róla a bugyi végígsimítottam középponja tűzelő vágyódását. Élvezettel hallgattam a lepedő apró reccsenézét a marka alatt ahogy megérezte érintésemet. Végíg leheltem a gerince vonalát egy centire a bőrétől amitől kirázta a hideg amikor már a tarkójánál jártam folyamatosan remegett. Megfordította a fejét így gyönyörű vágytól izzó szemébe olvadtam. Csókra kínálta ajkait amit képetelen lettem volna visszautasítani. Mellé támaszkodtam és ő ismét fordult egyet így már szemben voltunk egymással. Szemet káprásztató volt a mosolya.
- Kicsit mintha túl lennél öltözve. - súgta két csók között. Ezzel szinte egyszerre nyúlt be az ingem nyakához és egy határozott rántással leszakította rólam. A gonbok szanszét röppentek de úgy tűnt hogy ez őt egyálltalán nem foglalkoztatja. Letolta a vállamról és egyik kezem után nyúlva lehúzta rólam. És következett a nadrág. A tenyere pille könnyen siklott végíg mostmár meztelen felsőtestenem. Hagytam és élveztem minden érintését. Félig kiszabadított alsó felemmel sem cicózott sokáig. Egyszerüen fordított a testhelyzetünkön és fölém heveredett. Egy kélyes mozdulattal még kínzott egy másodpercre majd lecsúszott és elkezdett csókolgatni. Végíg húzta nyelvét a hasamon miközben lerángatta rólam a farmert és az alsó nadrágot egyszerre. Most én feküdtem alatta meztelenül. Egy röpke pillanatra rámnézett és a szemében olyat láttam amit én éreztem. Szinte hallottam a gondolatait is. Ott égett a szemében a szerelem és csodálat. Csodálat? Nem értem miért! Hiszen én vagyok a nyertes aki magáénak tudhatja ezt a nőt. Ő mégis úgy nézett mint aki úgyan ezt érezte. Egy másodperc volt csupán mégis elmondott mindnet. Ő is tudja hogy mik vagyunk mi egymásnak. Rájött hogy ez több szimpla kis tini szerelemnél. Szeret mégpedig igaz szerelemmel, épp úgy ahogy én is őt. Megbénultam egy pillantra de ahogy megéreztem hogy megcsókolja a hasam a kábulat átválltott a mindent elsöprő vággyá. A nyelvét végíghúzta lüktető férfasságomon. Majd végigcsókolta hogy az édes kínzással a menny édes felhői közzé emeljen eltűntetett a szájában. Nem bírtam sokáig hogy gyötörjön. Fölrántottam magamhoz hogy az ajkait érezzem. Magam alá fordítottam és a szemébe nézte.
- Szeretlek mindennél jobban. - közöltem vele a tényeket.
- Én jobban. - súgta ő is ezt az elképesztő marhaságot. Méghogy ő jobban szeretne engem. Ez vicc. Ha érezné azt amit én. De mindegy is a lényeg hogy itt van és éppen annyira szeret hogy nekem adja magát ez pedig jelen körülmények között a legtöbb és én megelégszem ezzel. Egyenlőre. A feje mellett könyököltem és lágy csókokat hintettem az egész arcára. Nem akartam kihagyni egyetlen millimétert sem. Ahogy ezzel végeztem a nadrágomhoz nyúltam hogy kivegyem a zsebéből a kis csomagot. Ő követte a pillantásomat de rosszalóan nézett rá.
- Mi a baj? - kérdeztem kiváncsian miért haragszik az óvszerre.
- Nem kell az az izé. Már egy éve szedek gyógyszert hogy beálljon normálisan a menzeszem. Nem kell más védekezési eszköz. - boldogság és büszkeség árasztott el. A boldogság hogy semmi sem akadályoz abban hogy teljesen kiélvezzem őt és büszkeség hogy elővigyázatos. Férre hajítottam a gumit. Megsímitottam az arcát és otthagyva a legszebb legtisztább szépségét nyelvemmel elindultam a mellei felé a bimbócskák már kökeményen várakoztak rám annyira csodás volt ahogy kijjebb nyomta őket így kínálva föl nekem magát. A hajamba kapaszkodva húzott közelebb egyik kéjpontjához. Folyamatos remegések járták át csodás testét ahogy vágyódott a beteljesülésre. Mind a két halmot alaposan megismertem de másra is vágytam arra hogy ízleljem a nektárt ami vágyunkat rejti. Végíghúztam a nyelvem a mellei között egészen a köldökéíg. Ő ösztönösen tette a dolgát és széttárta előttem a gyönyör kapujához veztő utat. Megbabonázva néztem az elnyílt rózsát és már nem tudtam ellenálni hogy megkóstóljam. Előszrör körbecsókoltam.
- Gyönyörű gyönyörű vagy - súgtam a szírmok közzé. Míg végül eszemet vette a felém szálló illat és rávetettem magam móhón a nedves és csillogó barlangra. Itt már nem tudtam viszafogni magam bármennyire is szerettem volna eszeveszett iramban sodortam őt az első beteljesülés felé. Egyik újjamat a bejártahoz tettem és lassan óvatosan belé fúrtam. Fölsikkantott. Megrettentem egy pillantra hogy esetleg fájdalmat okoztam neki és megálltam.
- Ne hagyd abba kélek. - súgta könyörgőn és már tudtam hogy mindent jól csinálok és tetszik neki. Ezt bízonyították a következők is. A háta ezzel egyidőben íjkét feszült meg és remegéshullám járta át egész testét. A vonaglás ami altestére volt jellemző megőrjített jobb volt mint a saját gyönyöröm. A comba belső fele kocsonnya ként vibrált de a legelsöprőbb a belső izmai intenzív pulzálása volt. Elképzeltem ahogy ezt érzem magamon és már ettől majdnem elélveztem. Csak a képzelet szülte nem valóság ez lehetetlen hogy ilyen szépséges legyen az ő gyönyöre. Megvártam míg csillapszik picit a teste és tovább folytattam a már elkezdett ténykedésem. Újra éledt a vágya de mintha jobban tudtá most már kezelni hogy tudja mire számítson. Bár a bárban eljutott a csúcsra azért ez így mégis más és ahogy éreztem magasabbra is repült most. Már tudta kezelni a dolgokat és már meg sem lepődtem hogy ismét a hajamba markolva húzott közelebb magához. Én pedig elégedetten teljesítettem ki nem mondott de értehető kívánságát. Az elő újjamat követte a második mikor már úgy érzetem hogy felkészült rá szeritem föl sem tűnt neki hiszen egyre csak csordogált belőle élvezete bizonyítéka. A harmadik viszont megintcsak hasonlót eredményezett hiszen ahogy beléfúrtam azzonal jött a következő orgazmus. Pihegve és erőtlenül húzott fel magához.
Én meg csak néztem hogy visszatérnek a vonásai a gyönyörből és arra vágytam hogy mindíg ezt láthassam. Sokkal szebb volt most mint eddig bármikor pedig még soha nem láttam nála szebb nőt. Mégis ahogy itt feküdt előttem kócosan cserepes szájjal verjtékben úszva a gyönyörtöl eltorzult arcal rá kellett jönnöm hogy ennél szebb angyal nem létezhet. Így volt tökéletes.
- Kérlek! - nézett rám könyörgőn.
- Mire kérsz? - incselkedtem vele. Tudtam mit akar ugyan azt amit én.
- Érezni akarlak most. - türelmetlensége és parancsoló hangneme megmosolyogtatott. Magához húzott és bár még mindig nem vette normálisan a levegőt azért eszméletlen csókcsatában részesültünk. A lábai közzé feküdtem és úgy tűnt hogy tudja hogyan érje el a céljait. Hozzám dörgölte nedves szirmait és mivel már én sem bírtam magammal lassan belé merítkeztem. Fölsikkantott ami megállásra késztetett. Néztem gyönyörűséges arcát ha bármi jelét látom a fájdalomnak azonnal abba hagyjam amit elkezdtem, de csak a kéj vonásai ültek ki rá. Forró nedves bensője rámfeszült és éppen az utolsó pillantaban tudtam csak visszafogni magam hogy ne süljek el azonnal. Lassan elkezdtem mozogni benne figyelve minden mozdulatomat, hogy ne bántsam őt a saját élvezetem miatt. Ő sem volt tétlen és hasonló tempóban mozgatta csípőjét körülöttem. A szenvedélyünk leírhatatlna volt. Tökéletes és harmónikus. Egy dolog zavart csupán és ezt szóvá is tettem.
- Nyisd ki a szemed - könyörögtem hogy láthassam az olvad csokoládét. Szó nélkül engedelmeskedett és csak néztük egymást szerelmes táncunk közben. Annyi mindent mondott most nekem ez a tiszta lélekkel megálldott tükör. Vágyat, örömet, szenvedélyt, csodálatot és ami a legfontosabb szerelmet. Mondnai vágytam valamit hogy tudja mit jelent ez nekem de csak néztem ahogy néha hátra hajtja fejét és lehunnya pilláti hogy egy másodper múlva megint rámnézzen. Ki kellett mondanom
- Annyira - nem találatam szavakat és hát a hangom is lebicsaklott - elmondhatatlanul gyönyörűséges vagy.- Nem szólt de picit tolt rajtam. Már megilyedtem hogy elutasít de csak a hátamra fordított ( azért segítettem neki) úgy hogy közben nem válltunk el egymástól. Ebben a pozíturában viszont teljesen magába fogadott. A fegyelem ami eddig a pillanatig félig meddig része volt a tudatomnak most szertefoszlot. Őrjítő volt ahogyan mozogott rajtam. A látvány eszméletlen. Ahogy odapillantottam az egyesülésünk helyszinére elaléltam. Föl kellett ülnöm hozzá így kócos gesztetenger haja rám omlott. A nyaka izzadságtól nedves volt és ettől csak még jobb ízű. A melleit is ízlelni akartam és tapintani egyszerre teljesen el vette az eszem.
- Megőrjítessz! - nyögtem az ajkaira. Megmarkoltam a csípőjét hogy kicsit ösztönözzem a gyorsabb tempóra de ő nem engedelmeskedett. Mintha direkt akarná nyújtani a percet talán a végtelenségíg. Valamiféle mazohista hajlam vagy valami abnormális ösztön arra késztetett hogy megállítsam a mozgásba. Csak élveztem ahogy körülölel a feszes benső. De ő megrettent a szemei pillanatnyi pánikról tanuskodtak. Rá kellett mosolyognom és megemeltem a csípőjét hogy folytatni tudja a mozást. Visszafeküdtem az ő párnái közzé ami ontotta magából az ő illatát. Az én személyes gyönyörtől fűszerezett máglyám amin élvezettel égek halálra. Egyre hangosabban zihálltunk de a tudatom peremén érzékeltem hogy a szülei ebből mint sem hallanak. Szerncsére. Most semmit nem tudtam volna abba hagyani az bíztos. A testünk viszont már üvöltött a kielégülésért és ezzel gyorsult is szerelmem mozgása. Tudtam már nincs sok hátra neki sem így a melleiről lecsúszott a kezem a megduzzadt csiklóig és ahogy hozzáértem és símitottam abban a pillanatban megéreztem a pulzálást magamon. Lehúztam magamhoz így a hangját ami már nem a visszafogodságról árulkodott a számban érzetem. Abban a pillantban jött az én gyönyöröm is. Éreztem hogy átjárja a gerincemet és megjelnetek a szemem előtt a nem létező fények minden árnyalata. A tűzijáték leírhatatlan és megmagyarázhatatlna szépséggel járt át. Egyszerre éreztem magam puha felhők édes érintésében és a pokol lángjai de kellemes tűzében. Annyira ambivalens és csodás. Hatalmas robbanással végeztem be szerelmeskedésünket. Minden csodás volt szebb mint eddig bármi egész létemben. És az imádott nő itt fekszik rajtam. Percekkel később már egyenletessé vált a légzése és tudtam hogy elaludt. Nem bírtam letenni magamról hiszen még benne voltam és ez így volt tökéletes. Hallgatva a szuszogását játszottam le gondolatban az elmúlt két napot. Rájöttem hogy én vagyon a világ legszerencsésebb lénye!



Bocsánat hogy nem úgy vannak itt a dolgok mint az eredetiben. Pl. óvszer. Tudom hogy nem bírná ki a szexet egy vékony gumi hiszen a kontaktlencse sem bírta de ez egy fic és mint ilyen ebben bármi lehetséges. Bocsánat de azért remélem tetszett. Puszi neketek és legyetek ti is rosszak. A védekezésről viszont ne feletkezzetek meg hiszen nagyon fontos. Vigyázzatok magatokra és óvakodjatok a nem kívánt terhességtől.